Hogy milyen is vagyok? Akkor látod meg igazi énemet, ha közelebbről megismersz. Állandó mosolygó és mindig vidám, optimista megjelenésem miatt senkinek, még csak meg sem fordul a fejében, hogy az a mosoly milyen szenvedéseket és kínokat hordoz, leplez a lelkem mélységében. De ez jobb is így. Inkább gondoljanak túl keménynek és érzéketlennek, mint gyengének. Az élet megedzett, megtanultam, hogy nem jó kimutatni az érzéseimet, mert csak kihasználják azt. Szinte sosem sírok inkább magamban tartom a dolgokat, vagy elvonulok oda ahol senki sem láthat és kiengedem a gőzt magamból.  Nagyon sok szenvedést és bánatot hordok a lelkemben, amik belülről emésztenek fel lassan. Próbálok optimista lenni, mosollyal leplezni mindent ami bennem van és egyik napról a másikra élem az életem.
Céljaim vannak ugyan, de akkor sem leszek depressziós, vagy szomorú ha azok nem sikerülnek. Nagyon okosnak, intelligensnek tartanak, aki gyorsan képes felfogni az új dolgokat. Szeretem fejleszteni magamat és új dolgokat megtanulni.
Szeszélyes és szenvedélyes nő lakozik bennem, ez a tulajdonságom leginkább a szerelemben mutatkozik meg. Romantikus alkat vagyok, szeretem a szép dolgokat és a szívből jövőket, mindent ami a romantikában benne van.
Amit nagyon sokan nem kedvelnek az a szókimondó természetem, ami a szívemen az a számon. Legtöbbször előbb beszélek, mint, hogy gondolkodjak. Nagyon sokszor meg is sértek embereket ezzel. Vakmerő, makacs és kitartó vagyok, amit a fejembe veszek azt meg is csinálom, nagyon nehéz eltántorítani az elhatározásomból.
Hogy lásd a legbelső énemet gyere és ismerj meg igazán, akkor talán egy tiszta lelkű, kedves lány fog vissza nézni rád...
Ha elmondanám ki vagyok igazából, vagyis hát, hogy ki fia borja vagyok, tuti elmenekülnél előlem. Így inkább senkinek nem mesélek az életemről, mindenki csak annyit tud rólam, hogy Olaszországból jöttem és most itt tanulok.
Amit titkolok:
Apám az olasz maffia feje, mindenki retteg tőle és még csak a közelébe sem mernek menni. Hatalmas cégeket irányít, tulajdonképpen ebben "mossa a pénzét" úgymond. A munkások csak sejtik, hogy az ő keze ügyére dolgoznak, de beszélni nem mernek erről. Tudják, hogy apám kezéhez számtalan gyilkosság és "baleset" tapad, ám mégsem mernek semmit sem tenni ellene. Soha sem jelentette még fel senki. Pedig olyan sok családot szakított szét, tett tönkre, ölt meg hogy azt elmondani sem tudom. Jobb ha többet nem is beszélek róla azt hiszem.  
Joggal kérdezhetitek, hogy anyám, hogy tudott egy ilyen alakba belezúgni. Hát az elején ő semmit sem tudott apámról. Nagyon jól titokban tudta tartani az egészet. Aztán mikor rájött és apa elmondta, már nem volt mit tenni-e. Terhes volt velem, apának eszébe sem volt elengedni őt így. Így hát magához költöztette. Apám fiúra számított, ám fiú helyett én jöttem. Innentől kezdve én lettem az ő szeme fénye. Mindentől és mindenkitől óvott egész életemben. Ha valaki csúnyán bánt velem vagy ne adj Isten mást akart akkor ő rögtön közbelépett és brutálisan megleckéztette az illetőt. Egész életemben megmondta, hogy kivel találkozhatok, barátkozhatok és még azt is, hogy kibe szerethetek bele. Az csak apróság volt, hogy abba bele szólt, mit tanulhatok, hova mehetek, még az is, hogy mindenhova követtek az emberei, de ez... Anyám nem mert ellenszegülni neki, félt attól, hogy bántani fogja azokat, akikhez ragaszkodik. Szóval inkább hallgatott és tűrt. Engem is arra próbált tanítani, hogy engedelmeskedjek inkább.  
El se tudjátok képzelni, milyen szőrnyű volt az életem. Mindig is arra vágytam mikor nagyobb lettem, hogy szabad lehessek és azt tegyem, amit én szeretnék. Olyan nagy kérés lett volna ez tőle? Aztán mikor egyik nap azzal jött haza, hogy attól a naptól kezdve menyasszony vagyok, betelt a pohár nálam. Nem is ismertem az illetőt, soha nem is láttam. Apám egyik legjobb emberének a fia volt, akiről ő úgy gondolta méltó utódja lesz majd. Én ezt nem akartam nagyon nem. Anyám meglepetésemre, most az egyszer állt az én pártomra és azt mondta, hogy talán még várhatnánk ezzel.
Szökésem napja:
Anyám és én valahogyan kiharcoltunk apámnál, hogy Angliában tanulhassak menedzsmentet, ezt ő akarta, de nekem így is jó volt csak elmenekülhessek. Szerencsére kettőnket anyával nagyon szeretett apa, így engedett nekünk és tanulhattam. Az őreim számát is lecsökkentette kettőre. Ez nagy szó volt tőle, hiszen régen összesen 10 ember vigyázott a védelmemre. Szegények, mára már biztosan hallottak azok után, hogy szem elöl tévesztettek.
Hónapokig terveztem két barátnőmmel, a szökésem napját. Rendőrcsemeték voltak, az apjuktól kértek tanácsokat, de sosem mondtak semmit se nekik arról, hogy mért akarják tudni ezeket a dolgokat. Mindig titokban találkoztunk: női vécékben, öltözőkben. csak ott beszélgettünk, tudtam oda nem követnek a testőreim, így sosem tudja meg apám kik voltak a szövetségeseim. Nem tudja majd bántani őket ezért.
Aznap egész reggel ideges voltam, tudtam végre eljött az az idő amikor igazán szabad lehetek. Boldog voltam, ám nem mertem mégsem túlságosan örülni a dolognak. Tudtam nagyon kockázatos ez az egész. Ám valamiért azt éreztem sikerülni fog.
Aznap kellett visszautaznom Olaszországba, hogy megismerjem a vőlegényemet. Úgy is volt, hogy odautazunk a repülővel én és a testőreim. Fel szálltam a gépre és leültem a helyemre, ami vagy 15 székkel előrébb volt a testőreimnél. Én nem kértem, hogy apa gépet küldjön utánam, meglepettségemre elfogadta. Nagyon bízott a szegény bugyuta őreiben. Kezdők voltak szegénykék vagy mi. Mindenesetre elég idióták voltak. Anyám választotta ki őket, sejtette, hogy ilyenek, mégis őket akarta mellém. Szerintem sejtette mire készülök. Apám pedig imádta anyámat ezért engedett neki. Anyám meg rájött ezidáig, hogy apa sose bántaná sem őt, sem pedig a családját. Mindegy is.
Könnyű volt kicselezni őket. Leült mellém a gépre egy lány, valami színésznő. Én gyorsan felkaptam egy szőke parókát, más ruhákat és cipőt. Ő pedig olyan színű hajat rakott, mint amilyen az enyém. Felvette a ruháim, én pedig se perc alatt észrevétlenül leszálltam a gépről. Rögtön át is ültem egy Amerikába tartó járatra, hisz arra volt jegyem és meg sem álltam odáig.
Az úti célom New York volt. Ám itt sajnos hamis iratokkal kell élnem, mint Ariana Solis. Csak ennyit sikerült elrendezniük, azoknak akik segítettek nekem. Ez is több, mint a semmi. Remélem senki nem jön rá. Ekkor még nem tudtam, hogy valaki rájött az itt tartózkodásomra....