Péntek este munka után néha hajlandó vagyok egy kis társasági életet élni és beülni a haverokkal egy sörre a közeli kocsmába. Ma egy kicsit pilledtebb vagyok a szokásosnál, elég szar napom van, a szokásosnál jóval több, vagyis öt hullát kaptam ma. Ez még teljesen rendben lett volna, megbirkózom én akár tízzel is egy nap leforgása alatt, nem erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy mi, pontosabban mi került hozzám, egy terhes anyát kaptam, még benne volt a magzata, nem lehetett több öt hónaposnál, a nőt is húszas évei közepére becsültem, nem tartom magam érzékeny lelkű kisvirágnak, de ez azért elég megrázó, mégha az ember hozzá is szokott a napi x darab teteméhez.
A srácok egy ideig húzták az agyam a szokásos dumáikkal, hogy mégis mi a franc történhet velem meg a halottakkal odalent a sötét boncteremben, de ma nem volt hangulatom röhögcsélni v agy úgy tenni, mintha nem találnám állati gyerekesnek az egészet. Egy ideig nyilván érdekes a munkám, de utána…ez is csak egy egyszerű hely, ahova eljársz dolgozni, teljesen olyan, mintha mondjuk pénztáros lennék a sarki kisboltban, csak éppen egy kicsivel több halottat látok. Lassan átváltottam a passzív magatartás formába, tehát csak hallgattam őket, néha mosolyogtam és iszogattam a sörömet. Teljesen eseménytelen lett volna ez a szép este is, ha az egyik tagja kis csapatomnak nem dönt úgy, hogy hülyére meg erősre issza magát. Az erős részével voltak csak problémák, mivel a srác jó egy fejjel alacsonyabb volt nálam és elég vékonyka, simán el tudtam róla képzelni, hogy egy alkalmas pillanatban elviszi a szél, a hangja viszont, nyilván, hogy  tudjon mivel kompenzálni, igencsak nagy volt. Ez többnyire vicces volt, de jelen esetben inkább problémaként tartom számon.
Jól elvagyok magamban úgy néz ki, mivel arra térek eszemhez, hogy kis barátomat egy kétes kinézetű figura egy száguldó gyorsvonat átlagsebességével kente fel a falra, ez sokmindent jelenthet, de elég valószínű, hogy jót nem. Kiroppantottam a nyakamat és már pattantam is, hogy elsimítsam az ügyet. Gyors léptekkel érkeztem meg a közvetlen közelükbe és finoman megkocogtattam a támadó vállát.
-Izéé…üdvözöllek, biztos hülyeséget csinált, de azért nem kell vele tapétázni a falat-próbáltam minél békülékenyebben fellépni.