Ide jön Határozott, pontos és precíz alkat vagyok, erre neveltek, valamint fegyelmezettségre. Ez a felszín, ehhez tartom magam foglalkozásaimban, ezek szabályozzák mindennapjaimat is. Megvan a katonás rend az életemben a munka, edzés és kikapcoslódás hármasával, ehhez pedig csatlakozik, hogy tartalékosként akár bármikor be is hívhatnak... szóval egyfajta keménység mindenképpen a sajátom lett az évek alatt, egy olyan felszín, ami kitart és működtet mindent. Mozgásban tart.
Mert emellett sajátom egyfajta lobbanékonyság, lényegében némi kalandvágy ami egyetemi éveim alatt ébredt fel bennem igazán s a könnyelmű élet oltárán bizony teljes lényem elégethette volna, ha nincs ott az előbb említett keménység. Az tudott a felszínen tartani s az tart a felszínen most is. Hajlamos vagyok a búskomorságra emellett, a látszat ellenére tudnak érzékenyen érinteni és megviselni dolgok s ilyenkor kell a támasz, márpedig én csak önmagamra számíthatok. De már megszoktam.

Texasban születtem egy régi német katonacsalád sarjaként, akik az első világháború után vándoroltak az államokba. Bár országot váltottunk, mesterséget nem, így a következő generációk is katonáskodással keresték a kenyerüket, többek között édesapám is, aki kedves módon nem kívánta nagyon figyelembe venni, hogy én mit is szeretnék, hogy engem a könyvek, a tudomány a történelem jobban foglalkoztat alapvetően s így kerültem bentlakásos katonai iskolába, majd próbált volna a sereg felé tovább lökdösni, de ekkor már én is kiálltam magamért: nem szerette, de alkut kötöttem vele, amit el tudott fogadni: tartalékosként szerelek fel cserébe mehetek egyetemre. Morogva ment bele, de belement, mert a diploma birtokában jobb rangra lehetett kilátásom s ezt ő is megértette. Igaz azt szerette volna, ha utána főállásban szolgálok, de nekem semmi kedvem nem volt egy afganisztáni porfészek katonai parancsnokává avanzsálni példának okáért. Helyette szorgalommal és kitartó tanulással építettem fel magam addig, hogy érettségi után felvételt nyerjek Camebridge-be, ahol a nyári alapkiképzés intenzív emberfaragása után végül ősszel meg is kezdhettem a tanulmányaimat történelem- és classica filológia szakokon, miután az ókor és leginkább Róma volt a nagy szerelmem. Alap- majd mester képzést is abszolváltam, hogy aztán doktorálni is maradjak Anglia eme kiváló intézményében, ahol végül álláslehetőség nem termett a helyi üdvöskék mellett. Hiába, mégiscsak egy "jenki" voltam, egy idegen... az nem számított, hogy kilenc évig koptattam náluk a köveket és a padokat. A kemény katonai iskolák után itt végre kiereszthettem a gőzt és belekóstolhattam az igazi életbe, így alaposan ki is tomboltam magam a karrier építés mellett. Mondjuk volt is rá okom, mert nyaranta a tartalékos szolgálatra meg kellett jelennem és az harminc nap kemény élet volt a tengerészgyalogság kötelékében: nem játszótér. Arra ott volt Anglia... aztán Seattle-ben kaptam állásajánlatot, ahol egyből egy félév tanársegédség után már adjunktus is lehettem: a camebridge-i diploma elég versenyképes volt hozzá és a kutatásaim, publikációim is elég jók voltak, emellett szorgalmasan is dolgoztam, így nem kellett sok és docens lehettem némi időre.
Hogy milyen volt a magánéletem? Nos, az egyetem évei alatt a karrierre koncentráltam, így inkább kalandjaim voltak, meg végső soron egy hosszabb távú barátnő is, akivel végül útjaink elváltak. Az Államokban, miután berendezkedtem már inkább gondoltam valamiféle megállapodásra, de sok szerencse nem kísért, próbálkozások után inkább stabil, de nem az érzelmekre törő viszony lett a megoldás, az legalább nem tört meg lelkileg, nem okozott szenvedést de mégis adott némi megnyugvást. Összességében annyira nem panaszkodhattam... nem való mindenkinek család, talán én is ilyen vagyok. Illetve ki tudja, hogy mit hoz a jövő...
Az biztos, hogy újabb kitörési lehetőséget is hozott, mert kaptam egy ajánlatot, amit nem lehetett visszautasítani: Columbia. Egy ilyen egyetem állásajánlatát bolond lettem volna elutasítani, így elfogadtam a megtiszteltetést, szedtem a sátorfámat és odahagytam Seattle-t, hogy New York-ban kezdjek új életet. Lakásom eladtam, vettem itt egy újat, aztán megkezdtem a tanítást 2019 őszétől, kíváncsian várva, hogy New York mit is tartogat számomra...