Sky is azon van, hogy jobb lenne a csapattal együtt átdolgozni karácsonyi számokat, amit akár fel is tölthetünk a youtube-ra, mint bandaként bemutatkozó anyagot. Igazából még egy kicsit dolgozunk az egyik számon utána, amikor megelégelem a dolgot és rájövök, hogy a fiúk itt laknak, szóval csak át kell menni és iderángatni őket, elvégre ők akarnak híresek lenni. Jó Viking már most is elég népszerű az a borzalmas nap miatt, de a többiek még nem debütáltak mellettem. Szeretnék jobban karácsonyi hangulatba kerülni, szóval ha a dalok megvannak, akkor utána rendelhetnénk kaját és ki is dekorálhatnánk a studiót, hogy forgassunk klipet hozzá. Amúgy is már csak öt nap van karácsonyig és gondolom azt mindenki a családjánál tölti majd. Sky legalábbis hazamegy a párjával, gondolom a többiek is, még nem beszélgettem velük erről, ahogy még mással sem beszéltem erről. Kicsit zavar is, hogy ő nem hozta fel, nem akarom meghívatni magam hozzá, jó lenne, ha ő hívna át, elvégre a szeretet ünnepe és ha tényleg szeret, akkor egy napot csak velem szeretne tölteni nem? A kezembe temetem az arcom egy kicsit, amint végzünk és Sky a studióba menne felvenni, ami már megvan. Én mivel előttem a kotta, így onnan játszottam a számot és énekeltem is mellé, miközben fejben máshol voltam. Rossz szokás, de talán ha többen leszünk, akkor elterelődik a figyelmem rájuk. - Na jó, szedjük össze a többieket! Lököm el magam a zongorától és állok fel, felsóhajtok és el is indulok kifelé a szobából. A folyosón megyek tovább, nem szoktam itt járkálni, de tudom a szobaszámukat, szóval nincs menekvés, amint megvan Viking szobája bekopogok és megpróbálok benyitni, ha nem érkezik válasz huzamosabb ideig. Úgy tűnik nincs otthon, szóval következik Mad, ahová szintén kopogok, majd benyitok, ha nem jön válasz vagy ha ő nyit ajtót, akkor engedély nélkül sétálok beljebb. - Srácok! Gyertek munka van és kelletek ti is hozzá! Valahogy nem lepődöm meg, hogy ezek ketten a Mortal Combatot nyüstölik, csak tudnám hogy köti le őket ez ennyire sok ideig? Én elég hamar elunom.
- Á, értem - bólintok, megértve, hogy mi volt a kezdeti pont. Bár Jason talán éppen ezért ment át Caithez. Ki tudja, én meg nem vájkálok mások magánéletében és gondolataiban, meghagyom nekik. Nyugodtan figyelem, ahogy végül kibukik belőle mindez. Még mindig benne van az, hogy megfelelni mindenkinek. Még nem mondom el neki, mára szerintem elég volt neki mindaz, ami megtörtént. Biztosan nehéz ebből kilépni. - Még szerencse, hogy nem kétbalkezes - vigyorgok vissza rá. Megértem, mit szeretne és miként, így elég hamar előbukkan a húrok mögül a tényleges verzió - Neked más a szereped, én sem állnék be énekelni helyetted - nevetem el magam, látva az örömét. - Köszönöm - kinyitom a palackot s a negyedét fel is hajtom. - Felőlem okés - tárom szét a kezeim a gitáron. Észreveszem, amikor csak a hangja és az ujjai vannak itt, ő lélekben máshol. Olyankor lelassítok, vagy megállok. Legyen itt és ne máshol. Finom segítés abban, hogy ide koncentráljon. A hirtelen felállásra csak rátámaszkodom a gitárra és először csak utána nézek, majd felállok és a mobilt magammal viszem, úgy lépek ki a folyosóra, s várom, miként reagálnak a többiek.
And nothing I could ever write would help you understand this life
Végre kialszom magam abban a boldog tudatban hogy hétfő van és nekem nem kell bemennem többet dolgozni a kis füstös csehóba, hanem azt tehetek amit csak akarok, mert az álmaim kapujában állok éppen. Madarat lehet velem fogatni mióta aláírtam a szerződésem hogy a banda dobosa lehessek, és Caitlin Star mögött foglaljam el a helyem a doboknál. Ismerkedek az érzéssel, és a tagokkal hiszen nem ismerem őket, pedig megfordultam már itt ott rövidke és szerény életem folyamán. Tetszik az ismeretlen, és tetszik hogy ennyi lehetőség áll előttünk és miután jól kihemperegtem magam - illik érteni fél egykor kimásztam az ágyból is - úgy döntök megsimerkedek közelebbről a szomszédommal is, akit Axelnek hívnak, de hallottam már a Vikinget is, a szakáll miatt. Na, hát nekem ilyen problémám nincsen, csodálatosan sima a pofikám, és így mindig vissza tudok pár évet tagadni a koromból. Bár nem mintha amúgy erre szükségem lenne, így is cukipofa tudok lenni. Meg persze ki is tudom használni ezt. Felkapok egy farmert és egy szürkés-feketés felsőt, és átslattyogok pár méterrel odább hogy kávét készítsek magamnak a kis mini konyhában. Kávéfőző és vízforraló. Minden agglegénynek elég a túléléshez. A kávém után, emberi küllemet varázsolok, azaz megfésülködöm és bezselézem a hajam, és átkopogok Axelhez, hogy nincs-e kedve átjönni játszani és ismerkedni, beszélgetni. Én az a tipikusan lassan ébredek típus vagyok, de ha már ébren vagyok akkor ezerhatszáz watton pörgök arcon, és zúzok amíg el nem dőlök végkimerülésben. Nekem ez kell, én ilyen vagyok. Na szóval átcsábítottam a Vikinget a konzol elé és éppen egy fontos meccs közepén vagyunk amikor Cait és Sky is beesnek. Fél szemmel pillantok csak oda, mert épp Sub Zero egyik legjobb kombóját tolom neki gőzerővel. - Szevasztok! Mindjárt mindjárt! YASSS. Finish them! - ujjongok fel, ahogy sikerül megnyernem a kört és a döntő harmadik jön. - Ezt muszáj lejátszanunk de aztán.... - kezdek bele máris ahogy switchelem a karaktert és Smoke-ot hozom előre. Ezt meg kell nyerjem. A szőnyegen hasalok és vadul hadakozom Axel ellen, aki nem könnyű ellenfél, és komolyan oda kell figyelnem rá ha nem akarok szégyenben maradni. - Mi a terv amúgy? - kérdezem teljes koncentrációval.
Így látatlanban, ismeretlenül egy rossz szavam sem lehet a szomszédban lakó kollégára, mert betartja az alapvető szabályokat, azaz hajnalban és korán reggel hagyja pihenni az embert és nem kezd éktelen hangoskodásba némi dübögéssel vegyítve. Az igazat megvallva az egész délelőtt nyugalomban telt és már-már elgondolkozok azon, hogy lakik-e valaki a másik lakrészben, ugyanis kezd gyanús lenni a nagy csönd. A reggelem ugyanúgy kezdődik, mint ez idáig bármelyik másik az évben, azzal az óriási különbséggel, hogy a körülöttem lévő környezet merőben más, mint eddig volt. Bele sem kezdek a felsorolásába, hogy mit is értek ez alatt, hiszen egyértelműen könnyebb lenne azt a rövidke, néhány szavas szösszenetet megemlíteni, amiben hasonlít a korábbi lakásomra. A telefonom annyi értesítést jelez, amennyit még életemben nem láttam, alig győzöm átfutni a rengeteg kommentet, ami az első Cait-tel közös, rögtönzött fellépésünk generált, mert ugyebár a mai világban az lenne a meglepő, ha egy nyilvános fellépés ne kerülne fel valamelyik videó megosztóra. Fél és háromnegyed órára teszem az üzenetek olvasgatásával töltött időt, a képemről szinte letörölhetetlen a vigyor, örülök a sikerünknek, akik pedig kritikával illettek minket, nos, rájuk sem haragszok, nincs miért. Mivel hosszú idő után, újból tudok néhány percet magamra szánni, ezért átejtem magam egy rögtönzött bajusz és szakálligazításon, hogy a „homeless” Axelből, egy csapásra Steelwinged kompatibilis Axel-lé változzak. Ezer éve nem lőttem már be a sérómat, azt sem tudom, hogy álljak neki, végül azért sikeredik, de éppen időben, mert kopogtatnak az ajtómon. Maddox az, akivel rögtön össze is ismerkedünk és egy virtuális bunyó közben isszuk meg a pertunkat. Az igazat megvallva legutóbb játékteremben láttam ezt a játékot, konzol irányítót meg évekkel ez előtt fogtam, de bízom az újrakezdők szerencséjében és a régről rémlő játékban, melyből néhány név azért ismerősen cseng. Van az a Reptile nevű figura és az ő bökője, amit fogalmam sincs, hogy honnan ránt elő, de, ha már kézbe kerül a fegyver, veszedelmes párossá tudnak válni. Nyomok én mindent egyszerre és külön is, sokszor magamat is meglepve tolok le olyan kombót, hogy arra, ha jól látom még Mad is elismerően bólint. Könnyen agyon lehet csapni az amúgy is gyorsan múló időt az efféle gamelgetéssel, melyből Cait és Sky érkezése fog kirántani mindkettőnket, de természetesen csak az után, hogy lejátsszuk a mindent eldöntő fordulónkat. - Sziasztok! - pillantok oldalra, majd figyelmem azonnal visszavándorol a képernyőre, nehogy lemaradjak valamiről. - Egy percet kérünk, és már mehetünk is... - nyomkodom eszeveszettül a kart még mindig az eredetileg választott karakterrel, de már nem bírom a felfokozott izgalmakat és a szoba közepén állva csépelem az ellenfelet. A végéig kitartó őrületes szerencsém azonban cserben hagy és jókora verést mérnek a hüllő haveromra, amiből már csak annyi van hátra, hogy megnézzük az ütközet fénypontját, a kivégzési rítust. - Hát ez jó kis harc volt! Gratulálok a győzelmedhez! - biccentek elismerően és megveregetem a dobos vállát. Nem vagyok csalódott a teljesítményem miatt, még az is szép, hogy eddig kitartott a folyamatos malacom. - Én készen állok, indulhatunk. - hogy milyen munka fog következni, az igazából teljesen mindegy, bármi jöhet.
- Pedig biztos jó hangod van! - mosolygok rá, meg bátorítom, hogy tőlem aztán énekelhet, annyira jó háttérénekes lehet, mint én gitáros, aki csak alap szólamokat játssza, a nehezebb részeket ráhagyva a profikra. Szeretem Skyt, mindig sikerül megnevettetnie vagy csak megnyugtatnia, ha valami rossz történik. Kicsit el is kalandozok, de utána hirtelen jött ötlettől elragadva közlöm, hogy irány a többiekért. Az, hogy Axelhez nem jutottam be, lehet jobb is, bár talán arra nem lusta, hogy kérjen takarítást időnként. Maddoxnál viszont nyitva van az ajtó és beengedem magunkat jóformán. Játszanak, ki gondolta volna, nem értem hogy tudják ezzel így elpazarolni az időt, de mivel mára nem volt próba megbeszélve, így nem szólhatom le őket, amíg egymással verekednek a képernyőn, addig egymás mellett ülve talán erősebb barátság kötődik köztük. Skyra pillantok, amikor mondják, hogy ezt a meccset még befejezik és sóhajtok egyet. Nem vagyok olyan elvetemült, hogy lekapcsoljam az áramot, nem is nagyon merném megtenni, nem akarom őket magamra haragítani. - Meddig tart egy ilyen? - érdeklődöm a basszusgitárostól halkan, mert nem akarok tíz percig csak állni és semmit sem csinálni. A kérdés közben mondja Axel, hogy egy perc és mehetünk is, így feleslegessé válik a kérdésem, de nem baj. Itt vagyunk mind a négyen, olyan ritkán sikerült már mindenkit összehozni, sok volt a költözés és a vele járó papírmunka is, meg a szerződések is mire mind meglett, meg az új bankszámlák, amiket nekik nyitottunk és amire kapják a fizetésüket majd. A sima lakossági nem érné meg, sok a kezelési költség, ezek meg egyedi csomagok, amiket a családom ismeretségének köszönhetünk, itt nincs éves kártyadíj, nincs levétel után ráfizetés, meg semmi ilyesmi. Ismét elkalandoztam kicsit, de véget ér a játék is lassan, így válaszolhatok Maddoxnak. - Karácsonyi számokat dolgozunk át, meg még pár örök slágert is és ha jók vagyunk, akkor januárban kiadhatunk egy kislemezt. A karácsonyi számról meg szeretnék videót is, ami kimegy youtube-ra, de ahhoz kell venni karácsonyfát és díszeket is, szeretném, ha az egész közös program lenne és nem szeretnék hagyományos karácsonyfát, ha van ötletetek, akkor nyitott vagyok rá, de előbb a zene legyen meg! - Mikor felkelnek a fiúk és odajönnek hozzánk megakad a tekintetem Vikingen és elmosolyodom, lehet azért, mert lány vagyok, de észreveszem, ha valaki valamit változtat magán. - Tetszik az új Viking stílus. - Célzok a hajára meg a szakállára is, majd megfordulok, mert úgyis előre engednek, szóval nem húzom az időt és a studió előterében el is foglalom a helyemet a zongoránál. - Mi már dolgoztunk egy számon, de szeretném, ha ti is beletennétek a saját részeteket és ha valamin változtatnátok, akkor szóljatok! - Skyra nézek, hogy akkor mutassuk meg, mire is jutottunk eddig és el is kezdek játszani, bár zongora ebben nem lesz később az is biztos, de nekem énekléshez jól jön, amíg nincs dobos kíséretem sem.
Halkan elnevetem magam. Tényleg máshol van fejben és lélekben is. - Felvételi meghallgatáson volt alkalmad hallani is - gondolom, hogy nem lehet rossz hangom, hiszen akkor nem kértek volna fel még refrén éneklésre sem, de az éneket azért inkább meghagyom az olyan profiknak, mint Cait. - Lehet, még alszik - addigra már odaérek, ahogy Cait ellép Viking ajtajától, majd legfeljebb mobilon megkeresem, s majd hagyok üzenetet, merre is vagyunk. A folyosóra kiszűrődő hangok játékhangnak tűnnek, s ahogy Cait beljebb lép Maddox lakosztályába, még jobban kihallani, hogy onnan jön. - Helló - dőlök az ajtófélfának, karba fonva a kezem, s figyelem, mit játszanak, hol is tartanak. Cait felé hajolok, mikor kérdést súg felém, s Viking pont meg is adja a választ, mire egy bólintás mellett Viking felé mutatok Caitnek, jelezve, hogy annyi, valóban. A karácsonyfa vásárra és díszekre Caitre nézek. Mi nem keresztény és még csak nem is európai vagy ázsiai módra üljük meg a Karácsonyt. Fogalmam sincs, milyen egy igazi Karácsony. Így nem tudom, hogy kell eltérni attól. Érdekes lesz. Ahogy Vikingre nézek, el kell ismernem, egészen megváltozott így. Maria már így is sugdosott a fülembe, hogy mikor kérem el már Viking telefonszámát, mert mikor meglátta náluk, ahogy a kocsiból kiszállt a szerelőüzemben, már akkor láttam rajta, hogy ott kotkodácsolna körülötte. Kifelé hátrálok a folyosóra, ahogy látom, Cait nem sokat teketóriázik, s hagyok mindenkit kivonulni, zárom a bandasort. A gitárt a vállamra akasztom, s megvárom mikor léphetek be a számba, s ahogy kipróbáltuk, azzal a hangzással viszem végig a számot, majd a fiúkra nézek. Cait zongorajátékát nagyon szeretem hallani, van érzéke ahhoz is, jól ki tudja fejezni, mit szeretne hallani a számban.
And nothing I could ever write would help you understand this life
Ha már három számomra ismeretlen emberrel kerültem össze akkor meg kellene adnom a lehetőséget hogy megismerkedjünk és Cait elmondása szerint Axel pont a lakás szomszédom, de egyenlőre nem zavarjuk túlságosan egymás köreit. Na, éppen ezen fogok én mindjárt változtatni ha már egy kicsit is éberebbnek nézek ki, és átcsattogok hozzá hogy van-e kedve játszani egy kicsit. Klasszikus, régi és örök kedvenc játék ez, nem lehet elrontani, nem lehet rosszul játszani és nem kell hozzá hatszáz órás tutorial sem, hogy mi mire jó. Az első két meccs alatt az ember bőven rájön hogy melyik gomb mire is jó, és onnantól mehet egymás szivatása. Nem a legbonyibb játék szerencsére, és Axel is hamar ráérez, és így játék közben csevegünk hogy múlassuk az időt. Reptile is jó választás, erős és alattomos támadásai vannak. Mondjuk azért egy Kitana Mileena párossal is jól lehet nyomulni. Gyilkos csaj kombó. Aztán befutnak a többiek is, de egy kicsit zavarodottan pillantok rájuk, nem volt szó ma semmiről, és már-már azt hiszem elfelejtettem valamit, de nem. - Persze, egy két perc és lezavarjuk.. - vetem rá megint magam a konzolra és végül le is zárjuk a meccset. - Köszi. Bármikor élhetsz viszavágó lehetőségével - mosolyodom el ahogy feltápászkodunk és vállon vereget. Kedvelek mindenkit, és ki tudnék ugrani a bőrőmből hogy végre jó társaság vesz körül akikkel még haladni is tudunk majd a zenei életben. Imádom, már most. - Hm, karácsonyi slágerek.... Jajj az első közös karácsonyunk! Menjünk díszeket vásárolni. annyi jó apróság meg fiszem faszom van amiket fel lehet rá rakni - lelkesülök máris. Sose volt normális karácsonyom amióta ott hagytam a családom, és általában az eddigi években csak dolgoztam ilyenkor a duplabérért amit fizettek az ünnepnapokra. Semmi extra nem volt. - Hm, eddig tetszik. Beszállok a dobokkal - kerülöm meg a fél stúdiót és behuppanok a kedvenc helyemre, ahová a természet is engem teremtett, a dobok mögé. Lassú, félütemet játszok csak hogy összhangba kerüljek Caitel. A próbajáték alatt is remekül passzoltunk, szóval bízom benne hogy most is rendben leszünk. - Amúgy.... van tervetek így a karácsonyi szezonra? Mármint, a közös dalon és a díszítésen kívül értem. Én mondjuk nem megyek haza, itt leszek boldog magányban szóval... ha valaki más is marad én szívesen bandázom - kérdezem a többieket.
- Egy kicsit átmozgatom az ujjaimat, de a napokban minden bizonnyal élek majd a lehetőséggel. - könnyen lehet, hogy nem kapaszkodni kellene az irányítóba, és annál erősebben szorítani, minél élesebb egy-egy szituáció, hanem kicsit átadni magamat a játékélménynek, mert így egész biztosan ínhüvelygyulladás lesz a vége. És, ha úgy alakul, akkor Cait tuti, hogy leüvölti az új hajamat a fejemről, hiába dicsérte meg az előbb. - Köszi! - lepődök meg a dicséreten, de valószínűleg csak azért, mert férfiból vagyok, hisz én már el is felejtettem, hogy meg lett igazítva a búrám. - Gondoltam, ha már nyakunkon a karácsony, ne azt nézzék majd a youtube-on az emberek, hogy "nézd már, azt a homeless-t melyik sikátorból hívta be a Steelwinged", hanem, hogy "nézd már, mennyire egyben van a banda". - a válasszal magamat is meglepem, na nem azért, mert ne tudtam volna eddig összehozni egy bővített mondatot, hanem, hogy a videómegosztót is megemlítem benne, holott egy hónappal ez előtt még a nevét se nagyon ismertem. Követem a csapatot a próbaterembe, ahol a még most is lélegzetelállító gitárválasztékból felkapom az első gondolatnak megfelelőt és már igazodok is az ének-dob pároshoz. A tökéletesen, előre felhangolt hangszer csodásan szól, a basszus belépésével pedig el is mosolyodom. Tetszik, amit hallok, mert tagadhatatlanul jól szólunk így is, hogy mindenki a sajátját teszi „csak” bele és még nem hallható mögötte a kislemezre tervezés közös konszenzusa. - Ez baromi jól szólt! - szélesen vigyorogva, elégedetten bólogatok, először Mad, majd Sky felé, akihez kérdésem is akad. - Sky, hogy is volt a szám közepén? - elkezdem játszani a saját részem, várva, hogy a kollega becsatlakozzon, mert szerintem ő is tudja mire gondolok, hiszen az egyértelműen elcsípte azt a hangzást, amire én gondolok, egy metálkarácsonyi szám kapcsán. - Én most biztosan maradok karácsonyra. - a miértekkel nem terhelném egyelőre a csapatot, valószínűsítem, hogy mindenkinek megvan a maga nyomós oka, ha itt marad, azt miért teszi. - Tudok jegyet szerezni a 24-i Knicks v. Wizards meccsre... valakit érdekel esetleg a kosárlabda? - nem tudom, hogy mennyire sportemberek a tagok, mondjuk annyi egészen bizonyos, hogy Mad az e-sport egy bizonyos válfajáért biztosan rajong, na, de mi a helyzet az igazival és a többiekkel?
Lemegy a meccs, a fiúk már a visszavágót beszélik meg, jó látni, hogy ilyen jól kijönnek egymással, legalábbis van a zenén kívül más is, ami összetartja őket. Skyra pillantok mosolyogva, mert úgy fest jó banda leszünk majd, csak mindenkivel meg kell találni a közös hangot. Mad az egyetlen, aki hangot ad és lelkesedik nem csak a zene miatt, hanem a közös karácsony miatt is, sőt, még a vásárlásban is benne van. Lehet csak vele fogok kettesben menni, de már az is több, mint amire számítottam, erőltetni nem szeretnék senkire semmi ilyesmit, elvégre férfiak, utálnak vásárolni. Bókolok kifelé menet Vikingnek, tényleg elég jól összekapta magát, a válaszán csak mosolygok egy jót, örülök, hogy összekapta magát a banda miatt és emberibb képét mutatja, főleg mivel híres lett mondhatni elég hamar, ideje a többi tagot is megismertetni a nagyközönséggel, erre mi sem jobb, mint közös zenélés és videó forgatás majd, azt felvehetik, ahogy díszítjük a fát, meg hülyéskedünk, hogy belevágják az ismertető kis klipbe akár, amit ma sikeresen elnapoltunk Skyal. Belekezdünk a zenélésbe, a többiek meg szépen csatlakoznak befelé, hogy összerakjunk valami igazán ütőset a végére. A zongora játéka annyira már nem illik bele, de mégis ez mutat táptalajt, hogyan képzeltem el az egész számot, meg ha már elkezdtem, akkor végig is fogom vinni. - Köszi, szerintem is jó volt, szóval zongora nélkül is megpróbálhatnánk az elejétől majd. - Hagyom, hogy Viking, meg Sky megbeszéljék a szám közepét és közben szóba kerül a karácsony, hogy ki mit tervez, én utolsóként szólalok csak meg, nem volt még olyan igazi karácsonyom, főleg mostanában nem. - Valószínű én is maradok, nincs kedvem Hawaiira utazni a szüleimhez, mert ők ott akarnak ünnepelni. - Meg is rántom a vállam, mintha nem lenne nagy dolog, de valójában azért fáj kicsit, sose jönnek el, amikor meghívom őket, miért menjek hát én hozzájuk? Fogalmam sincs, miről beszél Axel, milyen meccsre szerez jegyeket, de én kihagyom, nem vagyok oda az ilyen sportos rendezvényekért, hacsak nem lépünk fel ott valamiért. - Próbáljuk el még egyszer a számot oké? - Hagyok időt, hogy megbeszéljék a jegyeket, de utána próbálni is kellene, szeretném egyben hallani az egészet, szóval erre ösztökélem őket és végigtoljuk a számot, immár zongora nélkül, máris sokkal rockosabb és szerintem minden tökéletes is volt, egy szám meg is van. - Ez így tökéletes, már csak fel kell venni majd. Írjunk még újabb átdolgozást vagy beszéljük meg a karácsonyt? - Nem akarom a csak munkával megölni a dolgot, ez valami közös lesz most, mondjuk Sky nélkül, mert neki más tervei vannak, de annyi baj legyen, ő illeszkedett be a legkönnyebben, mindenki kedveli őt már most.
Viking hajával kapcsolatban, csak meglibbentem dámásan a hajam, majd beletúrok a sajátoméba, s megrázom. - Azzal is jól néztél ki. Ez inkább te vagy. Némileg szokatlan, még mindig, hogy a karácsonyt ennyire várják az emberek. És így. Drew, ahogy mondja, agyfaszt kap tőle, de láttam már tavaly is, ahogy egy üveggömb felett elgondolkdik és egy égősor előtt is kotorászott. Jobban élvezi, mikor a családommal lehet. A lelkesedést látva viszont nem tudom. Nem szokásom ragaszkodni semmihez, Drew pedig még mindig nem kérdezett rá a pontos indulás dátumára. Ez is egy jel lenne? Hozzáadódik a dob is, ahogy Maddox beszáll. És ahogy bezsongott a karácsonytól! Drew szerintem odáig lenne érte, hacsak nem éppen a depis időszakában lesz. Azt sem tudom, a banda akarna-e vele találkozni. - Szám közepén? Erre gondolsz? - Lépek bele a ritmusba, ahol rájövök, mit is akar mutatni Viking, majd tovább viszem a dallamot. - Még eddig sosem ünnepeltem a karácsonyt. Nálunk nem szokás. Pengetek tovább, semmi szomorúság nincs a hangomban. - De talán itt az ideje kipróbálni. Úgy terveztük, hazamegyünk, de végül is, elég nagy a ház, hogy elbandázhatnátok nálunk - ha időben szólok Drewnak, akkor lélekben fel tud készülni a tömegre. Otthon amúgy is jóval többen vannak, és még Maddox sem képes túlfeszíteni a sürgést, mint amit a családom néha le tud vágni. Azt meg már megszokta. - Megbeszélhetem Drewval, ha nem gond, hogy ... szarrá lelkesít majd benneteket - mosolyodom el, majd újfent a zenére figyelek. - Engem! Bár játszani jobban szeretem. - szinte ugranom sem kell, és bent a labda. Aztán kiderül, mégis marad mindenki. Elég furcsa lenne, ha én lógnék ki. Tényleg beszélek Drewval. - Persze, hadd szóljon - még sokszor fogjuk gyakorolni, hogy ráálljon a kezünk, s majd le is kottázom. A többiekre nézek. - Bármelyikre vevő vagyok. - Eléggé feldobódtak a karácsonyt illetően, s Caitre ma nagyon ráférne egy kis jókedv továbbra is. A zene jó, de talán a többiek még jobban fel tudják dobni hangulatban.
And nothing I could ever write would help you understand this life
- Az kelleni is fog. De amúgy nem tudom mit vagy oda, tök jól nyomtad és egy két szituban azért leizzasztottál hogy mi a fenét csináljak - nevetek fel, mert szeretek játszani és a harcolós játékok az egyik kedvenc műfajom. Azt lehet simán bárkivel játszani, mindenféle előismeret nélkül. Nem kell sztori, nem kell gyakorlat. Csak a játékálmény. Ha meg magamban akarok kockulni akkor előveszek egy AC-t vagy egy Witchert vagy Resident Evilt és már el is basztam egy napot csak játékkal. Képes vagyok rá, minden további nélkül. - Na igen, így azért határozottan nem hegyi favágó jelleged van hanem sokkal szocializáltabbul nézel ki - lököm meg a vállát játékosan ahogy elsurranok mellette az ajtó irányába. Még véletlen sem adok esélyt hogy összekócoljon. Nem, és nem! A hajam tabu. A stúdióban viszonylag hamar felveszem a ritmust és beszállok a dobokkal Cait mögé és hamarosan csatlakozik Sky és Axel is. Nagyon kellemesen szólunk és megvan a maga varázsa a dalnak így zongorával is, bár anélkül is jó lesz biztos vagyok benne. Megforgatom a dobverőimet a kezeim között és beszállok én is, szolidan a duóhoz. - Hát nem tudom, én Red Soxx rajongó vagyok, de.... a kosárhoz nem értek igazán, de mókásnak hangzik elmenni - mosolyodom el, én minden iránt tudok lelkesedni és érdeklődni. Sok oldalú vagyok. Meg a karácsonyi móka miatt is. - Én mindenbe benne vagyok, mert hát lássuk be nincs hová hazamennem az ünnepekre és egyedül szoktam bámulni a tévét ilyenkor, szóval bármi más program sokkal jobb ennél - vonom meg a vállam, még a vásárlás része is jöhet. - Hát nekem mindegy hol leszünk ha együtt leszünk... - teszem hozzá mert az én karácsonyaim eddig magányosak voltak, és nem igazán törekedtem másra. Velük viszont biztosan más lenne, izgalmasabb és mozgalmasabb. - Oh azt hiszem én kedvelni fogom Drewt - vigyorgok Skyra, mert én is elég pörgős vagyok hogy lepörögjek bárki mást. - Díszítünk ide egy kis fát? Vagy nem kell? - kérdezem körbefordulva a második próba után, amibe már nem volt zongora. - Írhatunk. Nincs más különösebb fontosabb dolgom, és Skyt majd holnap mosom le a padlóról videójátékban - nevetek fel.
Sky tökéletesen érez rá arra a rövid, de számomra abszolút figyelemfelkeltő részre, amit megpróbáltam az előbbiekben némiképp körülírni. Először csak figyelek, majd mikor megvan a ritmus és a közös hangzás, már szélesen el is vigyorodok. - Ez lesz az! - kikacsintok Cait-re, majd mikor Mad is beszáll a buliba, azt érzem, hogy beindult a Steelwinged alkotói gépezete, aminek nagy használt fogjuk venni az első albumunk készítésekor. - Én benne vagyok a találkában Drew-val, a lényeg, hogy együtt legyen a banda. - örülök, hogy kezdünk összerázódni és ehhez az első lépések a minél több közös program kell, hogy legyen. Elvégre többek között a hasznosan és haszontalansággal eltöltött idő kovácsol minket bandává. - Hú Hawaii, azt hiszem van onnan egy képeslapom... valaki eljutott egyszer oda a családból és hozott mindenkinek egyet-egyet szuvenírként. - ha már szóba került a sziget, lereagálom a magam kis puritán emlékével, ami egyben a családomat is eszembe juttatja. - Akkor ezt meg is beszéltük Mad! - bólogatok elégedetten, mintha csak egy óriási igent hallottam volna a zenésztárstól, de nekem igazság szerint már ennyi is elég és mehetünk is a meccsre. - Intézem a jegyeket. - tartom oda az öklömet, hogy összekoccintsuk, és már mehet is a következő felvonás, ahogy Caitlin szeretné. A húrok közé csapva, az újrapróbáláskor már beviszem azt a flikk-fakkot a szám közepén, amit gondoltam, mert szerintem egyedibb hangzást kelt és a basszus támogatásával ütősebbek is vagyunk vele. Úgy érzem az énekesnőnknek is tetszett, legalábbis kifogással nem élt, sőt a felvételt szorgalmazza, aminek nagyon örülök. - Nem vagyok menedzser, de még csak pénzügyi szakember sem, de mi lenne, ha összedobnánk egy koncertet valamilyen nemes cél érdekében? Mondjuk, az első megjelenésünket időzíthetnénk akár ilyen apropóból is, mit szóltok hozzá? - kíváncsi vagyok, hogy milyen sikert aratok az ötletemmel, és bár sokszor segítettem korábban is, kevesebb pénzből, igyekszem ezt a formámat átmenteni abba az életbe is, ahol a pénz már csupán csak részletkérdés.
Nem vagyok nagy játékos, de átérzem, hogy Viking vs Maddox összecsapás megizzasztotta mind a két felet, mindamellett, hogy jól szórakoznak. Én persze megjegyzem, hogy jó a jobban megnyírt haja a gitárosunknak, amire kap tréfásan viccelődös választ is, látom, hogy menekül a dobos, hogy ezért ne kaphasson egy hajkócolást válaszol. Sky is a hajába túr, ahogy szóba került a téma, és még a nőkre mondják, hogy mennyit szépítkeznek meg teszik-veszik magukat. Jó, igaz, ez nem olyan feltűnősködős, ami bárkit is zavarna, meg hát mindenki rockosan néz ki, nekem meg ennyi bőven elég, nem kellenek stylistok, akik átalakítanak, hogy más legyél, mint ami vagy, az egyediség fontos, ez át is jön a közös játékunkban, amikor rátérünk a karácsonyi zenékre. Sky tudja, hogy mennyire félek, hogy nem tudom összefogni a bandát, a közös játék része jól megy, azonban mikor szóba kerül a kosármeccs, úgy én kimaradok ebből, nem szívesen nézem, ahogy magas férfiak egy labdát kergetnek és dobálnak, engem nem köt le, szenvedni meg ott nekik, nem éri el elmenni, arról nem is beszélve, hogy felismerhetnek és akkor már lehet nem is a meccsre fognak figyelni az oda érkezők, kellene testőri kíséret is kérnem. Kicsit el is merengek, amíg ők erről beszélgetnek a zongoránál ülve, majd egy sóhajjal elengedem a dolgot. Pasis program, legalább ők jól szórakoznak, én meg megyek és Masonnel töltök egy kis időt. A karácsonyi buli úgy tűnik, hogy Sky és Drew felé kezd el alakulni, már meg sem említem, hogy itt is lehetne, mindenki benne van, hogy menjünk oda. Egyelőre még nem szólok semmit, megemlítem, hogy én sem megyek sehová, Sky az egyetlen, aki menne, bár amennyire spontán és amennyire rugalmas, lehet ezen változtat majd még, a banda miatt. Az első közös ünnepünk a karácsony lesz, ez valahol furcsa, de mégis mi lenne jobb alkalom, hogy összeüljünk, jól bekajáljunk és jól érezzük magunkat. Jobb lett volna itt, de talán még jobb lesz máshol, kicsit ki kell mozdulnom a komfortzónámból, hogy jobban megismerjem magam, talán még Jason is eljönne, mert őt sem hagyhatjuk ki ezekből, csak remélem, hogy nem akar ott apáskodni majd felettem. Ahogy végeznek a kosármeccses megbeszéléssel, ismét a zenéé a főszerep és ismételten hihetetlen mit alkottunk, szeretem őket, végre hallok egyediséget benne és ettől lesz az egész jobb, nem olyan sablonos, hogy eljátsszák, amit ismernek, ezért is választottam őket és örülök, hogy megmaradt ez a jó tulajdonságuk. - Ez szuper lett, imádtam - fűzöm hozzá, nem árt a visszacsatolás, hogy elégedett vagyok velük, remélem legalábbis. - Díszítünk ide egy kis fát, kell a videoklipbe, amibe bemutatkozunk és amúgy is hangulatosabb úgy a studió, ha már karácsonyi dalokat veszünk fel. - Egyre több az ötlet, bár a fát én is említettem, már szinte látom magam előtt ahogyan feldíszítjük együtt, bár meglátjuk, ki mennyire akar ilyenekkel szórakozni. - Csinálunk egy kis karácsonyi és újévi feldolgozós kislemezt, amit előadhatunk valahol, sok jótékonysági estre be tudunk jutni, Jason mindent el tud intézni, még ha utolsó pillanatban is szólunk neki, de még bőven időben vagyunk. Én azokon segítenék, akik szegény anyagi helyzetben vannak és nemhogy ajándékok nem lesznek, de még ebéd sem biztos, hogy kerül az asztalra. De, ha van valakinek jobb ötlete vagy konkrét elképzelése, mondja nyugodtan. - Nem ragaszkodom ehhez, csak megszokás, hogy ilyenkor eme nemes célt szoktuk inkább támogatni.
- Oké – megvan, amire gondolt, s végigviszem újfent, hogy ízlelgethessük, alakíthassuk, ha úgy látjuk megfelelőnek. Mindenki bekapcsolódik, s azt hiszem, ez az egésznek a lényege. - Köszönjük! - egy meccsjegy nem két dolcsi, s nem mindig lehet hozzáférni. Caitre pillantok, s nem úgy néz ki, hogy ő velünk akarna tartani. Na igen, a sportmeccsek nézése nem éppen a kedvenc, feltételezem. Majd megkérdezem, miben gondolkodik, ha közösen eltöltött időt szeretne, s hogy ő is jól érezze magát benne. - Oda szörfözni akarok menni – persze, a deszkák nem annyira rám vannak tervezve, de azért nem szerénytelenkedek, hogy az első másodpercben a hullám aljánál landolok, ahogy felállok a deszkára. - Rendben, meginterjúvolom Drewt, bár nagyon szeret szervezkedni, s szólok – aztán elnevetem megam. - le sem fogod tudni vakarni magadról – s nem bánom, örülök, amikor azt látom, a barátaim kedvelik egymást. Az megint feltűnik, hogy Cait nem szól ehhez sem semmit. - Neked Cait? Örülnék, ha eljönnél – nagyon csendes. Ahogy a legtöbb beszélgetés, ez is hullámzik, hiszen ismét a próbára terelődik a figyelem. Az a jó benne, azt szeretem, hogy látni, mindannyian akarjuk és ez a tökéletes kezdet. - Szuper! - Cait is mintha felengedett volna most már jobban, szélesebb mosoly is érkezik tőlem. - Azt még úgysem díszitettem sosem – utalok a karácsonyfára. Sajnálom a fákat, hiszen kivágják őket, s hiába van gyökeres változat, s ültetik ki később, azért senyved addig a melegben. - Benne vagyok! - Cait és Viking ötlete nagyszerű, s ahogy tovább gondolták a lehetőségeket, nagyon ott van. - Engem? Egészen biztos vagyok benne, hogy lemosol – nem nagyon videojátékozok, így aztán bárki simán legyőz. - Legalább ilyenkor legyen valami az asztalukon, még ha az asztal képzeletbeli is – bólintok, visszatérve az előbbi tevékenységekhez. - Már csak azt kéne eldönteni, hogy újat írunk, átirunk, vagy átdolgozunk? S hány szám legyen, melyik legyen, ha fel-, vagy átdolgozunk – racionálisan gondolkodom, s ezek egyből eszembe jutottak.
Kezdőlap
- Á, értem - bólintok, megértve, hogy mi volt a kezdeti pont. Bár Jason talán éppen ezért ment át Caithez. Ki tudja, én meg nem vájkálok mások magánéletében és gondolataiban, meghagyom nekik. 
