Végtelenül makacs, szenvedélyes, önfejű, akaratos vagyok. Pimaszságom nem ismer határokat... Ugyanakkor szeszélyes, talpraesett, ami a szívemen az a számon elv szerint élek, nem hallgatok senkire, csak saját magamra, meg Sarah-ra néha.  A családomért mindent megteszek, még ha ezzel veszélybe is sodrom magam.  Nem szeretem ha megmondják mit tegyek… és nem is szoktam hagyni, a saját fejem után megyek mindig. Ebből általában problémáim adódnak... nem is kevés. Még akkor sem hagyom magam, ha tudom vesztésre állok.  A munkában határozottan dolgozom, különleges képességem, hogy megérzem az ügyfeleim számára mi az ami megfelelő. Felelősségteljes felnőttnek tartom magam, Sarah mellett állok mindenben, és imádom a kis törpét! Viszont eléggé gyerekes is tudok lenni, képes vagyok órákat eltölteni a homokozóban, vagy visítva kergetőzni Oliverrel. A sziporkázó humoromat sokan nem szeretik, főleg a nővérem, leginkább akkor ha vele szemben használom. De hát mire valók a kis tesók? A magánéletemről nem osztok meg túl sok mindent vele... vagyis inkább semmit sem. Így is elég gondja van a kis lurkóval, meg az exférjével. Akit szintén imádok, legszívesebben bemosnék neki, de attól imádom őt. Abszolút a TeamDylan- csapatba tartozom. Van saját lakásom, de sokkal jobban szeretek a tesóéknál aludni.. kivéve ha nem értünk egyet és össze kapunk valamin. De összeségében imádom őket. Nem büszkélkedhetek túl nagy magassággal a 160 centimmel, szív alakú arcomat arany tincsek keretezik, ami leér egészen a fenekemig. Alacsony termetemnek köszönhetően fürge és gyors tudok lenni, alakomra nem lehet panasz, gömbölyödöm ott ahol kell.  Elefántcsont színbe vont bőrömet olykor szeplők tarkítják, de nem zavarnak. A jobb vállamat két pillangó tetoválás található, míg a gerincemen egy idézet, ami arra emlékeztet, hogy kinek köszönhetem az életemet. Általában magassarkú nélkül ki sem lépek az utcára, ezzel kompenzálom alacsony termetem, szoknya, ruha, ing, jöhet minden. de előfordul, hogy felpattanok a motoromra, akkor inkább bakancsot és farmert húzok magamra.


A nővérem idegesen toporog a nappali bejáratában, látom arcán, hogy nem biztos a dolgában, tudom... ha most hagyom magát lebeszélni a dologról továbbra is apáca életet fog élni. De végre túl kell tennie magát Dylanen.... bár szerintem a legjobb az lenne ha kibékülnének, mindenkinek. Főleg Olivernek, csak hát nem látják be.
-Savih, nem biztos, hogy el kéne mennem, szegény gyerek...- kezd bele megint, abba amit már délelőtt az üzletben vagy harmincszor kellett végig hallgatnom.
-Oké... oké, nyugi már Sarah, szegény gyerek jó kezekben van,- hangsúlyozom a szavakat,- nyugi az esti programban csak sztriptíztáncosok bugyijába dugdosni a pénzt, és seggrészegre le inni magunkat szerepel,- kacsintok rá viccelődve, hogy kicsit oldjam a feszültséget, mire a porcelán színű bőre még sápadtabb lesz... ha lehetséges. Ha nem tudnám, hogy dobog a szíve simán beillene halottnak is. Na jó... biztos vagyok benne, ha most nem zavarom ki az ajtón meggondolja magát.
-Figyelj mindkettőnknek nagyszerű estéje lesz, na jó... te nem biztos, hogy a Nagy Ő-vel randizol, de én igen. És amúgy is nem kell tökéletesnek lennie, se tündérmesébe illőnek, csak egy vacsi, ki mozdulsz a dinók világából. - szögezem le határozottan. Tudom, ha Oliver megjelenik az ajtóban pizsamában szintén fennáll a veszélye, hogy vissza nyergeljen. Tehát addig kell ki löknöm az ajtón, míg a törpe elő nem kerül. Így gyorsan a fogas felé veszem az irányt, elő kapom a fekete szövetkabátját, és célzottan terítem a vállára, majd finoman irányítom az ajtó felé.
-Tudod, húgi tök jó, hogy engem elküldesz a randizni, de folyton itt lógsz, amiért imádunk mindketten, de mi van a te magánéleteddel?- a háta mögött a szemeimet forgatom. Amikor lehetősége van mindig ezzel jön, de... nem hiszem, hogy be akarom avatni, amúgy sincs nagyon mibe. Egy a lényeg, nekem nincs magánéletem!
-Jajj már az én magánéletem ti vagytok, tudod a család... most pedig sipirc... ja és Sarah... nem baj ha szexelsz egyet vele, tudod jót tesz a feszültségnek,- kacsintok rá pajkosan és zárom is be az ajtót. Két okból is: mert a kis törpe most került elő, illetve nem mellesleg a nővérem keze által hamar megkopaszodhatok, főleg ha pimaszkodom vele.
-Savannah, éhes vagyok....- bújik a lábamhoz az unokaöcsém, felkapom az ölembe, majd el indulunk a nappali felé.
-Nos, most hogy anyád nincs itthon van egy ötletem, de ez a kettőnk titka marad, mert mindkettőnket megöl. Mit szólnál a pizzához?- vigyorgok teli szájjal, mire ő hevesen bólogat. Naná, hogy benne van a dologban, csodálkoztam volna, ha nemet mondott volna.
-De csakis bacon-osat kérek,- jelenti ki makacs hangon, aham szinte gondoltam, előbb be kapcsolom a televíziót, a kedvenc meséjére, majd tárcsázom a pizzéria számát és leadom a rendelést. Ő a legimádnivalóbb kölyök a világon, mióta anya meghalt mindenben a nővérem mellett álltam. Sőt sokkal többet vagyok itt, mint a saját lakásomban. De az embernek nem sok kedve van haza menni menni egy lakásba, ami tök üres, nem? Anya halála óta csak a családnak és a munkának szentelem az életem, nem is hiányzik bonyodalom az életembe.... a férfiakkal pedig csak a gond. Átvernek úgy is, a sógoromról azt hittem ő a tökéletes férfiegyed, igazi férjalapanyag.... de mint kiderült mindegyik szemét dög. Csodálkozik hát Sarah, hogy az unokaöcsémmel töltöm minden szabad percemet? Nem kéne!