And nothing I could ever write would help you understand this life
- Faszommmááááár - nyöszörgök bele a takarómba ahogy megszólal az ébresztőm, mert nagyon nem akarok felkelni egy hosszú műszak után, de végül is muszáj mert megbeszélésre kell mennem. Tovább jutottam egy zenekari meghallgatáson és ez jobb is mint három kávé de azért természetesen főzök egyet és már a gatyámat húzom fel miközben kortyolgatom a bögrémből. Beletúrok a hajamba, és próbálok nem átesni a káoszon ami a szobát uralja mert nem vagyok kifejezetten egy rendszerető ember. Bár undorító se, szóval sehol nem rohad kaja meg sör, csak éppen rend nincs és néhol előkandikál egy zokni vagy póló. Feketébe öltöztem fel és levadászom a zoknim is, megszagolom és tisztának ítélem meg, mert nem fordultam fel tőle szóval már csak a párja kell. Áhá, ott is vagy! A gatyám térdnél kicsit szaggatott és egy lánc lóg le a derékövemről, és egy fekete zenekaros póló egészíti ki a szerelésem. Nem vagyok valami izmos, de cserébe magas és sovány és egy istenség a doboknál. Na jó, még nem, de majd az leszek és ami késik az nem siet, szóval... Felkapom a dobverőimet és a dzsekimet és már indulok is el. Iratok, tárca és kulcs zsebre és már szaladok is hogy felpattanjak az első buszra és a fél órás út alatt a fülhallgatómmal vagyok elfoglalva ahogy nyomja az agyamba a jó kis energikus zenéket és szinte dobolom is az ütemet visszafogottan. Nem vagyok egy szent, de mostanában csak egy fültágtítóm van és az sem éppen a legnagyobb de azért látszik. Sokak bedőlnek a cuki nézésemnek, és kölykös fizimiskámnak, és ezt általában gátlástalanul ki is használom. A megadott megállónál leszállok és tíz perc séta után odaérek a böszme nagy épületkomplexumhoz, ahol lecsekkolom a címet. - Ennek kell hogy legyen - nézek fel, és elindulok befelé, és a recepción bedobom magam hogy ki vagyok én, ha nem lenne egyértelmű a zsemeimből kikandikáló dobverők. Kapok is egy vendégkártyát és az ukázt hogy a hatodikra kell mennem, ameddig ez az izé visz, és így el is indulok a lift felé, és beszállok. Közben azon tanakodom hogy ki is az a lány. Biztos hogy mondták, tudom hogy mondták de az istennek nem jut eszembe a neve. Biztos nem jöttem volna el ha nem kedvelném őt. Mert hát a fene se akarna olyan emberrel zenélni akit nem kedvel, így hát sorba veszem kik azok akiket kedvelek és nők, de kizárt hogy Niita Strauss legyen a kereső, de hát még ez is meglehet.... Pittyen a lift és én kiszállok. Körülnézek hogy merre kell mennem és így hirtelen szembetalálom magam a Hókirálynővel. - Mia..? Izé, szóval helló, Hókirálynő! - ismerős az arca és tudom is hogy énekel, de a neve.... jajj a nevek. - Maddox Lindwell vagyok, dobos - nyújtom felé a kezem barátságos, de vásott mosollyal az arcomon, ez mindig átsegít az ismerkedés első elcsépelt fázisán. Remélem most sem hagy cserben ez a képességem.
Na elég jó arány, hogy háromból egy tag már megvolt és jelenleg a Managerem foglalkozik vele, amíg én as következő továbbjutókat fogadom. Kicsit izgulok minden tag előtt, pedig van róla képem és hallottam játszani is őket, mégis élőben nem hoznak lázba, annyira furák és van aki ijesztő is. Nem sokakkal jutok el a studióba, de ott el is buknak a játékukkal. Tőlem lehet mögötte bármennyi év tapasztalat, de ha nincs benne egyediség vagy olyan rutin, hogy nem ront, akkor sajnos ki kell szórnom, hogy nap végén értesítjük vagy amikor megtalálom azt a bizonyost, aki majd marad. A következő egy dobos lesz, aki csak egy évvel idősebb tőlem és bejutott mégis. Voltak tőle idősebbek is, akiket kizökkentettem a ritmusból és nem találtak vissza. Én úgy képzeltem el a dobosokat, hogy a vérükben van a ritmus és nem lehet őket ilyen könnyen kizökkenteni. mivel nincs Manager én sétálok oda a lifthez és meglepődök, mikor a magas vékony alak megjelenik. Van megjelenése, az már biztos, de én még a magassarkú/talpú cipőmben is kicsinek érzem magam. - Ő... Szia, szólíts Caitnek, azt jobban szeretem. Kicsit lefagyok, amikor Hókirálynőnek szólít. De oda nyújtom a kezem és hát elég hidegek az ujjaim, szóval még illene is rám a jelző, de nem érzem magam királynőnek azért. Persze van egy negatív vonzata is ennek, csak remélem, hogy nem azért jött, hogy sértegessen, mert már volt ilyen előtte is és még csodálkoznak, hogy nem tudok bízni senkiben. - Erre gyere. Mutatok a szoba felé és el is indulok, majd a fotelek és kanapé felé nyújtom a kezem, ami között egy asztal foglal helyet. Szemben messzebb tökéletes a kilátás az ablakokon, amik az egész falat lefedik kifelé. Azelőtt áll a testőröm, aki mindenkit mérget és megfigyel. A berendezés egyszerű és praktikus egyben, minden fekete-vörös színben pompázik, inkább rockos, mint csajos az összhang. - Foglalj helyet. Meghagyom neki a választ hová és vele szemben foglalok helyet. - Előbb egy kicsit beszélgetnék, nyugodtan szolgáld ki magad. Mutatok az asztal felé, ahol van kávé, tea, víz meg energia ital is, meg dobozos szénsavas coca cola termékek. - Mesélnél magadról dióhéjban, honnan jöttél, mióta szeretsz dobolni és pár fontosabb mérföldkő ha van az életeben, akkor csak megemlítés szintjén meghallgatnám azt is. Teszem fel már sokadjára a kérdést, ami eddig jónak tűnt, hogy megismerjem vázlatokban, kivel találkoztam össze. Persze mindent nem fogok megtudni róla, nem is ez a szándékom, de valamivel muszáj indítani és én addig is kicsit feloldódom, amíg ő beszél.
And nothing I could ever write would help you understand this life
Felérek a lifttel, és hazudnék ha azt mondanám hogy nem izgulok egy kicsit, vagy nem vagyok besózva, mert rohadtul be vagyok, hogy mi lesz. Ez inkább a jófajta izgalom, mert szeretem a kihívásokat és az új dolgokat, mindent IS ki akarnék próbálni az életben. Szerintem nem tudnék annyi évet élni amíg mindent ki nem próbáltam amit csak akartam. Na jó, lépésenként. Most előbb ez a meghallgatás, és azt mondták ez lesz az utolsó kör hogy találkozzak végre az énekesnővel is, aki a bandát keresi maga köré. Mondjuk elvileg fiatal azt olvastam, és meséltek valamit hogy a kiöregedő zenészeket akarja lecserélni fiatalokra, és hát én friss és ropogós vagyok ami azt illeti. Sikerül nem túl jól indítanom a helyzetet mert mintha megsértődne ezen a becézésen, de hát én nem rossz szándékból mondtam. - Oh, oké. Bocsi Cait, csak a hajad és azt hittem... jajjbasszus de hideg a kezed... - kiáltok fel halkan, de azért megszorongatom, ahogyan illik, de nem teszek benne kárt. Én már bemutatkoztam, szóval marad az ismerkedés hogy mennyire jövök be neki. Remélem annyira, hogy aztán ki se megyek. Követem a nappali felé amerre indul és közben körülnézek. Flancos, de ízléses és nem kispályás a csaj ha ilyen meghallgató teremre futja. - Köszi. Uhh, az kávé? Hát, ha nem baj akkor... - akkor kávét töltök és két cukorral ízesítem meg mielőtt visszatelepednék vele szemben foglalok el egy fotelt. Kényelmes süppedős, és majdnem teljesen be is ránt, csoda ha nem öntöm le magam a bögrémmel. - Wuh, vendégmarasztaló fotel - jegyzem meg ahogy végül is megtalálom a helyem, és kényelembe helyezem magam. A kérdésére hogy meséljek magamról, kicsit elhúzom a szám, nem ment ez nekem sose igazán. - Sose voltam jó benne hogy magamról meséljek de megpóbálom. Alapból Prágából származom, és leléptem otthonról szóval nincsenek idegesítő szülők akik a nyakamba lihegnének. Középiskola óta játszom bandákban és a dob mellett valamennyire gitározni is tudok, de csak ilyen untig ismételt slágereket egy tábortűz mellett... - vigyorodom el ahogy felidézek egy ilyen kis estét, hogy én zenéltem és nyikorogtam hozzá, mert hát lássuk be eléggé bár hangom van és bár ne hallaná senki, de ha eleget iszom kakor állítólag fejlődik is. Na de, nem énekesként kell befutnom. - Amit a válogatásra küldtem dalt, az teljesen saját, mármint az egész dob témát én írtam rá, és azt hiszem elég pörgős is. A legtöbb zenekarom amúgy azért ment szét, mert senki nem gondolta elég komolyan, és őszintén szólva eléggé unom már hogy mindenki csak hobby szinten tekint rá, de nekem ezaz életem, én nem tudok ritmus nélkül meglenni... A mostani kis bandával is kéthetente próbálunk és a két próba között majd megőrülök hogy micsináljak magammal. Egyedül nem tudok számot írni, a többiek is kellenek hozzá - sóhajtok fel ahogy a kávémba iszom, aztán hátrasimítom a hajam, ami nem olyan hosszú azért de képes a szemembe lógni. - Te komolyan gondolod ezt ugye? Tudom hogy már kijött két CD-d de... ez most új lesz, és nem akarok zsákbamacskát árulni, fogalmam sincs hogy kik lesznek a többiek de én ezt akarom csinálni és világsikerre törni és kifejleszteni a saját technikámat. Nem egy árnyék akarok lenni, hanem egy erős háttér... - emelem rá szürkés kék pillantásom.
Nem vagyok oda az olyan becenevekért, amik hidegek és hát szerepel benne a királynő, hercegnő és egyéb gazdagságra és uralkodásra utaló szó. Persze a hajam színe... igen eredetileg nem ilyen, de nem is azért festettem ilyenre, mert a nyanyáknak is ez a hajszíne, sőt, nekik csak akkor, ha festik, mert ez ezüstös az övék meg csak ősz, ami szinte már fehér. - Ja, általában mindig hideg. Húzom el a kezem. Nagyon szabad szájú, de azért ismeri a bocsit és gyorsan kapcsol, ami jó pont a rossz mellé. elindulunk befelé, ahol az asztalon az üdítők már ki vannak készítve és már le is csap a kávéra, amire csak intek neki, hogy csak nyugodtan szolgálja ki magát. Finom jó minőségű kávé van a termoszban melegen, szóval ha eddig nem pörgött vagy álmos, hát ettől tuti magához tér. A megjegyzésén elmosolyodom, mert tény, hogy kényelmesek a fotelek meg a kanapé is, ami látszatra nem biztos hogy lejön, szóval páran meglepődnek, hogy milyen kényelmesek. Én nem is szoktam használni ezeket, mert ez a szoba csak átjáró vagy pihenőnek van, ha megunom a studiót és kicsit kiszakadnék onnan. - Az jó, ha értesz a gitározáshoz is, mert jobban hozzá tudsz szólni a gitáros szólókhoz, illetve a dob-gitár összejátszásnál is. Jegyzem meg az apró tényt, ami pozitív az elmondásából, lehet nem tudja, de ez hasznos dolog és szokták szeretni zenei berkekben. - Nos, ezt vagy főállásban csinálod vagy sehogy sem. Vannak nyugodtabb napok, hónapok, de az egy nagyobb turné után kell is. Nem áll szándékomban egyből a mély vízbe dobni senkit, de nem szeretném fél évnél tovább húzni a dolgot. Oh, ha tudná hogy már egy lemeznyi számot megírtam és komponáltam, akkor lehet nem aggódna ennyire az új számok miatt, de mi pár feldolgozással fogjuk kezdeni szerintem. - Komolyan gondolom és hidd el, olyanokat keresek, akiknek ez az álma, hogy sikeresek legyenek abban, amit csinálnak, csak nincs meg a kellő háttér, hogy kitörjenek onnan, ahol vannak. Hozzátenném, hogy bandát keresek, nem háttérzenészeket, szóval egyenlőek leszünk a tagokkal és segítek nekik elég híressé válni ehhez. Tetszik az elköteleződése, jó dobost mindig találhatsz, de nem mind ennyire törtető, már ha ez jó szó erre. Még senki sem kérdezte meg, hogy tényleg komolyan gondolom-e, mintha én felvételiznék nála, ami amúgy nem baj, elvégre tudnia kell, hogy akivel szerződik, az mennyire komoly. Gazdag vagyok, de nem ezért lettem sikeres, hanem mert szeretem, amit csinálok. - Nos, ha sikerül kiszabadulnod a fotel öleléséből, akkor mehetünk is kicsit zenélni, ha nincs más kérdésed. Állok fel és a studió ajtaja felé mutatok, ha van kérdése, akkor állok rendelkezésére, ha meg nincs, akkor hadd szóljon az ütemes dobszóló. Elég nehéz számot választottam ki, ahol sok a szünet és a visszakapcsolódás, meg jó gyors is. Meglátom mit tud és ha ezen átmegy, akkor lehet meg is találtam az emberem.
And nothing I could ever write would help you understand this life
Ahogy elnézem nem tetszik neki a hókirálynő, pedig tényleg olyan szép mintha az lenne és valami sorozat castingjáról lépett volna ki, de ha nem hát nem. Tudok én sokkal kreativabb is lenni, csak az nem biztos hogy mindig kifizetődő. Vagyis, nem most kéne ezen gondolkodnom, így inkább befogom a szám, és cukin mosolygok inkább hogy ne rontsam a helyzetem még inkább de kb eddig bírtam. - Bocsi, nem azért mondtam mert... bármi szándékom volt, csak tudod amikor a hókirálynőt emlegeti valaki én így képzelem el. Karcsúnak, gyönyörűnek, fiatalnak amilyen te vagy. Szóval bókolni próbáltam, csak hát ebben nem vagyok olyan jó mint a dobolásban - pergetem meg a dobverőket a kezemben. szeretek szórakozni velük, és elütni az időt azzal hogy a dobverőket pergetem. Töltök kávét, és elfoglalom az egyik kényelmes fotelt, és hátradőlve kis híján elnyel, így előrébb fészkelődök benne. - Egy kicsit, bár azért nem vagyok benne túlságosan profi, és inkább klasszikus gitárral vagyok jó, de minimálisan tudok kezelni egy ritmust is. Viszont a zenei hallásommal nincs baj szerencsére - teszem hozzá kis mosollyal ahogy belekortyolok a bögrébe és majdnem felnyögök. Ez istenien finom! Hmm, nyamm. - Nekem semmi bajom nincs a mélyvízzel, mert tudok úszni, és nem ez lenne az első alkalom hogy beledobnának. Igen, ezt szeretném én is. Főállásban, életvitel szerűen, mert ez szerintem nem csak egy egyszerű munka, hanem inkább életforma ami nem múlik el csak úgy - válaszolok én is teljes meggyőződéssel, mert ezt valóban így gondolom, és tényleg ez az életcélom hogy világhírű legyek. Persze idővel, és a legjobbaktól akarok tanulni és tökéletesíteni a saját technikám. - Én elhiszem, csak biztos akartam benne lenni hogy jó helyen járok-e. Ez igazán értékelendő hogy kiemeled, de azt olvastam bandát keresel, és így... feltételeztem hogy nem csak backboys szerepet osztogatnak itt, meg hát annak nem is vagyok éppen jó - nevetek fel könnyedén, jókedvvel mert ritkán vagyok búval baszott, de akkor aztán extrán, és nagyon és tényleg. Bele iszom a bögrébe ahogy hallgatom, és figyelem őt és aztán a megszólalására megpróbálom a lehetetlent. - Aha, mindjárt.... Vagyis, hm.... na most - veszek lendületet és kiszerencsétlenkedem magam a fotel fogságából és követem a stúdió felé. Nem félek a kihívásoktól, és már előre kattog az agyam, hogy mit kell majd előadnom, de inkább cska izgatott vagyok, és máris szemügyreveszem a dobszerkót és leteszem a cuccomat a sarokba és beülök mögéjük. Kicsit testre szabom hogy minden kézre álljon és elég természetes mozdulatokkal pörgetem a dobverőimet. - Mit szeretnél hallani, mit doboljak el? - kérdezem Caitre nézve.
Már túllépek a hókirálynőn, meg megjegyzem, hogy mindig hideg a kezem, amikor ismét előjön ezzel és nem tudom miért. Amint kifejti, miért is tart annak meg hát zavarba hoz. Nem tudom, udvarolni akar vagy jó pofizni, de az biztos, hogy én elpirultam és gyorsan el is fordulok tőle, hogy ne lássa mennyire idegen számomra az ilyesmi. Abba maradok végül, hogy csak bókolni akart biztos, elvégre olyan laza azokkal a dobverőkkel a kezében, hogy majd szétesik. Amint helyet foglalunk ő végre már kiszolgálja magát, az első bátor jelentkező. - Rendben, én is klasszikuson szoktam játszani általában, de nyilván nem fog mindenki gitározni nyugi, csak jobban hozzá tudsz szólni, ennyi. A dobolásba nekünk viszont nem sok beleszólásunk lesz, szóval kiélheti majd magát, amíg klappol velünk minden. Ahogy beleiszik a kávéba látom rajta, hogy vagy forró lehet vagy nagyon rossz vagy nagyon ízlik neki, nehéz megmondani, kicsit olyan bohókás a fiú. - Igen, ha jók leszünk és miért is lennénk azok, akkor csak főállásban lehet majd és mivel új a banda, így rengeteget kell gyakorolnunk. Én nem tudom ez mennyire egy életvitel, mert még egy terítéket sem kellett letennem soha asztalra. Tudom mi a kemény munka, ami ezzel jár, de fogalmam sincs, hogy ez mennyivel másabb, mint egy munkahely. Jelenleg én osztom majd be mindenki idejét, nem szeretném, ha szétesnénk az elején és számomra most ez a legnagyobb falat, a felvételiztetés után persze. - Hát, egyedül vagy ezzel a népszerűséggel, de senki sem fog az utadba állni szerintem, ha erre vágysz. Mosolygok rá kedvesen, szeretnék háttérbe kerülni kicsit, de amilyen laza Mad, hát kicsit aggódok, hogy nagy fába vágja a fejszéjét és még a végén elkotyog olyasmit is, amit nem kéne a rajongóknak. - Te egy igazi mókamester vagy. Jegyzem meg, ahogy látom, hogy kiszabadul a fotelból, a legtöbben meg se mertek szólalni emiatt, csak hagytak előre menni és kiszenvedték magukat. Most kivételesen maradtam és végignéztem a jelenetet, majd a studióba lépve hagyom is érvényesülni, a dobhoz ül és nekilát beállítani magának. Megállok előtte és mikor kérdi, hogy mit szeretnék, hát válaszolok is. - New years day- Angel Eyes? Ismered? A nyakamba akasztok egy basszus gitárt és megpengetem a húrjait. Többnyire nem játszom ezen, de most így jobb lesz a szám és itt maradok énekelni is kint, olyan igazi bandás hatása van így. - Mehet? Amint benne van, neki is kezdek és Dave is neki lát, hogy felvegye a dolgot, ahol a pasas szövegel, azt kihagyjuk, de ha Max érez elég erőt, akkor tőlem énekelhet, nála is van mikrofon. Most nem rontok direkt, kezdek fáradni és ha jól játszik, akkor ő marad és kész. Nem akarok több dobost meghallgatni, benne van minden reményem. Annyira különbözünk, de a zene közös, remélem ez jó alapja lesz a csapatnak majd. A szám végén oldalra sétálok és iszok a vizemből, eléggé kezd kiszáradni a torkom, az üveggel a kezembe fordulok vissza felé. - Szerinted milyen volt?
And nothing I could ever write would help you understand this life
Valahogy nem sikerült túl jól indítanom, pedig nem tosszból mondtam ám a dolgokat és általában olyan vagyok, hogy ami a szívemen az a számon is, de most mintha ez is cserben hagyna. Pedig tényleg olyan szép mintha valami ilyen hókirálynő lenne. Azért szerencsére lassan túllendül rajta, és kicsit megnyugszom hogy nem lett olyan rossz azért, és csak nem rontottam annyit az esélyeimen ezzel hogy ne hallgasson meg, mert felkészültem ám. Elég sok mindent szoktam csak úgy poénból is dobolni és számítottam meghallgatás utáni meghallgatásra is. - Oh, nem is tudtam hogy te is gitározol. Jah, hát igen egy kicsit, de nyugi nem fogok belebeszélni a gitárosok dolgaiba, mert én is utálnám ha beleszólna valaki az enyémbe. Egyébként nem tartom magam összeférhetetlennek, és ha valami nem okés, veszem a lapot és lehet velem beszélni - mosolyodok el a bögre felett és igyekszem tényleg angyalokat megszégyenítően cukinak tűnni. Isteni ez a kávé, így inkább még egyet kortyolok belőle, hiába égeti le a torkom, de akkor is kívánom és nagyon és áh, és amúgy is. Valamivel működni kell, és szerintem az én vércsoportom már simán kávé. - Igen, és én pontosan ezt akarom elérni. Hogy a hobbym legyen a munkám, és legyen elég időm kifejleszteni a saját technikám, és meg akarom hódítani az egész államot! - lelkesedek máris, hiszen a zenélés után bármikor és esküszöm Tommy Lee az egyik legjobb dobos a világon. Mennyire jó lenne már tőle leckét venni hogy ossza meg az évtizedes titkokat velem, de hát ez egyenlőre szép álom. - Arra vágyom hogy.... végre legyen egy bandám, ami nem akar feloszlani a következő héten, mert valaki összebalhézott valakivel. Azt szeretném ha lenne végre egy állandóságom, és tudnék mire építeni mert őszintén szólva kurvára elegem van az összeomló kártyavárakból és hogy sosem adódik rendes lehetőség... Én... én ezt komolyan gondolom, ezt akarom csinálni, ebből akarok élni, és olyan társakra vágyom akik szintén ezt érzik, nem csak a következő buliig látnak, vagy a következő nőig/pasiig. Koncertezni akarok, turnézni... Mint a nagyok. Én is nagy akarok lenni - pillantok rá ahogy megosztom vele a gondolataimat, ez tényleg minden amit akarok, és amire vágyom. Egészen őszinte tudok lenni, mert ez fontos, érzem hogy az. Érzem hogy azt akarja hallani amit tényleg gondolok, és kíváncsi rám, máskülönben nem lennék itt. Nem hívott vissza. Elnevetem magam ahogy mókamesternek nevez. - Hát, nem lehetek mindig komoly, és unalmasnak lenni unalmas, szóval mellettem biztos nem unatkozik az ember - pislogok rá fel és kávéstól vonulok át utána a stúdióba hiszen ez a kávé kincs, meg kell innom, és el kell rabolnom az összeset. Beülök a dobok mögé, és magamra igazítom őket hogy kényelmes legyen és lerúgom a cipőmet hogy semmi ne akadályozhasson. Megpörgetem a dobverőimet és várom az ukázt bár a választása érdekes. Nem olyan vészes a dobtémája amúgy. De énekelni biztos nem énekelném, az kurvaélet. - Ismerem és mehet is - vigyorodom el, mert elég sokat doboltam ezt is, meg Chris Motionlesstől is sok számot, nagyjából megvan ők milyen motívumokkal dolgoznak. - Hát akkor egy két háá" - kezdem el az ütemet mert ez általában a dobos reszortja és be is indul, én pedig a tizedik másodpercnél elvesztem magam és teljes átszellemüléssel verem a dobokat és cineket. Jönnek a negyedek és a nyolcadok. Imádom amit csinálok, de énekelni nem tudok. A végén állok csak le és kissé kifújom magam. Ez igen, ezt bírnám én egész nap, mint Amerika kapitány. - Szerintem észvesztő volt. Egész nap bírnám csinálni veled! - lelkesedek ahogy felkelek a dobok mögül, és a bögrémet veszem kézbe megint. - Te mit gondolsz? - kérdezek vissza.
✪ Caitlin & Maddox ✪ Egy banda alakulása - 2. A dobos kiválasztása
- Általában gitáron és zongorán szoktam komponálni a számaim, a többiben meg más segített, de most ez változik és többen dolgozunk majd össze, hogy nagyot alkossunk. Nem tudom mennyire lesz ez jó és ki mennyire ért egyet majd dolgokban, hogy ez kevés, ez sok, de nehezen is fogom elengedni a gyeplőt szerintem, mert elég én központú vagyok és az osztozkodás annyira nem jellemző rám, nem szoktam hozzá, de talán menni fog. - Az jó, fontos, hogy ne vesszünk össze semmin. Szerencsére ő veszi a lapot és majd tőle eltanulom én is, ha nem menne, kicsit azért szorongok még mindig, mert annyira fura ennyi idegennel találkozni és mindenki sokkal magasabb mint én. Most még a magas talpú cipőben annyira nem is látszik, de ha egy papucsba jövök le, hát manónak érezhetem magam majd az biztos, már látom a színpasi képet is, hogy a végén egymás mellé állunk és én elveszek közöttük. Na jó nem, mert valami olyan cipő lesz rajtam biztos, hogy ne történjen ilyesmi. - Remélem annál többet is meghódítunk mosolygok rá kicsit zavartan, nem azért, mert nem ezt remélném, de én eléggé antiszoc vagyok és én már meghódítottam nem csak ezt a kontinenst, szóval ha jön mellém még három olyan tehetség, mint én, akkor az egész világot behálózhatjuk akár, főleg a rockosabb vonallal, mert a goth nem annyira trendi és szerintem már kinőttem belőle. - Én csak azért csinálom, mert élvezem, szerencsés vagyok, mert gazdagságba születtem. Remélem, hogy ez másnak is megadatik, mert ugyanolyan keményen dolgozik meg majd a hírnévért, mint én a kezdetekkor. Sokan azt hitték, csak mert van pénzem, azért futottam be, majd mikor meghallgatták a számaim, elismerően bólintottak. Nem volt könnyű, de pénz nélkül nem is lehet komolyabban foglalkozni a zenéléssel, remélem, hogy a banda értékeli, hogy ilyen gondjai nem lesznek és csak a zenére kell koncentrálnunk eleinte. Nem véletlen a szegényebb réteget céloztam meg ezzel a hirdetéssel, nem várom, hogy hálásak legyenek érte, de azért értékelhetik, hogy nem valami híres sztárbandát béreltem fel magamnak, mert azok is eljátsszák, amit akarok és szárnyalhatok tovább. A studióba érünk és látom, hogy behozza a kávét is, csak remélem, hogy nem fogja kiönteni, mert azért harapok általában, mert nyomot hagyhat és nehéz az itteni dolgokat tisztíttatni. Ahogy belekezdünk látom, mennyire átszellemül és jól csinálja, amit csinál, bár aki továbbjutott, mindenki nagyon ügyesen dobol. A végén a vizemért megyek, hogy igyak belőle egy kicsit. Elég félreérthetően fogalmaz, azt meg kell hagyni, majdnem félrenyelek. Nem szoktam sose másra gondolni, de most pont M járt a fejemben és lehet ez az oka. - Igen, jók voltunk felek és sóhajtok is utána és benézek Dave-hez, aki felfelé mutatja a hüvelykujjait, hogy neki is tetszett. - Én már döntöttem, szóval vissza kimehetünk innen. Csak ha elhagyta a kávéval a studiót, akkor vagyok hajlandó közölni vele, hogy mi a helyzet, itt annyira nem érdekel, ha kiönti a barna löttyöt. - Szóval, gratulálok, lehetsz a dobosom, viszont most sok papírmunka fog jönni, a legfontosabb a titoktartási szerződés, amibe az van benne, hogy rólam és más tagokról nem adhatsz ki semmilyen információt, amibe mi ne egyeztünk volna bele, ha ezt aláírod, utána folytatom. Egy mappából elő is veszek egy adag papírt, amit a tetejére téve helyezek el az asztalon és még tollat is adok hozzá. Tőlem átolvashatja, rengeteg jogi hivatkozás van benne, de a lényege tényleg az, amit én is elmondtam, nem fogom átverni nyilván, hiszen az rémes kezdés lenne egy új bandával. Miután aláírta, akkor jöhet a többi dolog. - Na, én itt lakom egy emelettel fentebb és ez a saját studióm. Itt fogunk gyakorolni, kapsz belépőkártyát, amivel ide bármikor fel tudsz jönni. Ezen a szinten vannak szobák, itt lakik a személyzet, a testőrök és ha kell saját szoba, akkor kaphatsz egyet, nem muszáj ideköltözni, de ha szeretnél, akkor az is lehetséges. Vázolom fel a kis extra lehetőségeket, de ugye a legfontosabb, hogy ez a mi közös kis alkotó szobánk lesz, szóval élvezheti még a fotel és kanapé szerető ölelését később is. - Van bármi kérdés?
And nothing I could ever write would help you understand this life
- Oh zongorázni is tudsz? Na, az nekem sosem ment. A ritmushangszerek a legjobban, azért is kötöttem ki a dobnál, de gitáron mondjuk tényleg csak egy tábortűz mellett pengetek el pár régidalt meg ilyenek. Jah hát én imádok dalt írni, mármint zeneileg leginkább az ütemek és riffek nagyon mennek de a szöveg néha nem passzol - ismerem be, mert sok olyan dallamom van már amit fel tudok dobni így a közösbe. Van pár jó riffem elfekvőbe és csak elő kell őket halásszam, és már van is alapom, de bízom benne azért hogy ez csapatmunka is lesz, és nem marad minden egy emberre mert abból már elegem van. Szenvedtem épp elég bandával hogy tudjam pontosan mit akarok. Meg hogy mit nem. - Lehet hogy néha kicsit forrófejűvagyok, de lehet velem dolgozni és hamar lehiggadok - mert ez jellemhiba hogy néha hamar begőzölök, de általában nem ilyen kis dolgokon, hanem másokon és a magánéletem basztatásait nem szeretem túlságosan. Bár szerintem senki sem. - Biztos vagyok benne. Vagyis, ha sikerülne a dolog és tetszenék neked zeneileg is akkor én biztos minden erőmmel erre törekednék - mosolyodom el szintén, hiszen nekem ez egy létforma, én ezt akarom élni mint a nagyok. Bulizni, inni, csajozni és híresnek lenni. Azt akarom csinálni, ami boldoggá tesz. Hallgatom Cait szavait, és valahol meg tudom érteni, bár nem is gondoltam hogy ennyire gazdag de így végül is sok minden értelmet nyer. Nem vagyok teljesen vak és látom mennyire otthonos neki itt minden. Valószínűleg nem véletlen, de amiket mond, nagyon is érett gondolkodásra mutat ami azért nem lenne rossz. Egy kicsit felnőttebb felnőtt mellettem. A többiekről nem tudok semmit, megvannak-e már vagy még keresi őket? - Tudod.... azért ez egy nagyon szép dolog. Úgy értem hogy esélyt adsz olyanoknak is mint én, akik nem olyan gazdagok mint te, de azért megélnek valahogy. Igen, baromi sok pénz kell a bandához, de... nekem eddig leginkább nem ezzel volt bajom. Valamennyi pénzünk mindig volt, és ha kellett valami akkor összedobtunk rá. Mindenki dolgozott és volt hogy szar időszak volt, szétmentek a bandák és már nem volt idejük a zenére - sóhajtok fel, ahogy lassan lépdelek a stúdió felé a bögrével, de vigyázok hogy ne öntsem ki, és ne borítsam rá semmire. Nehéz így zenekart fenn tartani és ilyen szempontból értékelem is Cait erőfeszítését nagyon emberi gesztus. Nagyon nemes. - Nagyon nemes gesztus ez tőled. Nem sok ember tenné meg, inkább a nagyok közül kérnének fel maguk mellé zenésztársakat, évek óta működő bandákat bomlasztva meg - mosolyodom el ahogy tiszta kék szemeimmel ránézek. Értékelem, tényleg! Nem tűnik olyan sznobnak, mint elsőre tippeltem volna. A közös dzsemmelés szerintem elég jól sikerül, a hangja kellemes és erős, így nem esik nehezemre átszellemülni és a ritmust végig helyesen tartom, még ott is ahol Motionless énekel és nem a csaj. Jó ez a szám. Ahogy véget ér, kimászok a dob mögül, és visszaveszem a cipőmet is, aztán követem kifelé. - Ennek örülök - reménykedek, mert jó lenne végre egy fix pont és egy fix zenekar hogy tudjak gyakorolni. Visszamegyünk a közös helységbe a kanapéhoz ismét belesüppedek a kényelmes, és vendégszerető fotelbe de már van technikám. Fél lábam maga alá húzom így lesz erőm felkelni egyből. Mondjuk jó is hogy leültem. - Úúúúúú sikerült! - ujjongok fel aztán viszont figyelek a szavaira is, eddig teljesen korrekt és előre hajolva rákanyarítom cirkalmas aláírásom a szerződésre, mert tudni szeretnék mindent. Az aláírás után folytatja is tovább. - Szóval jól tippeltem hogy tiéd az egész kecó. Oké, belépőkártya. Hm, nem tudom. Végül is kényelmes lenne egy helyen lenni de nem tudom mennyire lenne ez megoldható. Mármint a többiek részéről is (már ha vannak) - filózom el egy kicsit, de nagyon kedves a felajánlás. Még azon is gondolkozom hogy élek vele. A mostani kis lakásomnál mindenképpen jobb lenne itt. - Persze, legalább hatszáz kérdésem van - nevetek fel könnyedén. - Megvannak a többiek is, vagy keresel még valakit valamilyen posztra? Vagy én voltam az utolsó? - kérdezem az első dolgot ami az eszembe jut.
✪ Caitlin & Maddox ✪ Egy banda alakulása - 2. A dobos kiválasztása
- Igen, bár a zongora annyira nem a műfaj része, de a Queen nagyon jól használta, imádom a Bohemian Rhapsodyt, de ki nem? Nagyot alkottak és ott is remekül összedolgoztak, pedig mindenki különbözött más téren egymástól. Remélem mi is remekül összedolgozunk majd a bandával. Nagyon sokat beszél és nagyon hiperaktív, de egy dobostól mit is várna az ember? Gyors életritmusa lehet, bár engem nem zavar, hogy ilyen beszédes, mert jó hallgatóság vagyok, csak most nincs erre időnk, mert sokan akarnak még ma sorra kerülni és én sem este szeretnék végezni. Elkapkodni se szeretném, de csupa jó dolgokat mond, már olyan értelemben, hogy beismeri azt is, hogy néha kicsit forrófejű, de hamar lehiggad. Jó tudni az ilyeneket is. - Ebben én is biztos vagyok. Mosolygok kedvesen rá, mert érződik, hogy szívből beszél és komolyan gondol mindent, már csak a közös zenélés próbája van hátra, mert azért akadt olyan, aki ott bukott el, hiába kapott második esélyt is. Rájöttem, hogy nem jó direkt szívózni, mert a saját időm rabolom vele, aki túlságosan is izgul, az első is rontani fog és most még nagy közönsége sincs. Jó a tét nagy, szóval mindenki kap második esélyt. - Sajnos az időt a munka veszi el a legtöbbtől, mert a zenélésből nem lehet megélni, eleinte költeni kell jó cuccokra, utazásra és studióra is, hogy legyen rendes lemezük, amit elküldhetnek egy menedzsernek, aki erre talán kifárad megnézni őket. Ha gagyi a felszerelésed, akkor általában nem is foglalkoznak veled, mert sokba kerülnél és majd jön valami sokadik kis gazdag ficsúr a bandájával, akik egy évig húzzák, de addig mennek is, majd leépül a banda. Én kicsit más számszögből látom ezeket a magasból, mert azért odafigyelek a feltörekvőkre, akik néha a közelemben vannak a toplista élén, de pár év múlva sehol sincsenek én meg még mindig ott vagyok a top ötben. - Remélem, hogy ez lesz a sikerünk titka majd a bandával. Igen többes szám, mert nem a saját sikerem akarom ezzel elérni, nem magam akarom önfényezni majd, hogy na ha én nem vagyok, akkor ti itt sem lennétek, hanem valami olyasmi, hogy köszönöm fiúk, hogy annak idején eljöttetek és remek csapat lettünk. A közös játék után kijövünk és a kávé is kintre kerül, szóval elmondom neki, hogy mi a helyzet és hogy ő lesz a doboson. Ujjong, ő az első, aki így tesz, persze a Viging is örült, de nem adott ennyire hangot neki. Nem nagyon olvassa át, mit ír alá Maddox, bár tényleg csak az van benne, amit elmondtam, szóval baj nem éri, nem akarom átverni. - Elég nagy a szálloda alattunk, de amúgy az is lehet, hogy lesz itt egy szobád, ami már szinte lakás, de csak ritkán használod, nem ragaszkodom ahhoz, hogy együtt éljünk itt, csak egy lehetőség, mert munka nélkül nehezen fizetnétek az albérletet és amíg nem válunk egy bandává, addig nagyon keresni sem fogtok annyit, hogy kacsalábon forgó házba költözzetek. Nyilván én fizetünk nekik valamennyit, de ez Jason dolga, nem az enyém. Én csak meg akarom könnyíteni a dolgot nekik, semmi sem kötelező, de vannak lehetőségek. - Hát annyira nem lesz időm most, de Jason, a menedzserem is a rendelkezésedre fog állni, a többi papírt vele írod majd alá és ő ismerteti, hogy mi van benne. Azt tudom, hogy egy évre kötünk le titeket, utána dönthettek, mit szeretnétek, nem akarok semmit sem erőltetni, de egy turnét együtt szeretnék végig vinni, mert már unom az alkalmi zenészeket. Rengeteget hibáznak és ez nem mindig észrevehető a színpadon, de azért az csak a lélekjelenlétemnek köszönhető. Nem könnyű gyorsan váltani, de a zene szerencsére mindig vitt magával és ha az úgy változott, akkor én is improvizáltam azzal együtt. - Csak az egyik gitáros van meg, a basszusgitárost még keresem, szóval később még beszélgetünk, de most még vár rám pár jelentkező. Fel is állok, jelezve neki, hogy most elválunk egy kicsit, ő megy leszerződni, én pedig fogadhatom a következő áldozatot. - Jason már vár és tőle megkapod az elérhetőségeimet is, nyugodtan vidd a kávét is. Nagyon ragaszkodik hozzá, bár anélkül is eléggé pörög. Szívesen ülnék és hallgatnám csak őt, de muszáj haladni is, már kora délután van és reggel óta mint a robot csinálom már ezt. - Kitartást a papírozáshoz, szia! Köszönök el, és még utána is nézek. El fogok mellettük veszni, olyan magasak, ez van, ha valaki törpenövésű.
Kezdőlap
