Carina & Ariana

Egy szolid, ám mégis szép sminket készülök felrakni magamra, ami illik majd a ruhámhoz is. Ismét feladatot bízott rám, mégpedig nem akármilyent. El kell csábítanom egy üzletembert vagy mit. Sőt még azt is el kell érnem nála, hogy teljesen belém szeressen. Utálom az ilyen feladatokat, de ha nem teszem meg, akkor búcsút inthetek annak, hogy végre szabadon járkálhassak a városban és nem kell bezárva maradnom a birtokon. Vagy legalább is valamennyire szabadon.
Hosszú ideje művelem ezt, meg hasonló dolgokat, mégsem voltam képes hozzá szokni ehhez. De ezt kell tennem nincs más választásom. Az az ember, akibe bele szerettem és ilyen helyzetbe hozott éppen most lép be az ajtón félbe szakítva gondolataimat.
- Kedvesem - szól hozzám áll nyájassággal, miközben átkarolja derekamat és egy birtokló csókot lehel nyakamra. - Ma nagyon jónak kell lenned. Leonárd szereti a szép nőket, de nehéz a szívébe férkőzni. Neked meg ezt kell elérned sőt ennél többet. -  mondja határozottan de ugyanakkor fenyegetően is. Remek.
- Akkor mégis, hogyan érjem el, hogy belém szeressen? - kérdezek rá idegesen. Mért kell nekem ezt csinálni? Nem szeretek becsapni embereket.
- Egyszerűen. Gyönyörű vagy és nagyon szexi - jelenik meg az arcán az mosoly, amit sosem tudtam hová tenni. - Nem kérek mást csak csábítsd el. Örülten szeressen beléd. Ki kell készítenem ezt az alakot. Ehhez pedig te vagy a legjobb csali. És én kész vagyok bedobni téged, a jó ügy érdekében természetesen. Ha kell le is fekszel vele.- Ezt még azért sose kérte tőlem, így elképedek. De ő ügyet se vet rám. Ilyenkor érzem azt, hogy sohasem szeretett. - Légy vágyat keltően káprázatos. De ne legyél kurvás. Ne légy könnyű vérű, akarjon megszerezni. - magyarázza, majd kivesz a szekrényemből egy csinos és mély kivágású ruhát. - Ezt vedd fel. - mire mondanék valamit ő ott hagy. Én meg könnyek között veszem fel magamra a ruhát.
A klubbig együtt megyünk, leparkolunk egy távoli helyen, ahol kapok még utasítást. Majd megpaskolja a fenekem én meg elindulok befelé. Számtalanszor csináltam már ezt, így eltudom rejteni félelmemet és keserűségemet. Kívülről egy  szép és csábító, nagyon szexi nő látszik, aki azonnal felkelti a férfiak figyelmét, amint belép a klubba. Pontos leírást kaptam az áldozatomról így szememmel rögtön őt keresem. Pár perc múlva észre is veszem a pultnál üldögél egy hölgy társaságában, meg pár úriemberrel. Határozott és kecse léptekkel odamegyek, feltűnően helyet foglalok a férfi mellett és rendelek valamit. Érzem, hogy felkeltettem a férfi figyelmét, mert felém fordul. Csak akkor fordulok feléje, amikor áldozatom megszólít.
- Hogy lehet, hogy egy ilyen kedves teremtés egyedül jön egy buliba? - mosolyog rám. Bájos mosoly keretében feléje fordulok. De jó képű ez az alak. Még magam is meglepődöm azon, hogy ilyen gondolat száll a fejembe. De nem szabad. Koncentrálnom kell a feladatra ha nem akarok büntetést. Felveszem flörtölő pozíciómat és felkészülök a játékra.
- És az, hogy lehet, hogy egy ilyen jóképű úriember hölgy társasága nélkül érkezik? - felelek rá ajkamba harapva. Valami folytán elpillantok a férfi feje fölött és egy ismerős lányt vélek felfedezni. BASSZUS! DE HISZ EZ A NŐVÉREM! Érzem, amint fal fehér lettem és majdnem elájulok. Nem nem szabad, hogy felismerjen, vagy megszólítson. Ijedten pillantok körbe az embereket keresve, akiket rám uszított, hogy figyeljenek. HA ezek rájönnek, hogy ismerem ezt a lányt... nem is tudom mit tennének. Nem tudom, hogy ő észrevette. Én minden esetre úgy teszek, mintha nem ismerném őt. Visszatérek a tárgyhoz és a férfivel kezdek el foglalkozni. A nővérem. Az én drága nővérem....

Csak egy átlagos estének indult, amikor a barátaimmal ki akartam kapcsolódni. Rám fért, mert állandóan csak dolgoztam, és ki kellett eresztenem a gőzt. Főleg, mert lassan már álmomban is a főnököm lealacsonyító szavai jártak a fejemben. Mármint nagyon dögös pasi, de mikor kinyitja azt a szép száját legszívesebben behúznék neki. Azonban lassan már kezdek hozzászokni. Legalábbis próbálok arra gondolni, hogy ő csupán építő kritikának szánja a maró gúnnyal teli mondatokat. Ilyenkor mindig emlékeztetem magam arra, hogy miért is teszem ezt, a saját karrierem, és jövőm miatt, és akkor varázsütésre kevésbé lesz idegesítő az a csinos feje. Legalábbis egy ideig…
Szóval kieresztettük a gőzt Francoval és Lucyval, és ez általában a főnök kibeszélése volt, vagy éppen az aktuális pasi ügyek.
- Viccelsz? – horkantok fel. – Mégis mikor lenne időm pasikra vadászni? – nézek Lucyra értetlenül.
- Az is csoda, hogy ma el tudtam szabadulni. – válaszolom.
- Este hétig az irodában voltam, és a főnök extra munkáit végeztem el. Komolyan mondom ez az ember…
- Tetszik neked. – sandít rám Lucy, én meg majdnem kiköpöm a Cosmo koktélt. Most tényleg azt mondta, amire gondolok?
- Dehogy! – nézek rá már szinte ijedten. Már csak ez az értelmetlen inkvizíció hiányzik nekem.
- Ugyan cica, nekünk hiába tagadod. – kacsint rám Franco.
Tényleg tetszene? Mármint nagyon jó pasi, de nem is tudom… úgy sincs esélyem, akkor meg miért is áltassam magam nem igaz?
- Jó pasi, de esélytelen. Én meg nem szeretek hiába reménykedni. Ezzel pedig le is zárom ezt a témát. – nézek rájuk szigorúan, mire összenéznek. Még közel sincs vége, van olyan érzésem ennek az egésznek, de most mégsem firtassák. Trent D´Onofrio valóban jó pasi, és igen vonzódom hozzá, de sajnos esélytelen az egész, és előbb utóbb megszólal, amivel elillan a vágy, és a düh veszi át a helyét. Vagy talán párhuzamosan ez a kettő? Mindegy is… a lényeg, hogy felesleges ezzel foglalkoznom, és erről álmodoznom.
- Te tudod. – von Franco vállat.
Már éppen szólnék, amikor egy ismerős arcot látok meg a múltból. Ez nem lehet! Vagy igen? Mit keres itt a húgom? Főleg mit keres ilyen féri társaságában? Azonnal milliónyi szörnyű ötletem támad, és remélem tévedek.
- Bocsássatok meg. – szólalok meg zavartan, és ott hagyva a barátaim elindulok a húgom felé. Sok kérdésem van hozzá, és mintha az égiek odafent nem akarnák, hogy feltegyem őket, mert nehezen jutok el hozzá.
Előttem vagy harminc riszáló test a táncparketten, és igen szinte már verekednem kell, hogy eljussak a célomig. A gondolataim csak úgy cikáznak, és képtelen vagyok gátat szabni nekik. A zsigereimben érzem, hogy a húgom bajban van, és nem tudok semmit sem tenni ellene.
- Ariana? – fordulok hozzá, és bár úgy terveztem, hogy átölelem, mégis lecövekelek előtte, és képtelen vagyok megmozdulni.
- Te mit keresel az államokban? Miért nem hívtál? – kérdezem kissé megdöbbenve, de a hangomban a csalódottság is jelen van, már ha hallani lehet a dübörgő zenétől. Ő is döbbenten néz engem, én is őt, és a mellette ülő férfi pedig minket. Persze engem is végigmér, de nem nagyon törődöm vele. Nekem most a húgom a legfontosabb, és, hogy megtudjam, miért van itt, és mégis mióta? Csak remélni tudom, hogy nem került bajba.

~ ✩ ~