Meglepő módon még nem voltam bulizni mióta megérkeztünk a szüleimmel Amerikába, pedig az unokatestvéreim a lelkemre kötötték, hogy amint leszállok a repülőről elmegyek egyre és mindenről beszámolok nekik. De mindig akadt valami fontosabb tennivaló, első kér hónapban a lakásunkat csinosítgattuk és mindnyájan próbáltunk helytállni az új helyen, apa és anya sokkal stresszesebbek voltak mint otthon így muszáj volt segítenem nekik ott ahol tudtam. Elvégre az én álmaim miatt hagytak ott mindent és jöttek velem erre a kalandra. De a mai este más. Mikor az egyik szaktársam csütörtök reggel odajött, hogy házibulit rendez akkor egyből felcsillant a szemem és igent mondtam. Akkor még nem gondoltam abba bele, hogy a szüleim mit szólnak hozzá de kellő győzködés és vacsora készítés után megengedték. Így már csak egy személy volt, akinél be kellett vetnem a kiskutya nézésemet annak érdekében, hogy eljöjjön velem. Szerencsére nem kérette annyira magát elvégre Ő sem mostanában volt bulizni. Együtt pedig még alkalmunk sem nyílt erre, így most bepótoljuk… meg amúgy is, nagyon szeretek táncolni Asher legalább olyan, akivel szívesen is tenném ezt. Az órámra nézek és bepánokilok, majd amilyen gyorsan csak tudok futok be a fürdőszobába, hogy 2 órára befoglalva azt elkezdjek készülődni. Első lépésként barna hajzuhatagomat mosom meg és jól nevelt lányhoz hűen megszabadulok a lában nővő kellettlen szőrszálaktól, elvégre nem szeretnék nadrágban menni bulizni! Az idő csak halad, készülődésem pedig egyre lassabban így fél 7 magasságában nagyobb fokozatra kapcsolva próbálok egyszerre több dolgot is véghez vinni. A hajamat göndörítem anya segítségével, közben nem túl kihívó sminket varázsolok magamra. - Gracias Mamá! – nyomok egy puszit arcára mikor befejezte hajamat csinosítását, majd magam köré tekert törölközővel futok vissza a szobámba, hogy kiválasszam az esti szerelésemet. Nem szeretnék kitűnni a tömegből, de azért szeretnék csinosan kinézni. Pasit felszedni nem szándékozom, jelenleg az életembe nem férne bele még egy hímnemű akivel másabb kapcsolatom is lenne, mint Asherrel. A többi lányt sem szeretném túlragyogni mert akkor kinéznek maguk közül, nem mintha amúgy nem tennék meg de szeretném elkerülni azt, amit eltudok. Nem akarom, hogy utáljanak. Már kevesebb, mint 20 perc és a megbeszéltek szerint Ashernek meg kéne érkeznie hozzánk. A szüleimnek az egyik feltételük az volt, hogy nem mehetek egyedül és mielőtt lelépek az első amerikai bulimra szeretnék megismerni a fiút akivel elmegyek. Nekem ez normálisnak tűnik, mert otthon mindenki ismer mindenkit, jobban megbíznak így a másikba ha már előtte kezet foghattak. Remélem, a legjobb barátomat nem ejtette ez kétségbe és nem fog megfutamodni. Elvégre nem olyan, mintha megkérné a kezemet vagy hasonló, nem? Nem kell izgulnia. - Carino! Megérkezett a barátod! – apa hangja zengi be a lakást, mire megrezzenek. Még el sem készültem. Mi lesz így velem? Szorosabban fogom össze a rajtam lévő anyagdarabot és kimegyek az ajtóhoz. Mikor felhallatszik a csengő hangja hevesebben kezd el dobogni a szívem, majd meglátom a legkedvesebb mosolyt. - Asher! Szia! – ugrok oda egyből és két puszit nyomok arcának mindkét oldalára, majd megragadom a karjánál fogva és beljebb húzom. A szüleim felsorakozva, mint valami óvodások várják az új jövevényt, anya elismerően mosolyog apa kicsit szúrósabb tekintettel vizslatja. – Ők a szüleim, Francesca és Pablo. Anya, apa ő a barátom Asher. Ne haragudj, kicsit késésben vagyok még fel kell öltöznöm, ahogy látszik. – fordulok meg felé és mutatok a rózsaszínű törülközőre, majd ott hagyom a szüleimmel és megyek a szobámba. Pár perccel később pedig teljes puccba vágva magam érkezek vissza társaságukba, és pördülök kettőt. - Hogy festek? – a lányok a faluban arra tanítottak, hogy szenvedni kell a szépségért így a magassarkú elengedhetetlen kelléke a ma esti szerelésemnek. – Kész vagyok. Mehetünk, Asher? – nézek barátomra, majd a szüleimhez lépek átölelni őket és már csak azon veszem észre magam, hogy úton vagyunk bulizni. - Remélem nem volt annyira rossz az első találkozás a szüleimmel. Vagy…?
Izzad a tenyerem. Komolyan. Olyan mérhetetlenül gyorsan elpörgött a mai nap, hogy azt nehéz lenne szavakba önteni. Persze nekünk srácoknak egy kicsit másképpen néz ki ez a készülődés dolog. Lezuhanyoztam. Ez egyértelmű és kipipálható rész... nekem azonban van egy darab tusfürdőm, ami egyben sampon is, így még csak a flakonokkal sem kellett különösebben babrálnom. Megborotválkoztam. Bár ezt még reggel, úgyhogy nem vagyok benne teljes mértékben biztos, hogy ez már beletartozik-e a szórakozásra való felkészülésbe. Kicsit megszárítottam a hajamat, kiválasztottam egy sima fekete pólót, egy sima fekete nadrággal. Nem terveztem ennél különösebben több energiát belefektetni a dologba. Sofia szerintem stresszel és készülődik kettőnk helyett is eleget. Nekem ez nem annyira a világom. Persze megfordultam már néhány haverom házában, ahol mocsok mód lealjasodtunk, de annak már jó ideje. De most őszintén... ki tudott volna nemet mondani annak a szempárnak. Ha azt mondta volna, hogy menjünk Las Vegasba szemetet szedni valószínüleg akkor is bólintottam volna. Neki gyakorlatilag bármire bólintottam volna. Khmm.. Na mindegy. Szóval én már ott álltam az ajtóba egy bő másfél óra tv bámulás után mire rávettem magamat, hogy itt lesz az ideje az indulásnak. Nem mintha kevesebb kedvem lett volna megmozdulni, egyszerűen nem akartam zavarba hozni a kisasszonyt, hogy idő előtt érkezem. Ismerve őt... vlószüleg még fejvezstve szaladgál a házban, hogy mi legyen a végleges koncepció. Nem lakik tőlünk messze, így gyalogolok, de még ezzel sem veszítek elég időt ahhoz, hogy ne legyen tolakodás az érkezésem. Így várok. Hanyagul egy fának támaszkodva. Aztán nincs mese át kell ugranom ezt az akadályt és megnyomom a csengőt. Hangzavar lesz. Nem durva, de nem is az itt megszokott. Hátrálok egy lépést és mire megtalálom a helyemet már nyílik is az ajtó az orrom előtt. Próbálok nyugodt maradni, így elő varázsolom a mosolyomat, hogy ne gondoljanak egyből rosszat rólam. Sofia pedig már repül is. Úristen. Igyekszem tartani a szemkontaktust.... tekintve, hogy a szülei ott állnak néhány lépésre tőlem. Ajkai már cuppannak is az arcomon.. én pedig rohadtul igyekszem konrtolálni minden mozdulatomat és rezdülésemet. -Szia Sof!-igyekszem. Én tényleg rohadtul igyekszem, de egy kicsit mégis megkönnyebbülök, amikor más irányba terelődik ez az egész. Most még egy bemutatkozás is felüdülésnek tűnik. Pablo. Francesca. Remélem működni fog még a memóriám. Kezet fogok az édesapjával. -Tiszteletem.-biccentek közben, és mire kettőt pislogok Sofia alakja már el is tűnik valahol. Az édesanyja étellel és itallal kínál, amit remélem nem tiszteletlenség, de visszautasítok. A helyzet azonban mégsem bizonyul fakultatívnak, hiszen beszél hozzám tovább és már egy pohár üdítővel a kezemben ácsorgok bután. Az apja érdeklődik. A terveimről. Vonásain nehezen igazodok el, hogy elismerően, vagy közönyösen bólogat-e. Nem is tudom miért érzem úgy, hogy meg kell felelnem. A lánya kísérőjeként vagyok jelen nem a pasijaként. Elég nagy és elég magas vagyok ahhoz, hogy bizalomgerjesztő legyek. Vagy nem? Aztán megjelenik. Végre. A szemeim tágabra nyílnak és a pulzusom is tudna néhány vicces történetet mesélni, de mire kinyitom a számat az anyukája.. Francesca(! megjegyeztem.) már körbe is rajongja. Nem minden szavát értem, de bizonyosan mindannyian egyetértünk, hogy gyönyörű. Az apja úgy néz rám, hogy meg se merem dícsérni így hirtelen, de az eszembe vésem, hogy ne felejtsem el megdícsérni még ma este. Hiszen valóban lelegzetelállító. -Ha megvan minden, akkor mehetünk.-bólintok egy könnyed mosollyal. Gyors búcsú és már úton is vagyunk. Ha dohányoznék, akkor most biztosan elszívnék egy szál cigit a megkönnyebbülésért. -Nem volt gáz. Bár az apukád szerintem még nem tud engem sehova se tenni.-vonom meg a vállamat. Tényleg nem volt olyan kellemetlen, szerintem csak én izgultam túl ezt a helyzetet. Kicsit irigylem, hogy Sofia ennyire könnyedén tudja megélni az ilyen helyzeteket. Szerintem nekem egy jó 10 percre szükségem van mire normálisabban tudom venni a levegőt. Nincs messze a cél mégis inkább leintek egy taxit. Sosem értettem, hogy a lányok miért gyötrik magukat a magas sarkakkal. Nem akartam, hogy 20 perc gyaloglással kezdődjön az első itteni estéje. Aztán megérkezünk az utca végén tesz ki minket a sofőr. Fizetek és amint kiszállunk a kocsiból átkarolom a vállát. -Nos.... Egy. Gyönyörű vagy. Kettő. Készen állsz?-kérdezem az arcát kémlelve.
Minden filmben panaszkodnak a férfiak arra, hogy sok időbe telik mire mi nők elkészülünk s általában mindig morgolódnak miatta de amikor először pillantanak meg minket akkor elismerően bólintanak, megpörgetnek, bókolnak és az est további részében le se tudják rólunk venni a figyelmet. Azt a tényt mégsem akarják elfogadni, hogy ahhoz, hogy elérjük ezt a kinézetet bizony órákat kell rászentelni a készülődésre. Bezzeg nekik! Egyetlen sampon tátong a fürdőszobájukban és az is mindenre jó, hajra, testre de még borotválkozni is. Vajon mi lehet benne? Jobb nem tudni. A szüleim mindig is a barátkeresések hívei voltak, mert minél több valakit ismer az ember annál inkább fejlődik a világról alkotott véleménye, nyitottabb lesz minden újra, s bár nagyon családcentrikusak vagyunk az új embereket is képesek vagyunk nagyon hamar befogadni magunkhoz. Asher számomra egy ilyen pasi az életembe, akivel egyből megtaláltam a közös hangot és bár lehet nem tudja, de Ő már hozzám tartozik. No, nem épp úgy ahogy a legtöbben gondolnák, mert közöttünk szigorúan véve is csak baráti kapcsolat áll fent, romantikus viszonyról itt szó sincs. Szívem kihagy egy ütemet mikor becsenget a legjobb barátom, én pedig nem is habozva engedem be szerény hajlékunkba amit próbálunk egyre otthonosabban berendezni. Gyors bemutatkozás után eltűnők a szobám falai között, hogy kevés ideig kelljen kényelmetlenül éreznie magát a szüleimmel és mehessünk tovább; bulizni. Remélem, apa nem fogja teljesen kikészíteni Őt, mert emlékszem mikor odahaza voltam bulizni életemben először a partneremmel akkor elég rendesen a tudtára adta, hogy mit szabad tennie velem és mit nem. Elriasztotta, de ez egy apa feladata, nem? Megmentettem. Pár perccel később már odakint lépkedünk az utcán, pillangók repdesnek a gyomromban annyira izgulok az este miatt de a mellettem lévő fiú jelenléte sokat segít. Nélküle nem is mentem volna el, rá mindig számíthatok és tudom, Ő nem fog otthagyni ha minden kötél szakad. - Biztos kedvel, csak ilyenkor szeret furcsán méregetni, hogy zavarba hozza a másikat. Otthon volt olyan, hogy részletesen elmesélte a barátomnak milyen volt a katonaság, mit tanult ott és mit fog tenni vele, ha nem bánik velem tisztességesen. De sose bántott senkit. – próbálom eloszlatni a kétségeit, a szüleimnek ódákat zengtem már róla és eddig nem adták tudtomra azt, hogy nem kedvelnék. Lehetetlen Őt nem kedvelni én úgy gondolom. Ujjaimat izmos karja köré fonom, így próbálva tartani az iramot a nálam másfél fejjel nagyobb sráccal, majd bepattanok a taxiba. Azt hittem régebben, hogy sokkal nagyobbak az amerikai taxik a túlsúlyos lakosok miatt de ahhoz képest elég szorosan simulunk egymáshoz. Engem nem hoz zavarba, amúgy is szeretek kontaktba kerülni azokkal, akiket kedvelek. Mikor kiszállunk megigazítom szoknyámat és hajamat, mikor pedig Asher megdicsér akkor kicsit elpirulok. Tudom, hogy csak barátként vagyunk jelen, de ha azt gondolja, hogy gyönyörű vagyok akkor az csak nem jelenthet rosszat, ugye? - Köszönöm. Te is jól nézel ki. – bókolok vissza, majd végig mérem. Egy gyors mozdulattal fogom meg kezét és húzom magam után, hogy bevágódjunk az éjszakába. Becsengetek, majd a nem hivatalos buli jelszót bemondva egyből nyílik is az ajtó és kezdődik. Hatalmas mosollyal arcomon lépem át a küszöböt, még mindig Asher kezét fogva, hogy még csak esélye se legyen elfutni innen. Felérve egyből Nick pattan oda hozzám, kezében két piros pohárral amit köszöntő itallal töltött meg. Kezünkbe nyomja, én pedig elveszem tőle majd belekortyolok. Megborzongok. - Ebből nem sajnáltad a tequilát Nick. – nyújtom ki rá a nyelvemet, majd megölelem. Ha már lúd legyen kövér, úgy fogok bulizni, mint egy igazi amerikai. Mikor ha nem most éljem ki minden tinédzser szokásos életét? Bulizni kell, keveset alkoholizálni… életemben még nem sokszor ittam, nem is igazán bírom, de ha itt ez a szokás. Akkor mit tehetek? - Gyertek, körbe vezetlek titeket. – ajánlja fel a házigazda, majd miután igenlően bólintottam meg is indul. Elhaladunk a nappaliban bulizó társaság mellett, egyenesen a konyhában sörpongot játszó fiúk és a rájuk csimpaszkodó vihogó lányokon, ki az erkélyre ahol a jacuzziban már kicsit durvább buli folyik. Néhányan már egymás szájában turkálnak, egyesek cigihez hasonló dolgot szívnak – jobb nem tudni mi is az valójában -, néhányan pedig isznak. Megállunk, majd Nick felénk fordul. – Érezzétek jól magatokat, és So… tarts meg egy táncot nekem. – rám kacsint majd megnyalja az ajkát, de mire bármit is mondhatnék eltűnik. - Hihetetlen ez a srác. Mihez lenne kedved először? – fordulok Asher felé, miközben újból belekortyolok poharamba. Rohamosan fogy az italom, kedvem pedig egyre inkább fokozódik. – Esetleg táncoljunk… vagy álljunk be abba a fura játékba? Fürödni nem igazán akarnék… kicsit nyálas a víz. – nevetek fel, közben a kiszűrődő zenére ringatom csípőmet. – De mást is csinálhatunk, ha azt szeretnéd. – lehet, hogy minden gondolatom a pia miatt jött elő, de… Asher mindig is ilyen jól nézett ki?
Átkozottul gyönyörű. Mégsem ejthetem el az államat... Több okból sem. Az egyik, hogy szerintem az apja ott helyben a konyhaasztalon kiherélne, a másik, hogy nem feltétlen kell tudnia, hogy milyen érzéseket képes kiváltani belőle. Sokszor elgondolkoztam már, hogy meddig fogom ezt így bírni. Hogy mikor jön el az a pont amikor meg kellene próbálnom meglépni bizonyos lépcsőfokokat. De mindig arra jutottam, hogy túlságosan félek attól, hogy el fogom őt veszíteni. Mondjuk nem biztos, hogy sokkal könnyebb lenne, ha mellette kellene állnom miközben valaki mással enyeleg. Abba biztosan beledöglenék. Most azonban próbálok visszatérni a váalóságba... még akkor is ha kellemes volt eljátszani a gondolattal, hogy ezt az egész felhajtást azért is csanálhatná, mert elhívtam randizni. De nem. Ehhez még sok kilómétert kellene lefutnom. -Hmm..-először csak ennyit bírok reagálni az apjáról meséltekre. -Nem nyugtattál meg.-biccentek végül, de az arcomon már mosoly van. Elvégre... már túl vagyok rajta nem? Hagyom, hogy átkaroljon és igyekszem mindkettőnk számára kényelmes iramot választani. De szerintem nekem könnyebb ez az út. Mármint ha éppen nem az jár a fejemben ahogyan a keze a karom köré tekeredik. Annyira könnyű lenne szeretni őt... annyira könnyű lenne rajongva imádni. Ez már kicsit nyálas. De ő csodálatos. Izzadok. A taxiban. Ahogyan a combja az enyémhez simul. Olyan egyszerű lenne rárakni a kezemet és csak megpihentetni rajta. De a kezem nem mozdul. A saját lábamon pihen, majd a tekintetemet is inkább a városra ragasztom. Nem akarom, hogy bármit észre vegyen a belső vergődésemből. Keze az enyébe siklik, amikor már a járdán állunk. Fogalma sincs róla, hogy milyen érzéseket vált ki belőlem ilyenkor. Szorosan ujjaim közé fogom a kezét, de nem túl erősen csak pont annyira, hogy ne tudjon kicsúszni. A bejárat után kezdődik csak a neheze. Nekem. Hiába fogja a kezemet mindenki tudja, hogy Sof csak baráti kapcsolatot ápol velem, még akkor is ha néhány haverom ezt néha jóízűen megkérdőjelezi. A pohár gyakorlatilag életmentőnek bizonyul, amikor Sof vékony alakja körbeöleli Nick testét. Ütni tudnék. De inkább csak kortyolok egy nagyot.. vagy inkább kettőt. Azonnal végigégeti a torkomat. Sajnos vagy nem sajnos, de nem szoktam túl gyakran inni, így ma nem kell majd sok, hogy egy kicsit könnyebb legyen majd viselnem az ilyen dolgokat. Egy lépéssel lemaradva tőlük veszek részt a körüljáráson. Kb 1 éve agy 2 én már jártam itt... hasonló körülmények között, úgyhogy azt mondhatom, hogy ez a hely nem sokat változott. Az alkoholba menekülök a második olyan helyzet elől, amikor kedvem támad letörölni a házigazda arcáról azt az idióta vigyort. Örülök, hogy nem kell bármilyen módon jellemeznem Nick viselkedését, mert szerintem én nem a hihetetlen jelzőt használtam volna. Azonnal témát vált. A fejem kissé kótyagos... még messze nem vagyok részeg, de egy pillanatra a tekintetem ráakad a ringatózó csípőre. Ohh drágám... fogalmad sincs róla, hogy mennyi mindent szeretnék csinálni. -Ha táncolni akarsz, akkor táncolni fogunk.-mosolygok rá és a dereka köré fonódik a kezem miközben a maradék italt is lehúzom a poharamból. Ezt nem lesz egy olyan könnyű mene, mint amire először gondoltam. Kezem még mindig finoman pihen forrónak tőnű bőrén, miközben bevezetem a táncoló emberek közé. Derekáról felfelé a vállára, majd onnan végig a karján... egészen addig, amíg meg nem tudom fogni a kezét és finoman megpörgetve közelebb húzom magamhoz. Foghatnám arra is, hogy az apja szemszögéből most én vagyok a felelős azért, hogy egyben és épségben hazakerüljön anélkül, hogy bárki hozzáérne... de igazából veszettül jól esik most a piára és minden másra fogni, hogy ennyire közel húztam magamhoz. Őt sosem zavarta a testi kontaktus. Szerintem ez náluk természetesebb, mint bárhol máshol. Tudom, hogy ez Nick ellen kevés lesz. Mégis reménykedem benne, hogy a közelségem távol tart majd néhány hívatlan udvarlót. -Jól érzed magad?-kérdezem egy kicsit közelebb hajolva a füléhez.
Ez a buli kicsit sem hasonlít arra, amilyeneket mi otthon tartottunk a családommal vagy a haverokkal. Vannak hasonlóságok, legalábbis az embertömeget tekintve de minden másban különbözik. Nálunk általában az öregek kiülnek a hangszereikkel és egész éjjel nyomják a zenét, mindenki hoz ételt és fesztelen az egész hangulat. Mindenki ismer mindenkit, beszélgetünk és a legfontosabb az, hogy táncolunk. Ehhez képest itt inkább isznak az emberek, fura játékokat játszanak és fürdőznek a résztvevők, néhányukról egyre hamarabb kerülnek le a ruhák. Nem ilyennek képzeltem a helyzetet. De egy valami nagyon is tetszik, mégpedig az, hogy nem vagyok itt egyedül s habár ismerek még jó pár embert az ittlévők közül, ők nem olyanok, mint Asher. A társasága megnyugtat, meg alapjáraton szeretek vele időt tölteni, mert ő is érdeklődik olyan dolgok iránt melyekért én is odavagyok, van rengeteg közös témánk és nem unalmas mellette lenni. De most nincs helye a beszélgetésnek, ha zene szól akkor a csípőm egyből ritmusos ringásba kezd. Szerencsémre Nick sem zavar sokáig, no nem mintha eddig idegesített volna a jelenléte, de jobban szeretek táncolni. - Nagyon szeretnék. – engedem, hogy derekam köré fonódjon karja és azt is, hogy vezessen a tánctérre. Még mielőtt odaérnénk lehúzom maradék italomat és az első asztalra lepakolom. Szeretem ha egy pasi határozott, tud irányítani, főleg tánc közben így kedvemre való amit Asher művel. Megpördülök, közelebb slisszolok hozzá és fel véve a zene ritmusát ringatom magam, partnerem kezét fogom néha engedve a pörgetésnek. Egyik zene után jön a másik, az emberek állandóan változnak körülöttünk de egy dolog nálunk állandó. Csak vele táncolok. - Természetesen. Te? – kérdezek vissza felnézve az arcára, elmosolyodom, majd mellkasába fúrom arcomat kicsit beszívva az illatát. Mindig tökéletes illata van, nálunk ez nem volt jellemző minden pasira: a dezodort néha messziről elkerülték, parfümöt hírből se ismertek. Sőt, emlékszem volt olyan ismerősöm is aki azt mondta, hogy Ő nem használ ilyeneket mert az izzadság szaga sokkal jobb, mint bármilyen más készítmény. Talán ez országbeli különbség, de itt a fiúk/férfiak sokkal többet adnak a kinézetükre. - Emlékszel arra, hogy múltkor meséltem neked a producerről? – halkabb lesz a zene, kicsit kifáradva fogom meg Asher kezét és húzom magam után ki a konyhába, hogy szerezzünk valami italt. – A jövőhéten be kell mennem hozzájuk, mert megmutatják a dalt, amit fel kell énekelnem majd. – folytatom tovább mondandómat. Nagyon boldog vagyok emiatt és remélem Ő is büszke lesz rám, a szüleim is majd kicsattannak örömükben de az igazi visszajelzést barátomtól várom. Beérve a konyhába a pultfelé veszem az irányt, átfurakodva az embertömeg között csinálom magamnak helyet és szétnézek az ott lévő piák között. - Mit kérsz inni? Mit szeretsz egyáltalán? Annyira nem vagyok otthon ezekben, kérnék egy kis segítséget. – fordulok hátra hozzá, de mielőtt még tovább mondhatnék Nick jelenik meg. Kezét derekamra csúsztatja, mosolya fülig ér, Hollywoodba való. - Úgy hallom segítségre lenne szükséged, Asher hagyod ezt a szép lányt elveszni? – szemrehányóan néz végig rajta, majd 180 fokos fordulatot véve újból rám néz, most már szemben áll velem. Egyszerű mozdulattal fordít vissza a piákhoz, majd mire kettőt pillantok már nyom is valamit a kezembe. Piros pohár, tele alkohollal majd egy kisebb poharat is nyújt. Kérdőn nézek rá, majd hátranézve próbálok segítségért kiáltani. Ashert keresem, mikor meglátom kiskutya szemeimet bevetve kérlelem magamhoz közelebb. - Kérek még egy ilyet Ash-nek is. Okés? – Nick fintorog egyet, majd akaratlanul kitölti az italt és átnyújtja neki. Eközben a többiek is beállnak a sorba, mindenki koccintásra és a shot-ok lehúzására készül. Követem példájukat és ha Asher elvette a kínált italt akkor hozzákoccintom saját poharamat, majd lehúzom. Megborzongok és egyből beleiszok a másik kezemben lévő italba, de az sem bizonyul gyengébbnek. Kicsit magába kerít a rosszúl lét, nem vagyok én hozzászokva ezekhez az alkoholos italokhoz. Bevallom bárkinek, hogy én nem szoktam inni. De nemet sem tudok mondani az embereknek. Egyszer ebből lesz majd jó nagy problémám. Újból megborzongok. Épp, hogy megittam a shot-ot és az abból származó sokk próbált elmúlni, újabb atrocitás ért mert számomra meglepő, nem hétköznapi módon Nick a nyakamba puszil. - Mégis mit művelsz? – húzom fel kérdőn a szemöldökömet, mire Ő újból kacsint. Most kényelmetlenül érzem magam, gombóc képződik a torkomba és szívesen elfutnék. Kajánúl néz végig rajtam, megnyalja alsó ajkát és fenekemre csúsztatja kezét, közelebb húz és borzasztó dolgot súg a fülembe. Mellkasánál van mindkét kezem, próbálom ellökni magamtól de nem igazán enged szorításán.
Az alkohol segít, bár közel sem annyit, mint amennyire szükségem lenne. Nem tudom pillanatnyilag, hogy melyik részlet szívta le jobban a komfortzónámat.. Sof teste túlságosan közel van. Igyekszem nem úgy viselkedni, mint egy idióta. Nem most táncolunk együtt először mégis úgy érzem magam mellette, mint egy kamaszodó kisfiú. Közben pedig Nick éhes szemei folyton méregetik. Kevesebbért is öltek már embert igazából. Valami pedig nagyonis azt súgja, hogy ebből még rohadt nagy baj lesz. Arra talán álmomban sem gondoltam volna, hogy az első partyn megkörnyékezik, de ebből is látszik, hogy mennyire naív vagyok. Most azonban a teste hozzám simul. Félelmeim lassan kezdenek halványulni, mint ahogyan a percek is, amit a tánccal töltünk. Még sosem panaszkodott a tánctudásomra, így nem érzem magam emiatt kellemetlenül. Nem mellesleg pedig mérhetetlenül könnyű volt egyenesen és egyedül rá fókuszálni a figyelmemet. Kicsit féltem, hogy csalódás lesz a számára az első ilyen estéje, de örülök, ha eddig nem érte különösebb csalódás. -Amíg itt vagy, addig minden rendben van.-súgom a fülébe. Arca a mellkasomra simul, ezen megpróbálok nem túl látványosan meglepődni, de egy pillanatig sem rezdülök meg a mozdulatától. Kérdésére kicsit fehúzom a szemöldökömet, de bólogatok. Kiváncsi vagyok, hogy mik a szándékok vele. Megérdemli a sikert és a lehetőségeket, így remélem nem érte csalódás, bár szemeiből ítélve aligha utasították vissza. Ha egy producer nem süket mind a két fülére, akkor nem is lenne szabad kihagynia egy ilyen lehetőséget. Komolyan mondom, hogy Sof ritka tehetség. Tenyerembe zárom a kezét, hogy még véletlenül sem maradjak le tőle. Közben beszél, de nagyon kell figyelnem, hogy minden szavát értsem az emberek között. Egy pillanatra megállítom és magam felé fordítom. -Ez a legjobb dolog, amit mostanában hallottam. Büszke vagyok rád. Biztos szuper lesz. Aztán én legyek majd az első, aki hallja. Na jó... a szüleid után..-vigyorgok rá, majd engedem, hogy tovább szaladjon a konyha felé. Természetesen tartom vele a lépést. Talán csak 1 vagy két méterrel maradok le tőle, amikor felakadok két nem túl jó ismerősömön. Akik lepacsiznak és hülyeségeket beszélnek és mire átfurakodnék rajtuk már Nick be is lépett Sof mellé. Amint elkapom Sof tekintetét már a két srácra emelem a tekintetemet. Mindkettő alacsonyabb nálam de vagy egy fejjel. Nick kis csicskái lehetnek. Még mindig pofáznak, mintha a legjobb haverjuk lennék. Csak akkor lesz csend, amikor megköszörülöm a torkomat és lejjebb hajolok hozzájuk. -Szerintem én eltakarodnék a helyetekben az utamból mielőtt én takarítalak el benneteket.-visszaegyenesedek és visszarendezek az arcomra egy könnyebb mosolyt amint félrelépnek majd két lépéssel Sof mellé érek. Ital a kezemben, Sofia pedig mellettem. Kicsit rendezem vonásaimat, mert még rohadtul nem szeretnék jelenetet rendezni. Koccintunk és az alkohollal együtt próbálom meg lenyelni a mérgemet, de természetesen nem sok sikerrel. Csak egy kicsit kótyagosabb lesz a fejem, ami jelen esetben nem biztos, hogy a legjobb dolog. Elkezdik újratölteni a poharakat és mire felocsúdok az előző mérgemből már valami egészen más önti el a nyakamat. Egy rövid percig nem figyeltem oda. Nick Sofia nyakában, a keze a fenekén. A vékony kezek pedig erőtlenül próbálnak szabadulni a helyzetből. Foghatnám arra is, hogy megigértem az apjának, hogy vigyázok majd rá, de mondhatom azt is, hogy egyszerűen eldurrant az agyan, hogy szorult helyzetben látom a legjobb barátomat. De akár be is vallhatnám őszintén, hogy féltékeny vagyok. Talán az alkohol, talán az indulat, de ott már kevés dolog tudott volna lecsillapítani mielőtt elkapta a gépszíj az agyamat. Ösztönösen mozdulok és fonom át a karomat föntről lefelé Sofia vállától a derekáig és egy határozott mozdulattal húzom ki Nick karjai közül miközben a másik kezemmel már tolom el Nick vállát, hogy eszébe se jusson tovább erősködni. Sofia teste puhán vágódik a mellkasomnak majd onnan forgatom be könnyen a hátam mögé. Bal kezem még mindig az oldalán van. Úgy tartom szerintem biztos helyen a hátam mögött. Csend lesz. Csak a zene szól és a másik szobában beszélgetnek, de a konyha elnémul. -Asher.. nem kellene ebbe beleszólnod. -Nick. Részeg vagy. Ha még egyszer hozzáérsz... -Akkor mi lesz?-közelebb lép. Bele félig az arcomba. Ekkor tolom hátrébb egy fél lépéssel Sofiat, hogy ne maradjon a tűzvonalban. -Ahhoz nincs pöcsöd, hogy kavarjatok. Ennyi. Pontosan eddig a pontig tartott az agyam. Jobb kezem lendül. Mindig a jobbosom volt az erősebb. A rutin hiányában azoban valószínüleg ugyanabban a pillanatban szakad fel Nick szája és az én bütykömön a bőr. Ő megtántorodik és nekicsapódik a mosogatónak. Ez most ennyiben megáll. -Felejtsd el őt.-emelem fel még egyszer elé a vérző öklömet. Megfordulok. Átkarolom Sofit és meg sem állok vele, amíg ki nem érünk abból a rohadt házból.
A körülöttem lévő személyektől eltekintve ez a buli olyan, mint amilyen a mieink is szoktak lenni. Vannak különbségek, de ez a kultúránkból adódik így nem panaszkodom, hogy is tehetném? Asher minden egyes percben gondoskodik rólam és arról, hogy otthonosan érezzem magam. Ez pedig megnyugtat. Úgy táncolunk mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga és valahol az is; két jóbarát aki minden titkot, gondolatot megoszt egymással jól érzik magukat. Nem riaszt el a közelsége, meleg bőrének tapintása sem, illata pedig egyenesen elvarázsol. A családunkban nem szokatlan a mindennapos érintkezés, minden lehető alkalmat kihasználunk azért, hogy az apró érintésekkel is kifejezzük szeretetünket a másik irányába. A szüleim mai napig úgy viselkednek, mint a friss szerelmesek akik még rózsaszín ködben látják a világot. Csodálom bennük ezt, hogy lassan 25 éve házasok és még kitudja mióta vannak együtt de nem halványodott köztük a szerelem, inkább csak nőtt. Erre vágyom én is, a karrier mellett természetesen. Fülemig ér mosolyom ez pedig a szorosan magához húzó fiatalember miatt van így, ha mellette vagyok minden tökéletesnek tűnik. Apró késztetést érzek ajkainak megkóstolására, de elnyomom magamban. Barátok vagyunk, Ő sem tekint másképp rám. - Akkor ez a szerencse napod. Nem megyek mellőled sehová. – hallom szívének dobogását mikor hozzábújok mellkasához, majd annak ritmusára kezdek lassabban ringatózni ellentmondva a körülöttünk dübörgő zenének. Majd mint derült égből villámcsapás ér a felismerés, hogy még semmit nem meséltem a lehetőségről, melyet felajánlottak nekem. Szorosabban kapaszkodok kezébe amint megindulunk, nem szeretném, ha lecsapnák a kezemről ezen a bulin. Nélküle nem jöttem volna így ha Ő nem megy haza akkor én sem. Meg nem mellesleg a szüleim rá bíztak, ha ez jelent még valamit a mai fiúk számára. Gondolatmentemet erős karjainak gyengéd szorítása zavarja meg, hirtelen találom magam szemben gyönyörű barnás szempárjával. Alsó ajkamba harapok. - Te leszel az első. Ökhm… akartam már kérdezni de tudom mennyire elfoglalt vagy meg minden, de amikor be kell mennem a stúdióba nem akarsz elkísérni? Nekem ez az egész nagyon új, agyonizgulnám magam. Te vagy az egyetlen akinek jelenléte megnyugtatna. – kicsi a távolság kettőnk között így könnyen áthidalom azt, gyengéd csókot lehelve arcának bal oldalára. A tömeg tódul, így mi sem maradunk mozdulatlanul ezen a helyen, átengedem magamat az árnak közben a konyha majd pult irányába vetem magam. Észre sem veszem mikor szakad meg közöttünk a kötelék, nem látom, hogy Asher mögöttem marad két alaknak köszönhetően. Nem követem a szervezetembe bevitt alkoholos italok számát, bár tuti többet ittam, mint amihez szokva vagyok. A 0 darabhoz képest már egy is megborulást tudna okozni számomra. A lehúzott shot után kiráz a hideg, hátam borsódzik és kicsit megszédülök. Ha ilyen érzés részegnek lenni akkor kijelenthetem, hogy az vagyok. A gyomrom morgolódik az újabb korty után, talán szerencsésebb lett volna enni mielőtt eljövök otthonról de már késő bánat. Sőt, jobban belegondolva egész nap nem ettem semmit, mert pörögtem mint a búgócsiga. Mint nem adnék most egy nagy, duplasajtos pizzáért. -Mi lenne, ha felmennénk a szobámba? – a kaja után való álmodozásomat Nick hessegeti el. Hirtelen nem tudom értelmezni a szituációt, majd miután erősebben markol fenekembe esik le mit is szeretne. Én nem vagyok arra kész. Nagyot nyelek és minden erőmet összeszedve próbálom magamtól elnyomni, de nem sikerül. Kevés vagyok ehhez, éppen ezért segítségért szeretnék kiáltani de a felmentősereg hamarabb érkezik. A karom melyek az imént még a táncoltatásomért feleltek most pajzsként fonódnak körém, elhúzva a zaklatótól. Úgy érzem magam, mint egy kisegér akit kihúznak a csapdából. Újból találkozok mellkasával, de most teljesen más szituációból kifolyólag. Bal kezét megszorítom, köszönetemet kinyilvánítva és már húznám is el onnan, hogy menjünk innen. Mindegy merre. De ekkor Nick is megszólal. A két kakasviadalt vívó fiút nézem, hol egyikre hol pedig másikra téved tekintetem és próbálom értelmezni mit is beszélnek. Rossz érzések kerítenek hatalmukba, gombóc képződik torkomban mikor a két srác egymásnak feszül, arcuk olyan közel van egymáshoz ha nem tudnám mindkettőről, hogy a nőkért vannak oda akkor azt gondolnám mindjárt megcsókolják egymást. Érzem Asher karjának eltolását, kicsit hátra is hőkölök nekimenve az egyik bámészkodónak. Hátra fordulok hozzá, hogy elnézést kérjek mikor csattani hallok valamit, a többiek egy emberként szisszennek fel körülöttem én pedig szélsebesen fordulok a dulakodó fiúk irányába. - ay Dios mio! – kiáltok fel meglepettségemben, és tudom, hogy szavaim nem Nick miatt hagyják el ajkaimat. Asher sokkal jobban érdekel, az is, hogy mi van vele. Szeretnék mondani valamit, bocsánatot kérni vagy bármi de nem tudom megtenni mert szempillantások alatt már a hűvös éjszakában vagyunk. Mi ketten. - Espero que estés bien. – ha ideges vagyok mindig spanyolul kezdek el beszélni, megszokás. Közelebb lépek hozzá és jobb keze után nyúlok, ha nem húzza el akkor felemelem, hogy jobban szemügyre vegyem. Elhúzom a számat, majd táskám mélyéről előveszek egy zsebkendőt és megpróbálom felitatni a vércseppeket. – Nem kellett volna ezt tenned. De azért… köszönöm. – felnézek, tekintetét keresem és elmosolyodom. Ő egy igaz barát. ha nem több. Miután sikerül valamennyire megtisztítanom sebét, közelebb emelem arcomhoz és megpuszilom. Kis koromban lelkileg segített édesanyám vagy édesapám gyógypuszija. Újból táskám mélyére nyúlok, előszedem belőle a ragtapaszt és gyorsan leragasztom. - Tudom, nem a legjobb de ez is megteszi jelenleg. Nem? – visszaengedem kezét, és a tőlünk nem messze lévő kerítés szerű felé veszem az irányt. – Nemet mondhattam volna a meghívásra, akkor nem kerülünk ilyen helyzetben. Sajnálom, hogy elrángattalak magammal Ash. Tényleg ne haragudj. – szemeimben őszinte megbánás csillog, majd előkapom mobilomat, ahol pár nemfogadott hívás és sms fogad. Mind az imént megütött sráctól. Kikapcsolom a készülékemet, mert az este további részén nem rá szeretnék figyelni. – Nem vagy éhes? Úgy érzem, ha menten nem eszek valamit akkor kidobom a taccsot. Kicsit forog a világ, veled nem?
Egyszerűen túl könnyű vele minden. Olyan puhán illeszkedik a testemhez, mintha évek óta minden egyes porcikája az enyém lenne. Elbódít a parfűmje. Imádom egyszerűen ahogyan megpördül előttem majd ismét hozzámsimul és én beleburkolózhatok az egész légkörbe, ami őt körülveszi. Sokszor gondolkoztam már, hogy elmondom neki. Valahogy mégsem voltam elég bátor hozzá, hogy elé álljak és közöljem vele, hogy azóta szeretem, hogy megpillantottam az egyetemen. Azóta egyetlen lányra sem tudtam úgy nézni, mint rá... valahogy csak közönyt tudtak ébreszteni bennem. De sajnos semmi mást. Elmosolyodok szavain. El sem tudja képzelni, hogy mennyire igaz amit mond. Tényleg szerencsésnek érzem magamat, hogy a karjaim közé simul, és a bizalmasa lehetek. A testem igazodik az övéhez. Amikor lassul a mozgása lassulok én is, még akkor is, ha már feltűnően más ritmusra táncolunk, mint mindenki más körülöttem. Szerencsére van időm kiélvezni a pillanatot. Elég sokáig táncolunk mielőtt kiutat kezd keresni a tömegből. Könnyű léptekkel követem és magamban hálát rebegek, hogy fogja a kezemet. Nem vagyok benne biztos, hogy nem maradnék le tőle az emberek között. Ő túl akadálytalanul közlekedik a testek között mielőtt megállítom. Ez az a téma amit nem fogok csak úgy két rohanás között lereagálni. Már éppen válaszolni akartam neki, amikor elkezdett felém hajolni. Én barom pedig szinte szívrohamot kaptam, de a szám helyett az arcomra kaptam a csókot. Ettől pedig egy kicsit nagyobb idiótának éreztem magamat még akkor is, ha az adrenalin löket nem látszódhatott különösebben rajtam. -Szólj, hogy mikor megyünk. Természetesen ott leszek melletted.-mosolygok rá, hogy gyorsan leplezzem a zavaromat. Remélem különösebben nem vett észre semmit a másodperces totál káoszról ami szét tombolta a mellkasomat és a fejemet. Mivel tovább haladunk a konyha felé, így egy könnyebb sóhajjal letudom az egész szituációt. Természetsen egészen addig amíg le nem szakadok tőle. Iszunk. Persze. Én csak egyet, de nem tudom, hogy az ő poharával mi történik egészen addig a pillanatig, amíg közbe nem kell avatkoznom. Úgy tűnik, hogy a szerencsenap egy relatív és igen tág fogalom. Végig kellett néznem ahogyan Nick éhesen ráveti magát mielőtt közbeavatkoztam volna. Persze már most látom a lelki szemeim előtt, hogy hányan fognak még ezen csámcsogni, de nincs házibuli műsor nélkül nem igaz? Ha pedig okot kapok rá, akkor leszek én a műsor. Nick részeg, én nem annyira. Hiába van jó súlyban igen komoly testi főlényemmel visszaélek és elég combosan beledőltem abba a jobbosba. Ezt egy életre akartam elrendezni és nem két napra. Sofia hangja ránt vissza a valóságba csak azért nem emelem fel újra a kezemet. Nem mellesleg pedig nem akartam ennél jobban megijeszteni. De ami jár az jár. Lelépünk. Mi mást is tehetnék, hiszen most csaptam el a házigazda száját. Talán ez majd elég tanulság lesz neki, hogy óvatosabban bánjon majd a jövőben a szavakkal. Sofiat viszont sikerült kiborítanom. Hogy honnan tudom? Spanyolul beszél. Természetesen lövésem sincs róla, hogy mit mond, de nem merek visszakérdezni, hiszen a csökkenő adrenalintól már nem vagyok benne biztos, hogy megijesztettem-e, kiborítottam-e, vagy esetleg még Nicket szidja. Inkább csak csendben várok, hogy kapok-e a pofámra az előző megmozdulásomért. A kezemért nyúl én meg hagyom, hogy megvizsgáljon. Mentem haza már sokkal ramatyabb állapotban, úgyhogy nekem nem okoz ekkora aggodalmat egy kis horzsolás. De úgy tűnik ő a szívére vette a dolgot. Arcát fürkészem miközben beszél. -De... igazából pontosan ezt kellett tennem.-semmilyen más opciót nem láttam a helyzet megoldására. Elvégre nem ütöttem szó nélkül. Nick feszítette túl a húrt addig, hogy üssek. Ha el merném poénkodni igazából Nick szinte kérte a verést. Sofinak viszont még ezt nem merem elsütni, de csak azért, mert túlságosan aggódik a kezem állapota miatt. Holnapra nem is fog látszódni semmi. Valószínüleg. A gyógypuszin elmosolyodok. Szerintem ő az egyetlen a világon, aki még ezzel próbál gyógyítani. És én pontosan ezért szeretem őt. Elindul. És még ő kér elnézést. Mire válaszolhatnék már a kajálást emlegeti. Amint elrakja a telefonját a kezéért nyúlok és magam felé fordítom. -Nem csináltál semmi rosszat. Ne hibáztasd magadat azért, mert Nick egy paraszt. Normál esetben sokkal jobbak ám a házibulik. Majd a következőt én választom ki.. de akkor sem a te hibád, ha valakit meg kell ütnöm.-vonom meg a vállamat. Igazából tényleg nem tehet róla. Sofia szép. Várható volt, hogy ezt nem csak én fogom észrevenni. Csak abban tudtam végig reménykedni, hogy elég ijesztő lesz mindenkinek a közeli kapcsolatunk, hogy ne akarjanak rámozdulni. Eddig nem is volt ilyen gond. -Én még jól vagyok. Fogadjunk, hogy pizzát akarsz.-mondom és átkarolom a vállát, ha engedi és elindulok vele. Így legalább tudom őt támogatni. Talán a levegő majd jót tesz neki, de ismerek egy jó helyet a környéken. Kocsma... de jó a pizza és a hamburger is. Zenegép is van... meg néha tartanak karaoke estet. Nem kell túl sokat mennünk és megérkezünk a nagy piros neon felirathoz. "Jamie's" névre hallgat a hely. Az alsó szint eleje a kocsma részleg. Hátul vannak a boxok a társaságoknak és a vacsorázóknak. Az emeleten azt hiszem vizipipázni és billiárdozni lehet.
Mikor beadtam a jelentkezésemet az egyetemre nem gondoltam volna, hogy sikerül is bejutnom arról pedig nem is álmodoztam, hogy a szüleim is elengednek. Nálunk nagyon fontos a család s ezt mi sem bizonyítja jobban minthogy ide költöztek velem együtt, mindent feladva. Minden egyes sikeremnek örülnek, támogatnak a céljaim elérésében így hatalmas boldogsággal töltött el mikor megkerestek a Gilderoy’s stúdiótól. Anyáék el is vittek ünnepelni az egyik közeli mexikói étterembe, hogy kicsit kirúgjunk a hámból. Beettünk a nagyon csípős otthoni ízeket felidéző ételekből, majd gurultunk hazáig. A második ember akinek elmondtam az Asher volt, aki ugyanúgy örült velem mint a szüleim. Mióta megérkeztem Amerikába rengeteg emberrel ismerkedtem meg, közülünk nagyon sokan kedvesek és aranyosak is velem de senki sem olyan, mint Asher. Ő különleges. Páran már kérdőre is vonták barátságunkat, többet látnak a kettőnk között zajló dolgokba és nem hisznek nekem mikor az igazat mondom nekik. Miért olyan nehéz elképzelni azt, hogy létezik barátság férfi és nő között? Annyira nem lehetetlen, vagy de? Nekem minden természetesen jön, nem játszom meg magamat a többiek előtt és nem is fogom, mindig az érzéseim irányítanak. Teljes szívemből szeretem a velem szemben álló srácot. Barátságból. Nem kell semmi többet beleképzelni a dolgunkba, meg ha több is lenne csak ránk tartozna. Ezen érzelmeim miatt észre sem veszem, hogy a többieknek furcsa lehet a kettőnk közötti helyzet. Már túlságosan is közel vagyunk egymáshoz, egy papírlap is szűkösen férne el közöttünk, túl sokat időzők el mellkasán, túl idillinek… szerelmesnek hat a pillanat. De nem fogom fel ennek a súlyát. A percek telnek, mi pedig a saját dallamunkra lépdelünk, mintha egy teljesen másik idősíkban lennénk. Megfordul a fejemben a csóknak a lehetősége, de amilyen gyorsan jelent meg ez a gondolat ugyanolyan sebesen távozik is. A gyomromban lévő pillangók pedig elégedetlenül kezdenek össze-vissza repkedni, hányingert keltve bennem. Nem törődők velük, haladok az árral. Mindenre számítottam a mi bulival kapcsolatban, drámára is hiszen jó buli nincs szaftos történések nélkül de álmomban sem gondoltam volna, hogy mindez miattam fog történni. Nick egy idióta amiért parasztra itta magát és nem értett a szép szóból, megállapítom: megérdemelte amit kapott. Asher, mint egy szőke herceg fehér lovon ment meg, engem, a bajbajutott hercegnőt. Csak itt nem kapja meg a fél királyságot és a kezemet a hős, helyette felhorzsolt bügyök és egy elrontott este jut számára. Nehezen teszem túl magam a történteken, a kezdeti spanyol szavak után áttérek Nick szidására és örülök amiért Asher nem érti. Még a végén megváltozna a véleményre rólam, de nem tudok uralkodni magamon. Csalódtam egy jó ismerősben. Ezért is kapcsolom ki a telefonomat, megakadályozva ezzel a kéretlen sms-eket és hívásokat. - Köszönöm, tényleg. Jövök neked eggyel. – bocsánat kérően nézek vissza rá, miután közelebbről is megvizsgáltam a horzsolását. Másnak gyerekesnek tűnhet, hogy puszit nyomok rá de nekem ez is természetesen jön. – Mit szólnál, ha jövőhéten átjönnél hozzánk vacsorára? Hálám jeléül. – próbálom menteni a menthetőt. Agytekervényeim hevesen dolgoznak a következő lehetőségekről, szomorú lennék ha így érne véget az esténk így kajálást emlegetek, megindulok az egyik irányba. Megtorpanok mikor utánam nyúl, most mintha megrázna érintése pedig az est alatt végig egymásba kapaszkodtunk. Fura érzés kerít hatalmába. - Talán egyértelműbb jeleket kell adnom, ha valaki nem érdekel úgy… vagy nem így öltözködni. Miért gondolnak a férfiak mindent keringő felhívásra? – elmélkedem, s kérdésem inkább költőinek tekintendő mintsem válaszra méltónak. Aprót bólintok javaslatára, jobb is lesz ha nem én döntök a következő buliról. – Miattam sose kockáztasd a saját testi épségedet, rendben? Ígérd meg nekem. Amúgy… szép egyenes volt. – elmosolyodom. Percek óta először jelenik meg arcomon a vidámság jele, majd felnevetek. De ez nem az a hahotákban kacagunk féle nevetés, inkább a megkönnyebbülés jele, hogy minden rendben van. Megúsztam a szobára menetelt, nem tudom mitévő lettem volna, ha valahogy felráncigál oda. - Egyértelmű. Imádom a pizzát. – rövid ismerettségünk alatt is sikerült már annyira kiismernie, hogy tudja mennyire odavagyok ezért az olasz ételért. Ha tehetném és nem kéne alakomra figyelnem akkor minden egyes étkezéskor pizzát ennék. Sőt, zabálnék. Mikor átkarol közelebb fúródok hozzá, követem bár botladozva kicsit. Fogalmam sincs, hogy ennyire rossz-e a járda vagy az alkohol átrakta a súlypontomat máshová. Szerencsémre nem esek hasra, Asher végig mellettem van én pedig úgy kapaszkodok belé, mintha Ő lenne a mentőmellényem a sebesen folyó vízben. Mikor beérünk a kocsmába egyből megcsap a kemencében sült pizza illata, nem nézek túlságosan szét egyenesen az egyik félreesőbb box felé veszem az irányt. Mikor odaérünk levágódok az egyik oldalra és várom, hogy Asher is helyet foglalt. Ha mellém ülne annak borzasztóan tudnék örülni, szükségem van a közelségére. A cipőm kapcsolójával ügyeskedem, majd pár perces kínlódás után sikeresen szabadulok meg tőlük, pont mire jön a pincér. -Szép jó estét galambocskák! Mit hozhatok? – mosolyog ránk, füzetkéje a kezében és vár. Én a szokásos duplasajtos pizzámat kérem csípősen, és kikérek két shot tequilát is a limonádém mellé. A történtek után muszáj valamivel leöblíteni ezt a rossz ízt. Megvárom míg Asher is rendel majd miután elmegy a pincérünk felé fordulok – ha mellettem foglalt helyet természetesen. - Nagyon… öhm… jól néztél ki mikor behúztál neki. – kótyagos a fejem, gondolataim össze vissza repkednek. Mindig ennyire izmos volt? Vagy mostanában eljárt gyúrni? Nem, arról biztosan tudnék hisz a legtöbb időt közösen töltjük. Lehunyom szemeimet, hátra döntöm fejemet a box szélének. – Felakart vinni a szobájába. – mormogom az orrom alatt, próbálom kiverni a fejemből a történteket de úgy érzem muszáj erről beszélnem vele. – Én nem akartam, tudod… én még sose voltam senkivel. Hülyeség ha azt szeretném, hogy olyannal legyen akit szeretek? Vagy ez már kiment a divatból? – utolsó szavaimra kinyitom szemeimet és arcát fürkészem. Kíváncsi vagyok az arckifejezésére. Közben a pincér máris visszatért a kért italokkal, aminek hálát adok. Kezdtem már kiszáradni. Kevés sót szórok a jobb kézfejemre, majd ha Asher is megcsinálta akkor koccintok vele, lenyalom a sót, lehúzom a poharam tartalmát és beleharapok a citromba. Megborzongok. De ez most jobban esik mint az előző.
Talán már több fogadás is született, hogy vajon mikor derül fény az igazságra, hogy más is van köztünk nem csak barátság. A mai este pedig több, mint valószínű, hogy csak olaj volt a tűzre, bár ennyi idő alatt már tisztességgel megtanultuk kezelni a minket körülvevő kiváncsi sereget. Igazából nem kifejezetten értem, hogy ez miért olyan érdekes az emberek számára. Akár foglalkozhatnának a saját életükkel, a saját barátaikkal és a saját párkapcsolatukkal ahelyett, hogy rólunk próbálnak információt gyűjteni. No nem mintha olyan nagy sztárok lennénk az egyetemen, de valahogy túl sokszor akad valakivel össze a tekintetem, amikor a folyosókon sétálunk. Kissé talán nyomasztó. Nem úgy mint most. Kint a sötétben már csak ketten vagyunk és senki sem láthatja ahogyan puszit kapok sérült kezemre. De még Sofia sem láthatja, hogy ez nekem mennyire jól esik... belül. A lelkemnek többet segít, mint a testemnek. Nem mintha ilyesmivel már orvoshoz szaladna az ember. A ragtapasz is jócskán nagyobb elsősegély, mint amit egy ekkora seb érdemelne. De mindegy. Örülök neki, hogy ennyire megérintette a dolog. Nem érti meg, hogy igazából ez nem egy olyan dolog, amit kérnie kell és nem is kifejezetten opcionális. Nem tehet arról, ami odabent történt és a következmények sem az ő lelkén száradnak. A szüleinek megígértem, hogy vigyázni fogok rá és ez pontosan így is történt. Képzeletben most megveregetem a saját vállamat még akkor is, ha ő még mindig sajnálja a dolgot. Én nem. Ami jár az jár. Nicknek pedig ez kifejezetten az igénye volt, hogy kapjon végre valakitől egyet... hátha ettől javul egy kicsit a modora. -Tényleg nem kell sem köszönnöd sem pedig sajnálnod. De a vacsorameghívást elfogadom. Anyukád biztos istenien főz.-ezt a lehetőséget azért nem hagynám ki. Bár kérdéses, hogy ez mennyire lesz jó pont az apjánál. Igazából tudnia kell erről? Szerintem nem, de ahogy Sofiat ismerem valószínüleg holnap reggel 8-ra már mindenki tudni fog mindent. Abban még nem vagyok teljesen biztos, hogy számomra ez jó hír-e . Egy rövid pillantra elgondolkozom, hogy vajon a következő kérdése hány százalékban van rám is érvényben. Elvégre ő valószínüleg tényleg csak barátként gondol rám. Én pedig túlságosan ragaszkodok egy érzéshez, amihez nem lenne szabad. De talán majd az idő segít. Elengedni őt. Mármint nem úgy, mint barátot. Hanem minden mást, amit többnek gondolok kettőnk között. -Nem kell semmin sem változtatnod, Sof. Mármint az öltözködéseddel. Azt veszel fel amit akarsz. Egy Nick miatt meg főleg ne rendezd át a szekrényedet. Viszont lehetsz egy kicsit határozottab. Az ilyen seggfejeket nyugodtan küld el a francba.-vonom meg a vállamat. Nem mindenki ért a szép szóból. De ez nem azt jelenti, hogy neki kell lemondania dolgokról, amik hozzá tartoznak. -Nem ígérek neked olyat, amit nem tartok be. Te többet érsz nekem egy horzsolásnál. És szívesen megteszem újra, ha valaki nem érti azt, hogy 'nem'.-szemeim az övéiben kutatnak. Ha ebből sem értett volna Nick valószínüleg még egy kicsit megkalapáltam volna. Csak annak örülök, hogy én most nem néztem bele egy ütésbe sem. Sof valószínüleg még mindig bent szidná akkor drága ellenfelemet, majd engem is, hogy miért vagyok ennyire meggondolatlan. De ezt az oldalt ő sosem fogja megérteni. Sok szempontból kötelességem volt az az ütés. Témát váltunk elvégre ebből elég is volt ennyi. Szórakozni idnultunke el, jó lenne ha ez nem múlna el egy ilyen baki miatt. Átkarolom, ő peig közelebb simul hozzám. Na az ilyen pillanatok miatt nem bírom elengedni az iránta érzett vágyódásomat. Sietünk. Már amennyire lehet. Nem akarom, hogy fázzon, de a karomban mégsem vihetem el addig. Az tényleg túlzás lenne. Otthonosan mozog. Követem őt az általa választott helyre és mivel látványosan belülre ül, így közvetlenül mellé ülök. Amíg a cipőjével babrál én az étlapot forgatom. Én sajtburgert kérek krumplival és én is kérek egy limonádét. A szemöldököm szinte felszalad a hajamba amikor megszólal. -Igyekszik az ember.-vigyorgok rá, mert ennél okosabbat nem tudok mondani hirtelen. Közvetlenek vagyunk egymással meg minden, de ez most még engem is meglepett. Mosolyom nem tart sokáig. Sejtettem, hogy valami hasonlóról lehetett szó, de mielőtt válaszolhatnék folytatja a gondolatmenetet. -Egyáltalán nem hülyeség amit mondasz. Egyébként is. Jogod van hozzá, hogy te dönts ilyenekről.... és ne izgulj. Szerintem minden hülyeséget kivertem a fejéből.-vonom meg a vállamat és ismét rámosolygok. Próbálom egy kicsit elütni a dolgot. Nem akarom, hogy egész este rosszul érezze magát emiatt. Csak késöbb rakom össze teljesen amit mondott. Még sosem volt senkivel. -Sok fiú fog még rádmozdulni. De te ezeknél jobbat érdemelsz.-nyugtatom tovább. Az italok érkeznek először. A tequilát kifejezetten kedvelem, mert könnyű inni. A só kikapcsolja a nyelved, a citrom pedig lemossa a torkod. Só. Koccintás. Alkohol. Citrom. Ezt már az én gyomrom nem viseli túl jól. Mármint de. A gyomrom kiválóan van, de a fejem kezdi egy kicsit elereszteni magát. Intek a pincérnek, hogy kérek még egy kör tequilát, majd visszafordulok Sofiahoz. -Tudod... érted a szart is kivertem volna belőle. Tudod... ilyenek a barátok. Vigyázunk egymásra.-szemeivel keresem a kontaktust. [b]-Akartam is mesélni. Tudod csináltam azt a sok videót a youtubera. Egy ideje levelezek egy sráccal. Énekest keresnek a bandájukba. Két hét múlva lennének Bruno Mars előzenekara. Mit gondolsz? Kevés időnk lenne gyakorolni. Nem is biztos, hogy illenék hozzájuk.[b]-neki sincs túl sok tapasztalata. De ő talán valami okosabbra jut mint én. Felváltva vagyok lelkes aztán bepánikolok, hogy én ehhez kevés vagyok. De végülis ezért is dolgoztam annyit. Vagy nem?
Mikor kiérünk a sötét és nyugodt utcára elkezdek megnyugodni, bár pulzusom még ígyis az égekben van. Az alkoholmámoros bulira csak a kiszűrődő techno zene emlékeztet, de ahogyan gondolataimba más, számomra fontosabb dolog/személy férkőzik úgy halványul el minden körülöttem. Teljes figyelmemet az előttem állóra szegezem, aki hősies, lovagias módon előbb megmentette életemet. Persze nem a szó szoros értelmében, de valahol jót tett a hiúságomnak az, hogy képes lenne értem vérbe menő csatát is vívni. Igaz barát. Néha elgondolkodtam azon amit a többiek, az évfolyamtársaink vágtak a fejemhez egy viccesebbnek vélt pillanatban, mikor azzal ugratnak, hogy érkezik álmaim fiúja, a férjem, mert én sosem gondoltam rá úgy. Viszont azt bevallom, bár neki sosem mondanám, hogy a jó múltkorában volt egy igen különös álmom melynek főszereplője Ő volt. Kiskoromban imádtam a brazil szappanoperákat, a nagymamámmal ez volt a közös programunk, hogy a jobbnál jobb sorozatokat daráljuk egymás után és ha valami okból kifolyólag nem tudtuk megnézni akkor felvettük és együtt bepótoltuk. Így nem meglepő módon szappanopera rajongóhoz hűen ilyen jellegű álmom volt, és akinek a szerelmemet ajánlottam fel az Asher volt. Éppen egy adománygyűjtő estélyen voltunk ahol valami romantikus zenére táncoltunk mikor megcsókolt. Egyből felriadtam. -Az már biztos. Nála jobban csak a nagymamám tud főzni. Ő az igazi szakácsnő a családban, egyszer eljöhetnél velem hozzájuk. – jobbnál jobb ötletek kelnek életre kobakomban melyeket én teljes mértékig komolyan is gondolok. Rengeteget meséltem már a legjobb barátomról az abuélámnak, aki már alig várja, hogy karácsonykor – idelátogatása alatt- megismerhesse. – Remélem nem bánod de meséltem rólad a családomnak. Minden unokatestvéremnek, a lányok pedig egyenesen odavoltak érted mert bizony képet is kellett mutatnom. Nem érték be a leírásommal. – iszonyú boldogsággal tölt el, hogy a rokonaim akik számomra annyira fontosak elfogadják azt a srácot aki mellett merek önmagam lenni. A barátnőm természetesen már az esküvőnket is megtervezte, és nem tudja feldolgozni azt az apró tényt, hogy mi nem vagyunk egy pár. -Megpróbálok ezen változtatni akkor. Lehetne egy kérésem? Megtanítasz ilyen menőn behúzni valakinek? – aggodalmam hamar szertefoszlik, Asher sem kerít hatalmas feneket a történteknek akkor nekem sem kéne. Meg jobban belegondolva nem is biztos, hogy emlékezni fogok erre az estére. Talán nem is kéne. – És ha olyan valaki nem fogja megérteni a nemet akit bírsz? Mondjuk, a haverjaid jófejek nem hiszem, hogy bepróbálkoznának nálam. Nem vagyok az estük. – vállat vonok. Otthon is sokkal több férfi barátom volt, mint lány. Egyetlen megegyező nemi barátom van, de őt már kiskorom óta ismerem és olyan, mintha a testvérem lenne így nem számít. Szeretném megmenteni ezt az estét mert ha emlékezni fogok valamire akkor az legyen mennyire jól éreztük magunkat, mennyit nevettünk és beszélgettünk mindenféléről. Asher mellett nagyon könnyű létezni, nem kell megjátszanom magam, kimondhatom nyugodtan a véleményemet mindenről és mindenkiről. Még az sem zavarna ha nő ügyeiről kezdene mesélni, sőt segítenék is neki, hogy boldoggá tegyem. Számomra természetes ez a fajta közelség, nem érzem kellemetlennek és mivel Ő sem jelzi így végig hozzábújok. Megértem miért hihetik az emberek azt, hogy együtt vagyunk. Néha én sem tudok különbséget tenni. Még nem voltam kocsmában, de mikor belépek otthonosan érzem magam, mintha Mexikóban lennék az unokabátyáméban ahol néha kisegítettem. Azok voltak ám a szép idők. Mikor odaérünk egyből megszabadulok a cipőmtől, mert ha keményen nekikezdünk bulizni akkor jobb most biztonságban tudni őket mintsem később, a tánctéren eltörni. Volt már rá példa. Aprót bólintok. Nem tudom, hogy az elhangozz szavainak szánom e vagy a semmilyen reakció miatt amit kapok. Általában, ha az emberfia elmondja valakinek azt, hogy szűz nem így szoktak reagálni rá. Mindig hitetlenkednek, de lehet Őt nem érdekli. Végül is nem vagyunk egyformák. Kíváncsi lennék mi a helyzet vele ilyen téren. Ezekről valahogy sosem beszéltünk, és jobban gondolva nem tudok semmit a szerelmi életéről. Ezen változtatni kell. -Majd kiderül. Csak a mostani lányok nem szoktak válogatni ilyen téren, jönnek mennek széttetszik a lábukat és már jöhet is a következő. – hálát adok annak, hogy megérkeznek az italaink mert úgy érzem szükségem van egy nagy adag löketre. – Nem tartom kizártnak azt, hogy nekem nem való ez az egész. Sosem vonzott a kapcsolat, mármint éreztem kötődést személyek iránt, de sosem volt több. Sosem éreztem még szerelmesnek magam. Te? – őszinte kíváncsisággal fordulok felé. Amúgy nem tudnám megmondani minek örülnék jobban. Valahol a szívem mélyén kicsattannék az örömtől, ha érezne valamit irántam másrészt meg mindent bonyolulttá tenne, harmadrészt meg ittas vagyok és értelmetlenségeket gondolok. Miután lehúzzuk a tequilát boldogságméteresemen feljebb kúszik a mérce, még hatalmasabb mosoly ül ki arcomra és minden erőmet összeszedve figyelek rá. Picit szédülök, mintha órákon keresztül hullámvasúton ültem volna. De még rendben vagyok. -Ez remek hír Asher! Szerintem muszáj belevágnod, soha vissza nem térő lehetőséget hagynál ki ezzel. Nem mellesleg Bruno Mars előzenekarának egyik tagja lehetnél. Híressé is válhatsz! Beindítaná a karrieredet ez a lehetőség. – lelkesedem, majd keze után nyúlok és megszorítom azt. – Tudom, hogy remekül menne ez neked. Erre vágysz, nem? – remélem nincsenek kételyei az éneklést illetően, mert ha most sok mindenben nem is, de abban 100%-ig biztos vagyok, hogy isteni a hangja. Imádom hallgatni mikor ritkán ének. – Miattad veszek jegyet arra a koncertre és elmegyek rá, hatalmas feliratos táblával amin az fog állni, hogy „szeretlek Asher”. Mit szólsz? – mosolygok rá, de komolyan gondolom. Támogatni fogom mindenben őt. Ígéretemet megpecsételve dőlök előrébb és puszilom arcon az est folyamán már másodszorra. Mikor megérkezik a második kör tequila úgyanúgy cselekszem, mint az előzőnél majd lehúzom. Kipirulok az újabb alkohollökettél és nehéznek érzem a fejem, ezért Asher vállára hajtom. Mélyet sóhajtok. -Mi lenne ha játszanánk egy játékot? Én kérdezek te pedig válaszolsz, az lenne a lényege. – belepuszilok a vállába, majd kortyolok egy nagyobbat a limonádémból. Közben megérkezik a következő kör tequila és a rendelt ételek is. Arrébb csúszok, hogy kényelmesen elférjünk egymás mellett majd beleharapok egy szelet sajtos pizzába. Elégedetten hümmögök. – Miért nem randizol mostanában? A többiek állandóan a randikról, különböző egy éjszakás dolgokról beszélnek… téged nem érdekel ez? Vagy… mert ha igen akkor azzal semmi gondom lenne, ugyanúgy szeretnélek. A szerelem az szerelem mindegy milyen körítésben.
Megmosolyogtat a gondolat, hogy Sofia életének nem csak ezen részében vagyok jelen. Az ismerősei és a rokonai is tudnak a létezésemről. Nekem sokkal szűkebb a családom, így részemről természtes, hogy mindenki hallott már róla vagy már látták is. A legtöbben már látták. A többi rokonomat én sem nagyon láttam az elmúlt időben. Anyám persze félig szerelmes Sofiaba, mert... hát nem is tudom. Mindenért. Ez nekünk lehet egyfajta családi vonás. Imádja, hogy más, mint a többi lány, akit eddig hazavittem és persze már nem egyszer szidott, hogy engedek kicsúszni a kezeim közül egy ilyen lehetőséget. Én nem akarom. De ez bonyolult. -Örülnék ha egyszer elkísérhetnélek. Természetesen nem bánom, hogy meséltél. Sőt ez kifejezetten jót tesz az önbizalmamnak.-vonom meg a vállamat vigyorogva. Csak viccelek. Félig. Igazából tényleg jól esik. Így még talán van némi reménysugár a számomra, hogy legalább egy kicsit hasonlít az ízlésük. Vagy a franc tudja. Remélem nem kezd el kerítőnőt játszani, mert az lenne az igazi érzelmi hullámvasút a számomra. Igazából megint tök hülye vagyok. Hogy lehetek igazán a barátja, ha folyamatosan csak árulkodó jelek után kutatok a szavaiban? Sehogy. Jól gondolom igaz? Talán csak el kellene fogadnom a tényt, hogy nekem ez a szerep jutott az életében. Nem vagyok elégedetlen. Talán én vagyok a legfőbb bizalmasa. Szinte a testvére. Egy biztos. Én mindig mellette fogok állni. Akármi is történjen az életben. -Nem... de csak azért mert neked nem állna jól egy szétvert ököl.-emelem fel a kezemet, hogy emlékeztessem. -De én így még lehetek menő. -Meg egyébként is. Te könnyebben is fájdalmat tudsz okozni egy férfinak. Ha hétfőn átjössz hozzánk az órák után mutatok néhány fogást.-pillantok rá. Nem kell, hogy úgy tudjon ütni, mint én. De valljuk be elég buzis lett volna, hogy ha tököm rúgom Nicket ehelyett a szép jobbos helyett.. Minél tovább emlegeti Sofi annál büszkébb vagyok az ütésemre. Szívem szerint még rákalapáltam volna párat, de azt sem akartam, hogy Sof megijedjen tőlem. Ez szerintem csak egy bizonyos szintig imponál. Ebben még pont benne tudtam maradni a jelek szerint. Nevetek egy felet. Vagy csak felhorkantok. Nehéz lenne bekategorizálni. -Ha valamelyik haverom rádmozdul és nem érti meg, hogy nem... azok még nagyobbat kapnak.-vonom meg a vállamat. Nincs sok igazi barátom, de szerintem közülük már mindegyiknek leesett, hogy mi is a helyzet, így nem hiszem, hogy bármelyik megmozdítaná akár a kisujját is. Ez pedig nem azért van, mert nem jön be nekik Sofia. Igazából pont az ellenkezője. De ők nem fognak nyomulni. Ebben pedig biztos vagyok. -Nem arról van szó, hogy nem vagy az esetük. Csak tiszteletben tartják azt, hogy fontos vagy nekem. És nem rondítanak ebbe bele.-pillantok rá. Egyébként én vagyok a béna a csapatban. Valószínüleg bármelyik másik lenne a helyemben már rég tettek volna valamit az ügy érdekében. Csak én tudok ennyit szerencsétlenkedni. Végre odaérünk. Igazából csak sikerült addig beszélnünk az evésről, hogy én magam is megéheztem, pedig egészen eddig még a közelében sem voltam. Az első tequila után pedig érdekesebb vizekre evezünk. Valahogy sosem akartam kifejezetten belegondolni abban, hogy vajon Sofianak hány barátja volt. Hány komoly, hány futó kaland. Most azonban mázsás súlyok szakadnak le a lelkemről, még akkor is ha az sem zavart volna ha hosszú a listája. Nekem akkor is csak az számítana, hogy most itt ül mellettem. Válaszolni szeretnék neki, de nem tudom mi a jó megoldás. Itt és most túleshetnék ezen az egészen, de nem megy. Beijedek. Fejben szidom magam amiért nem jutok többre egy fejrázásnál és a vállvonogatásnál. -Nem tudom. Talán.-alig legyél gyanús első lecke. Ilyenkor inkább fogd be a szád. Tökre béna voltam, de szerintem ez szinte mindegy. Nem fog erre az egészre emlékezni. Remélem. Témát is váltok. Gyorsan. Ő pedig azonnal a leglelkesebb rajongómmá válik a hír hallatán. -Hát nem tudom.-őszintén. Nem tudom, hogy erre vágyok-e. Talán. A következő gondolota már megmosolyogtat. -Jó. Így elvállalom.-nevetek fel. De csak azért, mert ezt egy életre szeretném megjegyezni magamnak. Megpuszil. Megint. Arcon. Azt szeretem talán benne a legjobban, hogy fogalma sincs róla, hogy ilyenkor milyen érzéseket vált ki belőlem. Aztán iszunk. Hála Égnek. Féltem, hogy rohadt cikin fogok viselkedni ezután. Eddig nem voltam szétcsúszva, de mostmár szórakozottan hátra engedem a fejemet a falnak. A vállamra dől és ez most nagyon jó érzés. Egy kicsit csak együtt létezni. Ittasan. Kicsit felhúzom a szemöldökömet. Ez a felelsz vagy mersznek egy igen leszűkített és egy kicsit igazságtalan verziója, de legyen. Igazából nincsenek titkaim előtte. -Legyen.-pillantok rá és már meg is puszilja a vállamat. Olyan könnyű lenne vele együtt lenni. Olyan lenne, mint levegőt venni. A természetesnél is természetesebb. Olyan valódi lehetne. Pia, kaja. Minden megérkezik mi pedig elhelyezkedünk. Én a krumplival kezdek. Ő pedig kérdez. Szinte félrenyelem a krumplit, de még időben igazítom vissza a nyelőcsövembe a légcsövem helyett. Gyorsan kortyolok egyet a limonádémból, hogy ne fulladjak meg, de még csak ne is köhögjek. Öhmm... Erre ilyenkor mit kell válaszolni? -Hát.. öhmm..-idióta vagyok.-Nem tom.. az egyéjszaka nem az én világom. Az nem szerelem. Csak testi igény. Jó nem vagyok szent... de abból elég hamar kinőttem. A lányokkal meg úgy tűnik mostanában béna vagyok. Egyszerűen nem vagyok formában. Nem tudom. De most annyira nem érdekel, hogy egyedül vagyok.-talán így tudtam a legokosabban kimászni ebből a kérdésből. Harapok egy nagyot a hamburgerből, ami azonnal elkezd rendet rakni kavargó gyomromban. -Na és te? Hogy-hogy nem jársz randizni?
Mi sem természetesebb számomra mint vele lenni. Olyan mintha rajtunk kívül nem léteznének mások, egy külön világban élnénk távol mindentől és mindenkitől akik ítélkeznének felettünk. Ha mellette ülök és órákon keresztül dumálunk akkor minden bajom elkúszik az agyam egy elrejtett zugába, csak az a fontos, amit mond és amit érzek. A szívem hevesebben kezd el verni mikor találkozónkra indulok, mosolyom szélesebb amint megpillantom a folyósó végén és a gyomromban hatalmas pillangók repkednek mikor hozzáérek. De ez nem szerelem, legalábbis nem olyan értelemben, mert úgy nem kedvelem. Ő a legjobb barátom. ÉS ezen a tényen semmi és senki sem változtathat. -Azért nem kell a fejedbe szállnia. Attól mert a nagyszüleim odavoltak érted a nagybátyaim alaposan megnéznek majd maguknak, amint odaérünk és kilépsz az utcánkba. Veszélyes környék. – játékosan rákacsintok, bár mondandómban akadnak igaz dolgok is. Előfordulhat, hogy az otthoniak közül a férfi családtagok nem nézik jól szemmel a nyurga gyereket, aki mellettem sasszézik. Minél hamarabb szeretném elfelejteni az este elejét, mert elcsúfítja azokat a pillanatokat melyeket most élünk át, kettesben. Mindig ugyanarra a gondolatra térek vissza, hogy nekünk ketten kell egymás mellett lennünk mert így a világ nem tehet kárt bennünk. Lehet pocsék hasonlat de kicsit olyannak tudom elképzelni magunkat, mint amilyen Stefan és Caroline kapcsolata a Vámpírnaplókból. Mindig egymás mellett voltak, támogatták egymást az más kérdés, hogy a végén összeházasodtak és a srác meghalt. A jó ügy érdekében. De mi nem vagyunk vámpírok, tudtommal legalábbis én nem vagyok. Felkuncogok. -Neked sem áll annyira jól! Macsósnak macsós voltál, de máskor ne csináljunk ekkora jelenetet, oké? Mindig téged választanálak. Bárkivel szemben. – olyan könnyen csúsznak ki ajkaim közül ezek a szavak, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne ez. Szerelmi vallomásnak tűnhet egy külső hallgatónak, teátrális jelenettel mert két félig ittas kiskorú ül egy messzi boxban és egymáshoz bújnak. Szorosan. Közben ilyenekről csacsognak. – Akkor ez egy randi. Előtte még befutok a boltba, anya megkért, hogy jövőhéten én főzzek vacsorát egyik este, mert apával sokáig dolgoznak. Talán egyedül leszek egész délután. -beleegyezek, úgyis tudom semmi olyat nem tenne. Nem tekint rám többként, mint a barátjára. A haverja vagyok. Néha rosszul érzem magam a haverjai társaságában, mert úgy érzem állandóan méregetnek, mintha én lennék az áldozat ők pedig a kiéhezett ragadozók. Volt már példa arra, hogy elkaptam miként a mellkasomat fixírozták már percek óta, azóta mindig hordok magamnál kardigánt és magamra húzom mikor kényelmetlenül érzem magam. A legtöbb klisékkel teli tini filmben van olyan történeti szál, hogy a szeretett lány összejön a srác haverjai közül az egyikkel. Az mindig olyan szívszorító szerintem, mert olyan, mintha a másik hátba szúrta volna a másikat. A barátság sosem rendeződhet már, sose lesznek ugyanolyanok egymásnak mint a történtek előtt. Én sose tenném ezt Asherrel. Túlságosan fontos számomra. -Ez rendes tőlük. Otthon rendszeresen akadtak ilyen problémák a régi haverok között, aztán végül megoldották a gondokat a harctéren. Sokszor voltam szemtanúja ezeknek a viadaloknak, egy idő után nem olyan viccesek. – volt, hogy egyszer miattam ugrottak egymásnak a srácok de nekem egyik sem tetszett. De ez, ami most itt van közöttünk nagyon is bejön. Talán, ha nem veszíteném el a legjobb barátomat már másképp tekintenék rá, másképp közelednék felé de az agyamban van egy sorompó ami megállít. Nem bánom, a szerelmet bármikor feladnám a barátomért. Hálát adok amiért tequilával öblítjük le a rossz szájízünket a parti után, mert így fesztelenebbé válik a hangulatom, mindenben benne vagyok és még azt sem tartom kizártnak, hogy az est későbbi szakaszában táncra perdülök vagy beállok karaokézni. Bármit megtehetek, nem? Kinőtek a szárnyaim én pedig használni is fogom őket. A színpad felé kukucskálok de még senki nem szánta rá magát, viszont tervem kezd körvonalakat ejteni elmémben. Ami pedig ezután történik egyre fokozza kedvemet. Első számú rajongóként csattanok fel örömömben és remélem, hogy tényleg elvállalja. -Holnap megveszem a jegyemet. De akkor muszáj elvállalnod, oké? – felé nyújtom a kisujjamat és várom, hogy csatlakozzon hozzám. A kisujj eskünek van a legnagyobb hatalma. Ezt muszáj minden körülmények között betartani. – Mit szólnál, ha később felráznánk a hangulatot idebent? Te meg én… énekelhetnénk együtt. Gyakorlásképp. – remélem neki is ugyanannyira tetszik az ötlet, mint nekem. Mondjuk ha nem is nyerte el a tetszését akkor pár tequila után már másképp fogja gondolni. Ahhoz képest, hogy ez már a sokadik alkoholos shot volt, elég gyorsan pörögnek a gondolatok a fejemben. Egyik percben még énekelni szeretnék, majd játszani, utána megérkezik az életmentő elemózsia és csak tömni szeretném a buksimat, de előtte még belekezdek a kérdezősködésbe. Az első szelet pizzámmal küzdök mikor megválaszolja a kérdésemet, bólintok és megjegyzek mindent, amit elmondott. Kérdésén elgondolkodok. Hosszasan, az első pizza szeletem már rég eltűnt de a másodikhoz még nem kezdtem hozzá, leöblítem egy kevés limonádéval. -Nem zavar, hogy egyedül vagy? Mondjuk ez is olyan különös, nem? Több definiciója van az egyedül létnek. Lehet érteni szerelmi vonatkozásban, ami nem feltétlenül rossz, mert van időd megismerni önmagad és azt, hogy mire vágysz. Te mire vágysz? Milyen az ideális lány számodra? -kérdése még mindig a fejemben motoszkál, és nem is felejtem vagy hagyom ki szándékosan csak még próbálom megkeresni a megfelelő választ. – Nem tudom. Nem azért jöttem Amerikába, hogy pasizzak. Bejutottam egy tök jó egyetemre és a karrieremet építem, hogy a családom büszke legyen rám. Ebbe nem biztos, hogy beleférne valaki de amúgy nyitott vagyok, viszont önszántamból nem fogok hálót vetni senkire sem. Ha kialakul valami valakivel akkor jó, ha nem akkor sem esek kétségbe. – vállat vonok. A pincér lehet szándékosan akar leitatni minket mert akkor nagyobb borravalót kap, de ez engem nem zavar. Mivel mi nem egy szerelmes pár vagyunk, nem randizunk így felesben fogjuk fizetni a cehet, szóval jöjjön csak az alkohol. Megvárom míg Asher leteszi a hamburgerét vagy megeszi és csak utána készülök elő egy újabb koccintáshoz. Lehet lassan eltértem ahhoz a ponthoz ami után már nem fogok semmire sem emlékezni. De fiatalkorunkban nem hibákat kell elkövetni? Élni, hogy legyen mit mesélni az unokáknak mikor öregek és bölcsek leszünk? Érzem, ahogy elönti a fejemet majd a teljes testemet a forróság, Elmosolyodok és ha még van közöttünk hely akkor azt most eltüntetem, közelebb húzódok hozzá és szemébe nézek. -Megharagszol, ha kipróbálok valamit? – nagyot nyelek, izgatottá válok és a szívem dübögése a fülemben érződik. Felpipiskedek majd minden bátorságomat összeszedve közelítek ajkai felé, nem húzódok el, nem hagyom abba hanem átengedem magam az érzésnek. Megcsókolom Őt. Kíváncsi vagyok milyen érzés, mert még sose csókoltam meg senkit, és legalább Asher fontos számomra. Ajkai puhák és melegek, érzem a hamburgerének ízét, de nem zavar. Lassan húzódok el tőle, kipirult arccal és a kezeimet kezdem el nézni. -Finom a kajád? – terelem a témát.
Alig láthatóan megvonom a vállamat. -Nem izgulok.... szerintem meg tudsz te védeni engem.-halálosan komoly arcot vágok mielőtt elnevetném magam. Bár valahol egyébként komolyan gondolom. Nem hiszem, hogy szörnyűséges, rettenetes lehetne a családja. A másik meg az, hogy ha az apja addig nem gyilkol meg, akkor nem gondolom, hogy bármi félni valóm lenne. Vagy maximum tévedek... és benne leszek a tvben, hogy menekülök a családja előle.... hős szerelmes nem igaz? Minden lány erről álmodozik. Ha jobban belegondolok kifejezetten szappanoperába illő lenne. -Hééé... így leaglább mesélhetsz az lányoknak, hogy mennyire 'macsó' vagyok.-nevetek egy jót, és direkt használom az általa rám ruházott jelzőt. Nem szokásom arcoskodni... egyáltalán. Most viszont a kellő mennyiségű alkohol után már kicsit lazábban tudom kezelni a helyzetet. Nem mellesleg pedig pontosan tudom, hogy érti amikor viccelek. Egy rövid pillanatra leakad az agyam a 'randi' kifejezésen, és elbizonytalanodok, hogy biztosan ugyanarra használjuk-e ezt a szót. Inkább csak bólogatok, mint egy hülye ahelyett, hogy megszólalnék és valószínüleg valami ennél is nagyobb baromság csúszna ki a számon. Szerencsére a haverjaim ismernek már annyira, hogy pontosan tudják, hogy Sofia tabu. Nem mintha bármi jogom lett volna ilyesmire, de kifejezetten letiltottam őket arról, hogy bármi hülyeséget csináljanak. Persze ettől még fiúk maradnak, meg idióta barmok, de a nézelődésen kívül semmi nem történik. Bár ezt is igyekszem higgadtan és normálisan kezelni. Csak az zavar, hogy olyankor látom, hogy Sof is kellemetlenül érzi magát. Mindig fedezéket és takarást keres. Pedig ez az a rész, amitől sosem fogom tudni 100%-ig megvédeni. Sajnos. De persze fojtogatni sem szeretném. Tapasztalnia kell ilyen dolgokat, mert az élet, amire ő készül az nem lesz könnyű menet. Néhány álmodozó szempárnak pedig sokkal keményebb dolgokat kell megtanulnia kezelni. -Ezek a fiúk... sosem bírnak magukkal.-sóhajtok egyet színpadiasan, majd átkarolom a vállát és közelebb húzva magamhoz belepuszilok a hajába. Valahol lenyűgöz, hogy őt nem hatja meg az ilyesmi. Mármint a harc, nem a puszi. Más lányok szerintem évekig erről twittelnének, hogy mi is tötrént azért, hogy elnyerjék a tetszésüket. De ő... ő nincs erről jó véleménnyel. De a jelek szerint az amit én műveltem még maximálisan az elfogadott kategória. Belekapaszkodok a kisujjába a kisujjammal. -Holnap. Amint meg bírok mozdulni. Felhívom őket.-bólintok egy nagyot. Megígértem neki. Hát legyen. Mi lehet a legrosszabb? Maximum beégek, mert ekkora tehetséggel nem rendelkezem... de max egy pár száz ember előtt teszem majd mindezt... mi baj lehet? Nevetek egyet. -Jó. Te választhatsz dalt.-egyezek bele. Kifejezetten kedvelem az ilyen helyeségeket, mint a karaoke. Mármint nem tartom hülyeségnek, csak akkor ha más sem történik, mint eszetlen kornyikálás. Még egy-két lelkes öngyilkos jelöltet szívesen meghallgatok SŐT hangosan tapsolva füttyögök is, de egy egész estét nem bírnék. Persze ez most más. Vagy csak nem olyan bátrak az emberek. Fogalmam sincs. Hálás vagyok. Hogy az étel csillapítja a gyomromban kavargó alkoholháborút, de egy enyhe szorongásom kezd kialakulni most, hogy érzékenyebb témákra tapint. Őszintén bevallom hogy nem tudom, hogy mi a jó válasz. Egy el nem hallgató hang pedig folyton azt hajtogatja, hogy 'Itt az idő, te beszari.' . Nem. Rohadtul nincs itt az ideje. Félek, hogy félreértem őt. Félek, hogy ő nem úgy gondol rám. Elkezdtek növekedni a lehetőségeink számai, amivel beindulhatna a karrierünk. Mi van, ha csak ő fut be. És én pedig valahol lemaradok mögötte és majd csak egy lap leszek az egyik könyve oldalán... vagy egy régi név, amit majd egy riporter felhánytorgathat... Vagy valaki akire talán 10 év múlva már nem is fog emlékezni. -Inkább vagyok egyedül mint hogy valakit hitegessek. Nem akarok pofára ejteni senkit. De cserébe én sem szeretnék csalódni. Kicsit emésztek mielőtt bármit mondanék. Vívódik az eszem és a szívem, de ennyi tequila után már igen csúful elmosódik a józan ész határa. -Tudod én csak egy olyan lányra vágyok, aki nem rég érkezett Mexikóból és akár a legjobb barátom is lehetne. Nem tudsz egy ilyet?-nevetek. Elviccelem a dolgot, amennyire csak lehet, közben pedig őszintébb vagyok vele, mint valaha. Válaszára azonban már figyelek. Közben pedig bólogatok. Igazából teljes mértékben megértem. Nem akarnék ebbe a lelki egyensúlyba belerondítani én sem. Csendben maradok egészen addig, amíg el nem fogy a hamburgerem majd lehúzzuk a következő tequilát. Fáj. Úgyhogy ezt már nem csak a citrommal, de egy kis limonádéval is leöblítem. Majd elégedetten dőlök hátra, hogy a gyomrom elkezdhessen feldolgozni mindent, amit most valahogyan túl kell élnie. Közelebb húzódik hozzám, de először csak annyi jut eszembe, hogy csak pihenni akar egy kicsit a vállamon, mint mindig. Amikor megszólal akkor viszont már ránézek és kiváncsian várom, hogy mit szeretne. Szinte pánikrohamom lesz, amikor elkezd felémhajolni. Inkább meg sem mozdulok csak várok és igazából mélyen legbelül csak arra számítok, hogy megint arcon csókol. De nem. Kell egy fél másodperc mielőtt meg bírnék mozdulni és finoman csókolom vissza. Óvatos vagyok, mert egyébként abban sem vagyok teljesen biztos, hogy nem képzelődök. Lassan válnak szét ajkaink én meg egy pillanatra úgy maradok. A kajáról kérdez. Ez most komoly? Mélyen legbelül már érzem is, hogy elbasztam az egészet, így reflex szerűen csúszik a kezem az arcára és húzom vissza magamhoz. Már okosabb vagyok. Meg persze értelmesebb. Most én csókolom meg őt. Nem vagyok tolakodó, sem akaratos. Csak nem akarom, hogy azt gondolja, hogy ennyire vagyok képes. Hosszabban csókolom, mint ő engem, de végül finoman elengedem mielőtt visszadőlnék a helyemre. A szemeimet azonban nem emelem le róla. -Milyen volt?-kérdezem totálisan megfeledkezve róla, hogy a hamburgerről is érdeklődött még az előbb.
Bármennyire is szívom a vérét örülök annak, hogy nem riasztom el a temperamentumos családommal. Apára is rá kellett parancsolnom, nem szeretném, ha egy baráttal kevesebbem lenne, mert a szüleim túlságosan tovább gondolják a dolgokat. De nekik mindig a kicsi kislányuk maradok, aki alig tudta kimondani az r és s betűket. Még mindig az Ő kis Jofiájuk vagyok. Megértem miért tartanak kalitkába zárva, nem akarnak elveszíteni. - Ha akarnám, megtudnálak. De itt senki nem beszélt arról, hogy meg is foglak. – nyújtom ki rá játékosan a nyelvemet. Gyerekes vagyok a korom béliekhez képest, de mint Pán Péter én sem szeretnék felnőni teljesen, mert az olyan unalmas. Túlságosan komoly ez a világ, tele van szürke dolgokkal és én nem akarok egy lenni közülük, egy hatalmas színfolt szeretnék lenni ebben az életben. - Majd a rajongói klub ülésen elmondom a lányoknak milyen ügyesen megvédtél. De előre szólok, az első számú rajongód – aki nem én vagyok – rád fog kattanni. Jobb, ha vigyázol vele, mert a végén elrabol. – folytatom tovább a viccelődést, mert igazából semmilyen rajongói csoport nincs pszichopata rajongó sem, szerencséjére. Tudom milyen életet választottam magamnak, azzal is tisztában vagyok milyen vonzata van az énekesi karriernek de mindent elfogadtam, már csak az áttörésre várok. Meg kell szoknom a rám szegeződő pillantásokat, a nyomomba iramodó paparazzókat, de ameddig ez nem történik meg addig szeretnék egy átlagos lány lenni akit igenis zavar az, ha túl sokáig bámulják a dekoltázsát. Sosem volt problémám a testemmel, nem takargatom és az én kultúrámban ez nem is jellemző, Mexikóban fele ennyi ruha nem volt rajtam, mint itt. De másak a körülmények, más az egész szituáció. - Látod? Ilyenek vagytok ti férfiak. – felnevetek, majd engedek húzásának és simulok hozzá mintha számomra lenne kialakítva a hely. Enyhe pír önti el arcomat a puszi után amit hirtelen nem tudok hová rakni, no, nem a puszit, hanem az azt övező érzést. Nem ez az első, hogy kaptam tőle most mégis másként hat a lelkemnek. Győzelemmel átitatva vetődők ételemre és örül annak, hogy elvállalja a koncertet. Párszor hallottam már énekelni és véleményem szerint remek hangja van, van jövője ebben a szakmában de nem szabad negatívan hozzáállni a dolgokhoz. Élvezni kell az életet és meglovagolni a lehetőségeket a lehető legjobban, mindent ki kell sajtolni belőlük, mert ezek nem térnek vissza. De a döntés végső soron az Ő kezében van. Nem avatkozhatok bele. Tisztában vagyok vele, hogy nem az én dolgom mégis a karaoke ötlettel próbálom befolyásolni a gondolkodását. Én akkor amikor a színpadon lehetek és kiadhatom minden érzelmemet dal formájában vagyok a legboldogabb, fesztelenebb. Ráadásul ennek a helynek nem ártana, ha valaki elkezdené a bulit. A tequila beszél belőlem. Ahogy egyik kedvenc énekesnőm dala mondja Blame i ton the alcohol, és a mai éjszaka után bizony mindent rá is fogok kenni. A gondolataim össze vissza cikáznak, mintha a Harry Potterből ismert cikesz pörögne benne, s most hálát adnék egy nagy adag pofonnak, hogy helyre rakjon. Ködössé válik elmém és úgy érzem magam, mintha egy másik személy törne elő belőlem, egy sokkal szabadabb és merészebb hölgyemény, aki egyből elkezd a porcelánboltban lévő elefánthoz menni. Hiába próbálom visszazárni rejtekhelyére pizzával és limonádéval egyre inkább közeledik, majd az utolsó kör után érzem ez fájni fog. Mindent tekintetben. Hevesen bólogatok miközben beszél, teljesen megértem mit gondol, én is ugyanezt érzem a szerelemmel, randizással kapcsolatban. - Hmmm… nem ismerős a leírása. De ha ismerném biztosra veszem, hogy egy nála sokkal magasabb kissé izmos és felettébb jóképű társra vágyna. Te tudod ki lehetne a megfelelő személy számára? – nem tudom eldönteni mit érzek. Világosan él bennem a tudat, hogy Asher a barátom, a legeslegjobb a világon, mégis a ma este történtek – táncolás, verekedés, test a testnek feszülés – óta képtelen vagyok rá barátként nézni. Késztetést érezek arra, hogy ajkaimmal táncra hívjam sajátját és életemben először csókolózhassak valakivel. Meglep elsőre az ajkainak érintése és, hogy ennyire meleg, kissé perzseli az enyémeket de nem zavar. Legszívesebben itt ülnék egész este és ezt a tevékenységet folytatnám. De elhúzódok, össze vagyok zavarodva és nem szeretném kellemetlen helyzetbe hozni Őt. A kajáról kérdezem, mert tényleg, minden normális ember csókolózás után erre tereli a szót. Pár másodpercig lehunyva tartom szememet, próbálok elsüllyedni amiért ezt tettem de nem nyílik meg alattam a föld, sőt… Kezeinek érintését érzem meg arcomon, belesimulok és felkapom pillantásomat pont elkapva a csók előtti szikrázást. Mikor ajkaink újból találkoznak már rutinosabban válaszolok mozgására, és a gyomromban lévő pillangók pedig forma 1-es pilótákat megszégyenítő sebességgel száguldoznak. Szeretném még folytatni, de elhúzódik tőlem én pedig egy elégedett sóhaj kíséretében dőlök hátra, nem messze tőle. - Ez… fantasztikus volt. – össze dörzsölőm ajkaimat, végig a szemébe nézve. A gyomromban érzem a kaja és az alkohol kavarodását, de nem tudom eldönteni minek köszönhető ez az érzés. Nem tudok többet kinyögni, arcát nézem, lágy vonásait, szája fölötti gödröcskéket és talán túl sokáig is időzöm el arcának alsó részén. Szeretnék még kóstolót kapni, folytatni tovább, simogatásokba borulva. – Mennyi az idő? – talán már 5 perce nem szóltunk semmit, legalábbis én biztosan nem mert jelenleg rózsaszín felhők között repdesek azon morfondírozva, hogy mikor dobom ki a taccsot. Mert ki fogom, a testem érzi, de a tudatomba még nem érkezett meg az információ. – Talán haza kéne mennem… Elkísérsz? – hatalmas szemekkel sűrűn pislogva kérlelem, bár jó férfihoz méltóan úgysem fog magamra hagyni. Legalábbis remélem. - Neked jó volt? – hirtelen térek vissza előző témánkhoz. Kíváncsi vagyok. – Szívem szerint folytatnám. – nem nézek rá, táskámban kotorászok a pénztárcám után.
Kezdőlap
