Következő állomásunk Brooklyn egyik negyedébe száműzött, azon belül is egy régi, de annál olcsóbb helyre. Újításra vágytak, valami állandóra, így miután a főnök egyik ismerőse súlyos balesetet szenvedett, nem is volt kérdéses, hogy hűen követni fogjuk őt mindenhova. A bátyámmal való találkozás után ismét bizonyítanom kellett, hogy érdemes vagyok arra az életre, amit ők kreáltak nekem, ezért az elmúlt pár hetet pitizéssel meg egyéb szarságokkal töltöttem. Én voltam a kis segéd, újra az újonc. El kellett nyernem a bizalmukat, hiszen az igazságot képtelenek voltak kideríteni, erős meggyőződésük volt arról, hogy hazudok. Nem túl eszes csapat az tény, azt viszont nem lehet mondani, hogy nem figyelnek a részletekre. Így mondhatni, eléggé oda meg vissza voltam az újabb kihívásokért, meg bizonyításokért, de ha meg akartam élni a másnapot, nem volt más választásom. Egy-két pofonnal gazdagabb lettem, aztán még nyílt terepre is száműztek, hogy adjak túl egy olyan anyagon, ami senkinek nem kell a piacon. Nem volt egy kellemes érzés hajnali háromkor egy parkolóban, vagy egy sikátorban bujkálni, meg találkozókat szervezni kétes alakokkal. Tehettem volna azt, hogy jó gyerek módjára magam pusztítom el a szert, de annak nem lett volna nyoma dollárok formájában, így erről a világmegmentő tervemről muszáj volt letennem.
A hátsó erkélyen állok, és kifújom a füves cigim füstjét a nyüzsgő éjszakába. Külön szobám van ággyal, meg ajtóval, szóval ha lehet azt mondani, eléggé luxusba kerültem az előzőekhez képest. Ha eszembe jut a kényelmetlen, koszos matrac, és a pinceszerű helyiség, még most is kiráz a hideg. Idegesen dobolgatok a vaskorláton, ujjaim egy ritmust követnek. Az elmúlt pár napban nem volt olyan pillanat, amikor ne jutott volna eszembe a bátyámmal való találkozás. Hiába tűntem el, az érzés velem maradt, és olyan mélyen gyökeret eresztett, ahonnan egy könnyen képtelen lennék kitépni. Egy részem az újratalálkozást fontolgatja, de az értelmesebb felem minden erejével tiltakozik ez ellen. Egyszer már megúsztam, még egyszer biztos nem fogom. Nyújtózok egyet, és dolgom végeztével visszasétálok a szobába. A földszintről hangok szűrődnek fel a szobába, melyek közül néhány ismerősen cseng, de vannak olyanok is, amiket életemben nem hallottam. Mióta a góré ilyen elfoglalt, házhoz jönnek a különböző züllött tagok, és csak néha merészkedünk ki terepre. A fejesek szerint egy hétig meg kell húznunk magunkat nagyobb eladás szempontjából, amíg fel nem mérjük igazán a körülményeket, és a helyszínt. Egy hiba is nagy bukáshoz vezethet, az pedig valaki életébe kerülhet. Brooklyn egy új város számunkra, és csak különböző forrásokból tudunk építkezni, amik nem túl megbízhatóak ahhoz, hogy vásárra vigyük a bőrünket.
Lekocogok a lépcsőn, közben felhúzom bőrdzsekim cipzárját. Alatta egy fekete elnyűtt póló van, apró szakadásokkal, melyet pajzsként véd most a felette lévő ruhadarab. Sergio, Antonio, és még két alak a nappaliban ülnek, és kártyáznak, a főnök viszont sehol sincsen. Mióta itt vagyunk, minden este kiküld két embert körülnézni, én viszont jobban szeretem a magánakciókat, mint a csapatjátékot.
- Hova indulsz, Zöldfülű? – veti oda nekem Antonio, és végigméri lazább felszerelésemet. Egyik lábamról a másikra állok, majd farmerem két zsebébe mélyesztem kezeimet.
- Levegőzni. – válaszolok szűkszavúan, mégis úgy tűnik ennyi is elég jelen pillanatban. Bármi ellenkezés helyett egy csomag anyagot passzol át nekem, és csak ezután szólal meg.
- Adj túl rajta. Valami balek biztos megveszi, és mikor ez megtörténik, verd ki belőle a szart is, hogy biztos forrásokat adjon. Addig ne gyere vissza, míg nem szereztél információkat, világos? – nyújtózik egyet, majd vaskos ujjait összefűzi a tarkóján.
- Ja, mint a nap. – forgatom meg a szemeimet, majd zsebre vágom az anyagot, és kilépek az utcára.
Az első egy óra felesleges barangolással telik, de legalább egyedül lehetek. Pár alakkal összefutottam, de semmi értelme nem volt az egésznek. Mindegyik csak olyan dolgokkal hozakodott elő, amiket már eddig is jól tudtunk. A buszmegálló környékén akadtam egy srácra, az viszont úgy remegett, mint a nyárfalevél, mikor elindultam felé, így újabb zsákutcába ütköztem. Legszívesebben bevertem volna a képét, de csak az időmet vesztegettem volna. Látszik, hogy csak egy kolonc, amilyen én is voltam, és nem tud semmit sem. Ahogyan telt az idő, egyre feszültebbé váltam, a zsebemben lévő cucc pedig egyre jobban csábított. Már két napja nélkülöznöm kellett bármilyen tudatmódosító szert, ez pedig teljesen felemésztett. A kézremegésem egyre durvább volt, és a torkomban lévő égető érzés is elviselhetetlenné vált. A mellettem lévő falba vágok, hogy enyhítsem a remegést, ezzel viszont csak annyit érek, hogy ujjaim bütykei vérezni kezdenek.
- Kibaszott jó. – mormogom magam elé, és körülnézek, merre is járok pontosan. A közelben egyre kevesebb lakás, végül egy eltéveszthetetlen hely is útba esik, a gyomrom pedig ösztönösen korogni kezd az étel gondolatára, mely az ajtón van feltüntetve. Nem is tudom mikor ettem normális kaját utoljára, és már kezdett elegem lenni a kínaiból, meg az egyéb nemzetiségek kajáiból, aminek a fele a kukában landolt.  Kiürítem a zsebemet, és a megmaradt összeget számolom össze. Párat ki is ejtek a kezemből, amitől ismét feszültebb leszek, de veszek egy mély levegőt, és lehűtöm magamat. Minél kevesebb feltűnést keltek, annál több ideig maradhatok a józan eszemnél.
Az ajtó feltűnően csilingel, ahogyan benyomakodok rajta, és egy pillanatra felnézek a hang okozójára, majd csak ezután veszem szemügyre a helyiséget. A befelé vezető út két oldalán játékgépek sorakoznak, amelyek nyomán egyenesen eljutok az épület belsejéhez. Egyik oldalon a bárpult, másikon asztalok, és székek. Kicsit távolabb egy színpad, ahol egy férfi mámoros valóságában próbál elénekelni egy számomra felismerhetetlen dalt, közben a táncoláshoz tartozó rudakat kerülgeti, vagy éppen kapaszkodik.  Bármi is legyen ez a dal, egyet biztosra tudok: ha nem fejezi be, önként, és dalolva fogok végezni magammal. A bárpulthoz sétálva ülök fel az egyik székre, és hunyorogva mérem fel az ocsmány kézírást, ami krétával van vésve egy kisebb táblán. Párszor még pislogok, hogy felfogjam mit próbáltak odaírni, végül kizárásos alapon sültkrumpli, és valami ütősebb ital mellett maradok. Az alkoholhoz előbb jutok, így még egy kört rendelek, de a fejem lüktető fájdalomként adja tudtomra, hogy ilyen könnyen nem helyettesíthetem a szer hiányát. Reményeim, hogy részegségem elűzi majd a sóvárgó érzést, keverednek azzal az érzéssel, hogy talán önmagától elkel az anyag. Valahogy nem érzek késztetést arra, hogy egész este kint bolyongjak csak azért, mert a lusta dögök rám bízzák a piszkos munkát. A hónapok alatt kétszer, ha nyomtak a kezembe olyan szert, ami még ért is valamit. A többi csak az alja népnek kellett, azoknak az embereknek, akik a mennyiségre adtak, nem a minőségre. Maradjunk annyiban, hogy könnyen jött pénz, aminek az összegét zsebre dughattam. Vártam már valami igazán nagy megbízást, hogy legyen is értelme az ottlétemnek.
Felhajtom az újabb italt, majd hüvelykujjamat lefelé tartva szólogatok be a színpadon lévő szerencsétlenségnek. Eleinte észre sem veszi kedvességemet, végül csak enyhén fordul felém, aminek az lesz az eredménye, hogy majdnem elhasal a saját lábában.
- Ideje lelépni, haver. Szívás vagy! – nevetek fel, majd intek a lenge öltözetű pultos csajnak az újabb körért, és most az ételemet is magamhoz veszem. Egy krumpliszálat majszolok el, de a pasas nem adja fel a kornyikálást. Helyette újabb dalba kezd bele, én pedig egyik kezemmel a fülemet fogom be feltűnően, hogy értse a célzást.

Dorian & Jake

A hétköznapokkal az volt a baj, hogy magukba szippantottak, és a mókuskerék sohasem állt le. Mostanában egyre több esetet vállaltam el, és itt egy megaakció, ahol csak a sötétben puhatolózunk. A fejem majd szétrobban, már nem tudom, hány napja nem aludtam rendesen. Jeremiah még alig élt, a brazil kollégák tanácstalanok, és minket kértek fel, hogy konzultáljunk. Beismerem, hogy a legjobbnak lenni néha fárasztó, tőled várják a reményt, te vagy az utolsó szalmaszál, amibe a szülők, és a hozzátartozók kapaszkodhatnak. Nem kellemes, mert így mindannyian érezzük a nyomást.
- Nem fogunk előrébb jutni, ma már semmiképpen. – sóhajtok egyet, és beletúrok a hajamba, majd a tarkómon fűzöm össze a karjaimat. A tanácstalanság mindannyiunk számára ismeretlen fogalom, Blake még kezdő, de annál okosabb, Malik már gyakorlott neurológus, de viszonylag ő is új a szakmában, és ott van még Jamie…jaj, ha nem gyerekről lenne szó, akkor nem is lenne itt, de még abban se lehetünk biztosak, hogy neurológiai eset. A tünetek napról napra rosszabbodnak, a gyerek agresszív, előfordul, hogy rá se ismer a szüleire. Nem egy egyszerű történet, és mind a négyen azon dolgozunk, hogy megoldást találjunk az ügyre.
- Haver…két napja bújjuk a szakkönyveket, a neten böngésztünk, és még az egyetemi könyvtárban is megfordultunk. A hasonló esetek kis százalékban, de eltértek…azt mondom, hogy menjünk haza, mindenki dőljön le, és aludjon egyet. Kivétel nélkül vonatkozik ez mindenkire. – mutat körbe a gyereksebészet atyja, és most az egyszer egyet kell vele értenem.
- Holnap korán visszajövünk, a videó megbeszélés dél körül lesz, szóval addigra elő kell állnunk valamivel. Ne hagyjanak cserben. – ez legfőképpen a kis üdvöskénknek szól, aki nemrég került be a nagy csapatba. Különlegesnek érezheti magát, amiért kiemeltük, és külön kérvényeztem, hogy a gyakornoki státusza ellenére az én osztályomon lehessen. A Jeff-es események óta nem kételkedtem a szakértelmében, nagyon ügyes, de még zöldfülű, és néha többet képzelhet a fejébe, mint ami a valóságban zajlik.
- Mindenki aludjon egyet. – elsőként állok fel a kör alakú asztal mellől, és a csipogómat a belső zsebembe rejtem. A végkifejlet még bizonytalan, de a hatodik érzékem azt súgja, hogy hamarosan el kell hagynunk a várost, hogy személyesen ismerjük meg az ötéves kisrácot.

Az irodában levedlem az orvosi köpenyemet, és az ablak melletti fogasra akasztom. Gyönyörű a város látképe, a közeli kikötők, a kompok…és persze a  Szabadságszobor kiemelkedő oszlopa. Még nem is néztem igazán körül, nem tudom, hogy milyen közelről, a puccos étteremben se jártam, csak a kis házam, és a munkahelyem között ingázom. Néha elviszem a kutyákat a parkba. Jesszusom már megint ennyi az idő? Sietnék haza, de megkívántam az alkoholt. Káosz uralkodik a fejemben, és szükségem lesz egy adag alkoholra, hogy kiűzzem a sok hülyeséget. A gyenge láncszemek esnek úgyis ki, akkor miért ne igyak, hogy holnapra csak az erőseket állítsam csatasorba, hmm? A slusszkulcsomat kikapom a fekete bőrdzsekimből, és bezárom a kis rezidenciám ajtaját. A gyakornokok szex versenye óta külön figyelmet fordítok arra, hogy be legyen zárva a nyílászáró, és az egyetlen kulcs az én birtokomban legyen, még a nővérektől is visszakértem az egyik pótot. Nem szeretem, ha idegenek mászkálnak, vagy éppen bagzanak a privátszférámban. A liftben a számlálókat bámulom, az agyam már nem fogékony, sőt mondhatni minden értelmes gondolatom kifolyik belőle. Veszek egy mély levegőt, amint megszólal a csengő, és kiszállok a földszinten.
- Jó éjt Fred. – biccentek az éjjeli biztonság őr felé, és elhagyom a főszárnyat. Kiharcoltam, hogy névre szóló parkolóhelyem legyen, így ide már senki sem állhat rajtam kívül. A Ford csomagtartójába dobom be a táskámat, majd beülök a volán mögé, és indítás közben nyomok egy kis zenét is. Hajnalban a lecsúszott szerelmeseknek, vagy az öngyilkosjelölteknek kedveznek. Gyűlölöm a melodrámát, de sehol sincs egy értelmes dalválaszték, így marad a helyi rádióállomás. Az utak elhagyatottak, néhány bár felirata világít csak, de érzem, hogy a torkom kiszárad, és jól esne egy kis utánpótlás. Nem tagadom, hogy messziről elkerülöm a szabályokat, és nálam az alkohol nem a zéró toleranciában merül ki. Az egyik tábla neonfénye olyan erősen villog, hogy a piros lámpa mellett nem is tudok másra figyelni. Csak egy pohárka, aztán hazamegyek és kidőlök Samirával meg Dózerrel együtt. A csábítás nagy, és nem is tudok ellenállni neki, így keresek egy üres helyet a legközelebbi parkolóban, és leállítom a motort. A kinézetem egy sznob ficsúrra hajaz, ezért lenyitom a tükröt, és beletúrok a hajamba. Egy kissé összeborzolom, aztán a pénztárcámat a kabátom mélyére süllyesztem. A kulcs mehet a farmerzsebembe, és irány az éjszakai élet. A csilingeléstől kiráz a hideg, de hamar térek be, és az első, amit észreveszek az egyik játékgép. Elgondolkozom azon, hogyha nem jártam volna egyetemre, akkor vajon mennyire mélyre süllyedtem volna? Itt tengetném a mindennapjaimat, és az utolsó aprókat is beleölném egy olyan szerkezetbe, melynek a nyerési esélye majdnem a nullával vetekszik? Ki érti manapság, de ami jobban sérti a fülemet, az egy eszméletlenül hamis éneklés, és annak tulajdonosa. Megállok az egyik közeli falnál, és meredten bámulom a részeg fazont. A kutyaugatás is kellemesebb időtöltés, mint ez, de beszólni nem fogok. Elég vaj van a fülem mögött, még az hiányozna, hogy a zsaruk megjelenjenek itt. A bárpulthoz sétálok, a csaposnak intek, így mire elfoglalom az egyik magasított ülést, már oda is hajol hozzám.
- Jég lesz dupla whiskey-vel. – egy bólintással jegyzi meg, és az egyik kristálypoharat emeli le a vitrines részről, miközben van némi extra időm, hogy körülnézzek. A bár félig üres, a műsornak valószínű már régen vége, és csak az alja maradt itt, de az is lehet, hogy állandóan ekkora tömeget vonz a hely. A külváros egyik forgalmasabb részén helyezkedik el, és ha nem kellett volna annyit dekkolnom a pirosnál, talán észre se veszem, de ma be vagyok lassulva. Nemsokára megérkezik az aranyló párlatom, és a sarkon ülőre téved a tekintetem. Ismerős a testtartása, a kézmozdulata, ahogyan a burgonyáért nyúl…és leesik.
- Öcskös…meguntad a meleget? – emelem fel a poharamat, és felhörpintem a tartalmát. Nem fogok elébe szaladni, jól elláttuk egymás baját Los Angeles-ben, de közelebb nem jutottam ahhoz, hogy miben sántikál Jason.
- Jó étvágyat. – rendelek még egyet a whiskey-ből, és áttolom neki a pult másik végébe, amikor is végre találkozik a tekintetünk.
- Vedd amolyan békeajánlatnak. – koccintok az egészségére, és megnézem magamnak. Függő...de vajon mióta drogozik? Most New York lesz az új állomás? Az informátorom nem hazudott, és mindenképpen meg fogom hálálni neki az extra munkáját.

A pasas csak nyomja, és nyomja megunásig. Nem fullad ki, feladásról pedig nem is álmodhatnék. Olyan, mint egy kicseszett rémálom, és hiába csipkedem a karomat, pofozom az arcomat, nem ébredhetek fel, mert mindez itt zajlik az orrom előtt. Ez a valóság, a fülem meg már szinte vérzik ettől a kornyikálástól. Újabb italt gurítok le a torkomon, a pohár pedig ismerős mozdulattal koppan a pult lapján. Bedobok egy sültkrumplit is mellé, hogy jobban csússzon, és elégedetten simogatom a hasamat, miközben nézem az előttem kibontakozó katasztrófát. A férfi botladozik, a rudat használja támaszként, és összeakad a nyelve a dal éneklése közben.
- Add már fel, könyörgöm! – esedezek neki, de csak int nekem, mintha régi cimborák lennénk, azonban a tanácsom hidegen hagyja. Felnyögök, a fejemet lehajtom a pultra. Szórakozásra van szükségem, kikapcsolódásra. Egy átlagos estére, normális emberként. A sors, akit Lorenzonak hívnak viszont úgy döntött, hogy elveszi tőlem mindezt, és lássanak csodát, évek múlva idegroncsként tengetem a mindennapjaimat, és olyan anyagért pitizek, amit nem kaphatok meg. Ez egy kibaszás. Egy értelmetlen mókuskerék, amely sosem áll le.
Rendelek még egy italt, ma már… igazából nem is számolom, hogy hányadikat. Egyik jött a másik után, a fejem enyhén sajog, a kedvem viszont annál kiválóbb. Felcsendül egy régi dallam, és a The Rolling Stones egyik számának kezdője tölti be a teret, ha jól sejtem az (I Can’t Get No) Satisfaction. A ritmust dobolgatom a pult szélén az ujjaimmal, a pasas pedig még mindig a színpadon vergődik.
- Valaki vigye már le őt onnan. – morgom most már kevésbé feltűnően hangot adva a véleményemnek, majd a ketchupba mártogatom az újabb szál krumplit. Eltéveszti a szöveget, és teljes mértékben megszégyeníti az amúgy kiváló zenét. Néhányan nevetnek rajta, néhányan viszont elképedve figyelik az előttük kibontakozó szégyenmenetet.
A zsebembe nyúlok, és kiemelem a fehér méreggel töltött zacskót. Egy részem kihasználná ezt a közelséget, és eltüntetné a csomag tartalmát, a másik viszont nem enged. Makacsul ragaszkodik a bandához, és az elveikhez. Ezzel a kezemben, ezen a helyen, olyan, mintha golyóálló mellény nélkül vetném magamat a golyók elé. Esélyem sincs. Több, mint öt éve bizonygatom a hűségemet a rohadékok felé, az elismerés pedig mindvégig elmaradt. Nem egyszer keveredtem verekedésbe, menekültem a rendőrök elől, vagy az életemet védve. És mi a köszönet?! Kicseszettül semmi. A kezembe nyomják ezt a rakás semmit, hogy úgy adjam tovább, mintha a halhatatlanságra gyógyír lenne. Kezdtem besokallani. Őszintén elegem lett mindenből. A megvonásokból, a menekülésből, az egész lényem odaadásából olyan embereknek, akik bevágnak a sarokba, mert csak a B terv vagy számukra, és soha nem is leszel több.
Rágyújtok, a pultos csaj pedig elém rakja a hamutálat.
- Ebbe, ha kérhetem. – kopogtatja meg a tömör üvegbevonatot műkörmeivel, és egy lenyűgöző mosollyal ajándékoz meg.
- Ahogy óhajtod, csillagom. – egy másodperc töredékéig fogva tartom a zöld tekintetet, majd könnyed mozdulattal szórom a hamut a tálba. Megforgatja a szemeit, és mielőtt bármilyen dicsérettel is illetném, magamra hagy. A fejemet ingatva helyezkedek el féloldalasan a széken, és vetek véget a két ujjaim fogságában lévő nikotinszálnak. Kellemes nyugodtság száguld végig az ereimen, és tölti meg tüdőmet a friss levegő érzésével. A dal még csak a közepénél jár, mert a csávó legalább vagy négyszer kezdte újra, de úgy tűnik, ez rajtam kívül senki agyát sem cseszi fel. Még egy italt rendelek, és az ételemmel együtt fogyasztom el, amikor egy ismerős hang szakít félbe tevékenységemben. Egy pillanatra lenézek a poharamra, azt hiszem, a képzeletem űz velem ilyen játékot, de mikor megfordulok, a bátyámmal kerülök szembe.
- Nézzenek oda. – támaszkodok fel a pult szélére könyökömmel, és így nézem az idősebb Lestert, aki még egy itallal bővíti az amúgy is hosszú listámat. A kezembe veszem az italt, köszönetet mondok, de mielőtt kiüríthetném a tartalmát, félszegen elmosolyodok.
- Békeajánlat? – táncoltatom meg az üvegfalak közé zárt folyadékot, majd megszabadítom csapdájától.
- Azt hittem már visszavágóra vágysz. – vetem oda neki, majd leugrok a székemről, a hirtelen mozdulat viszont egyből fejbekólintásként adja a tudtomra, hogy: Öregem, ma már nem ez az első italod!
Megdörzsölöm a homlokomat a kezemmel, és miután alaposan megbizonyosodok, hogy egyetlen ismerős sincs a képbe, csak ekkor foglalom el a Jake melletti üres helyet.
- Szolgáld ki magad. – tolom elé egy ujjammal a mai vacsorámat, és most én is bedobok egy újabb szálat, miután jól megforgattam a ketchupba. Lassan haladok, mert szeretnék minden egyes ízt kiélvezni. Úgysem lesz a közeljövőben lehetőségem még egy ilyenre, ha nem adok túl a zsebemben lapuló cuccon. Ha azt nézzük, egy egész éjszakám van. A lényeg, hogy hajnal hatra újra a csapattal legyek. Ez egy ilyen időszak, és minden egyes költözésnél a szabályok is megváltoznak.
- Nem hittem volna, hogy ilyen helyen futok veled össze újra. Mármint ez a titkos defekted? Magamutogató csajok, meg az a zsibbadt alak a rudak között? – biccentek fejemmel a színpad felé, majd a halántékomra tapasztom két ujjamat, mert megőrülök a fejfájástól, amit az a szerencsétlen okoz.
- Szívesen megismertetném a fejét azokkal a rudakkal. Ha kést döfnének a fülembe, az se okozna ekkora fájdalmat. – dörmögöm, és most a mellettem ülőre sandítok. Tiszteltem az idősebbik felemet. Érzelmi hullámvölgyekben éltem, ez az egy viszont mindig biztos pont volt. Tiszteltem a munkáját, amit tesz másokért, és magát az embert is. Habár soha nem adtam a tudtára, mert jobb volt makacsul tartani magamat a sértettségemhez, vagy mert nem volt rá lehetőségem, de ettől még így gondoltam. Mégiscsak a részem volt, aki megmentett engem a fulladástól. Azt viszont nem garantálhatom, hogy ez az új énem bármikor is képes lesz vele megértetni ezt. Nem ismerem az alakot, nem tudom mire képes. Ha azt hiszem, már rég meghúztam a határaimat, akkor is jön valami, vagy valaki, aki megmásítja a véleményemet. Ez pedig rohadtul félelmetes.
- Ilyen érzés lealacsonyodni az aljanéphez, haver. Ez a mi Paradicsomunk. Igazi megváltás a fickó, aki a véget hozza el a számomra. – veszek egy mély levegőt, mert a sóvárgás ismét elfog. Ha ez tovább folytatódik, magam fogok eléjük állni, hogy nyírjanak ki. Egyedül az az apró nyomorék remény tart vissza ettől, ami ott tombol bennem, amióta a bátyám megjelent. A remény, hogy kimászok ebből a gödörből, és normális életet élhetek, amelyet elragadtak tőlem. Ez viszont túl kicsi ahhoz, hogy higgyek benne, mégis bekúszik minden egyes gondolatomba. Bármilyen ütést, bármilyen fájdalmat elviselek, ha ennek az az ára, hogy egyszer úgy ébredhetek, hogy nem azon pörgök aznap kit kell kinyírnom,vagy csak félholtra vernem. Szükségem van erre, jobban, mint eddig hittem. Az viszont más kérdés, hogy megérdemlem, vagy sem.

Dorian & Jake

Utáltam a munkámat, ha akadályokba, és falakba ütköztem. Jake Lesternek nem jelenthet gondot, hogy megmentsen egy gyereket a biztos haláltól. Négy elme küzdött érte, de nem jutottunk előre, és kezdett felmenni bennem a pumpa, hogy nem találok megoldást a bajára. Kicsit talán az öcsémhez hasonlítottam az esetet, és ezért ragaszkodtam ahhoz, hogy minél hamarabb megmentsük, holott nem is biztos, hogy van gyógyulási esélye. Ötletem sincs, hogy mi okozhatja nála az agresszív viselkedést, mitől bolondul meg az első nap, és mitől esnek ki percek nála. Még túl fiatal, a drogokat nem venném elő, de a környezet, és a közeg talán utalhatna rá. Dél-Amerika a drogkartellek fellegvára, simán megeshet, hogy kísérleti alanynak használják a kis srácot, de szerintem nem annyira ostoba a neurológusa, aki a helyszínen van, hogy eltévesztene egy ilyen fontos szempontot. A vérvétel eredményeket átnézem holnap, de ma ki kell eresztenem a gőzt, és ehhez ki is választom a legjobb helyet. A belvárosban nagyobb lenne az élet, de több az ismerős kolléga is, és nincs kedvem magyarázkodni, hogy miért fojtom italba a bánatomat, vagy éppen a feszültségemet. Nem szomorkodom, az élet megkeményített, és megtanultam, hogy a siránkozással, meg a sebnyalogatással nem érek el semmit. Az első neon feliratú tábla mellett állok meg, és parkolok le. Nem a nézőközönség éltet, hanem az az egy pohár, vagy éppen kettő whiskey, amit el fogok fogyasztani itt. Későre jár, a nagyoknak már ágyban a helyük, de tévedek, mert amint átlépem az ajtót, máris egy részeg énekessel találom szembe magam. Lefarolok a fal mellett, és egy ideig a hamis próbálkozását hallgatom, de hamar ráunok, és célba veszem a pultot. Egy srác szolgál ki, a nőci éppen azzal van elfoglalva, hogy az egyik ismeretlen elé toljon egy hamutálat. Nem értem, hogy minek ragaszkodnak görcsösen az itteni szabályokhoz...tisztaság egy lebujban? Nevethetnékem támad, de csak egy mosolyra futja a rendelés közben. A háttérben egy régi klasszikus hangzik fel. Nagyon szerettem még ifjabb koromban, de azóta nem hallottam, és most üdítően hat rám. Dobolni kezdek, és amikor kikapom az italt, akkor felhörpintem az első kortyot, de jobban csúszik, így a fele is lemegy. Lehunyom egy pillanatra a szememet, és elvonatkoztatok attól, hogy semelyik hang nincs a helyén, és a pasi a rudakkal együtt szárnyal. Sokkal szívesebben néznék lenge öltözetű hölgyeményeket, de sajnos a magánszám véget ért, és nem is olyan régen volt, hogy Woodwarddal meg Nortonnal egy sztriptíz bárban voltam. Csúnya vége lett annak az estének, és a sitten kötöttem ki Jamievel. Ajaj, John nem örült az óvadék lerakásának, de kihozott minket. Megfogadtam, hogy többet nem fogok inni, de íme, eddig tartott az ígéretem. Bárcsak jobban menne ez a légből kapott ígérettétel. A merengésemből a közelben ülő férfi zökkent ki az állandó panaszkodásával. A mozdulatsor ismerős, és kell egy kis idő, hogy leessen ez bizony az öcsém. Rá is kérdezek, és a szemeim nem csalatnak meg. Micsoda véletlen. A csapostól rendelek még egy kört, és odatolom elé, de én a helyemen maradok. Nem akarok ajtóstul a házba rontani, és egy amolyan békeajándékkal állok elő, ha veszi a lapot, de nem csalódom benne.
- Az, bizony. – bólogatok, és a tiszteletére koccintva, felemelem a poharam, és meghúzom. Már érzem, hogy a szomjúság kezd elmúlni, de nem is baj, nem akarok józanul hazamenni. Pár perc után feláll, de meginog, és azonnal kiélesednek az érzékszerveim. Be van rúgva…így talán lesz esélyem kiszedni belőle valamit. A szokásos vigyorommal pillantok végig rajta, a ruházata még mindig dögunalmas, de elém rakja a vacsoráját.
- Ez aztán a pazar lakoma…hmm. – nem finnyáskodom, ma még jóformán nem ettem semmit, ezért rávetem magam, és jól megmártogatva a burgonyaszálat a ketchupban, szépen beszívom, és elmajszolom.
- Én se hittem volna, hogy felbukkansz New Yorkban. – ez bizony hazugság, mert egy magánnyomozót állítottam rá, nem tud róla, de sebaj, majd egyszer rájön, hogy én soha nem adom fel. Egy lépéssel mindig előtte fogok járni.
- Defekt? Nem élek ilyen szerekkel, mint a nők…Mia óta. – sóhajtok fel, fáj az exem felemlegetése, mert éppen rá bíztam az öcsémet.
- Hogy koptattad le, beadtad neki a szende Lester nézést? – pillantok rá, és elveszek még egy krumplit, ha már ingyen van.
- Nem bírod a zenét? – ingatom meg a fejemet, és megtörölve a két tenyeremet, most én is elfordulok, hogy jobban szemügyre vegyem a szerencsétlen énekesünket. Már szerintem azt sem tudja, hogy fiú vagy lány, de kitartóan küzd, hogy bezsebeljen legalább egy tapsot.
- Ne rinyálj már ennyit. – forgatom meg a szemeimet, és felállva még egy kis ideig cuppogok, aztán megveregetem Jason vállát, és elindulok a kör alakú színpad felé. Senki nem foglalkozik velem, itt már szerintem lejárt a műszak, csak azért vannak nyitva, hogy lehúzzák ezt a mamlaszt is. Felugrok a pódiumra, és kikapva a kezéből a mikrofont, terelem lefelé.
- Látja a pultot…ingyen piával várják. – lököm meg, ez a lendület elegendő ahhoz, hogy betankoljon, és elhagyja a süllyedő hajót.
- Ezt csakis érted teszem drága öcsém, hogy érezd, nem mindenkinek van olyan rossz hangja… - kocogtatom meg a mikrofon tetejét, és be is rezonál. Nem a legkellemesebb élmény, de elviselhető. Az előttem lévő kijelzőre nézek, ahonnan zenét lehet választani, és nem is hezitálok sokat, mert megtalálom a megfelelőt.
- Queen megfelel? Én leszek a te királynőd… - mímelten nyújtom ki felé a kezemet, aztán megköszörülöm a torkomat, és nekilátok a We are the Champions kezdetű nótának. Tudnám mi a faszt nyertünk meg…

Bevallom, eléggé abszurd kettesben ücsörögni bátyámmal egy nyilvános helyen, főleg ennyi idő elteltével. Magam sem hittem volna, hogy megvan az esély az újratalálkozásra, még ha egy minimális részem reménykedett benne. Kegyetlenül gyengének, és gyerekesnek éreztem magamat, akárhányszor az otthonra vágytam, meg a biztonságra. Olyan volt, mint egy vágyálom, holott tudtam, hogy bilibe lóg a kezem, semmi több. A lebukás veszélye minden percben ott lebegett a fejem felett, és nem hagy nyugodni, mégis igyekszem elfojtani, egy részem azonban mindig fel van készülve a legrosszabbra. Sosem tudhatom, mikor bukkanhatnak fel ismerős arcok, és tehetnek keresztbe nekem. Addig viszont, amíg ennek a lehetősége elég csekély, nem fogok ezen kattogni. A gondolataim már enyhén mámorosak a folyékony méregnek köszönhetően, és biztos vagyok benne, hogy a járásom sem stabilabb annál, mint ahogyan érzem magamat. Reggelig azonban muszáj lesz kijózanodnom, mert újabb nap, újabb megbízásokat hoz magával, és amíg ez a kis csomag ott lapul a zsebemben, az én napjaim meg vannak számlálva.
Felsóhajtok, az alkohol utóíze pedig égetően marja végig a torkomat. Az első pár korty után az ember már nem érez kellemetlenséget, csupán a kellemes zsibbadást. Azt a hatást, amikor már nem érdekel az égvilágon semmi, csak lebegsz abban a semmiben, amit magadnak kreáltál. Mámorítóan elcseszett dolog ez, ami a kísérleti patkányként töltött napjaimra emlékeztetett.  Soha sem tudtam éppen milyen emberré válok a szer hatása alatt, de nem is érdekelt, mert abban a pár órában, amíg az anyag dolgozott a szervezetemben, új emberré lehettem, és elmenekülhettem a kötelességeimtől. A mellékhatások pedig? Nevezhetjük a kellemetlen valóságnak.
- Mia.– ízlelgetem ezt az egy nevet, ami ismerősen cseng. Mélyen, az agyam hátsó zugában fel is tudom idézni a lány vonásait, a személyisége azonban totál homály. Régebben volt egy véleményem róla, amely mára már jelentéktelenné vált. Mocsok egy húzás volt tőle, hogy így fogta magát és lelécelt, de hát mit lehetett tenni? Szükségletei voltak, érzelmei meg alig. Ment a feje után, és amit a bátyámtól a távollétében nem kaphatott meg, máshol kereste. Valami még dereng a magyarázkodásáról, meg arról, hogy pakolja össze a cuccait, és azt motyogja közben, hogy ’nekem ez nem megy’ és ’sajnálom’, meg egyéb szart sem érő szavakat. Valószínű ő is annyit ért, mint amit magyarázkodásként nyögött ki.
- Jó elhúzta a csíkot, te pedig még mindig őt tartod mércének?! Öregem, nagyobb szükséged van ezekre a nőkre, mint hinnéd. – nézek körül egy pillanatra, de csak a pultos hölgy az egyetlen, akin megakad a szemem. A többi valószínű úgy menekült az énekes pacsirtánk elől, mintha az életük múlna rajta.
- A Lester-nézés áldás, és átok is egyben, nem igaz? Egyet viszont mondhatok. Semmi közöm ahhoz, hogy a hölgyemény kereket oldott. – tartom fel védekezően mindkét kezemet, mintha magamat védeném a vádak miatt, végül újra a maradék ételemre támaszkodok segítségként.
- Lehet ezt zenének nevezni? Olyan hangot ad ki az a csávó magából, mintha egy állat halálhörgését kellene végighallgatnom. – támasztom meg a pulton a fejemet, de mikor Jake hirtelen magamra hagy, azt sem tudom, hova nézzek zavartságomban.
- Ebből baj lesz.. – a fejemet csóválom, mégis szórakoztat, ahogyan kiadja az útját az elmebajosnak, aki elindul a pult felé. A csávó billeg még egy kicsit, támaszkodik, végül mikor elhalad mellettem, nem bírom ki, és kiteszem elé a lábamat, amitől elhasal a padlón.
- Nézz már a lábad elé. – rivallok rá, mintha semmi közöm nem lenne az egészhez, de a segítséget most kihagyom, helyette magamban vihogok. Úgy tűnik, ketten már rohannak is hőst játszani, ezért továbbiakban nem foglalkozok a tag állapotával.
- Valakit nem az alkohol fogja lehúzni a színpadról, hanem a hatalmas önbizalma. – kiabálok oda idősebbik felemnek, mégis kíváncsian várom a fejleményeket. Vigyorogva majszolok el még egy krumplit, és előveszem a zsebemben nyugvó öngyújtómat, hogy a hangulatnak meghittséget teremtsek. Gondolataim igyekszenek előkutatni olyan emléket a múltunkból, amikor Jake mikrofont ragadott, és énekelni kezdett, de egyelőre képtelen vagyok rá. Ami viszont ebben a pillanatban zajlik a színpadon, az hatalmas. Nem tudom, hogy sírva nevessek ezen, vagy beszálljak mellé, végül az utóbbit választom, így a refrént a helyemen ülve énekelem vele.
Még egy kört kikérek, és abban a pillanatban, hogy a kezeim közé kerül a pohár, ki is iszom a tartalmát. Megrázom a fejemet, majd felállok a helyemről, és lenézek a cipőm orrára. Teszek egy lépést, kísérletezek önmagammal, és az állapotommal szemben. Hunyorogva próbálom felmérni a színpad, és a helyem közötti távolságot, végül mikor elég biztos vagyok a dolgomban, akkor indulok meg a bátyám produkciója közelébe.
- Jól nyomod, királynő. – nevetek fel, és az egyik rúdba kapaszkodva húzom fel magamat a színpadra a bátyám mellé. Keserű pirulaként ér a vallomás, hogy kívülről olyannak tűnhetek, mint az a szerencsétlen, akit előbb tessékeltek le a színpadról, mégis egy lényeges különbség van közöttünk: én tudok énekelni.
A színpadról hallgatom végig, ahogyan Jake végez a számmal, és amíg hátamat az egyik rúdnak támasztom, megtapsolom őt, de most többen is így tesznek.
- Már biztos híresebb vagy, bajnok. Szép volt. Én jövök! – bokszolok a vállába, és átveszem tőle a mikrofont. Hümmögök egyet, a lehetőségeimet mérem fel, végül Shaggy – It wasn’t me számán akad meg a tekintetem. Régen kedveltem ezt a zenét, a szövegével együtt. Ideje egy kis nosztalgikus érzésnek, ha már minden összejött.
- Beszállsz? – érdeklődök bátyámtól, közben fejemmel biccentek a szöveg irányába, és meglep, hogy mennyire stabilan tudok megállni a saját lábaimon, anélkül, hogy az alkohol kihúzná a lábaim alól a talajt. Talán emiatt állok most a színpadon, és készülök arra, hogy a megmaradt pár emberrel megismertessem a hangomat. Józanul biztos nem tenném meg. Szerencse, hogy már nem vagyok az.

Dorian & Jake

A pult mellett ücsörögve az öcsém társaságában rádöbbenek, hogy jobban hiányzott, mint amire számítottam. Mélyen belül tudtam, hogy nélküle csak félember vagyok, és ha nem veszem kezelésbe az ügyét, akkor örökre elveszíthetem, most mégis úgy érzem, hogy semmi és senki nem lehet fontosabb nála, mert ez a pillanat, felülbírálja az összes elvesztegetett időt. Öt év…el se tudom mondani hány álmatlan éjszakám volt miatta, nem bírtam elviselni a tudatot, hogy talán alulról szagolja az ibolyát. Nagyon szerettem, védelmezni akartam, de aztán rájöttem, hogy be kell járnia a saját útját, hibáznia kell, de mégsem úgy, ahogyan ő tette. Egy közös metszéspontunk van, és a lány neve hallatán, inkább le is hajtom a fejemet. Mindkettőnknek mást jelentett, neki inkább vigaszt, és családot, de nekem a jövőt, és a bizalmat. Nem direkt jegyeztem el, nálam nem úgy működnek a dolgok, mint másnál. Nehezen nyílok meg, és még nehezebben bízom rá a saját feladataimat, és családtagjaimat másra. Mia kivétel volt ez alól. Rajongtam érte, bevállaltam volna azt is, hogy az oroszországi küldetés előtt elveszem feleségül, de beérte a jegyességgel. Megígértem, amint hazatérek, megesküszünk, mert nem bírnál elképzelni az életemet nélküle. Jó vicc…mégis sikerült. Nem tart semmi sem örökké, az egyetlen kötelék, ami elszakíthatatlan, az a mellettem ülőhöz köt. A vér kötelez, és ha belehalok, akkor is kiderítem, hogy mibe keveredett Jason.
- Voltál már szerelmes? Akkor tudod, hogy mindig lesz, aki tartsa a mércét. – hallgatok el, és magam elé bámulok. Kicsi volt még, szinte egy seggdugasz, mit is tudhat ő a szerelemről. Abban se vagyok biztos, hogy lefeküdt volna valakivel. Mindig is egy magába forduló típusnak véltem, aztán lehet, hogy tévedtem, és mégsem olyan fán terem a testvérem, mint amilyenen én is léteztem. Lehörpintem a maradék italt, és a megjegyzésére körülnézek, de csak nagymellű pincércsaj áll előttünk, de ő sem igazán foglalkozik a mi beszélgetésünkkel.
- Én tudok élni nélkülük. Dugásra bármelyik kapható. – teszem hozzá, hogy vegye a lapot. Bonyolultabba nem érdemes belefutni, mert annak állandóan rossz vége lesz, mint nekem és az ex menyasszonyomnak.
- Átok inkább, nem áldás. Tudom… - mosolyodom el, idővel beláttam, hogy Mia képtelen lenne gondoskodni Jasonról, így jobbnak látta időben lelépni, mielőtt hazajönnék, hogy magyarázkodnia kelljen.
- Nem kell úgy tenned, mintha megint pisztolyt tartanék a fejedhez. – vigyorgok rá, mert mindig ezt csinálta, ha rosszban sántikált, vagy bűnt követett el. Feltartotta a kezét, és a legvégsőkig hazudott, a végén mindig kiderült az ellenkezője, de sohasem ütöttem meg. Anyáék halála után képtelen lettem volna, én is összeomlottam, nemcsak ő, aki bepisilt, és csakis a bátyával volt hajlandó aludni.
- Nagyon el vagy szállva magadtól. – rovom meg, és felállok, hogy valóban véget vessek a mostani műsornak. A pasast lekísérem egy kis ráhatással a színpadról, és a kezembe veszem az irányítást. Nincsen hangom, de ha már úgy alakult az estém, akkor elkornyikálok legalább egy számot.
- Az én önbizalmamnak legalább van alapja. – kacsintok rá, hogy vegye a lapot, majd kiválasztom az én dalomat. Már régen hallottam, de kisebbnek állandóan ezt hallgattam. A suliban is többen erre ropták, ha a tanárok nem jöttek be órára. A gépet beállítom, és hamarosan feltűnik a dalszöveg is. Kicsit kokettálok a pincércsajjal is, aki megtámaszkodik a pulton, és engem figyel. Jason nem bírja ki, hogy ne igyon még egyet, bár szerintem az is elég lenne, amit eddig elfogyasztott.
- Na… - amikor csak a háttérzaj megy, akkor elmosolyodom, és rá is játszok a szerepemre. Az öcsém nem sokáig tétlenkedik, mert perceken belül csatlakozik hozzám, igaz nehezen bírja felhúzni magát a színpadra. Az alkohol káros a szervezetre, de a drog mellett már szinte csak egy kis adalékanyag. A végén többen megtapsolnak, meg is hajolok, és egy csókot dobok a tesóm felé. Kikapja a kezemből a mikrofont a nagyágyú, én meg csak megcsóválom a fejemet, és az egyik rúdhoz sétálok oda, hogy hagyjam érvényesülni a kisebbet is.
- Néger leszel, édesem? – kiáltok oda neki, de mintha nem is hallaná, mert belemerül a dalba, néha rám néz, aztán nekem se kell több. A fejemet oldalra döntve dúdolom vele együtt, a cipőm orra a ritmusra jár. Nemsokára a tengelye körül fordul meg, és a csatlakozásra biztat, de ennél a számnál még nem szállnék be.
- Majd a következőnél. – legyintek egyet, és a telefonomra nézek rá. Negyed négy múlt, holnap korán kell kelnem, de itt és most…mi lesz, ha utána egy jó ideig nem látom a testvéremet? Aggódom miatta, és a szerencsétlen magánnyomozó miatt is, akinek kissé hiányosak az ismeretei róla. Nem értem, hogyan nem volt képes előkeríteni nekem, ha már egy rakás pénzt fizettem ki előre.
- Na, figyeld a mestert. – húzom ki magam, és kiválasztok egy másik zenét. A Supernatural jut eszembe, és a Survivor zenéjét nyomom be. Lassan sétálok oda hozzá a levegőben bokszolva, és a nyakamat kiropogtatva.
- Na, hogy van? – mosolygok rá, és elkezdem énekelni az első sort. Eye of the Tiger, mi más lehetne ez kis bemelegítő. A nyakánál ölelem át, és nyomom a hónom alá, így szerzem meg tőle a mikrofont.

A zene ismeretsége ellenére is többször is beletévesztek a szövegembe a szervezetemben dolgozó alkohol miatt, amely egyre több területét befolyásolja a testemnek, és az elmémnek is egyaránt. Jake nem csatlakozik, de ez sem ront a meglepetésként ért jókedvemnek. Hazudnék, ha azt mondanám, nem szórakozok jól. Ez a kikapcsolódás, a problémák nélkülözése adrenalinként hat rám, mely a produkciómon meg is látszik. A térdeim néha elveszítik a funkciójukhoz tartozó képességeiket, ilyenkor viszont az egyik rudat használom támaszként. Részeg vagyok, és egy különös buborékban lebegek, amelyet a folyékony mámor hozott létre. Számomra is felfoghatatlan, hogy mit keresek még itt, hiszen a színpad egy pontját már most alig látom, de amíg még meg tudok állni a saját lábaimon, addig egy rögtönzött koncert sem foghat ki rajtam a bátyám társaságában.
Shaggy dala lassan lecsendül, Jake pedig egyből kap az alkalmon, hogy újabb számmal örvendeztesse meg gyér közönségünket. Csoda, hogy még egyáltalán a helyszínen vannak; de hát a Lester tesóknak ki képes ellenállni? Magamban mosolygok egyet a gondolataim közepette, azonban ez bőven elég ahhoz, hogy kizökkentsen a valóságból, amelybe Jake hoz vissza, amikor karját a nyakam köré lendíti, és megszerzi tőlem a mikrofont.  
- Rettentően szánalmasak vagyunk. – jóízűen felnevetek, miközben a megmaradt józan eszem egy pontja felidézi bennem az ismerős dallamot, amelyet a következő pillanatban már a bátyámmal énekelek. Teljesen kikapcsolok, és csak a szövegre, meg az üdítően jó társaságomra koncentrálok. Egy részem jól tudja, hogy ez a felszabadító illúzió nem sokáig fogja az életem részét képezni, de amíg jelen van, addig minden másodpercét kihasználom. A refrént üvöltöm, amiből a végén már csak valami mormogás lesz, ahogyan összeakad egy pillanatra a nyelvem. Fejemet hátravetve nevetek, de már rég elvesztem, és kurvára nem tudom, hol is tartunk most a szövegben. Hiába van ott a kivetítőn, csak homályos sorokat látok, meg egybefolyó betűket, azokkal meg nem sokra megyek jelen pillanatban.
A dal véget ér, én pedig karjaimat széttárva hajolok meg, és csak ezután lépek le a színpadról. Könnyedén földet érek, és a pulthoz is ezzel a megmaradt önbizalommal jutok el, majd kopogtatom meg üvegpoharam falát, hogy felhívjam a pult másik oldalán járkáló szépség figyelmét.
- Lennél olyan bájos.. hű öregem, hogy is szokták ezt kérni, - elcsigázottan simítom a homlokomra a tenyeremet, mert a gondolkozás fejfájással jár együtt, végül csak kinyögöm, - ja igen, megszánnál még egy körrel? – vetem be a legmeggyőzőbb mosolyomat, de kudarcot vallok. A csaj a fejét rázza, és tenyerével leszorítja a pohár peremét.
- Azt hiszem mára már eleget ittál. – von bocsánatkérően vállat, én pedig felnyögve támaszkodok a pultra.
- Kegyetlen vagy velem, Cindy. – mondom ki az első nevet, ami eszembe jut, azonban kijavít.
- Hannah. – forgatja meg a szemeit.
- Helena, kérlek. Ne hagyj magamra. – nyújtózkodok át a pulton, de már késő. Legyint egyet, majd csak egy nagy pohár hideg vízzel tér vissza, amit duzzogva, de végül csak megiszok.
Lassan Jake is csatlakozik hozzám, én pedig mosolyogva veregetem meg a vállát.
- Nagy voltál, Jakey. Megyek, könnyítek magamon. Addig csalj ki a hölgyeményből még egy kört. Vesd be a doki vagyok szöveget, vagy valamelyik hipnotizáló nézésedet. – hátrálok, már amennyire tőlem telik, de még mielőtt beérnék a mosdóba, rákacsintok a pultosra.
- Visszatérek még, Hayley. – mutatok rá vigyorogva, amire válaszként felém dob valamit, de én még előtte becsukom a mosdó ajtaját, így annak csapódik neki a tárgy, vagy bármi is legyen az, amivel megpróbált szabotálni.
Miután végzek, az arcomat is párszor felfrissítem hideg vízzel, mert a tükörképem sokkal gyalázatosabb az átlagnál. Még a hülyének is leesik, hogy nem csak a napfény hiányától vagyok ennyire sápadt. A zsebemben lévő cuccokat pakolom ki a mosdó szélére, majd egy lopott pillantást vetek a telefonom képernyőjére, hogy biztosra menjek, mennyi időm is van hátra. Már túlléptük a négy órát, ami azt jelenti, hogy kevesebb, mint két óra múlva vissza kell térnem a helyemre, a pénzzel a kezemben, amit az anyagért kaptam. A falba verem bele az öklömet, és magamban szitkozódok, mert bárhogy is nézem, ez lehetetlen küldetésnek számít. Újabb pillantást vetek a tükörképemre, majd most tekintetem a porral töltött csomagra téved, amelyet gondolkozás nélkül veszek a kezembe. Egy ideig forgatom, végül feltépem a csomagolást, és magam vetek véget a tartalmának. A fejemet hátrahajtva szívom be a levegőt, két kezemmel a mosdóra támaszkodok. Ritka gyenge, a hatása ismeretlen, de jobb a semminél. Az üres zacskótól megszabadulok, majd még egyszer pár csepp hideg vizet fröcskölök az arcomra, és csak ezután lépek ki a mosdóból.
- Sikerült megpuhítani a jégkirálynőt? – érdeklődök bátyámtól, mielőtt azonban választ kaphatnék, egy kezet érzek meg a vállamon, amihez egy kellemetlenül ismerős hang is társul. Megfordulok, a sejtéseim igaznak bizonyulnak.
- D.J, öregem. De régen láttalak már. – méreget azzal a sunyi nézéssel a pasas, de az én hangulatom szórakozottból sokkal komolyabbá válik. Tobias Mendest az első fél évem letelte után láttam először. Állandóan a főnök után koslatott, igyekezett minél jobban a kedvére tenni. Nem bírtam sosem a képét, ő sem az enyémet, mégis tette a szépet. Azzal hitegetett, hogy szól pár jó szót az érdekemben, helyette információkat gyűjtött rólam. Ugyan a bandától sosem volt képes megszabadulni, mégis a maga útját járja, valami informátor szerepben. Néha megjelenik, majd eltűnik. Utoljára LA előtt találkoztam vele, de a mostani jelenléte sokkal inkább aggaszt, tekintve a mellettem ülő személyre. Nem véleményezem az újratalálkozásért megjátszott örömét, ezért tovább érdeklődik.
- Nem mutatsz be a haverodnak? – céloz a bátyámra, én pedig felállok a helyemről, és kihúzom magamat. Egy fejjel magasabb voltam, így nem kellett nagyon erőlködnöm.
- Nem. – vágom rá egyszerűen, majd felveszem a szemkontaktust az alakkal. - Beszélnünk kell. – ragadom meg Tobias kabátját, és a kijárat felé lökdösöm.
- Mindjárt jövök. – nézek még Jake felé, majd miután kiérünk, megmozgatom az állkapcsomat, és csípőre vágom az egyik kezemet, hogy kifújjam a levegőt. A szer már egy jól ismert hatást gyakorol a szervezetemre; elviselhetetlen dühöt.
- Milyen udvariatlan paraszt vagy. Valami potenciális ügyfélre akadtál? Haver, egy család vagyunk, tudod, osztozkodunk. – vigyorog, és ujjával egyszer rám, egyszer pedig magára mutat. Mielőtt azonban tovább folytathatná a szövegelést, behúzok neki egyet, ami eléggé váratlanul éri ahhoz, hogy ne tudjon egyből reagálni.
- Mit keresel itt? Azt hittem LA után végre leszállsz rólunk. – nézek le az ökölbe szorított kezemre, ami már kevésbé remeg az anyag hatása miatt.
Tobias egy ideig még az ütés területén tartja a kezét, végül egyszerűen csak elvigyorodik.
- Nem ügyfélre akadtál. Valami ismerős? Régi barát? Esetleg családtag? – folytatja tovább, én pedig megindulok felé, és újabb ütéssel reagálok, amitől most már a földre esik, mégis nevetés tör fel belőle.
- Bingó. Mit szól majd a főnök, ha megosztom vele ezt az apró kis információt. Úgyis azt rebesgetik, hogy múltkor már bizonyítanod kellett. Rezeg a léc, D.J. Könnyen az életedbe kerülhet. – ülne fel, de beelőzöm, azonban most már ő is visszatámad. Pár ütést még sikerül bevinnem neki, mielőtt előhúzna egy kést. Mindig is tisztességtelenül játszott, most sem vártam tőle kevesebbet.
- Odáig nem fogsz eljutni. – mormogom, és megindulok felé. Kikerülöm a kést, megpróbálok közelebb jutni hozzá.
- Dehogynem!  Az első sorból fogom végignézni, ahogyan a főnök véget vet az egyetlen valamit érő kapcsolatodnak is. – újra elvigyorodik, én viszont már képtelen vagyok visszafogni magamat. A földre lököm, és az arcát sorozom meg pár ütéssel. Már nem én irányítom a saját testemet, csupán ösztönből cselekszem. Olyan, mintha parazsat löktek volna egy benzinnel locsolt területre, úgy ég minden sejtem azért, hogy megleckéztessem a rohadékot. Nem figyelek az állapotára. Nem érdekel, hogy képes megvédeni magát, vagy sem, egyszerűen az a kép jár a fejemben, hogy Jake miattam kerül bajba, és ez teljesen megőrjít. A fickó már alig van eszméleténél, amikor meghallom a bátyám hangját, aki megpróbál elhúzni a férfitől. Pár mélyebb levegőt veszek, nem vagyok képes irányítani magamat, ami teljesen az őrületbe kerget. Lenézek a kezemre, majd visszalépek a pasihoz, és a felsőjénél fogva húzom fel a földről.
- Ha pofázni mersz, megtalállak, és befejezem, amit elkezdtem. – suttogom a fülébe, majd visszalököm őt a földre. Ekkor veszem észre az égető érzést az oldalamon, amire eddig nem is figyeltem fel. Enyhén felhúzva a felsőmet fedezem fel a szúrt sebet, amit valószínű az adrenalin miatt nem éreztem eddig.
- A picsába. – rúgok bele a csávóba még egyet, majd a falnak vetem a hátamat, és így próbálok levegőhöz jutni. Rohadtul éget, és minél inkább tudomást veszek róla, annál jobban kínoz. Jake-re nézek, aki tőlem nem messze áll, a nézése azonban elviselhetetlen számomra. Nem akarom, hogy így lásson, teljesen kifordulva önmagamból.
- Nem vihetsz kórházba… nem mehetek oda. – hunyom be a szemeimet, és élesen beszívom a levegőt. Ennyit az alkohol jótékony hatásairól, meg a normális estéről.

Dorian & Jake

Rettentően fáradt vagyok, Jeremiah esete leszívott, és nem jutottunk közelebb a megoldáshoz. Nem szerettem azt érezni, hogy felesleges vagyok, a tudásom meg nem elegendő ahhoz, hogy megmentsek egy gyereket. Még alig élt, még nem látta, hogy miért lenne érdemes küzdenie. Bármennyire is tűnjek egy tuskónak, attól még éreztem, és ez a tehetetlenség most abban mutatkozott meg, hogy kirúgtam a hámból, és megittam egy-két pohárkával. Az este különös fordulatot vett, amikor betévedtem, és egy ismerősbe botlottam, egészen pontosan az öcsémbe. Los Angeles óta elég gyakran jutott eszembe, hogy lesz-e esélyem még találkozni vele, de most valamiért az égiek is úgy akarták, hogy összeakadjunk. A fellépésén, és az előtte álló poharakból már lerítt, hogy felöntött a garatra, de nem akartam az a nagy testvér lenni, aki a viszontlátás örömében egy kis keserűséget kever. Vannak napok, amikor nem érdemes belemenni abba, hogy mi, miért alakult így, mert a szálakat egy éjszaka alatt úgysem lehet kibogozni, és legutóbb sem volt túl bőbeszédű. Behúzott egyet, és otthagyott a szülői házban. Bajban volt, ez egyértelműen látszott, csak még nem tudtam, hogyan is segíthetnék rajta. A vérem, és nem fogom engedni, hogy megint elvesszen a süllyesztőben. Öt évig magamat ostoroztam, hogy miért léptem le, és miért nem maradtam mellette, de már késő bánat. Nem tudom visszacsinálni, és őszintén talán ennek így kellett történnie. Szóba kerül a közös múlt, a volt menyasszonyom is, akire az életemet is rábíztam volna, de becsapott, és ezzel egy lejtőn indított el. A szerelem messziről elkerült, a bizonytalanság, és a bizalmatlanság pedig a mindennapjaim részévé vált. Nem állítanám, hogy minden alkalommal jól vagyok, de átlagban megtaláltam a helyemet a világban, és ez által már csak egy befejezetlen ügyem volt…megmenteni Jasont a biztos pusztulástól. A bár csendes és nyugodt így közeledve az első kakasszóhoz, de mégis egyfajta bensőséges hangulat uralkodik el rajtam, ahogyan felváltva vetjük alá a képességeinket az éneklésnek. Engem se kell félteni, ha iszok egy keveset, de az öcsém aztán még engem is túlszárnyal. Máskor már kidobattam volna a hozzá hasonló egyedeket, mert igen van bennem némi arrogancia, de ha róla van szó, akkor egy egyszerű férfi vagyok, aki meg tanulta értékelni a család fogalmát. A mikrofonban néha elakad a hangja, nem biztos az állásban, megkapaszkodik a legközelebbi rúdban. A lányok hiányoznak csak mellőle, és akkor azt hinné az ember, hogy Las Vegasban vagyunk, és egy különleges esti show műsor zajlik éppen a színpadon, helyette azonban csak marad a lepukkant külvárosi szórakozás színtere. Nem szégyenlősködöm, szimplán feléled bennem az átlagos élet iránti vágy, ezért bevállalom, hogy én is a pódiumra álljak, és megmérettessek ellene, de előtte még felhajtok egy drágább whiskey-t, és csak utána vánszorgok fel, hogy a rivaldafénybe álljak. Az Eye of the tiger kezdetű dalocska egyből a Supernaturalt juttatja eszembe, ahol a két testvér két epizód között hülyéskedett. Nem tart soká, hogy elvigyorodjam, és magam mellé csábítsam. Nem kell sokat várnom rá, ez kell nekünk. Annyi szaron mentünk keresztül, hogy ezen egy zene, egy kis együtt töltött idő már nem ronthat. A szám végén meghajolunk, én élvezem a gyér tapsot, amit a pultosoknak köszönhetünk nagy részben, aztán Jason leugrik, és egyedül maradok. A laptopon nézelődök az ismerős dalcímek között, de tényleg jobb lenne egy kis pihenőm. Holnap korán kell kelnem, hogy visszatérjek a normális életemhez, és megfejtsem a titkot, hogy miért agresszív egy öt éves kisfiú, miért produkál rohamokat a szervezete. A pillantásom az öcsémre siklik, aki az egyik csajszit próbálja befűzni a pultnál. Nem jár sikerrel, de azért egy háttérkiáltást még megtoldom a szituációt, hogy érezze a törődésemet. Senki nem marasztal, hát csatlakozom a kis duóhoz, és megtöröm a jeget. Jason nem hazudtolja meg magát, és máris butaságokat magyaráz.
- Nincs semmilyen bájam drága. Orvos vagyok, de ezt nem reklámozom úton-útfélen, ha nem muszáj. Már régen nem járna hozzám senki, ha az arcomnak külön iroda kellene. – támaszkodom meg a kiszolgáló felületen, és oldalra sandítva mérem fel a terepet. A részeg barátunk az egyik sarokban sutyorog, szerintem egy képzeletbeli baráthoz beszél, vagy egyszerűen a múlt hajóján utazik az emlékek tengerén. Az öcsém úgy dönt, hogy könnyít magán, és átadja nekem a stafétabotot. Szegény lány nevét sem tudja megjegyezni, így amikor elindul a mosdó felé, még egy törölgető rongyot is kap a levegőben, de addigra már bezárul mögötte az ajtó, és összeakad a tekintetem Hannáéval.
- Bocsásd meg neki, rossz időszakot él át, és nem voltam mellette eddig. – ecsetelem a nagy sztorinkat, bennem is van már egy löket, de még mindig józanabb vagyok, mint ő.
- Jó testvérek vagytok? – érdeklődik szendén, és nem tudom megállni, hogy ne komolyodjak el.
- Szeretném azt hinni, de nagyon sok ideje nem vagyunk már egymás életének a részesei. Igyekszem, hogy leküzdjem a közöttünk feszülő falat. – sóhajtok egyet, és felülök a magasított bárszékre. A mosdó felé pillantok több ízben is, de az ajtó nem nyílik ki.
- Türelemmel és kitartással minden akadály leküzdhető. Ez a tiéd…ingyen a ház ajándéka. – egy kis feles vodkát tol elém. Elutasíthatnám, de érzem, hogy szükségem van rá, ezért felhörpintem, és az asztalra csapok, mikor megérkezik a tékozló fiú is.
- Nálam nem játszik a jég. – egy félmosoly bújik meg a szám szegletében, de a kis párbeszédünket egy idegen férfi érkezése szakítja félbe. Nem tetszik a tag, mégis inkább csendben maradok, és Hanna ténykedését figyelem a pult mögött. Fél füllel hallgatózom, és a kapcsolati pontokat keresem, de túl szűkszavúak a témában. Jason nem mond semmi lényegeset, sőt menekülőre fogja a régi ismivel, amitől felszalad az egyik szemöldököm, mégsem avatkozom közbe, hanem biccentek, és előhúzom a telefonomat. Az ujjammal keltem életre a képernyőt, és a John legénybúcsúján készült közös fotó tűnik fel. Mennyire élveztem azt az estét, végre megint önfeledt voltam, ha még csak félember vagyok, akkor is éreztem, hogy élek. A barátságok luxusnak számítanak a mai világban, tudom jól, hogy a bizalmat ki kell érdemelni, és bízom benne, hogy Jamie és John azzá fognak válni idővel. Elmerengek magamban, megnézem az oldalamat, de se üzenet, se friss hírek. Mások magánélete meg nem izgat annyira, ezért a zsebembe süllyesztem a készüléket, és elhatározom, hogy ránézek a tesómra. A bár melletti sikátor nem valami bizalomgerjesztő, és mikor kitárom a vaskos ajtót, hát menten megfagy az ereimben a vér. Jason átszellemülten püföli az előbbi beszélgetésének a másik partnerét, én meg nem tudom, hogy mi üthetett belé. Egyértelműen több köze van hozzá, mint kellene, és ha nem állítom le, akkor meg is öli. A két karjánál fogva rántom fel a földről, és hátrálok el vele. Nem tagadom, hogy van benne szufla, de nem jelenti azt, hogy magamat is a gyámoltalan pöcsök táborába sorolnám.
- Jason állj le… - parancsolok rá, és egy idő után abba is hagyja. A mellkasa ziláltan emelkedik, és mindketten a földön heverő férfit figyeljük. Egyet lök rajtam, és kénytelen vagyok elengedni, mert nagyobb a lendülete, mint nekem. A térdemen kell megtámaszkodnom, hogy ne essek el, és így is szemtanúja leszek, hogy belerúg a másikba, aztán az épület falához lapul. A másik megpróbál elmenekülni, kissé nehézkesen mozog, de sikerül neki, és ketten maradunk a hűs éjszakában.
- Mit műveltél? – mérem végig, de feltűnik az oldalán húzódó seb.
- A picsába… - káromkodom el magam, és azonnal a slusszkulcsomat kutatom, amire másodperceken belül rá is lelek, aztán odaállok, és a hóna alá nyúlva kényszerítem rá, hogy nekem dőljön.
- Nem messze parkoltam le, gyerünk. – botorkálva indulunk meg, nem hittem volna, hogy így ér véget a bohókás kalandunk. Az autóm a sarkon parkol, benyomom a gombot, és beültetem az anyósülésre. A kabátomból sebtében bújok ki, és a kezébe adom.
- Szorítsd rá a sebre, amíg nem érünk hozzám. Nincs apelláta. – ugrok be a volán mögé, és a visszapillantóba nézve még saját magamtól is megrettenek. Az öcsém egy bűnöző, éppen a részese leszek valami rossznak, de ha már megtaláltam, akkor nem fogom elhagyni. Ígéretet tettem a szüleink sírjánál. Beletaposok a gázba, és átkelve három piroson a külvárost magam mögött hagyom, és belekerülünk a belváros keringésébe. Jó néhányan akadnak már az utcákon, többek között a bulikból hazaigyekvők, a korán kelők, a munkába készülők. Összemosódik a tér, egy kis figyelemelterelésnek beállítom a rádiót. Kellemes countryzene szólama hangzik fel, és hazáig ezt az állomást hallgatjuk. A felhajtón állok meg, és pattanok ki. Samira és Dózer már a kerítésnél várnak, érzik a türelmetlenségemet, mikor kisegítem az öcsémet.
- Összefoltozlak…nem tudom, hogy fájdalomcsillapító van-e nálam. – közlöm vele, és kinyitva a kertkaput ketten támadnak be, de egy erős füttyszó után leülnek, és várakozóan tekintenek ránk.
- Most itt maradtok. – higgadtan cseng a hangom, és bekísérem a bejáraton. Az előszobában felkattintom a villanyt, és leültetem a nappaliban lévő fotelba.
- Ne érdekeljen a kabátom. – az emeleten lesz az orvosi táskám, így a cipőmet lerúgva battyogok fel, hogy megszerezzem azt. Nem lesz kellemes, és ezután elmenni se engedem.

A bennem hevesen izzó düh helyét most egy frusztrálóbb érzés váltja fel, mégpedig a menekülés érzése. Nem tehetem be a lábamat a kórházba, hiszen akkor lőttek mindkettőnknek, és az egész előbbi összetűzés csupán felesleges kör lett volna Jake megvédése érdekében. Ezzel az erővel céltáblát is tűzhetnék a hátunkra, akkor sem válna ennyire nyilvánvalóvá a hűtlenségem. A főnöknek mindenhol akad embere, és biztos vagyok benne, hogy minél több időt tartózkodunk a környéken, annál több alakot tudhat majd a markaiba. Ez az ő taktikája. Mélyen beolvadni a tömegbe, és belülről elpusztítani az ellenséget.
Összeszorítom az ajkaimat, a fejemet pedig a támaszomként használt falnak hajtom. Minden levegővétel kínzásként hat rám, a bőröm pedig lángol a hideg kőfal ellenére is. Nem sok minden szent számomra manapság. Az életem romokban, önmagam megismerése pedig napról napra egyre nehézkesebben megy. Az egyik pillanatban úgy érzem, képes vagyok megállítani a bennem lakozó állatot, a másikban pedig ilyeneket művelek. Egy részem emlékszik arra milyen volt türelmes embernek lenni, de csak a felszínt súrolom vele, hiszen sosem fogom igazán megtapasztalni a történtek után. Hirtelen haragúvá váltam, kiszámíthatatlanná. Az elmém kacifántos útvesztőjében mindig zsákutcába ütközök, ahol emlékképek emlékeztetnek a tetteimre. Egy ártatlan, ugyanakkor rettegő szempárra, amely a ravasz meghúzása után már csak kifejezéstelenül meredt vissza rám. Akkor vettem el valaki életét utoljára, azóta viszont sosem léptem át ezt a határt. Ma viszont a tét egy olyan ember volt, akiért az életemmel is fizetnék, ha ez azt jelentené, hogy ő biztonságban élhet tovább. Jake a családom, az egyetlen biztos pontom, így ha nem húz el attól a szemétládától, biztos véget vetettem volna a magam által felállított határoknak. Veszélyes vagyok a bátyám számára, mérgező. Az pedig, hogy a közelében vagyok, egyáltalán nem szerencsés végkimenetelt hozhat magával. A józan eszem tisztában van a következményekkel, azonban egy makacsul ragaszkodó szervem nem hagy nyugodni, és tovább vágyódik olyan dolog után, amire már nincs sok remény.
Tiltakozóan a fejemet rázom, amikor megindul felém, hiszen vészesen közeledünk a hat órához, ami azt jelenti, egyre kevesebb időm van lelécelni. Legszívesebben arra kérném, hogy hagyjon magamra a sikátorban, mégsem jön ki egy hang sem a torkomon, amitől még feszültebbé válok.  Pedig biztos megannyi érvem lenne amellett, hogy én mennyire nem érem meg ezt a felhajtást.
A kocsijához tántorgunk, én pedig a tőle kapott kabáttal szorítom le a sebet, amíg az ülésen fészkelődök egy kényelmesebb pozíció érdekében. Egyre nehezebben megy a szemeim nyitva tartása, a fejemet pedig az ablaknak hajtom. Takarékoskodok a levegővétellel, így a beszédet sem erőltetem, mégis annyi mondanivalóm lenne. Utálom, hogy belekeverem őt a szánalmas életembe, ezzel veszélybe sodorva az egész jövőjét. Gyűlöltem a gondolatot, hogy menekülnöm kell, és bármit teszek, az ellenkezőjét érem el vele. Talán ez a szúrás megadja a lezárást számomra, és ha úgy lesz végem, hogy előtte a bátyámmal lehettem, én tökre meg leszek elégedve.
Néha csukva tartom a szemeimet, a másik pillanatban pedig már a mellettünk elhaladó városi nyüzsgést kémlelem. Irigyeltem az átlagemberek életét, akik a napi rutinjukkal foglalkoztak, és nem azzal, hogy valakinek el kell majd számolniuk minden lépésükkel, ezzel az életüket kockáztatva. Néha elmerengek milyen lett volna az életem, ha akkoriban nem ismerem meg Lorenzot, és nem hagyom magam ily módon befolyásolni. Vajon akkor milyen emberré váltam volna?
Veszek egy mély levegőt, ahogyan a belváros egyik háza előtt leáll az autó, majd Jake egy pillanatra magamra hagy, de nemsokára vissza is tér, és kisegít az ülésről. Megkapaszkodok benne, tartom magamat amennyire csak az erőmből telik, amiből a percek múlásával egyre kevesebbet birtokolhatok.
- Nagy meggondolatlanságot művelsz, Jake. – beszélek halkabban a kelleténél, és még egy félszeg mosolyt is kierőltetek magamból. Nem túl őszinte reakció ez a részemről, de ennyire telik csupán. Ahhoz nincs energiám, hogy elmagyarázzam neki ezt a sok szarságot, amit teherként cipelek. Minél kevesebbet tud, annál könnyebb lesz neki elkerülnie ezt az egészet. Nem kell sok idő, hogy végleg befogjam a pofámat, mert mikor a fotelba kerülök, a nyílt sebem egyből emlékeztet a létezésre, és bárhogy is nézzük, eléggé erőszakosan teszi ezt. Felszisszenek, magamban elmormolok egy kissé sem kulturált szitokszót, majd jobban szorítom a kabátot a sebhez, mégsem sokat segít a szédülésemen.
- Bocs a kabátért. – szólok még utána, de ő már rég az emeleten jár. Elemelem az anyagot, és hagyom, hogy kíváncsiságom felülkerekedjen rajtam, amikor megnézem az elázott felső alatt lévő szépséget.
- Az istenit.. – magamban mérgelődök, és kifújva a levegőt hajtom a fejemet a fotel támlájának. Nem egyszer kevertem magamat ekkora hülyeségbe, de általában a másik fél többet szenvedett. Egy-két fájó csukló, vagy pár lila folt sosem okozott még ennyi problémát, ezért még inkább átkozom azt az alakot, hogy az utamba került. Jól szórakozok a bátyámmal, elfogyasztom a maradék anyagot, talán még pár kör alkoholt is legurítok, aztán visszamegyek arra a porfészek helyre. Egyszerű egy képlet, mégsem így alakult, ezért most azon kell filóznom, hogy miképp fogom ezt megmagyarázni. Szívem szerint elhagynám a lakást, a maradék erőm azonban nem ért ezzel egyet, mert akárhányszor megmozdulok, elviselhetetlen fájdalommal ajándékoz meg.
Léptek zajára figyelek fel, majd mikor kinyílnak a szemeim, észreveszem Jaket az orvosi szerelésével, amelyet ide-oda pakolgat.
- Nagyon doktoros. – vigyorodok el, a fejemet pedig megtámasztom, hogy ébren maradjak. Nem tudom, hogy a sérülésem szórakozik az elmémmel, vagy éppenséggel az alkohol meg az anyag egyben, de valami igazán szereti cseszegetni a szervezetemet, ezzel felemésztő álmosságot okozva.
- Ez kurvára nem jó ötlet, Jake! Ott kellett volna hagynod a sikátorban megdögleni. – nehézkesen sóhajtok egyet, majd tovább folytatom. – Nem akarod az öcsikédet példaképnek, mert hidd el, nagyon elcseszett alak vagyok. – grimaszra húzom ajkaimat, és most a másik kezemmel is odatapasztom a kabátot a sebhez.
- Mellesleg, nem kellene ennyire törnöd magadat, mert ha ránk találnak, a szúrt seb lesz a legkisebb problémánk. – nyögve egyet helyezkedek feljebb, a fájdalom pedig fintorra húzza ajkaimat.
- Az a mocsok. Máskor a fejét is meg kellene ismertetnem a fallal. – dünnyögök magam elé, ahogyan a szédülés erőt vesz rajtam. Laposan pislogok párat, azonban ekkor is leginkább az ajtót figyelem. Mennyi időnk maradt még hátra, amíg rájönnek, hogy itt valami nem stimmel? Másfél, vagy egy óra? Túl kevés idő ahhoz, hogy leléceljünk innen egy biztonságosabb helyre.
- Talán, ha még most szélnek eresztesz, megúszhatod. Ez egy jó üzlet haver, ez egy jó üzlet. – vigyorgok kábán, de már valahogy nem vagyok önmagam egyik verziója sem.

Dorian & Jake

A kormánykereket szorítom, nem tudom, hogy melyik úton haladunk, csak abban vagyok biztos, hogy nem így terveztem a viszontlátást. Már abban se bíztam, hogy mostanában össze fog jönni, mert utoljára Los Angelesben láttam, de azóta eltelt egy kis idő, és lám máris a sors úgy rendelkezett, hogy a Lester testvéreket összeboronálja. Nagyon szerettem volna normális körülmények között beszélgetni vele, és kicsit el is engedtem magam. A gyerekkoromat, az ifjúságomat hozta vissza a zene, és a karaoke, mégsem tagadhattam, hogy ez az éjszaka egyszer véget fog érni, és akkor úgy lép ki megint az életemből, mint előtte tette. A Hannával folytatott beszélgetés alatt mindvégig arra gondoltam, hogy jóvá kell tennem a hibámat. Nem akarok ismét hibázni, és hagyni, hogy az öcsém is eltűnjön a süllyesztőben. Nem ezt érdemelte, és neki is joga volt a jobb életre. A szórakozóhely mellé kiérve azonban nem az a kép fogad, ami alapján ez a közeljövőben meg fog valósulni. Még mindig az események képkockái forognak az agyamban, de a piros lámpánál lefékezem, és lassabban hajtok át az átkelőhelyen. A tekintetem oldalra kapom, de a sápadtsága, és a vérzése csak még jobban arra sarkall, hogy áthágjam a közlekedési szabályokat, és minél előbb a házamba vigyem. A város nem mondanám, hogy kihalt, a hajnali órák ellenére is pezseg benne az élet, de van benne valami bizarr is. A mellettem ülő a vérrokonom, de évek óta nem láttam. Vajon mikor mond nekem igazat, vagy mikor játssza meg magát? Hinni szeretném, hogy ki tudom húzni a csávából, de most először kap el a bizonytalanság. Képes leszek rá, elég lesz az én akarásom mindkettőnk helyett? A drog kemény világ, és ha egyszer belekerül valaki…még ez is homályos. Nem beszélt ugyan a szervezetéről, de egyértelmű, hogy tartozik valakihez, és most bajba keveredett, mert megverte azt a krapekot. Nem ismerem az indíttatását, talán pénzzel lóg, az is lehet, hogy estére feladatot kapott. A külváros fényei után a belváros szinte neonfelirat, és kezd a közlekedés is megindul, ezért még jobban a gázba taposok. Nem beszélünk, a zenét nyomom be, hogy oldjam a feszültséget, de mindhiába, mert síkideg maradok. Az öcsémet leszúrták, közölte, hogy nem vihetem kórházba, ezért otthoni körülmények között kell megoldanom az ellátását. Mi van nálam…néhány gézlap? Még abban se vagyok biztos, hogy orvosi tűkészlettel szaladgálok. Az alapfelszerelés nem tartalmazza, és régen jártam a raktárban is. A munkahelyem más, de ez puritán lesz, mint valami oroszországi tábor. Hamarosan feltűnik az utca, és be is kanyarodom. Az indexet elfelejtem használni, de szerencsére senki nem jár erre, főleg nem rendőr. A ház előtt farolok le, és szedve a lábaimat, segítem ki Jasont is. A kabátomat a sebhez szorítja, de látom a földre potyogó cseppeket. Némi időt igénybe vesz, amíg felérünk a verandán, és a két kutyámat is elrendezem, de végül sikerül, és a nappaliig viszem, ahol az első fotelba ültetem le. Az emeleten tartom a táskámat, ott a háló, meg a raktárnak használatos vendégszoba is, de igyekszem. Nem nézek bele, csak rohanok lefelé, és a cipőmtől is megválok útközben. Az arcszíne mit sem változott az elmúlt pillanatokban, talán még rosszabbul is fest.
- Hagyd a kabátot. – leteszem a táskámat, és odanyúlok, de már észreveszem, hogy elhúzta egyszer, mert a pólójára is vér tapadt.
- Ha még egyszer megmozdulsz, akkor a saját kezemmel öllek meg, és vegyél komolyan Jason. A sebed nem felületi sérülés, különben nem véreznél ennyire. Nem kellett volna megpróbálkozni a felállással sem, mert ha ennél többet veszítesz, mint amennyit eddig, akkor kénytelen leszek bevinni a kórházba, akár tetszik az ötlet, akár nem, érthető? – meredek rá, szigorú a hangnemem, de másképpen nem tudom rávenni a mozdulatlanságra. Értem én, hogy mennie kellene, meg bajban van, de most az élete a tét, és nem más.
- El ne aludj nekem, hahó…öcskös… - pofozom egy kicsit fel, hogy ne ájuljon el, mert akkor még szarabb lesz a helyzetem.
- Bevettél valamit Jason? – érdeklődöm színtelen hangon, mert nem normális, hogy ennyire ki van tágulva a pupillája.
- Soha nem kérdeztem, hogy mi a jó, vagy sem. Az agyamra mész az elcseszettséged fitogtatásával. Nem azért kerestelek évekig, hogy ezen veszekedjünk. Itt vagy, és innen addig nem mész sehova, amíg össze nem foltoztalak. – fél térdre ereszkedem, és kiemelek egy érzéstelenítő flakont.
- Nem adhatok be neked semmit, amíg nem tudom, hogy mi van benned. Lidokainnal fújlak be. Egy darabig hat, de érezni fogod, ha összevarrlak. Nem lesz kellemes. – egy steril kesztyűt veszek ki az oldal zsebből, és végignézem a készletet. Egy adag tű, és a hozzátartozó selyemcérna. Az olló rendben, és a tetanusz…a végén kelleni fog.
- Nincsen gép a közelemben, ezért végigtaperollak, hogy nem találtak-e el valamilyen belső szervet. Fájni fog, szorítsd össze a fogaidat. Nem engedlek el. – zárom le a témát, és a menekülése utolsó szikráját is megölöm. Felhúzom a pulcsiját, és az oldalára nézek, de azonnal fintorba torzul az arcom. A két tenyerem óvatosan helyezem rá, és erősen nyomom be.
- Itt fáj? – megvárom, hogy reagáljon, de már félek, hogy így sem lesz más választásom.
- Jason..ez a léped lehet, légy szíves ne humorizálj. Tudom, hogy kibaszott rossz..lélegezz mélyeket. – engedem el, és egy gézlappal itatom fel a kifolyó vörösvértesteket. A lidokaint ráfújom a szélére.
- Igen..ez csíphet. – rászorítok három gézlapot, és fél kézzel nyúlok a varrókészletért.
- Babákon játszani sokkal egyszerűbb….vagy alvó embereken. Tudod, ha máskor verekedni akarsz, előbb kérj meg engem, talán nagyobb tapasztalatom van, mint neked. Ezt kérlek fogd meg, mert ki kell bontanom a csomagot. – vezetem rá a tenyerét, és végül eltépem a nejlont, és kihúzom a steril felszerelést. A megfelelő fények nélkül élmény lesz varrni.

Jake kapkodó látványa néha elmosódva, néha viszont élesebben körvonalazódik előttem, ahogyan megpróbálok a lehető legtovább ébren maradni. Dorgáló hangszíne a gyerekkort hozza el számomra, és nosztalgikus hangulatba taszít, ahonnan valahogy most nem igazán akarok elszabadulni. Eszembe juttatja azokat az emlékeket, amikor az agyára mentem olyan gyermeteg módon, vagy csak egyszerűen az iskolában történt valami rossz, és én nyakig benne voltam. Lustán elmosolyodok, újra gyereknek érzem magamat a bátyám társaságában, mégis a helyzetünk egészen más. Én valahol az alkohol, és drogtól mámoros állapotomban harcolok a fájdalommal, míg ő az életemért teszi ugyanezt. Mit ne mondjak, nem egy hétköznapi családi program, de kezdésnek nem rossz.
- Nincs energiám mozogni, szóval most az egyszer szót fogadok. – huzamosabb ideig csukva tartom a szemeimet, és mélyen beszívom a levegőt. Fáj minden porcikám, a bőröm pedig lángol. Lázas lennék, vagy csak bemesélem magamnak? Nincs sokáig lehetőségem ezen morfondírozni, hiszen Jake enyhe pofozása arra késztet, hogy újra lássam a környezetemet, és ne csak érzékeljem azt, mégis tartom az ígéretemet, és nem veszem semmibe az akaratát. Csak aprókat pislogok, ezzel elűzve a felemésztő álmosságot, és úgy tűnik ez egy ideig a segítségemre is lesz.
- Mit nem? – horkanok fel egy kicsit, amikor a bennem munkálkodó anyagokra kérdez rá, de semmi jókedv nincs ebben, csupán az ösztönös reakció késztet erre. Amíg én megküzdök a belső démonjaimmal, ő orvosi cuccokkal tágítja az agyamat, melynek a felét sem fogom fel. Teljes mértékben megbízok benne, szóval ha azt mondaná, hogy szükség van egy zsiráfra, meg két pingvinre, akkor sem cáfolnám meg a mondandóját, hiszen az új életfelfogásom szerint bármiből lehet hasznot húzni. Gyerekkoromban mindig úgy éreztem később még nagy dolgokra leszek hivatott. Sosem vágytam arra, hogy űrhajós legyek, a kosárlabda azonban csábított. Szerettem a pszichológiát, ezért a terveim között ez az útvonal is szerepelt volna. Nem hiába lettem elemző a mocskok között, habár az elején eléggé bénán ment a dolog, mostanra valahogy mégis helyt álltam. Nagy büszkeségnek nem nevezném, de enyhítő hatással volt az ott tapasztaltakra, és legalább hasznuk is volt belőlem. Annyit már megtanultam, hogy minél kevesebb dologra vagy jó, annál könnyebben vehet rossz fordulatot a történeted.
- Csak tedd, amit tenned kell. Bízom benned. – nyalom meg kicsit az alsó ajkamat, és igyekszem minél jobban elterelni a gondolataimat a fájdalom eme fajtájáról. Az évek alatt voltam tapasztalt ökölcsapások áldozata, de olyan is akadt, amikor egy szer inkább szenvedést hozott az örömmámor helyett. Mégis ezek ellenére sosem lőttek le, vagy mélyesztettek belém kést, - ez idáig. Nem mondom, hogy jó emberek közé kerültem, de tisztességesen jártak el, amíg a tervük szerint haladt minden. Tobias más helyzet volt, hiszen egyfajta verőemberként is szolgált nem olyan népes csapatunkban. Nem egyszer hallottam, ahogyan a főnök leordítja a fejét, mert újra meg újra a fegyvereihez nyúlt, és vele az a helyzet, hogy a végletekig ment. Tudnom kellett volna, de Jake említése után elborult az agyam, és nem érdekelt, hogy milyen tisztességesen zajlik a közöttünk lévő bunyó, csak az lebegett a szemeim előtt, hogy még az árulás gondolatát is kiverjem a szemétláda fejéből.
Élesebben szívom be a levegőt, és csak tompán bólintok a kérésére. Lelkiekben felkészülök a fájdalomra, az agyam viszont ködös mámorában képtelen erre. Felmordulok, ahogyan a sebemhez ér, de nem adok hangot a kellemetlenségnek. Tisztán hallom a főnök hangját, amint azt szajkózza, hogy a gyengék üvöltenek, az okosak viszont halkan, és kiszámíthatatlanul tesznek tönkre. Minden egyes üvöltés egy pofonnal járt, vagy a gyomromra mért ökölcsapással. Ezért hallgattam, de belül szétfeszített az érzés, hogy kiadjam magamból mindezt. Azt magyarázta, hogy az ellenségnek nem mutathatom ki a gyengeségemet, mert onnantól elvesztettem a csatát. Sebezhetetlennek kell tűnnöm a másik szemében, olyan embernek, akit nem küld padlóra semmi sem. A lehetetlent kérték tőlem, én pedig ugyanezt a lehetetlent próbáltam minden egyes nap teljesíteni.
- Volt már kellemesebb is. – felelem gyengén, és veszek egy mély levegőt, amelyet újabb, és újabb próbálkozást követ. Elviselhetetlen a fájdalom intenzitása, mely úgy tűnik, sosem akar véget érni. Aprót mozdulok, de amikor a hideg érzés után beüt a kellemetlen csípés is, nem tudom visszafogni az előtörni vágyó szitokszót. A bátyám valamilyen lapokról meg babákról magyaráz, én pedig bólogatok, mintha még képben lennék, holott nem igazán fogom fel a történéseket. Hagyom, hogy elirányítsa a kezemet, és ott is tartom azon a ponton, ahová ő helyezte.
- Jake.. sajnálom. – nyögöm ki, de egyre furábban érzem magamat. A szédülés miatt tompábbnak tűnik minden, és a beszéd sem megy annyira könnyedén, mint ahogyan azt vártam, mégis valamilyen bűntudat féleség mardos belülről, amitől úgy érzem, vallanom kell. El kell mondanom mit tettem, pontosabban miket. Tudnia kell, hogy egy veszett ügy vagyok, és nem érem meg a fáradozást, ugyanakkor jobban szükségem van rá, mint bármikor máskor. Így érzem magamat, csupán hasztalannak, és menthetetlennek, de csak azért hozom a tudtára, mert nem akarom őt bajba keverni.
- Azt mondták, megölik Őt. – kezdek bele, és újabb mély lélegzetet veszek segítségül.
- Velük kellett mennem. . . nem tehettem mást. – kicsit összeakad a nyelvem beszéd közben, és ami a legfurább, hogy nevetni támad kedvem, mégis csak egy alig látható mosollyal adom szándékaimat a külvilág tudtára. Valószínű beütött az a gyenge por, amit a szórakozóhely mosdójában küldtem be a szervezetembe. Már előre tartok attól, hogy mi lesz a következő szintje. Mélyen belül abban reménykedem, hogy valami kellemes, ami enyhít a sebem okozta érzéseken. Párat pislogok, a kép újra kitisztul. Jake kezében egy tű körvonalazódik, én pedig hunyorítani kezdek, mert a naivabb részem azt hiszi, hogy képzelődök.
- Tű.. uh, remek. – kimerülten hajtom a fejemet a fotel támlájának, és enyhén felemelem a kezemet valami kapaszkodás reményében, de a karom nem ért ezzel egyet, így abban a minutumban visszahanyatlik a fotelba. Bárcsak egyszer a testem úgy működne, ahogyan azt én szeretném.
- Mire készülsz? – érdeklődök puszta ártatlansággal, habár van egy sejtésem, hogy mindent az előbb magyarázott el, mégsem vagyok benne teljesen biztos.
Nyelek egy nagyot, majd ökölbe szorítom a kezemet, hogy felkészüljek a legrosszabbra.
- Fáradt vagyok. – suttogok úgy, mintha egy titkot mondanék el, végül tovább folytatom, - Ne áruld el a bátyámnak. Megkért, hogy ne tegyem… - veszek egy mély levegőt, de egyre nehezebben megy az ébrenlét. Nem okozhatsz újra csalódást a bátyádnak, Jason, még egyszer nem teheted ezt vele!

Dorian & Jake

Jasonnel lenni annyira felemelő, és pokolba is taszító egyszerre, mintha felszállnék egy hullámvasútra, és az első kör után, amikor a szabadság mámorító íze önti el az agyamat, és hangosan visongva kiáltozok a többi utassal együtt, hirtelen vált át valami sötétbe, és megmagyarázhatatlan rosszullétbe a földet érés pillanata. Szeretem a testvéremet, évek óta az volt az egyetlen vágyam, hogy megtaláljam őt, de nem ilyen állapotban. Bizakodtam benne, hogy a jó úton marad, de már gyermekkorában megvoltak a jelek, hogyha leveszem róla a kezemet, akkor gond lesz, és íme, ez be is következett. A szüleink nem lennének büszkék ránk, ha most látnának, de ugye a halottak nem beszélnek.
- Nem is akarom azt látni, hogy meggondolod magad, és futásnak eredsz, mert akkor biztosan tarkón váglak Jason, hidd el nekem, most nem vagyok játékos kedvemben. – villannak meg a kéklő íriszeim, amint a táskámban matatok, és a gézlapokat, meg a steril eszközöket keresem az összevarráshoz. A gumikesztyű előírt viselet, már megszoktam, hogy ezt kell hordanom, és ha nem kórházi körülmények között kell ellátnom valakit, akkor is viselem. A kabátomnak lőttek, de jobban aggaszt, hogy a szúrás következtében belső szervet ért-e a szúrófegyver, vagy rosszabb…esetleg artériát. A házam nem műtő, és akkor egy percig sem fogok tétlenkedni, ha ez beigazolódik.
- Kurvára nem örülnék, ha olyan szert vettél volna be, aminek nem ismerem a mellékhatásait. Szerinted kísérleti patkánynak akarlak használni? A gyógyszerek nem játékszerek, és magadra vess, ha úgy kell, hogy összefoltozzalak, hogy nem alkalmazok fájdalomcsillapítót. Semmilyen körülmények között nem aludhatsz el. Mesélj, mondj bármit, csak járjon a nyelved. – pillantok rá, és máris azon ügyködöm, hogy a seb körülötti felületet át tudjam vizsgálni.
- Sokan mondták, hogy bíznak bennem, és mégis meghaltak. Ha lehetséges, akkor ma maradj életben. – sóhajtok egyet, és nem nagy örömmel konstatálom, hogy már fel van puffadva az oldala, és érzékeny érintésre is. A vér szüntelenül folyik, ezért rányomok egy gézlapot, hogy alaposabban szemügyre vehessem őt.
- Ez itt nem tetszik öcskös…tudod rohadtul mázlid lesz, ha nem kell műteni. – szüntelenül nézem az arcvonásait, de a fájdalomra összerezzen, és egyértelmű, hogy az ébrenlétért küzd. Végül úgy döntök, hogy a saját megérzéseimre hagyatkozva nem hívok mentőt, és összevarrom, mert a lépe ép, de nem vagyok száz százalékosan biztos. Nem mintha ez jó szempont lenne egy orvos szemszögéből. Én soha nem hibázhatok, mert emberéletek múlnak a döntéseimen.
- Ne mondd már ezt. Én azt sajnálom, hogy még nem rúgtalak seggbe, amiért állandóan baja jutsz. – fél kézzel odahúzom az övét is, hogy tartsa, amíg előkészülők a selyemfonallal, meg a tűvel. Aprócska a lyuk, a kezem ugyan nem remeg, de nekem sincsenek kötélből az idegeim, és ittam is, ami végképp befolyásolhatja a munkám minőségét.
- Kit ölnek meg Jason? Engem nem fognak…tudod jól. – nézek rá, de a szemei néha már fennakadnak, és nem lehet érteni az összeakadó nyelvétől, hogy mire céloz. Hallucinál, a szer feloldódott a vérkeringésében, és az alkohollal együtt ki fogja ütni.
- Remek…akkor legalább addig ne ájulj el, amíg varrok. – morranok rá, ettől egy kicsit észhez tér, de a tekintete már üveges, és az arca is sápadt. Nem tökölök, fájni fog ebben biztos vagyok, de egy erőteljes mozdulattal döföm át a bőrén, és tolom össze a réteget. Nem akarom megsaccolni, hogy hány öltésre lesz szükségem még.
- Ez nem az a tű….Jason maradj nyugton. – megpróbálok higgadt maradni, de belül már robbanni lenne kedvem. Tuti bevett valamit, így végigfuttatom a fejemben, hogy milyen állomásai voltak a mai estének, és akkor leesik a mosdó.
- Tudnom kellene, hogy mit vettél be, mert ezzel megnehezíted a munkámat, Jas…értsd meg. Tudom, hogy el kellett menned, de most itt vagyok, és nem engedlek sehova. – már a negyedik öltésnél tartok, némiképp szerintem nincs tisztában azzal, hogy miket művelek, mert mintha fáziskésésben lenne a valósághoz képest.
- Tudom, hogy fáradt vagy, de nem aludhatsz el… - adok neki egy sallert, és gyorsítva varrok. Nem lesz szép, de megteszi átmenetileg. A számba veszem az olló végét, és az ujjaimmal gyűröm össze a seb két végét, hogy a fonal megfogja. Nem könnyű, mert még mozgolódik is közben, és most bánom, hogy nem adtam neki semmit, mert lehet éppen ezzel rontottam el, de a lelkiismeretem nem engedte volna. A drogra egy erősebb fájdalomcsillapító úgy hatna, mint egy kisebb áramütés, és nincs kedvem újraéleszteni, bár erre is megvan az esély.
- Jason…ha most elalszol, akkor soha többet nem bocsájtok meg neked. – csapok rá a combjára, és befejezem az öltéseket. A jódot kutatom, és be is kenem vele, aztán két gézlapot ragasztok össze, és lefedem a friss varratot. Az ollót a földre ejtettem időközben, és a jelenlegi állapotából ítélve jó lenne egy ellenőrzés. A csuklóján tapintom ki a pulzusát, de sajnos alig érzem, néha belelüktet, de a normális értékek alatt van.
- Jason…Jason? – pofozom fel, de nem kapok választ, így előveszem a sztetoszkópomat, és felgyűrve a véres pólóját, hallgatom meg a mellkasát. A szíve erősen küzdött eddig, ember felett teljesített, de tartok tőle, hogy most akarja felmondani a szolgálatot.
- A fenébe.. – egyetlen lehetőségem maradt, így lehajolok, és kiveszem a bazinagy injekciós tűt.  Az adrenalinból csak egy adag van nálam, ritkán kell alkalmaznom, de most kihagyhatatlan lesz. A bordáit számolva masszírozom el az ujjbegyeimmel a megfelelő területet, és magamban háromig számolva…szúrom bele, és engedem a szervezetébe. A mozdulatlan mellkas újraemelkedik, és azonnal kinyílnak a szemhéjai is. A földre hajítom a használt orvosi eszközt, és az arcélére simítom a tenyeremet.
- Itt vagy újra öcskös. Nem lesz semmi baj, rendben? Lélegezz nyugodtan, ne kapkodj. – nyugtatgatom, és ismét a fülembe akasztva a sztetoszkóp végét, szépen megbizonyosodom róla, hogy beindult a ketyegője.

A fotel kényelme elandalít, mégis olyan érzés, mintha egy izzó vulkán készülne kitörni bennem. Az égető érzés szétfeszít, Jake hangja pedig annyira távoli, és érthetetlen, hogy nagy erőfeszítésekbe telik odafigyelni minden egyes szavára. Az ígéret, amit tettem felé ott lebeg előttem, és én oly szívesen megragadnám, de nincs hozzá energiám. Csupán pár apró lélegzetre vagyok képes, amelyek lecsillapítják a bennem tomboló vihart, és képesek ébren tartani, ameddig azt szükséges.
Jake mond még valamit, aztán egy erős szúrást érzek a seb körül. Összeszorítom fogaimat, aligha nem ordítani bírnék torkom szakadtából, ehelyett megkapaszkodok abban, amit csak érek.
Nem aludhatok el. Nem mozoghatok. Muszáj észnél lennem! – ismételgetem magamban mantraként ezt a pár rövid mondatot, és próbálok engedelmeskedni az általam kiadott utasításoknak.
Laposan pislogok párat, igyekszem hozzászoktatni szervezetemet ehhez az állapothoz. Könnyebb a teljes figyelemnél, mégis még az ébrenlét, és az ájulás tűrhető határán vagyok. A kérdésére választ formálnak gondolataim, ajkaim viszont nem nyílnak szólásra. Olyan, mintha képtelen lennék a saját testemet irányítani, csupán idegen lélek vagyok benne. Elterelem a gondolataimat, és nem nézek le arra, amit éppen művel. Helyette az jár a fejemben, miképpen válaszolhatnék a kérdésére. Egy por volt. Nem gyógyszer, por. Egy gyengébb fajtája, szóval annyira nem kellene kiütnie, de azért mégis ott van a szervezetemben, és megállíthatatlanul munkálkodik ellenem. Annyira jó volt, hogy elmulassza az elvonási tünetek kellemetlen hatásait, különösebben azonban nem ütött ki, az alkohol viszont annál inkább. Szeretnék egy másodpercre újra visszamenni arra a színpadra, vagy végighallgatni annak a szerencsétlenek a kornyikálást. Bármit, mint ezt az elcseszett érzést tapasztalni, hiszen ezzel nem tudok mit kezdeni. Nem tudom megállítani, legyőzni, semmi. Tehetetlen vagyok, és ez dühít. Lelépnék, mert rossz előérzetem van, mégsem éreztem még ennyire biztonságban magamat, mint most, ami lássuk be, közel sincs már a realitás talaján.
Veszek egy mély levegőt, tüdőm pedig friss oxigénnel telődik meg ez által. A szívem fura ütemet vesz fel, amelyet egy részem felfog, hogy nem normális jelenség, másik örül annak, hogy egyáltalán ketyeg valahogy. Nem alszok még, habár baromira fáradt vagyok. Jake enyhe pofozása, kérése is sokat segít ebben, és nem hagy annyira elkalandozni, hogy átadjam magamat önző vágyaimnak. Csak egy nagy ágyra lenne szükségem, pár kényelmes párnára, és egy hétig tartó alvásra. Sokat kérek? Évek óta egyetlen kiadós pihenésben sem volt részem, mert mindig vagy költözni, vagy rohanni kellett valahova, ha a főnöknek úgy tartotta kedve. Hatalmas reményeimet ebbe a képzelt világba öltem bele, és csak arról szólnak, hogy megerősödök majd, ha újra felébredek annyira, hogy képes leszek felülkerekedni sorsomon. Ajkaim kicsit megrándulnak, gondolom mosolyogni készülök, de totál kudarcba fullad a kísérlet. Helyette újabb másodpercekig pihentetem fáradt szemhéjaimat, amelyek egyből kinyílnak, amikor enyhe csípést érzek a combomon, melyet Jake okozott. Gondolom újra vitába került a szervezetem a kéréseimmel, és bár úgy tapasztalom, képes vagyok betartani ígéreteimet, kívülről valószínű ennél reménytelenebbnek tűnhet a helyzet. Máskülönben nem figyelmeztetne újra meg újra az egyetlen feladatomra.
- Ébren vagyok. – nyöszörgöm életjelet adva magamról, és megnyalom kiszáradt ajkaimat. Még egy ideig figyelem ahogyan a bátyám megküzd az általam kreált feladattal, majd lassan magával csábít az álmosság szirénként hívogató hangja. Valami mámoros fázisba kerülök, az agyam teljesen kikapcsol, és lebegek ebbe az elmém által felépített valóságba. Nem érzem a fájdalmat, nem érzékelem a külvilágot sem, csupán ezt a kellemes zsibbadtságot, mely minden végtagomat végigjárja. Lassan merülök, a körülöttem lévő hangok összemosódnak, de mihelyst egy mélyebb szakadékba esnék, valami erősen visszaránt, én pedig újra a keserű valóság részese vagyok.
- Mi történt? – erőt véve magamon helyezem homlokomra a kezemet, fejemet pedig a fotel támlájának hajtom kényelmem megőrzésének szempontjából, mégis a levegőt úgy kapkodom, mintha már órák óta nem lett volna bennem részese. Jake egyből cselekedik, érintése most arcomon köszön vissza, amelyet valami csoda folytán intenzíven érzékelek. Bólintok, ezzel is jelezve, hogy hallottam szavait, csak még a szervezetem nem volt képes feldolgozni mindezt, így pár próbakörre még elvisz ezen az érzelmi hullámvasúton.
Amikor az agyam is beszáll a játékba, a levegővétel is könnyedebbé válik. Az előbbi szapora kapkodást egyenletesebb ütem váltja fel, amellyel képes vagyok jelen helyzetemben megbarátkozni. Kinyílnak a szemeim, és egy ismerős kék szempár néz vissza rám. Különös nyugodtság száll meg, és egy ideig kényezteti fáradt testemet, mielőtt kegyetlenül elragadná ezt tőlem. Köhögök párat, majd újabb levegővétellel ajándékozom meg magamat.
- Köszönöm. – ennyit tudok jelen pillanatban kinyögni, mégis ismét érzem az elmaradhatatlan aggódás érzését. Bele sem merek gondolni a következményekbe, habár lehet, hogy még időben vagyok. Nyugtalankodni kezdek, de Jake nézése miatt inkább visszasüppedek a fotelbe. Gyermeteg énem a szobájába rohanna, hogy ott bújjon el az újabb csínytevése miatt, most viszont túl lusta, és gyenge vagyok bármerre is elfutni.
- Jól elcsesztem a közös esténket, haver. – grimaszra húzom ajkaimat, de most mégis igyekszem minél többször felvenni vele a szemkontaktust. Istenem, mennyire hiányzott már ez! Valami, ami az otthonra emlékeztet, arra az időkre, amikor a jövőképem még nem a túlélésért fohászkodott, hanem a teljesen normális bizonytalanságért. Újra az a gyerek akarok lenni, aki nem tudja, melyik iskolát válassza, hiszen annyi a lehetőség, és soha nem tudhatod mivé formál majd az élet. Szeretnék egy jó kis meccset nézni, legurítani pár hideg sört a kanapé kényelmében, és jót beszélgetni a bátyámmal. Megtudni merre járt a távollétemben, miket élt át, és milyen ember lett. Szereti egyáltalán a munkáját, vagy csak kényszerből teszi? Most eszmélek rá, hogy az égvilágon semmit nem tudok róla, és ez a fajta bűntudatérzés, vagy bármi is legyen ez, keserű pirulaként marja végig a torkomat. Uralkodó részem saját magát hibáztatja mindezért, hiszen egyik döntésem követte a másikat, míg nem az a bizonyos kártyavár végleg romba dőlt, én pedig olyanná lettem, amilyen. Nem akarok innen lelépni, önként visszamenni arra a helyre, csak egy büntetlen estét akarok, amikor nem kell meghunyászkodnom egy nagyobb rossz érdekében. Csábít a normális emberek élete, és azok a hétköznapi problémák, mint például már megint elhanyagoltam az összepakolást, vagy bármi ilyesmi. Bárcsak lenne egy vacak távirányító, amivel megállíthatnám az idő sürgető forgását, és kiélvezhetném ezt a pillanatot. Nem tökéletes, hiszen épp most hozott vissza annak a bizonyos alagútnak a végéről, de mégis vele közös, és ez baromira sokat számít nekem. Nem vagyok olyan helyzetben, hogy válogassak, szóval apró morzsákkal is beérem, mégis egy nagyobb szeletért áhítozok.
- Egyszer ráeszmélnek, hogy nem mentem vissza, és kicsinálnak, ugye tudod? – teszem fel az első kérdésemet hosszabb kihagyás után.
- Ritka egy rohadékok ezek. – folytatom tovább, majd újra benedvesítem ajkaiamat.
- Kaphatnék egy pohár vizet? Olyan, mintha a sivatagot nyeltem volna le. – köszörülöm meg a torkomat, és egy lusta vigyorral pecsételem le mondandómat.

Dorian & Jake

Életeket mentek, az a feladatom, hogy a betegeket meggyógyítsam, de egészen más a helyzet, ha tudod, hogy a páciensed magát mérgezni, és a tetejébe még a vér is hozzáköt. Nem kételkednék Jason szavaiban, de láttam, hogy mennyit ivott, és abban se kötöttem volna fogadást, hogy tiszta. A pupillái kitágultak, az erei összeszűkültek, a szíve nem kapott elég oxigént, és az egész vérkeringése azon múlott, hogy megmentem-e, vagy sem. Az öcsémért kockázatot vállaltam, nem kérdeztem, csak a saját belátásom szerint döntöttem, és otthoni körülmények között küzdöttem a fekete csuklyással, aki ma este kívánta elvenni tőlem. Nem adhattam, még nem kaptam magyarázatot, még nem találtunk egymásra, és nekem szükségem volt rá. Az elmúlt öt évem nem is szólt másról, csak arról, hogy megtaláljam őt. Ilyen könnyen nem adhatom fel, a szüleim elszégyellnék magukat, ha nem tennék meg mindent az erőm felett. Az idővel futok versenyt, amikor feltépem a szétszakadt, néhol helyen már átázott pólóját, és a mellkasán, kitapintva a bordáit, keresem a megfelelő helyet, hogy belédöfjem az adrenalint. Nem használhatjuk sűrűn, az előírt mennyiség egy injekció adagja, a kórházban más, de itt, ahol hibázhatok, és senki nem fog segíteni…csakis egyedül én vagyok az úr. Kitapintom, és háromszori számolás után nem is tétlenkedem, hanem beleszúrom, és várok. Az idegeim pattanásig feszülnek, a vérzés csillapodik, de a szíve…mi lesz, ha nem indul újra? Jake..hogy fogsz másnap tükörbe nézni, ha a tesódon nem tudtál segíteni, akkor egy öt éves kisfiún hogyan fogsz? A kétely magja már gyökeret vert bennem. Az idő lelassul, és türelmetlenül várom, hogy megmozduljon a szempillája, vagy a mellkasa felemelkedjen. A várakozás meghozza a gyümölcsét, még hallom a kő elgurulását, ami a sajátomról szakadt le. Remegek, de megpróbálok higgadtnak látszani. Az arcára simítom a tenyeremet, és kicsit felpofozom, amikor magához tér.
- Nem számít, csak ne mozogj, rendben? Figyelj a légzésedre..ez most nagyon fontos. – kérlelem, nem tűrök ellenkezést, és meghallgatom a ketyegőjét. Az első ritmusok üteme nem kielégítő, de legalább magától ver, és ezért jár a piros pont. Némi magányba burkolózva, néha összeráncolom a homlokomat is, de amint meghallom, amit ilyenkor meg kell, akkor lenyugodnak a kedélyek is, mármint nem most fogok elszámolni vele. A lebaszás ráér később is, mikor már annyira magánál lesz, hogy kérdéseket tegyek fel.
- Nincs mit köszönnöd. – zárom rövidre, nem most jött el az ideje a hálálkodásnak. A nyakamba akasztom az orvosi eszköz testét, és az ujjamat kinyújtva, előtte mozgatom meg.
- Kövesd, rendben? – kimérten állok hozzá, nem akarom, hogy felkeljen a fotelból, de mindenképpen át kell majd vinnem a vendégszobába, hogy aludjon egyet. Most kapott egy lóerőt, nem kéne feszegetnie a teste határait, mert esküszöm, hogy leütöm.
- Megmaradsz, és most csak ez számít. – guggolok le, hogy összeszedjem a veszélyes hulladékot, és egy kisebb zacskóba tegyem, aztán lehúzom a steril kesztyűt is az ujjaimról, és a tetejére dobom, de a fél szemem mindig Jasonon van.
- Ha az elcseszés alatt azt érted, hogy most hoztalak vissza a halál torkából, akkor igen, de egyébként lehetett volna rosszabb is. Ura voltam a helyzetnek, de többet nem szeretnék ilyet. – fürkészem a szemeit, de még nem igazán van képben, és nem is bánom, ha nem próbálkozik azzal, hogy felálljon, vagy kereket oldjon. Fura a házamban lenni, és az öcsémmel beszélgetni, mert valójában ez lenne a normális, de a mi esetünkben semmi sem az. Selejtek vagyunk a születésünk pillanata óta, de megígértem, hogy bármekkora is legyen a baj, mindig ott leszek neki, és ez alól nem fogom kihúzni a kis seggemet. A zacskó két zsinórját összehúzom, és beleejtem a fekete orvosi táskámba, majd összecsukom a tetejét, de előtte még belesüllyesztem a sztetoszkópomat is.
- Nem tudom, hogy mibe keveredtél Jason, de ma egy kis ízelítőt kaptam belőle. Megfenyegettél egy nagyobb kutyát, aki bármikor köphet, és akkor véged van, de azt sem várhatod el tőlem, hogy így elengedjelek, amikor most indult újra a szíved. Aludnod kell, és az nem egy óra lesz. Kitalálok valamit. – közlöm vele a legkisebb humorizálás nélkül, és a tenyerembe maróan kapom fel a táskámat, hogy eltüntessem a nappaliból.
- Mindjárt hozok neked egy pohár vizet, csak ne szökj meg. – még kacsintok rá, és kivonulok a konyhába, de útközben megállok a bejárat mellett, és bezárom az ajtót, végül a riasztót is benyomom. Nagyon felkészült vagyok, a betörés nálam szóba se jöhet, és aki az életemre mer törni, az a sajátjával fizet. Ebben a világban mindenki csakis saját magában bízhat, nincs kivétel. A táskát leteszem az egyik reggeliző székre a pult mellett, és töltök egy pohár vizet a hűtőbe szerelt ásványvizes tartóból. A luxusról nem mondtam le minden tekintetben, azt se tagadom, hogy van pénzem, de nem hivalkodom vele, aztán eszembe jut, hogy a kutyák kint maradtak az udvaron. Mindent kezdhetek elölről, ami a biztonságunkat jelenti, de végül behozom a két csirkefogót, akik összenyálazva ugrálnak körbe, aztán beszaladnak a nappaliba, és Jason két oldalán ülnek le, kihúzva magukat, nem is moccanva.
- Itt a vized. Nem aggódj nem bántanak, csak rám vigyáznak. – mutatok a két jól nevelt…kezdetlegesen jól nevelt ebre.
- Dózer és Samira. Már több, mint egy évesek. – nyújtom át a poharat, és leülök a szemközti fotel karfájára.
- Jason aludnod kell, ha ezt megittad. Nem vita tárgya. A találkozód egy óra múlva lenne, ha jól értelmeztem. – gondolkodom, és ha végzett, akkor felállok, és támasznak odaállva segítem fel. Az emelet egy jó kis kihívás lesz.
- Támaszkodj rám. – adom parancsba, és átölelve húzom fel. Az oldala megfeszül, de a kötés tart, hála az istennek. Kicsit bicegve jutunk fel a hálóm melletti szobához, de sebaj. Besegítem az ágyba, és ha ellenkezne, akkor bizony lefogom.
- Megoldom, de most pihenned kell. – oltom fel a kis villanyt neki, odakint már világosodik, de a redőnyök jól védenek.
- Ne parázz. – tekintek még vissza rá, aztán egyedül hagyom, és átsietek a szobámba. Megvárom, hogy elaludjon, nem szeretném, ha követne. Az ágyam felett lóg egy festmény, semmilyen eszmei értéke nincs, de mögötte van egy széfem. Némi erősködés árán, beütöm a számkombinációt, és kiveszek egy köteg százast. Az ember soha nem lehet elég óvatos, és előrelátó. Az összeget átszámolom, de megvan, és ez elegendő lesz a történetünkhöz. Hétig várok, az két óra, addig én is lezuhanyozok, és átöltözöm itthoni ruhába. A kórházba megígértem, hogy nyolcra bent leszek, de sajnos késni fogok. Összekészítem a táskámat, aztán át is öltözöm, és az ébresztőmet kinyomva megyek át hozzá. A párnába nyomva a fejét durmol. Kis rázás után végül magához tér, így ki is használom az alkalmat.
- Mosakodj meg. Itt van egy vödör, meg egy kis törölköző, de igyekezz. – amíg elkészül, én a pénzt egy fehér borítékba teszem, és a kabátjával együtt térek vissza, hogy lesegítsem az emeletről. Időbe telik, de elérjük az előteret, ahol a kezébe nyomom.
- Ha nem akarsz lebukni, akkor hazudnod kell, még hozzá nem is akármit. Jason...ez itt 2000 dollár. A drogot ennyiért adtad el nekem tegnap este. A nevemet nem tudod, világos? Új vagyok a piacon, és a legjobb szert keresem. Remélem…érted. – nem akarok belemenni, de fel kell fognia, hogy már láttak, én is benne vagyok nyakig. Ha másképp nem megy, akkor hazudni fogunk, és nagyban játszani….

Egyfajta vihar bontakozik ki a sejtjeimben, és gyengévé tévő impulzusokkal veszi át az irányítást a testemen. Az agyam még mindig a történtek csapdájából próbál szabadulni, ezért csak lassan vagyok képes felfogni a körülöttem kibontakozó eseményeket. Jake arra kér, hogy kövessem az ujját, én pedig igyekszek eleget tenni a kérésének, de csak arra koncentrálok, hogy akár meg is halhattam volna, ha ő nincsen. A szívem lusta ütemet diktál, én pedig lajhárokat megszégyenítő mozdulatokkal szoktatom hozzá a szervezetemet a funkciójukhoz tartozó szerep betöltésére. Ismerős kék szempár veszi fel velem a szemkontaktust, amiből igyekszem kiolvasni a különböző érzéseket, melyek átfutnak rajta. Megmentett, és ugyan azzal hiteget, hogy nem kell megköszönnöm, valami belső késztetés arra hívja fel a figyelmemet, hogy semmiképp sem tudom ezt neki meghálálni, mégis mindent meg kell tennem, hogy bebizonyítsam az ellenkezőjét.
Valami kellemes bizsergés bontakozik ki a mellkasomban, miközben csendben figyelem azokat a gyors mozdulatokat melyekkel éppen eltünteti bizonyítékát a rögtönzött beavatkozásnak. Dagad a mellkasom a büszkeségtől, és legszívesebben világgá kürtölném, hogy ő a bátyám, és én mennyire felnézek rá, és arra az emberre, akivé lett.
- Tobias egy taknyos utcakölyök, akinek csak a pofája nagy. Egy spicli, aki azt hiszi, ha köp a főnöknek, majd nyeregbe lesz, de én is tudok egy-két dolgot róla, amivel el tudnám hallgattatni. Ha én bukok, ő is. Egyszerű. – morgok az orrom alatt, és újabb mély levegőt veszek, hogy leküzdjem már a szokásommá vált düh érzését. Utáltam ilyen elcseszettül bonyolult alak lenni, a hirtelen haragom pedig az őrületbe kergetett. Most nem kellene még egyszer bemutatnom neki ezt a kevésbé előnyös oldalamat, ma már úgyis eleget látott belőle.
Feljebb helyezkedek a fotelben, mert már teljesen lecsúsztam, a fájdalom viszont apró grimaszra húzza ajkaimat, mégis ami még ennél is rosszabb, az a sürgető érzés, hogy megvédjem őt a világomtól, és attól, amibe keveredtem. A tekintetem többször is elidőzik az ajtón, mint kellene, és mikor túlságosan is magával ragad a képzelet fura játéka, hogy a főnököm beront azon az ajtón, szorosabban összezárom a szemeimet, hogy elhessegessem ezeket a gondolatokat. Nem mondom, hogy nem tudna rám találni, ha akarna, egyszerűen csak azt érzem itt a bátyámmal biztonságban vagyok. Neki is megvolt a maga múltja, nekem is. Egyáltalán nem olyan személynek tűnik, akit a félelem korlátoz, sokkal inkább megfontolt, és velem ellentétben a dolgok átlátása sem utolsó szempont nála. Gondolkozik, nem ösztönösen cselekszik, ami segítette őt abban, hogy még mindig egy levegőt szívjak az élőkkel. Ezért is érzem azt, hogy amíg a közelemben van, nincs félnivalóm. Egy részem ismét gyermeteg érzéseket táplál a hangulatomért felelős pontokba, így nem nehéz nosztalgikus hangulatba kerülnöm. Ő még mindig a bátyám, aki akkoriban vigyázott rám, ott volt mellettem akár jó, akár rossz dolgok értek, és akkor sem mondott le rólam, amikor csak bajt hoztam a fejére.
Annyira elidőzök a gondolataimban, hogy már csak a nyolc láb ütemes dobbanása a padlón hoz vissza a jelenbe, majd két kutya alakja bontakozik ki előttem, akik egyesen a fotel két oldalán állnak meg. Mosolyt csal arcomra a két házőrző látványa, akiknek a nevét hamarosan Jake jóvoltából tudom meg.
- Nem aggódok miattuk. – jegyzem meg játszva a nagyfiút, majd tovább folytatom. – Emlékszel a szomszéd Gertrúd nagykutyájára? Két utcán keresztül kergetett, mert elvettem a labdáját, majd felszöktem az egyik kis srác faházába, amíg haza nem sétált. – halkan nevetek az emléken, és beleiszok a hideg italba, amely végigfolyva a torkomon enyhíti a kiszáradás érzését. Ezután a nyelés is könnyebben megy, mégis egy pillanatra abbahagyom, amíg az alvást említi meg.
- Én ilyen luxusra nem pazarolom az időmet, haver.  – mozgatom meg egy kicsit az orromat, de úgy tűnik, ebben most nem én döntök. Megadóan sóhajtok egyet, és megkapaszkodok benne, amíg az emeleten lévő szobáig fel nem érünk. Többször is muszáj megállnom, és összeszednem az erőmet, mert a sebem erősen emlékeztet a hülyeségeimre, amelyeket most kevésbé tudok elviselni. Szeretnék ellenkezni, a fenébe, de még mennyire! Meg akarom vele értetni, hogy ez így nem helyes, azonban ez egy kegyes hazugság lenne, mert a társaságát túl normálisnak, és elengedhetetlennek érzem. Önzőségem felülkerekedik rajtam, és ebben a helyzetben a józan eszem már nem igazán játszik. Olyan, mintha pengeélen egyensúlyoznék a gondolatszálaim kavalkádján, melynek a vége az lesz, hogy kitöröm a nyakamat.
Könnyedén csábít el a kényelmes ágy, és mielőtt észbe kapnék, már túlságosan is ragaszkodóan szorítom a fejem alatt lévő párnát. A gondolataim még vörös fényként villognak, de a riasztó hang elmúlt, mert az otthon érzése mindent felülmúl. Jake még mormog valamit a megoldásokról, de a hangja olyan távoli, és csak hümmögök egyet ezzel is jelezve, hogy hallottam, amit mondott, ámbár nem értettem semmit belőle. Annyi szarság után, amibe részem volt, most minden annyira hihetetlenné nőtte ki magát bennem, és félek, hogy az egész csupán a képzeletem játéka, én pedig felébredek. Nem akarom ismét olyan nyomorultul érezni magamat. Új esélyt akarok egy életre, amibe nincsenek mellékhatások, égető sóvárgás, de bárhogyan is éltetem magamat, egy részem egyfolytában emlékeztet arra, hogy talán már túl késő. Ha megszabadulnék tőlük, sosem lennék igazán biztonságba, és állandóan a hátam mögé kellene tekintgetnem. Mellesleg itt van a drog. Rohadt egy dolog ez, és az sem biztosíték, hogy egyszer sikerül elhagynom az énem pusztulását okozó legnagyobb tényezőt. Sóhajtok egyet, egy kellemes illat szökik fel az orromba, én pedig behunyom a szemeimet. Lehet, hogy egy óra múlva már az egész kellemes érzésnek nyoma sem lesz, de addig szeretném kihasználni minden egyes percét.
Jake hangja riaszt fel, az idővel azonban nem vagyok tisztában. Felemelem a fejemet, és csak nehezen tudok elszakadni az ágytól, meg az alvástól. Nyújtózok egyet, és párat pislogok, mielőtt felfogom a szavait, de nem áll módomban ellenkezni, helyette azt teszem, amit mond. Percekkel később az ő segítségével jutok le ismét a földszintre, amit viszont ezután mond, nem igazán tudom feldolgozni.
- Nem lehet igaz… Jake, a kurva életbe! - a fejemet csóválom rosszallóan, mégis túl logikusnak tűnik, amit mond. Mindent eltervezett, és nem hazudott, mikor azt mondta, megoldja a problémámat.  Tarkómon összefűzve ujjaimat fújom ki idegesen a levegőt, és muszáj másfelé néznem, mert belül robbanni készülök. Bármennyire is nem akartam belekeverni ebbe, mégis sikerült. Tönkre fogom tenni az életét, és még csak nem is sejti, hogy az első szint feszültség képezte felhőként kering fölöttünk.  
- Nem kérhetsz erre. Túl mély az a lejtő, és beleesni könnyebb, mint kimászni belőle. – jegyzem meg, de a tekintete túlságosan komoly. Pedig mennyire vágyom arra, hogy akár egy csillanás is elárulja kételkedését, de nem ez történik. Összeszorul a gyomrom, émelygek, és üvölteni tudnék, mert a nyakára szabadítottam ezt a lavinát. A fejemben már megoldásért kutatok miképp fogom ezt neki visszafizetni, ahogyan másrészről ott motoszkál az a gondolat, hogy az egyetlen út, ha valahogy kiváltom magamat onnan. Szökés, névváltoztatás, bármi, csak Ő neki ne legyen ehhez köze. Veszek még egy levegőt, és mielőtt bármi mást mondhatnék, szótlanul magamhoz ölelem, majd homlokomat az ő homlokához érintem.
- Fedezlek, bátyó! Nem hagyom, hogy eljussanak hozzád. – engedem el, de minden szavamat komolyan gondolom. Az sem érdekel, ha az egésszel le kell számolnom, vagy ha hűvösre tesznek, ha ez azt jelenti, hogy nem jut az én sorsomra.  

Dorian & Jake

Az alkohol mámorító érzése már akkor kiszállt belőlem, amikor megláttam a sikátorban Jasont, amint a másik pasit veri péppé. Elismerem, hogy szükségem lett volna még egy kis kikapcsolódásra, de jobban örültem annak, hogy rátaláltam az öcsémre, és vele élhettem át egy laza estét. Nem tagadom, hogy vele érzem igazán teljesnek magam, utálok érzelgős lenni, de csak ő maradt nekem, és még ő sem elérhető…hiszen a drogok világa csábítja. A társadalmon belül egy eltaposott, és a peremre került bűnöző, de nekem a kis testvérem, akiért felelősséget vállaltam a szüleim halála után. Nem szerettem, fiatalon kifejezetten idegesített, de nélküle soha nem tanultam volna meg, hogy mit jelent osztozkodni, és kötődni, bárhova is sodorjon minket az élet. A vér kötelez, és ez nem csak egy szimpla kijelentés a részemről, mert komolyan vettem a kutatását is. Magánnyomozót állítottam rá, városról városra költöztem, hogy egy kis hírmorzsát is a birtokomba tudhassak róla. Los Angeles a történetünk bölcsője, onnan indultak ki a Lester klán legifjabb tagjai. Mondanom se kell, hogy New York sem kutya, mégis egyszerűbb lett volna, ha nem egy metropoliszban kell kitudakolnom, hogy melyik drogkartell tulajdonát képezi. A félelem ott munkált egész este a tekintetében, én láttam, még akkor is, ha a nagyfiút játszotta. Nálam nem ért el vele semmit, mert a bizonytalanság ott lakik mindannyiunk szívében. A kocsiban csakis az a cél lebegett a szemem előtt, hogy hazaérjünk gond nélkül, és elláthassam a sebét. Megszúrták, ez csak akkor derült ki, amikor felém fordult, és megbicsaklott a lába. A gondoskodó báty szerepét átvette a sebész, és az elsődleges feladatommá az vált, hogy megmentsem őt. A táskámban kutakodtam, elővettem a megfelelő eszközöket, és felhúztam a biztonságot jelentő steril kesztyűket. Kételynek nyoma sem maradt bennem, csak tettem a dolgomat, azonban akadtak tényezők, melyekkel nem számoltam az elején, mint például, hogy leáll a szíve aközben, hogy összevarrom a sebét. Nem eshettem kétségbe, hiába szorult össze a torkom, nem blokkolhattam le, és szerencsére az égiek is mellettem álltak, mert nem szólították magukhoz idő előtt Jasont. Nagy sóhajtások közepette mertem csak elhinni, hogy sikerrel jártam, és be is fejeztem az életmentést is, aztán megragadtam az arcát. Tudatni szerettem volna vele, hogy itt vagyok, és nem megyek sehova. Nem hagyom cserben, mert a bátyja vagyok. Egy közös pillanat, nem több, ami öt éve jutott, de valamiért szabadnak éreztem magam. Megkönnyebbültem, hogy életben van, hogy nem a hullaházban kell azonosítanom. A tekintetünk összeforrt, és megint az az srác voltam a múltból, aki büszkén vállalta, hogy van egy öccse. A kérésére igennel válaszolok, és ki is megyek a konyhába egy pohár vízért, de megejtek egy kitérőt a kutyákhoz. Az elmúlt években poszttraumás stressz szindróma alakult ki nálam az oroszországi veszteségek miatt, melyekre sem a gyógyszerek, sem a terápiák nem jelentettek gyógyírt. Samira és Dózer lettek a legközelebbi barátaim, de legfőképpen Samira, aki mellettem aludt, ha rám törtek a rohamok. Imádtam őket, és bármire képes lettem volna, hogy a két husky kedvében járjak. A pohár vízzel a kezemben nyúlok oda Jasonhöz, és adom a kezébe, aztán bemutatom a két jómadarat, de máris egy gyerekkori emléket elevenít fel.
- Akkor sem értetted már, hogy miért nem jó a nagy kutyákkal szórakozni, de ők még kicsik, az a szerencséd. – mosolyodom el, de amint szóba kerül az alvás, már ellenkezne is, ezért inkább nem mondok semmit, és nem is merülök bele az ostobaságokba. Felsegítem a fotelból, és komótosan baktatunk fel az emeletre. A vendégszobát még ki sem próbáltam, mondjuk nem sok vendégre számítottam manapság, talán Jamie, vagy John…na igen, és az utazás. Már majdnem kiment a fejemből, hogy Jeremiah esete nem itt van, hanem egy kicsit délebbre, és ha rájövünk, hogy mi baja van, akkor biztosan utazunk Brazíliába. Az ágyba segítés már nem is olyan nehéz, szerencsére nem vagyok pénz szűkében, szóval bármerre is sodorjon az élet, nekem ott lesz fix lakásom. Az évek alatt már eleget spóroltam, és adományoztam oda, ideje kicsit élni is, és bármennyire is elfojtom a régi énemet, azért bennem van a költekezési láz is.
- Aludj csak. – hajtom be az ajtót, és elindulok kifelé, de közben azon zakatol az agyam, hogyan is oldjam meg a helyzetet. A fürdőben arra marad időm, hogy letusoljak, mert rendesen hajnalodik, és nem marad időm az alvásra. Az orvosi élet már csak ilyen, de egy átöltözés, a széfem kifosztása, és egy kávé még belefér. Nem tétlenkedem, nem akarom, hogy gyanút fogjanak, így bekészítem neki a lavórt, és a törölközőt, hogy mosakodjon meg, ha felébredt, aztán lesegítem az emeletről, mert az még nem fog egyedül menni. Az időnk fogytán, az előtérben felöltözöm, és a kezébe adom a borítékot.
- Jason…más kiút nincs. Értsd meg. – túrok bele a hajamba, mert úgy áll, mint a szénaboglya. Hezitál, megértem, de tudja, ha életben akar maradni, akkor játszania kell, és nem kis tétben. Az én életem most nem számít, de neki valahogyan ki kell jutnia onnan, és azon leszek, hogy ez meg is valósuljon, csak még a terv nincs meg, miképpen is lesz.
- Az a mélység nekem is megvolt, és tudom, hogy van kiút. Ne feledd, én vagyok a nagyobb, és nem te. – egy halovány félmosolyra futja. Mindketten tudjuk, hogy ez most a búcsú lesz, nem tudom, hogy mennyi időre, de kezdetnek nem rossz. Váratlanul ér, hogy belevon egy ölelésbe, de nagyon hiányzott már, és erősen szorítom meg én is. A hátát lapogatom meg, és a homlokomat az övének döntöm.
- Ezt nem neked kellene mondanod J. Én vagyok a bátyád. – ragadom meg a tarkóját, és mélyen a szemébe nézek, mielőtt még leléphetne.
- Jegyezd meg, nem mondok le rólad. – komolyodom el, aztán eljön az indulás pillanata. Elvihetném, de talán nem jó ötlet, hogy együtt lássanak bennünket.
- Ne csinálj bajt, és kerüld az emelgetést Jas, ez nem vicc. – kiáltok még utána, aztán megvárom, hogy elhagyja az utcát, és csak utána szállok be az autómba, hogy a kórház felé vegyem az irányt. Nem tudom, hogy mit hoz nekünk a jövő, de abban biztos vagyok, hogy jó útra léptünk.
- Jason….nem menekülhetsz. – indítom be a fekete X5-ös BMW-t, és el is hagyom a házamat. Vár a munka, és a hétköznapok, de nem feledem ezt az estét. Ajándék..az idő mindig ajándék.

/Köszönöm a játékot öcskös.  ::  Folyt. köv. /