Egy banda alakulása - 3. A basszusgitáros kiválasztása
Már csak egy basszusgitárost kell találnom, de valahogy nem jön össze, mert mindenkiben találok valamit, amitől nem érzem azt, hogy ő lesz a tökéletes negyedik a csapatban. Persze az előző két taggal sem tudom, hogy fogok még kijönni, meg ők egymással hogy fognak, de ez rövid időn belül ki fog derülni. A következő kis aktát adják a kezembe, ami a következő várható fiú képét és a hozzá fűzött megjegyzésekből áll. Ismerősnek tűnik, de ahogy olvasom, ő már nem kispályás, szóval nem csoda, hogy bekerült ide. Olyannak tűnik, aki nem szeret megállapodni, hát majd kiderül a beszélgetés során, mennyire is akar mellém csapódni. Már nagyon fáradt vagyok, hiszen délután van és rengeteg mindenkit meghallgattam, már arra sem emlékszem, hogy Axellel mit beszéltem, Maddoxra is csak halványan... Remélem ha megleszünk, onnantól jobb lesz majd minden. Kitaláljuk ki lesz a vezetőnk, aki baszogathat mindenkit és akinek szót fogadunk majd. Odalent mikor megérkezik Alex, akkor igazoltatják, majd adnak neki egy kártyát, hogy ez felviszi az utolsó előtti szintre és ott találkozik majd Caitlinnel. Persze első körben a Menedzser köszönti és ő vezeti be a szobába, ahol már várom. Hű, jó magas a srác, a képek alapján ilyesmit azért nem lát senki előre, na de nem zavar a dolog, megszoktam már, hogy alacsonyka vagyok. - Szia! Szólíts csak Caitnek és foglalj helyet. Mutatok a szobába, ahol egy kanapé és két fotel helyezkedik el egymással szemben, csak egy asztal van közöttük, amin üdítők sorakoznak. A berendezés egyszerű és praktikus, a fekete és vörös színek dominálnak leginkább, igazi rock-metálos szoba, ahol jól érezheti magát bárki. A kinti fal viszont teljes üvegablakokat takar, ahonnan elegendő fény jön be. Távolabbi épületek tetejét lehet látni a parkon túl, ha valaki közelebb menne oda, messziről a felhőket lehet látni, elvégre ez egy elég magas épület. - Előbb egy kicsit beszélgetnék, nyugodtan szolgáld ki magad. Mutatok az asztal felé, ahol van kávé, tea, víz meg energia ital is, meg dobozos szénsavas coca cola termékek. - Mesélnél magadról dióhéjban, honnan jöttél, mióta szeretsz gitározni és pár fontosabb mérföldkő ha van az életeben, akkor csak megemlítés szintjén meghallgatnám azt is. Teszem fel a már megszokott kérdést, de persze tőle mást is fogok kérdezni, hiszen nagyjából sejtem, hogy hasonló körökben mozgott eddig is, szóval ez nem új neki, de mitől érzi majd úgy, hogy mellettünk megmaradna hosszabb ideig? Meg persze mi kell hozzá, hogy ezt kijelentse, mert a tudásában nem kételkedem, biztos ügyes lesz.
A járgányra dobtam magam, s időben nekivágtam az útnak, eléggé dugó van már ilyenkor, s a pontosság fontos nekem, hogy miért, nem keresem. Hogy késő van, két lehetőséget dob fel: vagy oltári szar lesz az egész, vagy éppen, hogy jól fog elsülni. De erre sem tudnám letenni a nagy esküt. Esete válogatja. A gitárom egy spéci tokban a hátamra dobtam. Szükség esetén, és mert a sajátom. Nem zavar, ha más gitáron kell játszani, mégis el szoktam vinni magammal minden meghallgatásra. Biztos, ami biztos Az épületnél leteszem a parkolóba a kétkerekűt, s leveszem a bukósisakom, a kesztyűt csak, ha már beértem az épületbe. Izgtatott vagyok és izgulok, ez nem csak egy olyan meghallgatás lesz, hogy tart maximum három hónapot vagy fél évet és aztán új project és új meghallgatás. Az öntelt elégedettség is hiányzik belőlem. Mindig van jobb, és így arra is fel vagyok készülve, azt közlik velem a recepción, köszönjük, már betöltötték a pozíciót. Azért nagyot szusszantok magamban, mikor ilyen nem fordul elő, még megvan az esélyem. Az igazoltatás után és a kártya átvétele után kedves mosollyal kérdezem meg, itt hagyhatom-e a kesztyűt és a sisakot. Nagyon kúl besétálgatni vele bárhová. De ide pont nem. Nagyszerű, itt hagyhatom, nem kell pakolgatni! A gitártokot is kinyitom, ha át akarják vizsgálni, vagy bármi mást kérnek, megszoktam, és rutin. A Menedzsert felismerem, mosollyal üdvözlöm, s fogok vele kezet, s pár mondatváltás után máris haladunk felfelé. Ha a gitárt engedik, akkor újfent a hátamra kanyarítom, kényelmesebb úgy közlekedni. A magasság nem a zsánerem, ami vicces, ilyen magassággal. Nem vagyok rosszul, bírom, de azért megfeszül bent valami, és aztán kienged. Csak ennyi, s ezt sem tudom, honnan fakad. Ú, igazán jól eltalált image, ahogy megjelenik Caitlin. Széles mosollyal köszöntöm. - Üdv, Cait! - Megismétlem a nevét, azért is, hogy észben tartsam. - Sky. Köszönöm! Azért körbe is nézek, megszokásból és furcsa. Nincs meg az a feszültség, hogy tudom, milyen magasan vagyok. Megkönnyebbülés! - Szuper imaget alakított ki - hogy a szobára, vagy rá értem, direkt nem fejtem ki. Mert szerintem mind a kettő nagyon klappol hozzá. - Okké. Köszönöm - az üdítők mellett haladok el, ahogy az egyik fotelhez tartok, s elveszek két dobozos üdítőt. A vizet szeretem, de most nem locsolgatok szét semmit. Az egyik dobozos üdítőt leteszem Cait elé, figyelmesség gyanánt, csak úgy, elhaladtomban. Fáradt lehet így a nap végére, valószínűleg egész nap meghallgatta a jelentkezőket - akik közül az egyik vagyok csupán-, és egy kis folyadék, meg cukor, csodákra képes. Leülök az egyik fotelbe, az italt magam elé teszem az asztalra, miután letettem magam mellé a gitárt rejtő tokot is, jelezve, a szavai fontosabbak, mint az üdítő. - Mmm, rendben - értem meg a kérdést és egy szusszantásnyi szünet után válaszolok. - A családom a Deaf, Hot and Cool zenekar alapítói és tagjai a mai napig, pár rokonommal. Ott kezdtem el gitárral foglalkozni, szóval mondhatom, hogy régóta szeretek gitározni. Mérföldkövek? A leghosszabb a szüleim zenekara - még a tenyereimet is szétnyitom, számomra egyértelmű. - Aztán az egyetem alatt a helyi egyetemi metálbanda gitárosa voltam. Azóta főleg turnékra szerződök, szezonálisakra, és film-, meg rajzfilmstudóknál játszom, háttérzenészként. A köztes időkben klubokban játszom. Fogalmam sincs, ez mennyire fedi le az igényeket, sokfelé megfordultam, s tapasztaltam egy s mást, a kérdés, erre van-e szüksége, mint előzetes tapasztalat?
Egy banda alakulása - 3. A basszusgitáros kiválasztása
A portán mindenki kedves, elvégre ez egy hotel és hát a tulajdonos lányának a vendégeit amúgy is illik szépen köszönteni, főleg ha az illető sikerrel jár és még többet fog majd ide járni. Egyelőre nem tudják még, ki hogy távozott és hányan fognak még jönni, de egy-két alak nagyon gy távozott, hogy nem szép szavak hagyták el a száját. Ez ilyen, nem győzhet mindenki és amúgy is örülniük kéne, hogy egyáltalán eddig eljutottak és kaptak esélyt ilyesmire. A srác nem sokkal idősebb, mint én és biztos a csajok kedvence is ilyen kinézettel és persze magassággal. Helyes és ami kilátszik a ruhája alól tetkó, az is nagyon menő, szóval az első benyomás elég pozitív számomra, meg mások számára is biztos az lenne. Nagyon laza és úgy érzem én jobban izgulok miatta, mint ő a meghallgatás miatt. - Köszi, de remélem nem nézel annyira öregnek, hogy indokolt legyen magázódni. Hú de rühellem az ilyesmit, nem vagyok se valami királyi felség se pedig öreg, a hajam csak a festék miatt ilyen ezüstös, nem azért, mert megőszültem. Amúgy sem szeretném, hogy úgy kezeljenek, mint valami nagy híresség, akinél fontos, hogy felsőbbrendűnek tűnjön másoktól. Miközben leül elvesz két üdítőt is, de az egyiket elém teszi le, ami meglep, mert ez figyelmes tőle és nem vagyok hozzászokva az ilyesmihez. Most nem vagyok még szomjas, iszok eleget egész nap, erre odafigyelek azért, nem mintha hangomból élnék, de nagyon szeretek énekelni és ezt nem szeretném elveszíteni egy kiszáradt torok miatt vagy mert túlságosan megerőltetem magam. - Értem, remek referenciák, de ahogy néztem meg hallom is, nem maradtál meg sehol hosszabb távra, szóval ha megtalálod az igazit, akkor képes lennél szerinted megállapodni? Ez csak kíváncsiság, mert nekem elég egy turné is és máris sokkal boldogabb leszek és élményekkel gazdagabb. Persze jó lenne valami olyasmit alkotni banda téren, ami tovább is húzza, mint egy év vagy egy turné. Ehhez sok mindennek klappolnia kell, de bízom benne, hogy ennyi különböző ember valami nagyon jót össze tud majd hozni. - Eddig jó részt, ahogy mondtad is háttérbe maradtál, ebből kicsit előre tudnál jönni a rivaldafénybe szerinted? Nem Caitlin Star bandáját akarom létrehozni, hanem valami ütős névvel mást, ahol mindenki egyenlő értékű és lehetőleg lesz valaki, aki kielégíti majd a firkászok kíváncsiságát is.
Meglepődve, s értetlenül tekintek rá. - Nem azért magáztam, mert öregnek nézlek. Azt tanultam, hogy a csajokat csak engedéllyel lehet tegezni. Ezzel fejezem ki, hogy tiszteletben tartom, ha nem akar haveri viszonyt, megelégszik a ... - vakarom azért az üstököim, apám mondogatta mindig, a nagyapámmal együtt. - tisztes távolsággal - Ez az, megvan. - Oké, tegeződünk. Halvány mosolyra gyúlok, természetesnek véve mind azt, hogy magázok, mind azt, hogy oké, akkor mostantól tegeződünk. Számomra mindenhogyan megfelel, a jó közérzet a fontos. Ah, szuper, jók a referenciák! Ezért izgultam azért, sokan sokfelé és sokra fújnak, ami úgymond berken kívül van. Én meg örülök, ha a nagy önérzetük miatt nem kopik fel az állam. Mármint kopna, eddig nem történt meg, mázlim volt. Csak tartson ki most is! - Igen. Ha a szerződések hosszabb távra szóltak volna, maradtam volna. Volt, ahol a folyamatos új szerzőések miatt ugyan három-három hónapokat voltam egy egy szerződésben, ez összeségében viszont két évet jelent, vagy többet, megszakítások nélkül - aztán hozzáteszem még, kis szünettel. - Szeretnék lehorgonyozni hosszabb időre egy bandában - hiszen, ha úgy veszem, tizennyolc évig egy bandában voltam. Ami remélem, elég bizonyíték arra, hogy a hajlandóság megvan bennem, a képesség is, csupán az adott feltételek nem voltak meg, vagy alakultak másként. A következőre csak szusszanásnyit gondolkodom. A kérdés váratlan, ez nem zökkent ki abból, akinek ismerem magam. - Vagyis, ezzel azt szeretnéd, hogy a banda tagjai is legyenek előtérben? Nem háttérzenészeket keresel? Igen, meg tudom tenni - bólogatok. - Még nincs benne tapasztalatom, új lesz, de... ettől leszünk többek. Egy hangyányi segítséggel - emelem fel bal kezem, s egy csippentésnyi helyet hagyok jelzésként a mutató és hüvelykujjam között. Egyszerre lettem izgatott és nyomtam háttérbe a megszokott énem egy részét. Szeretnék bekerülni és ha ezt kérik, akkor megteszem. Mást is megtettem máshol, amire sosem gondoltam volna, hogy kérik és hogy meg tudom tenni, ez is menni fog. És nem vagyok rest beismerni a hiányosságaimat. Ezért banda egy banda. Segíti a másikat, támogatja. Hogy aztán mindenkinek jobb legyen.
Egy banda alakulása - 3. A basszusgitáros kiválasztása
Meglepődve pislogok vissza. Nem tudom honnan jött, mert ha jól tudom a németeknél meg a japánoknál divat ez a tiszteletadás, de itt mi mindenkit tegezünk általában. - Nos, mivel egy bandába keresek tagokat, ezért a tisztes távolságtartás felesleges. Jelentem ki, de ha jól láttam nem is nagyvárosból való, szóval ezt nem róhatom fel neki, mint hibát, elvégre csak udvarias akart lenni. Hallgatom a válaszait is, amiből kiderül, hogy nem ő akart folyton váltani, hanem így hozta a sors. Az ilyenek nem derülnek ki a papírból, ezért is jó kérdezni, hogy tisztába legyek mindennel és jó döntést hozhassak. - Ennek örülök, mert gyakran cserélődtek a zenészek és már a nevüket sem tudtam követni, volt hogy egy turnén belül is volt változás, ami nyilván nem annyira hallható a közönségnek, de a tudat bennem ott van, hogy vele még nem is gyakoroltam és remélem minden rendben lesz. Talán ő, mint beugró tudja, hogy ez milyen érzés, szóval csak azért mondtam el. Ő az egyetlen, aki úgy jött a meghallgatásra, hogy van megfelelő háttere és nem tűnik elveszettnek a zenészek világában. - Igen, pontosan ezt szeretném, egyenlő értékű tagokat, nem akarok egyedül a rajongók kedvence lenni, elvégre én csak a hangot adom, de a háttérzene és legalább annyira fontos. Elmosolyodom, hogy benne van a dologban, ő lesz az elsődleges társam ebben, mert a többieknek még szerintem egy nagyobb létszám előtt fellépni is idegen. - Mindenben segíteni fogok mindenkinek és remélem te leszel ebben a segítségemre. Fel is állok, mert zenélni még nem zenéltünk és itt az ideje, nem mintha nem bíznék a tehetségében. - Akkor nincs is más hátra, mint zenéljünk egyet és utána ha nincs semmi ellenérv, akkor alá is írhatjuk a szerződést. Én hallottam már a felvételeket a meghallgatáson és az alapján meggyőzött, kétlem, hogy ezzel a referenciával bármi gond lenne a studióban. Meg persze már kicsit türelmetlen is vagyok így a végére, szóval jó lenne végre megállapodni a harmadik új tagban. A kezemmel mutatom merre fogunk menni, de előre megyek és Dave köszön is nekünk a keverő mögül. Átadom a fülest, nyilván tudja hogy zajlik az ilyesmi és én át is megyek a saját kis fülkémbe, ahol egy felmutatott hüvelykujjal mutatom, hogy én megvagyok. Dave kimegy, hogy segítsen, ha szükséges a gitárt bekötni, elvégre nyugodtan a sajátján is játszhat. - Kiktől és melyik számot szeretnél játszani? Teszem fel a kérdést, mert nekem most már mindegy mit énekelek, csak vágjunk bele és zúzzunk.
Meghökken, mint ahogy mások is. Nem néznek ki hasonszőrűekből ilyen hozzállást. Apai vonalról alapvetően is bennünk van a nők tisztelete és be is vasalta rajtam. Tegeződni jobb, legalábbis manapság. - Oksa - jelzem, hogy értem. Szavai alapján előjönnek azok az esetek, amikor nagyon gyorsan szükség volt váltásra és cserére. Mennyire más volt akkor a banda hangulata és mégis, úgy kellett alakítanunk, hogy ebből a közönség ne vegyen észre semmit! Kihívások voltak, tanultam belőlük magamról, másokról is, ugyanakkor nagyon kimerítő volt és sejtem, jobban is meg lehetett volna oldani. - Fuh, ismerős - vonom fel a szemöldököm egyet értően, bólogatva. - És ebből semmit sem érezhetett a közönség - jó érzés, hogy ebben nem vagyok egyedül. - És láthatóan jól vetted az akadályokat - hiszen még itt van, s nem adta fel. Erősítette, mint ahogy engem is megtanított arra, mit tegyek és mit ne. Van még mit tanulnom ebben is, de remélem, haladok benne. Cait szemeibe tekintek. Nem a szavaiban kételkedem. Ha nem akarná tenni, nem tenné. - Ez elég nagy változás lesz - jegyzem meg, majd egy halvány mosolyt elengedek. - A változás jó - valójában az éltet. Az állott víznek illata van egy idő után. Újfent megdörzsölöm az állam a kezemmel. - Megteszem, amit tudok - és azon is leszek. Jó lenne már végre annyira nem a bizonytalanban lenni. Jó dolog, élveztem, de ennyire vízesés párti nem vagyok. Ahogy feláll, megteszem én is, felmarkolom a gitárt rejtő tokot és a mutatott irányba haladok, utána. Dave üdvözlését viszonzom, s átveszem a nekem szánt fülest, s a megadott helyre állok. A gitárt kiveszem a tokból, előzetesen már felhangoltam, s miután Dave megmutatta, hova is csatlakoztathatom a gitárom, pár pengetés után a finomhangolás is megvan. Meghallgatás része is, hogy mit hozott magával és szeretne bemutatni a jelentkező, a kérdés így nem lep meg. Eredetileg mást gondoltam, viszont látom, nagyon benne van Caitben a boogie, így válaszul megpendítem az ismerős sorokat. Felpezsdíti az embert, ugyanakkor nagyszerűen fel lehet mérni, ki mennyit bír. Nekem is nagyon oda kell tennem magam és némi táncra hívás Cait részéről is. Jelzésként, hogy mit is vár el a bandától, a mikrofont is magam elé húzom, mivel a refrénbe a banda többi tagja is beszáll énekben. Megvárom, míg a mikrofont is becsatolja Dave a közösbe, s ránézek Caitre. - Kezdhetjük? Az összekötő és kitöltő szerep mellett a basszust most arra is felhasználom, hogy kiemelje Cait hangját, erőt és lendületet adjon neki, mint egy startgép, hogy aztán repüljön és landoljon, amerre az energiája viszi. Újítás is van benne, hagyom, hogy azt maga a kilakuló lendület adja meg, beépülve, nem pedig önzően kiemelkedve. A basszusnak nem ez a szerepe, ám a saját keretein belül a legjobbnak tartott lehetőségeket emelem bele. Alkalmazkodás, a saját egyediség bevitelével. Ettől lesz szerintem teljes és tökéletes egy szám. Hangszínem mély, háttérben is kitöltő hangszín Cait mellé, felerősítve a dallamot. Az utolsó akkord után még csendben maradok, hagyom, hogy a zenélés okozta eufória teljesen kibontakozhasson, amit a csend tesz teljessé. Aztán csak ráteszem a kezem a gitárra, várakozón, hagyva, hogy a tekintetemben ott tükröződjön az eufória utózöngéje. Lételemem a zene. És izgulok, vajon megfelelek-e?
Egy banda alakulása - 3. A basszusgitáros kiválasztása
- Igen, elég nehéz, mert a zenészek még kijavítják,ha valaki hibázik, viszont, ha én elkezdek énekelni és ott van kavar, akkor nehéz rögtönözni a szöveggel, de persze nem lehetetlen. Egyik oldal sem könnyű, de mindenki hibázhat, csak hát nem egy olyan nagy turnén, amire én készülök most velük majd. Kell egy fix jól összeszokott csapat és remélem sikerült megtalálnom mindenkit. Ő az utolsó, akivel a négy tag meg is van, nem akarok többet, mert feleslegesnek tartom. - Köszönöm, igen igyekeztünk jól venni, nem csak én, hanem a többiek is. Persze nem feltétlen veszik észre a bakikat a nézők sem. Ilyenkor Dave szokott segíteni még a fülesekben, hogy mindenki álljon meg és ha elkezdek énekelni ott folytassák csak újra, de majd szólni fog, az olyan pillanatnyi hatásnak betudható olyankor. Nem könnyű megállni és egy bizonyos résztől folytatni, de mindent úgy kell tudniuk, hogy bárhonnan el tudják játszani. Dave szokott ilyen kis teszteket csináltatni velünk direkt, de ezt még nem közlöm vele, ráér még a dolog, előbb alá kell írni a szerződést és még össze kell hozni a fiúkat, hogy ismerjék meg egymást, csak remélem, hogy nem lesznek ütközések. - Igen, de egy idő után már nem tudsz újat alkotni ugyanazokban a műfajokban sem, lesz ismétlődő dallam akaratlan is. A legjobb saját számaim feldolgozása is elég lehet amúgy egy újabb sikerhez. Nem akarok jobban belemenni, mert ezekről majd közösen döntünk úgyis, csak legyen meg a bandanév. Persze azt sem kell egyből eldönteni, várhatunk vele, amíg nyilvánosan meg nem jelenünk valahol. Besétálunk a studióba, ahol meghagyom neki a változás jogát és jöhet is egy jó kis Skid Row szám. - Kezdhetjük! Lehunyom a szemem és elmerültem a zenére odafigyelve énekelni kezdek. Dave lejátszik nekünk hozzá valami alapot, ami mellett mi azért hangosabbak vagyunk, szóval nyugodtan hagy teret az egyediségnek. Szeretem az ilyeneket és tökéletesen játszik, pont, ahogy az előző meghallgatásokon is. Ha átpillant hozzám, akkor láthatja az üvegen át, hogy mennyire is szeretek énekelni, ami hallatszik is gondolom. még a kezemmel is úgy markolom a mikrofont néha magam előtt, mintha valaki el akarná venni tőlem. Mikor végzek akkor nyitom ki a szemem és jövök rá, hogy mennyire elengedtem magam a végére. Dave szólal meg a fülesben, hogy jók voltunk. Leteszem a fejesem és kisétálok Skyhoz. - Jó voltál, nem találok kivetnivalót abban, hogy téged válasszalak. Menjünk ki és ha nem gondoltad meg magad, akkor jöhet egy pár aláírás és papírozás. Intek is a kezemmel kifelé, nem mintha nem lenne kedvem játszani még, de nem énekelhetek egész nap és én nem vagyok az a fajta, aki nem ad bele mindent és tud csak úgy énekelgetni hamiskásan is. - Szóval a titoktartás a legfontosabb. Rólam és a többi tagról sem nyilatkozhatsz semmit, soha, az engedélyünk nélkül. Persze magadról nyugodtan, de ami minket is érint, abban csak annyit lehet, amennyit a Menedzser elmond. Általában felkészít tévé vagy újságos riport előtt is, ha szeretnéd, meg vannak ilyen esetekre is tuti biztos szerződések előre megírva. Tudom a nyilvánosság elől nem kellene bujkálni, nem is fogunk, de nem kell a csapból is nekünk folyni. Ez eddig okés? Kérdezek vissza és az elém tolt üdítőért nyúlok, hogy kortyoljak párat belőle.
- Szerintem képes vagy rá - bólintok egyértelműen. Látok benne annyi tapasztalatot, hogy menne neki. - Jó megoldás - érdekes látni, hogy ki miként oldja meg a bakikat. Nekem eddig mind tetszett. Először értetlenül tekintek rá, két kérdőjellel a szemeimben, aztán összerakom. - Arra gondoltam, hogy neked az lesz a nagy változás, hogy nem akarsz központi személy lenni a bandában. Részemről meg az, hogy eddig mindig a háttérben voltam. Ha újra gondolsz a számaidat illetően, igen. Egyetértek. Van a hangjában valami, amitől a számok egyediek lesznek. Amit eddig láttam, hogy tud vele játszani. És ez fogott meg. Játék közben a hallásommal figyelek és az ujjaimmal. Minden más megszűnik számomra, ahogy átadom magam a zenének. És meg is állapítom, hogy állati jó hangja van, Dave meg egy angyalkezű szakember. - Te is, Dave - szólok még bele a mikrofonba, aztán leveszem a fejhallgatót és csatlakozom Caithez. Látom rajta, hogy egészen megváltozott, s nagyon is jól áll neki. A szívem azért gombócként gyűlt össze a torkomban. Ha beváltam, akkor nagyon nagyot fog változni az életem. Nagyon a tekintetemben van, hogy örömömben a nyakába ugranék, helyette inkább széles és örömteli mosoly ül ki az arcomra. - Király! Köszönöm! Nem, nem gondoltam meg magam! - Tiltakozom azonnal. Repesek a boldogságtól. Hallgatom a feltételeket, közben a gitárt visszateszem a tokkal együtt magam mellé a fotelnek döntve. Ezekkel gondom nincs, simán betartom őket. - Az a bizonyos pici segítség - tartom fel megint a kezem és örömmel látom, hogy belekortyol az üdítőbe. - Az elején még kérek tanácsot és segítséget, mit mondhatok el interjúkban és mit nem. A többivel sincs gondom. Egy kérésem még lenne - dörzsölöm meg megint az állam. - Vannak még szerződéseim filmes stúdiókkal. Eddig is megoldottuk, ha éppen turnéztam, ezután is benne vannak. Mint ahogy az is megeshet, hogy nem csak egyedüliként fognak felkérni - nézek rá. Meg tudom dumálni őket és remélem később már nem kell, ha Cait úgy dönt, és a menedzsere, hogy belemennek egy film számának megírásához. Neki van eddig a legnagyobb esélye rá, akikkel együtt dolgoztam. És van egy kapcsolatuk a filmesek világához is így. - Persze, csak ha nem gond. Időt nem vesz el a banda munkájából.
Egy banda alakulása - 3. A basszusgitáros kiválasztása
- Köszönöm, de ez nem az én érdemem, hanem a csapaté, mert egyedül nem lehet megmenteni semmit, aminek a sikeréért nem csak egy ember felel. Kedves tőle, mondhatnám nagyképűen, hogy az évek, meg a rutin, de én már nem vagyok ilyen felvágós, tudom, hogy én énekelhetek tovább, de ha a zene nem követ, akkor ott engem vesznek elő, hogy nem ismerem a saját számaim, pedig ezt sokan tudják, hogy nem igaz, de nem ők írják általában a pletykarovatokat. - Oh, hát én nem vágytam annyira a hírnévre, mert már tudtam, hogy az nem tesz boldoggá. Én csak énekelni akartam és ennyi, örülnék, ha a csapattal osztozhatnék ebben és nem egyedül kellene learatni a babérokat. A zenészeim is azt mondták, hogy nem akarnak többet, mint a nevüket feltüntetve a lemezeken és ennyi, nem vágynak többre, elvégre ott a család és ki akar szállni, de jó lesz dicsekedni, hogy híresek voltak. Na persze, nem annyira, mint én, hogy állandóan a sajtó a nyomukban lesz, de megértettem őket. Dave csak mosolyog, elég sokszor megdicséri Cait, de úgy fest lesz más is, aki nem feledkezik meg róla, aki a háttérben munkálkodik. Most, hogy viszont meg van a harmadik, vagyis negyedik tag, így ő is végzett mára és a laptopját a hóna alá csapva távozik is, hogy elmehessen kockulni tovább, elvégre ranked meccsek szezonja lesz, készülni kell rá. - Magadnak köszönheted, nagyon jól játszol és szeretem, ha valaki egyedi kicsit. Nem tudom, számára ez mekkora lehetőség, de ha minden jól megy, ő lesz a tuti állandó tag a bandában, csak sikerüljön mindenkivel jóban lennem. - Nyugi, nem fogják előre megírni mit mondj és hogy hogyan, csak segítenek kifejezni magad és titokzatosnak maradni, hogy ne mondj el olyanokat, amik visszaüthetnek, de ha bevállalod hát nem fognak eléd ugrani, hogy hülyeségeket beszélsz. Én rájuk bízom mennyit akarnak magukból megosztani a rajongókkal, csak ne legyek én a téma, mert eleinte biztos rajtuk keresztül akarnak rólam többet megtudni. - Igen? Figyelek fel, mert minden kérdés fontos és csak remélem, hogy olyat tesz fel, amit meg is tudok válaszolni neki. - Amíg nem megy a banda rovására, engem nem zavar, hogy ott is aktív maradsz, de a többiek nevében nem tudok nyilatkozni, hogy mennyire lennének benne egy ilyesmibe, de gondolom örülnének a lehetőségnek, mint visszautasítanák. Én nem vágyom még nagyobb hírnévre, mert a filmzenéknél elég jól be lehet futtatni egy számot. Persze magam csak valami főgonosz zenéjéhez tudom elképzelni vagy pedig egy lázadó tininél háttérzenének, de kb ennyi. - De erről a Menedzserrel kell majd beszélned, mert ő intéz ilyeneket, meg a szerződéseket is. Ha szeretnél valamit, hogy benne legyen, akkor vele kell megbeszélned. Én úgy tudom egy turnéig szól mindenkinek a szerződése és utána ha nem válna be vagy kap jobb lehetőséget, akkor kiléphet. Nem akarok senkit akarata ellenére magamhoz láncolni, de egy turnét jó lenne együtt végignyomni legalább és utána lesz, ami lesz. Én szeretnék állandósulni, de nem látok a jövőbe, szóval ez majd kiderül, hogyan alakul, de Sky segíteni fog nekem és talán tényleg sikerül egy csapatként összekovácsolódnunk, akik nem mennek szét. - Ja igen, itt fogunk próbálni, kapsz majd kártyát erre a szintre, ha kell, akkor kaphatsz egy szobát is, ami állandó és ha sokáig elhúzódik a próba, akkor tudsz itt is aludni, ha valakit felvinnél magadhoz, előtte kell szólni a biztonságiaknak róla. Én meg egy szinttel fentebb lakok, de oda nem tudtok feljönni, csak ha a testőr felenged. Fogalma se lehetett, hogy amúgy ez az én kis birodalmam, de most, hogy aláírta a titoktartásit, már elmondhatom neki, mert nem árt tudni, hol talál meg, ha keres. - Nos, ha nincs más, akkor innentől a Menedzser átvesz és majd találkozunk. Hívni foglak vagy üzenetet küldök és úgy egyeztetünk majd, hogy mikor kezdünk neki a közös munkának. Fel is kelek a kanapéról és bejön az említett Menedzser is egy mappával, amiben ott van a szerződés előkészítve. Kicsit már menekülnék végre, mert nekem ez sok volt és fogalmam sincs, hogyan tovább, most, hogy megvan a banda.
Elismerően bólintok. Nem szállt a fejébe a hírnév és ismertség és fontos számára a csapatmunka. Nem úgy, ahogy egyesek elképzelik. Az nem csapatmunka, hogy egy diktál és a többiek meg teszik, amit mondanak. - Becsülendő hozzáállás - sokaknak száll a fejébe a siker. Talán ezért is érdekelt inkább a háttér. Nos, ez egy jó teszt lesz számomra. Viszonzom Dave mosolyát. A valóban háttérben dolgozókon sok múlik, hogy egy dolog sikeres vagy nem. Elköszönök Davetől. - Köszönöm - sokan szabadkoznak, pirulnak. Komolyan veszem az építő kritikát és a negatív kritikát is. Mindegyik fontos. És ezzel megfeleltem! Valójában madarat lehetne velem fogatni, de inkább nem ugrálok örömömben. - Az sem zavar, ha előre megírják. Nem szoktam interjúkat adni, és profi akarok abban is lenni. Úgy gondolom, az őszinteség fontos. És a szerződések azok szerződések. Jobb, ha őszinte vagyok ebben, szeretek tisztán játszani. - Nem szeretném, ha így lenne. Akkor azonnal stop a részükre- vannak prioritások és ha túllendülne a dolog, érdemes megállni. Még nem éltem át ilyet, ám voltak a környezetemben olyanok, akiken megtapasztaltam mindezt, ugyanúgy, mint a hírnév átkát is. - Rendben, megbeszélem vele, köszönöm. Egy nagyon fair és tisztességes választ kapok arra is, mire vonatkozik a jövő. Ez az élet ilyen, s el fogom fogadni, ha nem jövök be. Annak viszont majd örülök, ha igen. Meg szeretnék már állapodni, állandó tag lenni. Remélem, ez a banda lesz az. - Hű, ez a te stúdiód? - Nézek jobban körbe. - Nagyon király. Szuperek a felszerelések. Em - teszem tarkóra a tenyerem, leesik, voltaképpen hogy is van ez az épület. - Van, aki értem jöjjön, de a biztonság kedvéért, élek a lehetőséggel. Rendben, szólni fogok. Köszönöm. Felállok, ahogy ő is feláll. A kezemet nyújtom felé, a jobbomat. - Köszönöm - mosolygok rá, s látom menne, hagyom helyet cserélni a Menedzserrel. - Viszlát, Cait. Jó pihenést! A Menedzser megvitatom a kényes kérdéseket és a részleteket. Nincs ügyvédem, de már sok szerződést írtam alá. És meg kell állapítanom, nagyon is szakemberrel van dolgom, már amennyit én látok mindebből. És bejutottam. Tagja vagyok egy bandának, ami jóval hosszabb távú, mint az előzőek. Teljesen felvillanyoz.
Kezdőlap
A járgányra dobtam magam, s időben nekivágtam az útnak, eléggé dugó van már ilyenkor, s a pontosság fontos nekem, hogy miért, nem keresem. Hogy késő van, két lehetőséget dob fel: vagy oltári szar lesz az egész, vagy éppen, hogy jól fog elsülni. De erre sem tudnám letenni a nagy esküt. Esete válogatja. A gitárom egy spéci tokban a hátamra dobtam. Szükség esetén, és mert a sajátom. Nem zavar, ha más gitáron kell játszani, mégis el szoktam vinni magammal minden meghallgatásra. Biztos, ami biztos