Karakter típusa: saját Teljes név: Camilla-Belle Hale Becenevek: Milla, Milly Születési hely, idő: New York, Westchester | 1998. december 10. Kor: 18 Lakhely: Manhattan Szexuális beállítottság: heteroszexuális Családi állapot: összetört Csoport: munkanélküli Ha végzett vagy még tanul//Egyetem: - Ha dolgozik//Munkabeosztás: nyomni az ágyat Ha dolgozik// Munkahely: rehabilitációs központ Hobbi: Edzés, olvasás, régi és új könyvek illata, tanulás, rendrakás, festés/rajzolás, művészet, edzés, zene, nyugalom, borús idő, ruhák és csecsebecsék, edzés, kalapok, tea.
Milly sosem tartozott azok a lányok közé, akik gyakran arra vágynak, hogy a figyelem középpontjában legyenek, sőt. Ő pontosan az a személy, akit észre sem veszel, nem figyelsz fel rá, mert általában egy kötet mögé, vagy a leckéi között bújik el. Tudomást esetleg akkor szerezhetsz a létezéséről, ha valamilyen oknál fogva belé botlasz, és kénytelen vagy elismerni, hogy összefüggő mozgássorod akadályba ütközött. És ha akkor egy másodpercet szánsz arra, hogy bocsánatot kérj, és a szemébe néz, az arcára pillants, akkor nagy az esély arra, hogy a másodpercből perc lesz, a minutumokból pedig akár negyed órácska. Igézően szikrázó, reményekkel teli kék szemei bizalmat árasztanak, és a széles görbe vonal formában felszínre törő kislányos zavara szinte megcirógatja és életre kelti minden felnőttben az elfojtott gyermeki énjét. Ó, igen, a mosolya olyan, mint amilyet az ember életében csak egyszer-kétszer lát. Képes elhitetni, hogy minden rendben lesz és földöntúli nyugalmat ébreszteni bárkiben. Mindig is talpraesett, erős személyiség volt. Nem fél az új dolgoktól, könnyen alkalmazkodik a változásokhoz és viszonylag gyorsan. Megpróbálja kihozni a legjobbat abból, amit kap, megszerez, és ritkán panaszkodik. Azért van benne némi mohóság, de tisztában van azzal, hol vannak a határok és gond nélkül képes megálljt parancsolni saját magának. Főleg, ha étkezésről van szó. Gyakorlatias, és minden tettét megfontolja, azonban ez nem jelenti azt, hogy néha nem izolálja az agytekervényei folytonos recsegését, és nem perdül táncra a szíve szerfelett bugyuta dalocskáin. Törtető és konok, mindemellett precíz és gyors. Kissé szeszélyes, de igazságvágyó típus is. Elég heves tud lenni, ha felbosszantják, olykor a düh ködében vész le, és gondolkodás nélkül cselekszik. Nem igazán nyit az emberek felé, mert nehezére esik, és mindig is arról álmodozik, hogy egyszer mások kezdeményezzenek, próbáljanak meg nyitni felé. Magas elvárásai vannak magával és másokkal szemben is. Sokszor nyers, és ha a helyzet is megkívánja, tud modortalan és csúfondáros is lenni. Ennek ellenére sosem közönséges, nem használ csúnya szavakat és csak a düh hevében képes megbántani valakit. Makacs, erős és akaratos személyiség. Igyekszik nem hagyni mások számára támadási felületet, így elég keveset mutat magából a világ felé. Csak azok előtt tud százszázalékosan megnyílni, akik teljesen a bizalmába férkőztek. Ez pedig nem könnyű, hisz noha barátságos, nehezen bízik meg az emberekben. Nem szereti, ha valaki diktálni akar vagy próbál neki. Úgy véli, egyedül is tud döntéseket hozni, sőt, nehezen lehet meggyőzni a saját igazsága ellentettjéről. Ez természetesen nem jelenti azt is, hogy lehetetlen akcióba vág, aki megpróbálja, annál inkább azt, hogy igencsak racionális érvekkel kell előállnia, hogy győzelmet arasson. Szereti az őszinteséget, még akkor is ha az igazság fáj. Inkább csalódjon, minthogy hazugságban éljen. Imád segíteni. Jellemző rá, hogy másokkal foglalkozik, még maga helyett is. Figyelmes és mindig meghallgatja a többiek gondjait, miközben jó tanácsokkal próbálja ellátni őket. Szeret szervezkedni és rendkívül jól tudja beosztani a saját idejét. Rajong a művészetért és a könyvekért, a színházakért és zenéért, szabad idejében olvasni szokott, valósággal falja a könyveket. Vele bármit el lehet olvastatni, de azért ő sem bánja, ha egy jó kötethez van szerencséje. Imádja a pozitív embereket, és nagyra becsüli, ha valaki jó humorérzékkel rendelkezik. Igen megértő és türelmes, emellett romantikus természetű. Lelkivilága némileg sérült az édesanyjával való kapcsolata miatt. Mrs. Hale úgy próbálja kezelni lányát, mint egy teljesen egészséges tinédzsert, aki némileg össze van zavarodva, mert azt gondolja, lánya feladja saját éheztetését, ha azt éreztetik vele, hogy semmi baja. Mióta megtudta, hogy édesanyja eltitkolta, nagyanyja is evési zavarokkal küzdött, azóta még jobban megromlott kettőjük között a kapcsolat. Ez pedig egyáltalán nem tesz jót Milla gyógyulásának. Édesapjával jó a viszonya, és húgával is úgyszintén.
Let it all out
Részletek egy anorexiás napjaiból… A tanóra síri csendjét a gyomrom korgása töri meg, az utóbbi két percben vagy negyedére. Tegnap délben megettem egy százhúsz grammos golden almát, ami eredetileg százhuszonhat gramm volt. De mivel az almacsutka egészen hatot nyomott, ezért az csak százhúsz, bárhogy is számolom. Harminchét egész két nyomorult kalória szorult belé, és az almafajták között ez a legkevésbé hizlalóbb. Ma viszont még semmi ételt nem vittem be a szervezetembe, mert víznapot tartok. A gyümölcskaland után bűntudatom lett, és ezt a mai tisztító kúrával kompenzálom. Samantha oldalba bök, amikor a gyomrom újból megszólal. Meglepetten az arcára pillantok, ő pedig felvonja a szemöldökét, mint aki valósággal elvárja, hogy tegyek valamit a zavaró tényezővel, ami belőlem érkezik. - Mi az? – suttogom, és úgy teszek, mint akinek halványlila gőze nincs, miről van szó. - Mimi és Samantha! – harsog fel a tanár hangja. Mind a kettőnk az idő által megdolgoztatott, női arcvonásokra pillant, majd Mrs. Wobbler dolgozatainkat beadásra jelző ujjmozdulataira. Nagyot sóhajtok, Sam pedig puffogni kezd, illetve szabadkozni. Szavai azonban süket fülekre találnak, így – mint akik a kivégzésükre igyekeznek – kiballagunk a tanári asztalhoz. Lerakom a félig kész témazárómat, majd köszönés nélkül kilépek a teremből. Vén szipirtyó… egész éjjel erre a redvás dolgozatra készültem.
A tányéromon rendezgetem az ételt, fel-alá tologatom, az egyik széléről a másikra, mintha attól kevesebb lesz. A zöldborsó egy részét már a krumplipürébe kevertem, és istenemre esküszöm, hogy így olyan, mintha megettem volna. Időnként féltve felnézek a családtagjaimra, anyámon kívül mindenki fogyasztja az ínycsiklandó vacsorát. Azonban a kék női szempár engem figyel, és jószerivel ostoroz, elvárja, hogy magamba tömjem a zsírban tocsogó oldalast, a magas zsírtartalmú tejjel, teavajjal készült és keményítőben gazdag krumplipürét, illetve a főtt zöldborsót, amit egyébként egészen kicsi korom óta utálok. Felveszem az ölemből a szalvétát, és az asztalra helyezem. Mosolyogva a többiekre pillantok, mint aki jól végezte a dolgát, majd felállni készülök. Azonban anyám megállít. - Ugye tudod, hogy addig nem mehetsz el az asztalról, míg be nem fejezed a vacsorádat? Jelentőségteljesen a tányéromra pillant, majd rám, tekintete pedig radír módjára letörli vigyorgó arcomról a görbe vonalat. - Befejeztem – fűzöm hozzá, félig ülő helyzetben, egyik kezemmel a szék támláján támaszkodom. - Én nem így látom – folytatja és ismét az összekevert-kavart ételre pillant. - Liz, kérlek – avatkozik bele apa, a húgom pedig némán a kitörni készülő vitát kíséri nagy figyelemmel. - Richard… - anyám kioktató hangnemmel apám felé fordul. Kellemetlenül elmosolyodom, majd leülök, ismét a kezembe veszem a villát, és segítségével az első adag krumplipürét rakom a számba. Maisie arcán látszik, hogy megnyugszik, ő is tudja, hogy ezzel a lépésemmel megakadályoztam a nagyobb vitát. Pillanatok alatt magamba kényszerítem a táplálékot, agytekervényeim bőszen próbálják kitalálni, hogy miből mennyi szerepelhet az elefántcsont színű porcelánon, illetve melyikbe hány kalória rejtőzhet. A főtt zöldborsó százegy kalória per száz gramm, de ez többnek tűnik. A napraforgó olaj száz grammjában egész nyolcszáznyolcvannégy kalória van, és a vaj is hasonlóan zsírós és hizlaló. Lenyelem az utolsó falatot, majd letörlöm a szám és szó nélkül felállok az asztalról. Nem akarom, hogy ez mind rám tapadjon, rosszul vagyok minden ételtől, szemét az összes, felesleges, undorító íze van mindnek. Felrohanok a szobámba, a mérlegre állok, másfél kilóval többet nyomok, mint reggel. Szemeim könnyekkel telnek meg, a kétségbeesés satujába szorulok, alig kapok levegőt, olyan teltnek érzem magam. Villámgyorsasággal ledobom minden ruhadarabomat, csupán a fehérneműt hagyom meg magamon és újra a mérő eszközre állok. Most csak fél kilóval vagyok több, mint reggel. A fürdőbe rohanok és magamra zárom az ajtót, méghozzá kulcsra. Kikapom a fogkefetartóból a sajátomat, véletlenül a mosdókagylóba borítom az egészet. Nem érdekel, van ennél fontosabb dolgom is. A számba nyúlok azzal a végével, amit nem használok, és letolom egészen a torkomig. Rövid időn belül öklendezni kezdek, majd nem sokkal azután a vacsorám visszaköszön rám. Addig folytatom az önhánytatást, míg úgy érzem, ismét üres a gyomrom. Már csak gyomorsavat hányok vissza, a gyomorszám enyhén mar, de nem foglalkozom vele. Visszaszaladok a szobámba, és ismét a mérlegre állok. Csak száz grammal vagyok több, mint reggel… Lelépek, hogy ismét visszamenjek a fürdőbe, azonban előttem minden elsötétül. A füleim zúgni kezdenek és elszédülök. Az utolsó dolog, amire gondolni tudok az, hogy… a hánytatástól nem is lehet elájulni, nem?
Kedves Camilla! Nem is tudom, hogy mit mondjak, egy eléggé összetet és komplikált egyén vagy, akiről megint azt gondolom, hogy ismerem, egyszerűen olyan pontos és részletes leírást adtál, hogy úgy érzem, mintha ezer éve ismernélek, pedig csak pár perce olvastam el történeted, mellyel elénk álltál. Remekül bánsz a szavakkal és egy olyan olvasmánnyal álltál elénk, amit öröm volt olvasni, minden egyes sora egy kis darabka a mennyországból vagy valami hasonló, meg a mennyország relatív, kinek mit jelent. De hogy mi vitt erre? Hogy miért lett belőled egy ilyen lány? Nem tudom, de remélem változni fog. Kicsit szomorúság fogott el az előtörténeted olvasása közben, mert tényleg nem jó, ha egy lány így látja a világot, ha az önhánytatást választja és így szép lassan tönkreteszi saját magát. Itt az ideje, hogy felkeress valakit, keress valakit, aki tud rajtad segíteni, mert csak önpusztítást végzel, szükséged van a kalóriákra és tudod máshogy is lemehetnek ezek a kilók. Az emberek véleménye megoszlik ezekről a tettekről és talán sokan elítélnek, de én nem tudlak elítélni, én csak sajnálni tudlak, hogy ilyen a világszemléleted. Szükséged van egy szakértő segítségére és remélem hamar meg is kapod. Remekül írsz, köztünk a helyed, így nem is tartalak fel, irány a foglaló és légy egy közülünk, remélem, hogy megfogadod, amit itt írtam.
Kezdőlap
