Reggel az asztalomnál ülve iszom a kávémat, amikor jön egy üzenet, hogy ne menjek el otthonról, mert az instát és egyéb helyeken lévő zaklató rajongó ügyében ma érkezik hozzám egy nyomozó. Nagyot sóhajtok, mert nem így képzeltem el a napomat, de ez tényleg nem várhat, mert olyan disznóságokat ír és hát hiába szóltak rá, csak folytatja. Már vagy ötször írták, hogy a rendőrséghez fordulnak, ha nem hagyja abba és hát eljött ennek is az ideje. Igaz nem én kezelem az oldalakat, de hozzáférek és hát engem érintenek a commentek, nem másokat. Szörnyű, milyen emberek vannak, de az biztos, hogy őt sem a zeném érdekli, se a mondanivalója a számoknak, ő engem akar inkább más módon megszerezni. Elkezdett lekövetni, de persze az nem olyan egyszerű, de jobb az elővigyázatosság. Azt már tudja, hogy Brooklynban lakom, ami nem túl jó. Az ölembe ugrik StarCat, az én kicsi GrumpyCat-em, annyira szeretem, hálás és szeretetéhes cica, de olyan kis unalmas fejet vág mindig, mikor vidám, akkor is. - Vendégünk fog jönni pajti. Megsimogatom, majd az ölembe véve felállok és kimegyek a konyhába. Nem vagyok nagy vendégvárós, de szerencsére mindig fel van töltve a lakás rágcsálnivalóval. Leteszem a konyhapultra a cicát és kutakodni kezdek, mivel kínáljam meg? Fogalmam sincs és nincs is kit hirtelen felhívnom ezzel, aki ne nézne hülyének. Kiveszek sós perecet, egy tálba öntök belőle és azzal megyek vissza a nappaliba, a dohányzóasztalra teszem. Viszek még be tálcát meg poharakat és vizet, meg cocacolát. Valamelyik csak jó lesz. A kanapéra fekszik StarCat és én csak megsimogatom, majd hallva a kapucsengőt tudom, hogy megjött. Nem én engedem be őt, hanem a testőröm, ő kérdezi meg ki ő, miért jött meg ilyenek, majd beengedi. Egy egész szint át lett alakítva egy magas ház tetején, mondhatni egy tetőtéri villává, ez az én nem szerény otthonom. A berendezés minimalista, de modern és minden helyet kap, ami kellhet. A folyosóhoz sétálok és kinyitom az ajtót, hogy üdvözöljem a vendégemet. Egy fekete-piros felsőt vettem fel, meg egy fekete farmert, a lábamon meg fekete papucs van természetesen. Mikor meglátom a nőt kedvesen mosolygok felé, legalább nem valami pasi jön, ennek örülök. - Üdvözlöm, Cait vagyok, fáradjon be. Intek beljebb, ahol egy szép fehér puff van és hát beépített szekrény, tele cipőkkel és papucsokkal, egyet ki is húzok. - Papucsot milyen méretben adjak? Érdeklődök és adok neki egyet, nem szoktásom cipőben járkálni a lakásban, persze van padlófűtés, szóval mezítláb is lehetnék, de valahogy nekem az idegen. Mikor megvan, akkor a nappaliba vezetem, ahol a zongorám is ott van, a falon képek a lemezek díjairól, afrikai gyerekektől kapott kis faragott szobrocskák, meg könyvek. Mivel amerikai könyha van, ezért oda is beláthat, hogy szép nagy tágas konyhám van, amit még sose használtam, de jól néz ki. Az íróasztalomon meg vannak füzetek, tollak meg digitális naptár, amiben ott van, hogy most reggel nyomozó jön hozzám, ez a programom mára. A kanapé felé mutatok és magam is leülök. - Köszönöm, hogy eljött, elég zavaró már az az alak, de mielőtt belekezdünk tölthetek valamit inni vagy van bármi, amivel szolgálhatok? Persze a cicám sem marad nyugton, kis unott fejével kíváncsian megy oda a vendég lábához és néz fel rá zöld szemeivel, hogy kap-e szeretgetést, de persze az arcszerkezete nem ezt árulja el róla, szegénykém. Pont ezért is szeretem annyira lehet.
Brutális egy napom volt, szóval nem ajánlom bárkinek is, hogy most felhúzzon. Határozottan és sietve lépek be az őrsre. Az egyik titkárnő vagy micsoda, beérkezésemkor rögtön egy műanyag bögre kávét nyoma kezembe. Aztán kezembe nyomja a legújabb fejleményeket az éppen folyó ügyünkkel kapcsolatban. - Jó reggelt! - köszönök rá társaimra és lehuppanok a székembe. Belekortyolok finoman a frissel lefőzött kávémba, miközben lapozgatom az imént kezembe vett jelentést. - Örülök, hogy ezt megoldottuk. - jegyzem meg nem éppen dicsérő hangnemben a többieknek. - Valami újdonság? - kérdezek rájuk. Általában nem ezt szoktam a kezembe kapni, hanem mindig a legújabb ügyet, amit éppen ránk bíznak. De ha éppen nincs akkor átnézem a régieket. Ez pedig mindig pontosan így megy. Mindenki nagyon jól tudja a napi rutinomat: hogy reggel bejövők, legelőszőr pedig egy kávé kell, majd a fejlemények. Aztán leülök és ezeket átnézem. majd bemegyek a főnőkhöz egyeztetni vagy leadni a jelentéseket. Tudják, hogy hisztis vagyok ha nem így kezdődik a reggel, ahogyan én szeretem és azt is, hogy ennek a levét ők isszák meg. Így tehát jobb mindenkinek ha tiszteletben tartják kéréseimet. - Nincs semmi. - jön a válasz társamtól. Már éppen belekezdenék valami mondókámba, mikor hatalmas veszekedésre figyelek fel. - Mi a franc van? - csúszik ki a számon a dühödt megjegyzés, miközben a hangforrás irányába nézek. Gyorsan felpattanok a helyemről és odasietek a veszekedőkhöz. - Mi fészkes fene bajotok van? - rivallok a két rendőrre mérgesen. A két férfi hangom hallatára rögtön elcsendesedik. Mit mondjak, nagyon félnek tőlem itt vagyis inkább tartanak. Pedig még csak nem is vagyok főnők. - Halljam mi a nyavalyáért üvöltöztök itt!? - szinte szikrákat szór a szemem miközben rájuk nézek. szerencséjük van, hogy a főnők még nincs itt máskülönben már repülhetnének. Az egyikük a kezembe nyom egy aktát, majd ijedten és gyorsan elmondja nekem, hogy valami sztárocskát fenyegetnek és sok pénzt fizetne azért, hogy valami kiderítse és megmentse zaklatójától. Szánalmas. Ezekkel a sztárocskákkal csak a baj van. Kényes, nyávogós, pláza cica banda. - Nem hiszem el, hogy ilyen pitiáner ügy miatt képesek vagytok vitatkozni. Mint valami 5 éves kisgyerekek. Na mars vissza rögtön dolgozni és még egyszer ne kapjalak rajta ilyenen! - utasítom őket majd pedig vissza megyek az asztalomhoz. ***
Délután hazaérve lehajítom az ágyra akta táskámat, ami kinyílik és kihullik belőle az a bizonyos akta. Egy pillanatig csak mérgesen nézek rá, miközben lehuppanok a fotelembe. Gondolkodóan meredek előre, majd mégis kezembe veszem azt. Beleolvasok. Magam se tudom mi késztettet erre, hisz én nem szoktam ilyen kicsinyes, pitiáner ügyekre ránézni. Hisz gyilkossági nyomozó lennék leginkább vagy micsoda. Másnap reggel már a lány ajtaja előtt állok. Hogy hogy kerültem ide és mért jöttem el? Nem tudom megmagyarázni. Nem szoktam ilyen ügyeket elvállalni, most mégis eljöttem ide önszántamból. Talán azért mert látok némi hasonlóságot az ügy s az én életem között... Talán mert láttam már a lányt... talán mert anno hasonló cipőben jártam, mint ő. Nem tudom. A lényeg, hogy szabadnapot vettem ki és senkinek sem szóltam, hogy mit vállalok be. Nem kell tudniuk. Lerombolná a rólam alkotott képet, a tiszteletet, azt a rideg távolságtartást. Mindezt pedig nem akarom. Az ajtónál a testőrök hamar beengedtek miután felmutattam, hogy kivagyok. Sóhajtok egy nagyot és végre bekopogok. Mikor kinyitja az ajtót és rámosolyog kissé furcsán érzem magam. Nem szoktam hozzá az ilyen kedves fogadtatásokhoz és kedvességhez. Ennek a lánynak pedig a kisugárzása is ilyen. Egy pillanatig Vágig nézek rajta. Fiatal, csinos és nagyon szép. Szinte még kislány. Nem csodálom, hogy zaklatója akadt. - Jó napot! Elena Beckett. - mondom határozottan miközben beljebb lépek. Közben pedig a szememet körbejáratom a lakáson. Mikor a papucsról kérdez rá nézek zavartan. Tessék? Hogy mi? Nagyon furcsa egy lány. De tiszteletben tartom a kérését. - Mindegy. - válaszolom unottan. Nem ezért jöttem ide, hogy erről beszéljünk és nem szeretek témán kívül lenni. Felveszem és követem amerre megy. Sosem értettem, hogy minek kell valakinek ekkora lakás. Szerintem úgysem használja ki minden sarkát. Főleg ő, az ideje nagy részét biztosan nem itthon tölti. De mindegy is nem az én dolgom, hogyan él. Nem is ezért vagyok itt. Nem szokásom megítélni embereket csupán a kinézetük vagy az életvitelük miatt. Ám a munkámhoz tartozik a helyes és pontos megfigyelés. Cica? Nem vagyok oda az állatokért, főleg a macskákért nem. Nem szeretem a odadörgölőző dolgokat. Hidegen pillantok a lábamnál fekvő szőrmókra. Ha tőlem vársz valamit akkor rossz helyre jöttél. Keresztbe teszem lábaimat magam előtt, miközben a lányra nézek. - Köszönöm. Esetleg egy pohár vizet. - válaszolom kérdésére. Majd ha behozta és végre leült, akkor el is kezdem arról faggatni, amiért idejöttem. - Szóval. Miss Cait kérem mondjon el mindent,a mit tud erről az alakról. Mióta zaklatja? Milyen időközönként ír magának? Ismeri? Látta már valahol? Netán tudja ki lehet? Esetleg van sejtése, hogy miért teszi ezt? - sorol fel az összes kérdésemet, ami eszembe jut egy ilyen ügy kapcsán. igazából arra szeretném rávezetni, hogy elmondjon mindent amit tud vagy ami eszébe jut erről az alakról. Ezek nagyon fontos információk lehetnek és nagyon jó kiinduló pontnak.
Még sose volt dolgom hivatalos szervekkel, nem beszéltem még egy parkolóőrrel sem, mert mindig kifizettem bőven többet parkolásért, mint kellene, még véletlen se kelljen a kocsim elvontatni, a tilosban meg nem álltam meg, elvégre az a tábla nem véletlenül került ki. Mikor kérdőn néz rám és azt mondja, hogy mindegy, hát remélem nem túl nagy és nem is kicsi papucsot veszek ki neki, amit felvesz és követ is. Elég nagy a ház, de sok szoba el van zárva, van saját kis studióm is, ahol felvehetnék számokat, ha értenék a műszaki részéhez. De elvonulni kiereszteni a hangom tökéletes, mert jól szigetelt a hely. Szegény StarCat azonban veszi a jelet, hogy nincs sikere, így távozik is lassan lépkedve a szobám felé. Én azért követem a szememmel, mert olyan kis cuki és számomra más jelentéssel is bír a jelenléte. Az asztalon van mentes víz, szóval csak öntök abból és átnyújtom a poharat Elenának. Kényelmesen lehuppanok a kanapé melletti fotelba és a papucsot lelökve az egyik lábamról, magam alá gyűrve a lábam foglalok helyet. - Már egy éve ír az oldalakon, de olyan fél éve kezdett el undorító dolgokat írni, amit persze törölnek az illetékesek, de sajnos egyre több helyen megjelenik és már grafikai programokkal szerkesztgeti is a képeimet, amit elég nehéz eltávolítani a netről, de persze nem lehetetlen. Kezdek bele szépen és hát elég kínos így beszélni bárkiről is, mert én ignoráltam őt, mint mindenki mást, legalábbis, amíg nem kezdett el meztelen képeket megjelentetni rólam, más testével, ez most a legújabb őrülete és odaírja, hogy mi mindent tenne velem.Elfintorodom, mert hát nem, valahogy nem tudom elképzelni ezeket, főleg, hogy én sose vállaltam ilyen képeket, még olyat sem, ahol fehérneműben lennék. - Nos egyre többet ír, pár naponta, de az az ijesztő, hogy olyan, mintha elkezdett volna követni, ha elmegyek kávézni valahová, akkor megjelenik, mintha azt nézné, ki mit twitter és lát engem. Volt egy olyan képe, ahol egy szórakozóhelyen bulizok valakivel, onnan talán kikérhetjük a felvételt, hogy kik voltak, bár a hely megvilágítása nem a legjobb, de nincs jobb ötletem, hogy derülhetne ki, ki a franc a srác, legalábbis feltételezem az. Azon, hogy miért teszi, hát a malacságokat olvasva csak egy tippem van, amit megpróbálok nem úgy mondani, mintha tök természetes lenne. - Nagyon tetszem neki gondolom és reménykedett, hogy összejövünk, de én elutasítottam, vagyis az, aki az oldalam kezeli, mert én nem értek ezekhez annyira. Viszont most már talán én is kérdezhetek tőle, mert kezdenek a fejlemények félelmetesek lenni, nem akarom, hogy bárki kövessen. - Van okom félni, hogy komolyabban is fel fog lépni és bajom eshet? Nem szeretek testőrökkel a hátamban közlekedni.
- Értem- szólok közbe mondandójába, hogy lássak tényleg figyelek rá. Ez az a túlrajongó típus. Sokszor hallottam már ilyen esetekről. A kollégáimnak elég gyakran van hasonló esetük. Egy örült rajongó, aki kisajátítani szeretné bálványát. Azt képzeli, hogy az a nő az, aki kell neki és csak neki teremtetett. Vadállatok. Borzalmasak. Tipikus férfiak, akik csak kisajátítani szeretnének egy nőt. - Szinte biztos vagyok benne, hogy nem csak érzed, hogy követ. Hanem nagyon is azt teszi. Sajnos volt már ilyen esete a kollégáimnak és az nem végződött jól. - mondom határozottan. Az ilyen alakok nem állnak meg addig, amíg meg nem szerzik hőn vágyott sztárjukat csak maguknak. Szó szerint azt szeretnék elérni, hogy áldozatuk féljen tőlük. Hogy úgy érezze tőle függ és nélküle nem tud élni. Meg hasonló dolgok. A lány elmondásaiból kezdek rádöbben, hogy egy nagyon alapos, megfontolt és nagyon magabiztos örülttel van dolgom. természetesen ezt nem kötöm a lány orrára attól csak még jobban bepánikolna, azt pedig nem szeretném és nem is volna jó az ügyre nézve. - Igen. nagyon is jól látod a dolgokat. - helyeselek. Csakhogy ez nem szerelem vagy szeretet nála. Ez amolyan pszichopata ragaszkodás. Attól meg, hogy Star elutasította csak még jobban felhergelte őt. Most már nem csak örült rajongó, hanem bosszús is. Az ilyenek meg a végsőkig elmennek, hogy tönkretegyék a rajongásuk tárgyát. - Figyelj - hajolok egy kicsit előre, könyökeimmel megtámaszkodva térdeimen - őszinte leszek. - talán jobb ha kicsit komolyabban beszélek vele, ha rájön mennyire veszélyes ez az alak - Az ilyen alakok pszichopaták - kezdek bele a magyarázásba - Nem nyugszanak addig, amíg tönkre nem teszik rajongásuk tárgyát vagy meg nem szerzik azt csak maguknak - mondom el röviden azt, amit megtapasztaltam az ilyen ügyekkel kapcsolatban. - Szóval én úgy gondolom, jobb ha egy ideig minimálisra csökkented a fellépéseid számát. - Nagyon is tisztában vagyok vele, hogy ez egy roppant nehéz kérés. Hisz ő ebből él és ez tartja fenn. De a saját érdekében mondom. Ha nem akar meghalni vagy egész életében egy örült fogja lenni, akkor megtesz mindent amit kérek. - Sőt az volna a legjobb ha egyáltalán nem mászkálnál el egyedül. - teszem hozzá fel állva a helyemről. - Nézd. Akkor tudok neked segíteni ha innenitől kezdve azt teszed amit én mondok. - vázolom fel a helyzetét. - Nem hallgatsz sem a menedzseredre - ha van ilyen neki - sem senki másra. Csakis azt teszed amire én kérlek és oda mész ahová én engedlek. Képes vagy erre? - nézek rá nyomatékosan.
Miközben beszélek ő végig figyel, ami kicsit fura, de hát ez a munkája és csak remélem, hogy nem engem kezd el kielemezni, hanem azt, amiről beszélek. Ezeket az oldalakat még csak nem is én szerkesztgetem, szóval ritkán jut el hozzám az információ, a képek is, amikkel találkozom elég ocsmányak, mármint komolyan, valaki más testét a fejemhez vágni elég undorító, főleg ha az a valaki mondjuk teljesen mű és hiányzik a bordája is meg ilyenek. Szerencsére azért sikerül ezeket eltávolítani és hamar kiderül, hogy kacsa az egész és nem valódiak. - Csak olyan helyeken jelenik meg, ahol készül rólam kép vagy ahol tudja, hogy menni fogok, mondjuk dedikálni vagy fellépni. A házig még biztos nem jutott el, de persze nem jelenti azt, hogy a közelébe nincs a helynek. Nem szeretném lebecsülni a furcsa alakot, de hát Manhattanbe járok mindenfelé, szóval nem hiába hiszik azt sokan, hogy ott lakom valahol. Minden oda köt, a lemezkiadó, a tánctanár, a szívem és az egyetem is. - Köszönöm. Jól esik, hogy megdicsér, bár nem erre hajtottam, csak elmondtam mindent, amit tudok, azonban az őszinte szó nem tetszik, ezt mindig akkor mondják, ha valami olyat mondanak, ami nem fog tetszeni nekem. Nem tetszik, amit hallok és a homlokom kezdem le ráncolni. A koncertekre magasról teszek, nem gond, nem ebből élek meg, legalábbis én nem csak a sztárságnak köszönhetem a vagyonomat, hanem a világ top leggazdagabb emberei közt lévő szüleimnek is. Persze én fektettem be úgy, hogy csak a havi kamat elég legyen megélnem. A koncert lemondás azonban érdekes, mert sokan utaznak ide ilyenért, nekik a repülőjegyet már ki kellett fizetni, van aki szállást is bérelt már, szóval valamit erre ki kell találnom. Ez aggaszt a leginkább. - Jó, van testőröm és igazából csak egy két hely van, ahová el kellene jutnom. Masonre szükségem van és ő nem fog idejönni, viszont egy pszichopatát nem szeretnék elvezetni hozzá. Nehéz ügy, főleg mivel még senkinek sem beszéltem úgy konkrétan róla eddig. Már van egy kis Suzukim is a parkolóban, amivel hozzá járok, mégsem állíthatok oda a saját audimmal, mert az túl puccos és lehet ismeri is már. - Rendben, mindenről le tudok mondani, kivéve egy valakiről, aki nem fog idejönni. Van valakim, akihez eljárok, de általában elrejtem a hajam és nem a megszokott ruhákban megyek hozzá és van egy új autóm is erre a célra. Nála biztonságban vagyok és szükségem van rá. Megadom a címet, de sehová nem írhatja fel és senki sem tudhatja meg, még a testőrök sem tudnak róla. Biztos megérti, mire fel ez a nagy titkolózás, elvégre nem akar mindenki celeb lenni és hát én is vágyom egy kis hétköznapi életre.
Látom, amint a lány a homlokát ráncolja kérésemre. De nincs mit mást tenni. Ha tényleg és igazán meg akar szabadulni a zaklatójától, akkor muszáj lemondania jó pár dologról a biztonsága érdekében. Ha meg nem hajlandó ezeket teljesíteni akkor akár el is mehetek. ő pedig folytathatja a kis életét. Éppen csak nem tudom meddig. Az ő döntése én nem kényszeríthetem. csupán elmondom a tényeket, amiket tudnia kell. Igazából eltudom képzelni ez milyen lehet, egy olyan lánynak, aki világ életében a rivalda fényben volt és soha nem kellett bujkálnia. Egy olyan lánynak, akinek még a szülei is ebben élnek, hisz címlapon vannak, mint a leggazdagabb emberek. Minden tiszteletem az övé. Én biztosan nem bírnám elviselni. Én egyszerűen képtelen lennék úgy élni, hogy állandóan figyelik a lépéseimet, hogy rólam szólnak a címlapok, az internetes oldalak meg minden más. ebbe én tutira beleörülnék. Nagy kitartás, emberi szeretet, erő és tehetség kell ehhez, ami nekem nincs. Persze. Örömmel hallgatom, mikor egyetért kérésemmel és teljesíteni is akarja azokat. Látom, hogy tényleg komolyan gondolja azt, hogy meg akar szabadulni ettől az alaktól. - Amikor azt mondtam, hogy nem mehetsz sehova, azt tényleg úgy is gondoltam. - mondom határozottan, mikor meghallom kijelentését. Nem tudom mi akar az a kettő lenni, de én oda sem engedem el. Szerintem jobb ha ezt a két dolgot is elfelejti. Úgy gondolom még se értette meg igazán kérésemet. Tényleg arra gondoltam, hogy nem megy el nélkülem sehová sem. Még pisilni se, ha az kell, hogy biztonságban lehessen. Őszintén szólva nem értem miért ragaszkodik annyira ehhez és a magyarázatát sem. Ennek hangot is adok. - Oké. Én értelek. - azt hiszem kezdek rájönni mit akar ezzel. - Rendben van, hogy elrejted magad. De honnan tudod, hogy erről az őrült rajongod nem tud? - nézek rá kérdőn. Én azért ennyire nem lennék biztos magamban, meg abban, hogy ez idáig nem jött rá, hogy én parókával meg mivel megyek valakihez. - Ha ennyire figyel téged lehet, hogy már rég tudomást szerzett erről. - teszem hozzá megmagyarázva kissé kételyemet. - Az autót meg simán le lehet nyomozni. - vonom meg a vállamat erre. - Sőt mi több, honnan tudod, hogy az őrült rajongód nem éppen az az illető? - bököm ki a kérdést, ami hirtelen szöget ütött a fejemben. Hatalmas szemekkel nézek rá mindeközben. - Igazából nem örülök annak, hogy erről nem akarsz lemondani. - nem szeretek köntörfalazni. Már az elején tisztáznám a dolgokat. - Addig amíg nem ellenőriztem ezt a bizonyos alakot, akihez eljársz. - mondom tovább. Sose lehet tudni kivel fut össze az ember. Volt olyan ügyem is ahol a saját testvére volt a fenyegetője. Szóval... - Érted? - meredek rá.
A hírességgel már kiskoromba meg kellett tanulnom megküzdeni, amiben nem kaptam kellő támogatást, mert nálunk mindent pénzben mérnek és a szüleim úgy voltak, minél többet adnak, annál nagyobb csendben leszek. Nos, nem kellett attól félniük, hogy majd ölelésért hozzájuk megyek és a szeretetemmel fogom őket letámadni, de mégis valamit meg akartam velük értetni. Az első zeneszámom, amit nekik írtam és adtam elő, erről szólt, de természetesen nem azért könnyezték meg, mert meghatotta őket, hanem mert a tehetség és a még több pénz lobogott a szemük előtt. Erre sajnos későn jöttem rá, elég szívbevágó volt, de egyszerűen túltettem magam rajta. Sőt, talán most is nagyon ki lennék akadva a zaklató miatt, ha nem lenne valaki, aki megmutatta, milyen szeretve lenni. - Értem, a sehova, az sehova. Megcsóválom a fejem és igyekszem mosolyogni. Mennyi idő, egy ilyen alak előkerítése? Mi lesz velem addig? Persze csak magamra gondolok megint, ez nem csak rólam szól, hanem róla is, elvégre őt is kitehetem veszélynek. Ha tényleg ilyen könnyű lenyomozni valakit és már a paróka sem megoldás, akkor nem lehet véletlen a felbukkanása. Lehet, hogy látott valamikor valami másik férfival és a féltékenység miatt durvultak el a dolgok. - Az kizárt, hogy ő lenne az, mert utálja a hírverést és nem hiányzik neki a dráma. Pont ezért, azt hiszem... Azt hiszem kénytelen leszek lemondani róla. Már kimondani is nehéz, olyan, mintha saját magam döftem volna szíven, fáj minden egyes szó. Ő a legjobb dolog az életemben és én tényleg feladnék mindent érte, de az, hogy nem láthatom és le kell mondanom a látogatásaimat. Félek, hogy elveszítem és jön valami jobb nő, akivel nincs ennyi gond és bonyodalom. Nem akarom, hogy lenyomozzák őt, senkinek sem kellene tudnia róla, főleg nem az egész rendőrségnek, ez az egész annyira sok. Felhúzom a lábaim és átölelem őket. - Értem, itt maradok és nem mozdulok ki, nem is fogadok idegen látogatókat sem, bár ők el sem jutnak eddig elvileg. Nem egy átkozott krimiben vagyunk, hogy szuperhősös cuccokkal felmásszanak ide hozzám meg ilyenek úgy, hogy senki se vegye észre. - Mennyi idő elkapni egy ilyen alakot? Érdeklődöm és keresek egy zsepit, hogy megtöröljem az orrom, mert a könnyeim vissza tudom tartani, de az orrfolyás ellen kevés vagyok. - Mibe vagy hogyan tudok segíteni itthonról az ügy mihamarabbi lezárásában?
Kezdőlap
