- Nos, elég jól sikerült a mai előadás, remek volt a színjáték és csodásak voltak a színpadi díszletek is, szinte már olyan tökéletesség volt itt, mint egy filmben. Csodálatos munkát végeznek maguk Lena! Nem bánja, ha egy kicsit kérdezősködőm?
- Jaj, csak nyugodtan! Nem árt, ha pár ember belelát a háttér munkába is.

- Látszik, hogy minden szépen ki van dolgozva, igen sok munka lehet vele, de azért szabad megérdeklődni, hogy mennyi ideig készül nálatok egy rendelés, vagy, hogy miképpen is működik az egész?
- Nos, igazából az elkészülési idő attól is függ, hogy mennyi munkánk van éppen és milyen határidőn belül kell alkotnunk. Alapos tervezést igényelnek ezek, így nem örülünk annak, ha valaki az utolsó percen toppan be, de nyilván nem utasítjuk vissza az illetőt, ha nem lehetetlen a megvalósítása pár napon belül. Először is tartunk egy konzultációt a rendelővel, felvesszük az adatokat, hogy milyen eseményre kell és mik az elképzelések. Ezek után én és a kollégáim kimegyünk a helyszínre, hogy levegyük a méreteket és lássuk a színpad és a helyszín elhelyezkedését. Majd jön a gyors tanulmányozás, ha esetlegesen olyan színműről, vagy koncertről lenne szó, amiben nem vagyunk teljesen otthon. Ezek alapján készítünk egy nyers változatot, amit megmutatunk a megrendelőnek, majd ha rábólint, akkor jöhet a pontosabb kidolgozás és az elkészítés.

-Ejha, ez elég macerásnak tűnik. Voltak már olyan helyzetben, hogy nem készültek el időben?
-Szerencsére még nem fordult elő ilyen és nem is szeretnénk egy ilyenbe belefutni. Néha talán kicsit problémás, de ügyes kezű csapatunk van.

- Problémás?
- Mármint, nincs semmi probléma, csak… Tudja ott a fő tervezőnk Chwe Jonah. Nagyon ügyes keze van és hihetetlenül kreatív, csak nem éppen egy csapatjátékos. Ismerem már vagy 10 éve, de még mindig nem tudom megszokni a stílusát. Általában reggel kilenctől, délután ötig vagyunk, ebben az időben fogadjuk is a vendégeket, de van, hogy tovább maradunk bent, ha elvagyunk maradva egy munkával. Jonah rendszerint bejön kilencre, majd olyan egy óra körül fel is szívódik, minden szó nélkül. Ha netán fel is venné, mikor hívom, azt mondja, hogy terepen van, még akkor is, ha igazából nem. Persze, egy rossz szavam nem lehet rá, mert úgy távozik, hogy kész munkát hagy az asztalon.

- És lehet tudni, hogy mit csinál ilyenkor? Mármint, ténylegesen?
- Tudja, van egy nagyon fura hobbija. Mindent lemér, amit meglát. Mármint, tényleg mindent. Ha a telefon nem is, de a colostok, és egy törött fülhallgató mindig van a zsebében. Van, hogy egy utcai kukát támad le, van, hogy a takarítókocsit méri körbe, de olyan is sokszor volt már, hogy egy padot mért meg alulról, amin szoknyás hölgyek ültek. Ne tudja hányszor próbáltam kirángatni a bajból, hogy ne nézzék perverznek. Rosszabb, mint egy gyerek, mert a gyerekek legalább hallgatnak a szóra, míg ő meg se hallgatja az embert.

- Egészen biztos, hogy nem perverz? Ki más méregetne alulról egy padot?
- Egészen biztos! Hogy őszinte legyek, Jonah a nők létezéséről sem tud. Vagyis persze, tud, csak azt nem, hogy mit kéne kezdenie velük.

- Akkor meleg?
- Nem, nem meleg! Csupán nem érdeklődik senki felé. Nem szereti az idegeneket, éppen ezért van nála egy törött fülhallgató. Azt mindig bedugja a fülébe, a végét meg begyűri a zsebébe és úgy tesz, mint aki nem lát, nem hall, nem ért semmit, így nem kell foglalkoznia semmivel sem.

- Csak önmagával törődik?
- Hát, mondhatnánk így is… De nem azért amiért gondolja! Csak tudja, volt ezelőtt 10 évvel egy megrázóbb dolog az életében, ami után így magába zárkózott és emiatt nem boldogul vele senki sem. Sosem találja a helyét, így van, hogy elmegy egy félévre egy másik országba és csak a félév végén tudjuk vele felvenni a kapcsolatot. Aztán hirtelen megjelenik, olyan kinézettel, mint egy hajléktalan. Borzasztóan eltudja hanyagolni magát. Nem áll jól neki sem az arcszőrzet, sem a hosszú haj, higgyen nekem, rémisztgetni lehetne vele olyankor. De a munkájára lelkiismeretes és a barátai is mindig számíthatnak rá, ahogy a családja is. Tudja legbelül egy csupa szív ember lakozik. Azt mondta a bátyja is mindig, hogy Jonah mosolyánál nincs is fényesebb a földön, már csak újra megkéne tanulnia mosolyogni és nem mindig csak komor fejet vágni.

-Rendben, meséljen inkább a többiekről is, ki mivel foglalatoskodik?
-Hát a tervező csapat 3 személyből áll. Mr. Chwe, jómagam és az öcsém alkotjuk az egészet. Emellett pedig van még pár ember, akik besegítenek és lehetővé teszik az egész csodát. [...]

2005.06.12
Kedves naplóm!
Vagy ez talán túl sablonos? Mindegy is! Ma kaptalak meg téged és első látásra szerelmes lettem beléd! Anyu mindig is tudta, hogy mivel lepjen meg. Imádom az illatod és a kinézeted. Remélem sok jó dolgot írhatok beléd ezentúl! Ne félj, elmondok neked mindent, nem foglak elhanyagolni, ígérem!

2005.07.08
Kedves naplóm!
Képzeld, ma elmentünk meglátogatni Alice-ékat. Ő az én kis pici unokahúgom. Hihetetlen mennyit nőtt, már kész nagylány. Már most olyan kis bájos, félek hogy sok fiútól kell majd megvédenem később. Csak ne lenne ilyen messze T.T Esküszöm oda költözöm! Anyáéknak úgy is sok dolguk van, legalább kisegítem a bátyámat is. Szerintem maradok még egy kicsit, majd visszamegyek anyáék nélkül!

2005.07.14
Képzeld, bátyó vett nekem festéket és megengedte, hogy kidekoráljam Alice szobáját. A picuri még segített is. Extrán csajos lett, remélem később is tetszeni fog neki. Bár biztos nehezebb lesz az ablak pucolás ezentúl. Egy szép nagy cseresznyefa ágat kapott oda csupa rózsaszín virágokkal és hulló szirmokkal. Bátyus is büszke rám, azt mondta, hogy nagy művész lesz még belőlem. Remélem, hogy ez nem egy ilyen felnőttes hazugság volt tőle, mert akkor összefestem őt is!

2006.06.27.
Költözünk T.T Pedig úgy szerettem itt élni, a szörfözés volt az életem, de mennünk kell. Apa Washingtonban kapott munkát, így menni kell. Anyát is átvették az ottani kórházba. Azt mondták, hogy így legalább többször mehetünk Lizziékhez is, több pénzünk lesz rá. Remélem legalább ez tényleg igaz.

2009.09.01
Végre gimis lettem! El sem tudod képzelni, hogy mennyire örülök ennek. Minden teljesen olyan mint a filmekben. Úgy tűnik már most barátokra leltem, pedig még csak ma volt az első nap. Alig várom a holnapot! Eddig az osztályom is normálisnak tűnik, habár a felével alig fogok találkozni, szóval mindegy is.

2009.10.01
Úristen, mindjárt itt a bál! Én meg még mindig nem hívtam el Emmát. Kiderült ugyanis, hogy így hívják az a szőkeséget, akibe már nyár óta folyton belebotlok. El sem hiszem, hogy egy suliba járunk, mennyi volt ennek az esélye, de most komolyan? Hogyan kéne megszólítanom? Egyáltalán minek akarom? Tuti megvan már a partnere, csak ott égetném magam.

2009.10.15
Úristen, megvolt életem első csókja, és tudod kitől? Még szép, hogy Emmától! Ez így túl tökéletes, hogy igaz legyen! Most...Most azt hiszem járunk. De fura ezt leírni, azt hittem a létezésemről sem tud.

2009.12.02
Kezdem magam túl naivnak hinni. Azt hittem, hogy a gimi csodás lesz és már van barátnőm is, erre mindenki a lelkembe tapos most. Nagyon ajánlom, hogy jobb legyen a következő év, a mostani meg mihamarabb múljon el. Balszerencsék sorozata zúdult rám most.

2009.12.14.
Tudom, nem éppen túl férfias, de babacsőszködést vállaltam. Itthon csak unatkozom, a pénz meg úgy is kell. Tapasztalatom is van róla Alice miatt, így kisegítem a szomszéd hölgyet, míg oda van dolgozni. Én is majd hasonlót szeretnék ha majd elég idős leszek hozzá. Nem akarom olyan fiatalon kezdeni, mint tesó, nem szeretném erre pocsékolni a húszas éveimet, na még mit nem!

2010.02.03
Szörnyűség történt... Én...én ezt nem bírom tovább! Egyszerűen ezt nem...nem lehet szavakba foglalni. Itt vagyok a kórházban törött bordával, de a lelkem most jobban fáj. Én ezt...ezt nem hiszem el! Csak maradtam volna én is bent...

2010.02.12
Még mindig fáj...Gyilkosnak érzem magam, holott életet mentettem....Azóta is rémálmaim vannak. Ugyanaz a kép jön vissza újra és újra. Az a pillanat, mikor meghallom a vészjelzőt. Tűz van, tűz ütött ki és ilyenkor örülök a legjobban, hogy a tizediken lakunk, rég leég a ház mire lefutok. Csak az irataimat és a telefonomat vágtam gyorsan zsebre, a többi most nem számít. Gyorsan rohantam is le a lépcsőn, mikor egy segélykiáltás ütötte meg a fülemet. Mindenki csak hömpölygött le a lépcsőn, mit sem törődve vele, mindenkinek csak a saját élete számított. Én kissé félve, de oda merészkedtem a hang irányába. A liftből jött. Próbáltam szétfeszíteni az ajtót, de az csak nagy sokára mozdult meg. A szomszéd nőt láttam meg a kisfiával, akire vigyáztam párszor. Két szint között voltak megakadva éppen. Én ahhoz sajnos gyenge voltam, hogy mindkettőjüket kiszedjem onnan, így csak a gyereket nyomta a kezembe, hogy vigyázzak rá. Az ölembe is kaptam úgy szaladtam a lépcsőhöz, hátha jön még valaki aki segíthetne. De aki jött is, meg sem állt, meg sem hallgatott. Kinéztem gyorsan az ablakon, hogy vajon a tűzoltók itt vannak e már, de a bámészkodó tömegen és az aggódó lakosságon kívül senkit nem láttam....Ekkor történt az, hogy lezuhant a lift. Szinte beleégett az agyamba a látvány és a hozzá tartozó sikoly, majd csattanás. Azon percben sokkot kaptam, el is felejtettem, hogy miért is állok én ott egy gyerekkel a kezembe. Túl sok időt töltöttem így, egyre közelebbről jött a füst, mennem kellett. De a lépcsőn már koránt sem olyan biztonságos, mint azelőtt. Újból kinéztem az ablakon, egy kocsi állt az alattunk lévő parkolóban. Jobb ötlet híján, kinyitottam az ablakot és szorosan magamhoz öleltem a kis fickót, hogy még véletlenül se essen baja, tompítsam a becsapódást. Sosem voltam kibékülve a magassággal és habár háttal álltam, tudtam hogy milyen magasan vagyunk és hogy ez az egész őrültség, hiszen mennyi esélye van, hogy én is túlélem? De vagy ebben halok meg, vagy a tűzben égünk porrá, egyik sem jobb, de talán zuhanás után még csak össze varhatóbb az ember.
Nagyon nehezen szedtem rá magam, de végül megtettem, kiugrottam. A kicsinek szerencsére nem lett nagy baja az agyrázkódáson kívül, én viszont nem csak a kocsit, de magamat is rendesen összetörtem, bár az orvosok így is csodáljál, hogy túléltem. A fejem is megsérült, ezért egy hónapig nem is voltam magamnál. Vissza akarok kerülni abba az állapotba. Akkor nem fájt semmi, sem a bordáim, sem a fejem, de még a szörnyűségek se jöttek vissza újból. Megőrülök, nem bírom itt, engedjenek ki innen!

2010.03.04
Elfogok menni innen, nem bírom tovább ezt a várost, itt minden csak arra emlékeztet. Az eset óta megnémultam, nem vagyok hajlandó beszélni senkivel sem. Anyáék nagyon aggódnak értem, de egyszerűen megszólalni sem tudok és étvágyam sincs. Hallottam az egyik este a beszélgetésüket. Anya vett jegyet, elvileg csak kettőt....Remélem nem akarnak lelépni. Miért csak kettőt vettek, hárman vagyunk? Ők is elakarnak hagyni?!

2010.03.24.
Beszéltem anyával, most először a baleset óta, igaz inkább ő beszélt, én csak pár rövid kérdést tudtam kinyögni. Azt mondta, hogy jót tenne nekem egy kis légkör változás, viszont apát köti a munkája, így csak ő jön velem. Európába megyünk, még sosem jártam ott ezelőtt. Bár nem értem miért nem Lizziékhez megyünk, ott is ellennék. Bár mostanában amilyen síró görcseim vannak, nem biztos, hogy ott a helyem.

2011.08.07
Rég vettelek már a kezembe, biztos aggódtál már értem, ugyanúgy mint mindenki más. Anya egy speckó suliba rángatott el, s hagyott itt. Igazából teljesen olyan mint egy elmegyógy, csak gyerek kivitelben. Azt mondják majd minden jó lesz, a hegyi levegő kitisztítja a fejemet és utána minden a régi lesz. Már több, mint egy éve hallgatom ezt a vakdumát, mégis miért néznek ennyire hülyének? Még hogy ők csak segíteni akarnak....

2019.09.05
Mondtam már, hogy mennyire gyűlölöm az embereket? Egyáltalán miért is barátkoztam én össze Lenával az egyetemen? Értem én, hogy most a főnököm, de igazán leszállhatna rólam, a szokásos nyaralásomat töltöm, még nem telt le a 3 hónap és már mindenhol zargat, hogy ideje visszatérnem New Yorkba, mert vár a munka. De olyan jó itt a spanyoloknál...végre valahol kitudom kapcsolni az elmém és ahol már majdnem boldognak érezhetem magam. Nem dolgozhatnék inkább home officeba? Itt is tudok tervezgetni... Ráadásul most is megkaptam, hogy szarul nézek ki, pedig esküszöm most azért borotválkozom is! Jó, talán picit megnőtt már a hajam és olyan sehogy sem áll, de úgy sem akarok tetszeni a kutyának sem, hagyjon már!

2019.10.01
Lena egyenesen a nyakamba borult mikor meglátott, pedig tudja, hogy egyenesen utálom. Majd felborítottam a kukát miatta, mire ő csak rám mordult, hogy kell nekem minden szart lemérni. Már nem azért de lesből támadott, nem láttam és még a fülem is be volt dugva, honnan hallhattam volna? Nem mellesleg látom, leadta a drótot, hogy ma jövök, mert alig, hogy visszakapcsoltam a telefonomat csak 200 értesítés fogadott a bátyámtól, hogy sürgősen hívjam fel.
Emlékszel még az unokahúgomra? Úgy néz ki tett egy kirándulást errefelé, így megkaptam azt a nemes feladatot, hogy haza deportáljam... Én, egy hisztis kölyköt, aki már tulajdonképpen felnőtt, tehát jogom se lenne hozzá... Vagy lenne az az opció, hogy befogadom, míg az apja érte nem jön. Inkább hazaküldöm, bár tuti elkallódik, mint ahogy a csomagok is szoktak.