Megint egy elcseszett szombat. Vagy vasárnap. Vagy a franc se tudja már milyen nap van. Azt sem tudom melyik városban vagyok, melyik országban melyik bolygón, és bassza meg, melyik életben? Egy ideje Tal uralta az agyamat és ez meg is látszik a körülöttem lévő patyolat rendből. Itt öcsém még a retkes zoknik is vigyáz állásban sétálnak be a szennyesbe, szigorúan párosával.A ruháim a szekrény mélyére száműzve. Jellemző. Mert neki nem felel meg egy merészebb darab, egy kis dekoltázs, cicivillantós, combika a kirakatban cucc. Neki feltétlen mindent el kell dugnia, mintha szégyellni kellene azt amink van. ~Ott van minden holmid, Dana. Csak kimostam őket, és összehajtogattam. Az összes ruhád a lakás ezer pontján volt szétdobálva. Én pedig képtelen vagyok rendetlenségben és koszban élni. A mosogatóban legalább egy hétre való csésze mennyiség volt, mindegyik alján kávés cukor megszáradva. Ha jól számoltam két heti termés, naponta három vagy négy kávéval.És anya adagját még bele sem számoltam.~ Diagramot nem akarsz esetleg vezetni róla, vagy az Evening Show-ba bemenni vele? Te mártír, még majd megsajnállak. Ki kérte, hogy mosogass el? Majd megcsináltam volna. Ráér az. Fontosabb dolgok is vannak az életben. Anyád például már két napja ugyanabban a hányásban fekszik. Ez nem tűnt fel? ~Az csak pár órás lehet.~ Ne basszál fel, tegnap előtt hoztál neki Pepitó-tól gombás pizzát.Még az is ott van.Ennyit a patyolat rendről. De én ne szóljak semmit, meg fogjam be a pofám, mert az én cuccaim vannak útban.Mindegy. Van jobb dolgom is mint itt vitázni a hányásról, meg arról, hogy kinek mi a fontos. A vizsgát lemondtam ami kettőre volt előirányozva, mert én semmit nem tudok a fémipari építészet alapjaiból. Gondolom az alumínium tyúkól meg a vasból hegesztett kocsmatető nem tartozik ide, vagy legalábbis nem díjaznák, ha erről makognék nekik. Ehhez Tal ért jobban, én csak lesek a háttérben és nagyokat hallgatok amikor vizsga van. Ritka alkalom, és olyankor persze brillírozik nagyban és büszkén. Mindenesetre, hogy örüljön a szája a nappaliban kiganézom anyánk alól a rettentően gusztusos ételmaradékot. Persze ő csak alszik tovább, a hóna alatt szorongatva a vodkás üveget, ami lassan már porzik, annyira nincs benne egy csepp sem. Lövésem sincs honnan szerezhette, mert lassan az összes piaforrását megszüntettem. Úgy látszik fel tudott hajtani valakit, aki szerzi neki, és olyankor hozza el, amikor mi nem vagyunk itthon. Annyira tele van már a tököm az egésszel, és legszívesebben a nyakamba venném az összes cókmókot és nekivágnék a világnak.Itt hagynám New Yorkot, a drogos és részeges anyánkat, apámat a pedofília határát súroló fiatal feleségével, a pornóvillát, ami amúgy nagy poén, ha buli van. De nem akarom hallgatni Tal nyafogását a jövőről, meg arról, hogy vigyük többre. Hé, én is itt vagyok, rólam mindenki előszeretettel megfeledkezik. Csoda, hogy ennyi harag van bennem? Főleg ha még átmegy szolgalélekbe és mindenkinek aláfekszik aki csak akarja...engedi, hogy kihasználják a jószívét, meg az odaadását. Nehéz ilyenkor a háttérben maradni és nem robbanni fel, ahogy jól esne amúgy. ~Én csak szeretnék segíteni az embereknek.Miért akkora nagy baj ez? Miért kell így felfogni?~ Mert kihasználnak. Nem veszed észre? Ja persze, hogy nem. Mert elég csak egy hülye mosoly, meg pár kedves csicsergés, és már meg is vettek. S ez nem azért van, mert annyira segíteni akarsz az embereken, hanem annyira igényled a figyelmet, amit soha nem kapsz meg rendesen.De hát erről is csak pofázok folyamatosan, semmi látszata. Estig ellógok a városban. Betolok valami hamburgernek nevezett borzalmat annyi hagymával, hogy holnap is büdöset fogok izzadni tőle, ki bánja?Aztán felcsörögtem néhány havert, hogy dobjunk össze este valami programot. Irány a brooklyn-i éjszaka. Kell a trance, a ritmus, hogy kicsapjak mindent a fejemből, ami benne van és legalább Tal is addig kussban marad. Annyira odavan a komolyzenéért, hogy a maximum amit meghallgat a szimfónikus metál, az is szigorúan instrumentál.Pedig szerintem nagyon menő amikor az öreg Hetfield olyan átéléssel recsegi a mikrofonba, hogy “Yeaaaaaah”. Öten verődünk össze, öten indulunk neki ebből ketten már az első pár órában kidőlnek. Amatőrök.Hárman nyomjuk tovább a bulit, igaz valamikor hajnal kettő magasságában már mindenki annyira jól van, hogy úgy döntünk máshol fejezzük be. ~Látod erről beszélek. Arra a sorsra fogsz jutni, amire anya. Buli, pasik, csajok, nem is tartom már számon mikor és éppen kivel, hol kavarsz. Dolgozni nem akarsz, csak apánk pénzét felélni, amit amúgy a tanulmányaimra ad.Ne csináld ezt velünk! Tönkre teszel engem is. Nem tudok mit kezdeni a haverjaiddal, amikor felhívnak, vagy átugranak. Az egyik állandóan összefogdos.~ Annyira odáig vagyok azért, hogy így felkúrod az agyad rajta. Legalább kisajtolok belőled egy minimális dühöt. Hogy állj a sarkadra! Én meg a galamblelkű picsáktól vagyok kész, akikkel összejössz néha teázni. Kispolgári faszkodás. ~Nekem ez jó.~ Cöh, látod erről beszélek. Mindegy, haladjunk. Ez ma az én éjszakám, és nem hagyom, hogy…. ~Dana….az a srác nincs valami jól…~ És tényleg. Rich elég ramatyul néz ki ami azt illeti. A szórakozóhely hátsó bejáratán jöttünk ki, és a konténerek, meg a rothadó káposztákkal teli ládák mellett igyekszünk nem tudomásul venni, hogy a cipőnk talpa igencsak gömbölyűvé vált. Rich tényleg olyan mint egy kifordított marhagyomor….tuti, hogy nem csak pia van benne, de hiába faggatjuk ketten is, csak a hányását próbálja visszafogni, egy értelmes mondatot nem tud kimondani. Ha megszólalna tuti telibeköpne bennünket. Mikor felharsannak a szirénák azért ő is egy emberként rezzen őssze velünk, mint a puskadörrenést halló őzek az erdőben.Skera van srácok, jönnek a yardok. Megint sikerült beletenyerelni egy olyan szórakozóhelybe, amit előszeretettel razziáznak a fakabátok. És mivel Rich minden bizonnyal rejteget valamit, hát futni kell. Hárman, háromfelé vesszük fel a nyúlcipőt, de úgy látszik, hogy késő. A kis mellék utcából nem lehet úgy kijutni, hogy ne akadnánk fenn a négy rendőrautóból összekovácsolódott sün formáción. A srácok visszafelé futnak, talán a magas kerítésen átugorva majd sikerül kikerülni az ellenőrzést, de szerintem az zsákutca. Ugyanoda visz, mint ez itt. Az út másik odalán két kocsi parkol. Meresztem egy ideig a szemeim, amikor meglátom az egyikben egy alak árnyékát. Másodpercek alatt jutok döntésre, mert ezt az egy lehetőséget látom hirtelen opciónak.Sietve nézek el a yardok felé, akik éppen azzal vannak elfoglalva, hogy igazoltassák a kintieket, meg a kifelé igyekvőket. Bár egy kicsit még mindig szédelgek, de lendületet veszek és nekiiramodok.Olyan gyors vagyok, hogy Flash elbújhat mellettem. ~Ha látnád magad kívülről nem mondanád ezt! Majdnem szabályos cikk-cakk vonalat írsz le. De a javadra legyen mondva, hogy a sebesség tényleg rendben van.~ Kuss legyen Tal!Épp menekülök. Talán egy percen múlik, vagy lehet az kettő is, hogy nem vesznek észre. A parkoló autó mellé rongyolok, feltépem az anyósülés felőli ajtót, és bevágódok. Nem csapom be magam után, valószínű így sem voltam éppen zajtalan.Még nem nézem meg ki mellé penderültem be. Felőlem darabolós gyilkos is lehet, csak ne dobjon fel a zsaruknak. Ja és ne daraboljon fel.Most még legalábbis ne feltétlenül.Elfekszem az ülésen és amilyen gyorsan csak tudok szépen lecsorgok, hogy egyre kevésbé legyek észrevehető.Most nézek csak oldalra és látom meg a vezető oldalon ücsörgő majd apám korabeli fickót.Engem néz. Lehet nem tudja eldönteni, hogy megszöktem a diliházból, díler vagyok, vagy csak simán hülye. - Nem vagyok drogos, csak kicsit ittam. Könyörgöm, ne dobjon fel a zsaruknak! Nem láttak meg, ugye?- nyújtogatom a nyakam, mintha ugyan bármit is lehetne ebből a pózból látni. - Ha kérdezik, már egy ideje itt vagyunk. Ha kell akkor majd beleborulok az ölébe a hihetőség kedvéért...csak úúúristen ne adjon fel nekik! Ideges voltam, hogyne lettem volna az. Nem volt kedvem priuszt összeszedni. Nem magam miatt, én leszarom. De Tal-nak nem jönne jól az egyetemi tanulmányai miatt. ~Hát mégis számítok neked.~ Mekkora egy hülye picsa vagy. Ha nem számítanál, akkor most nem lennék itt, egy pantomim oboát felajánlva egy vadidegennek és nem próbálnék minél kisebbnek látszani. Néha nem tudom eldönteni, hogy magadtól vagy ennyire naív vagy külön tanítják neked. Szóval vártam a fickó reakcióját, hogy felad a zsaruknak, vagy segít elrejtőzni és kijutni innen.
Kétféle ember létezett. Azok, akik szombat este révén otthon döglöttek és boldog kiskrumpliként couch potato-ltak. Aztán ott voltak azok az emberek, akik meg órákon keresztül készülődtek, csak hogy kitegyék a lábukat a lakáson túlra és belevessék magukat az éjszakába. Hogy én melyik voltam? Gondolhatod, hogy majd otthon ülök és Jóbarátokat nézek, a nagy francokat! Nem azért, bármikor vevő vagyok rá, Rachel egészen jó bőr volt anno, ma már inkább csak elbaszarintott szája volt és ha nem is akarta, látszott a botox a képén. Mike viszont lemaradt az akcióról, mert valami olyat hadovált össze, hogy az anyja súlyos beteg és otthon kell maradnia ápolni. Az már más kérdés, hogy mindketten tudtuk, hogy Mike anyja évekkel ezelőtt a koporsóban a föld alá kerülve nézelődött jobbra meg balra némi kukac iránt. Brrr! És ha már akció. Nem volt semmi különleges a mai napban, estében, éjszakában, csak Alice jelezte, hogy jó lenne összefutnunk, ami vagy azt jelentette, hogy a nimfomán kiscsirke énje győzött, vagy tényleg valami információja volt azzal a bizonyos szállítmánnyal a mexikói partok felől, amire annyira rákészültek az itteniek. Fogalmam sem volt az igazi nevéről, nekem Alice olyan volt, mint Cher, vagy Madonna, egy névvel létezett, én meg aztán elfogadtam azt, ameddig nem akart a hátamba kést állítani vagy besétáltatni a vipera fészekbe. Nem volt túlzottan jó ötlet felbőszíteni, amiről a nő még nem tudott, egészen idáig egészen jó csapatjátékosként nyögött alattam, ha éppen rá akartam venni arra, hogy csicseregjen a szentem. Jennifer óta ő volt az első nő, aki az ágyamban aludt és akinek sikerült még egy rántottát is rányomorgatnom reggeli gyanánt a porcelán tányérra. Az már túlságosan elbaszottul romantikus lett volna, ha még az ágyamba is korzózom a kaját, szóval miután kirángattam a pucér testét a takaró alól, hirtelen szemérmesen kapott magához és csavarta bele magát valami anyagba, hogy majd ne legeltessem rajta a szemem. Faszom! Meg a nők. A Chevrolet Camaro szénfekete színe úgy olvadt bele a lámpafény alatt a sötét utcába, mint a neonfényekben botladozó részeg pink Barbie, ráadásul az előttem parkoló Fordnál kicsit jobban nézett ki, az utánam sofőr nélkül lerakott Suzukinál meg csak egy kicsivel volt jobb képességgel ellátott gép.
"Igyekszem. Tony, ha elalszik, megyek is."
Ez volt az utolsó üzenet Alice-től, már legalább egy órával ezelőtt. A lakás, ahonnan csak ki kellene surrannia, másfél utcányira volt tőlem, szóval hátrafelé, ittasan, bedrogozva is képes lett volna már megmászni ekkora távolságot, ezért csak néha villantottam fel a telefon képernyőjét, hogy esetleg nem-e maradtam le egy újabb és még annál is újabb üzenetnél. Hiába nyújtogattam a nyakam, a visszapillantó tükörben sem tűnt fel Gandalfként, de még a láthatatlan köpenyét se vette le, hogy aztán egy kis csicska szemüveges csóró gyerekként álljon előttem. - Gyerünk már, Alice! - morogtam bele a Camaro belterébe, a fejtámlának nyomva a tarkóm, a hátam pedig egészen belesüppedt a háttámlába, amikor az ajtómat SheHulkként feltépték, de szerencsére nem voltam az a sikolyos fajta, szóval csak egy instant mi a franc csúszott ki a számon, főleg akkor, amikor egy épp szabadult kislány kényelembe helyezte magát az anyósülésen, hogy aztán meg padlócirkáló üzemmódba kapcsolva a kesztyűtartó magasságába kússzon. Pedig komolyan tiszta a verdám, nem is értem, minek kell ez a felhajtás. Nem váratott sokáig a fel nem tett kérdésemmel, hogy mégis mi az istent keres egy full idegen kocsijában, mert magától is belekezdett a csicsergésbe a madárka, a jobbom pedig átölelte a fejtámla alatti részt az ülésen. - Mondták már neked, hogy sokat beszélsz? - gondolom nem ezzel kellett volna kezdenem, de arról már lecsúsztam, vagyis inkább ő, hogy egy alapos mustrában részesítsem. Tulajdonképpen fingom nem volt, hogy nézett ki, de a hangja alapján belőttem, hogy csakis nő lehetett. Esetleg hormonkezelt tinédzser. - Mondj egy jó okot, hogy miért ne adjalak fel? - kérdeztem inkább ezt tőle, miközben a vörösen és kéken villanó váltakozó fények világították be a környéket, és nem is kellett sokat várnom arra, hogy a tűsarkakon felkoppanó lépések tulajdonosa is megérkezzen. Újabb ajtónyitás, és már lendítette a nő lábát, amikor majdnem eltaposta a betolakodómat, de még időben állt le a nagy mozgással. - Ez meg mi a fasz, Sid? - mondtam már, hogy Alice nem fogja megkapni a szépbeszéd díjat? Helyette inkább behajolt a nyitott ajtón, vele együtt a két dinnyéjével is lepacsizhattam volna, de inkább csak azt a karakteres, nagyon nőies arcot figyeltem. - Öhm. Ha ki akarna rabolni, elég szarul csinálja - mutattam a padlócirkáló csaj felé. - Erre nincs időm. Mássz arrébb, aranyom! - próbálta elhessegetni az első ülésről Alice a lányt, és ha sikerült ez a hadművelet, akkor már a következő mozdulattal be is csúszott, hogy helyet foglaljon az ülésen. - De most komolyan.. vele? - mutatott fintorral az arcán a kislány felé, mire ha a lány helyet változtatva esetleg hátramászott a hátsó ülésekre, elnéztem felé. - Vele mi? Mi van veled? - érdeklődtem meg tőle is, ha már én vakon voltam. És hogy ne csak én nézzem az ismeretlent, Alice úgy méricskélte a fiatal lányt, mintha legalább hóhér lenne.
Csak szépen nyugodtan, szabályosan lélegezve, semmi kapkodás.Ezek voltak az utolsó gondolataim, amikor menekülőre fogtam a dolgot a zsaruk elől. Jobban belegondolva fogalmam sincs miért rohantam. Lehet csak a megszokás, hogy többnyire szokott nálam cucc lenni. Na nem magamnak, hanem amit anyánktól elszedek, valahogy mindig a zsebembe végzi, és mire feleszmélek ott matatok a kiszakadt zacskóban, meg pár gramm heróban. Nagy élmény “lisztes” kézzel tüzet adni valamelyik spannak. Persze Tal ilyenkor is nyervákol, jön a parával, hogy jujj most mi lesz, és mi van ha felnyomnak bennünket? Ki nyomna fel ugyan? Amelyik terjeszti vagy amelyik szívja/lövi, egykutya. Szóval tényleg csak erre az egy kurva estére akartam jól érezni magam, pörögni, meg minden, ha már hosszú idő óta először végre én szabadulhattam ki. Mondjuk nem azért hallgattam annyi ideig, mert nem lett volna nekem is jó kicsit, hanem mert Tal a vizsgáira készült. Valami tököm tudja milyen tan. Ezek mindennek ilyen nevet adnak. Mindegyik egy kaptafa. Egy csomó gyógyegér összejön és épületet terveznek egy hatemelet magas, kopasz nyakú jetinek, amelyik rugólábakon közlekedik. Vannak ilyen tekercseik, amiket tervrajznak hívnak, bár felőlem szabásminta is lehet, egyikhez sem értek, és azon ők nagyon babácskásan eligazodnak.Nekem hótkínai az egész, meg sem kísérlem megérteni. Egyetlen alkalommal fordult eddig elő, hogy én mentem be vizsgára. A kettes megvolt, de csak azért, mert lenyomtam egy kisebb activity műsort a profnak, hogy ő meg én, majd később és titokban meg minden…. ~ Soha nem felejtem el ezt neked! És nem, egyáltalán nem pozitív értelemben, Dana. Maximálisan lejárattál az épületszerkezettan professzor előtt, és még én éreztem pokolian magam, amikor vissza kellett vonnom az ajánlatodat, meg szabadkozni, hogy félreértette, és aznap nagyon rossz napom volt...szóval magyarázkodtam eleget.~ Jól van jól...elismerem, hogy kicsit erős volt egy gyors alsófixírozást beígérni neki háromszor zsinórban egy délután, de akkor is megérte, mert meglett a jegyed, és ez volt a lényeg.De ha jól emlékszem akkor megígértem, hogy soha többé egy vizsgán nem jövök elő, ha te sem sipákolsz valami jó kis buli közepén, hogy jujj mit csinálok a testünkkel. Tisztázzuk galambom: az akkor az én testem. Vigyázok rá, de én gazdálkodom vele. Ahogyan most is, és bár szétcsapattam magam alkohollal rendesen, annyira még képben vagyok, hogy időben elskerázzak a fakabátok elől.Figyelek a jóhíredre, ne aggódj, nem jut egyik lenyalt fejű professzor fülébe sem, hogy ma este hol jártál, és nem lesz nyoma sem ha rajtam múlik. Egyébként én a magam részéről tényleg leszarnám, és nem azon meditálnék, hogy a parkoló autók közül melyiket célozzam meg. Bevallom először az jut eszembe, hogy elkötöm az egyiket….de azzal nem lennék előbbre. És ha nem masszív piálásért állítanának elő, akkor kocsilopásért, amivel nem vagyok kintebb a szarból. B tervet kell kovácsolnom, noha még mindig erősen kocognak odabent a mókusok, hogy mégis mi a francért menekülök, mert tulajdonképpen nem csináltam semmit. Pontosabban én nem csináltam semmit, a srácok meg úgy tűnik a szélrózsa minden irányába elmenekültek. Maradtam én egyedül….továbbra is jellemzően ártatlanul. Nem számít, jön a másik terv, hogy szépen átvágtatok csendesen az út túloldalára, és kipécézve az egyik járgányt beugrom. Lehetőleg olyat amiben ülnek. A meglepetés erejében bízom, meg abban, hogy bárki is ül ott benn, nem zsaru vagy ilyesmi, mert azt hiszem az lenne még csak az igazán Darwin díjas húzás részemről. Szóval úgy az egyikre ráböktem, hogy az lesz az. Innen nézve meg nem tudtam volna mondani a fajtáját, de a sziluette-je jól nézett ki és azt hiszem el is férek benne ha kicsit lejjebb csúszom. Az már el sem jutott az agyamig, hogy akár egy komplett kiccsalád is üldögélhet odabent, vagy uramabocsá’ az anyósülés éppen foglalt. Nagy ívben teszek rá, én jelenleg olyan állapotban vagyok, hogy belemászok akárki ölébe, csak rejtsen el és kijussak ebből az utcából. Szerencsére, vagy sem - ez még az elkövetkezendő percekben ki fog derülni- egy magányos pasast fogok ki, aki bent ül és amikor feltépem az ajtaját valami kérdést is intéz hozzám, de bevallom úgy dobog ezer elefánt a fülemben, hogy alig hallom...ja hogy az a szívverésem, amit ilyen felerősítve hallok. Oda se neki. Szóval jön a szófosás, meg a magyarázás, meg a kérlelés egy levegővel. Hogy én sokat beszélek? Ja, mondták már. De felőlem játszhatok néma kislányt is, csak ne pakoljon ki a kocsiból. -Meg se szólalok ha azt akarja, csak lécci már!- próbálom Tallulah-féle szemekkel megtoldani, bár azt hiszem elég komoly kontrasztot alkot a stílusommal, szóval nem kísérletezem tovább. Egy jó okot kér. Na bazmeg! Egy jó oknak nem elég az, hogy rohadtul nem akarom a ma éjszakát a yardon tölteni? -Egyetemista vagyok és…- vonom meg a vállaim, kicsit össze is gömbölyödve mint egy girhes macska akit éppen kivágtak otthonról és most nincs hova mennie. Valahogyan meg kéne győznöm a tagot. Azt mégsem mondhatom - meg az idő is kevés egy ekkora horderejű magyarázkodáshoz-, hogy az nincs rám írva, hogy mikor szálltam be a kocsijába, és ha egy zsaru kérdezné, szemrebbenés nélkül rávágnám, hogy nemrég szedett fel. Épp csak elmúltam kiskorú, de letagadok pár évet is ha kell….mindent a túlélésért. Nem tudom mennyire sikerült meggyőzőre az egy szavas kis magyarázatom, bár azt hiszem, hogy volt már ettől jobb fél perces stand up-om, de reménykedem, hogy bőven elég….azonban nem tudom meg. Illetve még nem tudom meg, mert ahogyan ott kuporgom az anyósülésen lecsúszva, hirtelen nyílik az ajtó és egy női láb lendül felém.Kis híjján eltaposva vagy rám ülve, mindegy mert egyik sem lett volna izgalmas és épületes. Valami latino forma nőszemély, egy kissé hadaró, sürgető akcentussal, meg persze nem éppen a legkedvesebb modorral. -Hát fasznak túl szép vagyok, asszem….-magyaráznám már csak azért is, mert másodperceken belül hesseget odább a brünhilda, és jobb híjján át kell másznom a hátsó ülésre. Gyors hátranézek, de úgy tűnik a zsaruk lehorgonyoztak a hely előtt, és minden bizonnyal nagyobb fogást találtak mint az én részegségem, de én most már ebből a kocsiból ki nem szállok. Hacsak ki nem dobnak. Illetve még akkor sem. Mikor visszafordulok a nő kérdez, hogy velem...velem mit? Úgy tűnik a pasas sem érti a kérdést, mert visszakérdez...én meg végképp nem értem, hogy most waddafakk van? Mármint velem mit? -Velem? Vele mi van?-mutatok a nőre és felvesszük azt a klasszikus hármas felállást, amikor mindenki mindenkire fegyvert fog. -Na jó én erre nem érek rá!- csattan fel a nő és egyet kell értenem vele. Én sem érek rá, haladjunk már innen kifelé, felőlem utána ők akárhova mehetnek, akármit csinálhatnak, csak engem rakjanak ki. -Mióta keféled ezt a csajt? Már akkor amikor engem vagy még korábbról?- intézi a kérdést a taghoz én meg csak nézek nagy szemekkel. Hát ha kefélésnek vesszük, hogy a menekülésemért cserébe egy verbálisan felajánlott, de valójában meg nem valósított orális szexet ajánlottam fel a pasijának, akkor úgy öt perce biztosan tart. -Figyu én csak tényleg….- szólalnék meg, de a nő úgy fojtja belém a szót, mintha éppen valami istenkáromlást akarnék kiejteni rajta, vagy ami még rosszabb a családját akarnám szidni. -Te befogod kisanyám, nem téged kérdeztelek!- erősen gesztikulál, magyaráz, és a végén valami spanyollal is megspékeli, ami szerintem káromkodás. Lehet most küldött el az anyámba. Istenbizony mennék én még oda is csak menjünk már. Mit tökölünk ennyit? ~ Dana, kérlek ne bosszantsd fel a hölgyet! Próbálj lenyugodni és szépen elmagyarázni neki, hogy nem akartunk semmi rosszat, a barátjától végképp nem. És békésen távozzunk. A rendőrök bent vannak, úgy tűnik nem figyelik ezt a részt…~ Hölgy? Nézz már rá, ez egy fúria! Mindjárt felnyársal élve.És szerinted meg tudom győzni, hogy nem csináltam a faszijával semmit? Hát ez spanyolul megátkozza az összes felmenőnket visszamenőleg is. De jó, tudod mit? Megpróbálom, lelked rajta ha nem sikerül. - Hallgasson már meg bassza meg magát hat taliga kopasz majom!- emeltem meg a hangom, ami nagyjából csak egy fokkal volt jobb annál mintha éppen elmúlna a hélium hatása, amit korábban beszívtam. -Én csak le akarok innen lépni, stimm? Piás vagyok, stimm? Érti amit mondok? Nem csináltam semmit a pasijával, nem is terveztem - ez mondjuk nem teljesen igaz, de fogjuk rá- és már itt sem vagyok, oké?- nyúltam az ajtókilincs után, de brünhilda beelőzött. -No, no nem mész te sehova. Entiendes lo que digo? Most pedig szépen elmagyarázzátok mióta tart ez az egész a hátam mögött. Ennyit nem bírtál ki Sid? Amíg ide érek? Ide kellett hívnod ezt a…- itt megint valami spanyol következett, azt hiszem nem éppen a pozitív tulajdonságaimat hangsúlyozta ki vele.Na helyben vagyunk. Látod Tal? Én megmondtam. Felesleges. Ez a nő rosszabb mint te...csak fújja a saját hülyeségét. ~ De legalább megpróbáltad!~ Ki vagyok vele segítve.
Vannak azok a napok, amikor rohadtul nincs kedve az embernek kikelni az ágyból és vannak azok, amikor legszívesebben mindenkit fejbe lőne, csak hogy hallgassanak el pár percre a körülötte lévők. Bevallom, utóbbi kissé drasztikusabb megoldás, de még nem döntöttem el, hogy tulajdonképpen melyiket is akartam igazán. Az első opcióval nem kerültem volna bajba, a másodikkal lehet, hogy kivágtak volna a USCG-től, mint a huzat, és akkor az életem további részében csövesként tengethettem volna a mindennapjaimat, mert amúgy lószarhoz nem értek a seregen túl. Esküszöm felvágnám az ereim, ha betennének aktatologató szaros seggű kukacnak valamilyen irodába, amúgy sem bírnám. Nekem muszáj lemozognom azt a felgyűlt kurva sok energiát, ami bennem van. Néha Alice-t is meg tudnám fojtani egy kanál vízben is akár, mert az a nő egyszerre képes felidegelni és felhúzni is, de nőket nem ütök meg, az elsődleges alapszabály nálam. Lehet, hogy odaát más törvények uralkodtak, mert ott csak a kvóta számított, az, hogy mi életben maradhassunk, és a mai napig emlékszem arra a bizonyos fejlövésre, ami a gyereket küldte a halálba, de voltak szabályaim. Az első: gyereket nem ölök, ha nem muszáj, és ugyanez volt érvényes a nőkre is. Nem azért, mert annyira életigenlő lennék, de jobb, ha nem pusztítjuk el a következő generáció feltételeit. És ha már Alice-nél tartok, mindig képes késni az a nő, amivel megint csak felidegel. Mi a picsát tudnak készülni ennyit a némberek? Szerencsére, vagy inkább nem, addig is elfoglalt ez az újabb spiné, befoglalva a fél autómat nagyjából. Jó, nem volt akkora debella, megmaradhatunk akár az ovis verziónál is, de baszdmeg. Na ne szopass, egyetem? Hát mindjárt tényleg leszopom magam, most csak azért, mert sikerült bekerülnie a felsőoktatásba, már terítsem is ki neki a vörös szőnyeget? Komolyan nem értem a nőket meg a velük járó logikát. Ha eldöntendő kérdést is tesz fel nekik az ember, akkor biztos, hogy egy harmadik verzióval állnak elő, amivel a férfiember nem tud mit kezdeni, és ezzel meg csak egy olyan zsákutcába juttatnak minket, ahol akár eret is vághatunk, nekik aztán "mindegy". - Ez nálad egy indok? - most mégis mi a jó istent kellene kezdenem vele? A méreteiből adódóan simán ki tudnám pakolni erőlködés nélkül is az autóból, a gond csak ott kezdődne, hogy szerintem a fél ülésemet is vinné, annyira kapaszkodna bele. Kurvára nem voltam taxi, hogy egy idegen mellé csak úgy beüldögéljünk, hát nem látja, hogy rohadtul elfoglalt voltam a várakozással? De még csak tovább sem tudtam lépni a gondolatmenetben, mert végre Messiásként megjelent Alice is, hozva a saját maga formáját, ami miatt néha már megfordult a fejemben, hogy letépem az arcom. Jó, igaz, XXI. század, a nők meg az egyenjogúság, de akkor is, miért kell elveszíteni azt, hogy valaki igazán és tényleg nőként nőies legyen? Kivéve a dinnyéit, azok pont ott voltak, ahol kelett lenniük, azokkal nem volt gondom. Úgy tűnt, hogy kettejük közt eldőlt a dominanciaharc, amibe köszönöm, de nem akartam még csak véletlenül se beletenyerelni, a kislány pedig úgy kúszott hátra ellenkezések nélkül, hogy csak a kis seggével sikerült egyetlen másodpercig szemeznem, amit persze Alice észre is vett, és ha lehetne szemmel ölni, akkor a legjobb kínzásokat találta volna nekem ki, jött is egyből a lebaszás. Istenem, mintha érdekelném őt?! Nővel ne baszakodj. Nővel ne veszekedj és nőnek ne mondj nemet. Ez is lehetne a mantra, de nem voltam papucs, nem hódoltam be senkinek sem. Jen előtt és után sem fogok nőknek meghunyászkodni, de talán jobb lett volna, ha kiderül, ki kicsoda az autóban. Leginkább erre a kiscsajra lettem volna kíváncsi, mert ő tényleg kívül és belül is full idegen volt és nem is kellett sokat várnom, hogy elinduljon ennek a kettőnek a műsora. Jerry Springer, te fasz, ezért még megöllek. A folyamatos kérdések csak záporoztak Alice részéről, és esküszöm, hogy jó lett volna belelátni a fejébe. - Ha már azt kérdezed, mióta kefélünk, akkor lehet, hogy ő is tudna választ adni - ingerültté vált a hangom, utáltam, ha számon kértek. A munkában is, de a magánéletben meg pláne. Tudtam kussolni, ha kellett, de a nők féltékenységi szarjait nem preferáltam. Ennyi volt csak, amire elkapta a gépszíj a kis spanyolajkút, én pedig tudtam, mikor kell bekussolni. A cirkuszolás közben hol ez egyik bigét, hol a másikat néztem. Az ismeretlen kis barnát többször, de nem tűnt úgy, mint aki képes lenne bárkire is veszélyt jelenteni, ellenben Alice-szel, aki a tűsarkúját simán képes lenne belevágni a torkomba is akár. Felbaszódott idegállapotban szorítottam rá a kormánykerékre a felesleges szájtépésekre, következtetésekre is, mialatt felderengett mindaz, amit a felettesemnek mondtam korábban. Alice nem az a nő, akibe bele fogok zúgni. És bizonyította is. - Te most menstruálsz? Vagy mi a fasz bajod van már, Alice - kezdtem bele, a szeme közé nézve, magamra erőszakolt nyugalommal. Az arcomon csattanó pofon nem is váratott magára, de ahelyett, hogy lefogtam volna, vagy ráordítottam volna, csak közelebb hajoltam hozzá, hogy a combjai felett az ajtónyitó gombot nyomjam meg, aztán kilökjem az ajtót is. - Sid, mi a francot csinálsz? Fázom! - ripakodott rám Alice, azonnal vissza is húzva az ajtót a helyére. Olyan mérges volt, mint egy felbőszült röfögő bulldog, és legalább ugyanolyan nevetséges is. - Ha nem tudod visszafogni azt a kurva mexikói éned, akkor húzzál a picsába - ezt egészen közelről sikerült neki mondanom, a legkomolyabban gondolva mindezt. - Egyébként ahhoz meg semmi közöd, hogy rajtad kívül kit dugok még.Én sem kértelek meg rá, hogy hagyd el Tonyt miattam - sosem tette volna. Mérgező kapcsolat volt az övék, ahol Anthony, az az állat ott és úgy lelte örömét Alice-ben, ahogy csak akarta. Azért, mert nem szóltam a csajnak, hogy láttam rajta a szivárvány-színű foltokat, még tudtam, hogy verte a faszfej. És volt olyan okos az a görény, hogy ott és úgy szorongatta meg a nőjét, hogy a ruha elfedje a nyomokat. És azt is tudtam, hogy Alice gyűlölte Tonyt, ezen túl is megyek, egyszerűen undorodott tőle. A faszijának említésére bekussolt a kicsike egy időre, így lenyugodtam kicsit. Nekem sem volt időm, főleg nem ilyen szarságokra. - Te pedig! Kezdj el beszélni, hogy mi a szarért kell elbújnod a zsernyákok elől, mert akkor te is követheted ezt a mexikóit itt és mehetsz isten hírével, nem izgat. Ha hiszel benne, ha nem- fordultam hátra az egyetemistánkhoz, aki úgy tűnt, egészen berendezkedett a hátsó ülésen. Fű nem volt nála, azt megéreztem volna, és talán kértem is volna tőle. Évek óta nem toltam el egy jointot, pedig néha kellett volna. - Egy bemutatkozásnak örülnék kezdetnek, hogy ne Kiscickánynak hívjalak - tulajdonképpen nem voltam zsaru. Érdekemben sem volt megereszteni egy telefont, mert ha csak futkározik betépve, azzal még nem lesz törvényszegő.
Mikor már bent vagyok az idegen járgányban, akkor jut el csökött agyam legmélyére, hogy én nem csináltam semmit, azon kívül, hogy együtt lógtam a haverokkal, bedobtunk pár agysejtzabáló mérget, jóóóóó kicsit talán be is rúgtam, de csak annyira amennyire egy hozzám hasonló egyetemista szokta. ~ Én vagyok az egyetemista!~ Jól van Tal, te vagy, félisten, Zeusz lánya, apámfasza arany karkötővel...te vagy...nem ez a lényeg, érted? Hanem az, hogy nem tudok rájönni miért menekülök, s egyáltalán mitől félek? Priuszom nincs. Mármint olyan jellegű amit elkerülni próbálok most is. A jogsim bukott, az addig rendben. Ettől még vezetni nem felejtettem el, és előbb vagy utóbb visszaszerezzük.Nincs nálam semmi olyan cucc amivel lekapcsolhatnának….de bassza meg, Rudy-nál van, és azzal tele az ujjlenyomatom. Mi van ha bevisznek, és rám bizonyítják, hogy én adtam neki? Közöm nincs hozzá, és anyám miatt nem is élek ilyenekkel. Néha a spangyóka befigyel, de tényleg csak azért, hogy fokozzam az amúgy is jó hangulatot, de most az sincs. Ha emlékeim nem csalnak akkor valami techno zene közepette szívtuk el az utolsót felesbe Rich meg én. Igaz már csak halványan dereng, hogy nem sokkal utána becibáltam magammal a női mosdóba és meghánytattam. Elvileg jobban kellett volna lennie….vagy az nem is Rich volt hanem Rudy? Komolyan nem emlékszem és ez a leidegesítőbb az egészben. ~Ugye milyen jó érzés amikor csinálsz valamit, és utána fogalmad sincs semmiről? Tudod, gyűlölöm amikor efféle bulikba rángatsz bele, de legalább már tudod milyen amikor totális homályban ébredsz és arra sem emlékszel hol voltál előző nap. Legalább ízelítőt kapsz belőle, mint szoktál velem művelni.~ Jól van jól van, ne sápítozz, hanem segíts rájönni, legalább egy minimális mértékben ennek a kurva estének a kronológiájára. Volt sok pia a pultnál, aztán az asztaloknál, aztán a tánctéren….melyiknek a szájából kanalaztam ki a nyelvemmel a vodkát? ~ Rich szájából és az nem vodka volt, hanem spangli füst némi ginnel és baconos pizza maradvánnyal. Hagyjuk is mit gondolok erről!~ Hagyjuk! Aztán, aztán mi volt? Kivel táncoltam? Mert valakivel pokoli nagyot pogóztam azt tudom….és akkor adtam neki oda a zsebemből a zacskót. ~Na az volt Rudy! Ha te táncnak nevezed, hogy élő indaként rátekeredtél miközben ő….mindegy! De a zacskót nem adtad neki oda...illetve odaadtad, mire ő a fogai közé vette és lazán beejtette a dekoltázsodba...a melltartódban középen lesz szerintem.~ Húaztarohadt! Akkor megmenekültünk. Illetve majdnem, ha ez a tag nem fog bennünket kipenderíteni. Kifogáskeresésben nem vagyok éppen kispályás, de most rendesen cserbenhagy a szövegelésem, és nem tudom nagy hirtelen mi lehetne a legjobb érv arra nézve, hogy a kocsijába maradhassak, és mihamarabb elpengessünk innen. - Meg talán mert cuki vagyok?- próbálkozom az egyetlen lehetségessel ami eszembe jut és ami Tallulah esetében be szokott válni. Még megtoldom mellé azt az ijedt bárányka tekintetet aki a farkas elől menekül és meg fogják enni ha a jóságos vadász nem segít rajta...kellően perverz asszociáció nem? Ááááá még véletlen sem rí le rólam, hogy az apám pornókat rendez!Nem tudom mennyire vagyok hatásos, bár elnézve a faszit, azt hiszem kell még valami meggyőzőbb érv, és legóvatosabb számításaim szerint erre maximum két percem van, mielőtt valamilyen módon ki nem teszi a szűrömet, de a végső joker lapot nem akarom még bevetni. Hátha tényleg elég csak ez neki. Neki lehet, hogy elég lenne de a spanyol home-made Esmeraldának minden bizonnyal valami nyomosóbb kell. Első körben úgy legyűr, hogy kettőt pislogni alig marad időm. Nem szállok vele vitába, mert nem sikerül még megfejtenem, hogy ebben a felállásban ő kicsodája a volánnál ülő tagnak, amire a válasz elég gyorsan megérkezik, a féltékeny kirohanását illetően.Úgy pislogok a hátsó ülésen hol egyikre hol a másikra mint az egyszeri leveli béka eső után a tavirózsa levélen. - Én? - kérdezek vissza rutinból, hogy ugyan mondjam meg én mióta is kefélünk. Komolyan akadjunk már le erről a témáról. Ha így is lenne már nem tök mindegy? Megtörtént, kész. De ha még megtörtént volna. - Hát...asszem’ úgy tíz perce, ha belevesszük a kis kommandós akciómat amíg eljutottam eddig.- teszem hozzá a fogaim között szűrve a szavakat mire megint valami spanyol kioktatást kapok. Nem túl nőies gyanítom, legalábbis a ropogtatott szavakból ítélve. A nő csak tovább pörög a témán, a pasinak meg kezd elszakadni a cérna, látom abból ahogyan a nyaki ütőere dagad de rendesen, és úgy kapaszkodik a kormányba, hogy az ujjai is kifehérednek.Másodperceken belül tornádó veszély ha a csaj nem hagyja abba és nem hagyja.Én meg megszólalni sem merek, csak ülök ott hátul, és azon agyalok, hogy meg kéne néznem a melltartómban azt a csomagot, hátha tényleg ott van...de ha most nekiállok vetkőzni valószínű ez az Alice megint rázendít….őszintén már ott tartok, hogy inkább kiszállok, megyek a zsarukkal is akár, de ez a szappanopera kell a pöcsömnek. Úgy látszik a Sid-nek hívott fickó hasonlóan hozzám unja már a drámát, és egy laza mozdulattal vágja ki az ajtót a csaj mellett, biztosítva neki a szabad eltávozást. Na teccik látni kérem, milyen jól tettem, hogy kussban maradtam. Mondanám, hogy csukják már be az ajtót, mert megfagyok, de egyelőre továbbra is a jótékony hallgatásba merülök, és miközben ezek ott ketten nekiállnak vitázni, meg valami Tony-t emlegetni addig én a felsőmmel szerencsétlenkedem, és már ki is bújok az egyik ujján. Na és hát eddig jutok, mert időközben Alice meg az emlegetett Tony emléke eltűnik az autóból és maradunk megint a fickó meg én. Én a félig vetetett felsőmmel, a jobb ujja élettelen szövetként lóg mellettem, mikor hátrafordul és kócosan, kipirulva nézek rá.Nem tudom mit gondol, hogy mit csinálok, leginkább vetkőzésnek tűnik, de nem azért amiért ő gondolja.Vagy gondolja egyáltalán bárhogy is? - Felőlem Gyurmabogyónak is hívhat, vagy Zsebpiszoknak, ha nem pakol ki a kocsiból mint azt a latin luvnyát. Nekem nincs Tonym, felőlem egész Brooklynt megdughatja, még bónusznak ott vannak a manhattani menő negyedek, vagy a városháza szopós macái, akik bedurmolnak a polgármester mellé, de a fele bejár az apámhoz castingra. Tudom ám, nem egyet ismerek. Izé...ez meg...nem az aminek látszik.- mutogatok a felsőmre, ahogyan kibújok belőle és magam elé rakom az ölembe. A melltartóm elejébe kezdek túrkálni, és keresni azt a kurva tasakot, amiben két vagy három spanglira való fű van.Picsának kellett nekem push-up melltartót venni? - Ha épp nem Kiscickánynak nevez akkor Dana a nevem. De hallgatok én majdnem mindenre.Elég extrém becenevekkel szoktak illetni.- végre sikerül megtalálnom a jobb oldali kosárban a szivacs közé csúszva a tasakot. Kicsit furcsa is volt, hogy az egyik mellem érzékelhetően nagyobb de a franc gondolta, hogy ez az oka. - Ezért menekülök!- dobtam a fickó felé a zacskót. - És ha most megtalálnak a maga kocsijában szemrebbenés nélkül azt fogom mondani amit hallani akarnak ahhoz, hogy bekerüljünk.- kezdtem a hangomra találni, most hogy az alfanőstény kívül került a kocsin. - Ráadásul épp, hogy elmúltam huszonyegy….a felsőm sincs rajtam, maga szerint mit fog gondolni azt a jóképességű járőr aki egy ideje már stíröli a parkoló autókat?- böktem a fejemmel a visszapillantó felé egy mosollyal megtoldva. - Szóval nem kérek háztól házig fuvart, de azt igen, hogy vigyen innen ki, és az első lehetőségnél ki is szállok. Magáé lehet cserébe a tasak.- bökök a fejemmel a cucc felé. - Amúgy ha már itt tartunk, akkor a Sid a rendes neve, vagy csak valami fétise a nőnek, hogy így szólította? Ismertem egyszer egy Sid-et. Felszopó srác volt apám egyik nem túl népszerű filmjében. Maga nem hasonlít rá, ő fiatalabb volt. Maga nem az.- néztem végig rajta aztán észbe kaptam. - Mármint a korához képest jól néz ki, érti...- megkordult a gyomrom….bassza meg! - Nagy kérés lenne még, hogy egy kajálda mellett rakjon ki?- nem akartam pofátlan lenni tényleg, de éhes voltam.
A találkozásom Alice-szel nem volt tündérmesébe illő. Ő úgy gondolja, hogy a bárban a harmadik whiskey után gabalyodtunk össze, de az igazság az volt, hogy már jó ideje megfigyelték a nőt, felgöngyölítették a kapcsolathálóját bizonyos szintig De az, hogy képesek voltak megmondani azt, hogy mikor megy A pontból B-be, nem volt elég. Hernandezt nem küldhették rá a nőre, túlságosan is elkényelmesedett buborékfólia effekt volt a hasa tájékán, Moore pedig túlságosan is feka volt a nő ízléséhez és ott jöttem én a képbe, aki eleinte minden egyes felettesét elküldött melegebb éghajlatra. Hónapokkal azután sem volt nagyon nők közelébe menni, hogy megtörtént a válásom az elméletileg életem egyetlen nőjétől, és itt nem arról volt szó, hogy bármennyi önbizalomvesztés történt volna a részemről. Mindig is tudtam, hogy a nők bomlottak értem, legalábbis már ovis koromban is az óvónők is állandóan simogatták a képem és dicsértek, hogy jaj de szép kisfiú vagyok. Egy három éves totyogót óvatosan kellene bombázni a bókokkal, én mondom. Szóval Alice! A préda és a célkereszt volt a munkámban, és igen, be kellett tőle nyelnem némi békát, ha már ő maga volt a kígyó, ha egyrészt meg akartam tartani a munkám és olyan információkat ki akartam belőle sajtolni, amit amúgy senkinek sem mondott volna el, ha esetleg veszélyt szagolt volna ki, mert a nő orra olyan volt, mint az angol kopóké. A logikája pedig valami iszonyatosan elbaszott, de penge, amit kijátszani rohadt nehéz volt. A nő, ha épp nem ment át közönséges lotyóba ala mejico, akkor néha olyan szavakat is használt, amihez én aztán kevés voltam. Nem mintha érdekelt volna sok női locsogás vagy a hiszti, amit előszeretettel űzött is ez a kreolbőrű nőszemély, én meg csak pilláztam, amikor az ajtónyitós-csukós projektünk után fogta magát és ki is tessékelte magát hirtelen felháborodással. Valószínűleg a pergő nyelve épp elküldött Dante poklába szappanokért hajolgatni, hogy minden démon megcélozhassa a seggem. Felsóhajtottam csak és a sötét ablaküveget figyeltem és a távolodó, gusztusosan ringó csípőjét. Minden lépése tőrdöfés volt a hátamba, és az biztos, hogy jó ideig nem leszek az étlapján... a szája sem fog megkörnyékezni. Ha azt hiszed, hogy megfeledkeztem a kis buldogunkról, tévedsz. Mert hallottam a csicsergését, csak épp nem reagáltam le, épp elég volt egyetlen szélvésszel foglalkoznom. Meg a lófaszt. A tornádó szépen áthajlott atombombává, nekem pedig elég volt ennyi a női faszságokból. Jen mellett már épp megtanultam, ha nem húzom meg a határokat, akkor a nők azt hiszik, mindennel képesek sakkban tartani a lompost. Egy kiskutya lehet "cuki", amit egyébként különösen utáltam. Már ezt a szót, mert egy jól megtermett férfiember, aki kilépett a barlangból, nem fog ilyen szót használni a XXI. században. Nem azért, mert ne fogadnám el a másságot, egyszerűen csak ez a szó egy nagy NEM volt az én olvasatomban. Felhagytam már rég azzal, hogy bárkit is kijavítsak, így inkább hagytam, hadd beszéljen azt a kiscsaj, amit csak akart. Ha már az egyiket elveszítettük, legalább a nyakamba szakadt egy másik. Ajvé! Amikor végre sikerült a hátsó ülésen lévőre koncentrálnom, több is történt, mint reméltem, mert a szemöldököm érdeklődve megugrott a vetkőzésére. Erről rohadtul nem volt szó, de ha már folytatni akarta, akkor én meg nem akadályoztam benne. Bíztam az ösztöneimben, remélve azt, hogy nem egy jól megnőtt ovist fogadtam be a gépbe, hanem a csaj igen is elmúlt legalább tizennyolc, és akkor jók vagyunk. Vagyis még az is csak félsiker, mert simán kitalálhatna a bige olyat, hogy rákényszerítem őt arra, hogy felfedje nekem a kis golflabdáit, mert hát valljuk be őszintén, a csaj tényleg nem volt eleresztve tejes kancsókkal, na. Ne szépítsünk, de a hirtelen jött szövegre megforgattam a szemeimet. Baszdmeg, a nőkön van kikapcsológomb? Negyven körül az ember már csak némi csendet kívánna. Néha! - Rohadtul nem tartozik rád, de nem akarom megnyerni sem a trippert, sem a kankót főnyereményként, nem kúrok meg minden nőt, és egyet sem áll módomban futtatni - ráztam meg a fejem, szóljon ez bárminek is, annak legalábbis mindenképp, amit az apjáról elejtett. Amihez már megint, közöm sem volt. Ha nem is szó szerint voltam a törvény embere, de az igazságszolgáltatásban alapjaiban hittem. Legyen az törvényes, vagy utólag megengedett. Valószínűleg az önbíráskodást a fronton hagytam a puskám célkeresztjével együtt, mert mióta visszaköltöztem és leszereltem a seregből, sikerült nem senkinek a fejét sem szétloccsantani, ami mindenképpen dicséretes dolog volt, azt hiszem. Azt még megvártam, hogy a felsőjét lehalássza magáról, de a vakond túrást nem asszisztáltam végig inkább, legalábbis nem premier plánban, így inkább az anyósülés oldal felőli ablakon keresztül figyeltem azt a szemben lévő ocsmány falat, hogy a Danaként bemutatkozót csak a perifériából láthassam. Jobb volt mindenkinek, mert ha nem akartam dugni, akkor nem is szoktam. Olcsó nőket meg inkább nem alkalmaztam arra, hogy könnyítsek magamon, mert megint, ki tudja, mit hordoztak magukkal. AIDS, HIV, pillangókés... nem lehetett tudni. A kis csomag a combom felé repült, és mielőtt lebucskázott volna a pedálok környékére, a térdemnél kapva utána gyűrtem a markomba, hogy aztán a lány szavait követően csak úgy tessék-lássék módon az orrom felé emeljem szagmintára, egyértelmű volt a tartalma. Ráadásul silány minősége volt, mert az igazi holland fűnek mély, bódító, de kellemes illata szokott lenni. Ez meg.. örüljön az ember, ha csak egy fél órányi betépett állapotot idézett elő ez a szar. Csak akkor néztem vissza Danára, amikor a hirtelen jött fenyegetése célba ért, a hangja meg elhalt, némi csendet előidézve az autóban. A mosolyom, amit kapott, nem túl kellemes reakció volt. Gyűlöltem, ha sarokba akartak szorítani, és főleg nem egy ilyen kislány fogja megtenni. - Azzal ugye tisztában vagy, hogy ebben az államban, a városban medicinális használatra legalizálták a füvet? - lóbáltam meg két ujjam közé szorítva a Dana mellétől meleg kis műanyag zacskónyi csomagot, és ha azt akarta, hogy összefossam a bokám az üres szavaktól, akkor nagyon rossz helyen tapogatózott. Jobb kezem hátranyúlt a lány ölében lévő felső anyagáért, hogy megemeljem azt, a mellkasa környékének magasságába, jelezve, hogy ideje volt felöltöznie, mert ha nem teszi meg, záros időn beengedem ide az Antarktiszt, és egy kis nyomást gyakorlok rá. Igazából ha már kinyitom az autó ajtaját, ki is tessékelhetné magát azon, mert a gépben az egy főre jutó oxigén kezdett nagyon lecsökkenni, én meg szeretek több oxigénben ülni, mint kevesebben. - De nem élek drogokkal, felesleges volt felajánlanod nekem, Dana - roppantottam ki a nyakam, mert a hirtelen jött feszültség kezdett felkúszni a gerincem mentén a hátamon. Rutinos, nyugodt mozdulattal pattintottam ki a kesztyűtartót, előszedve egy szemüvegeknél is használatos mikroszálas törlőkendőt halásztam elő, amivel letöröltem minden ujjlenyomatot a kis zsákról, hogy a következő másodpercben elsüllyesszem azt a pohártartó aljában. Nem volt szokásom meghamisítani a bizonyítékokat, de ez a kis Pocahontas előbb cselekedett, mint beszélt volna. - Gyűlölöm, ha Sidnek hívnak, de elégedj meg annyival, hogy ismersz egy nevet, amin szólíthatsz. Nem terveztem, hogy fellépek az örökös taxi sofőröddé, szóval ez legyen csak elég annyi időre, amíg kiteszem a segged az autóból - néztem bele a lány szemeibe, remélve, hogy ameddig én megszabadítottam a csomagot kettőnk ujjlenyomatától, ő volt olyan okos és visszaöltözött. Az autó különben is relatíve kicsi egy jó szexhez, meg nem volt kedvem a kollégák előtti UV fényben rejlő foltok magyarázatához. - Apád nem akart még rávenni téged, hogy szerepelj az egyik filmjében? Bár túl sokat beszélsz hozzá. Hány évesen láttál először pornót? - érdeklődtem meg tőle lusta hangon, mert neki nem kellett arról tudnia, hogy az ilyen szar embereket mennyire elítéltem. Rothadtak belülről, és a saját gyerekeiket is elszarták ezekkel ezek a hígagyú lütyők. - Ha előre ülsz mellém, felöltözve, akkor leadlak az egyik kajáldánál, és ott szépen elköszönünk egymástól. Te bemész, én meg el, így felőlem annyit költesz apuci pénzéből, amennyit csak szeretnél, Dana, a te döntésed - mutattam az anyósülés felé, és a hátammal támasztottam meg a vezető ülést, rá is adva a gyújtást a kocsira, hogy a motor hangja óvatos dorombolással adja tudtunkra, menetkész a kocsi. Nem vártam meg, hogy bekösse magát a kiscsirke, úgyis vinnyogott a rendszer addig, ameddig nem csattant a helyén a biztonsági öv, és csak akkor tudta azt elkussoltatni, ha a kis fokhagyma seggének a lenyomatát biztonságossá tette. A kihalt utcán nem kellett túlzottan manővereznem, hogy kicsorogjak a párhuzamosan parkoló csotrogányok közül, hogy az első kanyarnál jobbra tegyem ki az indexet. Csak mert a partiőrség tagja voltam, csak mert volt fegyverviselési engedélyem és használhattam is a munkámból adódóan, még törvényt tisztelő állampolgárként is tudtam viselkedni, nem csak tulokként. - Mindig ennyire sokat beszélsz? - tettem fel a kérdést, lassan csorogva be egy parkoló Lexus mellé az első pirost elkapva. - Ez egy eldöntendő kérdés, mielőtt még Noé bárkájánál kötünk ki és elkezded sorolni a taton megbúvó állatokat latin nyelven - morogtam befejezve a megjegyzésem, mert arra igazán nem voltam felkészülve, hogy kihaljak itt mellette, mint a Neandervölgyiek, ha nekiáll locsogni. - Hallgathatunk zenét menet közben - néztem rá megint a kis barnára, hogy felfedezhesse a rádió csatornáit, és csak reménykedtem abban, hogy nincs full szar ízlése. Azt nem biztos, hogy túlélném.
Kezdőlap
