Két hete volt az a bizonyos mozis kalandunk, ami olyan jól kezdődött mégis azzal ért véget, hogy mint valami hülye végignéztem, hogy kisétál az ajtón én meg álltam ott a moziterem közepén és nem tettem semmit. Tudom, hogy ez egy olyan döntés volt, amit félig meddig közösen hoztunk meg, nem volt könnyű és a barátok nem csinálnak ilyet, nem kellett volna csak így elengednem éjszaka, haza taxizni, mert felajánlottam neki korábban, hogy hazaviszem mindegy mennyire messze van. Nem emésztettem magam rajta túlságosan sokáig, sosem volt időm és energiám beleölni többet egy dologba, mint amennyi a másik szerint érdemelt.
Aztán pár nappal utána megint eszembe jutott, elővettem a telefont, hogy írok neki, de nem tettem meg, csak az ágyra dobtam a szerkezetet és elmentem futni, mert az kikapcsol és feltölt, de nem lett jobb. Tudtam, hogy elég szar ötlet volt megkérdeznem, a körülmények nem adottak ahhoz, hogy az a randi meglegyen, bár nem kértem, hogy feküdjön le velem, csak semmi kötelezettség csak egy gagyi vacsira gondoltam, ahol dumálhattunk volna, de mégis meg lett volna a feeling. Minden edzésen a fejemben volt, amikor a pályára léptem, a rádióban elhangzott párszor egy jellegzetes mondat, amitől beleborzongtam.
“ Leroux ne álmodozz, vezess!” - mintha a külvilágnak is egyértelmű lenne, hogy a fejemben nincsen valami rendben nagyon nincsen, és nem tudom rendbe rakni, mindegy mennyit edzek és foglalom le magam azzal, hogy a testemet a végletekig hajtom.
Ma már az az időszak van, amikor nem versenyzünk, nincsenek pálya körbejárások, csak a pihenés és majd a újévvel a tesztelések az új kocsival kapcsolatban. Letettem a kormányt egy pár hétre, nem sokra, csak párra, hogy kipihenjem magam, de nem tesz jót. Pár napja nem voltam a csapattal, segített kicsit, de egyedül a lakásban még többet agyalok, így leültem a gép elé, hogy valami hülyeséggel töltsem az időt, most meg készülök a puccos karácsonyi csapat partira, ami megint majd ki fogja hozni belőlem azt a hülye gondolatot, hogy vajon miért nem jött el velem randira?
- Kész vagy Léon? - hallom az ismerős hangot az bejárat irányából, Kimy pár napja érkezett meg a városba és anyáméknál lakik pár hónapig, amíg nem talál lakást. Jóban vagyunk, barátok maradtunk, vagy inkább azzá váltunk idővel, de nem fogunk újra egymás nyakába borulni, mert itt van, de ma elkísér engem a partira. ismerkednie kell, barátokat szerezni és tudom, hogy őt kicsit sem érdekli a motorsport, de az emberek nem olyan vészesek, hogy ne tudjon egy két ismertséget összeszedni legalább.
- 5 perc. - kiabálok ki neki és gondolkodás nélkül kapok ki egy kék öltönyt a szekrényből, mert emlékszem, hogy Angelnek bejött a színválasztásom, és mint valami hülye magamra veszem és kisétálok Kimy-hez. - Jól nézel ki, mehetünk?  -fogom a kezeim közé a kocsikulcsot és elindulunk, hogy ne késsük le a nagy belépőnket.
Fél óra alatt odaérünk és a kocsit már át is veszik, hogy leparkoláják nekünk, a hely puccos, a zene szolidan szól és Kimy kicsit visszafogottan, talán félve karol belém és lépünk át együtt a bejárati ajtón, ahol megannyi szempár szegeződik rám, na már csak az kellene, hogy ebből valami hülye hír is legyen és eljusson Angel fülébe. Hogy miért agyalok még mindig ezen?

Léon && Angel

SO IT'S A DATE NOW?

- Van két órád elkészülni, eddig nem lehetett téged távol tartani tőlük, most meg azt mondod nem akarsz jönni... nem értelek. - na persze a válaszom és a hozzászólásom nem is érdekelte, csak legyintett apám és becsukta az ajtót maga után. Nem érdekelt a karácsonyi partija, de meglátása szerint jót tett a csapatnak, hogy láttak engem múltkor és örül, hogy Leroux mellett voltam, mikor végre a pályára engedett. Több mint két hét telt el már azóta, hogy akkor azon a mozis esten elváltunk egymástól, nem is tudom, hogy mire számítottam egyébként. Többször is kihangsúlyozta, hogy baráti találkozó, bár feltett egy kérdést, amire nem is igazán volt időm válaszolni, utána meg tök furán viselkedett, mint aki megbánta már az egészet, szóval talán jobb is volt csak lelépnem onnan és nem foglalkozni ezzel többet.
Szerencsére anyám vallatása is elmaradt, hiszen elég mérgesen értem haza és még az ajtót is becsaptam magam után elég hangosan. Ismerem őt, tudom hogy azt várja, hogy magamtól kezdjek el vele beszélni, de még magam sem tudom, hogy mit mondhatnék neki, hiszen semmi konkrét nem történt és még igazán jogom sem volt haragudni rá. Persze egy üzenetet sem írt és nem is keresett azóta, lehet lefoglalja hogy Kimyvel legyen, lehet hogy időközben... mindegy! Nem is az én dolgom, azt csinál, amit akar.
Semmi kedvem nem volt elmenni erre a vacsorára, főleg hogy apám kötelezővé tette számomra és nem igazán adott lehetőséget, hogy kitáncoljak ez alól. Eddig bezzeg sosem akarta, hogy ott legyek... de azt már tudom, hogy miben fogok menni, remélem meg is bánja, hogy elengedett. Sikerült kiválasztani egy cseppet sem visszafogott ruhát, ami nem igazán bíz sokat az ember képzelőerejére, persze szerencsére a szövetkabát alatt úgyse fogja látni, hogy mi van rajtam. A sminkem legalább visszafogott, ilyen ruhához nem is igazán kell kifestenem magam, nem hiszem hogy az arcomat fogják majd bámulni.
Nem igazán figyeltem apámra az út alatt, egész végig azon gondolkodtam, hogy vajon ő is ott lesz e majd, de biztosan nem hagyná ki, hiszen ide is meghívott mielőtt felszívódott. Apám szokásához híven most is késésben van, szóval mindenki ott lesz már mikor mi megérkezünk.
Mikor megérkezünk kiszállok a kocsiból és az ajtó felé menet kigombolom a kabátomat, apám pedig akkor pillant meg, mikor már majdnem beérünk. - Angel, ebben biztos nem fogsz bejönni! - csattan fel a hangja, amire én csak gonoszan elmosolyodom, talán most először vagyok vele ilyen, de nem érzem úgy, hogy ne érdemelné meg. - Nem szeretnék itt mindenki előtt vitát nyitni veled erről apa. Te akartad, hogy eljöjjek, most itt vagyok és szépen bemegyünk. - indulok meg határozottan a bejárat felé, majd beérve leveszem a kabátomat, amit el is vesznek tőlem. Gondoltam, hogy majd páran felém fogják kapni a pillantásukat, de nem gondoltam volna, hogy ennyien, arról nem is beszélve, hogy szerintem még egy füttyentést is hallottam valakitől. Akaratlanul is pásztázom a tömeget, nem sokkal később már meg is találtam azt, aki kerestem csak nem volt egyedül. Felvonom a szemöldököm, de inkább apámra pillantok mikor végre ő is megérkezik, nem fogom hagyni, hogy elrontsa az estémet ő és az ismeretlen lány... jól fogom magam érezni és amint lesz lehetőségem iszok valamit erőset.

Sosem tesz jót ha én otthon ülök és nem csinálok semmit, hagyom az agyamat áramlani és olyan hülyeségeket kitalálni, hogy még én is teljesen kikészülök tőle. Még szerencse, hogy senkinek nem kell majd hallgatni az agymenésem, amiben kifejteném a magamnak is nagy talányt, hogy mit rontottam el, amiért ennyire eltaszítottam Angelt magamtól.
Nem kellene rajta túl sokat túráztatnom magam mert nincsen értelme, egyszerűen csak el kell engednem, hiszen amiért mentünk megvolt, ebbe több nem volt benne egyikünk részéről se, legalábbis azt éreztem. Nem adott választ a randi dologra, közben úgy szorította a kezem, mintha azzal akarta volna megadni a  választ, talán én rontottam el és hagytam kicsúszni a kezeim közül egy ilyen remek… barátságot, nyilván.
Amint belépünk az ajtón Kimyvel minden szempar ránk szegeződik, az újdonság erejével hatunk, mivel én az örök szingli nem túl gyakran mutatkozok csajokkal és senkinek nem meséltem Kimyről nagyon errefelé, pár barátom tudja, hogy egyszer létezett de azt nem tudta senki, hogy még találkozni is fognak vele.
- Leroux, nagyon kicsípted magad, mennyivel jobban mutatsz így, mint melegítőben. A Walton lány egészen biztos oda lesz érted. - a névre felkapom a fejem, pedig nem akarok ennyire hevesen reagálok, Kezet fogunk Joshhal és már közelebb is lép Kimy-hez, aki csak szorosabban kapaszkodik belém. Sok neki mindenki itt egyszerre, amit megértek, de talpraesett lány, adok neki 10 percet és máris talál magának megfelelő társaságot.
- Itt van Angel? - kérdezem köre pillantva megint Joshtól, aki hülye fejjel bámul rám.
- Ki az az Angel? - értetlenül nézünk egymásra, és észreveszem Kimy pillantását is rajtam, nem akarok zavarba jönni, de már jól ismer és csak elmosolyodik.
- Odette. - javítom ki magam, mert mindenki így emlegeti vagy a vezetéknevén, és rögtön fel is csillan az izzó Josh feje fölött.
- Az apjával beszélget, a színpad előtt van az asztaluk. - mutat feléjük a srác, és az apját egyből ki is szúrom de őt nem.
- Menj csak. - súgja oda nekem Kimy, én meg hálásan nyomok egy puszit az arcára, és Joshra bízom, hogy figyeljen rá, ne vesszen el a sok pasi között.
Egyenesen indulok az asztal felé, amerre előbb a haverom kalimpált, de fogalmam sincs mit fogok majd mondani, ha tényleg itt lesz, nem is tudom van e értelme, mindenesetre, lehet legalább tisztázni tudjuk majd a helyzetet és nem lesz ennyire kínos a közeledésem, mint most.
Csak egy pillanatra torpanok meg, de már túl közel vagyok, hogy megakadjak, amikor meglátom Angelt, abban a ruhában és egy óriásit kell nyelnem, hogy meg tudjak szólalni.
- Mr. Walton, Angel. - fogok kezet az apjával, de felé egy lépést sem teszek. - Elrabolhatom egy kicsit a lányát? - kérdezem udvariasan, amit az etikett ilyen helyzetben megkövetel, bár legszívesebben csak karon fognám és elvinném magammal, de ez most nem éppen tisztességes gondolatmenet, főleg nem egy ilyen estén.

Léon && Angel

YOU WILL SEE WHAT YOU LOST LAST TIME

Nem szerettem volna eljönni ide, nem szerettem volna ezen a hülye partyn résztvenni, de apám sajnos nem adott más lehetőséget, kötelezővé tette. Nem fogom megérteni, hogy ha eddig annyira tiltani akart tőlük, akkor most miért akarja hirtelen hogy velük legyek egy társaságban. Őt mindenképpen elszeretném kerülni, főleg a múltkori után, nem tudom, hogy lenne e miről beszélnünk, nem tudom egyáltalán mit is mondhatnék neki. Magam sem értem, hogy mi történt akkor, hogy hogyan változhatott meg minden egyetlen pillanat alatt, sokat gondolkodtam és arra jutottam, hogy megbánta már az egészet. Mindenesetre jobban teszem, ha nem is gondolkodom rajta, csak túl kellene lendülnöm az egészen és biztos vagyok benne hogy sokkal gyorsabban telne az estém is. Csak legyünk már túl az egészen.
Cseppet sem érdekelt, hogy miről beszélnek körülöttem, nem is igazán figyeltem oda rájuk, gondolom a meccsekről, eredményekről és a jövőről folyik a beszélgetés. Láttam őt azzal a lánnyal, úgy csimpaszkodott belé, mint aki fél attól, hogy elveszti. Biztos az új barátnője vagy az a híres Kimy lány, akiről múltkor is mesélt. Sok mindent elképzeltem volna, csak azt nem, hogy majd vele állít be és vele fog itt parádézni. Igen, ezt most biztosan eltúlzom és túlreagálom, de most ez esik jól...
Van bőr a képén, az már biztos. Felismerem a hangját, de egyáltalán nem fordulok felé, ha lehet inkább rá se szeretnék pillantani. - Leroux. Remélem kellemesen telik az estéd. - lekezel vele és rá se kell pillantanom, tudom hogy keresi kivel lehet, de gondolom azért neki is megragadt a szeme rajta mikor megérkeztünk, hiszen állítólag nagy szó, hogy őt nővel látják. - Látom meg is van a plusz egy főd, remélem a barátnőd is jól érzi magát. - ha innék most biztos félrenyertem volna, de apámtól már megszoktam ezt a fajta őszinteséget. A következő mondatára, ahol az én elrablásomról beszél csak felvonom a szemöldökömet.
- Csak pár perc lesz, sok megbeszélnivalónk amúgy sincsen. - mondom apámnak, majd elindulok egy nyugisabb hely felé, tudom hogy követni fog, hiszen ő akart velem beszélni. Jelenleg nem tudom, hogy miről szeretne beszélni, de őszintén megmondva egyáltalán nem is biztos, hogy hallani akarom a mondandóját. - Egyébként ha még nem tűnt volna fel nem igazán szeretem, ha megakarják mondani, hogy mit csináljak. - szólalok meg mikor hallótávolságon kívülre érünk, biztosan tudja, hogy mire gondolok. Utáltam, hogy apám mindig megtiltotta, hogy lemenjek a kocsikhoz, hogy vezethessem azokat. Igaz ez most fordított eset, ő nem olyan dolgot akar megtiltani, amit csinálni szeretnék, sokkal inkább kényszerít, hogy beszéljek vele.

Akartam ezt a partit, mi több várta, valami elmebeteg módon, és most, hogy itt vagyok nem tudok másra gondolni csak arra, hogy valahogyan beszélnem kellene vele. Nem tudom mit mondanék, bocsánatot nem tudok kérni, nem tettem semmit, mégis sértve érzem őt, mintha tettem volna valamit, ami nem tetszik neki, amiért elment. Kimy és Josh is, mintha megértené a dolgot, azonnal engednek utamra, Josh nem fogja fel a dolgokat, ami mázli, Kimy levágja, szinte rögtön, addig jó, amíg senki nem gyanakszik itt a csapatnál és a mezőnyben, nem akarom, hogy találgassanak feleslegesen.  
Amint elindulok felé, szépen lassan jelenik meg előttem a képe és nem annyira esik jól a szememnek, vagyis pont, hogy túlságosan is sokáig legeltetem rajta a szemem, mielőtt az apjához lépek.
- Eddig minden nagyon szuper. - vigyorgok rá, mert szánt szándékomban áll rendezni a dolgokat Angellel, még ha ő rám sem akar nézni. - Ő csak egy régi barátom, mot költözött ide, gondoltam jó hely lehet neki belerázódni a new yorki pezsgésbe, Josh már kezelésbe is vette, szerintem remekül fognak szórakozni. - nézek hátra, ahol már látom, hogy Kimy önfeledten nevet, amire én is mosolygok, mert örülök, hogy boldogul.
Angel elindul előre, és ahogy az apja felé mondja a szavakat érzem, hogy összeszorul a gyomrom.
- Héhéé, állj meg, nem akarom megmondani mit csinálj, csak beszélni akartam veled. - fogom meg a vállát, amikor elérünk egy csendesebb helyre. - Haragszol rám ugye? - nézek rá mosolyogva, nem akarom megbántani, de tudni akarom, hogy mi baja van és tisztázni az én hülyeségem. - El akartam veled menni randira és azt hittem te nem akarsz, rosszul reagáltam le, de azért ennyire nem kellene ellöknöd, még csak most jön a barátkozós fázis. - vigyordkog rá, hátha ezzel meg tudom puhítani.
- Léon! - érzek egy kezet a vállamon és  hang felé fordulok. Kimy áll mögöttem, aki vigyorogva néz Angelre, méregeti, de nem azzal a nézéssel, mint amit az egyik lány a másiknak szokott adni, hanem mint aki érti, miért mentem el a társaságából. Nem tudom megmagyarázni ezt a kapcsolatot köztünk, nem túl gyakori egy kapcsolat után ennyire jóban maradni,sőt a szüleimnél él, szóval igen közeli maradt a viszony, de ennyi. - Josh azt mondta megmutatja nekem a kocsiját, két kérdésem van, egy ugye ez nem valami hülye vicc és át akar verni, kettő, ne hagyj itt velük jó, jó fejek, de azt hiszem este sokkal inkább aludnék a kölcsönbe kapott ágyamba, mint bármelyikébe. - nevet fel, majd Angel és közte futtatom a tekintetem.
- Josh megbízható, na meg abban sem vagyok biztos, hogy tudja e mire való a micsodája, szóval egészen nyugodtan, jó kocsija van tetszeni fog. - kapok egy grimaszt és mielőtt bemutathantám neki Angelt elsuhan vissza a korábbi társaságába. Ő legalább révbe ért az este folyamán, már most nekem még meg kell küzdenem azért is, amiért oda mertem menni hozzá.
- Ő volt Kimy, mondtam neki, hogy segítek beilleszkedni a nagyvárosban, gondoltam itt majd talál barátokat. És nem ő nem a barátnőm. - fordulok vissza Angel felé és hátrálok egyet, hogy ne érezze, hogy nagyon nyomulni akarok.

Léon && Angel

YOU WILL SEE WHAT YOU LOST LAST TIME

Mindent eltudtam volna képzelni, de hogy ezek után odajön hozzánk és beszélni akar velem, na azt már nem. Nem tudom, hogy miről szeretne beszélni és mit akarhat mondani, szerintem a hallgatása is éppolyan tiszta válasz volt, amit a szavak nem tudnának felülírni. Apámnak túl jó kedve van remélem ahhoz, hogy elkezdjen ezen gondolkodni, hogy vajon az egyik versenyzője miért is akarna a kicsi lányával beszélni... Remélem ebből még majd később nem lesz semmilyen kellemetlen beszélgetésem apámmal.
Szerencse hogy nem is látja az arcomat, mert arra amit a lányról mond, nem tudok mi mást tenni, mint megforgatni a szemeimet. Apám felkacag és megpaskolja Leo vállát. - Rendben, nekem mindegy Leroux. Mindenesetre kérlek ne fáraszd le a lányom. - kacag még egy sort és fordul is vissza az előző beszélgetőpartneréhez.
Előtte haladok direkt, próbálom minél rövidebbre zárni ezt a kellemetlen beszélgetést. - És ha én történetesen nem szeretnék veled beszélni? Jófiú módjára itt hagysz? - annyira nem gúnyosan teszem fel a kérdést, de lehet érezni az élt a hangomban. Legszívesebben leráznám a vállamról a kezét, de jól esik az érintése, tenyerének a melege a bőrömön. - Nincs okom rá, hogy haragudjak rád. - vonom meg a vállamat és még mindig nem pillantok rá. Tudom, hogy hamar megenyhülnék és most úgy érzem jogos a haragom és a dühöm, pedig mélyen belül tudom, hogy felesleges.
Arra amit mond csak felvonom a szemöldökömet, talán valami ilyesmi válaszra vágytam, de nem most... nem ennyire későn. Esélyt sem adott akkor sem a válaszolásra, még csak meg sem várta, hogy mondhassak valamit. Már éppen válaszra nyitottam volna a számat, amikor megjelenik a híres Kimy lány, unszimpatikus, de lehet hogy ezt nem is ő váltja ki, sokkal inkább a szituáció és a jelenet, amiben éppen vagyunk. Vicces és abszurd, egyáltalán nem is érdekel, hogy miről beszélgetnek ők ketten, csak oldalra pillantok és várom, hogy mikor megy el a kedves lány. Végül eljön az a pillanat.
Nem tudom, hogy miért magyarázkodik... - Figyelj... engem nem érdekel, hogy itt van, tőlem együtt is lehettek az sem az én dolgom. Viszont nem értem, hogy most neked miért fontos, hogy beszélj velem és miért mondasz ilyeneket. - nézek a szemébe, egyenesen bele a szemébe és lépek egyet felé. - Hetekig nem kerestél, nem is írtál és hívtál... lemerem fogadni, hogy ha ma nem jöttem volna el, akkor sose álltál volna elém magadtól, hogy megbeszéljük a csodás múltkori alkalmat. - teljesen őszinte vagyok vele. Tudok ijesztő lenni, pláne akkor, amikor mérges vagyok, nem az a célom, hogy elijesszem és megutáljon, de... ki kell mondanom ahogyan érzek, joga van tudni. - Szóval mivel mint látod nem én vagyok a legjobb társaság nyugodtan menj és óvd Kimykét, hogy este mindenképp a kölcsönbe kapott ágyában aludjon, nehogy baja essen. - bájos hangomat vettem elő, mintha tényleg ennyire aggódnék érte, de pár másodperccel később csak az érzelemmentes pillantásomat láthatja, de... ez az öltöny és ez a szín. - Mondtam, hogy a kék a te színed. - csúszik ki a számon.

Nem volt terv, hogy ha ideér mi lesz, csak szórakozni akartam és jól érezni magam a barátaimmal, persze titkon reméltem,hogy   itt lesz.Ahogy hozzá közeledek, pont ezt a tervet hiányolom annyira, mert könnyebb lett volna ha legalább kitalálom, hogy mit mondok neki. Miért kéne bocsánatot kérnem, ha nem tettem semmit, közben meg lehet, pont ez lenne a megfelelő lépés. Nem tudom, tanácstalan vagyok és lehet Kimyvel ezt előtte meg kellett volna tárgyalnom hátha segített volna, mégiscsak egy elbaszott barátságot akarok rendbe hozni, egy lánnyal, akit ő talán egy randiig el is jutnék, sőt, jól lehet furcsa lett volna.
- Majd igyekszem nem nagyon traktálni őt a hülyeségeimmel. - mondom neki mintha nagyon is tudom mivel akarok neki beszélni, pedig csak azt tudom, hogy valamit mondanom kell, hogy oldjam a magamban felgyűlt feszültséget vele kapcsolatban, amit mindenki észrevesz lassan ha nem csillapítom.
Elindul és én követem a kérdést hallom, de nem tudom mire vélni, ha nem akarna beszélni velem nemet mondott volna, nem kötelező semmi sem, de azt hiszem jobb tisztázni, mert ez így a továbbiakban nagyon kellemetlen lesz.
- Azt hiszem igen, nem akarok ellenségeket, és azt sem, hogy te az legyél, csak beszélni akartam.  - mondom neki őszintén hátha ezzel csillapítom a dühét, ami benne tombol feltűnően, bár nem tudom, hogy felém e vagy csak úgy szimplán érzi ezt, vagy csak nekem mutatja ezt ki.
Nem néz rám, így minden zava a levegőbe mondott semmiségnek hat, lassan eresztem le róla a kezem, amint Kimy megjelenik majd gyorsan el is viharzik. A barátaim fontosak számomra, mégha nem is nagyon mutatom ki mert annyira elnyel a karrierem építése, akkor is tudom, hogy védenem kell azokat akiket szeretek, és ha Joshsal lesz akkor nem lesz baja.
Amint megint kettesben leszünk már rám néz megindul a nyelve és talán nem kéri a magyarázatom de megkapta már és nem tudom visszavonni, magam sem értem miért modnom neki ezeket, csak szerettem volna tisztázni.
- Igazából én sem, csak akartam, hogy tisztázzuk, mert amikor hazaértem éreztem, hogy nem jó, nem kellett volna hogy hazaengedjenek. Élveztem a mozizást veled, még ha féltem is a film alatt, már amit figyelni tudtam a lepattintás után . - nevetek fel kínosan ésellépek tőle egy lépést, mert nem akarom, hogy feltűnjön neki pillanatnyi zavarom, amit  a gyors visszautasítása okozott bennem, még ha nem is mondta ki. - Nem ismersz Angel, és mégis hozzám vágod ezeket, nem randiztunk vagy ilyesmi, hogy fel kellett volna hívjalak nem? - talán már egy kicsit bosszant, hogy mennyire nem tudjuk megbeszélni, mert annyira támad,  és nem képes meghallgatni rendesen, csak az ő igaza annyira nő, de kicsit igazat kell adnom neki,  meg nem is. Mert ez nem egy oldalú, ő akart elmenni és le is lépett minden magyarázat nélkül, utána kellett volna menjek. Alig egy napja ismertem előtte, nem nagyon tudtam hogyan tudom őt kezelni ez nem fair, hogy én vagyok az egészben a rossz, mégis így állítja be, amire nem akarok kiakadni, mert én ilyeneken nem szoktam fennakadni csak túllépni, pont ezért nincsen évek óta kapcsolatom, mert nem akarok és nem is tudok ilyen dolgokba belebonyolódni, egyszerűen nincs ehhez energiám.
- Komolyan nem értelek Angel, miért vagy ennyire ellenséges vele, ő a barátom mindig is az életem része lesz, ahogy mondtam is  a moziban, nem kell  elfogadni, de ez van.- tárom szét a karom, majd visszacsapom magam mellé értelenük.
- Sajnálom, hogy nem lett jó viszony köztünk és tényleg örültem volna, ha barátok leszünk. - feleltem az egyetlen emberi mondatára, amit ma este hozzám címzett, de nem tudtam egyszerűen befogadni, mert fusztrált a jelenléte.
- Jó szórakozást az estére, remélem jól fogod magad érezni, és őszintén kívánom neked, legyen jobb kedved, szerettem volna ennek része lenni, de ezek szerint nem akarod. - csalódottan indulok el a pult felé, hogy magamba öntsek egy kis üdítőt, mivel kocsival jöttem nem terveztem inni, még akkor sem ha most a lehető legrosszabb lelkiállapotba kerültem évek óta.

Léon && Angel

YOU WILL SEE WHAT YOU LOST LAST TIME

Lehet ez nem éppen a megfelelő alkalom, hogy megbeszéljük, hogy mi is történt vagy éppen miért alakult ki kettőnk között ez a furcsa valami a múltkor. Gondolom, hogy ő erről szeretne beszélni velem, de abban is biztos vagyok, hogy nem érzem úgy, hogy megtudnánk ezt beszélni, tekintve hogy múltkor is milyen gyorsan meggondolta magát és váltott át egy furcsa stílusban.
Valahogy ilyesmi válaszra számítottam. - Tudtommal nem vagyunk ellenségek. - tisztázom, mielőtt bármi félreértés történne, nem vagyunk ellenségek, mindössze nem tudom jelenleg eldönteni, hogy hányadán is állunk és nem is fogom tudni most eldönteni. Sértettnek érzem magam, legalábbis úgy érzem hibásnak tart vagy félreértette, hogy akkor nem válaszoltam neki olyan gyorsan és hirtelen, de nem is tudom, hogy miért hiszi azt, hogy nekem annyira egyszerű lett volna neki egy választ adni, amivel leginkább őt sodortam volna veszélybe.
Kimy megjelenése nem igazán segít az idegrendszeremen és talán a kelleténél kicsit jobban is felpaprikázom magam, mint amennyire kéne. Nem ismerem a lányt így igazán bajom sem lehet vele, de kicsit idegesít, hogy egyszer szóbahozta és most vele jött el, pont vele kellett érkeznie, miközben annyira bizonygatta, hogy nincs kettejük közt semmi... de ez persze tényleg nem az én dolgom. Kivárom, hogy elmenjen.
Figyelek rá, de csak egy szón akad meg a figyelmem... nem is pattintottam le. Egyáltalán nem is így volt ahogyan ő gondolja, csak hirtelen nem tudtam válaszolni és amúgy is igent szerettem volna mondani a meghívásra, de ő meg elkezdett olyan hülyén viselkedni, pontosan úgy beszélt, mint aki megbánta azt is, hogy hozzám szólt. - Valami azon az estén akkor nagyon félrement és lehet mindkettőnknek. - sóhajtok egyet, de nem akarok már ebbe jobban belemenni, nem is igazán szeretnék most ezzel foglalkozni, hiszen... - Tudod mit? Igazad van, nem ismerlek és én vagyok a hülye, hogy azt gondoltam majd felfogsz hívni engem. - ennek így lehet csak vége, ha igazat adok neki, ha megkapja a visszaigazolást hogy én vagyok a hisztis nő, aki mindent túlreagált...
Nem, uralkodni fogok magamon és nem fogok neki mondani már semmit sem, végighallgatom, amit mondani akar... Rendben, természetesen én leszek az érzéketlen és gonosz... csak veszek egy mély lélegzetet. - Neked is további jó szórakozást. - ennyit mondok mikor megfordul és távozik... erős... valami erősre van szükségem. Érzem apám tekintetét a hátamon de nem... nem akarok vele beszélni, inkább senkivel sem szeretnék már beszélni, talán jobb is lenne, ha soha többet nem beszélnék senkivel sem. Nem tudom, hogy mit kéne tennem, legalábbis tudom, hogy őt nem kéne elengednem, nem kéne hagynom, hogy csak így távozzon az életemből, mert... biztos volt oka, hogy akkor találkoztunk. Megérdemli hogy megbeszéljem vele ezt az egészet normálisan. Sejtelmem sincs, hogy mit kéne neki mondanom...
Kezdek lenyugodni, érzem magamon... elindulok felé és megállok mögötte. - Sajnálom... tényleg sajnálom, tudom hogy túlreagáltam. - legszívesebben átölelném hátulról, de biztosan azt sem akarja, hogy a közelébe legyek, lehet még csak válaszolni sem fog. - Kimegyünk sétálni egyet? Ezt meg kéne beszélnünk normálisan. - remélem, hogy legalább értékeli, hogy most utána jöttem és nem akarom, hogy ennyire rosszul alakuljon az estéje.

Rosszul érzem magam azért, amit a szemében látok, olyan szépek, de amikor belenézek csak visszautasítása szembesülök és nem azzal, hogy érdeklődik, mint a moziban vagy előtte. Akkor annyival másabb volt, mint egy másik ember.
Azt mondja nem vagyunk ellenségek, de akkor vajon mik vagyunk,mert rá nézve még barátok sem leszünk sosem, és nem tudom mit rontottam el, mi az oka ennek az egésznek, hogy gombócot érzek a torkomban és felhevült szívverést, amikor rám néz, mert ahogyan ezt megteszi rossz érzésem lesz. Nem tetszik ahogy néz, mert azt akarom látni azt a csillogást, ami a moziban volt a szemében és nem a megvetést, amit most érzek.
Én igazság szerint elmondom, amit szeretnék, de ő valahogy teljesen máshogy képzelte volna el a folytatást. Miért is kellett volna felhívnom, amikor ő nem mondta, hogy eljön velem, vagy nagyon elhamarkodtam volna. Na ezért nem csajozok, annyira felesleges és nehéz, nem akarom ezzel lekötni az agyam, pedig most pont azt teszem és tudom, hogy ez így nem lesz jó.
- Biztos, hogy félrement. - jegyzem meg ebben egyetértek vele, mert az az este nem egészen úgy ért véget, ahogy akartuk, mégis végig vittük a nem megfelelő forgatókönyv szerint is, mindketten sértetten mentünk haza, de ezek szerint nem egyértelmű, hogy miért éreztük így magunkat, a másiknak legalábbis.
A mostani esténk is nagyon hasonlóan ér véget, megsértődik, engem meg csak egyszerűen bánt, hogy olyan miatt vagyok hibás, amiről szerintem nem is tehetek. Nem látok a fejébe nem ismerem és még most is érzem rajta, hogy mennyire nem tetszik neki ahogy én ezt most zárni akarom. Békével szeretném, de nem hagyja, inkább elmegyek, minden jót kívánva neki, nem akarok jelenetet rendezni, az nem én vagyok.
Pont akkor érek a pulthoz, amikor Kimy és Josh vigyorogva jön vissza. Kimy mellém szegődik és belém karol. - Jól vagy? - kérdezi, mire csak bólintok és ki is kér gyorsan nekünk egy kör tequilát, és a kezembe nyomja. - A helynek van sofőr szolgálata, a kocsival együtt visznek majd haza és nem kell visszajönni érte, szóval iszunk Édes, mert nem tetszik a savanyú képed. - nyom egy puszit az arcomra, majd koccintva elem magában tolja le. El is felejtettem mennyire őrült tud lenni néha, de jó értelemben. Már csak jobb lehet az estém, így vállat vonva iszok bele a felesbe, de amennyit én inni szoktam már a felénél összeszorul a szemem, mire Kimy csak a kezével köki tovább a poharat, hogy mind lecsússzon a torkomon.
- Ennyi elég is volt ebből. - mondom neki kicsit szenvedve, és eltűnik egy pillanatra, akkor érzem, hogy valaki megszólít, és kicsit szenvedve még a maró érzéssel fordulok hátra.
- Túlreagáltad és még csak meg sem akartál hallgatni. - nézek rá mosolyogva, egy csepp haragot sem érezve magamban iránta, sosem éreztem, mindvégig akartam tisztázni ezt az egészt. A kérésére már igent mondanék, de Kimy becsapódik közénk, már látom, hogy nem keveset ivott és meglepetten méri végig Angelt.
- Dögös vagy, iszol velünk? - vigyorog és kiveszi Josh kezéből a felest és neki adja, egyet nekem és magának is hagy egyet. - Jó ég Léon, csak told le. - néz rám lekicsinylően nevetve, amikor fintorogva nézek az újabb pohárra.
- Igyuk meg, aztán kimehetünk, jó úgy? - kérdezem bocsánatkérően nézve rá, és mennék,hogy kettesben legyünk, úgy érzem most ennyi hirtelen italtól talán őszintébb leszek majd, könnyebben elmondom neki mit érzek, vagy csak rosszabb lesz minden, de a második pohár után nem biztos, hogy annyira rossz ötletnek tűnne.

Léon && Angel

YOU WILL SEE WHAT YOU LOST LAST TIME

Nem tudom hogy hogyan mehettek ennyire félre a dolgok kettőnk között, de lehet inkább nem is szeretnék most ezen gondolkodni. Alapjáraton semmi kedvem sem volt eljönni ide, nem akartam itt lenni, de ebben most nem volt választásom, apám szerint jót tesz a jelenlétem. Biztos vagyok benne ha tudomást szerzett volna arról, hogy Leoval moziba voltam, akkor nem engedett volna el ide, de... végül nem végződött jól az egész és nem lettünk barátok, hiszen annak indult az egész. Nem értem, hogy miért kellett akkor elhívnia egy rendes randira, ha utána annyira gyorsan meggondolta magát, egyszerűen nem értem meg ezt benne. Lehet nem is kell megértenem őt, egyszerűen csak elfogadnom, hogy ez lehet kettőnk közt kicsit sem fog működni, lehet sose leszünk barátok, hiszen látszólag még csak meg sem tudjuk beszélni a problémánkat.
Megerősít benne... szóval csak tényleg félreértettem volna őt? De akkor minek hívott el egy igazi randira, ha egyszerűen nem is akart? Abban biztos vagyok, hogy nem azért tette, hogy feljebb kerüljön a ranglétrán vagy valami érdekszándékkal, hiszen tudja ő is, hogy semmilyen beleszólásom nincsen a dologba, még csak magam sem dönthetem el, hogy elakarok e jönni egy ilyen eseményre vagy sem. Szerencsére anyám nincs itt, ha ő is itt lenne, akkor biztosan megint megkörnyékezne a kérdéseivel és annak nem lenne jó vége, ebben biztos vagyok. Amúgy sem vagyok most a legnyugodtabb állapotban.
Csak nézem, ahogyan távozik, jelenleg jobbnak érzem, ha csak hagyom elmenni, mert a bennem felgyűlt harag és düh eléggé eltompít... nem tudom, hogy miért kellett nekem ezen ennyire felhúznom magam, hiszen tényleg semmi közöm nincs hozzá, ha nem érezte jól magát múltkor jól és nem akarta megbeszélni a dolgokat... veszek egy mély lélegzetet és igyekszem lenyugodni. Nem volt szép, ahogyan viselkedtem vele és nem is kellett volna ennyire elrontanom az estéjét, de ennek ellenére úgy gondolom, hogy valahol jogos volt az én indulatosságom is.
Majdnem meggondolom magam, mikor meglátom, hogy megint ott van ez a Kimy lány... nem akarom őket zavarni vagy tudom is én mit tenni a jelenlétemmel, de megvárom, hogy megint csak egyedül legyen és akkor lépek oda mögé. - Te se hallgattál meg a film végén, legalábbis nem hagytál szóhoz jutni. - én azért még nem tudok olyan könnyen elmosolyodni, mintha mi sem történt volna, de az én hangomban sincs semmilyen negatív érzelem vagy harag és düh, most már tényleg sikerült lenyugodni.
Megint csak belibben ide közénk, persze értem én együtt jöttek, de most nem éppen másik sráccal van? Vagy én most nem értem mi történik, de elveszem a felest. - Egészség. - szemrebbenés nélkül húzom le, pont erre volt szükségem és meglepőmód jól bírom az alkoholt, ezt biztosan apámtól örökölhettem. Megvárom míg megissza ő is az övét. - Ha megbocsátotok nekünk egy pillanatra, akkor elrabolnám őt egy kicsit. - nem merem megfogni a kezét és biztos nem is örülne neki főleg most, hogy még mindig nem tudtuk megbeszélni a történteket, de bízok benne, hogy követni fog majd, így elindulok a kabátom felé, ha kint tervezünk sétálni, akkor mindenképp szükségem lesz rá, hiszen ez a ruha nem tart éppen melegen.

Akkor ez van, ennyi volta mi el sem kezdődött barátságunk, ami olyan szépen indult pályán, a kocsiban, persze az én életemben mindig minden olyan egyszerűnek tűnik, de a valóság mindig mocskosul arcon csap és csak mosolyogva kellene elfogadnom, de inkább csak minden jót kívánok neki és magam mögött hagyom. Nem akarom a kelleténél jobban is megkavarni a kapcsolatunkat, mert így sem annyira rózsás, pedig én annyira igyekeztem, de régen volt már, hogy nekem kellett egy lányt randira vinnem és nem ő vonzott be valamilyen úton módon. Vissza kellene zökkennem az angliai csajozási módomba, de már az olyan távolinak tűnik és Kimy óta nem is nagyon vágytam kapcsolatra, előtte meg inkább futókapcsolatok voltak. Most meg, maradjunk annyiban, hogy egy éjszaka vagy kettő és nem is nagyon tudok többet koncentrálni a lányra, mert nem adja az időm, és energiám sincs a hasonló félreértésekre.
Visszamegyek a pulthoz, lassan megjelenik a barátom és Kimy, aki feltehetően jól érzi magát Josh társaságban ő jó srác, és feltűnően hajt a volt barátnőmre, és szíve joga, de nem hinném, hogy nagyon lenne esélye, azt hiszem Kimy behúzta a barát zónába ahol ma már én is vagyok és annál beljebb nem engedi, mint ahogy sok más srácot, amióta otthagytam. Jobban megfontolja kivel kezdjen és biztosan nem egy autóversenyző lesz a következő neki, okos gondolat ez tőle.
Lehúzunk egy felest, ami marja minden porcikám, és nem is kívánok többet, majd megjelenik Angel, akivel a korábbi beszélgetésünket még úgy tűnik nem zártuk le, meglepő tekintetváltás fut végig a két lány között, amit kíváncsian figyelek. Kimy azonnal oldani akarja a feszültséget így Angel kezébe nyom egy poharat, amit pillanatok alatt húz le, én meg meglepetten nézek rá, hogy ennyire könnyen ment le neki, én meg itt szenvedek a második poharammal.
Megragadja a kezem én meg kikapom Kimy kezéből a maradék italt és azt is magamba nyomom, ez nem a legjobb döntés, de fogalmam sincs, hogy mi jön most, ezek a beszélgetések nem éppen az én kedvemre valóak szoktak lenni, de akarom és utána is megyek, követem őt. Szeretnék vele kettesben lenni, és meg akarom beszélni, de ennyi feles már kezdi megzavarni az agyam.
- Ugye tudod, hogy ez a ruha kínzó az itt lévő pasik számára, mert az összes tudja, hogy tiltólistás vagy. - mondom neki, amikor felveszi a kabátot és végigmérem, majd elindulok vele kifelé. Mázli, hogy a hátsó részen van egy kertnek nevezett valami, ahol még sétálni is lehet, és nem figyel minket majd mindenki, mint bent.
- Szeretném ha jóban lennénk, megkedveltelek a moziban, jó volt vele beszélgetni és évek óta te vagy az egyetlen lány, akit én hívok el valahova. - vallom be neki talán túl gyorsan, mert még ki sem értünk mr megindul a szám, a földdel együtt a talpam alatt.

Léon && Angel

YOU WILL SEE WHAT YOU LOST LAST TIME

Az esetek többségében túl makacs vagyok hogy belássak bármi olyat, amivel eleve nem értenék egyet, de most jómagam is látom, hogy túlzásba vittem  ezt az egészet vele kapcsolatban. Tényleg alig ismertük egymást és nem is várhattam el hogy felhívjon az esténk érdekes zárása után, hiszen nem jelentek neki semmit, senki vagyok az életében és ezek után lehet az is maradok. Látom, hogy megbántottam és én sem értem, hogy miért nem tudom csak befogni a számat egyszerűen és nem addig ellenségeskedni, míg a másik fél el nem menekül, általában nem vagyok ilyen. Sokkal jobban értékelnem kellett volna, hogy most idejött és tényleg megakarta beszélni a dolgokat és a történteket. Annyival könnyebb az ilyen dolgokat magamban elrendezni és megbeszélni, de ennél többet érdemel, mindenképpen beszélnünk kell.
Magam sem értem, de valamiért nagyon zavar most ez a Kimy lány, egyszerűen mindig megjelenik és kettőnk közé áll, amikor végre beszélni szeretnénk. Persze ezt nem mutatom ki és nem is éreztetem vele, de én is csak figyelem őt, ahogyan ő engem, még kicsit oldalra is billentem a fejemet, elcsúszik a hajam oldalra és betekintést nyernek így mások a nyakam kecses vonalára. Én biztosan nem tudnék az exemmel ilyen jóban maradni.
Talán kicsit hálás vagyok a csajnak, hogy a kezembe nyom egy felest, nem szégyenkezve pillantok alatt lehúzom és rakom le az üres poharat a pultra. Természetesen nem igazán szeretném húzni az időt, csak szeretnék végre túllenni ezen a beszélgetésen, minél gyorsabban, szóval megragadom a kezét és ezzel is próbálom neki jelezni, hogy itt az ideje indulni és rendbe tenni a dolgokat, amik múltkor és az előbb is eléggé rosszul alakulta.
- Amikor magamra vettem nem titeket szándékoztalak kínozni, sokkal inkább apámat a mai után. De nem mondom kicsit reménykedtem benne, hogy látni fogsz benne és ennél még tudok... merészebb is lenni. - mosolyodom el, talán most először az este folyamán. Mindazonáltal ez nem változtat az igazságon, ezt a ruhát tényleg azért vettem fel, hogy apám kapjon tőlem egy pofont és megtanulja ha nem akarok valahova elmenni, akkor nem megyek.
Örülök, hogy kiérünk végre a hátsó kis kertes részre, ott már nem érzem magamon mások kíváncsi pillantását. Végighallgatom amit mond, figyelek rá. - Tudod eléggé rosszul esett, ahogyan a film után viselkedtél velem. - vagy most vagy soha nem leszek őszinte, szeretném ha tudná. - Nem azért nem válaszoltam egyből mert ellene lettem volna egy rendes randinak, hanem mert nem akartalak bajba sodorni, hiszen mégis csak a tűzzel játszottunk volna mindketten. - nézek a szemeibe. - De te egyből furán kezdtél viselkedni, de már értem, hogy friendzone meg ilyenek... csak eléggé érdekes volt így nekem az egész. - de végülis mindegy, barátok leszünk, semmi többet nem kell ebbe az egészbe belegondolni.

Talán már fel is adtam volna reményt, mivel a kezembe vettem volna már azelőtt az italt, hogy megjelent, ami nem jellemző rám, nem szoktam inni, na de csajozni sem ennyire nyíltan erre megjelenek egy lánnyal, aki ugyan barát, de ebből a külső szemlélő mit sem lát, majd egy másikkal megyek ki a kertbe miután lehúztam kettő felest. Megfordult a világ és a sport emberből hirtelen lett valami rémes kamasz lány, aki nem tud mit kezdeni a hormonjaival. Pedig én tisztában vagyok azzal mennyire tudom magam elengedni mindkettő témában,és úgy érzem a határokon túl vagyok jelenleg, és amikor a ruháját nézem a kék szemű lánynak, valahogy nem is érdekel hirtelen milyenek a szemei.
- Zavarna ha azt mondanám, hogy kíváncsi vagyok mennyire? - kérdezem amikor ismét hátat fordít nekem mielőtt kiérünk a kertbe. Szinte azonnal bele is vág, ami engem szépen fejen vág, mint az ital, ami már egészen instabillá teszi a talajt, le kell ülnöm, a pad hideg de leülök és nem sétálunk egy kicsit biztosan nem.
- Nem tudtam, hogy akartál válaszolni, és nyugodtan közbe várhattál volna. Nekem az tűnt válasznak, amit a film előtt mondtál. Lehetnél legközelebb egyértelműbb. - mondom neki miközben elnevetem magam. Hát most megint megsértődik, amiért barátilag akarok vele társalogni, ez miért akkora nagy baj? Most mondta, hogy a tűzzel játszunk az apja alig pár méterre van és ő tart tőle, hogy meglát, én nem félek attól mi lesz ha bárki bármit megneszel legyen az igaz vagy kitalált pletyka. Az én helyem stabil, még két évig szerződésem van a csapattal nem rakhat ki, ha mégis megteszi van másik csapat ahova mehetek ez a jó a nascarban, sosem fogy el az ülés olyan valakinek aki már eleget tett le az asztalra, mint én.
- Angel, állj le csak egy kicsit és gyere ide. - paskolom meg a lábam, mert a pad nagyon hideg és nem akarom, hogy abban a kis ruhában felfázzon. - Nyugi nem teszek semmi olyat, ami a te barátzónádat túllépi, csak hideg a pad, de oda is leülhetsz ha akarsz. - vonom meg a vállam, ebbe már nem fogok beleszólni csak kedves akarok lenni. - Érdekes volt neked, mert nem tudtad mire számíts tőlem, tudod én nem szoktam randizni, barátnőm is utoljára Angliában volt, Kimy, azóta nem nagyon akartam kapcsolatot talán emiatt is. Nekem nincsen kedvem ahhoz, hogy megbántsak bárkit is, tisztelem a nőket és nem célom, senkivel játszadozni, rohadt kevés időm van, nagyon sűrű az edzéstervem, alig vagyok szabad és ha az vagyok, vagy pihenek, vagy stratégiai okokból nézek futamokat, nem tudom milyen lenne ha igent mondtál volna. Ettől függetlenül nagyon dögös vagy, hazudnék ha azt mondanám nem voltam szomorú, amikor azt éreztem elutasítasz, de beletörődtem és be kell látni, hogy neked is igazad volt, a tűzzel játszunk de főleg te, nekem ki van rakva  a jövőm, de téged apád szerintem simán kitilt a pályáról ha megtudja, hogy hozzád értem valaha is, annyira védett amikor először láttalak. - végig őt nézem le sem tudom venni róla a szemem.

Léon && Angel

YOU WILL SEE WHAT YOU LOST LAST TIME

Sok mindent nem gondoltam át ezen az estén, azt sem hogy mi lesz ha majd találkozom vele, de most már tudom, hogy eléggé rosszul reagáltam mindenre és beszélhettem volna vele máshogy is. Nem kellett volna ennyire indulatosan reagálnom semmire sem és a szavak, amiket hozzám intézett sokban segített abba, hogy lenyugodjak és tisztában lássam a helyzetet. Oda kellett mennem hozzá, hogy megbeszéljem vele az egészet, de az nem volt a terv része, hogy Kimyvel is találkozzak és megigyak vele egy felest. Így utólag már be kell látnom, hogy nem is volt annyira rossz ötlet, hogy megittam azt, segített, úgyis szükségem volt már valami erősre, hogy beszélni tudjak vele.
Az már biztos, hogy inni nem fogunk együtt elmenni, ha még sikerül is esetleg megbeszélni majd az egészet, ő szemmel láthatólag kevésbé bírja jól a piát. Figyelem őt és még csak azt sem esik le hirtelen, hogy tettem egy elég érdekes megjegyzést, amire ő rá is harapott. - Ezt most nem részletezném annyira, de ki tudja, lehet egyszer megtapasztalod. - kuncogok fel és figyelem, ahogyan leül a padra. Hirtelen már szólnék is neki, hogy nem üljön le, mert eléggé hideg van, de nem akarok anyáskodni felette, felnőtt és érett, eltudja dönteni már, hogy mit akar tenni vagy éppen mit nem.
Figyelmesen hallgatom őt és igazat kell neki adnom, tényleg nem voltam elég egyértelmű vele és elmondhattam volna neki a véleményem ahelyett, hogy csak leléptem. Nem várhattam el, hogy felhívjon ezután, tényleg elég buta gondolat volt ez a részemről. - Legközelebb mindenképpen jobban odafigyelek és időben szólok majd, ígérem. - ezek szerint lesz legközelebb, megnyugtató, szóval nem utált meg egy életre.
Mikor megpaskolja a lábát nem kell sokat gondolkodnom, tudom, hogy inkább választom az ő lábát és nem a padra fogok leülni. - Bízok benned Leo, tudom hogy nem olyan srác vagy. - ebben az elején is biztos voltam, amikor mondta hogy elvinne bárhova, akkor is elhittem neki és tudtam. volna, hogy akkor is különágyas szobát választott volna... figyelem őt, kényelmes a lába, végig próbálok a szemébe nézni, meghallgatom őt, figyelek rá, ahogyan ő is figyel rám. Veszek egy mély lélegzetet. - Azt mondtad legyek őszinte és most az leszek. - lehet megfogom bánni, amit most mondok neki, de tényleg szeretném, ha tudná. - Szeretnék veled elmenni egy rendes randira, akkor is szerettem volna. Nincs barátom, nincs ki féltéken legyen, mert veled voltam. - mosolygok rá. Szívem szerint beletúrnék a hajába, de tudom, hogy nem szereti és nem is akarja. - Az sem érdekel, ha apám rám haragszik, tényleg nem érint meg... Őszinte vagy, udvarias, baromi helyes és megértő is. Sokan a falra másztak volna a viselkedésem miatt, te mégis leültél velem beszélni. - lemerem fogadni, hogy rajta kívül senki sem lett volna ilyen megértő. Lepillantok a kezére és kicsit közelebb csúsztatom a kezem az övéhez. - HA esetleg még lenne kedved velem elmenni egy rendes randira, akkor... szívesen elmennék. - nézek a szemeibe és talán kicsit hevesebben is ver a szívem, félek a válaszától és attól, hogy kinevet, de... azt kérte legyek egyértelműbb, remélem most eléggé az voltam.

Nem tudom mit kezdjek Angellel, olyan lány, akivel még eddig nem találkoztam, elhívtam, mert úgy éreztem, hogy ha barátok is lehetünk csak azt is szeretném kipróbálni. De nem akarta, most meg olyan sértetten áll az egészhez, mintha legalább megcsaltam volna. Lehet Kimy megjelenése sem tetszik neki, lehet, hogy nem volt jó ötlet pont ide elhoznom, amikor titkon reméltem, hogy ő is itt lesz. De vele csak barátok vagyunk, ahogy Angellel is azok szerettünk volna lenni, egy mozi, vacsi még nem a világvége, bár lehet többet is gondoltunk volna bele ha folytatjuk. Itt kellene ennek búcsút mondani mielőtt elkezdődik, ennek örömére, vagy bánatára inkább iszok, amit nem szoktam, de ez most elég mély sebet hagyott bennem a hozzámállása.
A kertben már olyan közvetenek vagyunk, mint a moziban, talán az ital, talán az elengedés pilalantai, amivel elszáll minden ami eddig méregként lehetett bennünk.
- Egyszer? Biztos vagy te olyan bevállalós, hogy ez bekövetkezzen egyszer? - kérdezem nevetve, nem sértésnek szánva, mert eszembe sem jutna bántani őt, főleg most, hogy megint képes nyitni felém egy kicsit.
Minden szó csak úgy jön ki belőlem, ahogyan az alkohol hatni kezd és a nyelvem megered, elmondom neki amit éreztem, olyan könnyedén, ahogyan akkor kellett volna, hogy minden ehhez hasonló dolgot elkerüljünk. Leülök, mert a fejem forog már, én akinek a szervezete nincsen ehhez hozzászokva nem annyira, nem is gondoltam végig, hogy ez nem lesz egy jó ötlet hirtelen ennyi felest letolni.
Odahívom magamhoz, egyszerűbb ha nincsen köztünk akkora távolság és az ölembe ültetem, de csakis kizárólag azért, hogy ne fázzon fel, nekem nem lesz bajom, ő elég vékony szettben feszít még kabátban is hozzám képest.
- Nem a féltékenység zavar, csak az, hogy nem tudok kiigazodni a nőkön a futó kalandok azért könnyebbek és lehet azért könyveltem el automatikusan ezt az egészet nemleges válasznak, mert féltem mi lesz ha mégis igent mondasz. Lehet csak a fejemben létezett a jó végkimenetele. - vallom be neki, talán megfutamodtam egy kicsit, lehet, hogy csak a szám volt nagy és semmi esetre sem lennék jó randi partnere, de azért elmosolyodok, amikor azt mondja, hogy eljönne velem randira, mert hirtelen megint jó ötletnek érzem és azt hiszem megint akarom ezt, de közben meg mégis tudom, hogy igaza van és nem menne olyan egyszerűen, amibe lehet mindketten kikészülnénk. Én ezt nem engedhetem meg magamnak egyáltalán.
Olyan sután, mégis olyan aranyosan hív el most ő arra a randira, amire korábban én is hívtam őt, arra az elsőre, amitől tényleg sok minden függ. Nem érdekli az apja véleménye, hát ha megtudja, hogy belementünk bármibe majd fogja, de ez most részegen annyira nem is érdekel talán, majd holnap ha felkelek és bűntudatom lesz, amiért belevittem ebbe az egészbe, ami talán tényleg csak az én agyszüleményem
- Mi lenne ha ezt a parti után beszélnénk meg Angel? - kérdezem tőle egy kicsi komoly arccal, majd mint aki nem gondolkodik húzom magamhoz közel az állát óvatosan megfogva és csókolom meg. - Holnap este 7-re megyek érted, a utcátok sarkán várlak, nem érdekel mit mondasz, már tudom hol laktok, kiderítettem azóta. Kényelmesbe öltözz, ne csinosba, túl sok lenne megint ez a szememnek, ha kettesben leszünk. - mondom neki már nevetve, de azért igyekezve, hogy egy kicsit visszaadjam neki a kapott sokkot, amit okozott nekem a moziban, de nem váratom meg olyan sokáig, mert én is akarom, még ha rá is fázhatunk erre.
- Leroux húzz be, Mr. Walton már keresi Angelt. - szól ki nekem Josh, aki lihegve teszi a kezét a térdére, részegen szerintem azt hiszi, hogy egy akciófilmben van.
- Menjünk vissza, lehet megöl ha meglát így. - nézek végig magunkra.

Léon && Angel

YOU WILL SEE WHAT YOU LOST LAST TIME

Elmosolyodom, figyelem őt. - Hidd el, vagyok olyan bátor. - magabiztos vagyok és ezt így is gondolom, ezen ne múljon, egyszer tényleg megmutatom majd neki, hogy mennyire bátor is tudok én lenne és bevállalós.
Nem tudom hogy honnan veszi, hogy féltékeny lennék vagy hogy a viselkedésem abból fakad, de nem... nem vagyok féltékeny, főleg nem egy lányra a múltjából akire azt mondta csak a barátja. A viselkedésem inkább fakadt haragból és dühből a múltkori helyzet abszurditásából és értelmetlenségéből. Nem szólok közbe, végig hallgatom és figyelem őt. - Vannak olyan helyzetek, amikor nem tudja az ember mit feleljen és mit mondjon, de ez nem azért van, mert ne akárná azt a dolgot. - de gondolom ő is tudja, hogy ez milyen dolog. Kettőnk dolga kicsit nehezebb és nem is hétköznapi, hiszen ő apám csapatában van, de ez nem is lenne normál esetben gond, csak apám viselkedése hagy kivetnivalót maga után. Nem is tudom melyiknek örülne jobban, ha örökre szingli lennék vagy ha ő választhatná ki, hogy majd kinek legyek a felesége.
Aztán csak megnyílik a szám és csak jönnek belőle a szavak, szeretném, ha tudná hogy mit érzek és mire gondolok, szeretném ha mindennel tisztában lenne. Nem mondom hogy nem félek kicsit attól, hogy majd milyen választ fog adni, de bizakodom. Kényelmes egyébként az ölében ülni és ad az egész helyzetnek egy kellemes hangulatot, sose találkoztam még olyan sráccal, mint ő. Érdekes, aranyos és nem klisés, nem olyan mint a legtöbb srác, aki próbálkozik a béna szövegeivel és az idióta viselkedésével, ő teljesen más.
A kérdésére már majdnem felelnék, de akkor közelebb húz magához és elcsattan egy csók, amire nagyon nem számítottam, de nem ellenkezem, nem húzódom el, lehunyom a szememet és viszonzom a csókját. - Kényelmesbe, rendben, akkor úgy érzem nem egy vacsi lesz a program. - szerintem ha akarnák se tudnák levakarni az arcomról a mosolyt, kicsit megnyugodtam, sose nyitottam még így senki felé és reméltem, hogy nem fog csak eltaszítani magától majd. - Honnan derítetted ki? - kapok észbe, de nem mintha annyira fontos lenne erre a kérdésre a válasz.
Persze, ahogyan ez szokás szokott lenni, most is megzavarja valaki ezt a pillanatot, gondolom a barátja és csapattársa, azért nem jegyzetem meg nagyon senkit és egy ideje csak Leo-t követem a pályán és a meccseken... - Mintha nem bírna ki nélkülem pár percet... idegesítő. - mormogom az orrom alatt, apám megint csak elkezdi a régi lemezt. Valamit tényleg ki kéne találnom és talán az lenne a legjobb lépés, ha elköltöznék otthonról, akkor legalább nem próbálna egész nap szemmel tartani... - Akkor megyek először én és holnap este akkor várlak majd. - pattanok fel az öléből és indulok meg befelé.

Csak abban tudok hinni, amit mond, nekem nem vagyok előítéletes és általában hiszek a másiknak és abban sem kételkedek egy percig sem, hogy ő ne lenne elég bátor. Hiszek neki, miért ne tenném sosem adott okot arra, hogy ne így tegyek.
Az ölembe ül és én elmondom mi van bennem, nem tudok túl érzelgős lenni, pedig tudom, hogy a lányoknak erre szükségük van, de nekem ez annyira nem megy. Anyám erre azt mondta, hogy ha megtalálom azt akivel ilyennek kell lennem akkor érezni fogom, de nem akarom feladni magam akkor sem és olyanná válni, ami nem vagyok.
- Angel én pasiból vagyok nem tudok olvasni a sorok között, és nem tudom meg fogok e tanulni. Sportember vagyok, aki tud emellett gondolkodni, de a nő örökre rejtélyek maradnak számomra, mindegy mi lesz a jövőben. - nevetek fel egy kicsit, mert tuti, hogy sosem fogom felfogni mit akarnak majd mondani, ha az ellenkezőjét mondják, mint amire gondolnak és a középúthoz nekem nincs elég ismeretem hozzájuk. Kimyvel könnyű volt, szerettem, de lehet végig csak barátként és nem bonyolítattuk túl, de ez talán egészen másnak mutatkozik, még magam sem tudom, hogy minek.
Most nem szabad gondolkodni, hallgatom, de inkább a lényegre térek, meglátjuk mit reagál rá, megcsókolom és mintha ez természetes lenne köztünk folytatom a másnapi randinkkal. - Nem nem vacsi lesz, de ha éhes leszel elmehetünk enni, de nem étterembe, nem tűnsz olyan lánynak, mint aki odavan a nyálas rózsás randikért. - húzódok el tőle egy kicsit, hogy felmérjem összehúzott szemmel és csak bólintok egyet, hogy nem ő valóban nem az az átlagos lány. Ez az egész nem lesz az majdnem titokban, vagy ezer ember felazásával lehet majd ezt végigvinni, egyszer úgyis megtudja az apja, addig meg elleszünk valahogy, végülis csak egy randi bármikor futhat ha akar.
- Legyen az én titkom Angel, sok mindent meg tudok ha akarok, csak szépen kell nézni egy két emberre. - na jó ezt éppen az egyik asszisztens árulta el egy sima autogramért, egyszerű eset volt és tudta, hogy én úgysem élek vissza vele, de nem fogom kiadni a forrásom. Adok egy puszit az arcára megint, hogy ne is legyen ez a téma elterelem a figyelmét vagyis próbálom.
Amint elindul befelé, mert a kötelesség szólítja fogom meg a karját és húzom vissza egy percre. - De ne mond le menet közben, mert akkor ott fogok állni az ajtótokban és kopogni fogok.- megcsókolom és elengedem. Szóval akkor holnap randizunk, halálos ítélet ez a vagy csak valami jónak kezdete, na majd eldől minden ha józanabb leszek.