Látom, hogy megismersz látom, hogy ennyire Ennyire nem csalódtál nagyot, soha, senkiben
Karakter típusa
Saját
Teljes Név
Nathan Eric Boyle
Becenév
Nate
Születési hely
New York, USA
Születési idő
2000. szeptember 13.
Kor
22
Lakhely
Brooklyn
Szexuális beállítottság
heteroszexuális
Családi állapot
kapcsolatban
Tanulmányok
robotika ösztöndíj
Foglalkozás
felszolgáló
Munkahely
Blue Birds at night
Hobbi
Nate gitározik és növényeket nevel unalmában
Csoportom:
Diákok
Jellem
Nathan olyan, akárcsak az időjárás: az ember mindig azt kívánja, hogy süssön ki a Nap, mert persze kell az eső, a hó és a párás idő is, de azért a napsütés az igazi kincs, mert az ember képtelen elfelejteni azt, hogy a szélsőségességek ellenére az ég tényleg mindig kék, a felhők felett pedig tényleg mindig gyönyörű idő van. Nathan is pont ilyen, az ember meg van győződve arról, hogy minden negatív tulajdonsága egyfajta nyári zápor és mikor azok a hirtelen jött sötét fellegek elvonulnak, majd újból napsugarak nyaldossák. Erre is apellál, hogy minden negatív ellenérzés ellenére az emberek majd elfelejtik, hogy milyen is igazából, hogy a napsütéses órák száma majd mindenkit kárpótól a sötét fellegek okozta ború miatt. Hangulatember és a hangulata nagyon sok dologtól függ: hogy éppen bal vagy jobb lábbal kelt-e föl, hogy mennyit vacsorázott, hogy összeveszett-e a barátnőjével, hogy füvezett-e, hogy van-e elég pénze a lakbérre, hogy sikerült-e a küldetés az online játéktérben, hogy nézett-e ASMR videókat - ha rossz napja van, akkor szinte lehetetlen vele beszélni, mogorva és magának való, elviselhetetlen negatív energiát áraszt magából, bunkó és kezelhetetlen, a jobb napjain egészen tűrhető társaság, belevaló, aktív tag akivel lehet beszélgetni, akinek vannak ötletei van kedve bármit is csinálni, aki képes hülyeségeket kitalálni és másokat is belerángatni. Elméletben megbízható barát, de a gyakorlatban nem igazán ismer határokat, a legtöbbször csak a pillanatnak él és nem gondol a következményekre: nagyon hisz abban, hogy inkább bocsánatot kérj, mint engedélyt. Zűrös alak, így a magánélete is zűrös, nem éppen jó társaság. Gyakran használ könnyű drogokat, sokszor keveredik verekedésbe, nyomot hagyott rajta az élet és hol fegyverként hol pedig pajzsként kívánja használni a társadalmi helyzetét. Okos, ösztöndíjjal jutott be a robotika karra, de nem jósolnak neki nagy sikereket, mert túlságosan nyers a stílusa, túl sokat káromkodik, túlságosan az élvezetknek és a pillanatoknak él. Nate magáról is azt gondolja, hogy nem fogja sokáig húzni, egyszer vagy lelövik vagy agyonverik és köszöni szépen ezzel ő teljesen meg tud békélni, a felszínen legalábbis, de valahol mélyen gyötri a tudat, hogy nem érez magában annyi erőt, hogy összeszedje a saját életét és végre helyrerázza azt. Meglepően jó hallgatóság, magáról ugyan keveset beszél, de ha valakire rá lehet bízni titkokat, akkor Nate az. Legyen bármilyen állapotban vagy legyen bármilyen viszonyban az illetővel, mindig megpróbál segítő kezet nyújtani, felajánlani valamit: egyáltlalán nem nevezhető önzőnek vagy önimádónak, sosem felejti el a megbeszélt találkozókat, a születésnapokat és mindig betartja az ígéreteit.
Avataron:
Kinek arcát viselem?
Múlt
Hangosan fújom ki a levegőt és hosszú percekig csak bámulom a redőny résein beáramló napfényben fürdő porszemeket: ha megmozdítom a kezemet, akkor felkavarodnak és összezavarodva keresik eredeti helyüket, ha megmozdítom a takarómat több száz másik apró, csak fényben látszó porszem kerül bele ebbe az egész körforgásba – vajon meddig kellene mozdulatlanul feküdnöm itt ahhoz, hogy megszámolhassam őket?
Van bennük valami egészen megnyugtató, a tempójukban, ahogyan egymáshoz képest helyezkednek el, ahogyan lebegnek. Lehet, hogy ezért ez a tökéletes szoba, mert saját körforgása van és ha elég ideig nem takarítok, akkor talán teljesen saját ökoszisztémája is lehet, amiben simán én lehetek a csúcsragadozó. Új világot alakíthatnék ki: ha szakot váltanék és a robotikánál jobban érdekelne valami biológiával kapcsolatos szar, akkor a disszertációm ezekről a tökéletes porszemekről szólna. - Akkor felolvasod, hogy mit írt? – Mark megmozdul és felkeveri a porszemeket, pedig jézusom, milyen rettentő tökéletesek voltak így. Alkohol szaga van és a hangja rezgése még emlékeztet a basszus lüktetésére. Rá nézek, kicsit megvetően meg kicsit morcosan kizökkentett a néma pihenésemből, de azért a telefonomért nyúlok, feloldom a kijelzőt, megnyitom az alkalmazást, rálépek az egyik beszélgetésre és sóhajtok egyet – csak, hogy tudja most szívességet teszek beengedwm az életem egy szeletébe és ezért neki minimum hálásnak kell lennie - nem mintha nem a legjobb haverom lenne - másrészt a sóhajom inkább annak szól, hogy a másnapos énemnek egészen nincsen kedve ilyen dolgokkal foglalkozni. - Mizu? Milyen napod volt? Puszilkodós szmájli. Kérdőjel, kérdőjel, kérdőjel. Nathaaaaan. Extra sok a betűvel. Melyik buliban vagy? Kérdőjel, kérdőjel, kérdőjel. Sokat ittál? Mosolygós szmájli, tudod az a szemét fajta. Hahó, válaszolj. Full nagybetűvel. Érted még írásban is rendesen kiabál. Mármint ezt nem ő írta. Mindegy. Százszor hívtalak. Pont, pont, pont. Fontos! Felkiáltójel, felkiáltójel, felkiáltójel. Szomorú szmájli. – A telefon kijelzőjéről a beszűrődő napfényben úszó porszemekre nézek: miért nem lehetnek a dolgok ennyire, de ennyire egyszerűek, nyugodtak és békések? Miért vannak emberek, akik mindent túlbonyolítanak? Veszek egy nagy levegőt, hogy elfújhassam őket, mint a hóvihar úgy kavarognak és keringenek, milyen izgalmas, hogy én lehetek a szél: ha akarom fákat is kidönthetek.
- És erre te?- Megint kizökkent, képzeletben már a képzelt szakdolgozatom képzelt kutatását végzem: hogyan reagálnak a porszemek a külső behatásokra, mi van ha ezek a porszemek sem egyszerű porszemek hanem valamilyen, különösfajta élő sejtek amikből később kifejlődhetnek a pormacska nevű dolgok – új perspektívából akarom ezeket a dolgokat nézni: tegyük fel, hogy hatással vannak a környezetre. Nagyon bátor dolog tőle, hogy félbeszakítja a gondolatmenetemet amikor még nyilvánvalóan be vagyok állva. - Hosszú lesz. - Megint feloldom a telefonom kijelzőjét, hogy felolvashassam neki, talán az első két mondat után érzem rajta először, hogy nem ilyesmire számított, pedig ismer már vagy ezer éve. Nyilván ezért lepi meg, hogy képes voltam ennyi energiát fektetni egy egy éjszakás kalandba. „Figyelj, a legelső randinkon is elmondtam már Hannah, hogy három dolog akaszt ki igazán:
1. ha valaki arról kérdez, hogy milyen napom volt – hogy lehet ilyen borzasztó kérdéssel elindítani egy beszélgetést, meg aztán komolyan mit vársz, hogy majd elmondom, hogy pontosan hány különböző dolgot csináltam abban a tizenkét órában, amiben egy percet sem töltöttünk együtt? Komolyan azt hiszed, hogy én elhiszem, hogy érdekel téged az a massza, ami engem jellemez és komolyan azt gondolod, hogy túl tudok lépni rajta, hogy puszta udvariaskodásból teszed fel ezt a kérdést? Vajon lehetne-e bármi rosszabb annál, minthogy nem is érdekellek igazán és ha lehetne, akkor tudnál mondani BÁRMIT, ami kiüti azt a tényt, hogy tulajdonképpen meg akarsz felelni a társadalmi elvárásoknak? Szóval tényleg, LÉGYSZI, mondj BÁRMIT ami kiakasztóbb lehetne annál, mint hogy olyan kérdéseket teszel fel, amire nem is vársz igazán választ. Persze értem én, hogy te csak szimplán jó arc szeretnél lenni, de a jó arc emberek nem akarnak felszínes beszélgetéseket indítani, hogy aztán amikor még csak a harmadik mondatnál járok, akkor látványosan beleásítsanak a tíz perce tartó történetbe: nem tehetek róla, hogy a napjaim nagy része több dologból áll, mint ami az átlag ember átlag napi elfoglaltságait jellemzi.
2. ha valaki addig hívogat, amíg fel nem veszem – figyelj, NYILVÁN azért nem veszi fel az ember a telefont, mert egyszerűen vagy nincs ideje vagy éppen nincs kedve az adott beszélgetéshez és persze valahol teljesen értékelendő, hogy ennyi energiát fektetsz abba, hogy elérj, de attól, hogy tizenháromszor kerestél az éjszaka folyamán nem lesz jobb nekem reggel: másnapos vagyok, éppen próbálok úgy tenni, mintha online órán ülnék, nincs szükségem még arra is, hogy a telefonom egyfolytában rezegjen a fel-felugró értesítések miatt. Szóval persze értem én, hogy aggódsz (mondjuk nem, igazából nem értem, mégis mi történhetett veled vagy VELEM az éjszaka folyamán ami miatt neked tizenhárom telefonhívást kellett megejtened: ha engem elraboltak akkor a telefonom nyilván elvették és eldobták, ha pedig téged raboltak éppen el, akkor miért engem hívtál? Nem lett volna okosabb mondjuk a segélyhívóval vagy egyenesen a rendőrségnél próbálkoznod? Értékelem, hogy piedesztálra emelsz, de nem vagyok hős. Ha pedig semmi ilyen vagy ehhez hasonló dolog nem történt – és nyilván nem történt, hiszen látom, hogy a messenger accountod éppen aktív – akkor miért nem várhatott reggelig? Miért kellett elrontanod a saját estédet és persze az enyémet azzal, hogy tizenhárom hívást indítottál? Az egy még teljesen jogos volt: kicsörgött, de nem vettem fel. Megpróbáltad újból: kicsörgött, de nem vettem fel. Miért próbáltad még meg tizenegyszer?), de már van egy anyám, aki tudja, hogy ha nem veszem fel a telefont két hívás után, akkor felesleges többször próbálkoznia.
3. ha valaki ruhában alszik – ne haragudj de ezt teljes mértékben képtelen vagyok értelmezni, és habár egyszer megpróbáltam, képtelen vagyok együtt élni ezzel a tudattal. Úgyhogy habár rémesen sajnálom, úgy gondolom, hogy te és én nem alkotunk hatékony párost. (Ez most egy utalás a Feledésre, mégis hogyan tudsz úgy élni, hogy nem nézel rendes filmeket???)”
- Hűű, hát ez roppant… összeszedett. – Megköszörüli a torkát, nekem pedig az jut eszembe, hogy mennyi-mennyi porszem lehet benne is, erről pedig arra gondolok, hogy vajon hány ilyen porszemet nyeltem be én is, amíg elolvastam neki az üzenetet. Na meg az, hogy valójában erre gondol-e éppen vagy csak nem akar hasonló üzenetet kapni tőlem, ha most belebonyolódunk az ügybe. - Erre ő? – Felkönyököl és összezavarja az eddig általam megfigyelt porszemeket. Fasza, most kereshetek új alanyokat.
- Kérdőjeleket küldött meg, hogy a neve Anna. – Felnevets és visszadől az ágyba. Nem firtatja, túl jól ismer már ahhoz, hogy igazából tudni akarja az indítékaim. - És meg sem kérdezed mi történt a bulin? - Kotorászom az ágyam melletti fiókban míg végül találok egy doboz cigarettát. Kihúzok egy szálat, meggyújtom és a dobozt felé dobom. - Ott voltam. - A gyújtó kattan ahogyan meggyújtja. - Ja de a csajoddal voltál elfoglalva. - Fintorodom el ahogyan Mark csajára gondolok és rögtön eszembe jut, hogy milyen illata van, miként simul a farmer a combjaira vagy, hogy hogyan szereti a gin tonicot. Mark tudja egyáltalán ezeket róla? - Ja. - Röhög fel és a nevetéséből tudom, hogy jó estéje volt. Mondjuk kinek nem lenne jó estéje az ő csajával? - Szóval mi történt a buliban? - Adja meg magát és bennem ott a kényszer, hogy azt feleljem, hogy semmi, inkább húzzon vissza a szobájába. - Összeszedtem azt a csajt, Emmát. - Vigyorodom el és ahogyan felkönyökölve felé fújom a füstöt, elmesélem az egészet, hogy Emma nem is tud táncolni, de kedvesen nevet és hogy hogyan remeg miközben csókolózunk és az van, hogy miközben Emmáról beszélek Mark csajára gondolok és még csak rosszul sem érzem magam miatta.
A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.
Nem hittem volna, hogy a mai nap során a porszemekről tartott elemzések és elmélkedések fognak mosolyra késztetni, de neked sikerült ezt elérni. Egyébként teljesen átjött a történetedből az a hangulat, hogy nagyon nem vagy képben az előző nap után, aztán még másnap is fárasztanak, csak éppen nem a legjobb módon? Komoly, hogy milyen érveket hoztál fel, habár az nem mondható el, hogy nem volt igazad néhány dologgal kapcsolatban. De lássuk be, az emberek bonyolultak. Még annál is jobban, mint gondolnánk, pedig te egy értelmes srác vagy, szóval olykor jobb nem belebonyolódni, mert csak még komplikáltabb lesz a helyzet. És általában sosem az jön ki jól, akit elért ez a támadás. Nos, ami Mark barátnőjét illeti..kemény eset és magadnak sem könnyíted meg a helyzetedet ezzel. Természetesen amíg a gondolat csak gondolat marad, addig elvileg nincs gond. Vagyis ezt mondják, de ez egy olyan lejtmenet aminél a helyedben kétszer is meggondolnám mit teszek vagy mit nem. Nincs unalmas életed és kétlem, hogy ez a továbbiakban majd az egyik problémád lenne, szóval utadra is engedlek, hogy felforgasd mások életét. Tetszett a sztorid. Köszönöm az élményt.
Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék! Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran! Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!