Szombat. Általában ez a nap a pihenésé. De most egy igazán produktív nap volt a számomra és még csak délután két óra van. Hajnalban megébredtem és annyira éber voltam, hogy bár nagyon igyekeztem, nem tudtam visszaaludni. Így hát hasznosat töltöttem az időt. Elintéztem pár e-mailt, megszerkesztettem néhány cikket, amit a hétfői lapzárta előtt terveztem csak és még egy többfogásos villásreggelit is rittyentettem, mire a férjem felébredt. Együtt reggeliztünk, majd elmentünk sétálni egyet Central Parkba, ahonnan ő az edzőterembe ment, én pedig a barátnőmhöz. Pár órát töltöttem Esthernél, mert aztán megjöttek a gyerekei. Egyébként imádom őket, ennivalóak, de óhatatlanul is eszembe jut róluk az én kis problémám, amit immár 10 napja súlyos titokként őrzök. Még mindig nem csináltam meg a tesztet, de ma reggel már majdnem felhívtam a dokit, hogy bejelentkezzek egy vizsgálatra, aztán meggondoltam magam s a szőnyeg alá söpörtem ezt a problémát. Nekem is furcsa, hogy ezt teszem, mert nem szokásom, de most valamiért nem látom a megoldást. Most otthonról indultam. Kiválasztottam egy egyetemhez közeli kávézót és írtam Morgannek, hogy ott találkozzunk. Azért választottam közelit, mert tudom, hogy most sok dolga van. Nehéz iskola mellett a munkában is jól teljesíteni és én meg nem akartam azzal plusz lelkiismeret furdalást okozni, hogy panaszkodik, mert olyan keveset van velem. - Egy presszót kérnék és egy savas vizet. - mondtam a pultnál állva. Körbenéztem, Morgant kerestem a tekintetemmel, de még nem láttam sehol. Úgyhogy amint megkaptam a kávét, leültem az egyik széles ablak melletti asztalhoz és belekortyoltam a presszómba. Nem véletlenül hívtam ide. Persze, ritkám látom és egészen a szívemhez nőtt, jól esik vele beszélgetni, de most egészen konkrét témáról akarom kérdezni. Miben segíthetnék, hogy kicsit javuljon a kapcsolata az apjával? Még nem tudtam, hogyan vezessem fel a témát, de gondoltam majd improvizálok. Csak lesz valami.
Hosszú és fárasztó hetet tudhatok magam mögött. Teljesen kiment a fejemből, hogy másnap találkozni fogok Nicole-lal. Nem akartam már késő este zargatni, ettől függetlenül elküldtem neki egy gyors üzenetet még hajnali fél 2-kor, hogy részemről még mindig áll a… hát, igazából akkor már a mai nap. Mindig is szerettem vele beszélgetni. Fura egy kapcsolatunk van nekünk, az biztos. Mióta összejöttek apámmal, mindig is felé húztam a bizalmam tekintetében, nem a tulajdon apám irányába. Adtam neki egy esélyt már a kezdetekkor, és ő élt vele, nem pedig visszaélt, mint ahogy a vér szerinti szülőm tette. Előbb-utóbb biztos be fog gyógyulni ez a seb is, de annak még nem most jött el az ideje – és fogalmam sincs, mikor fog. Átéreztem a fájdalmát és próbáltam neki segíteni, a viszonzás azonban elmaradt az ő részéről. Nem tartom magam egy lelki roncsnak, túltettem magam anyám halálán, és legalább rájöttem, kire számíthatok a családomban. Elég későn keltem fel, 11-et ütött már az óra az ébredésemkor. Mint akivel épp akkor mosták fel a padlót, úgy éreztem magamat. Ébresztő gyanánt megittam azt a két pohár hideg vizemet és kardióztam egy kicsit, mielőtt a telefonomért nyúltam volna. Épp hívtam volna Nicole-t, mikor tőle kaptam egy üzenetet, hogy hol és mikor találkozzunk. Visszaírtam neki, hogy ott leszek a randinkon, majd a délutáni órákig lefoglaltam magamat. 2 perc késésben voltam, mikor megláttam a kávézót. Sóhajtva gyorsítottam a lépteimen, és alig másfél perc múlva már ott állta Nicole mellett. Kicsit lihegve, tény, de annál mosolygósabban. Széttártam a karjaimat, hogy megölelhessem a nőt. - Kérlek, bocsáss meg a késésért! - nem próbálok magyarázatot keresni, ez teljesen az én saram. - Megbocsátasz még azért is, hogy itt hagylak, míg kikérem a kávémat? - szólalok meg az ölelést követően. Ha utamra enged, akkor gyorsan megrendelem a minden csicsa nélküli fekete kávémat, és visszasétálok hozzá. Leülök az előtte lévő székre és végre kifújom magam. - Na és mi újság van veled, Nicole? Hogy telt a napod, meg úgy a heted? Bocsánat, hogy nem beszéltünk, de amint időm engedte volna, energiám nem volt.
Kezdőlap
Szombat. Általában ez a nap a pihenésé. De most egy igazán produktív nap volt a számomra és még csak délután két óra van. Hajnalban megébredtem és annyira éber voltam, hogy bár nagyon igyekeztem, nem tudtam visszaaludni. Így hát hasznosat töltöttem az időt. Elintéztem pár e-mailt, megszerkesztettem néhány cikket, amit a hétfői lapzárta előtt terveztem csak és még egy többfogásos villásreggelit is rittyentettem, mire a férjem felébredt. 
