Barátnőmnek volt a lány búcsúja, mindenki részeg volt, az egyik feladatom az volt, hogy lépjek oda egy idegenhez és csókoljam meg. Hát nem hittem volna, hogy megteszem, de az alkohol hevesen pezsgett az ereimben, aztán megjelentél az ajtóban. Mire felfogtam, hogy mit fogok tenni, már a pultnál voltam és egy csókot leheltem az ajkaidra. Meglepődtél, persze nem csodálom, még a kabátot sem tudtad levenni, de már egy részeg lány csókolgat. Aztán az éjszaka folyamán már te voltál hevesebb és a falnak nyomva csókoltál. Mintha az életünk múlt volna rajta.
Aztán egy héttel később mikor már az utolsó megállom volt a gyakorlatomnál, a sürgősséginél. Beléptem, remegő kézzel és lábbal. Féltem, hiszen ebben a nagyvárosban annyi minden történhet. De még fel sem ocsúdtam, mikor belém karoltál, hogy segítsek. Bemutatkozni sem volt időm, csak azt tudom, hogy egyik pillanatban a beteg lélegzet és vert a szíve a másikban, már rám parancsoltál, hogy kezdjem el a szívmasszázst. Egy halott ember feküdt előttem, én pedig a mellkasára bírt erővel próbáltam újra működésre bírni a szívét. Aztán a végén, mire észhez tértem, zsongó fejemmel már a férfit vitték az intenzívre, hiszen a rutin és az évek során gyűjtött tapasztalatokkal megmentetted a beteget. Végül, pedig mire oda kerültem, hogy akkor bemutatkozom, rá kellet jönnöm, hogy te vagy a férfi a bárból! Sajnálom, de úgy tűnik, hogy összeleszünk zárva egy kis időre a kórház berkein belül.

/ a pb-hez ragaszkodnék. Viszont a történet itt-ott alakítható, nyitott vagyok az ötletekre, hiszen a lnyeg, hogy összekuszáljuk egymás életét.     ::