- Hullámos haja van, amit sokszor összeköt, de ha ahhoz van kedve egyszerűen levágatja. Szereti a színét is változtatni, illetve gyakran adományoz hajat daganatos kisgyerekeknek.
- Igyekszik egyszerre csinosan, de mégis kényelmesen öltözködni, ezért nem tartozik azon nők közé, akik mindenhová magassarkúban rohangálnak.
- Nem kifejezetten rajong az erős sminkért, úgy érzi, hogy ebből már kinőtt, ezért lényegében az otthoni készlete is szegényes, illetve nem igazán szeret pazarolni, ami miatt nem vásárol felesleges dolgokat csak azért, mert valami tetszik neki.
- Kifejezetten alacsony nőnek számít, de őt ez sosem zavarta különösebben. Igyekszik mindig a magasságához megfelelően öltözködni, illetve nagyon figyel a súlyára és az egészségére, ami miatt szinte tökéletes alakkal rendelkezik.
- Mindig mosolyog. Az emberek nagy része még sosem látta igazán bosszúsnak, mert igyekszik minden helyzetben megőrizni a jókedélyét és alapvetően boldog életet él.


- Igyekszik kedves lenni mindenkivel. Még ha rossz napja is van, akkor sem veri le azt másokon, mert utána ő érezné magát rosszul.
- Megértő, és empatikus, jó hallgatóság. Ha valakinek segíthet, akkor nem rest felajánlani ezt, viszont igyekszik csak akkor tanácsokat adni, ha a másik fél is nyitott erre.
- Jámbor természete van, ami miatt mindig nyugodtan beszél, nem erőszakoskodik másokkal szemben. Türelmes, így nem sérti az sem az önértékelését, ha valaki nem akar neki elmondani valamit.
- Jó az arcmemóriája és könnyen megjegyez bizonyos dátumokat, így mindig meg tudja lepni a barátai valami aprósággal az ünnepek során. És alapvetően elég jól választ ajándékokat is, mert odafigyel másokra.
- Barátságos kisugárzása van, ami miatt sokaknak szimpatikus és könnyen szót értenek vele. Megnyerő akár első pillantásra is.


- Hajlamos arra, hogy kegyes hazugságokat kövessen el, amivel vitákat tud generálni és meg tudnak rá haragudni miatta. Viszont nem esik nehezére elismerni ha hibázott és bocsánatot is tud kérni.
- Szétszórt. Folyamatosan elhányja a dolgait, semmit sem talál, és egyszerre annyi mindent akar csinálni, hogy végül csak káoszt okoz a dolgokkal.
- Néha túl sokat beszél, aminek hatására képes olyan dolgokat elkotyogni, amiket nem igazán kéne. Illetve egy idő után átmegy energiavámpírba, és nem feltétlenül veszi észre.
- Nem alszik eleget, ami miatt állandóan kávéval próbálja felpörgetni magát. Ehhez társul az is, hogy ha nincs ideje, akkor hajlamos kihagyni egy két étkezést, így elég ingadozó a vércukorszintje. Mivel folyton pörög és alapvetően fáradhatatlannak tűnik, ezért az emberek sokszor bíznak rá olyan feladatokat, amiket nem szívesen végez el. Ilyenkor elég sötét gondolatai vannak, amivel lényegében csak magának árt.
- Elég gyakran cselekedik meggondolatlanul, erre pedig mindig később jön rá. Illetve ha ezzel szembesítik, sokszor hajlamos túlságosan magára venni a dolgot és könnyen megbántódik a dolgokon.

- Lotte! – kiáltottam a túlságosan is rakoncátlan kislányomnak, majd úgy hagytam ott az anyukát, akivel éppen beszélgettem, mintha legalábbis nem éppen egy mondat közepén tartott volna. Jóval fiatalabb voltam nála, és teljesen más érdeklődési körrel is rendelkeztünk. Ahogyan ő valószínűleg jóval rutinosabb lehetett a gyereknevelés témában, hiszen az ő kisfiai valamiért képesek fegyelmezetten játszani a homokozóba, míg az én ördögfajzatom az egész játszóteret el szeretné adni. Szinte éreztem magamon a nő rosszalló pillantását és beleláttam a fejébe.
Épp az előbb beszéltük meg, hogy egyedülálló anya vagyok, de nem tértem ki a miértekre. Minden bizonnyal azt gondolja, hogy képtelen vagyok rendesen felnevelni egy gyereket, viszont engem ez mind nem érdekelt. Hála az égnek anyukám rengeteget segített, így szerintem Lotte alapjáraton egy nagyon udvarias és kedves lányka volt... Már amikor nem akarta kikészíteni az egész környezetét.
- Nem szabad! – szóltam rá egy kicsit erélyesebben, ahogyan igyekeztem kiszabadítani a másik kislány barbie babáját a gyerekem markából – Nem kergethetsz meg valakit a játszótéren azért, hogy elvedd a játékát! Meg kell kérdezned arról, hogy játszhatsz-e vele.
A füleim teljesen kivörösödtek, miközben igyekeztem a lányomat nevelni, túlságosan is nyilvánosan. Nem kifejezetten szerettem azokat a szituációkat, amikbe a kis cserfes kevert engem, de hát... Határozottan a mi családunk tagja. Generációk óta minden anyuka csak annyira rossz gyereket kíván a sajátjának, amennyire ő maga volt az. A lányom pedig pontosan olyan, mint a családunk: folyamatosan kimondja azt, amit gondol, ráadásul elég közvetlen is, amivel folyamatosan kellemetlen helyzetbe hoz minket... Leginkább engem. Pont ezért is gyorsan összepakoltam a lányom dolgait, aztán szinte azonnal leléptem a játszótérről. Ilyenkor legszívesebben visszaforgatnám az idő kerekét, és kisangyalként viselkednék anyukámmal, hogy még véletlenül se üssön vissza az, amit egykor én műveltem vele... Hátha akkor kegyesebben bánt volna a sors.
- De anya – szólalt meg a lányom, amikor már a kezét szorongatva igyekeztem vele a zebra felé – Én is szeretnék sellőbarbit!
Halk sóhaj szaladt ki a számon. Nem igazán tudtam kiigazodni a saját gyerekemen, de kifejezetten boldoggá tett, hogy ennyire kreatív a kislány és nyitott a világra. Lényegében csodálatosnak láttam az én kis Lottimat... A legszebb gyereknek a világon. És ezen a képen az sem rontott, hogy nem feltétlenül szerelemgyerek ő.
- A múlt héten még focilabdát szerettél volna – mosolyogtam rá, majd megindultam vele a zebrán. Valamelyik fiú, aki tetszik neki az oviban azt mondta, hogy a foci a legjobb sport a világon, ezért a lányom kitalálta, hogy a lovagló óráit focileckékre cserélné. Én a magam részéről nem voltam a dolog ellenére, de a kettőt nehéz lett volna egyszerre finanszírozni... Így végül azt mondtam, hogy aludjon párat a témára. Nem hiszem, hogy a kedvenc lovát képes lenne magára hagyni.
- De olyan szép volt az a sellőbarbi, ami Bee-nél volt – figyeltem, ahogyna egymás után rakosgatja a kis harisnyás lábait és rám pislog a kék szemeivel. Nem bírtam megállni a mosolygást, és már előre éreztem, hogy mennyire sír a pénztárcám, amiért a mai nap bizony teszünk egy kitérőt az egyik játékboltba, hogy beszerezzük Lotte sellőbarbiját is. Azzal pedig nem akartam elkeseríteni, hogy ebben a korban a fiúk bizony inkább kizárják a lányokat. Sokkal inkább szerettem volna arra nevelni, hogy tegyen ő is így, ha ez megtörténik vele. Ha focizni szeretne, akkor hát focizzon, ha babákkal játszana, akkor tegye azt. Működik a kettő egyszerre is.
Ahogy beértünk az üzletbe, nem bírtam elfojtani az arcomra költöző kis mosolyt, amikor a lányom már-már ordítva köszönt az eladónak. Lényegében néha nem volt szívem visszafogni az energiáit, csak hallgattam ahogyan be nem áll a szája egészen addig, amíg oda nem értünk a babákhoz.
- Bee barbijának kék haja van – jegyezte meg, ahogy leguggoltam mellé, és óvatosan a füle mögé tűrtem a copfjaiból kiszabadult babahajakat. Figyeltem, ahogyan a szemöldökét összevonva veszi szemügyre a felhozatalt. Határozottan láttam rajta, hogy több is tetszik neki de a korábban említett kislány miatt hajlana a kék hajú babára.
- Azt válaszd, amelyik neked a legjobban tetszik, Lotte – simogattam meg a feje búbját, majd levettem a polcról egyet a halványlila hajú babák közül.
- Mit szólsz ehhez? – tettem fel a kérdést – Neki van szigonya is, és jár hozzá pár ruha. A kék hajúból nem fogsz tudni embert csinálni, szívem, viszont belőle igen. És így össze tudnának házasodni az otthoni Ken babáddal.
Mert fél éve éppenséggel az oviban kifejezetten népszerűnek számítottak a Ken babák... Én pedig nem akartam, hogy pont a lányom maradjon ki a jóból, viszont a másik barbijának az állítása szerint már Mackó úr volt a férje.
- Igazad van anya – jelentette ki végül én pedig betettem a kosárba a babát, miközben a csacsogását tovább figyeltem – Szegény Ken már nagyon régóta egyedül van. Ma délután összeadjuk őket, ugye?
- Összeadjuk – adtam meg a választ a lányomnak, majd a kezemet nyújtottam neki, hogy együtt indulhassunk vissza a kasszában álló, fiatal férfi felé.