Electra & Arnold

A mai egy viszonylag hosszú nap. Reggel 9-től délután 5-ig végig lenne órám, közte csak egy óra szünettel. Viszont szerencsére már közeledünk a tanulmányi időszak végéhez és nemsokára a vizsgák fognak bejönni. Múlt héten megkérdeztem a hallgatókat, hogy az jó-e, ha gyorsan letudjuk az anyagot, ami által ugyan tovább kell maradnunk egy órával és azt a maradék pár fogalmat, ami kimarad pedig átküldöm nekik e-mailben, ezt az utolsó anyagrészt pedig csak érintőlegesen kérdezem a vizsgában. Nyilvánvalóan az lett rá a válasz, hogy inkább maradjunk és tudjuk le most. Így lehet, hogy múlt hét kedden 9 órát voltam bent tanítani, de most 5 alatt végzek, délután 2-re.
Nem szoktam felvenni az óráimon a telefonomat, csak ha fontos ember hív, vagy pedig várok egy hívást. Most is csak azért veszem fel, mert a dékánhelyettes nevét látom a kijelzőn. Elnézést kérek a diákoktól és felveszem, mire a vonal másik végén közli velem, hogy egy nyomozó keres engem, és beszélni szeretne velem. Ennek hallatán kihagy a szívem egy ütemet, de aztán rendezem soraimat. Biztonságosan és óvatosan végzek mindenféle alvilági tevékenységet, szóval biztos nem amiatt keres. Mondom neki, hogy maximum 15 perc múlva végzek, addig várjon meg az irodámnál, de sietek ahogy tudok.
Az óra végeztével gyorsan összeszedem a dolgaimat és kisvártatva meg is indulok az irodám felé. Tudtommal nincs nyitva az ajtóm, mert mindig bezárom magam mögött, de remélem az egyik közeli fotelben helyet foglalt a nyomozó. Nem vagyok oda a rendőrökért, még annak ellenére sem, hogy egyébként támogatom az ügyüket pénzügyileg. Így a legkönnyebb elterelni magamról a figyelmet és ugyan szerény kis vállalkozásaim vannak, senki sem kétli, hogy jó a forgalmam. Gondolkoztam egyébként rajta, hogy veszek még autómosókat és egy új műhelyt is felállítok valahol a város forgalmasabb részén, de ahhoz keresni kellene kiadó vagy eladó telkeket, nekem viszont nincs elég szabadidőm ilyesmikre. Talán a beosztottjaimat is bevonom egy kis extráért. Vagy a hallgatókat, pár plusz pontért – ha nem is a dolgozatban, elméleti alapon megjegyzem nekik.
Várnám, hogy egy középkorú férfi várjon az irodám közelében, de ehelyett egy fiatalos, elegáns – nem mellesleg jó külsejű – hölgy fogad. Meggyorsítom a lépteimet és közben megszólalok. – Elnézését kérem a késésért, nyomozónő. Már reggel 9 óta tartom az órát, és a tanulók érdekében be akartam fejezni mindent. Remélem nem várattam meg túlságosan – szabadkozok néhány pillanatig, aztán kezet nyújtok felé. – Arnold Griffin, állok szolgálatára! Fáradjon az irodámba! – mosolygok rá, és a kézfogás után kinyitom az ajtót, előre engedve a nyomozónőt. – Esetleg megkínálhatom egy kávéval, vagy egy pohár vízzel? – teszem fel a kérdést, és válaszát hallva teszek annak megfelelő intézkedéseket. – És minek köszönhetem a megkeresését, nyomozónő?