BESSIE & SPENCER

My money's in that office, right? If she start giving me some bullshit about it ain't there, and we got to go someplace else and get it, I'm gonna shoot you in the head then and there.

Vannak dolgok, melyeket jól kezelek, és vannak dolgok, melyekkel ki lehet hozni a sodromból. Még mindig egyetlen légvétel nélkül bámulom a telefonomat, és megpróbálok felkészülni rá, hogy ne vágjam neki a nappali falának, vagy egyszerűen hajítsam a kukába. Megszoktam már, hogy Ryan kiszámíthatatlan, de még egyetlen alkalommal sem fenyegetett meg azzal kapcsolatban, hogy elveszítsem az egyetlen bevételi forrásomat. Szükségem van a pénzre, valahogyan fent kell tartanom a lakást, nem is saját, hanem bérelem, ráadásul a húgom tandíja sem két fillér, nem beszélve a számlákról, és a mostani tanfolyamról, amibe egy kisebb vagyont öltem bele. Egyszerűen hihetetlen, hogy volt pofája beleüvölteni a fülembe, hogy kirúg, ha nem megyek el a születésnapjára. Mitől lesz különlegesebb a bulija, ha én ott vagyok? Általában arra sem emlékszik, hogy kivel kefélt, köszönöm, de nincs gyomrom asszisztálni a cicababák felhajtásához. Mindenesetre enyhén szólva is felpattanok, és némi légzések árán, nem dobom el a mobilt, hanem kiülök a tűzlétrára, és az esti fények kigyulladását várom. A tekintetem a végtelen szmogos, és zajos kereszteződést figyeli, a sarkon lévő bolt zárását. Nem volt kedvem emberek közé menni, de ha jól meggondolom, akkor legalább a húgomat magam mellett tarthatom, és nem fog hülyeséget csinálni. Sejtettem, hogy még nem játszottuk le az egy órával ezelőtti balhét, hiszen el akar menni abba a nyamvadt bárba, de így tudom, hogy el fogom terelni a figyelmét. A borosta fedte arcomon húzom végig az ujjamat. Nem ártana borotválkoznom, de még ahhoz sincs kedvem, hogy kicseréljem az alsómat. Hétfőn megint repülök, Londonban fogom tölteni a hét legnagyobb részét, miközben megint csak facen, meg tiktokon fogom viszont látni a kisebb véremet. Utáltam, ha valami nem úgy jött össze, ahogyan én szerettem volna, de már nagyon régen vágytam erre a tréningre, és Lucas be is juttatott. Mi lenne, ha félbe hagynám? A legfontosabb, hogy Brit biztonságban legyen. Felhívhatnám most az egyszer Henryt, hogy megkérdezzem, figyelne-e rá, de félek, hogy annak még rosszabb végkifejlete lenne, mint annak, ha egyezséget kötök vele, vagy átköltöztetem a barátomhoz, akinek le fogom tekerni a tökét, ha átmegyek ma este. A pillantásom lustán szalad át a kilépő szőkeségre. Szinte már felnőtt, és alig bírom elhinni, hogy betöltötte a huszonkettőt. Brit szeszélyes és szókimondó, sosem méri fel, hogy mivel jár egy-egy döntése, de ennek ellenére egy igazán életrevaló kislány. Nem bíznám rá az életem szervezését, de be kell látnom, hogy nem is foghatom szigorúan. Én is voltam fiatal, elkövettem a magam hibáit, ha idevesszük az exemet, akivel kár volt három éven át húznunk egymás agyát. Nem ugyanazt akartuk, és eljutottunk oda, hogy kimondjuk...ez nem működik. A megcsalása csak hab volt a tortán, hogy beadjam a keresetet. Néha még írogat, és kikéri a tanácsomat, ha válaszút elé ér, de már elértük, hogy nélkülem is képes legyen bevásárolni, vagy elintézni egy utalást. Megnyugszom, és egy mosolytalan ábrázattal köszöntöm a húgomat, aki zokszó nélkül ül le mellém, és támasztja a térdére a két kezét.
-Tudom, hogy nem akarsz elengedni, de hidd el, hogy nem fogok őrültséget csinálni. Sam figyelni fog rám, és le is jelentkezem, ha ettől képes leszel megenyhülni. - érzem, hogy engednem kellene, de ha elmondom neki, hogy hova vagyok hivatalos, akkor elfelejti a barátait. Nem vagyok vak, rájöttem már, hogy bejön neki Ryan, és odavan érte.
-Át kell mennem Ryan-hez. Most közölte, hogy bulit rendez a szülinapjára, és arra gondoltam, hogy velem jöhetnél... - vetem fel az ötletet, bár hamarabb húznám ki az összes fogam, mintsem ezt megtegyem, de nem volt más választásom. Az arcára kiülő döbbenetet egy éles kiáltás, majd a nyakamba csimpaszkodás követi.
-Akkor ezt vegyem egy igennek? - érdeklődöm, de úgy rám fonódik, hogy nem értem miket mond. - Igen...ezt nem hiszem el, ott leszek Ryan Prescott születésnapján. Ugye ihatok is? - jobban járt volna, ha ezt nem hozza fel. - Nem fogsz, örülj neki, hogy elviszlek. Ott lesz egy csomó híresség, úgyhogy ne viselkedj úgy, mint egy dilis. A hátsó bejáraton fogunk bemenni, és köszönteni a maflást. Indulj öltözni. - fejtem le a kezeit magamról, és ha eltűnik az ablak mögött, akkor vetek még egy pillantást Brooklyn zsúfolt utcáira, és bemegyek a szobámba átöltözni.  


Nem került csak másfél órámba a hadakozás. Brit eleinte egy alig létező szoknyában toppant, és irányította magára a figyelmemet. Visszaküldtem, hogy vegyen fel valami mást, és négy átöltözés után eljutottunk oda, hogy már én pakoltam ki a szekrényét, és adtam rá valami elfogadható göncöt. Nem értem, hogy minek kell mutogatnia a cicijét, ha egyszer nem ismer senkit, Ryan meg nem fog rágerjedni, különben elevenen falom fel. Megbeszéltük, hogy a húgom tabu. Rajtam egy fekete felső, és egy farmer van, és a hozzáillő motoros kabátom, mert mi mással mennénk, ha nem a két kerekűmmel. A veszekedést követően nem kell sok, hogy bekapcsolódjunk a város vérkeringésébe. Úgy nézhetünk ki, mint egy pár, holott, ha tudnák az igazságot. Húsz percen belül már Manhattan szívében keresek egy parkolót, de az ökör annyi embert hívott meg, hogy nem akad még egy fél centi hely sem. Már azon vagyok, hogy feltárcsázzam, de akkor felszabadul egy hely, és mikor éppen betolatok oda, csak nem valaki bevág autóval. Nem sok kell, hogy ütközzünk, de ami jobban kiakaszt, hogy meg is koccantja a motorom hátulját, ezzel veszélyeztetve a húgom testi épségét. - Szállj le. - förmedek rá a kisasszonyra, aztán én is leugrom, és automatikusan indulok meg a kocsi irányába, de nem számítok a női sofőrre. - Te normális vagy? Meg is halhattunk volna. - rivallok rá, miközben leszedem a fejemről a sisakot, és a szemébe nézhetek.  

spencer&bessie

Two things:
1. Where have you been all my life? 2. Can you please go back there?

Ugyan csak két sorozatot vittünk közösen, de sosem sikerült igazán megértenem Murray személyiségét. Az a férfi maga volt a talány, az egyszer tartom az ötven lépés távolságot, nehogy a feleségem kilométerekről megérezze rajtam a parfümöd illatát a másik pillanatban meg órákat tölt a lakásodban és valami születésnapi bulival nyaggat, amire hivatalosak lettünk mi is. Próbálom hova tenni Ryan Prescott nevét, de első körben nem igazán megy, mire tíz perces Murray-féle kiselőadás múlva már egy teljes önéletrajzzal gazdagodok az illetőről. Eléggé görény dolognak hangzik ez, mintha érdektelen lennék a környezetemmel szemben, de ezt inkább annak tudtam be, hogy életem bizonyos szakaszában elfoglalt voltam. A mostaniban meg van lehetőségem elolvasni minden egyes szennylapot meg a benne lehozott cikkeket, amikről már kilométerekről bűzlik, hogy a fele hazugság. Valahogy a világunkban sosem hagyták, hogy kimagyarázzuk, ha valamilyen baklövést követtünk el. Mindig úgy vélték valamilyen más univerzumban keringünk, ahol a hibák nem megengedhetőek és ha mégis összefeküdtél a menedzsereddel, majd másnap lencsevégre kaptak, hogy kiszöksz a tengerparti villájából, akkor hirtelen száműztek téged ebből a buborékból, majd cafatokra szedték az igazságot, megtöltve egy-egy oda nem illő baromsággal, amit szerencsétlen emberek úgyis elhisznek. Ezt a gyomorforgató hullámvasutazást csak azok érthetik, akik nyakig csücsülnek a színészipar közepében és arra törekednek, hogy ne fulladjanak bele az azzal járó sodrásba. Ha lefelé ível a karriered, a menedzsered belefog az életmentő stratégiába és összehoz téged valakivel, hogy adjon egy löketet a hírnevednek és elégedetten dőlhessen hátra, amíg az emberek ezen a híren pörögnek. Amikor ez sem elég? Kreál számodra egy botrányt és ha kell, még ő maga ad le egy névtelen fülest a fotósoknak, hogy még véletlenül se maradjanak le róla. Meg se tudnám számolni hány megjátszott kapcsolatot kellett végigszenvednem egy-egy színésztársammal csak azért, hogy beszéljenek rólam az újságok hasábjain, miközben mindketten alig vártuk a nap végét amikor abbahagyhatjuk a mézesmázos körítést és ugyanolyan hévvel gyűlölhetjük egymást, mint azelőtt. Az én karrierem viszont olyannyira elúszott a jelen forgatagában, amire a menedzserem is csak egy sóhajtással reagált a vonalon túlról, majd odabökött egy rendben leszünk kincsem, hidd el nekem szöveget, amire örömmel rákontráztam volna, hogy hova dughatja fel magának. Mégsem tettem, mert ő egy kapocs még köztem és aközött a világ között, ahova szeretnék visszakúszni mihelyst találok magamnak egy kiskaput, amin keresztül nem veszik észre a jelenlétemet csak akkor, amikor már esélyük sincsen kipaterolni onnan.
Murray elterpeszkedik a kanapémon és a telefonját babrálja, közben meg úgy vigyorog, hogy félő az arca így marad egy idő után. Legalább esélyes lesz a következő Joker szerepre, ha még lesz belőle plusz öt feldolgozás. Hiszen az egyetlen, a klasszikus kinek elegendő, ha még ráhúzhatjuk megannyi sztárra ugyanazt a szerepet és az utolsókat is lehúzhatjuk róla, hogy utána az emberek heves vitákat generáljanak twitteren arról melyikük is adta át hitelesebben. Aztán idővel belátják, hogy az elsőre teszik le a voksukat és akkor felmerül a kérdés: minek az összes többi?
- Suzyt nem hozod magaddal? Biztos egyből oda lenne ezért az őrületért. - érdeklődésemet ugyan csak odavetem társaságomnak a fürdő és a szobám közötti távon, amit tíz perc leforgása alatt legalább ötször tettem meg, nyomait pedig az ágyon szétdobált ruháim jelzik. Egyáltalán minek gondolom ezt túl? Nem egy meghallgatásra vagyok hivatalos, hanem egy születésnapi partira, ajándékom meg valahol az éterben kering. Csak győzzem megtalálni. Szusszanok egyet és most egy lila ruhával költözök át a fürdőbe. Eligazgatom mellrésznél, párszor egyensúlyomat egyik lábamról a másikra helyezem, hogy belecsomagoljam magamat a szűkre szabott darabba, ami kisebb rendezkedések után tökéletesen simul az alakomra. A tükör előtt fordulok egyet jobbra, majd balra és ugyan már vagy percek teltek el a kérdésem óta, Murray csak most ajándékoz meg a válaszával.
- Gyűlölné. Tudod, hogy próbál kimaradni a nyilvános szereplésből. A gyerekeinknek is jobb lesz így. - erre megállok a nagy divatbemutató számomba és kikukkantok a fürdőből.
- Suzy terhes? - meglepettségemben két oktávval feljebb emelkedik a hangom, ő meg a fejét rázza.
- Nem, de ha a jövőben az lesz, akkor ilyenekre nem árt odafigyelni. Szeretné diszkréten kezelni a családunkat. - magyarázza meg most már letéve a készüléket maga mellé.
- Édes Istenem.. - ennyire futja csak tőlem és inkább visszabújok eredeti rejtekhelyemre, ahol úgy tűnik megszületik részemről a végleges döntés a ruhámat illetően. Egy színben passzoló sminket felviszek, és egyet a hajamba is kuszán beletúrok, mert az manapság a szexi stílushoz tartozik - a magazinok szerint elvileg. Azok meg mint tudjuk, sosem hazudnak.
Shannon - drága menedzserem -  még a lakásom elhagyása előtt talál meg és egy csomagot ad a kezembe, miközben Murray és közém fészkeli magát, hogy édes-hármasban betolakodjunk a lift szűk terébe. Közben be nem áll a szája arról, hogy mit-hol-mikor hallott és ez leginkább a buli körül forog, amire nem hitte volna, hogy még engem is elhívnak. A kérdő tekintetem után azonban legyint egyet és fel is nevet, hiszen nem kell őt komolyan venni, tudom én mennyire szeret cukkolni. Azért a lelkemre köti, hogy az ajándékot ne felejtsem el, hiszen nem keltene jó benyomást a házigazdában, ha üres kézzel állítanék be hozzá. És bár öt percen keresztül megállás nélkül beszélt, ez volt az egyetlen a mondanivalója közül, amivel kapcsolatban még én is egyetértettem.
Mivel Murray úgy döntött csak később csatlakozik hozzám, ezért egyedül teszem meg a kapott cím felé vezető távot, ahol már kocsisorok sorakoznak fel. Jesszus, csak nem Brad Pitt álcázza magát ezen a néven, hogy ennyien vannak? Nagyon remélem, hogy nem, mert ma nem jöttem olyan szerelésbe, ami méltó lenne ahhoz az emberhez meg a rajongólány szerepemhez sem.
Az utolsó üres helyet nézem ki magamnak és már éppen örömtáncot járnék, hogy nem kell kilométereket gyalogolnom a város másik végéből eddig a pontig, amikor valami koccanásra leszek figyelmes és épphogy kiszállok, egyből le is támadnak. Shannon már ilyen gyorsan mozgásba lendült volna a karrieremet illetően?
- De nem haltál meg, nem? - mérem őt végig, mert elég rossz visszhangja lenne, ha a beszökésem után még magamnak is kreálnám a bűnügyi helyszíneket, és miután kikerülöm őt, egyből a kocsim hátához sétálok át, hogy felmérjem annak állapotát. Keressek rajta bármilyen karcolást, ütést, egyebet. Időközben viszont a vele érkezett lányra nézek és ő felé intézem kérdésemet.
- Nem esett bajod? - mivel ő a normálisabbnak tűnik kettejük közül, ezért csak vele vagyok hajlandó értekezni és további kérésemet meg is osztom vele. - Mert ez esetben jelezhetnéd Nyálas Eugénnek, hogy máskor ha egy autót lát éppen beparkolni egy helyre, akkor próbáljon meg lassítani a seggrakétájával és ne vagánykodjon, mert még a végén megütheti magát. - biggyesztem le ajkaimat, majd behajolok az üléshez a táskámért.
- Bárki lehet figyelmetlen drágám, de minél előbb felismered a hibát annál könnyebb lesz mindenkinek. Hiszen meg is sérülhetett volna az utasod. - a fejemet ingatom rosszallásomat kifejezve felé és megállok pár lépésnyire tőle, fejemet pedig enyhén oldalra biccentem. - Elnézem a gondatlan magatartásodat, szóval jók vagyunk? - el is mosolyodok mellé, hátha hatásosabb. Én a részemről mindent megtettem, hogy jelezzem, éppen ezt az egyetlen nyamvadt üres helyet próbálom a magamévá tenni. Már csak neon feliratot kellett volna az autómra ragasztanom vagy hangot kiadni, hogy másképpen is felhívjam a figyelmét másoknak, hiszen úgy tűnik a szokásos módszer már aligha elegendő.

BESSIE & SPENCER

My money's in that office, right? If she start giving me some bullshit about it ain't there, and we got to go someplace else and get it, I'm gonna shoot you in the head then and there.

Már most fájt a fejem, miközben nekidőlve a falnak, a tarkóm nekifeszül a függőleges felületnek, és a kezeim a mellkasom előtt keresztezve várakoznak. Az egyik lábamat talppal nyomom neki, és tudom, hogy nem kellene, mert így nekem kell majd újra festenem a lakásunk területét, de már kezdtem unni, hogy a húgomra kell várni. Brittany majdnem kiugrott a bőréből, amikor közöltem vele, hogy hivatalosak vagyunk Ryan bulijára. Sejtettem, hogy belé van esve már egy ideje, mert egyetlen alkalmat sem hagyott volna ki, ha a legjobb barátom társaságáról volt szó. Ugyan nem bíztam volna rá a húgomat a féleszűre, de a társasága elég sok esetben villanyozta fel a kisebbik véremet. Brit még túl fiatal volt, és szertelen, de tagadhatatlan volt, hogy vonzotta a filmipar. Nem tetszett neki az egyetem, mégis örültem volna, ha befejezi a tanulmányait, és szerez egy normális diplomát, aminek semmi köze a rivaldafényhez. Anya nem támogatta az ötletet, apa meg szerintem nem is tudott róla, hogy mire jár a húgom. Nem volt gond, már megszoktam, hogy csak saját magamra támaszkodhatok, és ebből kiindulva én voltam az egyetlen biztos pont a szőkeség életében is. Elromlott volna, ha hagyom, hogy apa pénzén éljen. Kirázott a hideg, hogy abban a házban nőjön fel a testvérem. Apa elég gyakran vitte haza a munkáját, meg a velejáró élvezeteket. Többször pillantok a csuklómra erősített pántra, de az sem lenne baj, ha késnénk. A legtöbb embert úgysem fogom ismerni a közegből, Bob tuti ott lesz, hiszen az ő eszement ötlete volt, hogy világraszóló eseményt csináljanak az üdvöskéje születésnapjából. Preferáltam volna, ha inkább elrepülnek Vegasba, és hagynak egy nyugodt hétvégét nekem, de úgy látszik, hogy Ryan mást tartogatott nekem. Unottan nézek el a szobája irányába, mire egy villanás erejéig meglátom. - Öt percet kapsz még, aztán itt hagylak, és bezárlak. Nem fogsz sehova menni, ha így folytatod. Nem nagy szám...mit nem... - ebben a szekundumban kerül elém egy korántsem elfogadott választásban. - Mehetünk. - elégedetten tornáztatná a vállára a kis retikült, de ahogyan ellököm a faltól, úgy veszem el a kezéből, és tartom fel a magasba. - Irány a szobád...na vissza. - mutatom neki, de már jön az ellenkezés is, így meg kell hajtanom egy kicsit, hogy beljebb kerüljünk. - Úristen, mit csináltál itt? - akadok ki, mert amit látok az felér egy világháborúval is. Mindenhol ruhák, meg kiegészítők hevernek, nem beszélve a melltartókról. - Ezeket biztosan nem fogod viselni. - tolom arrébb, hogy kiválasszak valami használhatót is. - Meg vagy őrülve...nem hiszem el, de komolyan. Nem gondolod, hogy már elmúltam tizenhat, és azt viselhetek, amit akarok? Ne mondd meg nekem, hogy mibe menjek, és mibe ne. - akad ki, és durcásan leülve az ágya szélére sztrájkol. - Ameddig én fizetem a tandíjat, és nálam laksz, addig abba szólok bele, amibe akarok. Tudtommal ott akarsz lenni ezen a bulin. A feltételeimet betartva ezt meg is teheted, de ha nem működsz együtt, akkor maradsz a fenekeden. - egy vállfát rántok ki, amin ismét egy hosszúnak nem mondható ruha lóg. Kezdek kijönni a béketűrésből, mire megtalálom az egyik farmerét, és hozzá egy fekete trikót. - Ez megfelel. Menj be a fürdőbe, és öltözz át. Ne trükközz, mert akkor is itthon hagylak. - dobom át neki, de a fején köt ki az egyik. - Utállak Spence. - nyavalyogva kapja fel az anyagokat, és vonul be, de azért még kifejezi a nemtetszését azzal, hogy bevágja az ajtót. - Megvárlak a motornál, és igyekezz, mert nem akarok a legnagyobb forgalomban érkezni. - ripakodok rá, de csak egy morgást kapok válaszul. A betájolt időtől már most csúszásban vagyunk, de ha kikerülöm a nagyobb gócpontokat, akkor még lerövidíthetem a késést. Annál hamarabb leszünk itthon, ha minden jól megy, és észhez is kell térítenem a sztárocskát, hogy nem mindenki úgy táncol, ahogyan ő fütyül. Brit egyáltalán nem boldog, amikor kijön, és már jártatná a száját, de belé fojtom a szót, és odaadom a kezébe az egyik bukósisakot, hogy menjen ki. Bezárom még az ajtókat, és kinyitom a garázst. Nem kell több öt percnél, és már úton is vagyunk. Nem előzgetek a húgommal a háttérben, mert nem mutatnék jó példát, és amúgy is féltem annyira az életét, hogy jobban ügyeljek, ha van mellettem egy társutazó. A tekintetem a váltólámpákat figyeli, és sikerül besorolnom egy jobb kanyarral az egyik nívósabb autó elé. Szinte biztos vagyok abban, hogy mindenki odatart, ahova mi. Nem csalódom, amikor megérkezünk három háztömbnyire, mert már most nem lehet egy normális helyet találni, így kétszer kerülöm meg a környéket, mire kiszúrok egy helyet. Nem tétovázok, elindulok, hogy befoglaljam, de egy másik autó érkezése szakítja félbe a műveletet, de nem akárhogyan. Majdnem elcsúszok, szerintem a húgomat súrolja is a hátsó rész, így menten elszáll az agyam. Előbb hátranézek, és megbizonyosodom róla, hogy nincs semmi baja a testvéremnek, majd utána pattanok le, és húzom magammal őt is. Sosem fogom megérteni, hogy egyeseknek hogyan adtak jogosítványt. A bukósisakomat veszem le, amikor találkozom a sofőrrel, aki nem más, mint egy szőke nő. Murphy többszörösen sújt le rám ma este. - De nem sok híja volt. A neten vásároltad a jogsidat? - kérdezek rá a nyilvánvalóra, de amint követem, most a húgomat mustrálja. - Nincs bajom. - hárít kedvesen a szöszim, de amikor még jelzőkkel is illetnek, hát nem vágok valami édes képet. - Hogy mi? - pislantok kettőt, de amikor már a táskáját venné ki, akkor egyszerűen odasétálok hozzá, és megfogom az ajtót. - Először is, nem vagyok neked senki. Én álltam be hamarabb, parkolni már biztosan nem tudsz, mert ferde lett, és vésd az eszedbe, hogy itt én állok, keress másik helyet. Ajánlom, hogy ne veszélyeztesd legközelebb mások életét, hanem előbb vegyél részt valami tanfolyamon. Nem ártana. - egy fintorral üdvözlöm, és jelzek a húgomnak, hogy kövessen. Levesszük a bukósisakot, és ráakasszuk a motoromra. Nem vagyok rest ellenőrizni a járgányomat, mert féltem. Nemrég volt szerelőnél, és egy kisebb vagyont hagytam ott. A közeledő tömeg láttán felfordul a gyomrom, mert az egyik az nem más, mint a volt feleségem egyik legjobb barátnője. - Spence micsoda szerencse...te is a bulira? Azt hittem ki nem állhatod az ilyet, de akkor tévedtem. Még mindig atyáskodsz? - cukkol fel, de nem felelek neki semmit, csak a kesztyűmből bújtatom ki a kezemet. - Neked is szép estét Melanie. Üdvözlöm Mirandát. - intek egyet, és elindulok a járda felé, de a szőkeség még mindig értetlenül áll ott. - Mi az nem beszélsz angolul? Esetleg keressek egy tolmácsot? - kérdezek rá. - Ne foglalkozz vele. - kiált mellőlem a tesóm, és belém karolva kísér be, hogy felmenjünk a tetőtéri lakásba. Jó páran várakoznak a liftnél, így kénytelen vagyok kibírni még az ellenállhatatlan perszónákat a múltamból.  

spencer&bessie

Two things:
1. Where have you been all my life? 2. Can you please go back there?
late night feelings

Shannon lelkesedése ezzel az egész bulival kapcsolatban kezdett olyan lenni, mint én a legutolsó igazi - igen, muszáj ezt kihangsúlyozni, mert nem sok volt, - randimon, amikor a pasi próbált azzal lenyűgözni, hogy különféle csokifajtákból való válogatást rendelt nekem össze. Azt hitte majd negédesen elmosolyodok és legyintve egyet ott hagyom a háromnegyedét, mondván: vigyázok az alakomra, de fél órával és bizonyára a vérnyomásom háromszorosával később már ő maga sem hitt ebben. Pazar élmény volt megtapasztalni a cukortúladagolás ezen fajtáját és őszintén szólva most is ezt látom a szőke hajkoronával megáldott menedzserem kék lélektükreiben is. A mindig flottul kinéző hölgy negyvenen túl is földbe taposta volna a harmincas korosztály minden női egyedét. A különböző jógák, tisztitókurák, meditálások imádója kivülről olyan nőnek tűnt, aki véletlenül beleült egy karóba és azóta is együtt kell vele élnie; a szoros lófarokba vagy éppen kontyba kötött haja, a nadrágkosztümjei, melyek kizárólag a szürke, fehér és fekete színekben pompáztak is ezt sugallta a külvilág felé, ő viszont ennél sokkal dörzsöltebb volt. Egy forgatáson futottunk össze, ahol éppen akkori színészének intett búcsút, én meg a józan eszemnek, amikor a forgatókönyvet olvastam már át negyedszerre is, miafrancez?! alapon, közben pedig ennek jócskán hangot is adva az egész stábtag felé. Első látásra tudtuk, hogy nekünk együtt kell dolgozni és ez immáron 3 éve töretlenül ott élt bennünk. Most viszont úgy vélem a hamis cukortúladagolás abból fakadhatott neki, miszerint végre az én nevem is felmerült valahol a sivár időszakok után, melyeken keresztülmentünk. Annyira szeretett volna megmenteni, hogy néha úgy éreztem magamat, mint Lois Lane, csak az én Superman-em éppen Superwoman lett és inkább adta volna el a lelkét, mintsem magára húzzon bármiféle latexre hajazó anyagot. Akárhányszor ilyet próbáltak rám sózni, ő magasba emelve mutatóujját csendre intette a tagot és kifejezően csak annyit mondott: belőlünk nem fog a pornóipar megélni.
Murray alig tudja kettőnk párosát követni, ezért Shannon enyhe célozgatással próbálja őt elküldeni a közelünkből. Nem kedvelte a mi megtépázott barátságunkat, hiszen szerinte a média kihasználás alapon megy, jóllehet ő sosem tenne velem ilyet, annál hűségesebb nevelést kapott. Párszor próbáltam neki megmagyarázni, hogy Oscar Murray eléggé nagy marha lenne, ha éppen rajtam próbálná felkúszni a hírességekre vonatkozó ranglétrán, de ha egyszer Shannon valamit a fejébe vett, azt onnantól kezdve semmilyen észérv, logika, de még maga a királynő se tudta volna meggyőzni. Ő ebben az egész szülinapi zsúrban valami nagy ugródeszkát látott, én meg egy jó ital lehetőségét, ami már lassan hónapok óta nem keveredett az utamba, amióta Shan a létező összes alkoholtartalmú italomat hazavitte magával és helyettük azokat az undorító egészséges löttyöket akarja lenyomni a torkomon. Mindig azt hajtogatja, hogy én nem leszek az a színésznő, aki ilyen módon csúszik le a lejtőn. Úgy véli én valami harcos vagyok, emiatt pedig őszintén kezet foghatna Oopie nénikémmel.
Ryan Prescott nevét úgy pörgetem a fejemben egész úton, mintha valami kedvenc sláger lenne. Na nem azért, mert annyira vágynék a megismerése vagy úgy felejthetetlen élményként könyveltem el magamban, hanem mert ehhez van szükségem arra, hogy ne felejtsem el és ne szólitsam véletlenül Scottnak vagy még rosszabb, Rogernek. Létezik még egyáltalán ez a név manapság? Shannon ajándékába bele sem mertem nézni, ezért valahol abban reménykedtem a pasas sem fog rákérdezni, ám kétlem, hogy majd pont az én vérszegény tasakomat fogja gyermeteg izgalommal bontogatni, amikor bizonyára valami új kategóriás luxusautót már ajándékozott neki valamelyik pénzzel tömött zsebű haverja.
Általában hallgatok a megérzéseimre, mert sokszor beválnak és valahogy az a sötét, képzeletbeli felhő most is ott pofátlankodik az üres parkolóhely felett, mégis megkockáztatom. Mi probléma lehetne belőle? Talán abban az egy pontban építési területet alakítottak ki és elsüllyedek autóval együtt? Ennél mélyebbre már aligha mehetnék, mint ahogyan most érzem magamat, de éppen hogy tolatásra igazgatom 1-es bömösöm formás kis hátsóját, valaminek nekiütközök és mire észbe kapok, már egy pasas kér számon olyan vádakat sorakoztatva fel, mintha legalább a Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot? egyik részében szerepelnénk. Ha Viola Davis valahol a közelben van, esküszöm menten szörnyethalok. Mármint az a nő..úristen..fenomenális. De úgy tűnik a Röhej egyik kandi kamerás felvételébe kerültem bele és kell egy kis idő, hogy úgy igazából felvegyem az események fonalát.
- Igazából mostanában az a menő, ha a testünket áruljuk érte, nem tudtad? Minél jobb az az egy menet, annál hitelesebb lesz az okmány is. - kacsintok egyet az idegen felé és direkt nem nyugtázom magamban, hogy jóképű. Mármint láttam már nála rosszabbat is, de amikor így próbálja megnehezíteni a dolgomat az annyira elrontja az összképet és összetöri az én gyermeteg lányos képzeletemet. Ezért, hogy csalódottságomat leplezzem, inkább törődök a hölgyemény épségével, aki vele érkezett, mert ő olyan fajta lánynak tűnik, akivel jobban szót lehet érteni. Persze úgy tűnik szépfiú nem bírja elviselni, ha nem övé a főszerep, ezért tovább ostromolja az idegrendszeremet. Egy kósza pillantást vetek felé csupán és elmosolyodok, mielőtt ismételten a lány felé néznék.
- Ő benne mindig ennyire túlteng az a hatalmas igazságérzet? - fejemmel az említett felé biccentek, de amíg az ő figyelmét elrabolja valami nő, én meg hirtelenjében háttérbe szorulok, kicsit hátrébb lépkedek, hogy felmérjem: valóban ferdén álltam be? Aprót fintorgok és kicsit arrébb oldalazok. Nos, nézőpont kérdése mi a ferde, nem?
- Persze, keress csak, nem bánom. Addig ígérem megpróbálom neked minden nyelven megfogalmazni, hogy hidegen hagy a hülyeséged. - édes mosolyt ejtek felé, majd miután egyedül maradok, magamban mérgelődve szedem ki a tasakot a helyéről és bár próbálok úgy fészkelődni, hogy ne kerüljek még a közelükbe sem, előttem annyit táncolnak ki és be a sorból, hogy végül csak összejön, melynek hatására enyhén fújtatok egyet. Így viszont lehetőségem nyílik megnézni magamnak a védelmező társaságát és kicsit közelebb is lépek hozzájuk.
- Mondták már, hogy tökéletes lennél a filmvászonra? A menedzserem oda meg vissza lenne érted. - lelkesedek fel a lány láttán, ám azt nem éppen említem, hogy Shannon még értem sem rajong most annyira. - Szerepeltél már egyébként valahol? Olyan ismerős az arcod. De ha nem, meg is említhetnélek neki akár. - ajánlom fel, majd oldalra sandítok a pasi felé. - Már ha apuci megengedi, hogy szóba állj az idegenekkel. - rámosolygok..mit is mondott előbb az a nő? S..valami s betűs volt az tuti, mármint olyan éllel eresztette el azt az egy betűt hogy rendesen éreztem, amint átmeneti megsüketelésre lettem ítélve.
- Szoktál amúgy néha jókedvű is lenni? Ez a morcos, Batman szerű arckifejezés árt a vonásoknak egy idő után. - veszem jobban szemügyre őt, hogyha már egy sorban kell szobroznunk egy ideig.