A legtöbben "rossz fiúnak" tartanak. Erre a leggyakoribb indok az szokott lenni, hogy kihasználom a lányokat. Nem tagadom, hogy szoktam hazavinni lányokat, de szerintem az esetek többségében ők sem akarnak többet, csak egy jó estét. Sajnos az is előfordult, hogy összetörtem egy lány szívét, de akkor engem is szörnyen bántott a dolog. És amúgy én már nem is az ilyen kalandokra vágyom, hanem szeretnék egy olyan nőt, aki mindig ott van mellettem és kitölti az űrt. Meg persze szeretnék már családot is alapítani, hisz az idő nem állt meg egy percre sem. Én amúgy is nagyon szeretem a gyerekeket. Jó érzés tölt el, ha foglalkozok valakivel. Biztosan jó dolga lenne nálam egy gyereknek.
A másik indok pedig mindig a vállalkozásommal kapcsolatos. Nem értem, hogy miért gondolják mindig azt, hogy aki fontos szerepet tölt be az üzleti életben, az nem lehet jó ember. Nekem is lett volna lehetőségem elvinni olyan irányba a vállalkozásom, hogy nem minden része lett volna teljesen legális, de nem tettem. Igyekszem rendes lenin az ügyfeleimmel. Ha haladékra van szüksége, én akkor is próbálok találni egy olyan opciót, ami mindenkinek megfelel. Az átverés is távol áll tőlem. Azt bevallom, hogy mikor valakire próbálok rábeszélni egy ingatlant, akkor nyilván nem annak a hátrányait helyezem előtérbe, de ezt mindenki így csinálná.
A szeretteimért bármit megtennék. Sajnos már nincs sok ember, aki tényleg közel állna hozzám. Rengeteg barátom és ismerősöm van, hisz nyitott vagyok és könnyen ismerkedek, de nehezen szeretem meg az embereket. Nagyon kevés olyan személy van, akit a szeretteim közé sorolok.


Ritkán aludtam sokáig. Mióta New Yorkban éltem, mindig korán keltem. Nem tudom pontosan, hogy a gyerekkoromban történtek voltak felelősek ezért, vagy azért mert mindig úgy éreztem, hogy az alvással csak időt pazarlok és rengeteg dolgom van, amit azalatt az idő alatt megcsinálhatnék. Amint beszűrődik a reggeli napfény, már ki is nyitom a szememet, hiába dolgoztam egész este, vagy buliztam hajnalig. Most sem lehet másképp.
Nem sok kedvem van még kikelni az ágyból, mert szörnyen fáj a fejem, de visszaaludni már nem akarok. Nem sok dolog maradt meg az estéből, de azt tudom, hogy a saját szobámban vagyok. A szobám tele van olyan tárgyakkal, amikhez valamilyen emlék fűz. A hatalmas villám belsejére leginkább a nagy és üres terek a jellemzőek, mert nemrég költöztem ide, de a szobámat már telepakoltam a személyes tárgyaimmal. Az ágyam mellett áll egy kis éjjeliszekrény, amin tárolom a telefonom és a pénztárcám, de van rajta egy kislámpa és egy képkeret, amibe két kép is bele van rakva. Lassan felülök és az ágy szélére csúszok, úgy hogy a lábam a földön legyen. A kezembe veszem a képkeretet és nézegetem a benne lévő képeket.
Az egyik képen én vagyok és az öcsém, még kiskorunkban. Körülbelül 14 éves lehettem, az öcsém pedig 10 mikor a kép készült. Sajnos újabb kép nem készült rólunk, de ne rohanjunk ennyire előre. Dánia fővárosában, Koppenhágában születtem és ott is éltem a családommal. Nem voltunk gazdag család, sőt szerintem kifejezetten szegények voltunk, de a szüleimet nem is érdekelte. Szerintem ők gyereket sem akartak, hisz nem nagyon foglalkoztak velem. Én nem is bíztam volna rájuk egy élőlényt se. Anyám állandóan ivott, apám pedig nagyon agresszív volt. Még csak 4 éves voltam mikor megszületett Leo, de én örültem neki. Ahogy idősödtem egyre többet foglalkoztam vele. Én öltöztettem és etettem őt. Én játszottam vele és én is vigyáztam rá. Nagyon szerettem a kiskrapekot. Borzasztó volt látni azt, hogy az apám őt is bántja. Azt elviseltem, hogy engem megver, mert kint az utcán is gyakran volt verekedés, szóval már megszoktam, de az fájt a legjobban, mikor az öcsikém kapott ki. Ő nem tett semmi rosszat. Ő volt a legjobb gyerek a világon. Nem is bírtam sokáig. 16 évesen amúgy is lázadozik az ember, de én rosszabb voltam. Azon az estén nagyon dühöngött az apám és pont arra értem haza, hogy az anyámat bántja. Az anyámat is szerettem, hisz ő az apánk miatt ivott. Máshogy nem lehetett kibírni azt a férfit. Attól is féltem, hogy anyánk után Leo következik, szóval közéjük ugrottam és elkezdtem verekedni a saját apánkkal. Olyan gyorsan történt minden, szinte fel sem tudtam fogni. Megjöttek a rendőrök és elvittek a családomtól. Azóta nem láttam egyiküket sem.
Végig simítok a képen, de a végén az egyik ujjam átcsúszik a másik képre. Azon már én vagyok, kicsit idősebbként, a nevelő szüleimmel. Miután elkerültem a családomtól, szinte rögtön örökbe fogadtak. A családunk története sok fele eljutott, így történhetett meg, hogy egy New York-i gazdag idős pár vett magához. Tényleg nagyon rendesek voltak velem és mindent megadtak, de én az öcsémet akartam. Nem is nagyon szóltam hozzájuk, állandóan félrevonultam a hatalmas szobámba. A nevelőapám próbált mindent megtenni, hogy megkeresse nekem az öcsém, de azt mondta, hogy miután Leo is nevelőszülőkhöz került, elszökött és senki sem látta. Rengeteg idő kellett nekem, hogy fel tudjam ezt dolgozni. Talán ezért is lett belőlem egy igazi lázadó tinédzser. Kihasználtam, hogy vagyonos családba kerültem. Megvettem magamnak a legdrágább ruhákat, ebben az időszakban csináltattam a tetoválásaim nagy részét, illetve minden hétvégén eljártam bulizni és mindenkit  meghívtam mindenféle italra. Sajnos az ilyen bulikon gyakran előkerültek a különböző drogok is, amik segítettek nekem abban, hogy ezt a gyerekkori traumát fel tudjam dolgozni. A nevelőapám igyekezett sokat foglalkozni velem, hátha akkor megjavulok. Igazából ő se volt jó ember. Hiába volt a cége teljesen törvényes, rengeteg illegális dolgot folytatott a háttérben. Én azoktól próbáltam távol maradni, de az üzleti élet nagyon is érdekelt. Megtanított mindenre és idővel nekem is lettek olyan ötleteim, amiket tényleg tudott hasznosítani.
A képet vissza teszem a helyére és leszállok az ágyról. Belebújok a fehér, puha és szőrös mamuszomba, majd felveszem a hozzá passzoló köntösöm. Nem azért mert fáztam, hisz a padlófűtés jól átmelegítette az egész házat, de szerettem így mászkálni reggelente. Végignézek a falamon lévő képeken. Nem valami modern festő képeit vettem meg. Különböző ingatlanok tervrajzai vannak kirakva a falamra. Ezek az ingatlanok azok, amik a tulajdonomban vannak. A nevelőapámtól a 25. születésnapomra megkaptam az egyik kisebb vállalkozását. Nagyobb ingatlanok voltak a cég tulajdonában, amiket ki lehet adni üzlethelyiségnek, kávézónak, szórakozóhelynek, bárnak vagy bármi ilyesminek. Szóval ha valaki nyitni akar egy bárt, akkor nem kell rengeteg pénzt költenie a helyre, hanem csak kibérel egyet tőlem. 7 év alatt még több ilyen ingatlant sikerült szereznem és egyre több ügyfelem is van már. Már nem kell pénzt kérnem a nevelő szüleimtől, hisz én is simán megveszek magamnak bármit.
Már lépnék ki a szobám ajtaján, mikor mocorgást hallok magam mögül. Nagyot sóhajtok majd lassan megfordulok. Jól sejtettem. Egy eléggé alulöltözött lány fészkelődik az ágyamban. Sajnos sosem tudtam ellenállni a lányoknak. Már Dániában volt egy barátnőm, bár nem tudom, hogy azt mennyire nevezhetem kapcsolatnak. A bulizós időszakomba pedig imádtam a kalandokat. Rengeteg lány akadt a horgomra, de volt egy komolyabb barátnőm is. Már elég idős voltam akkor és szükségem volt egy állandó nőre mellettem, de elszúrtam. Nem akartam megcsalni, de megtettem. A nevelőapám megkért, hogy tegyem tönkre a két rivális család gyerekeinek a házasságát. Vagyis még nem voltak házasok, csak jegyesek és a házasság előtt el kellett érnem, hogy a lány megcsalja velem a srácot, mert akkor a két család nem "egyesül". Elég bonyolult helyzet volt, de rögtön rá is vágtam, hogy nem. Nem voltam hajlandó ilyen dolgot megtenni, de aztán olyat mondott, ami megváltoztatta a válaszom. Azt mondta, hogy megtalálta Leot és ő is New Yorkban van. Ezek után nem tehettem meg vele, hogy cserben hagyom. Azóta újra szingli vagyok és visszatértem a kalandokhoz. Viszont már én is érzem, hogy kezdek öregedni és szükségem lenne valakire, hogy ne legyek egyedül abban a hatalmas villában.