Ami színeket választasz a tesztben megmutatják, hogy milyen személyiség vagy! Aha, ez tök érdekesnek hangzik. Ja nem, de amúgy meg nincs jobb dolgom matek órán, mivel nem érdekelnek sem a másodfokú egyenletek, sem azoknak a megoldásai. Jobban belegondolva semmi sem érdekel.

Első. Válaszd azt a színt, amelyiktől a legboldogabbnak érzed magad! Nyilván egy szín el tudja dönteni, hogy mitől leszek boldog. Ehhez inkább olyan dolgok kellenek, mint a kedvenc sütim a szombati ebéd után, ami egyébként a brownie, mert ennyire kreatív vagyok. Aztán tuti mindig elnevetem magam, ha valaki eltaknyol a suli folyosóján és még örülök is neki, ha egy másik ember ezt véletlenül videóra veszi. Meg a fű illata is tökre boldoggá tesz, a hatása meg még inkább.

szín1 x
szín2 x
szín3 ✓ Egyszer Anya, nem a kedvesebbik, ilyen színű pulcsit viselt, amikor a játszótéren kibuktatott Toby Holloway és megvédett a fiú ellen. Azt hiszem akkor voltam először igazán boldog és büszke is egyszerre.
szín4 x
szín5 x
szín6 x

Második. Válaszd ki azt a színt, amitől a legszomorúbban érzed magad! Az egyik osztálytársam elég gyakran odajön hozzám, mert azt hiszi, hogy szomorú vagyok. Ilyenkor csak vigyorogva bemutatok neki. Igazából az arcom ennyire elcseszett. Meg amúgy is mindig húzom valami miatt a számat. Nem volt elég cukor a kávéban? Elfogyott a zero kóla? Jobb, ha menekülsz!

Szín1 x
Szín2 x
Szín3 x
Szín4 ✓Ennek egyébként teljesen olyan színe van, mint a tökéletesre festett szobám falának. Már a gondolattól rosszul vagyok, hogy suli után vissza kell oda mennem.
Szín5 x
Szín6 x

Harmadik. Válaszd ki azt a színt, amitől a legnyugodtabbnak érzed magad! Én mindig nyugodt vagyok. Legalábbis ez az, amit az embereknek mondok. Amúgy meg már a legkisebb dolgok is képesek felhúzni. Hangosan csámcsog valaki az ebédlőben vagy Danielt kirúgják otthonról. Mondjuk az utóbbi nem is olyan kicsi dolog, nem? Néha úgy érzem, hogy velem is megtehetnék.

Szín1 x
Szín2 ✓ A bézs a tengerpartra emlékeztet és elvileg oda pihenni járnak az emberek és nem történhet velük semmi rossz. Kivéve annak a filmnek az elején, American Assassin vagy mi, na ott mindenkit lelőttek a terroristák.
Szín3 x
Szín4 x
Szín5 x
Szín6 x

Negyedik. Válaszd ki azt a színt, amitől a legkimerültebbnek érzed magad! Engem szó szerint minden kimerít. A séta a buszmegállóig, kimászni az ablakomon éjszaka, az anyukáim hülye kérdései, a tesóim összes cselekedete, az iskolai feladatok. Még a bulizás is, pedig azt tényleg szeretem.

Szín1 x
Szín2 x
Szín3 x
Szín4 x
Szín5 ✓ Ez a szín túl élénk és olyan, mintha meg kéne erőltetnem magam ahhoz, hogy rendesen lássam. Nem szeretek semmit, ami „túl” valamilyen. Túl vidám, túl szomorú, túl magabiztos, túl lelkes. Mindenből a minimális befektetés a legjobb. Nem erőltetem meg magam és még talán meg is felelek a dolgoknak.
Szín6 x

Ötödik. Válaszd ki azt a színt, amitől a legbátrabbnak érzed magad! Amikor ezt a tulajdonságot osztogatták nekem többet adtak a kelletténél. Nem félek bárkinek visszaszólni, s kiállni az igazamért. Ha a családom megtudná, hogy mennyi hülyeségbe bele tudnak rángatni, akkor biztosan egy életre bezárnának a szobámba. Egyszer még egy villanypóznára is fel akartam mászni, hogy bebizonyítsam nem csak a szám nagy – ja, pofázni is tudok elég rendesen -, de leállítottak még mielőtt megtehettem volna.

Szín1 x
Szín2 x
Szín3 x
Szín4 x
Szín5 x
Szín6 ✓Két évvel ezelőtt volt egy kisebb balesetem, mivel úgy gondoltam jó ötlet a domboldalon biciklivel, kezek és lábak segítsége nélkül legurulni. Ebből az lett, hogy filmbe illő klisével átvágódtam egy kisebb kövön és eltörtem a karom. Esküszöm, hogy ezt a színt láttam, amikor becsuktam a szememet szenvedés közben.

Eredmény:Arról vagy híres, hogy mindig nyugodt vagy, de az irányitásmániás lenne a legjobb szó rád! Tipikusan olyan személy vagy, aki hagyja, hogy mások végezzék el a feladatokat helyetted, de közben meg szereted távolról mozgatni a szálakat. Az emberek többnyire függetlennek tartanak, de közben csak jól csinálod a dolgokat.
Ez aztán kiértékelés! Komolyan erre csesztem el majdnem húsz percet az életemből, hogy színeket választgassak és még egy rendes jellemzést se kapjak? Egy ponton viszont igaznak tartom a kiértékelést. Az irányitásmániának semmi köze hozzám, hiszen én inkább vagyok azaz ember, aki magasról tojik a dolgokra és felőle akár le is sérülhet valaki körülötte, akkor sem fog felállni a képregények tervezgetésétől, hogy segítséget nyújtson. Nem tudnék embereknek utasításokat adni és betartatni. Fejben persze már tudom kritizálni őket…

Cím: Beszélgessünk egy kicsit!
Szereplők: Sage és Jocelyn
Dátum: 2010. szeptember 12.  

- Sage, bejöhetek egy kicsit? – anyukám résnyire nyitja a szobám ajtaját és szokásától eltérően most nem mosolyog. Vörös hajlobonca ezúttal egy konytba kötve díszeleg a feje tetején és a csinos ruhái helyett mindössze otthoni felszerelés van rajta. Egy szürke, kopott melegítő fehér, bő pólóval. Ha így lépne utcára, akkor biztosan nem jönnének rá, hogy egyébként egy gazdag, jómódú, értelmes nőről van szó.
- Gyere – válaszolom egy kis habozás után. A babát, amivel eddig játszottam bizonytalan időre félreteszem, s lepattanok az ágy szélére, hogy onnan figyelhessem anyát. Lábaimat szorosan összezárom, hátamat kihúzom, s kezeimet a térdemre helyezem. Pont úgy ülök, ahogy az a nagy könyvben meg van írva.
- Miért mondtad azt az iskolában, hogy Oprah az anyukád? – hiába kérdezi nyugodt hangon, mire hirtelen minden szó belém szorul. Köpni-nyelni nem tudok. – Tudom, hogy ez új közösség, Sage, hiszen végre iskolás lettél, de miért nem az igazat mondtad?
- Én az igazat mondtam...
- Sage!
- Na jó, talán nem teljesen az igazat – adom be a derekam túl könnyen. Nem merek anyámra nézni, szemeimmel a plafont kezdem el bámulni, s a ráragasztott csillagokat. Úgy tanulmányozom őket, mintha eddig nem lettek volna ott, pedig évek óta díszitik a szobámat.
- Miért?
- Mindenkinek nézik a szüleik esténként a műsorát és az osztálytársaim beszéltek róla. Toby azt mondta, hogy nagyon menő az a nő és gondoltam, hogy én is menő leszek. Oprahnak, pedig olyan a bőre, mint nekem. Nektek meg nem ilyen – lepillantok anyára. Mindössze egy másodpercig tart, de már most megbánom. Arcán szomorúság ül ki. Mintha valami olyat mondtam volna, amivel a világ véget érhetne.
- Attól, hogy nekem fehér a bőröm, még ugyanúgy az anyukád vagyok – lágyan rám mosolyog, s helyet foglalva mellettem megölel.
- Mindig ezt mondod!
- Mert ez az igazság, Sage. Én és a másik anyukád is nagyon szeretünk téged és ugyan vérszerint nem a mi gyermekünk vagy, de ez nem változtat semmin. Te vagy a szemünk fénye – érezni lehet a hangjában a megtörtséget, amitől megszakad a szívem.
- Jobban szerettek, mint a többieket?
Válaszul csak egy halk kacajt kapok, s még szorosabban magához ölel, aminek hatására én is viszonzom az ölelését.

Cím: Essie és a hamburger esete
Főszereplők: Sage és Estelle
Dátum: 2013. január 23.

Óvatosan nyitom ki a szobám ajtaját. Félek, hogy pont most kezd majd el nyikorogni, mikor már mindenki alszik. Úgy kell settenkednem, hogy még véletlenül se hallják meg a többiek. Anyáék biztosan nem örülnének neki, hogy egy szerda este tizenegykor még ébren vagyok, hogy másnap iskola és ráadásul ahelyett, hogy aludni mennék éppen a konyhába tartok a pótvacsorára. Daniel szobája mellett elhaladva halk horkolásra kapom fel a fejem, ami egyből megmosolyogtat, s legszívesebben felnevetnék, de nem kockáztathatok.
Fürgén szedem apró, mezítelen lábaimat, hogy minél hamarabb a konyhába érjek, s úticélomhoz közelítve a hűtő ajtajának a csukódását hallom. Megszeppenve bújok be a fal mögé, s onnan kikukucskálva pillantom meg Essie göndör, szőke haját, amint a tányérját a mikróba helyezi. Felbátorodva lépek ki elé, hiszen tőle nem kell félni. Ő nem fog beköpni, ráadásul ugyanazt csinálja, amit én is tervezek.
- Mit eszel? – kérdezem hirtelen, mire megfordul, s először a szívéhez kap, de mikor realizálódik benne, hogy ez csak én vagyok megnyugszik és egy apró mosoly kúszik az arcára. Vele olyan könnyű! Daniel már biztos visszazavart volna a szobába, míg Jessica kérdéseket tenne fel egy csomó olyan dologról, ami nem érdekel vagy csak szimplán nincsen kedvem őket megválaszolni.
- Az utolsó hamburgert – mosolyogva válaszol, aminek következtében a szemöldökeim olyan magasra szaladnak, hogy már fel kell tekinteni rájuk.
- Hogy mit mondtál?
- Az utolsó hamburgert – ismétli meg ártatlanul.
- Az nem lehet! Vacsoránál három darab hamburger pogácsa maradt. Direkt megszámoltam és elhatároztam, hogy ma még meg fogok enni belőle egyet! Azaz egy, ami a mikróban van, engem illet. Engem! – emelem fel a hangom a mondandóm végére.
- Hát erről lecsúsztál, mert ez az enyém – laza mozdulattal kiveszi a mikróból a tányért és mosolyogva beleharap az ételbe még mielőtt bármi zöldséget vagy szószt tenne a buci közé. Olyan, mintha direkt csinálná, hogy meglássam ez az övé és nem másé.
- Nem! – kiáltok fel hangosan, s megfelejtkezem arról, hogy mennyi az idő. – Tedd azt le! – parancsolok rá ugyanilyen hangossággal, de amikor látom, hogy a nővérem nem hajlandó megszabadulni a hamburgertől és átadni nekem, akkor rohanni kezdek az irányába. Mindössze két lépésre állok tőle, amikor elrugaszkodom a földtől és egy harci kiáltás mellett ráugrok. Pár másodperc leforgása alatt mind a ketten a padlóra kerülünk kifeküdve. Még látom, ahogy a tányér az étellel együtt Essie kezéből valahova messzire repül, de sokkal inkább lepődök meg, amikor a villany hirtelen felkapcsolódik. Kikerekedett szemekkel bámulok a testvéremre, mielőtt leszállnék róla és pechünkre a nem túl kedves anyukánkat pillantom meg.
- Ti meg mit csináltok itt? – kérdezi kócos hajjal, álmos tekintettel, s nem túl szívet melengető hangon. – Tudjátok ti mennyi az idő? Menjetek vissza aludni azonnal! – szól ránk erélyes hangon, s még mielőtt valami frappánsat válaszolhatnék Essie megfogja a kezem és rántani kezd ki a konyhából. Azt hiszem ebben az esetben gyorsabban gondolkozott, mint én, mert simán maradtam volna még magyarázkodni.
A lépcsőn felfelé menet még hallom, ahogy anya utánunk kiált, hogy mi történt a tányérral, aminek a darabjai a földön szétszórva terülnek el.

Cím: Téged most tényleg kidobtak otthonról?
Szereplők: Sage és Daniel
Dátum: 2018. november 27.

Queens eléggé kiesik nekem. Nem igazán az a környék, ahová a legtöbbet járok a szabadidőmben. Manhattanben mindent megtalálok. Ott van a családom, a barátaim, a gimim meg aztán minden sarkon van valami bolt. Ezek a dolgok biztosítják nekem azt, hogy ne akarjak sokat utazgatni városon belül. Amúgy is utálom a metrót, a büdös embereket és a hosszú utakat. Ettől függetlenül külföldre tök jó lenne menni meg világot látni, de az odajutás részt legszívesebben átugranám.
Meg nem tudom mondani, hogy mennyi időbe telt eljutnom Daniel lakásához. Az első megálló után már úgy untam a fejem, hogy még a fülemben üvöltő Nirvana sem segített. Plusz akárhányszor beültek mellém késztetést éreztem arra, hogy felpattanjak a helyemről, de ahhoz meg túl lusta vagyok, hogy végigálljak egy ilyen utat.
Az a lényeg, hogy épségben megérkeztem és most már itt vagyok a lakásban, ami a bátyám új lakóhelye lett.
- Akkor most már tényleg itt fogsz lakni? – kérdezem hitetlenkedve, ahogy lerúgom magamról a szakadt tornacipőt. Emellett még vagy ezer pár másféle lábbelim van, amiket anyáék vettek nekem, de ezen kívül nem vagyok hajlandó mást hordani. Addig rajtam lesznek, míg le nem szakadnak rólam.
- Ja – válaszolja egyszerűen Dan.
- És pénzt sem kapsz?
- Nem, semmit.
- Elmondanád pontosan, hogy mit is tettél, hogy én is erre a sorsra juthassak?
- Hülye vagy? – a bátyám csak megforgatja a szemeit és elindul a szobája felé. Hatalmas különbség az köztem és a testvéreim között, hogy nem igazán élvezem ezt a luxus életmódot. Semmiért sem kellett tennem és mindent kapok a seggem alá. Ez egy bizonyos szintig jó, de egy idő után úgy érzem, hogy meg kell felelnem bizonyos kritériumoknak. Sokszor még az is fáj, ha nem káromkodhatom el magam a család előtt, mert Ben és Zoé még kicsik meg én is az vagyok anyáék szerint.
- Miben fogadunk, hogy öt éven belül engem is kidobnak otthonról?
- Ahhoz még elég sokat kell tenned – lemondóan bólogat Daniel.
- Nem viccelek. A múltkor majdnem lebuktam a cigivel. Pár háztömbre a sulitól rágyújtottam és anya kettő éppen jött az ikrekért, de gyorsan elfordultam, mert ha én nem látom, akkor nyilván ő sem láthat meg – magyarázom egyszerűen. Talán már túl lazán is. Ezen kívül még elmesélek neki pár sztorit arról, hogy mennyire nem élvezek mostanában otthon lenni. A legtöbb esetben úgy érzem, hogy Daniel az egyetlen, aki igazán megért. Ő nem olyan szent és csinált már hülyeségeket, amik miatt kiakadtak a szüleink. Miért van olyan érzésem, ha így folytatom, akkor tényleg én is a sorsára jutok?

Cím: Haurus nem jós, hanem démon!
Szereplők: Sage és Jessica
Dátum: 2019. március 2.

- Hányszor kell még elmondanom, hogy ez a képregény démonokról szól? Nem emberekről, akik jósolnak! Haurus mindössze meg tudja mondani az igazságot a múlt és a jövő eseményeivel kapcsolatban. Általában leopárd vagy ember alakban jelenik meg, de az is előfordul, hogy a kettő kombinációjában – magyarázom Jessnek ma már harmadjára. Igazából ez az én hibám is, mivel én voltam az, aki átment hozzá, hogy a legújabb képregényének elkészült a jelentős részével és a legtöbb dolgot csak elhadartam előtte. Inkább azt akartam, hogy elolvassa és véleményt mondjon róla, de ebből az lett, hogy egy órája mesélek neki a történetről. Olyan izgatottan, mint amikor ő beszél a videójátékáról, amit ő fejleszt éppen. Belekapok dolgokba, de sosem fejezek be egy gondolatot sem rendesen.
- Akkor Rofocale kicsoda?
- Az csak Lucifer második neve, ő nem egy plusz szereplő.
- Azt hiszem végleg elvesztettem a fonalat – dől hátra az ágyon, s legszívesebben visítani tudnék.
- Mi olyan bonyolult ezen?
- Ezt most komolyan kérded? Szerintem egy kicsit egyszerűsítened kellene a dolgokon, mert annyi cselekményszál és karakter van, hogy követhetetlen egy idő után – húzza el a száját.
- Mit csináljak, hogy jó legyen? – szomorúan sóhajtok. Ritka, amikor adok Jessica véleményére és nem is vallanám be senkinek, hogy a képregényeimmel kapcsolatban elég gyakran megkérdezem őt. Ez olyan dolog, amit jobbnak gondolok megtartani magamnak. Ha valaki rákérdezne, akkor biztosan megfenyegetném.
- Kezdetnek elég lenne Lucifert tényleg Luciferként emlegetni – tanácsolja még mindig a plafont bámulva. Én csak idegesen járkálok fel-alá a szobájában, s közben a mindenféle könyveket és képregényeket bámulom Jess polcain.
- Van is egy ötletem! – állok meg hirtelen a szoba közepén vigyorogva, mire a nővérem felül az ágyon és mosolyogva, ám félve tekint rám.
- Mesélj!
- Nem, átírom az erre vonatkozó részeket és visszajövök! - olyan hirtelen sprintelek ki a nővérem szobájából, hogy még az ajtót is elfelejtem becsukni magam mögött. Mondanom sem kell, hogy késő estig dolgozok a képregényem átgondolt verzióján, így mire visszamennék bemutatni Jess már régen alszik.

Cím: Legjobb karácsonyi ajándék
Szereplők: Sage és Seth
Dátum: 2019. december 24.

- Tudod miért lenne jó, ha segítenék neked? – szólalok meg mindenféle felkészítés nélkül, míg Seth és én a család többi tagjától elzártan a szobámban nézzük az egyik legújabb gagyi netflixes filmet. Igazából csak azért kapcsoltam be, hogy legyen min nevetni, de aztán megtetszett és ezt semmi pénzért nem mondanám ki hangosan. Akkor azt hinnék, hogy én is ilyen kis tini picsa vagyok, aki szabadidejében romantikus filmeken sír és örömködik. Ez csak gyenge pillanataimban jellemző rám!
- Miben?
- Szellemvadászatban, szerinted? – forgatom meg a szemeimet.
- Miért akarnál segíteni? – Seth elég furcsán pillant rám, még a filmet is leállítja, habár szerintem már az elejétől azért imádkozik, hogy egyikünk kapcsolja ki végre.
- Abból pénz jönne be nekem, nem kellene feltétlen anyáéktól függnöm és elszámolnom azzal, hogy mire költöttem a juttatásaim – rántom meg a vállam egyszerűen. – Plusz neked is levennék a válladról valamennyi terhet.
- Jó nekem úgyis, ahogy most van. Jobb, ha nem keveredsz bele.
- Nem tudná senki, hogy ennek a részese vagyok. Ez a kettőnk kis dolga, amit a sírba viszünk magunkkal – a lehető legkomolyabb arcot próbálom vágni, de félúton valahol elnevetem magam.
- Még mindig nem értem ez miért lenne jó nekem.
- Felvenném a rendeléseket, összeírnám őket és a csomagokat is összeállítanám. Neked csak annyi dolgod lenne, hogy kiszállítsd őket és beszedd a pénzt – magyarázom lelkesebben a kelletténél.
- Hogy akarod úgy felvenni a rendeléseket, hogy közben titokban akarod tartani a beavatkozásod? – kérdezi Seth értetlenül. Azt hiszem a helyében én is valami ilyen fejet vágnék, de valljuk be, mind a ketten jól járnánk ezzel.
- Ne aggódj, már azt is kitaláltam! – oldalra fordulok, hogy az éjjeli szekrényem fiókjából elővegyek egy karácsonyfás csomagolópapírba bújtatott dobozt. – Boldog karácsonyt! – nyújtom át a srácnak, aki a családunk legújabb tagja. Akármennyire is próbálom befogadni, nem olyan, mintha a testvérem lenne. Ettől függetlenül úgy érzem, hogy az elmúlt időszakban sikerült egész közel kerülnünk egymáshoz jó értelemben.
Seth komor arccal veszi át tőlem a dobozt, s óvatosan kezdi el lefejteni róla a borítást. Hosszú perceknek tűnik számomra, mire előtűnik az eredeti doboz, amin ott van a telefon képe. Egy olcsó kínai készülék, amit pár hete rendeltem. Annyira éppen megfelelő, hogy pár üzenetet elküldjünk és fogadjunk rajta.
- Már csak venni kell bele egy sim kártyát és minden el van intézve. Igazából ezt magamnak vettem, de vedd azt, hogy a te ajándékod és akkor le is van tudva az idei karácsony. Úgysem szereztem be mást – mosolygok rá biztatóan. – Na mit szólsz hozzá? – a szívem a torkomban dobog. Tényleg szeretném ezt.
- Legyen – mosolyodik el végül Seth, mire sikerem jelképeként boldogan a levegőbe boxolok.