- A család legkisebb gyerekeként ő kapta a legtöbb figyelmet.

- Két nagyobb testvére van, név szerint John, és Jonah.

- Nem szerelemgyerek. Lényegében túl későn vették észre, ami után már nem akarták a szülei elvetetni.

- Feketebáránynak számít, akit az egész családja mihasznának tart.

- Az egyetemet a foci miatt hagyta félbe. Lényegében az egyetlen dolog, amit szeretett az életében a sport volt.

- Szám szerint kétszer volt térdszalagszakadása. Az első alkalommal meg tudták műteni és folytathatta a futballt, de nem sokkal később megint ugyanabban a térdében ment tönkre a szalag. Az orvosok már megműteni se tudták már, ezért az izom fejlesztésével tartják össze a térdét. Minimálisan sántít.

- Kvalifált volt a Real Madridba.

- Mivel úgy érzi, hogy élete legnagyobb álmát veszítette el, lényegében csak elvan a fű alatt és egyáltalán nem akar a továbbiakban új álmokat keresni magának.

- Nem érdekli, hogy mások mit gondolnak róla.

- Mindig a saját feje után megy. Csökönyös és nem hallgat a környezetére, mert úgy érzi, hogy ő tudja mi a legjobb neki.

- Kissé magára hagyott gyerekként nőtt fel, viszont emiatt nagyon találékony és kreatív lett.

- Könnyen vitába keveredik másokkal.

- A kapcsolatai nagy részei felszínesek, nehezen alakít ki mély barátságokat.

- Minden helyzetbenk épes megőrizni a jó kedélyét. Ez részben annak köszönhető, hogy sosem beszél a problémáiról, egyszerűen csak úgy viselkedik, mintha nem lennének ott.

- Sokan megnyerőnek és viccesnek tartják. Könnyen beszélget másokkal, ami miatt rengetegen kedvelik.

- Nagyon segítőkész. Sosem kérdezi meg, hogy miért, mindig csak a hely és az időpont érdekli.

- Bármit meg tud tanulni, jó a kézügyessége, és kifejezetten könnyedén terhelhető fizikailag is, egy bizonyos határig.

- Felsőfokon beszél spanyolul, angolul és koreaiul.

- Alapvetően nyugodt természetű, viszont ha valaki a térdsérüléséről faggatja, akkor nagyon agresszívvá válik.

- Nagyon jól főz.

- Könnyen válik egy-egy társaság középpontjává.

- Az óvatosságot és megfontoltságot hírből sem ismeri.

- Mindig kimondja, amit gondol

Egy kissé nehézkes műszak után, fáradtan estem be a házba. Lényegében alig vártam, hogy beállhassak a zuhany alá, aztán lefeküdhessek aludni. Elég nehéz feladat ezt a kis lyukat is feltartani, amiben Cindyvel élünk már vagy fél éve együtt, tehát kénytelen voltam többször is túlórázni... Mivel a barátnőm nem dolgozott.
Hogy mi van a kapcsolatunkkal? Igazából rendben volt. Ő elvolt itthon, meg a barátnőivel viháncolt, én hazajöttem, megdugtam, aztán lefeküdtünk aludni. Ennél többre igazából egyikünk sem vágyott nagyon... Illetve ő szerette volna, hogy a tenyerén hordozzam és minden pillanatban csak a kívánságait lessem, de a sok munka miatt elég fáradt voltam... Az esetek nagy részében. Hogy mennyire volt rám tekintettel? Alapvetően semennyire. Igazából valahol magamra vethetek, mert lényegében én szedtem fel egy hülye kis picsát... Mert tudtam, hogy elég könnyen kapható a lány.
- Szia Jordan – hallottam meg a csicsergését rögtön, ahogyan beléptem az ajtón. Én magam is meglepődtem azon, hogy mennyire felbaszott hirtelenjében. Néha jó lenne, ha egyszerűen csak egyedül lennék... Viszont még nem szántam rá magam arra, hogy kidobjam. Lényegében az ő szülei fizetik az albérletet, de amennyi vizet elpancsol a hülye fürdőbombái – vagy mi az istenek azok – a lány, bőven elég a rezsire költenem.
- Szia – köszöntem vissza, miközben meglapogattam a hátát, amikor odajött hozzám. És bár csücsörített felém a kirúzsozott ajkaival, én egyetlen határozott, de mégis gyengéd mozdulattal toltam el magamtól. Kaja, cigi, fürdés és alvás. Ezek szerepeltek a mai napommal kapcsolatos listán, semmit több. Egyetlen pillantást kellett vetnem az arcára és már láttam is, hogy nem tetszik neki a dolog. Én meg leszartam. Ez van. Így éljük az édes mindennapjainkat.
- Fáradt vagy? – tette fel a kérdést, miközben követett a konyhába. Nem a hogylétem érdekelte, sokkal inkább kötekedni akart, szóval egyelőre nem válaszoltam, csak megvártam, hogy folytassa amit elkezdett.
- Tudod vettem a héten egy tök aranyos ruhát – ült le velem szemben, amíg én nekiálltam a tegnap meghagyott gyrostálam belapátolásához. Igazából nem is nagyon figyeltem rá, teljesen összefolytak a szavai, csupán az utolsó szót sikerült elkapnom. - ...elmehetnénk.
- Az lehetetlen – jegyeztem meg, miután lenyeltem a számba tömött sültkrumpli adagot – Egész héten dolgozom.
Figyeltem ahogyan lassan megremegnek az orrcimpái, de nem mondtam semmit. Nem volt kedvem egy újabb veszekedést kirobbantani, így ismét az lett a legfőbb elfoglaltságom, hogy kinézzem a számomra legtetszetősebb húsdarabot, amit felnyársalhatok a villámra.
- Odafigyelsz rám egyáltalán? – jött a kérdés, amire én ismét csak felsóhajtottam. Este tizenegy óra van, nekem nem volt lehetőségem fürödni sem, lényegében még a vacsorámat sem tudom megenni, ami hidegen nagyon szar, meg még hallgatnom is kell a felesleges hülyeségek miatt kirobbantott vitát.
- Majd megyünk a jövő héten. Kérek szabadnapot – zártam le a témát. Nem beadtam a derekam, tényleg elkezdtem már tervezgetni a dolgot, holott arról se nagyon volt tudomásom, hogy mibe egyeztem bele. Csak reménykedni tudok, hogy nem valami anál orgiát talált ki a számomra. Igazából sosem tudtam meg a dolgot.
Ugyanis tíz perc múlva arra lettem figyelmes, hogy nyílik a bejárati ajtó, majd dolgok tompán puffannak a földre. Ismét megeresztve egy halk sóhajt álltam fel a helyemről, mert egyszerűen csak utána akartam járni a történteknek. Ez a nő határozottan egy pszichopata.
- Te normális vagy? – tettem fel neki lágy hangon a kérdést, bár magam sem tudom, hogy miért hittem el azt, hogy bármire is megoldást jelenthet ezt megfogalmazni vele szemben – Mit művelsz?
Ahogy kinéztem a lépcsőházba, megpillantottam ruháim nagy részét a földön heverni, majd az egyetemi könyveimet, az xboxot – csak remélem, hogy nem lett baja, bár pont a ruhákra esett. Választ nem kaptam, lényegében a következő dolog, amit megláttam a Cindynél a macska volt, aki a karmait a nő vállába mélyesztve próbált meg elmenekülni.
- Azt ki ne merd hajítani – szóltam rá rögtön feltartott mutatóujjal, mire a kezembe nyomta az állatot. Én még mindig hatalmasra tágult szemekkel álltam az előszobában, most már a macskával a karjaimban, aki félősen bújt hozzám, és kapaszkodott a vállamba a karmaival.
- Takarodj – ordított rám a nő, amitől nekem is felforrt az agyvizem már.
- Te kivel beszélsz így? – kiabáltam vissza neki. Fáradt voltam, még mindig éhes kurvára szerettem volna már lefeküdni aludni, így egyre kevésbé volt humorom ehhez a hisztis kis libához – Komolyan úgy viselkedsz, mint egy idióta! Nem tartod egy kicsit sem megalázónak ezt a helyzetet?
Hallottam, ahogyan pár ajtó ismét kinyílt a kiabálásra... Akárcsak az előző megszámlálhatatlan alkalmakkor. A szomszédok kifejezetten élvezhették a műsort, ugyanis minden alkalommal kikukucskáltak, ha veszekedtünk.
- Takarodj, Jordan! – ismételte meg a szavait, aztán néhány határozott lökéssel próbált arra ösztökélni, hogy ténylegesen hagyjam el a házat.
- Te nem vagy normális – sóhajtottam fel halkan, mikor átléptem a ház küszöbét. A macska a karjaimban felnyávogott... Én pedig rögtön elkezdtem az agyamban pörgetni a forgatókönyvet azzal kapcsolatban, hogy hova az istenbe kéne mennem, de nem igazán voltak ötleteim. Az exem(?) pedig minden bizonnyal élvezhette a látványt, ugyanis az ajtót behajtva még mindig engem figyelt, ahogyan lassan elkezdtem összeszedegetni a ruháimat a földről.
- Ha gondolod – ütötte meg végül egy másik, idegen női hang a fülem – Maradhatsz nálam.
Felpillantottam a hang gazdájára. Nem tehettem róla, de abban a percben, amikor észrevettem, hogy pontosan ki volt az, aki megszólított... Egyszerűen csak kiült egy eszelős vigyor az arcomra, majd Cindyre pillantva mondtam ki a következő szavakat: - ezer örömmel.