Jellem. Ez az, amit néha hajlamos túl nagyra értékelni az ember. Sőt igyekszik, a legjobb jellembeli tulajdonságait kiemelni, ami az idő előre haladtával csak még jobb lesz. Ugyan, kérlek. Mind tudjuk, hogy a jó kislány, aki az ártatlanság zászlója mögül hirdeti, hogy ő nem olyan lány. Több fasszal parádézik, mint egy valamirevaló pornó színésznő. Meg se tudnám számolni, hány ilyen ártatlan báránykát láttam belebukni, és megfulladni a saját képmutató életmódjába. De akár mondhatnám példának, a magukat rossz kislánynak tituláló lányokat. Akik igyekszenek, egy álarc mögé bújni, egy olyan illúziót teremteni, ami nem is létezik. Hisz az álarc mögött, ő is csak egy lány, aki próbál távol maradni a saját árnyaitól.

1. Önuralom – Ura önmagának, s ezáltal életének.

2. Elvek – Szilárd elvei vannak, amelyekhez mindenkor tartja magát.

3. Összhang – Gondolatai, érzései, szavai és tettei harmóniában vannak.

4. Felelősségtudat – Vállalja a felelősséget az életéért és a körülményeiért.

5. Szolgálat – Képes áldozatot hozni, vagy lemondani, ha magasabb értékek ezt kívánják.

6. Fejlődéskészség – Tudja, hogy nem tökéletes, elismeri hiányosságait, vagy ha hibázott és dolgozik rajta.

Ezek itt pedig a Cosmopolitan "hogyanlegyéljónő" című rovatának alappillérei. Semmi köze a valósághoz, mégis a nők 89% úgy hisz ebben a marhaságban, mint más Istenben. Én pedig csak ideírtam, mert szeretem az üres frázisokat.


Nagyapám ékes példája volt, annak, hogy nem minden arany, ami fénylik. Az atyáskodó kedves tekintett mögött, egy diktátor éltette lélekben. Legalábbis úgy véltem, hogy Kim Dzsongun jobban, a lélektársa, mint a nagyanyám valaha is lesz. Elvetemült, hataloméhes ábrázattal nézz rám, aminek tudom, hogy jelentőséget kéne tulajdonítanom, de még mindig nem tudom mit keresek itt. A  szüleim igyekeztek, az ő életüktől távoltartani. Hisz tele volt intrikával, hazugsággal és gyűlölettel. Politika soha nem volt jellemépítő, leginkább deformitást okozz. Így láttam az előttem ülő nagyszüleimet, akiket talán két éves korom óta nem láttam. Jellemtelen, célorientált eltorzult képként, akik mindenben valami önös érdekből származó lehetőséget láttak.
- Genevieve.- nagyapám fakó tekintette rám szegeződik, én pedig megrezzenek. Úgy ejtette ki a nevemet, mintha marná a nyelvét, vagy éppen valami szitokszót. De mindenképp keserű száj ízt hagyott maga után.
Gyomorom összeszorul, és önkéntelen dobolásba kezdek lábaimmal, a biztosan nagyon drága márványpadlón.
- Meg kellett hoznunk, kellő taktikai lépéseket, amik a konzervatív párt számára, pozitív változást eredményezz.- Sóhajt egyet, mondandója közben, mintha unná, hogy ezt el kell mondania.
- Ebben a változásban, te is helyett kaptál!- Jelenti be végül, rögtön a lényegre térve.
- Nem.- reflexből hárítom, minden felelősségét, hogy én az ő terveikben, helyett kapjak. Voltak céljaim, álmaim, amiket megvalósítani vágytam, de a politika nem szerepelt köztük.
- Sejtettem, hogy ez lesz a válaszod. De azt is tudom, hogy okos lány vagy te, és egy kis rásegítéssel, meggyőzhető vagy. - Egy olyan mosoly ült az arcán, amitől megfagyott az ereimben a vér. Nem sokszor lehetett kizökkenteni, hisz a magam módján, engem sem kell félteni, de én hozzá képest kispályás voltam.
- Apád vállalata virágkorát éli, nem igaz? - Mire akar kilyukadni, nem válaszolok, csak várom a folytatást.
- Ha esetleg kutakodnék, szerinted találnék bármit, amivel ez az egész lesöpörné még a térképről is? [/b-]Újabb kérdés, amivel megkaptam a választ is. Tudtam, hogy apám erőn felül vezeti a vállalatot, és mindent megtesz, hogy tisztességes keretek közt tegye meg. Mégsem mertem kockáztatni, hisz aki találni akar valamit, az találni is fog.
- Mit akarsz?- szegezem neki a kérdést, a dühöm egyre több bátorsággal vértezett fel, vele szemben.  Így még az sem tántorított, nagyon el, hogy az ábrázata arról árulkodott, hogy helyesbítést vár tőlem. Hát nem fogja megkapni!
- Innovációt, ennek az eszköze pedig te leszel.- homályos fogalmazástól, csak még dühösebb leszek, így most rajtam volt a sor, hogy kérdőn felvonjam a szemöldökömet.
- Fiatal vagy, most kezded az egyetemet. Azt akarom tőled, hogy nevet szerezz magadnak a NYU-n, nem is akármilyet.- szavai még jobban összezavarnak, de továbbra is állom a tekintetét.
- Szóval olyan babérokra akarsz törni, ahová egy konzervatív politikus kezei nem érnek el? Azt hittem meg vannak a módszereid mindenre.- közlöm vele egy bájos mosollyal, amit ő cseppet sem jutalmazz. Szemeibe még több rosszallás, és megvetés költözik mint eddig.
- Ahogy mondod, drága kis unokám.- elhagyva helyét fel áll, és felém közelít, és bármily érzelem nélkül végig simít az arcomon.- És te leszel az én kétélű pengém.
- Érdekes kívánalmaid vannak nagyapa.- Összes gyűlöletem ott rejtőzött a megszólításban, miközben a mosolyom egészen másról árulkodott
- Nekem aztán mindegy, milyen módszerekkel teszed. De meg akarom magamnak nyerni a fiatalokat..
- Azt hiszem minden öregember így van vele...
Joggal merül fel a kérdés, hogy innen hogyan tovább, vagy hogy ez meg mi az isten volt?  Az következő két hétben velem volt tele az újság. A nagy változásomról, ami meg sem történt, valójában a média addig köszörülte rajtam a nyelvét, amíg politikus család sarjaként, egy bulikirálynőt csináltak belőlem. Majd lásd csodát, a drága nagyapa nevelése, mégis csak meghozta gyümölcsét! Nagyapám azt akarta, hogy ismerjék a nevét, az én nevemet.