Mázli vagy sem, körülöttünk viszonylag fiatalok laknak, gyerek nélkül. Vagy éppen idősebb szülők, fiatalokkal. Ha házibulit szervezünk, kutyát nem zavarja, sőt! Áthívjuk őket, szomszédi kapcsolatot megerősíteni. Általában csak akkor tudunk, ha Drew olyan hangulatban van. Eléggé szeret egyedül lenni, ám ha becsap nála a bulihangulat, minden buliban benne van.
- Hol van már a piás? - Figyelem, ahogy a mobiljára mered.
- Az nem fogja megadni a választ - erre feláll a kanapéról és hívja a szállítót. Alkohol is lesz, elvégre úgy nem buli a buli, most az üdítősök lassúak. Akit lehetett, elvhívtunk, meghívtunk, s mivel a legtöbb bulink valamilyen témában indul, zajlik, a mostani téma: ki vagy mi lehettél előző életedben?
- Jönnek. Negyedóra - tér vissza, mire én csak széttárom a karom a kanapén.
Lusta nem vagyok, az összes partidísz felpakolását most fejeztem be, és egy zuhany után úgy döntöttem, döglök egyet a kanapén.
Estére már kezdtek szállíngózni a vendégek, s mivel kint még nem lehet este grillezni, így máshogy oldottuk meg a tömeg eloszlását és a közös elfoglaltságot: a garázst átalakítottuk étkezővé, a nappaliban meg lehet tombolni. És persze máshol is, elég nagy a ház. Zsiráfnak öltöztem, egyedül az antennákat hagytam el, mert a második ajtó áthaladás után megadta magát a varrás. Így a kapucni inkább a hátamon fityegett. A humor mindenkinél él, aki eddig eljött, zellertől kezdve teniszütőig, a választék végtelen. Zsiráfjelmezt csak egy helyen lehetett beszerezni, de kaptam egy vadiújat, mert ilyen méretben nem volt, így méretet vett rólam és úgy varrták meg.
A kutyák nem szokták zavartatni magukat, de ilyenkor már tudják, hogy Josephéknél fognak aludni, rajonganak a kutyákért, ők is értük, így tiszta haszon. Elég nekik kibírni, mikor a garázsban elszabadul a pokol, ha nekiállunk Drewval próbálni.
- Helló! - Nyitom ki most én az ajtót, ebből sincs vita: aki ott van a közelében, kettőnk között, nyitja ki. Egy rég látott ismerős, s egyből széles mosolyra áll a szám, át is ölelem.
- De jó látni! Gyere be! - nyitom ki jobban az ajtót, s engedem be. Tömeg? Alakulóban, noha most nem hívtam át olyan sok mindenkit, nem a tömeg a lényeg, hanem a hangulat. Zene is megy, közmegyezéssel nem annyira hangosan, az csak a hangulat tetőfokán ugrik fel, általában házoldal kirúgáskor. Drew valahol jóval hátrébb van, elmerülve cseverészik valakivel, amit amúgy nem szokott.
- Pia? - S máris nyomom a kezébe az üdvözlő poharat, ami egyelőre nem alkoholos. Akkor hamar vége lenne minden bulinknak.
- Szerintem sokukat ismered - ebben jó vagyok, elég kínos lenne arcokat és neveket összekeverni.

Visszaölelem, s kap két puszit tőlem. Nem vagyok ebben lelkis. Lányoknak jár az üdvözlő puszi, haveroknak az ölelés.
- Ó, az igen! - Veszem át a szatyrot, majd meglepődök nem csak a súlyán, a mennyiségén is. - Te aztán készültél a partira! - Közben már szélesre tártam az ajtót előtte, s vezettem a házban egy részig. - Köszönjük, mindenki nevében. Van egy olyan érzésem, el fog fogyni.
Visszafordulva vigyorgok rá, aztán meglengetem a kapucnit is, aminek következtében az antennák neki-neki ütődnek a hátamnak.
- A magasság már megvan hozzá - kacsintok vissza rá. - Azért vigyázz. Mágiádnak nehezen fognak ellenállni.
- Mentes. Kölyökpezsgő, körte és meggy ízben, és van tonik meg gyömbér is - nézek rá várakozva, miközben a pultra teszem a szatyrot, s elkezdem berakni a méretes hűtőbe. Megy a buliba, s ha nem fogy el, majd a következő alkalomra bőven megvár mindenkit.
- Sam? - Veszek elő egy poharat és töltök neki abból, amit kért. - Nem, a hét közepén elutazott vidékre - a szüleihez és nem örömében, de a lelkemre kötötte, hogy senkinek se mondjam el.
- Viszont itt van ...  - messziről egy ordítás hallatszik, aztán lábdobogás. - Nem, nem Drewra gondoltam, őt... - Drew ekkor vágódik Anne nyakába, mire mosolyogva vonom fel a szemöldököm. Nem hiszem, hogy már be van csiccsentve. Azt hiszem, bepezsgett a tömegtől. Vagyis félóra múlva el fog tűnni, mert lemerült. Ennyit a közös buliról. - már említettem.
Aztán csak elégedtlenül felemelem a kezem, majd a pultra teszem az öklöm, ahogy el is húz.
- És nekem meg nem ad még egy puszit se - töltök magamnak is inni. - Tim eljött. Mondta, hogy sajnálja, hogy nem tudott eljönni, tele volt melóval, de most el tudott szakadni az asztaltól.
Koccintásra emelem a poharam. - A bulira és a jókedvre! - Aztán félig hajtom csak fel a gyömbéres, szénsavas italt. Tömény cukor, már értem, mitől pörög Drew. Is.
- Félóra múlva csoportos táncverseny, ha gyors vagy, akkor csak négyen fognak felkérni. A nyolc helyett.
Csapattánc versenyben egyeztünk meg a páros helyett és csak semmi előre gyakorlás! Spontán, ahogy jön, mert a zene is az lesz, arról én gondoskodom.

- Egyáltalán nem az - tekintek rá komolyan s egyben derűsen. - A szándék a lényeges.
Hogy ki, mennyit fogyaszt, az illetőre hagyom. Szenvedjen magával utólag, általában hamar taxis hazafuvart kap az, aki nem bír magával, vagy esetleg mentőt detoxszal. Balhésnak nem vagyunk balhésak, azokat hamar kiszórtam. Még Drew is visszafogja magát, pedig tud vérmes lenni, ha verekedésről van szó. Mintha minden tesztoszteront abba lökne bele.
- Hmm - újfent végignézek rajta, majd megrázom a fejem. - Nem, nem hiszem, hogy olyan könnyen ellent tudna neked állni.
- Oké - bólintok, majd az egyik tálból kiveszek egy lime-ot is, miközben töltök Annenek tonikot, s a lemon közepéből vágva egy karikát, miután elfeleztem, beleteszem egy csipesszel.
- Azt látom, mennyire sajnálod - mosolygok rá féloldalasan. A magánügyek és perpatvarok, kedvelem, nem kedvelem, nem tartoznak rám. Mégsem bölcs dolog úgy összehívni egy társaságot, hogy valaki fúj valakire. Annak általában nem jó vége van. Feltéve, ha nem békülési szándékkal jön az egyik. Abban az esetben hajlandó vagyok engedni.
- Jéggel nem szolgálhatok, a tonik viszont hűtött. Parancsolj, egészségedre - teszem elé az italt, majd elveszem a poharat, ahogy Drew rárepül. Még a végén lebólintja az italt.
- Naná! - Drew fülig érő mosolya pótol mindenért, ami majd félóra múlva történni fog, az pedig a kámforrá válás. Ha neki ennyi megfelel és tök jól érzi magát, nem fogom lerángatni az emeletről, ahová majd bezárkózik és fejhallgatóval elalszik.
Az italt visszahelyezem Anne elé, ahová szándékoztam, miközben lesek Drew után. Tényleg nem ad puszit, így hagyom eltűnni a tömegben, most Anne, akivel beszélgetni akarok.
- Ráfér. De amilyen fáradt, szerintem az első alkoholos ital után leül az egyik fotelbe és megbeszéli némán magával a napi dolgokat - nevetem el magam. Eddig kétszer játszotta el. Szerencse, hogy az sokára lesz, hajnalig bírni fogja. Ő az egyik, aki inkább hazamegy taxival, de nem dől be az egyik asztal alá aludni.
- A kiváló bulira és a még kiválóbb társaságra! - Koccintok vele, majd félig megiszom az italt. Nem nagyon ittam és érzem, hogy kellene, még ha nem is tonikot.
- Ez volt a kívánság, későbbre terveztem, de annyira fellelkesedtek az új fajta táncversenytől, hogy ki akarják próbálni - nem fejezem be a mondatot, mindenki tudja: mielőtt be nem rúgnak.
- Egész jól megy az egyensúlyozás - tekintek az üdítőre a kezében, ami így, az ugrálás ellenére is egészen jól bírja lötykölésmentesen.
- Minden teljesen szuper. A banda is alakul, Drew pedig nyakig van jó pár projektben - végre neki is beindult az, amit tervezett és már egyre kevesebbet esik ki a munkából, aminek kifejezetten örülök, s koránt sem az anyagiak miatt.
- És veled? Már régen voltam nálad, tervezem egy ideje, hogy befutok hozzád - azzal jönni, hogy mostanában sok minden történt... azelőtt sokkal több felé kellett figyelnem és rohangálnom. Más ez az állandóság, eddig sosem volt benne részem.
Látom, hogy Annet valaki meg akarja környékezni, méghozzá egy páros, így rájuk tekintek, jelezve, hogy figyelünk rájuk.
- Szia! Arra gondoltunk, hogy behívnánk a csapatba. Tudsz a táncversenyről, ugye? - A srác a merészebb, vagy mert a párja csipkedte előtte, nem tudom eldönteni. Joe és Tina. Azt hiszem az egyik videojáték zenéjének a felvételén futottunk össze először. Technikus és asszisztense voltak akkor. Rózsaszín köddel a fejük körül.