Természetes volt, hogy amikor várost váltok, új törzshelye is kell keresnem. Seattle-ben is az utolsó évben amit ott töltöttem helyet váltottam, így nem volt meglepő annyira a dolog most. És az sem meglepő, hogy nem egy egyszerű krimót választottam magamnak. Attól sokkal... provokatívabb helyet. Természetesnek tűnt, miután Seattle-ben a kis vöröskének hála gyakran jártam egy olyan szórakozóhelyre, ahol lányok vetkőznek. Itt is valami hasonlót kerestem, bár talán valami ízlésesebbet, mint ahová ott jártam. Nem volt baj a Pitbull-al, csak nem volt egy nagyon kiemelkedő hely se, még ha lányokból elképesztő is volt a felhozatal, na meg ott volt a vöröske... Ő azért hiányzik, ezt be kell vallanom. Némi keresgéléssel és a város felfedezésével töltött idő után tévedtem Manhattan-ben a Vivid Cabaret-be, aminek már a neve megtetszett. Hordozott magából valamit a letűnt századból már ezzel az elnevezéssel is és végső soron talán stílusában is. Nem mondom, hogy ez már önmagában megvett, de arról meggyőzött, hogy legalább esélyt adni érdemes és betértem. Aztán azóta még sokszor. Meglett az új törzshelyem ahol tényleg kiereszthettem a fáradt gőzt akkor is, ha sokszor csak egy-két italra mentem be és különleges környezetben akartam azokat elkölteni. Persze azzal, hogy majdnem a nyitástól rendszeresen jártam be, magamra vontam némi figyelmet a helyen. Először a pultosok, mixerek kezdtek közvetlenebbül köszöngetni, aztán fokozatosan vált hétről hétre családiasabbá számomra a dolog és a viszonyom az alkalmazottakkal. Szigorú stílusom és sokszor metsző tekintetem ellenére is volt az itteniekhez mindig pár jó szavam. S végső soron a tulajjal magával is megismerkedtem és egyfajta kellemes kis viszony alakult ki közöttünk, megittunk egy-egy pohár italt, elcsevegtünk s persze az évődés is belefért. Merthogy fiatal nő volt a tulaj kissé talán szokatlan módon is. Ahol előzőleg volt a törzshelyem Seattle-ben, ott férfi tulaj volt és valahol ez is inkább a megszokott, de itt más volt a helyzet.
Így esett az eset, hogy ezen a szombat estén is itt töltöm az óráimat már azért is, mert Odette-nek is valami barátnős programja akadt és az esetleges közös egymás idegeire menés most nem volt opció. Őszintén nem is tdom miként gondolkodjam arról az egészről s minek is nevezzem az egészet. Még bonyolult és képlékeny. Majd az idő talán eldönti... lehet csúnyán hangzik, de most annyira nem is gondolok már vele, de minek is jönnék olyan helyre ahol nők táncolnak, ha azt tenném? Inkább a poharam után nyúlok, hogy kortyoljak, majd könnyed mosolyt villantok kártyapartneremre, ahogy felnézek lapjaimból, aztán igazítok kicsit a sötétvörös nyakkendőmön, hogy kifogástalanul álljon a fekete ing gallérja alatt. Egyező színű sötétvörös nadrágtartó is átszeli a fekete inget vállaimon a fekete, elegáns öltönynadrághoz csatlakozva. Öltönykabátom a privát terem székének párnázott, bársonyos kárpitján nyugszik. - Remélem hasonlóan kellemes a lapjárásod mint nekem, Salome. - jegyzem meg arcomon tartva a finom mosolyt, míg a poharat követően a kristály hamusban nyugvó, égő vékony szivar után nyúlok s egy kellemes, ízes füstadagot szippantok, majd visszateszem a helyére, elégedetten fújva ki azt. A party megy már egy ideje és ha nem is olyan csinos mint házigazdám, de azért helyes kis zseton kupac tornyosul már az oldalamon. Aki a szerelemben nem szerencsés ugye... mert én érzelmi tekintetben nem nevezhetem magam annak. Igaz mi most nem pénzben játszunk, a zsetonok csak számlálás és végeredmény meghatározás könnyítésére vannak. Nem, a tétek attól fantáziadúsabbak esetünkben! Én pedig újra végigpillantok a kezemen: pikk ász és nyolcas, treff ász és nyolcas... a Halott Ember keze. És ott az ötödik lap: egy kőr nyolcas. - Nos, emelsz, vagy nézzük a kezeket? - kérdem felvont szemöldökkel hátra dőlve a kényelmes, párnás székbe. Azok se rosszak amik a rendes teremben vannak, de a privát termek berendezése kétségtelenül fényűzőbb.
Mikor megnyitott a bár, hatalmas hírverést csaptunk, és rengetegen jöttek el. Rögtön az első nap majdnem ki ittak és ettek mindent a bárban. Szóval nagyon jó bulit csináltunk. És azóta rengeteg a visszajáró tag. Legyen az férfi vagy nő. A három szintes épületben sokan elfértek, és mindenki megtalálta itt a számítását. És itt a vendégek kényelme volt a főszerepben. A lehető legnagyobb luxust nyújtottuk itt nekik. És a visszajelzések is azt bizonyították, hogy mi is jól csináljuk a dolgokat. A lányok remekül és nem utolsósorban biztonságban érezték magukat. Tanultak, és nem érezték, kényszernek amit csináltak. Ők választották, és ha problémájuk volt, vagy bajba kerültek nyugodtan fordulhattak hozzám. De a nyitás óta feltűnt nekem egy alak. Szigorú tekintetű, keménykötésű férfi aki hamar jó viszonyt alakított ki a csaposaimmal és a mixerekkel, valamint a pincérlányokkal. Hamar törzsvendég lett belőle így azon a véleményen voltam, hogy én is megismerkedem vele. Jól láthatóan meglepte, hogy nő létemre én vagyok a hely tulaja, de ezt már megszoktam. Nem mindenki alkalmas ilyen feladatokra.
Most is egy privát szobában ültünk, és épp pókereztünk. Mit ne mondjak, ő jobban állt mint én a party terén. Nagy volt a valószínűsége, hogy a mai játéknak megint én leszek a vesztese. Nem voltam jó a hazárd játékokban, csak ha az életemről volt szó. Otthon is New Orleansban elhíresült rólam mennyire szerencsétlen vagyok a kaszinó játékokban, és az a becenév is rám ragadt, hogy „A legendás balek” Olyan szinten szerencsétlen voltam. És úgy látszott ez most is így volt. És az a mosoly amit rám villantott. És sejtettem a kérdéséből, hogy most is remek lapjai vannak az enyémmel szemben. Bár az is lehet, hogy csak a jelenléte terelte a figyelmemet a játékról és ezért nem voltam képes koncentrálni. Nyugodtan hátra dőltem a vörös bársonnyal borított széken és figyeltem ahogy a szivarjáért nyúlt. Még bal kezemben tartottam, a lapokat addig jobb kezem kinyújtva volt az asztalon és vörösre festett körmeimmel kopogtam a bútorlapon miközben árulkodó jeleket kerestem arcán, hogy vajon blöffölni készül vagy tényleg megint mellé pártolt Fortuna. - Hm… Nagyon remélem. Mert nagyon úgy tűnik, hogy Fortuna jelenleg nagyon hűtlen hozzám, és hozzád pártolt. - mondtam nyugodtan majd italomba kortyoltam. De őszintén szólva vele szemben soha nem bántam ha vesztek. Miközben a lapjaimat bámultam megigazítottam vörös koktélruhám pántját, majd egy sötét tincset a fülem mögé tűrtem.
Hazárdjáték az élet bizonyos értelemben. Mindenki kockáztat valamilyen szinten. Van aki jobban tudja ezt, van aki kevésbé. És persze a játékasztalnál ez van, hogy máshogy jön ki. Én alapvetően sem itt, sem ott nem mondanám magam sikertelennek, a számításaim jól be szoktak jönni. Ma is így volt ez, ahogy a Vividben leültem játszani Salome-vel. Ma lassan és megfontoltan haladtam, inkább biztosra mentem és körről körre építettem ki előnyöm zsetonok terén. Kellett is, mert a lapjárás kevéssé hozott "nagy" kezeket, inkább párok, drillek határozták meg ezt a játékot. Végső soron szerencsém volt, mert magasabb párt tudtam mutatni a kezdő körökben többször, így volt időm elhúzni kicsit zsetonok terén. Az is kellett persze, hogy egyébként bírom az alkoholt s drága házigazdám hiába próbálkozott nagyon kedvesen kínálni és ezzel rontani az esélyeimen, azon túl, hogy nem keresett rosszul a fogyasztásomon, a játékban ez nem segített. A scotch fanyar íze és a szivar olyan elegyet alkottak a kártyajátékkal, amik engem inkább csak tovább pörgettek. Volt egy pici vadnyugatos ebben az egészben s most ez a kéz... - Hűtlen egy szerető, az biztos. - ingatom a fejem s igyekszem nem szélesebben elmosolyodni. Egyrészt arra nincs szükség, hogy a kelleténél jobban örüljek a lapjaimnak, másrészt fölösleges a szerencsém a másik orra alá dörgölni, a helyzet magáért beszél. - Ezek után viszont egyértelmű, hogy nem emelsz. Akkor viszont... nincs más hátra, mint teríteni. - majd az asztalra kerülnek a lapok és én hátradőlök, tarkóm mögött fonva össze ujjaimat. - Ez egy full. Mondjuk remélem én most nem járok úgy, mint Vad Bill Hickok! - nevetem el magam könnyedén, mert nála is két fekete nyolcas és fekete ász volt amikor megölték. Nálam a harmadik nyolcas az ötödik lap és ez ki is adja a full-t, amit bejelentettem. Várok Salome lapjaira, mert érhet még meglepetés, de ha nyertem a kört, akkor előre dőlve magamhoz húzom amit nyertem. Közben végigmérem az állást, majd egy őjabb slukk után a szivarból ismét magamhoz ragadom a szót, míg hideg, mégis meg-megcsillanó kék tekintetem egyenesen Salome szemeibe mélyesztem. - Ahogy látom nincs már sok zsetonod. Megyünk a teljes bukásig, vagy egyszerűen megvonjuk most a végkövetkeztetést? - nyúlok a szivar után szavaim végeztével, hogy újabbat szippantsak. A döntés a kezében, kockáztathat egy vad all-in akcióval még ezt elismerem, de nem tűnik a leginkább logikus megoldásnak. És igazság szerint ezek a kártya party-k inkább egymás kedélyeinek borzolására, a hangulat fokozására szolgálnak inkább s ez így van most is.
Sajnos a leitatás sem jött be és a figyelem elterelés sem. Nem menekülhetek a csúfos kudarc elől. És ezt Max is nagyon jól tudta. És őszintén szólva azzal a mosollyal az orrom alá dörgölte, akár akarva akár akaratlanul. - Fortuna egy hűtlen szuka… - mondtam vállat vonva majd rábólintottam a terítésre, majd mikor megláttam a lapjait, sóhajtva a plafonra pillantottam. - Egy sima párom van semmi több. - mondtam ahogy hajamba túrtam. Egyértelmű volta a vereség amit És ezt pofátlanul meg is mondja mikor a zsetonokra tereli a szót. Én meg csak felemeltem a kezeimet, a megadást jelezve. - Nem megadom magam. Ismét te nyertél, nincs kedvem a megsemmisítő vereséghez. Egy kis büszkeséget hagyj meg nekem. - mondtam egy mosollyal, majd kortyoltam az italomból, és lassan felkeltem az asztaltól, és nyugodt kimért léptekkel, megkerültem az asztalt, és a háta mögé álltam. Elkezdtem a vállait masszírozni, és közelebb hajoltam. - Nos, nyertél, mit kérsz jutalomnak? - kérdezem tőle, ahogy a nyakára adtam egy csókot, majd ahogy a mellkasára simítottam kezeimet, miközben átöleltem. Bár volt egy sanda gyanúm, mint az utóbbi időben. Úgy hogy volt egy pár ötletem.
- Van egy pár a világon... de senki sem olyan állhatatlan, ez biztos. - jegyzem meg egy könnyed mosollyal. Igyekszem visszafogni magam, de azért a győzelemnek csak örül az ember, pláne pár pohár után. Én pedig nem ma kezdtem az iszogatást... szóval bírom a gyűrődést. - A semminél viszont mégis több. Hodie mihi, cras tibi - Ma nekem, holnap neked... - idézem könnyedén a latin mondást már csak úgy rutinból is, amíg végigmérem a zsetonok kupacait.Na igen, ma határozottan nekem állt a zászló. Azt is láttam, ahogy barna fürtjeibe túr, mintha még mindig el akarná terelni a figyelmem s a koncentrációm arra vezetni, hogy milyen selymes is lehet és jó közéjük túrni... pedig már ez lényegében szükségtelen. - Azért van bőven büszkeséged, ha most nem is nyertél. De hosszú távon meg igen: továbbra is van egy törzsvendéged és hétről hétre gazdagodsz is rajtam! - jelentem ki könnyedén felnevetve a végén. Nem zavar ez, így van a világ rendje s éppen ezért se kell különösebben aggódnia az egész miatt. Lehet, hogy veszített, de alapvetően nem jár velem rosszul. Én meg miért ne említeném ezt meg? Nincs ebben semmi. Tekintetem nem követi a lányt amikor feláll, mert tudni vélem mire készül, így csak hallgatom, ahogy a zene tompa pulzálásától kicsit elüt sarkainak határozott koppanása a padlón, én pedig elnyomom a szivarom s már érzem is azokat a törékeny kacsókat. - Hmmm... - kissé morgósan jön mélyről a hangom, főleg, ahogy még csókot is kapok a nyakamra, majd megérzem azokat a finom ujjakat az ingen keresztül izmos felsőtestemen pásztázni. Kezem hátranyúl buksijáért, hogy most tényleg tincsei közé simítsak és úgy húzzam megfelelő helyzetbe arcocskáját. - Mit szólnál egy privát tánchoz, amilyet csak tőled kaphatok? - búgom mély, érces hangon fülecskéjébe a kérdést, majd lágyan meg is harapom fülcimpáját.
Csak lazán vállat vonok egy félmosollyal, hisz a vereség az vereség. Jobb beismerni, mint tagadni a csúfos kudarcot. De őszinte leszek vele szemben nem bánom ha veszítek. Jó vendég, az alkalmazottaim is kedvelik. És azon kevés ember közé tartozik, akiket én magam szórakoztatok. Hisz engem általában csak az igen nagykutyák kérnek. - Beismerem, ez a fajta hazárdjáték nem az én szerencsémnek kedvez. De ha az életemről vagy az üzletről van szó az már más téma. - mondtam nyugodtan. Nem volt mit szépíteni, és igaza volt nem mindig lehet nyertes szériája az embernek. - Erre csak azt mondhatom, hogy Absque pugna non est victoria. - Küzdelem nélkül nincs győzelem. - túrtam a hajamba majd megigazítottam azt, bár ez már nem a figyelem elterelés része volt. De mondhatni az a bölcsesség végig kísérte az eddigi egész életemet. Szóval én megtanultam küzdeni, az nem vitás. Majd én is felnevetek. - Igen és tegyük hozzá, hogy a kedvenc törzsvendégem. De tudod jól, hogy ezt a gonosz világot, csak a pénz mozgatja. - mondtam nyugodtan, majd felkeltem szép nyugodtan, és mögé lépte elkezdtem kicsit kényeztetni, és jól halhatóan jelezte, hogy tetszik neki, aminek nagyon örültem. Mikor a fülembe súgta mit is akar és gyengéden ráharapott a fülcimpámra halkan felsóhajtottam, miközben a ruha anyagán keresztül kissé végig húztam körmeimet izmos mellkasán. - Akkor kérem Mr. Goltz fáradjon a kanapéhoz és foglaljon helyet. És élvezze a műsort. - suttogtam fülébe, és újabb csókot kapott a nyakára majd lassan elengedtem.
Nem panaszkodhatom életem eseményeit és epikuroszi örömeit illetően, de alapvetően azok között is van olyan, ami kiemelkedik. Ez pedig egy-gy látogatásom a Vivid-ben, kiváltképp, amikor a tulaj társaságát élvezhetem. Kellemes poharazós csevegések és általában jó hangulatú esték keverednek ebből, mint most is. Ez a kártya party mindig jó dolgokhoz szokott vezetni... - Azért itt sem mindig olyan rossz a helyzet, két hete is te nyertél végül. - engedek el egy kis nevetést játékos mosollyal kísérve, ahogy annak az alkalomnak az eseményeire visszagondolok. Akkor ő kérhetett a győztes jogán. - Ez többnyire igaz, bár szerintem te is tudod, hogy jó helyezkedéssel és ügyes mozgással az árnyak között nem mindig szükséges a küzdelem. Igaz, egy ilyen kártya party-ban az nem válik be mindig, mert konfrontálódni akkor is kell.... bármennyire is ügyesen tudod amúgy a férfiakat elvarázsolni. - jegyzem meg könnyedén, mintegy jelezve is, hogy mesterkedésein valamelyest átláttam, de ő is csak olyan játékos-pajkos módon űzte ezeket, nem vérre menően. Akkor más lett volna a dolog természetesen. Így meg egy ínyenc kis játék egy epizódja a dolog, amit szerintem mind a ketten élvezünk. - A kedvenced? Mindjárt meghatódom... nem is tudom mivel érdemeltem ezt ki. - pillantok pajkosan a szemeibe, aztán kiürítem a poharamból az utolsó korty whisky-t is. - Azonban ez a világ annyira nem gonosz Salome. A világ jobbára közömbös, se nem jó, se nem rossz. Az emberek persze más lapra tartoznak... de ez a közömbösség is már zavarja sokak igazságérzetét. Viszont a pénz csak az egyik P betűs szó, ami minket kormányoz ebben a világban. -könnyen csúszom át filozofikusabb irányba, ami azt illeti, főleg, ha ittam is. Bár ennek most annyira nincs itt az ideje és Salome gondoskodik is róla, hogy elterelje a figyelmem. - Rendben. - biccentek s mormolom a fülébe a második csókocska utána ahogy karjainak édes fogságából szabadulok, fel is állok a székből, hogy a hasonló bársonyos borítással ellátott kanapéhoz sétáljak határozott lépteimmel s ott foglaljak helyet, ahogy Salome kérte.
- Az igaz. Voltak nekem is nyertes szériáim. - bólogattam egyetértően, ahogy felnevettem vele én is. Hisz igaza volt. De akkor is nagyon jól éreztük, magunkat. Mint minden alkalommal ha itt volt. És meg kell hagyni, ha vesztettem ha nem akkor is élveztem a kártya partykat. Kellemesen felborzolta az idegeinket ami jó hangulatot teremtett köztünk. Nem mondtam semmit, az üzlettel kapcsolatos megjegyzésére, hisz most az üzleti életet, nem akartam bele vinni a dolgokba. Sose jó az élvezeteket keverni az üzlettel ilyenkor. Legalább, is számomra meg volt az üzlet ideje, de nem amikor vendégem volt. - Nem is tudom… - mondtam egy mosollyal. De tényleg ő került az elsők között a VIP listára. Közben a háta mögött állva kényeztetem őt, ahogy beszélgetünk. Mellkasát cirógattam miközben arról beszélt, hogy a világ nem gonosz, csak az emberek. Ezzel tudtam volna vitatkozni, de mondjuk úgy hogy igaza is volt meg nem is. - Ha te mondod elhiszem. - mondtam egy halvány mosollyal. Majd át terelődött a szó a nyereményére. És megkértem, hogy üljön át a kanapéra. Ahogy felkelt, még végig simítottam hátán, majd nagyon picit hangosítottam a zenén. Majd mikor helyet foglalt, megálltam előtte neki háttal. Majd mikor új szám kezdődött, lassan elkezdtem ringatni a csípőmet. És lassú mozdulatokkal elkezdem a zene ütemére mozogni. Pár perc tánc után elkezdtem vállaimról lehúzni a ruha pántjait ahogy szembe fordultam vele. A vörös ruha pedig lehullott rólam, ami a bokámnál landolt. Így csak a vörös fehérnemű maradt rajtam. A mozdulataim lassúak és nyugodtak voltak. Elvégre a táncnak az volt a lényege, hogy mindent a szemnek és semmit a kéznek. A vágyak felkorbácsolása volt itt a lényeg.
- És ki is élvezhetted alaposan a nyereményed. - kacsintok rá, hiszen tudja, hogy mire gondolok. Akkor ő nyert és ő választhatott magának nyereményt a játszma végén. Persze ez két hete volt s most a második győzelmem zsebelhettem be így sorban, amiért meg én nem panaszkodhatok különösebben. Összességében pedig Salome nyer rajtam azért, amit minden neheztelés nélkül jegyzek meg s igazából ő se feszegeti a témát, de talán nem is kell. Lesz még olyan dolog ezzel kapcsolatban, amit fel fogok neki vetni, de nem most. Még ráér. És igazság szerint szívesebben koncentrálnék most rá, főleg ahogy érzem közelségét, illatát és érintéseit. - Erőltesd meg akkor a csinos kis buksid, mert kíváncsi vagyok! - jegyzem meg mélyről felszakadó érces kacajjal kísérve szavaimat. Szerettem vele szóban is elcicázni, mert élvezetes adogatások voltak ezek is, pláne ahogy így cirógatott közben. - Jól teszed. Bár hallom a hangodon, hogy vannak kétségeid, de majd egy pohár ital mellett máskor megbeszéljük ezt is. - mondom, miután érzékeltem tónusán, hogy mi a helyzet. S ez volt az igazság is, szívesen elbeszélgettem vele már az első alkalomtól fogva, hogy ide betértem. Eleget tettem kérésének, amit egy simítással is jutalmazott, majd a kanapé melletti asztalon lévő üveg után nyúltam, hogy amíg állítgat a hangerőn, én is picit elfoglaljam magam. Aztán hátradőltem kicsit s figyeltem a szemeim előtt kibontakozó műsort finom mosollyal ajkaimon, amit csak akkor törtem meg, mikor ivásra emeltem az üveg száját, hogy némi perzselő alkoholt küldjek végig nyelőcsövemen. De a látvány is perzselő volt, a lassú tüzű szenvedélyes fajtából. Salome értette a dolgát s kellő hergelés után hullott alá a vörös anyag, hogy csipke költeményben csodálhassam meg aztán tökéletes idomait s én ezt egy kacsintással háláltam meg, majd újabbat kortyoltam s vártam a folytatást. A hangulat kezdett forrósodni, ez biztos volt.
Miután leült, én elkezdtem táncolni neki. Szándékosan voltam, lassú és érzéki. Minél jobban fel akartam hergelni ami a tánc során úgy láttam, hogy sikerült is. Mikor eléggé felhúztam. Közelebb mentem, hozzá. Ahogy lehajoltam a térdeire támaszkodtam és végig simítottam rajta. Jöhetett a következő fázis. Ahol már megengedettek voltak az érintések is. Ahogy közelebb hajoltam, hogy melleim, szinte már súrolták, a mellkasát. Jöhetett az ölbe tánc. Hozzá dörgölőztem, miközben kivettem kezéből az üveget, majd a számhoz emeltem, és miközben bele kortyoltam, néhány csepp végig gördült a szám sarkán végig az államon, le a mellkasomra. Majd letettem a földre az üveget és folytattam a táncot. Simogattam és dörgölőztem, hozzá. Miközben megfordultam, ölébe ültem, és fejemet hátra hajtottam a vállára, és úgy tekertem a csípőmet. - Remélem élvezed a táncot… - mondtam suttogva miközben hátra nyúlva megérintettem a arcát.
Nem az első alkalom volt, amikor nőt láttam táncolni, így rutinosan helyezkedtem várakozó helyzetbe s figyeltem érdeklődve a bemutatót. Ugyanakkor azt is meg kell hagyni, hogy az ember általában ritkábban láthat Salome-hoz hasonló kategóriájú hölgyeket így és nekem ez nem is került lényegében szinte semmibe. Ami pénzt itt költöttem azt egy sima bárban is elköltöttem volna, pláne ha az ember még egy nőt is bűvöl ott a helyszínen... szóval azt is mondhatom, hogy nekem megérte a dolog. A ruha lehull és a fehérneműs csodát nézhetem, ahogy a zene ritmusára vonaglik érzékien s tökéletes mozdulataival kiválóan tudja, hogyan is bánjon. Igen, tetszik amit látok, nem kéne az alkohol se ehhez, de rossz megszokás. A feszültség picit oldódott, ahogy Salome közelebb jött, de mellette majdnem azonnal más módon újra is termelődött érintése kettősségével. Hergelt és kényeztetett egyszerre. Engedtem, hogy elvegye az üveget s kedvére cselekedjen vele, a legördülő aranyló whisky cseppeket pedig szépen lecsókolom keble telt halmairól s nyakáról felfelé haladva. Élveztem minden pillanatot, közelségét, az illatát, testenek kecses pompás voltát az ing és az öltönynadrág nrm túl vastag anyagán át. Ő pedig érezhette odalent a keménységet öléhez nyomódni ahogy új testhelyzetbe került háttal nekem, én pedig újra végigcsókoltam és picit harapdáltam is a nyakát. - Szerintem pontosan tudod mennyire... és azt is, hogy mit érsz el vele... - mormolom fülébe s játékosan megharapom fülcimpáját, míg szelíden csípőcsontjaira markolok. - Dalold el madárkám, mit szeretnél, mit tegyek veled... minél több részlet, annál nagyobb lesz a jutalom. - jegyeztem meg ércesen karcos szavaimat egyenest fülébe juttatva.
Minden. Minden mozdulat, hang, illat és íz… minden azt szolgálta, hogy a vendégem vágyait felkorbácsoljam, és jól láthatóan sikerült is. Mikor oda táncoltam hozzá, és térdeire támaszkodtam majd végig simítottam combjain éreztem, hogy minden izma megfeszült. Alaposan izgalomba jött, és pont ezt akartam. Szeretem ezt a kettősséget alkalmazni. Egyszerre kínozni és kényeztetni, mondhatni ez már a védjegyemmé vált. Mikor lecsókolgatta rólam, a az ital cseppjeit csak mosolyogva sóhajtottam fel. Majd folytattam, a táncot az ölében és jól érezhető volt izgalma. Lehunytam a szemeimet, mikor elkezdte a nyakamat csókolgatni és harapdálni, a gerincemen végig futott a szokásos borzongás amit csak kevesen tudtak kihozni belőlem. Közben szándékosan jobban hozzá dörgölőztem, hogy még inkább felhúzzam. Tökéletesen éreztem, hogy mennyire élvezte. Majd felkuncogtam mikor a fülembe suttogott. - Ugyan… Kérlek, rosszra gondolsz. Én csak azt akarom, hogy jól érezd magad. Ez a te estéd. - suttogtam neki. Felsóhajtottam, mikor rámarkolt a csípőmre. Kicsit tekertem csípőmön, hogy izgassam még, majd mosolyogva megfordultam, ahogy megfogtam kezeit és lovagló pózban az ölébe ültem. - Nem, nem. Akinek ma a kívánságai teljesülnek az te vagy. - mondtam neki közelebb hajolva hozzá, ahogy az arcát és nyakát simogattam. Közben másik kezemmel elkezdtem, az ingét kigombolni, és ujjaimat végig húztam kidolgozott mellkasán. Majd körmeim hegyével kezdtem, cirógatni. - Szóval mit szeretne, Mr. Goltz. Állok rendelkezésére, amiben csak szeretné… - suttogtam a szájára, közben végig a szemeit figyelve.
Keresve se találhattam volna jobb helyet és társaságot az érzéki izgalmak átéléséhez, mint egy este Salome-val. Szerettem vele beszélgetni, ahogy kártyázni is, ugyanakkor ezek a dolgok előbb-utóbb valami máshoz is vezettek s többnyire ebben a privát teremben kötöttünk ki. Szerettem nézni, ahogy táncol s nem ez volt az első alkalom, de ugyan úgy élveztem mindegyiket s a hatásuk is megvolt természetesen, ahogy most is. Ő is tisztában volt ezzel s cinkos kis összepillantások jelezték, hogy ebben a játékban mind a ketten élvezzük a magunk kis szerepét. Először csak ajkaim érintették ahogy hozzám dörgölőzött és én élvezettel csókoltam és haraptam gyengéden a puha fehér bőrt, szívtam be illatát közelről. - Jól érezzem magam, vagyis kellően felhergelsz... - kacagok fel. - De jól teszed. És azt se feledd szépségem, hogy minden közös este egyúttal közös örömöt is jelent. - mormolom karcos hangomon fülecskéjébe s újra megharapom fülcimpáját. - Mert nekem te is számítasz. - teszem még hozzá, majd hagyom, hogy megforduljon miután még vetettem egy utolsó pillantást finoman domborodó kebleire miknek halmait jól kiemelte eddig ahogy hátával a mellkasomnak dőlt. Új helyzetében ahogy cirógatott, az én becéző ujjbegyeim az ő kecses gerincének vonalán simítottak végig csigolyáit kitapintva. Tetszett, hogy a több, mint húsz centis magasság különbségnek hála olyan törékenynek hat mellettem s kezeim között. - Mindent Salome. Téged. - jelentem ki egyszerűen, tartva a mély szemkontaktust, míg élvezem cirógató ujjait s körmeinek játékos érintését, ajkaim pedig a maradék apró távolságot is zárják közöttünk s megcsókolom őt végre. Lassú, szenvedélyes és érzéki csók ez, míg erős tenyereim filigrán alakján kalandoznak erélyes, mégis szelíd érintéssel, aminek végpontja az, hogy vörös csipkeköltemény melltartójának kapcsához jutnak ujjaim s kioldják azt. Ajkaink elválnak egymástól s a melltartó távolabb kerülhet tőlünk, én pedig forró csókjaimmal újra nyakán haladok végig lefelé egyenesen peckes kebleihez s azokat csókolom egyiket a másik után, mellbimbóit nyelvemmel édesgetve s meg-megszívva. Kezeimnek pedig új feladata támad: az egyik sötét fürtjei közé merül s finoman cirógat és markol a tincsekre, a másik pedig formás kerek fenekére siklik és azt gyúrja finoman.
Ahogy tánc, közben hozzá dörgölőztem, ő meg csókolgatott és harapdált, az a bizonyos kellemes borzongás futott rajtam végig. Élvezem, nagyon pedig nekem az lenne a dolgom, hogy élvezetet nyújtsak, de Max más mint a többi vendég. Törődött, velem és ez jól esett. - Ezt örömmel hallom. És érzem is. - mondtam egy gonoszkás mosollyal. - Igen, ennek kifejezetten örülök. Nem hiába vagy te különleges vendég. Megsimítottam az arcát, lágyan az ujjbegyeimmel, ahogy felé fordítottam a fejemet. - Köszönöm… - suttogtam neki, majd felkeltem, hogy gyorsan megfordulva, szembe kerülhessek vele. Majd halk sóhajtást csikart ki belőlem, miközben gerincem vonalát cirógatta. Imádtam elveszni a szemeiben, igazán képes voltam elveszni bennük. De nem is bántam. Ha meg hozzám, ért az mintha parázs égetett volna. Mondhatni, nem egyszerű táncosnő és kuncsaft kapcsolat volt ez. Hanem próbáltuk, megadni a másiknak azt amire szüksége volt. - Szóval mindent? Hm… meglátom mit tehetek ez ügyben. - somolyogtam ahogy kényeztettem, és körmeim hegyével cirógattam a mellkasát, majd hagyom, hogy megcsókoljon. Lágy ész még is szenvedélyes volt. Érintései pedig határozottak, egyben még is finomak, pedig ezek a kezek, könnyen összetörhettek volna. Még is gyengéd volt, és mintha lágyan becézgetett volna. Egyáltalán nem lepett meg, hogy milyen ügyesen szabadított meg a melltartómtól. És mikor ismét a nyakamat kezdte csókolgatni, egyre lejjebb haladva a hajába túrtam. Mikor elért a melleimhez, nem bírtam ki és hangosan felnyögtem ahogy hátra vetettem a fejemet. Közben kezeim automatikusan mozdulnak, és vállán elkezdem lefejteni a nadrágtartót, és a kigombolt inget, miközben néha körmeim végig szántják, izmos vállát. Majd karjaimmal körül fonom, nyakát ahogy hajába túrok, és átölelem mély sóhajok közeledte, ahogy közelebb húzódom, hozzá. Majd egyik kezem elindul a hátán lefelé és finoman végig karmolom, jelezvén, hogy én is nagyon élvezem a dolgot. Majd kicsit elhúzódtam tőle, és vállainál fogva a kanapé háttámlájának nyomtam őt, már amennyire hajlandó volt rá. Majd most, én kezdtem a nyakát csókolgatni és harapdálni, vigyázva, hogy azért ne hagyjak nyomokat rajta látható helyen. Nem lett volna szerencsés a diákjai előtt megjelenni egy sötét lila csókfolttal a nyakán. - Csak lazíts. - suttogtam, majd lágyan végig húztam, körmeimet mellkasán, a lehető legfinomabb módon, közben gyengéden nyakába haraptam.
- Igen, elvégre én elnyerlek és nem megveszlek. - jelentem ki egyszerűen, mert ez is az igazság. A táncosok meg a hangulat miatt járok a Vividbe, nem nagyon szoktam lányokat "vásárolni", ami azt illeti. Salome-vel is elkezdtünk beszélgetni, táncot persze fizettem először, de az "indulatok" csak elszabadultak s hamarosan játékestek lettek a beszélgetések részei, az egész pedig valahogy mindig a játék végső tétje lett, játékzsetonok ide vagy oda. - Szóval ha azt vesszük, te vagy a díjam, az pedig igen becses kincs! - teszem hozzá egy kacsintás keretében a simogatásra is mosolyogva. Persze soha nem kezeltem tárgyként, épp ellenkezőleg. Mindig is figyeltem rá és törekedtem arra, hogy olyat adjak neki, amit én tudok. Szerettem gyengéd odaadását és ez az egész kezdett kicsit emlékeztetni mindarra, amit Seattle-ből otthagytam. Lehet ezzel megvan a kirakós hiányzó darabja ilyen tekintetben? Salome megfordult s én örömmel fogadtam ezt a változást is, bár nagyon jó volt azt a csodás kerek popót az ölemben érezni, de szerettem a szép szemeiben is elmélyedni, alabástrom vonásait kutatni tekintetemmel... és még sorolhatnám. - Igen, minden porcikád. A puha ajkaid, az édes öled, azt a formás popód... mindaddig, amíg ki nem merülünk a kéjek hajszolásától mind a ketten elégedetten. - mormolom ajkaira s szavaim közé finom csókokat keverek ahogy azokat édes ajkaira hintem. Szerettem ahogy sóhajtott, vagy megremegett kezeim között, ajkaim, érintéseim alatt. Aztán a játékos csókok helyét egy komoly, mély és szenvedélyes csók veszi át. Utána melltartójától szabadulok meg, a piros csipkére már nem lesz szükség. Közös örömteli pillanatok veszik kezdetüket s én finom morranásokkal élvezem körmeinek érzéki és felpörgető karmolászását. Jól használja ezt az eszközt, meg kell hagyni. Így hát hagyom is kicsit irányítani, nekitolhatja a vállaimat a kanapé bársony borításának s én játékosan mosolygok rá, majd élvezem mindazt, amibe belekezd. - Lazítok, de mindenhol nem megy... bár ezt gondolom nem bánod. - jegyzem meg könnyedén nevetve fel, de ez az igazság. Ki tudná ilyen helyzetben teljesen ellazítani magát? Tenyereim azért nem teljesen tétlenek s végigsimítok harisnyába burkolt formás combjain kicsit.
Számomra ez újdonság volt. Már mint Max viselkedése, hisz ő találta ki a kártya partikat. Mintha neki tényleg nem lett volna elég, hogy szimplán csak megvesz, mint mindenki más. Őszintén szólva, ő az első naptól kezdve másként bánt velem, mint a többi ide látogató. Kedves volt, és figyelmes. Sőt még bókolt is. Vele igazán könnyű volt gyengédnek lennem. Olyannyira, mint mással sohasem. Mindig csak a mi közös kis esténket vártam, mióta ez elkezdődött köztünk. - Még sosem mondtak ilyen kedves dolgokat nekem. - mosolyogtam rá, miközben tovább simogattam őt. Miközben, halkan felkuncogok ahogy minden szava után egy apró csókot kapok tőle. Tudta jól, hogy kell egy nőt megszédíteni, és ha tetszik ha nem, rám is hatással volt. - Ez jó tervnek hangzik. Egy újabb közös kimerültség. -mondtam majd, hagytam, hogy megcsókoljon. Gyorsan megszabadított melltartómtól, ami kitudja hová került. Én meg közbe finom kis karmolásokkal kényeztettem, ami jól hallhatóan tetszett neki. Majd hagyta magát, hogy a kanapé támlájának, nyomjam őt. Jól tudtam, hogy önszántából adta át az irányítást, de nem zavart. Itt volt az ideje, hogy tényleg megkapja a neki kijáró élvezeteket. - Ó, azt nem is hagynám, hogy teljesen ellazulj. - válaszoltam neki egy angyali mosoly kíséretében, hisz eljött az ideje, hogy kibújjon az a bizonyos kis démon ami ott bújt meg mindig a háttérben. És lassan a nyakára tapasztottam a szám, miközben éreztem, hogy tenyereit, combjaimra simította. Szerettem, hogy olyan erős, még is mindig képes finoman hozzám érni. Ez a kettősség nagyon vadító volt számomra. Majd lassan elindultam, apró csókokkal és finom harapdálásokkal, mellkasa felé, ahogy óvatosan kimásztam öléből. Ahogy haladtam lefelé addig kezeim sem tétlenkedtek, hisz még kínzó lassúsággal végig csókolgattam felsőtestét, addig nyugodtan kioldottam a nadrágszíjat, és a nadrágját, hogy végre kiszabadíthassam, férfiasságát és kellőképpen kezelésbe vehessem. Eleinte kellő lassúsággal csupán apró csókokat adtam rá, hogy minél jobban kínozhassam őt. Majd lassan finoman kényeztetni kezdem. Öröm volt hallani őt, ahogy hangot adott élvezetének jelezvén, hogy jól csinálom dolgomat. Egyre szaggatottabban vette a levegőt, miközben, én kényeztettem, őt. És kicsit azért örültem, hogy kínozhattam őt a lassúsággal.
- Ugyan, ez csak tény megállapítás volt. - legyintek. - Kedves inkább az, hogy mennyire szeretek kék szemeidben elmerülni, főleg amikor olyan pajkosan csillannak meg! - jegyzem meg kissé játékos, de azért valahol mégis komoly hangon. Persze a játékosság megmarad, ahogy csókokkal tarkított szavaimmal jelzem számára, hogy mire is gondoltam. - Örülök, ha tetszik. De te is bármikor hozzáteheted a magadét. - egészítem ki még a dolgot a csók előtt, majd az is elcsattan lassú szenvedéllyel. Éreztem, hogy nem kényszerből s kötelességből viszonozza azt, így ez engem is pörgetett tovább. Salome egy érdekes és izgalmas hölgyemény volt, jól tudtam, hogy egyrészt vezeti a helyet, olykor még fel is lép s egy igen gazdag körnek még több is elérhető... én viszont nem voltam gazdag, csak a középosztály felső részébe tartoztam összességében, ég ha egyébként az egyetem igen jól is fizetett s a tartalékos tiszti pótlék se volt rossz egyébként. Sok dolgot engedhettem meg magamnak, mit kevésbé szerencsések nem, de igazság szerint Salome ilyen rendszerességgel és hosszú távon kiesett volna a büdzsémből. Eleinte ezért is csak beszélgettem vele, de a stílusom, a kedves és figyelmes közeledés szépen lassan más irányba terelte a dolgokat s jött végül a kártyaparty ötlete: apró rés a pajzson, lehetőség, ami végül ide vezetett. - Bizony, akkor a te élvezeted is csorbát szenvedne! - kacagok fel könnyedén s az az angyali mosoly! De tüzes pokol is rejtezik mögötte valójában! Bizonyítják ezt perzselő érintései, csókocskái, a finom kis karmolások amiket kapok izmos felsőtestemre s én mindezt mosolyogva élvezem. Természetesen ha már ő erősen alulöltözött, ideje az én nadrágom is megoldani, amit meg is cselekszik Salome. Rövidesen pedig érezhetem, milyen édes is az én csodás "díjam" kicsit mélyebben veszem a levegőt ahogy kínzóan édes és érzéki játékát megérzem s a pillanatnyi plafonnézegetésről visszafordítom a tekintetem egyenesen az ő pofijára. - Meg tudsz bolondítani... de jó értelemben. - mormolom neki ahogy ében selymes fürtjei közé simít erős tenyerem kellő gyengédséggel s cirógatja, játszadozik kicsit velük azzal összhangban, ahogy ő kényeztet engem. A vérkeringésem már régen más prioritást szavazott meg fejem helyett, így keményen feszülök ajkai közé nem meglepő módon.
Csak mosolyogni tudtam. Tetszett, hogy komoly még is az a könnyed játékosság ott bujkált, és valahogy ez még imponált is nekem. - Nyugi, nekem is ez a tervem. A kellemes kimerültségig hajszolni magunkat. Nincs is ennél jobb. - válaszoltam neki, majd olyan szenvedélyesen viszonoztam, a csókját ahogy csak tudtam. Imádtam vele lenni, mert mellette nőnek éreztem, magam, nem csak egy tárgynak. És mellette nekem is bőven kijutott az élvezetekből. Így néha azt kívántam, hogy bár csak rajta kívül, mással ne is kéne foglalkoznom. Csak vele akartam törődni. Egyáltalán nem érdekelt, ha nem tartozott a felső tízezerhez. Nekem nem volt lényeg. De ahogy velem bánt, az mindent megért számomra. Majd kínzó lassúsággal, kezdtem kiszabadítani és kényeztetni férfiasságát, ami jól halhatóan tetszett neki. Csak felnéztem rá miközben mondhatni kínoztam őt. Örültem, hogy ilyen hatással voltam rá. Nagy beleéléssel kényeztettem, és tettem ezt egészen addig, amíg el nem élvezett, én pedig le nem nyeltem. Aztán felnéztem rá, és egy elégedett mosollyal felé megnyaltam a szám. Hagytam egy kicsit pihenni, majd lassan felkelve, újra az ölébe helyezkedtem vele szemben, és vállára hajtva a fejemet, erős karjait simogattam. - Remélem élvezted. - suttogtam mosolyogva, de tudtam, hogy még közel sem ért véget az este.
- Nem hiába tieid a péntek estéim... - kacsintok rá. - Vagy ami még belefér... nehéz veled betelni! - cukkolom picit játékosan a leányzót, aki bizony tényleg elég jó szabadidőm megédesítésében. Nyugalmas, mégis kellően egzaltált volt minden találkozásunk a maga módján és segített kikapcsolni, ellazítani a gondolataimat általában. Arról nem is beszélve, hogy semmiféle bűntudattal vagy szédítéssel nem kellett foglalkoznom, nem voltak rejtett csapdák, érzelmi aknamező és ez is kellemes volt. Bár most a legkellemesebb dolog az, amit Salome művel. Mégpedig igen magas szinten űzi ezt a játékot, ajkai édesek és ügyesek, pontosan tudja hogyan hergeljen a végletekig, hogy aztán intenzív és lelkes ténykedésével el is érje a célját. Én pedig fel-felmorranok, lágy fürtjeit cirógatom s a gyönyör pillanatban a tincsekre is szorulnak ujjai, ahogy kicsit jobban felnyögök s csípőm ösztönösen nyomom picit felfelé, amíg hevesen lüktetve sülök el ajkai között. Légzésem lassan egyenletesebb lesz s megnyugszik. Magamhoz ölelem ahogy rám mászik, szinte óvón zárva karjaim közé s túrok újfent barna fürtjeibe, míg buksiját mellkasomra hajtja. - Te... boszorkány! - tör ki belőlem egy kis nevetés, majd egy gyors fordulóval hanyatt vágom a kanapén ahogy fölé kerülök. - Tudod, hogy imádom az édes ajkaid... - mormolom ajkaitól nem messze, de pont úgy, hogy ha csókot szeretne, még ne érhessen el. Kis hergelő játék ez... helyette nyakán csókolok végig szépen lefelé haladva kebleire, majd hasára s végül a bugyit is lehúzom róla, a melltartó után dobva a piros csipkét, hogy már csak sötét harisnyája és cipellői legyenek Salome-n s így merülök ajkaimmal combjai közé, hogy csókokkal és nyelvcsapásokkal borítsam ölét, hamarosan csiklójára koncentrálva, amin érzékien köröz nyelvem. A játékba lágy szívogatásokat is szövök, mikor meg-megszívom élénk nyelvcsapásokat osztva mellé, harisnyás lábait vállaimon megtartva s tenyereimmel cirógatva. Mindezt addig művelem, míg a kielégülés peremére nem kerül, de arról gondoskodom, hogy ne élvezzen el csak a vágy hullámai remegtessék még porcikáit ácsingózva a feloldásért, amit nem kap meg, helyette ezt az édes kínzást, hogy amikor már kezdené józanságát veszteni, a megfelelő pillanatban sebesen egyenesedjek fel, lábaival vállaimon s immár ismét merev hímtagommal hatoljak nedves ölébe s határozott, közepesen gyors rohammal vegyem be várát és küldjem a csúcsra, ahová minden bizonnyal annyira vágyik, folyamatosan szép pofiját figyelve közben.
Tudtam nagyon jól, hogy minden péntek estét velem töltött, és igen elő fordult, hogy csak úgy betévedt. Persze ezek a meglepetések csak bearanyozták, a napjaimat. Valami megfogott, benne és ezért is mentem bele ebbe az egész póker játszmákba és meg kell hagyni nem bántam meg. Nyugodtan ültem az ölében hagyva, hogy megnyugodjon, én meg élveztem a kósza érintéseit. Tetszett, hogy erős karjai átöleltek, és biztonságot nyújtottak, számomra. Ezekre az órákra, képes volt elhitetni velem, hogy semmi baj nem érhet, még mellette vagyok, és az egész világ bajaitól megment engem. Majd mikor megszólalt, csak felkuncogtam. - Moi.. Boszorkány? - nevettem el magamat miközben átfordított hirtelen, így én kerültem a kanapéra miközben két kezem közé fogtam az arcát, és lágyan cirógattam. - Sejtem… - válaszoltam mosolyogva. Tudtam, hogy úgy sem érném el ezért nem is próbálkoztam. Imádott hergelni, mindegy mivel. De ez különösen élvezetessé tudta tenni a dolgot. Majd csak sóhajtozni tudtam, ahogy a nyakamat kezdte csókolgatni. És ahogy egyre lejjebb haladt az kellemes borzongással töltött el. Majd mikor a bugyi is valahol a földön kötött ki, éreztem ahogy elmerült, oda lent és játszani kezdett velem még hangosabban fel nyögők. Ahogyan szinte játszik velem odalent, az csak még inkább beindít. - Mon Dieu! - nyögdécseltem, és szinte éreztem, hogy megfeszülök minden egyes nyelvcsapásnál. A hajába túrtam, és a hátam ívben feszült meg, a vágytól, ami lassan a hatalmába kerített. De mikor abba hagyta már kezdtem megijedni, hogy mi történt, mikor ismét, megrohamozott. Hangosan felnyögtem, miközben a kanapé bársonyos anyagát markolásztam édes kínzása miatt. Hangosan nyögdécseltem, és hált adtam a hangszigetelésnek, bár most úgy éreztem, mintha kevés lenne és az egész épületet én zengném be. Majd vállairól le emeltem a lábaimat, hogy dereka köré fonhassam, így még közelebb húzva magamhoz. Közben nyaka köré tekertem, karjaimat átölelve őt miközben ajkaimat nyakára tapasztottam finoman harapdálva és csókolgatva az érzékeny bőrt.
Kezdőlap
