„Számos antropológus vitatja azt, hogy a „vér” kapcsolata szó szerint értendő; mások pedig a nem nyugati típusú társadalmakat hozzák példának, ahol a „vérrokonságtól” eltérő elvek érvényesülnek abban, hogy kiket tekintünk családnak.”

Két hónaposan került a Kershaw famíliába, a legjobb helyre, ahova csak árva gyerek kerülhet. A családban sokszor mesélt történetek alapján, a szőke fürtje és a kék szemei hatottak olyan igézően a szüleire, hogy nem tudtak neki ellenállni. A vérszerinti anyja szorongás és depresszió miatt nem tudta nevelni Essiet, ugyanis pszichiátria kezelésre szorult, más élő rokon híján, pedig állami gondozásba került. Az orvosok előrejelzései alapján ezeket a pszichés betegségeket Estelle is örökölhette, de eddig nem mutatott rá hajlamot. Mindig is mosolygós kislány volt, egy ragyogó napsugár, aki a legundorítóbb emberekhez is képes pozitívan állni. Mindenkiben van valami jó, ezt tanulta az anyukájától, Jocelyntól.

Az év anyukája címet pedig te kapod, Jocelyn Kershaw. Estelle életére minden szempontból te volt legnagyobb hatással, a kiállásoddal, az elveiddel, a ragyogásoddal, egyszóval mindennel. Essie kiskorában rengeteget illegette magát a tükör előtt a magassarkúidban, hogy rád hasonlíthasson. Mindig olyan szépnek és okosnak látott. Tudta, hogy rád mindig számíthat, még akkor is, mikor az állítólagos barátai cserbenhagyják. Te vagy neki még húsz évesen is a minden.

- Estelle Danielle Kershaw, az örökbefogadása óta szülőfüggő, és testvérmániás.


„A Nyilas és Rák fúziója érzékeny szülöttet eredményez. […] Különösen a nők esetében észlelhető, hogy ez a jegy olyan emocionális személyt jelöl, aki hajlamos transzállapotra, hallucinációra.”

Tizennégy éves lehetett, mikor életében először rátalált a szerelem. Nyilván neki is a suli legvagányabb srácába, Wesleybe kellett belehabarodnia, mint minden gyárilag menő lánynak. Pedig Wesleyben nem volt semmi szerethető, bunkó volt, zaklatta a kisebbeket, és az orra is fura mód hasonlított egy krumplira, Essie mégis megszállottan rajongott érte. A naiv lelke nem látta a smaragd zöld szemektől azokat a hamiskás vonásokat, amik lebuktatták Wesleyt az okosabb lányok előtt, akik közé se Essie, se a barátnői nem tartoztak.

Ohh, Wesley Gallagher, pedig Estelle bármit megtett volna érted.  Szó szerint bármit. Már elképzelte, hogy egy tervezői fehér ruhában vonul végig a sorok között, miközben hosszú uszályt húz maga mögött, te pedig ott várod az oltárnál. Estelle Gallagher, még jól is hangzana. Szült volna neked két kislányt, akiket valami különleges francia névvel illetne, mint Clémence és Jacquelyn, és közösen mindent megadtatok volna nekik. De te, igen, te Wesley Gallagher, mikor Essie csak neked kicsípte magát egy bulira, és összeszedte minden bátorságát, hogy megcsókoljon, neked volt képed azt mondani, hogy egy csók túl kevés. Ohh Wesley Gallagher, Essie belement a kedvedért, és te egy rövid hét után elhagytad.

- Estelle Danielle Kershaw, születése óta álmodozó, reménytelenül romantikus alkat.


"A kifejezést Donald Watson 1944-ben, Angliában használta először. Watson nem volt elégedett a „vegetáriánus” szóval, mert az nem teszi érthetővé az indítékot, és csak a hús étrendből való kihagyásáról szól."

Gyerekként ő volt az egyik leglelkesebb hús evő. Az abszolút kedvence a hamburger volt, amit az anyukája készített. Mindig kiszedte a „gusztustalan” zöldségeket a buciból, így gyakorlatilag húst evett szénhidráttal és ketchuppal, ami rendszeresen megszínezte szőke fürtjeit. Szóval a hamburger keddekhez egy hajmosás is dukált. Lassan azért megkedvelte a zöld hullámos roppanós izét (saláta), a piros plöttyedt karikát (paradicsom) és a zöld szemellenzőt (uborka) is. Ennek a folyamatnak a vége a húsról való teljes lemondás lett Riley miatt, akivel életében mindössze egyszer találkozott.

Riley Burns, ha tudnád milyen hatással voltál Essiere, biztos büszke lennél magadra. Egy egyetemi nyíltnapon szólítottad le, miközben a húsevők ellen kampányoltál, már csak az hiányzott az összképből, hogy egy fához láncold magad. Senki nem figyelt rád, kivéve a csupa szív Estelle. Ohh igen, ő végig hallgatott téged! Nem a te anyád teje, ugye, Burns? Essie hitt neked. Egy nap alatt mondott le miattad a húsról, tejről, tojásról, még a mézet se hajlandó megenni.

- Estelle Danielle Kershaw, három éve tiszta az állati eredetű termékektől.  

„A környezettudatos szemlélet számos esetben tettekben is megmutatkozik, ezen esetekben az adott szereplő igyekszik egyéni döntései, tettei során a környezeti hatásokat is figyelembe venni.”

A vegán életmód vonzataként fejlődött ki nála a környezettudatosság. Na jó, már gyerekkorában is mutatott hajlandóságot az állatvédelemre. Sose engedte, hogy eltapossák a pókokat otthon, inkább összeszedte őket, és kiengedte az ablakon a nyolclábúakat a friss levegőre. Nincsenek általános félelmei a csúszó-mászókkal szemben, mint a legtöbb korabeli lánynak, mi több van két kaméleonja, Niall Horan (manapság Nino) és Leonardo DiCaprio (manapság Leo), amik megélték a fiú banda korszakát.  Viszont az igazi áttörés a környezetvédelem terén 2018-ban következett be Trevor útmutatásával.

A jóképű Paul Edward Shelby, akiről egy pillanatra se tudja levenni az ember a szemét. Rettentően inspirálóan hatottál Estelle életére, csillag voltál a sötétségben, egyfajta példakép. Essienek kiemelkedő tehetség híján ötlete se volt mit kezdjen az életével, míg a szülei egy jótékonysági vacsoráján fel nem bukkantál, és nem meséltél kaliforniai utadról és a leégett erdőkről erősen gesztikuláló mozdulatokkal, kacifántos kifejezésekkel. Te nyitottad fel Estelle szemét, hogy mennyire is fontos odafigyelni növény- és állatvilágra.

- Estelle Danielle Kershaw, két éve környezetvédelmi aktivista, lelkes faültető.





„A számmisztika szerint nem mindegy, hogy a hónap melyik napján születtél. A születési dátumunkban, illetve az élet egyéb területein gyakran felmerülő számoknak nagy jelentősége van életünkben.”

Keddi nap volt, nem túl hideg. A legtöbb család a havazást várta, és a karácsonyi előkészületekkel foglalkozott, azaz vásárolt. A Washington Post aznap tette közzé a hírt, hogy az amerikai szenátus által jóváhagyott katonai költségvetési tervezet keresztülhúzta a Pentagon számításait. Az összes katonai szervezet – köztük a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) – is megszorul, míg a Pentagon nem bizonyítja, hogy a meglévő forrásokkal jól gazdálkodik.  Közben Szíriában 125 halottat számláltak egy bombázás utána szíriai elnök, el-Aszad vallásának követői ellen. A címlapokon kapott helyet továbbá az a hír is, hogy a Google 430 millió dollárnyi adót trükközött ki. Mind ez mégis eltörpült az én izgalmam mellett, amit a készülés minden másodpercében éreztem. A tizenkettedik születésnap nagyon fontos egy gyerek életében, hiszen innentől kezdve nézhet legálisan tizenkettes karikás filmeket, és felvághat ezzel a tizenegyéveseknek.
Magamra húztam az anyától az alkalomra kapott ruhát, egy virágokkal díszített költeményt, ami a nyárra emlékeztetett a tél kezdetén. Közben a háttérben szólt a What Makes You Beautiful (nyilván az 1D-től), és ugrabugrálva dúdoltam a dallamot.   Néha a számítógép felé pillantottam, ami az asztalomon pihent, és mikor pittyent ezzel jelezve a népszerűségem exponenciális növekedését bezsongva ugrottam oda, és válaszolgattam a nem legális Facebook felhasználómról a köszöntésekre, amiket az úgyszintén illegális profilukról írtak a barátaim. Igazán szabályszegőnek éreztem magam, hogy már igazából tizenegyévesen volt Facebook fiókom, és az ismerőseim között voltak azok a nyolcadikos lányok is, akiket mindenki nagyon kedvelt a suliban. Két ujjal pötyögve válaszolgattam, mikor nyikorogva nyílni kezdett az ajtóm, aminek hatására elvörösödve lecsaptam a laptop fedelét, és vigyázzba vágtam magam.
Egy sóhajjal konstatáltam, hogy csak Dan nem érti mi az a privátszféra.
- Megijesztettél! – néztem rá összevont szemöldökkel, de nem sokáig bírtam ki, hogy így maradjak. A bennem szétáradó boldogság és izgalom mindent felemésztett, így egy hatalmas mosoly kerekedett az arcomon, hát még mikor közölte, hogy siessek mert megeszik nélkülem a tortám.
A lépcsőn lefelé szökdécselve Dant faggattam, hogy milyen ízesítésű a krém. Nagyon reméltem, hogy nem csokis. A csokinak olyan fura íze van, mármint finom is lehetne, de nem az. Főleg nem fagyiként vagy torta töltelék formájában, úgy egyenesen rühellem. Leginkább málnahabos sütire vágytam, és ezt hosszasan taglaltam is a bátyámnak, hogy milyen fontos nekem, hogy málnahabos legyen. Igen, miközben a Pentagon pénzügyi megszorításokkal küzdött, és 125 ember vesztette életét Szíriában, a Google meg saját javára játszott Robin Hoodot, engem az zaklatott fel, hogy hány barátom ír a Facebookon, és nehogy véletlen csokitorta legyen a 12. szülinapomon 2012. december 11-én.
Spoiler: Málnahabos tortát kaptam.

„Különösen nagy jelentőséget kapnak ezekben a folyamatokban a jutalmazó rendszer kérgi és kéreg alatti területei, amelyek – a jutalmazó, örömszerző tevékenységekért felelős – dopaminrendszerhez kapcsolódnak. A dopamin elősegíti a párkapcsolatok kialakulását és a szexuális együttlétek jutalmazó aspektusát.”

Gyengéden végig húzta az arcomon a kezét, olyan finom volt, hogy leginkább egy lágy szellőhöz tudnám hasonlítani. Kirázott tőle a hideg, na meg az illatától, ami a bőréből áradt. Vanília szerű volt kis fahéjas beütéssel, teljes mértékben anya vegán fahéjas kekszére emlékeztetett, amit mindig megsütött, ha elkapott a nátha. Annyira átható íze volt annak a kellemesen fűszeres nasinak, hogy még a takonytól bedurrant fejjel, is jól éreztem a mennyei ízét. Az ő illata is hasonló volt, csak éppen a beteg nem voltam, mikor hozzámért, de még szerencse, hogy nem voltam, mert akkor ugyebár nem érezhettem volna a takonytól a vaníliás-fahéjas illatot. Ugye.
Finoman magához húzott, és ajkait az enyémhez nyomta, én pedig megilletődötten engedelmeskedtem az ő nyelve mozgásának. Erőltetetteb lehunytam a szemem, és úgy kábé fél perc elteltével már élvezni is tudtam a jelenetet. Nem zavart, hogy körülbelül harminc velem egykorú pénzes gyerek bámul. Élveztem, tényleg élveztem. Annyira puha volt az ajka, annyira szokatlanul illett az enyémhez méretben, hogy egy perc után már partner lettem a nyelvescsókban is. A második perc kezdetén én is az arcára tettem a kezemet, és finoman végig simítottam a puha bőrén. Se egy szőrszál, se egy elhalt hámsejt, amiben megakadhatott volna az ujjbegyem, az egész annyira más volt, mint fiúkkal csinálni ugyan ezt. Annyira más, hogy a harmadik percnél már azt kívántam bárcsak ne érne véget életem eddigi legkellemesebb csókja.
- És lejárt az idő - üvöltötte be valaki a sok sutyorgás és a fiúk hurrogása közepette. Nicole olyan gyorsan cuppant le rólam, amilyen könnyedén rám. Teljesen ledermedve néztem a szemeibe, egy darabig még mozdulni se tudtam, de Nicole hamar túllépett rajtam, és visszaült a körbe.
Kábán elhelyezkedtem én is, a lábaimat magam alá húztam, egészen picire zsugorodtam, amennyire csak a testem engedte. Nicole, a barátnőm, aki önként választotta a felelés helyett a merést, majd erotikusan magáévá tette az ajkaim, semmi jelét nem mutatta a pár perccel ezelőtti történt dolog jelentőségének. Behajolt a kör közepére, és megpörgette az üveget, én pedig megbabonázva néztem, ahogy körbe forog.

„A magról való szaporítást vetésnek, a többi növényrész földbe helyezését ültetésnek, illetve palántázásnak nevezzük, ezzel is kifejezve a szaporítóanyagok minőségi különbségét, növénytani jellegét.”

Már a teljes internetet átnyálaztam a palántázás rejtelmeiről. Hogy miért? Paul múltkor azt mesélte, hogy a zöldségeket és a gyümölcsöket hosszú kamionutakon juttatják el az áruházakba. Ez növeli a légszennyezettséget, és ráadásul az így idekerült növények se túl egészségesek, mert mindenféle növesztő hormonnal teletolják. Egy környezettudatos ember helyben termesztett és vagy termelői piacokról beszerzett árukból főz. Mivel én teljesen környezettudatos vagyok, letudtam mondani az egyszerhasználatos műanyagokról is, így képes vagyok lemondani a szupermarketek kínálatáról… kivéve a vegán sajtról, mert anélkül a Mac and Cheese csak unalmas makaróni lenne.
A piacon vásárlás egyes internetes oldalak alapján veszélyforrás lehet mindenféle megbetegedéseknek, amik halálhoz vezetnek, így gondoltam ahelyett, hogy engem földelnének le, inkább én ások el néhány magot. Mi lehet azon olyan bonyolult? Öt kertész honlappal, négy internetes fórummal, egy instagram storyval később még mindig tanácstalanul ültem a zsák földem és a gúnyosan rám vigyorgó magok mellett az erkélyen. Nem mertem belefogni, mert ha elkezdem, azt be is kell fejezni, de ha rosszul fejezem be? Ha nem nő ki semmi?
A mobilom után nyúlok, hogy telefonos segítséget hívjak. Történetesen Paul Riccit, a fiatal, jóképű környezetvédelmi aktivistát, aki miatt ebbe a szituációba keveredtem.
- Szia. Értesz a palántázáshoz? – szólok bele a telefonba elfojtott mosollyal. Szerettem Pault zaklatni a kérdéseimmel. Mostanában meg különösen sokat zaklattam mindenféle hajfájással, nem direkt, ösztönösen rohantam hozzá segítségér. Jó környezetvédő akartam lenni a mintájára. Ő még tüntetni is eljárt.
- Nem igazán – szinte láttam magam előtt, ahogy arca eltorzul a kérdésem hallatán. Halk kuncogás szökik ki a számon. – Miért, talán kéne?
- Igen, ha friss házi paprikát szeretnél enni, ami nem szennyezi a környezetet – hosszú percekig néma csend honol a vonal túlvégén, amit egy zavart mondattal török meg. – Szóval paprikát ültetek meg paradicsomot. Nem tudnál segíteni? – a hajamba túrtam, miközben izgatottan a válaszára vártam.
- Mindjárt ott vagyok, nehogy elkezd nélkülem.
Hát így történt, hogy egy órával később Paul Edward Shelby is az erkélyünkön ült, és hangosan nevetve mértük ki a földet a magoknak. Pontosabban én olvastam az egyik tudományos folyóirat tanácsait, miközben Paul nagyon tehetségesen megvalósította a projektet.
Spoiler: Azóta már kihajtottak, és elneveztem őket. Az egyik Clémence Shelby lett, a másik pedig Jacquelyn Shelby.