Miutan Grace bekerult a kepbe, sejtettem, hogy Lockhartek hamarosan partit adnak majd a tiszteletere, ahogyan azt is, hogy az elsok kozt leszek, akit meghivnak majd. Igy aztan cseppet sem lepett meg, amikor legkedvesebb baratom eloallt a bulival. Szeles mosolyra huzodott a szam, majd kozoltem, hogy termeszetesen szamithatnak ram. Mielott Edmund tavozott volna az irodambol, azert meg rakerdeztem, hogy draga Claudiank nem-e akar esetleg ez idore elutazni valami szep, tavoli helyre, mert ha igen, szivesen allom a koltsegeket. Persze viccnek vette, pedig en nagyon is komolyan gondoltam. Egeszen a nagy napig elt bennem a remeny, hogy nem kell majd osszefutnom vele es ujabb kellemetlen perceket megelnem. Anyam meg idoben ertesitette Emersont, hogy sajnos Milanoba kell utaznia egy divatbemutatora, igy aztan ki kell hagynia a partit, azonban szeretne majd minel elobb megismerni Gracelynt. Nem tudja szegenykem, hogy nyugodtabb az elete, mig nem talalkozik vele. Es igen, ezt tapasztalatbol mondom.
Ez a szombati napom is ugy kezdodott, ahogy az osszes tobbi. Reggel het korul mar sikeresen magamhoz tertem, lezuhanyoztam, felkaptam magamra egy sportos szettet, majd osszedobtam magamnak egy rantottat. Epp vegeztem a reggelimmel, amikor a tolem nehany centire levo mobilom vibralni kezdett. Anyam nevet latva a kijelzomon csak megforgattam a szemeimet, majd kezbe kaptam a telefont es fogadtam a hivast. -Mondd anyam - szoltam bele kisse unottan, amit aztan kicsit meg is bantam. -Mivel ma sajnos nem tudok megjelenni a partin, igy arra gondoltam, hogy majd athivhatnank Emersonekat hozzam egy vacsorara, hogy en is megismerhessem Gracelynt - daralta le a mondandojat. -Persze, neked is jo reggelt. Koszonom erdeklodesed, jol vagyok, es te? - szolaltam meg, mikor vegre szohoz jutottam. -En is, raadasul rengeteg dolgom van, de ezt jol tudod. - Megis hogy jott ez most neked? Majd talalkozol vele, ha ugy alakul. Mit kell ezt eroltetni? - probaltam jo utra terelgetni, de legbelul sejtettem, hogy mindhiaba. Sajnos jol tudom, kitol orokoltem a makacssagomat. -Blake Owens, Emerson lanyarol van szo, aki regi jo baratunk. Tenyleg el kell ezt magyaraznom? - azt hiszem ez volt az a pillanat, amikor mindkettonk pumpaja (az enyem biztosan) kezdett kicsit megugrani. -Hat jo. Csinalj amit akarsz, de ram ne szamits. Boven eleg, hogy a cegnel az agyamra megy. - ekkor szora nyitotta a szajat, a fel nevemet mar ki is mondta, de idoben kozbevagtam. -Cornelius hiv anya, kesobb mindenkepp hivj - vagy ne. Ezzel gyorsan bontottam is a vonalat, aztan mely levegot vettem es lehuztam egy pohar vizet. Igazabol anyammal jo a kapcsolatunk, imadom meg minden, de az ilyen otleteitol a falra maszok es ezzel o is tisztaban van. Ha mar a nyugalmamnak lottek, elindultam az edzoterembe, ahol a pult mogott uldogelo ismeros no azonnal udvozolt azzal az aranyos kis mosolyaval. -Jo reggelt, Mr Owens. Itt a kulcsa. Keszithetem a szokasos shake-et? - kerdezte kedvesen. -Jo reggelt Stacey. Igen, koszonom, es mar mondtam, hogy boven eleg lesz a Blake. - kaptam elo a bugyinedvesito vigyoromat, majd a kulccsal a kezemben az oltozobe setaltam. A masfel ora edzes alatt lehuztam a csokis protein shake-emet, majd minden ismeros arctol elkoszontem es termeszetesen Staceytol is veres bucsut vettem. A delutant egy baratommal toltottem, akinek megemlitettem, hogy a napokban el latogatnek a menhelyre, amit egy ismerose vezet. Ha pedig valamelyik eb megtetszik, segithetne minel elobb lebonyolitani az orokbefogadast, mivel semmi kedvem szarakodni vele. Reflexbol az oramra neztem es csak akkor tunt fel, hogy mar mindjart hat lesz. Mivel nem szokasom kesni, es biztosan most sem fogok, igy idoben elbucsuztunk, hazavezettem, majd elkezdtem keszulodni. Egy gyors zuhany utan magamra kaptam egy fekete oltonynadragot, egy feher inget, fekete nyakkendot es vegul egy fekete zakot. A meg nedves hajamat egyik kezemmel hatrafesultem es indulasra maris keszen alltam. Kileptem a kecobol, bepattantam a fekete Maseratimba, es meg sem alltam Lockhartekig. Leparkoltam az autot, majd besetaltam az epuletbe, ahol maris megpillantottam nehany ismeros arcot. Oszinte mosoly huzodott az arcomra, amint megjelent Edmund. -Mar azt hittem kesni fogsz, baratom. - nyomott a kezembe egy pohar whiskyt. -Tudod, hogy sosem tennem - kortyoltam az italomba. -Na es.. Grace megerkezett mar? - tettem fel a kerdest csak ugy mellekesen, mikozben diszkreten a szemeimmel kerestem a tomegben. Felnevetett, mintha csak tudna, hogy jobban erdekel a valasz, mint amennyire azt mutatom. -Nehany perce erkezett - biccentett a lany iranyaba, akit nagy nehezen sikerult kiszurnom. Eskuszom, mintha mindenki szandekosan kozenk allt volna, hogy meg veletlenul se vegyem eszre. -Talan illene koszonnom neki - nem vartam meg draga baratom reakciojat, elindultam Grace fele, aki valami fickoval csevereszett. -Jol all ez a ruha - mertem vegig feltunoen. -Kersz egy italt? - kaptam elo az udvarias enemet. Ekkor tunt fel, hogy a pasi meg mindig itt all mellettunk. Ertetlen fejjel neztem ra, mert kurvara nem ertem mit keres meg mindig itt. -Tovabbi jo szorakozast kivanok! - veregettem vallon a vezna colost, aki rovid idon belul eszrevette magat es vegre tovabb allt. -Mellesleg szivesen - ertettem ezt arra, hogy megszabaditottam ettol a karikaturatol.
The first time you touched me, I knew I was born to be yours.
Édesapám és Edmund ragaszkodott ahhoz, hogy bulit rendezzenek a tisztelemre, hogy a család tagja vagyok. Egész Manhattanben újdonságnak számítottam, és a sajtó tőlem volt hangos. „Az új Lockhart lány.” „Botrány:Emerson Lockhart törvénytelen lánya!” „Törvénytelen, igen, de látták már micsoda szépség?” „Vajon tudja hogyan kell viselkedni ilyen körökben?” Egy idő után már nem is olvastam, elegem lett. Nagyon nem akartam ezt az egészet, hiszen olyan volt, mint annak idején az első bálozóknak, bemutattak a társaságnak. Szerettem a romantikus regényeket, igen, Emily Brontë és Jane Austen regényein nőttem fel, imádtam őket, de a valóságban, ez az elit, rongyrázós életforma nem jött be. A kedvükért mégis belementem, majd csak kibírom valahogy, gondoltam. Egy sötétkék ruha mellett döntöttem – persze a bátyám megbízásából az egész ház megtelt a legjobb üzletek ruháival, cipőivel mindenki Claudia és az én kegyeim leste – a ruha pánt nélküli volt, hátul hosszú, elöl pedig rövid, és igen szabadon hagyta a lábaim, hozzá pedig fekete magassarkú dukált. A szalonból jött fodrász sminkes is. Claudia eléggé komoly volt velem még mindig, néha mondott valamit, ami inkább sértés volt, mint bók, aztán ismét levegőnek nézett, én pedig igyekeztem, barátkozni vele, nem is kicsit. Mindhiába. Edmund észreveszi, miközben a szabó az utolsó simításokat végzi a szmokingján, és halványan elmosolyodik rám, olyan „Fel a fejjel” mosoly ez, de látom a komolyságot a tekintetében, és a szigort, amint Cladia felé fordul. Cornelius is eléggé elutasító velem, de annyira nem, mint Cladia. Legalább apa Edmund itt van nekem. -Ne is foglalkozz vele. – jön oda Edmund hozzám. -Igyekeszem, de nem könnyű. – sóhajtok egy nagyot, miközben a sminkemmel végez a sminkes. -Csodálatos! – szólal meg a sminkes. Kissé affektálva beszél és a rózsaszín zakója önmagáért beszél, a virág brossal. Imádom őt! Késégtelenül! -Egyetértek, nagyon szép vagy húgom. – mosolyodik el Edmund. -Köszönöm. – felelem mosolyogva, de Claudia viselkedése még mindig nyomot hagy bennem. Remélem a partin már nem fogok erre gondolni. -Hogyan fogom én így a férfiakat távol tartani tőled? – néz rám komolyan Edmund, és mintha tényleg ezen gondolkodna, én meg remélem, hogy rosszul hiszem. Már csak az kell, hogy beleszóljon az én szerelmi életembe. Na abból lenne igazán nagy botrány! -Én tudom a választ. – nézek rá komolyan. -Megtudhatom? -Az, hogy sehogyan sem, mert százak fognak özönleni a mai este után. – kacsintok rá, és szinte látom, ahogyan a profi ügyvéd bátyám lefagy. Persze vicceltem, és már azért megérte, hogy láthattam Edmund elképedt arcát. Fél óra múlva már szállingóznak is a vendégek. A tetőtér penthouse lakás olyan, mint a Lockhartok, csupa fényűzés és csillogás. Nehezen szokom ezt az egészet, de nem lesz nehéz megszokni. Ahhoz viszont ragaszkodtam, hogy a saját lakásban lakjak. Apám és Edmund persze ide akartak költöztetni, de az önállóság számomra fontos. Arról meg ne is beszéljünk, hogy nem bírnám elviselni az ikereket. Többnyire Edmund és az édesapám mellett maradok, az ő tanácsukra, mert ahogyan említették, a felső tízezer a legkegyetlenebb rétegje társadalmunknak. További fél órával később, már látom, igazuk volt. Egy pillanatra magam is leszek, és mint sérült gazellára csapnak le rám. Először egy idősebb hölgy, aki akkora kalapot visel, mint a fejem, a gyöngysora meg önvédelmi fegyver is lehetne. Aztán egy fiatal, korom béli nő, de a szemében olyan irigységgel, és megvetéssel, hogy azonnal rosszul leszek, végül egy magas, sovány férfi, erős brit akcentussal, aki szemmel láthatóan kikezdett velem, de én a menekülési kiutat keresem, azt sem tudom miket mond. Mindenkinél igyekszem illedelmes arcot vágni, de nagyon nehéz. Végül éppen olyan embertől jön a segítség, akitől a legkevésbé vártam volna. Blake Owens inkább olyan embernek tűnik, aki mosolyogva nézné a szenvedésem, vagy rátenne a lapáttal, csak, hogy megleckéztessen. Erre megdicséri a ruhám, amitől akaratlanul is elpirulok, ráadásul lerázza ezt a brit pojácát is. Mi ez, ha nem csoda? Vajon tényleg féltékenységet vélek felfedezni a hangjában, vagy csak képzelem? -Köszönöm. – felelek a bókjára kissé megszeppenve. Nagyon furcsa, ahogyan végigmér, párszor az irodában is elkaptam már ezt a tekintetét. -Te is jól nézel ki. – válaszolom neki zavartan. -Igen kérek. – felelem még mindig értetlenül. Odajön a pincér a tálcával, és Blake levesz róla két pezsgőt, és az egyiket átnyújtja nekem. Csak egy pillanatig tart, míg nem önmaga. -Köszönöm, hogy megmentettél. Most már jó? - nézek rá morcosan. Alig bírta ki pár percig, hogy ne legyen seggfej! Hihetetlen egy ember komolyan mondom! -Mire kéne innunk? Rám? Erre? – mutatok körbe a poharammal, és igen szemmel láthatóan nem vagyok lelkes. – Értékelem apám és Edmund igyekezetét, de nem érzem a legjobban magam. – magam sem értem miért nyílok meg ilyen korán neki, elvégre a munkaidőm minden másodpercében idegesít engem a fölényeskedésével, és a munkamániájával. Olyan, mint egy robot ez a férfi. -De a ruha nagyon tetszik, ezt elismerem. – vonok vállat, majd megiszom a pezsgőspohár tartalmát. -Van kedved táncolni? – csúszik ki a számon, és én magam sem értem, ez honnan jött. Mármint Blake nagyon vonzó férfi, ezt beismerem, és néha titokban bámulom őt a szemem sarkából, de táncolni vele? Ezzel a modortalan robottal? Biztosan ezt akarom? Úgy néz ki igen.
Nem mondanam, hogy oda-vissza vagyok az ilyen partykert. Ez inkabb draga jo anyam mufaja, en kerulom a felhajtast, ha tehetem. Igaz, ezekben a korokben ezt eleg nehez kivitelezni. Ha viszont Edmund hiv meg egy Grace tiszteletere rendezett bulira, az mas kategoria. Azt szivesen nezi vegig az ember. Csakis ezen okok miatt vagyok most itt. Nem vagyok az a szegyenlos fajta, tehat ha egy no tetszik, nem fogom diszkreten meregetni, nehogy meg a vegen feltunjon neki es kitudja mit gondoljon rolam. Hat gondoljon, amit csak akar. Mellesleg nagyon ritka az az eset, amikor nem elvezik a helyzetet. A nagyja szinte orgazmust el at, ha egy kedves mosoly kisereteben gyonyoru bokokkal arasztod el. Ilyenkor valoban elhiszik, mennyire szepek. Mondjuk a legtobb valoban az is, csakhogy ok nelkul sosem dicserem meg egy no kulsejet sem. Nem leszek az a szemely, aki taplalja a tobbnyire amugyis nagy egojukat, raadasul ingyen. Mondjak ugye, hogy mindennek ara van. Latom, ahogy meglepi a bokom, ezen pedig akaratlanul is elmosolyodok. -Igen, tudok rola - ertem ezt arra, milyen jol is nezek ki. Nem, ez nem onteltseg, csupan tisztaban vagyok a valosaggal es az Isten adta adottsagaimmal. Amikor igennel felel a kerdesemre, azonnal intek a pincernek, aki mar veszi is az iranyt felenk. Mikor hozzank er, talcajara teszem az immar ures poharamat, majd leemelek rola 2 pezsgot. -Ezekhez az emberekhez inkabb valami tomeny kene - mondom ki hangosan a gondolataimat, majd a pincer baratunk tavozik. -Had kerdezzek valamit - pillantok egyenesen a no szemeibe. -Ugye nem miattam oltoztel kekbe? - ezt mar nem birtam ki komoly arccal. -Vagy tudtad, hogy ez az egyik kedvenc szinem es a kedvemben akartal jarni? - a szeles vigyor mar ott viritott a kepemen. -Figyelj, nekem elmondhatod, nem szegyen az, ha be akarsz jonni nekem. Sok no van ezzel igy - heccelem. Mindketten tudjuk, hogy nem gondolom komolyan, hogy miattam vette volna fel ezt a kek ruhat, ami olyan szepen kiemeli a csinos kis labait. Es ha mar ugyis temanal vagyunk, muszaj vegigmernem meg egyszer. Ez alkalommal tovabb idozok a labain. -Nem tudom ki a tervezo, de kicsivel lehetne rovidebb ez a ruha - sokunknak tett volna ezzel szivesseget az illeto. -Igen, mostmar jo - tokeletesen meg vagyok elegedve magammal. Na nem mintha eddig ne lettem volna. -Meg szerencsed, hogy vannak itt olyan segitokesz uriemberek, mint en - jelenik meg egy feloldalas vigyor a szam sarkaban. Amikor kezdett komolyabbra fordulni a tema, visszavettem. -Csakis rad - valaszolom tomoren, majd tartok egy kis szunetet. -A tobbivel ne foglalkozz - vonom meg az egyik vallam. -A lenyeg az, hogy ratalaltal a csaladodra, semmi mas nem szamit. Most pedig ezt unnepeljuk. Raadasul nem olyan nonek ismerlek, aki hagyja, hogy nehany szar alak elrontsa a kedvet - teszem meg hozza. Inkabb az asztalra baszos tipusnak nezem, ha betelik nala a pohar. Nem az a mimoza tipus, akit meg kell vedeni, ha beszolnak neki. Ettol fuggetlenul nem hagynam, hogy valaki elottem szapulja. Bar ketlem, hogy valaki meg szeretne probalkozni ezzel. A legtobb itt levo ember ismer. Vagy mondjuk inkabb ugy, hogy annyit tudnak rolam, amennyit engedek. Tudjak, hogy nem lenne jo otlet barmelyik tarsasagomban levo holgyet sertegetni. -Mitol erezned jobban magad? - kerdezem, ugyanis en sok mindenben benne vagyok. Foleg, ha meg tetszik is az otlet. -A ruhad akkor kapna figyelmet, ha nem egy hozzad hasonlo no kapna magara - nem mondom ki konkretan, hogy a szepsegere gondolok, de nem egy buta lany. Kisse meglepett a kerdese, de ugyan miert ne?! -Tancoljunk - ez volt az a pillanat, amikor a Gold cimu szam elindult. Egy gyors mozdulattal magamhoz huztam a not. Annyira kozel, hogy centik se valasszanak el tole. Leneztem ra, csakis a szemeit figyeltem. Mindket kezem a derekara csuszott, es elkezdodott a lassuzas. Nem figyeltem a korulottem levo bameszkodo emberekre, ugyanis ok egy cseppet sem erdekelnek. -Amugy van nalam nehany darab minosegi spangli, ha el szeretnel lazulni - felreertes ne essek, nem vagyok az a tipus, aki nap mint nap kiuti magat vele. Eleg ritkan gyujtok ra es akkor is jol tudom, hol a hatar. -Edesanyad nem jott el? - csak most ugrik be, hogy meg nem is ismerem az anyjat. Nem vagyok egy kivancsi tipus, de vele azert megismerkednek. Senki ne kerdezze, hogy miert, mikor ez a no is sok. Mivel O nevelte fel, igy valoszinuleg van bennuk kozos. Lehet megis jobban jarok, ha nem ismerkedem meg vele?!
The first time you touched me, I knew I was born to be yours.
Egoista seggfej. Nincs jobb kifejezés erre az alakra. Azon csodálkozom, hogy eddig nem szakad rá a mennyezet, amiket itt mond. Egyben azonban igaza van, ezekhez a sznobokhoz itt tényleg töményebb kell. Én nem tudom a családtagjaim hogyan képesek ebben élni, és egyáltalán társalogni velük. -Teljesen egyetértek. – nézek körbe, és egy pillanatra megfigyelem a tömeget. Mind megjátssza magát, nem érdekli őket semmi más, csak a pénz, és a seggnyalás, ami a pénzhez vezet. Amikor azt mondja Blake „had kérdezzek valamit” már előre sejtem, hogy a kérdéstől nem leszek lelkes. Mély levegőt veszek, és a tekintetem ismét Blake igéző szemeibe fúrom. vigyázz Grace, nehogy túl sokáig nézd, még elvarázsol! Aztán kérdez, és igen ismét hozza az egoista énjét, bár van olyan sejtésem, szándékosan piszkál. Ez valami új hobbi lehet nála, de állok elébe. Sok nőnek jön be hát persze! Ezt még a vak is látja, elvégre elég ránézni, de az, hogy ezzel henceg, már nem éppen szexi. Ahogyan mondtam: egoista seggfej! -De, miattad, hát nem tudtad? Te vagy minden erotikus álmom vágya, csak érted élek. - felelem neki szarkasztikusan. Hm, mondjuk lehet kár volt beleszőni az erotikus szót, mert az a vigyor a képén csak még nagyobb lett. Most már mindegy. Hihetetlen ez a férfi! Mellette állandóan hülyeségeket beszélek, zavarba jövök, és történik velem valami kínos. Aztán jön a megjegyzés a ruhámról, és egy pillanatra le is fagyok. Időbe telik, mire pislogni kezdek, és képes leszek válaszolni. Hirtelen azt sem tudom, hogy dühös legyek, vagy elpiruljak. Mégis miért kell ennyire néznie a ruhám, a lábaim, és engem? Zavarba hoz a megjegyzéseivel és a tekintetével is. Ha tetszem neki miért nem lép? Vagy talán nem mer? -Rövidebb? Persze! Micsoda ötlet! Annyi erővel jöhettem volna hálóingben is! Edmund már így is majdnem elájult, mikor meglátott. – nevetek fel. A humor mindig jó megoldás, inkább, mint lesütött szemmel kirohanjak az erkélyre. Szerencsére tovább beszél, és ez némileg segít, hogy újra felpaprikázzon. -Persze, micsoda úriember, beleillenél egy Jane Austen regénybe. – gúnyolódok. Mondjuk talán igen, külsőleg biztosan, talán belsőleg is, amilyen pimasz. Aztán megint kedves lesz, én pedig úgy érzem magam, mintha ez lenne a kész átverés, és valaki éppen megtréfál. Azt mondja figyeljek magamra, és örüljek, hogy a családomra rátaláltam. Kedves szavak, nincs bennük semmi gúny. Elismerően beszél rólam, én pedig ismét szótlan leszek. Felnézek azokba a szép szemeibe, és most elveszek bennük. -Köszönöm. – felelem megilletődve. Csak nézem őt, és ismét lefagyok. A kérdése azonban kizökkent ebből, a megjegyzése még inkább. Mitől érezném jobban magam? Attól, ha nem jönnék miatta öt perceként zavarba! Ez a bók is, megdicséri az alakom, ismét bókol, én pedig nem tudom mit mondjak. Na ez is ritkán fordul elő! A táncparkettre megyünk a javaslatomra, és ahogyan szorosan magához húz, szinte érzem, hogy felforr a vérem. Túl közel van hozzám, és az ajkai is. Elolvadok, de közben szidom magam, amiért ilyen hatással van rám. Nem a mai az első alkalom, az irodában is érzem ezt, mikor közelebb lép hozzám. Nem egyszer az íróasztalom fogságába estem, mikor ő odajött hozzám és persze kioktatott egy ügy kapcsán, de a közelségétől fel sem fogtam mit mond, mint a filmekben, megállt az idő, és csak őt néztem. Ugyan ez volt ma kétszer is. Vagy háromszor? Az ég tudja már! A kezem a vállára teszem, és közben igyekszem nem szét esni darabokra a közelségétől. Nem értem én ezt. Egyik percben majd meg fojtanám, a másik percben pedig elgyengülök tőle, és legszívessebben magamhoz vonnám és soha el nem ereszteném. A pillantásommal egy kicsit elkapom, ahogyan az emberek minket néznek, a családom is, és már szinte hallom Edmund kioktatását, de jelenleg nem tud érdekelni, csak élvezem a pillanatot. Elveszek ismét Blake tekintetében, sokáig. Aztán ismét elrontja a hangulatot. Spangli? Füves cigi? Ez meghibbant? Az, hogy édesanyám emlegeti pedig csak olaj a tűzre. Az kéne még! Anyám és apám egy fedél alatt, mindazok után, ami történt. A katasztrófa enyhe kifejezés. Persze tisztában vagyok azzal, hogy előbb, utóbb találkozniuk kell, és már túl régóta húzzák az ominózus pillanatot, de tény, hogy nagyon nem várom, mert én leszek a villámhárító. Jelenleg pedig éppen elég bajom van, például egy magas szőke férfi személyében. Füvezni akar? Ez komoly, vagy csak ugrat megint? -Tessék? – lépek el tőle. -Neked elment a maradék eszed is? – mordulok rá. – Mégis hogyan lehetsz ennyire felelőtlen? Amikor már azt hinném, hogy egy hullámhosszon vagyunk, te mondasz valamit, ami mindent elront. – nézek rá csalódottan, majd ott hagyom a táncparketten és kiviharzom az erkélyre. Le kell nyugodnom, mielőtt újabb jelentet rendezek. Hogyan lehet valaki ennyire… ennyire…. még szavakat sem találok rá.
-Hogy te egyetertesz velem? Most igazan megleptel - celzok itt arra, hogy nem surun ert velem egyet, ugyhogy ez kicsit uj szamomra. Igaz, hogy a cegnel nincs mas valasztasa, mert ott en diktalok, - raadasul sok mindent lehet ram mondani, viszont azt, hogy ne ertenek a munkamhoz, nem -, de gondolom magaban boven eleget szid is erte. Isten tudja miert, de hobbija lehet a velem valo ellenkezes es az agyamra menes. Az ember meglepodne, hogy ilyen rovid ido alatt profi szintre emelte eme jo szokasait. Az itt levo embereken hozza hasonloan en is vegigfuttatom a tekintetem. Egytol egyig ismeros, felszines arcok, akiket foleg a penz es a hirnev eltet. Kiveve persze Lockhartekat, akikkel nem hiaba jo a kapcsolatunk. Emellett feltunik az is, hogy Claudia hianyzik. Marmint a tomegbol, nem nekem. Azok az idok reg elmultak, szoval en oszinten nem is bannam, ha nem jelenne meg kesobb sem ezen a csodas partyn. Vegul Grace-en allapodik meg a tekintetem. Hol az arcat, hol a szemeit furkeszem, es egyaltalan nem erdekel, ha ez feltunik neki. A valaszat hallva szeles mosolyra huzodik a szam. -O, szoval erotikus almok... - ha akarnam sem tudnam levakarni az enyhen ontelt vigyort a kepemrol. -Igazabol mindig is sejtettem - kortyolok egyet a pezsgombol. -Azert meselhetnel azokrol a vagyakrol.. - legalabb feldobna az estemet. -Talan meg teljesiteni is tudnam oket - teszem hozza egy vigyorral az arcomon. Bar ugy tunhet nem gondolom komolyan, ez most nem egy poen volt. Szives oromest valora valtanam azokat az erotikus almokat, de ki az a hulye, aki ezzel maskepp lenne?! Gracelyn gyonyoru no, biztosan tisztaban van azzal, hogy minden ujjara juthatna legalabb egy ficko. Senki ne kerdezze miert, de imadom, amikor zavarba hozhatom, igy minden percet kielvezem, amikor a megjegyzesem hallatan rovid idore ugyan, de nem jut szohoz. -En egyaltalan nem bantam volna - vonom meg az egyik vallam. Maximum csak azert, mert az itt levo faszfejek is gyonyorkodhettek volna benne. -Most hogy emlitetted, el is kepzeltelek egy rovid, voros, sokat mutato haloingben. - biztos vagyok benne, hogy tetszene a latvany. -Tul rovidnek gondolta ezt a ruhat? - hat mondjuk ha a kishugomrol lenne szo, lehet en sem dijaznam, es inkabb valami szep, hosszu, mindent IS eltakaro ruhat valasztanek neki. De mivel szerencsere Grace meg veletlenul sem a hugom es nem nekem kell ilyesmik miatta aggodnom, igy aztan nyugodt szivvel elvezem a latvanyt, ha mar ezt a csodas darabot valasztotta. -Szoval Jane Austent olvasol maganyos perceidben? - termeszetesen hallottam mar rola, de gondolom senkit nem lepek meg, ha azt mondom, nem az o regenyein nottem fel. Azok a konyvek velemenyem szerint inkabb noknek irodtak, mintsem magamfajta ferfiaknak. -Nincs mit megkoszonnod - elvezem ki kozben a kozelseget, a zene ritmusara tancolva. -Hagyd oket - gondolok itt a minket korulvevo/bamulo emberekre, amikor feltunik, hogy egy pillanatra rajuk figyel. Persze ez csak egy javaslat reszemrol, nem muszaj megfogadnia. Az biztos, hogy en okkal zarom ki oket. Epp megjegyeznem, milyen gyonyoru, amikor megeloz es szora nyitja a szajat, a kovetkezo percben pedig mar egyedul acsorgok ertetlen arccal. Komolyan, lovesem sincs hirtelen mi baja lett. Aztan ahogy folytatja, erzem, ahogy kezd felmenni a pumpam. Mostmar teljesen biztos vagyok benne, hogy ez a no nem normalis. -Biztos csak a hormonok.. - vonom meg az egyik vallam, miutan a no elviharzik es mindenki mas engem bamul. -Vege a musornak, lehet folytatni a bulizast - az arcom elkomolyodik, majd kenyelmes tempoban kisetalok az erkelyre. Aki ismer, az tudja, hogy most talan az a legjobb dontes, ha nem szol hozzam. A no mintha ott sem lenne, a nadragom zsebebol elohuzok egy femdobozt, amiben cigarettak es spanglik sorakoznak. Kiveszek egy fuves cigit, elokapom a Zippot, az ajkaim koze veszem a szalat, majd meggyujtom azt es mely slukkot szivok belole, kozben pedig az eget bamulom. Erzem, ahogy kicsit kezdek ellazulni. Nem egy eros cucc, viszont minosegi. Ha tudod, hol a hatar, nem lesz tole abszolut semmi bajod. Lovesem sincs, mi lehet ebben olyan borzaszto, de nem is igazan erdekel, hisz sosem eroltetnek senkire olyasmit, amit nem akar. Ekkor fordulok meg egy pillanatra es tunik fel, hogy Claudia is megtisztelt minket a jelenletevel. Igazan nem kellett volna. Meg szerencse, hogy az erkelyen vagyok, igy talan csak kesobb kapok az aranyos megjegyzeseibol. Jobbnak gondolom, ha most Gracet is kizarom, mert ha ezekben a percekben ismet szoba elegyednenk, abban szerintem nem lenne koszonet.
"The first time you touched me, I knew I was born to be yours."
Alig telt el pár perc, de a dühöm még mindig nem csillapodott. Hogy lehet egy ilyen okos és sikeres ember ennyire felelőtlen? Füves cigit akar szívni hihetetlen! Nem vagyok én prűd, kipróbáltam én és az egyetemi éveim alatt, egyszer, de ennyi. Felnőtt ember már, és ilyen gyerekes dolgokra vesztegeti az idejét! Igyekeztem lenyugodni, de nem ment. Nem csupán a füves kis cselekedete miatt, hanem azért is, amit még előtte mondott nekem. Ahogyan flörtölt velem, mikor az erotikus álmok kerültek szóba. Meglepett, hogy azonnal felkeltettem az érdeklődését. Vajon ő is érzi ezt a kémiát közöttünk? Ezt a mérhetetlen vágyakozást vagy csak én? A megjegyzései másról árulkodnak! „ Talán még teljesíteni is tudnám őket” Ezt mondta, és nekem automatikusan megjelentek azok a bizonyos erotikus jelentek. Ezt még tetézte a hálóinges megjegyzésével, hát kész csoda, hogy ott helyben nem lett rákvörös a fejem, vagy nem estem ott helyben össze. Ami késik, nem múlik, hiszen közel sincs vége az estének. Kijön, az erkélyre természetesen én meg nem tudom, merre forduljak, hogy ne lássam őt, de nem tudom levenni róla a szemem. Annyira jól festett a szmokingjában! Ráadásul bármennyire is dühös voltam rá a füves cigi miatt, csak azok a pikáns megjegyzései jártak a fejemben. Mit tettél velem Blake Owens? Hogyan tudtál egy magabiztos nőből egy ilyen idegi roncsot csinálni, aki legszívesebben eléd térdelne, és sok szexért könyörögne neked? Szánalmas vagyok! Nem lehetek ennyire gyenge! Mégis oldalra nézek, őt figyelem, ahogy cigizik, és még így is érzem ezt a vágyakozást, pedig legszívesebben kikapnám a kezéből és eltaposnám egy újabb hegyibeszéd közben, de hát mi értelme lenne nem igaz? A vágyakozás úgy is erősebb bármennyi dühnél. Megvárom, míg elszívja, és utána megyek oda hozzá. Remélhetőleg már befejezi és nem fog többet szívni ma este. Nem is akarok erre gondolni, a szavai sokkal inkább megérintettek. -Miért bókoltál nekem ma annyit? Egyes megjegyzéseid kifejezetten, zavarba ejtők voltak. – hát nem éppen a legjobb beszélgetés indító. - De nem mondom, hogy nem tetszettek. – tettem hozzá, hogy javítsam a helyzetet, bár bevallom, így is gondoltam. Ami azt illeti van is olyan hálóingem, de eszem ágában sincs ez az orrára kötni. -Mit szólnál, ha lelépnénk innen? – nézek rá mosolyogva. Biztos vagyok én ebben? Egyáltalán nem. Azt nem tudom, mit hoz még az este, de azt tudom, hogy nem akarok itt maradni, még ha hálás is vagyok ezért a buliért a családomnak. Már éppen eleget tetszelegtem mások előtt, ez nem az én világom. A másik meg, hogy hátha addig megfeledkezik a füvezésről Mr. Nagymenő ügyvéd uraság, és tudok neki ennél jobb szórakozást is mutatni. Mondjuk, hogy mit nem tudom, csak egy dolog jár a fejemben a bókjai óta, de azt nem lehet, nem tehetjük meg. A családom miatt, a munkám, és az, hogy vele dolgozom, mindent megkavarna az egy éjszakás kis hempergés. Már ha egyáltalán akarná. Ez sem biztos, bókok ide, vagy oda. Én viszont hiába tagadom, fantáziálok már erről egy ideje. Egyik felem lecsapná, a másik meg… nos ezt nem folytatom, éppen elég, ha megjelenik a lelki szemeim előtt. Már csak az a baj, hogy szerintem el is pirultam a gondolattól, és láthatja. -Nem tudom hová, de ahová csak szeretnéd. Feltéve ha benne vagy, én alkalmazkodom. – nézek rá, és közben abban reménykedem, igent mond, nem pedig kinevet engem ezért az ötletért.
Valoszinuleg minden ferfinek ismeros a nok altal sokat hangoztatott szoveg, miszerint: a kommunikacio a kulcsa mindennek. Aztan amikor rakerdezel, hogy megis mi baja, a valasz az, hogy: semmi, majd morcos keppel es szuros tekintettel elviharzik melloled. Nyilvan azert valtozik meg a viselkedesuk masodpercek alatt, mert nem tortent semmi a fejukben es nincs semmi gond. Nem is ertem azokat a szerencsetleneket, akik hajlandoak megnosulni es osszekotni az eletuket ilyen kiszamithatatlan, idegolo szemelyekkel. Persze nem allitom, hogy mi tokeletesek lennenk, mert kozel sem, de azert ezt a szintet en szemely szerint biztos nem utom meg. Ehhez tehetseg kell, ami Gracenek bizony megadatott. Gondolom ezzel szuletni kell. Fel szemmel, ket slukk kozott latom, ahogy engem figyel, de most jobbnak latom, ha nem foglalkozom vele. Ha mar fakepnel hagyott, gondolom amugy sem szeretne tarsalogni, helyette inkabb magaban kuld el melegebb eghajlatra. De ez csak egy tipp, mert szerintem a joisten sem tudja, mi jar olykor a fejukben. Ha pusztan havonta egyszer tortenne ilyesmi, akkor tenyleg a havibajra foghatnam, de igy.. Mindegy, inkabb elengedem a temat es viszonylag nyugodtan szivom el a fuves cigit. Feleslegesnek tartom megkinalni vele, ugyanis mar "diszkreten" jelezte, hogy o nem ker belole. Nekem pedig nem hianyzik meg egy hiszti, szoval nem kockaztatok. Meg szivok egy utolso slukkot a cigibol, aztan a mellettem levo hamuzoban elnyomom a csikket. Fejben mar eldontom, hogy bemegyek es lehuzok vagy ket pohar whiskyt, de Grace megallit. Talan csak el akar kuldeni a fenebe. Azt hiszem sikerul kisse ertetlen fejjel neznem ra, mivel tenyleg nem ertem mit akarhat jelen pillanatban tolem. Szavai hallatan vegul vigyorra huzodik a szam. Szora nyitnam a szamat, hogy feleljek a kerdesere, de folytatja, ugyhogy csendben megvarom, mig befejezi, majd csak aztan beszelek. -Mert szeretem, amikor zavarba jossz - felelem, mikozben a szemeibe nezek. -Szerinted miert bokol egy ferfi egy nonek? - teszem fel en is a koltoi kerdest. -Tudom, hogy tetszettek - kuszik ismet egy ontelt mosoly az arcomra. Melyik nonek ne tetszene, hogy egy hozzam hasonlo ferfi bokol neki?! Kovetkezo kerdese bevallom, kisse meglep, megis bolintok egyet. -Mehetunk, ha szeretned - amugy sem terveztem tul sokaig maradni, ugyhogy ez kivetelesen tokeletes otlet volt. -Elkoszonjunk vagy csak surranjunk ki? - nem ez lenne az elso eset, hogy nem koszonok el draga baratomtol, szoval biztos vagyok benne, hogy nem venne szivre. -Hogy hova? Nos az attol fugg, mire vagysz.. Szorakozasra, nyugalomra,... ?! - mondanam, hogy menjunk a lakasomra, de ezt a szoveget inkabb az egyejszakas kalandjaim kapjak, raadasul Gracet ismerve tolakodasnak venne es ismet csak azt ernem el, hogy kitor egy ujabb haboru, arra pedig nem igazan vagyom. -Mivel az en otleteim neked lathatoan nem igazan tetszenek, a legjobb az lenne, ha most kivetelesen rad biznam, mi legyen.. - ha csak nem akarom, hogy megint fakepnel hagyjon, mint nehany perce, amikor meghallotta a fuves cigit.
Kezdőlap
~ 
~ 
