Érdekes dolog, hogy mennyi minden befolyásolhatja az ember jellemét már a megszületésétől kezdve. A szülők nevelése, a rokonok, az óvodás társai, nevelői, a tanárok, az osztálytársak, a média és még sorolhatnám. Sokszor bele se gondolunk, hogy adott tulajdonság miért alakult ki bennünk. Lehet azt hisszük, hogy tökéletes életünk van, de közben ott van a bibi... Valami nem okés ott belül. Ekkor jönnek a pszichológusok, akik vagy tudnak segíteni vagy nem.
Szóval én sem tudnám megmondani pontosan, hogy miért lettem olyan amilyen. Vagyis egy-két pontot meg tudok magyarázni, mert tudom, hogy az váltotta ki belőlem, de a többi... Nos az rejtély, vagyis számomra biztosan.

Kezdjük a rosszabbakkal. Hmmm nos.... Túlságosan is képes vagyok aggódni azokért, akiket szeretek, aminek köszönhetően az őrületbe tudom kergetni az illetőket. Általában magamba fojtom azt, ha valaki megbánt, nem szeretek vitatkozni, kerülöm a konfliktust. Bár azért nagyon ritkán vannak ám olyan pillanatok, mikor sikerül áttörnöm ezt a gátat és kiállok a szeretteimért, vagy éppen magamért. Nehezen bízom meg másokban, főleg, ha pasi. Nah igen rossz apa példa és nagyon fájdalmas szakítás az első szerelmemmel. Emiatt nehezebben is nyílok meg új embereknek. Ami közben valahol érdekes is, mert színésznőnek készülök.
Néha túlságosan is stréber vagyok... Talán azért mert félek, hogy olyan sorsra jutok, mint anyám... Kell egy kis alkohol, hogy rendesen el tudjak lazulni egy nagyobb társaságban. Nicole mellett ezzel nincs gondom, de ha már a bátyja megjelenik húzom is fel a falat. Ééés igen. Ennek is megvan az oka...

A pozitív tulajdonságaimhoz tudnám azt sorolni, hogy bennem megbízhatsz. Nálam biztonságban tarthatod a titkaidat. Annak ellenére, hogy nincs egy egyszerű életem normálisnak tartom magam. Jófej vagyok, segítőkész, tisztelettudó. Jól megy a tanulás, legalábbis a humán tárgyak mindig is jól mentek. A fizika és kémia nem volt az erősségem, de azért belőlük sem voltam rossz, csak többet kellett rájuk tanulnom. Szorgalmas vagyok, amibe bele vágok azt véghez is viszem. Szeretem megoldani a problémákat. Igaz sokszor egyedül, ami szintén nem feltétlenül túl pozitív dolog, de úgy vagyok vele, ha magam is meg tudom oldani akkor miért kérjek segítséget. Nah meg legalább ezzel tanulok, fejlődöm. Céltudatos vagyok. Tudom mit szeretnék elérni és még ha nem is bármit, de tőlem telhetően mindent megteszek, hogy el is érjem azokat.

A szívem hevesen kalapál. Félek, izgulok, kezem remeg az idegességtől. Pedig nem először állok a színpadra, de most mégis idegesebb vagyok a szokásosnál. Talán azért mert ez az első komolyabb fellépésem, hisz ez már egyetem, nem holmi iskolai műsor. Itt jónak kell lenned, ha sikereket akarsz elérni.
A színpad jobb oldalán állva a függönyök mögött picit kikukucskálok a nézőtérre. Rengetegen eljöttek. Szemeimet arra a helyre irányítom, ahova az én barátaim, családom kapott helyett. Egy széles mosoly jelenik meg arcomon mikor megpillantom Nicolet. Örülök neki, hogy eljött. Sokat segített a gyakorlásban és ő volt az aki mindig nyugtatgatott engem. Főszerepet kaptam meg, ami nem kis dolog. Persze sok csaj e miatt rosszallóan is néz rám é legszívesebben meggyilkolnának, de nem érdekel. Ahogy tovább siklik tekintetem meglepődöm. Ty is eljött, de még a haverja Andy is. Ez meglep engem, de közben iszonyatosan örülök neki. Igaz én hívtam meg őket, de nem hittem volna, hogy eljönnek...
Azon viszont meg sem lepődöm, hogy anyám széke üres. Már előre látom, hogy hazaérve ott fogom találni a kanapén ájultan az alkoholtól. Szerintem még a meghívót sem olvasta el, pedig elvileg nagyon örült neki, és büszke rám... Vagy valami hasonlót mondott nekem... Régebben el is hittem neki ezt, de ma már nem igazán... Régen nem volt az alkohol szerelmese. Egy gyönyörű, vidám nő volt, aki imádta a családját, imádta a munkáját, az életet. Ennyire életvidám embert nem igazán láttam. Ha rossz napom volt a suliban ő mindig felvidított. Szerettem vele kettesben programokat csinálni. Mondhatni tökéletes volt minden. Jól éltünk, nyáron hármasban elutaztunk és élveztük minden percét... Ez viszont ma már cseppet sincs így. Mióta apa elhagyta őt egy fiatalabb, vonzó nőért... Magába fordult. Annyira szerelmes volt, annyira hitt abban, hogy ez örökké fog tartani, hogy miután aláírta a válási papírokat teljes mértékben összezuhant.  Azóta a különféle rövid italok társaságát szereti. Eleinte csak a borral barátkozott össze, de utána egyre komolyabb italokat választott... Én meg próbálom őt életben tartani...

Amennyire haragszom rá annyira sajnálom is őt... De közben meg nem ő az egyetlen nő, akit ott hagy a férje valami szebb nőciért. Ők mégsem választják az alkoholt, hanem felállnak, kikupálják magukat és beintenek az exnek. Apával azóta nem is találkoztam. Pedig jó volt a kapcsolatunk, de a jelek szerint ez tévedés volt. Úgy tudom már született neki két másik gyereke attól a másik nőtől.  Igaz kapunk valamennyi pénzt tőle, de sajnos szinte minden az alkoholra megy el. Ezért is voltam kénytelen munkát vállalni a suli mellett. Nem mondom azt, hogy könnyű, de nem is akarom sajnáltatni magam. Még mindig vannak olyan emberek a Földön, akiknek sokkal rosszabb a sorsa.

Viszont ezzel nem szabad most foglalkoznom, hisz a barátaim viszont itt vannak. És ez elég nekem. Kissé önző tudom, de ez most az én pillanatom lesz.
Még középsuliban ismerkedtünk össze Nicole-al. Már az első pillanattól kezdve összehangolódtunk, mintha csak régi barátnők lettünk volna. Imádom őt, a humorát, az energiáit, ahogy élvezi az életet. Kicsit anyumra hasonlít, vagyis a régi önmagára, és valahol ez is bennem van, amit neki meg is mutatok, de másoknak már kevésbé. Ő az egyetlen aki tud arról, hogy mi is van velem otthon. Ő még látta anyát a fénykorában, látta milyen Nő is volt. Azóta viszont sosem engedtem meg, hogy átjöjjön. Szégyellem, hogy milyen lett az otthonunk. El kellett költöznünk egy sokkal kisebb lakásba, hisz nem tudtuk volna finanszírozni a kertes házat. Még a zongorámat is eladta... Azóta csak a szomszéd idős hölgynek a zongoráján játszom cserébe azért, hogy segítek neki a bevásárlásban.
Így hát általában mindig én megyek át Nicole-hoz. Mondjuk nekik sincs túl sok kapcsolatuk a szüleivel. Túl sokat dolgoznak, ami szerintem szintén nem túl jó a gyerekeknek, de legalább ott vannak egymásnak Tylerrel. Látszik rajtuk, hogy szeretik egymást és Tyler mindent megtesz a húgáért. Igazi báty, aki vigyázz a testvérére... de sokszor rám is. Első alkalommal nagyon is meglepett engem. Elmentünk velük egy buliba és mikor az egyik már nem túl szomjas srác kicsit erőszakosabban lépett fel velem szemben oda jött és megvédett. Meglepetten pislogtam rá. Valahogy nem számítottam erre. Mindig is azt láttam, hogy játssza a nagymenőt, aki szereti a nők társaságát és nem fél őrültségekben részt venni a haverjával... De azt hiszem ez az a pillanat volt amikor megmutatott nekem akaratlanul is valami mást magából... És azt hiszem ez változtatott meg mindent.
A mai napig nem merem elmondani Nicolenak azt, hogy mit is érzek a testvére iránt. Persze próbálom leplezni, de hát ez nem is olyan könnyű dolog.

A tanárunk szól, hogy mindenki álljon a helyére. A színpad közepére lépek, leülök az egyik székre és várok. A szívem hevesen kalapál. A többiekre pillantok. Látom rajtuk, hogy ők is izgulnak. Ez mosolyt csal az arcomra. Halljuk még a visszaszámlálást, majd a függöny elhúzódik és minden idegességem elszáll.