- N-nem kapok levegőt... - de még ez sem hatotta meg. Hiába kapálóztam, próbáltam eltolni magamtól. Minél jobban erőlködtem, annál jobban szorultak az ujjai a torkom körül. Max a falhoz préselt, míg én mindkét kezemmel a jobbját fogtam, ütöttem, de mindhiába. Az ablakon beszűrődő lámpák fénye miatt láttam az arcát, de az oxigénhiánytól már kezdett elhomályosulni körülöttem a világ. Nem tudtam, hogy ez lesz a vége. Amikor hazaért, már akkor sem volt jó kedve, talán nem kellett volna faggatnom. Sokszor nem értem, hogy mi a baja, s ez is ezen alkalmak közé tartozik. Sokszor volt már részeg, most is a földön hevert néhány üres üveg, de az üveges tekintene, hogy nem szólt semmit...ez még tőle is furcsa. - Max, kérlek.. - suttogtam. Lábszáron rúgtam, amivel csak annyit értem el, hogy még dühösebb lett. Már könyörögni sem tudtam, a levegőért kapkodással voltam elfoglalva. A percek óráknak tűntek, aztán egyszer csak véget ért. Elengedett. Az ujjai már nem szorították a torkomat, s ezután zihálva csúsztam a földre. Ő eközben a telefonjáért nyúlt, hogy megnézze ki hívja ilyenkor. Már hajnali egy is elmúlt, de bárki is keresi, most örültem neki. Erről eszembe jutott a saját mobilom, ami mellettem hevert. Gyorsan felkaptam, mert sejtettem, hogy mi következik. Felrángatott a padlóról, majd kinyitotta a bejárati ajtót és kilökött a folyosóra. A lépcső korlátjába kapaszkodva igyekeztem kitalálni, hogy most mi legyen. Itt nem maradhatok, mert mi van ha meggondolja magát. Egy kis ideig a nyakamon pihentettem a tenyerem, olyan volt, mintha még mindig fojtogatna. Minél előbb le kéne érnem a harmadikról, de a lépcsőzést szinte rögtön elvetettem. Amennyire szédülök, az első lépcsőfok után orra zuhannék. Így maradt a lift, amibe nagy nehezen sikerült bevánszorognom. A mobilomon kívül más nem volt nálam, pénz sem, hogy kivegyek egy motelszobát. Cheryl-t ilyenkor nem hívhatom fel, valószínűleg fel se venné, plusz ő túl sokat tud, megint elkezdené a prédikálást, amire egyáltalán nincs most szükségem. Közben kiértem az épületből, és csak ezután jöttem rá, hogy az orrom még mindig vérzik. Nem nyújthattam valami bízható látványt, a fehér pólómra rászáradt a vér, a cipőmet nem tudtam felvenni, egyedül a szürke melegítőnadrágom volt az egyetlen, ami még normális. A névjegyzéket már vagy háromszor görgettem végig, de mindig visszatértem Cain nevéhez. Biztos, hogy dolgozik...vagy alszik..vagy csak elfoglalt, vagy csak pont leszarja, ha valaki hajnalban hívja. Csakhogy más lehetőségem nincs, és végül is egy próbát megér. Múltkor is segített, habár az nappal volt, és cserébe kapott kaját. Az igazat nem mondhatom el neki, jobb, ha erről az egészről nem tud. Lassan elsétáltam az utca másik végébe, de mivel mezítláb voltam beletelt egy kis időbe, mire elérkeztem az utolsó lámpához. Nem akartam, hogy Max meglásson, vagy hogy Cain megtudja, hol lakom pontosan. Óvatosan leültem a járdaszegélyre, egyik kezemmel a mobilt tartva, míg a másikkal a vérző orromat töröltem. Az sms íráshoz túlságosan remegett a kezem, ezért néhány percnyi őrlődés után a hívás mellett döntöttem. Egyszerre reméltem, hogy felveszi, de közben bűntudatom volt, amiért ilyenkor zaklatom. Na meg azért is, mert megint hazudnom kell, de mégis jó lett volna, ha beleszól. Ez meg is történt, amitől úgy meglepődtem, hogy okos módom majdnem ki is nyomtam a hívást. - Szia, öhm...bocs, hogy ilyen későn hívlak, csak... - a torkomnak már ez a beszéd is soknak minősült, de néhány nagyobb köhögés után folytattam. - kizártam magam a lakásból. És...nincs nálam pénz, szóval...nem tudnál idejönni és kölcsönadni valamennyit? Holnap visszafizetem, akár a dupláját is...Eléggé rosszul vagyok. - Legalább az utolsó mondatom őszinte volt. Totál értelmetlenül és akadozva beszéltem, de nem érdekelt. Körbenéztem, mert először nem tudtam, hogy pontosan hol vagyok, és milyen címet kell mondanom. Most nem is a fájdalomtól voltam szarul, hanem az újabb hazugságtól. Ilyenkor ugyanolyannak érzem magam, mint amilyen Max is. Lehet, hogy pont ezért illünk annyira össze. A telefont eltettem, és az arcomat a kezembe temetve várakoztam. Még ilyenkor is minimum tizenöt fok van, de ennek ellenére rázott a hideg. Féltem, hogy Max utánam jön, és hamarabb ér ide, mint Cain. Persze ez teljesen abszurd gondolat, mivel annyira be lehet mostanra már baszva, hogy a liftig se jutna el. A mostani volt életem legbénább hazugsága, de nem zavar, ha Cain simán átlát rajta. Csak el akarok innen tűnni, a többi nem számít.
Az egész történet úgy kezdődött, mint egy jó krimi bestseller. Félhomályban érkeztem meg a megbeszélt helyre. A motorom robogása elhalkult pár utcával arrébb, hogy ne legyen feltűnő. Fontos ilyen ügyekben óvatosan eljárni, elvégre nem tudhatod mikor lesz valakinek pont a motor feltűnő, igaz nem kisdarab, talán ez a legfőbb indok, amiért magára hagytam a járművemet. Egy nagyobbacska táskát cipeltem magammal, ami egy Z-Hunter Machete ZB126 -es kést tartalmazott, ami már inkább kard, mint kés, de ez viszonylag részletkérdés, elvégre remekül használható. Elvégre a főnököm eléggé igazságos ember. Aki szenvedést okoz, az szenvedni fog. Bizony, ő igazságot szolgáltat. Egy kis eldugott raktárépület az, ahova a célpontom érkezik. Úgy tudja, hogy az aljas bizniszéhez fog valaki társulni, de én csak acéllal járulok hozzá. Két építőmunkás- akik a főnök emberei és asszisztálni jöttek- még távolabb várták a telefonomat. Tökéletes a terv, ritkán hibázok. Elbújok az egyetlen bejárat közelében és a fekete kendőmet arcom elé kötöm. nem érdemli meg, hogy tudja ki ölte meg, hiszen ismer. Én megmondtam neki, hogy veszélyes útra akar lépni, de megtette és rosszul is jár most. Nem mindenki tudja ezt a játékot játszani. A hatalom és gazdagság ígérete elvette az eszét és mi szabályaink szerint tiltott dolgokat művelt. Az emberkereskedelemmel nincs nagy baj, de ha prostituáltnak akarnak eladni gyerekeket az kibassza a biztosítékot rendesen. Aláírta a halálos ítéletét. Nem kell sokat várnom rá, de meg is érkezik. Tompa léptekkel, cigarettával szájában és fülhallgatóval egyik fülében sétált be. Az ablakokon beszűrődő fény elég volt, hogy lássam én mit csinálok. Mély levegőt veszek, majd az előbb bemutatott eszközzel skarlátvörösre festettem a padlót. Köszönhetően annak, hogy a zenéjével letompította hallását gond nélkül sújthattam le a fejére, így szétroncsolva az agyát egyből. Éppen a telefonomért nyúltam, mikor a másik zsebemben elkezdett rezegni a nem „céges” telefonom. Ránézek a kijelzőre, Joshua hív. Gyorsan fel is veszem őt. Elvégre a férfi előttem már nem igazán megy sehová. A hangja elég nyúzott volt, így miután végig hallgattam csak annyit mondtam a telefonba: - Húsz perc és ottvagyok, mi is a címed? – kérdezem meg, majd miután elmondta, elköszönök az ígérettel, hogy azonnal ott vagyok. A telefon letétele után a másik, eldobható telefon után nyúlok, és hívom a fiúkat, hogy befejezzék a többit. Egy idő múlva meg is jelentek, én meg nyugodtan átöltözhettem és adhattam át a terepet.
00:28
A megadott címre érek bukósisakkal a fejemen. Ott ült a járdán, szegény úgy nézett ki, mint aki miután kizárta magát a lakásából be akarta fejelni az ajtót. Nagyot sóhajtottam, ahogy megálltam előtte. Levettem a sisakot magamról, aztán csak megszólaltam. - Gyere, van az oldaltáskában egy felesleges bukósisak, illetve… -Levettem a dzsekimet és felé nyújtottam. – Ugorj bele, hideg van a motoron. Nincs helye vitának, velem fog jönni. Nem hagyom itt, ilyen állapotban nem. Tudja, hogy ezt az ajánlatot nem utasíthatja vissza. - Kapaszkodj a derekamba. -utasítottam, majd meg is indultam vele a lakásom felé. Nem igazán kérem kétszer, hogy szálljon fel. Ha hisztizik, akkor meg is fenyegetem, hogy magam rakom fel a motorra, ha nem hajlandó azt tenni, amit kérek.
Húsz perc. Még mielőtt Cain letette volna a telefont, gyorsan megköszöntem neki, hogy rögtön idejön. Pofátlanságnak éreztem, hogy ilyen későn egy ekkora hülyeséggel kerestem meg, de nem volt más választásom. Nem tudtam, hogy kihez fordulhatnék. Jelen helyzetben akár két órát is vártam volna rá, és mivel elmerültem a gondolataimban, ez a röpke húsz perc hamar elszállt. Unalmamban a mellettem lévő kavicsokat dobáltam, s ezt a nagyon izgalmas tevékenységet csak a motor zúgásának a hallatára hagytam abba. Reméltem, hogy kocsival jön, de akkor is vele mennék, ha lóháton vágtatott volna ide. - Még egyszer köszi, hogy eljöttél, de... - kezdtem bele, amit folytattam is volna azzal, hogy nem sokszor ültem még motoron, de Cain félbeszakított. - Köszi, de eléggé véres a pólóm. - ennek ellenére elvettem a dzsekit, és óvatosan magamra kaptam. Feltűrtem az ujját, mert nagy volt rám, és máskülönben az egész lógna rajtam, és nem tudnék kapaszkodni. - Oké, mehetünk. - jelentettem ki, miután felültem a motorra, és kissé határozatlanul, de átöleltem Cain derekát. Hiába volt rajtam a sisak, eléggé féltem, de még így is nagyobb biztonságban éreztem magam, mint otthon. Pedig ennek pont fordítva kéne lennie. Az egész úton úgy kapaszkodtam, mintha az életem függne tőle, ami részben igaz is. Sose értettem azokat az embereket, akik a filmekben nagy boldogan kalimpálnak a motoron utazva. Néha oldalra néztem és figyeltem, hogyan távolodunk Manhattan-től. és érjük el Bronx-ot. Nem a legjobb környék, errefelé elvileg még mindig nagy a szegénység, de a környék ahol Cain lakott, és a háza...azta. Amikor megérkeztünk lemásztam a motorról, levettem a sisakot, a dzsekit pedig odaadtam a tulajdonosának. - Asszem pályát tévesztettem. - utaltam ezzel a mixerkedésre. Kicsit fura is, hogy ezzel ennyit tud keresni, de jó neki. Na azért ez még mindig Bronx, és ezért szorosan mellette maradtam, amíg be nem értünk a házba. Ekkor hallottam láttam meg valami nagy, szőrös, fekete maszlagot közeledni felénk. Hangos dobbantásokkal hidalta át a köztünk lévő távolságot, miközben folyamatosan nyáladzott. - Szóval te vagy Masni. - mosolyodtam el, és megsimogattam a hatalmas Újfundlandit. Örültem, hogy végül nem lökött föl, és nem is akart megenni, csak halálra nyalni. Imádom a kutyákat, ezért egyáltalán nem zavart a hirtelen jövő szeretetbomba. Sőt, inkább megnyugtatott. Egy kis ideig simogattam, aztán követtem Cain-t a nappaliba. A mi lakásunk az ő otthonában többször is elférne, és emellett rohadt szép is. De ez most mellékes. Képes volt eljönni értem ilyen későn, így tartozom neki az igazsággal, az a minimum hogy végre leszek őszinte leszek vele. Mellesleg belefáradtam a hazudozásba, meg ebbe az egészbe. Elegem van. Általában jó emberismerő vagyok, még ha ez nem is mindig látszik, de róla nem tudom megmondani, hogy mit fog reagálni. Ezért egyszerre tartok a reakciójától, de közben meg el is akarom mondani. Ki tudja, hátha hamar megemészti, vagy egyáltalán nem fogja érdekelni. Csak akkor ültem le, ha felajánlotta, ellenkező esetben elvoltam én az ácsorgással is. Ha rákérdezett, ha nem, én akkor is belekezdtem, mert így talán elkerülhetem a felesleges köröket, mint például a faggatózást. - Tudom, hogy utálod amikor egyfolytában bocsánatot kérek, de tényleg sajnálom, hogy ilyenkor zaklattalak. Ami pedig ezt az egészet illeti, a barátom...nos, ő nem pont olyan, ahogy a múltkor beállítottam. Amikor megismertem, akkor Max teljesen normális volt, és miután először megvert azt mondta, hogy ez az összes meleg kapcsolatban így megy, ne reagáljam túl. Persze később több meleg párt is megismertem, akiknél ilyenek nem történtek, de...nem nagyon foglalkoztam a dologgal. Még ekkor is azt hittem, hogy ebben nincs semmi rossz, ez így megy, ha két férfi él együtt. Aztán...aztán amikor megpróbáltam megvédeni magam eltörte a kezem, és ezután sokkal durvábbá vált. Londonban és itt is többször kórházban kötöttem ki miatta, néha eltörte a bordáimat, vagy....eh más esetek miatt kellett bemennem. Néha...csinál olyan dolgokat amiket én nem akarok. - Direkt nem mondtam ki, hogy megerőszakol, mert én ezt még mindig nem tartom annak. Reméltem, hogy Cain így is érteni fogja, és se fogja így említeni. - Olyankor sokszor leitat, megvárja amíg elájulok, kidőlök, de ez a ritkábbik eset. - Ideges ujjtördelésbe kezdtem, nem akartam rossz embernek beállítani Max-et, így mentegetőzésbe kezdtem. - De végül is joga van hozzá, mert hát együtt élünk...és..ő a barátom...lehet, hogy valami történt vele gyerekkorában, amiért ilyen lett. Mert szeret, csak furán mutatja ki. Cheryl szerint, akivel múltkor találkoztál, lehet, hogy a megcsalások mellett csomó mindent nem mond el nekem, biztos valami maffiózó, de jesszus...egy maffiózót bármikor felismernék. - vontam gyorsan vállat. - Ilyen részletesen még Cheryl-nek sem meséltem erről. Másnak pedig sose mondtam el, mert féltem, hogy kiröhögnének, vagy úgy gondolják, hogyha ennyire normálisnak tartom, akkor ők is...érted. Plusz Max megfenyegetett, hogyha megpróbálok lelépni, akkor nem csak engem, hanem a családomat is bántani fogja. De szerinte úgy is mindig visszamegyek hozzá, ami igaz is... - sóhajtottam. - Most már mindent tudsz. Ma is nekem esett, de csak párszor ütött meg és fojtogatott. Nem tudtam taxit hívni, mert még azelőtt kidobott, hogy megkereshettem volna a kártyám. Néha elveszi a fizetésem egy részét, aztán azzal jön, hogy rajta élősködöm. Kicsit furcsa ember. Sajnálom, hogy a múltkor hazudtam. El akartam mondani, de...nem ment. - Hogy ne kelljen a szemébe néznem, inkább Masnit simogattam, aki mindvégig körülöttünk mászkált és engem szimatolt. Még most is remegtem, de azt nem tudtam volna megmondani, hogy Max miatt, vagy csak azért, mert féltem, hogy Cain mit fog ehhez az egészhez szólni.
A mocskos utca, amin Josh várt egyszerűen… festői volt. Mármint, ha egy depresszív festményről beszélnénk. a közvilágítás épphogy pislogott, és ez a szerencsétlen ott várt. Megtörve, mint egy szerencsétlen parasztlány miután átment rajta egy német hadtest minden értelemben. Egyszerűen szántam, siralmas volt a látványa. Nem vagyok hülye, már akkor sejtettem mi történt, igy hamar motorra is ültettem, szerencsére nem habozott sokáig. A motoron ülve bizonytalanul ölelt át a remegő kezeivel, de a remegés kissé alábbhagyott, ahogy elindultunk. Egyáltalán nem zavar, hogy véres pólóra vette fel azt a dzsekit, jómagam is mocskoltam már össze egyszer, amikor egy szerencsétlen agyveleje kötött ki rajta egy lövöldözés során, így a véres póló újat nem mutathat a ruhadarabomnak. Kellett egy kis idő, mire elértünk a célunkhoz, de szinte nem is figyeltem az utat. Ösztönösen hajtottam hazáig, csupán arra figyelve, hogy az eléggé megviselt, belém kapaszkodó kutyakölyköt biztonságba juttassam. Márpedig, ha valahol biztonságban van az a házam. Bronx az emberek tudatában eléggé lepukkant, bandákkal teli gettónak nyilvánítják, de ez nem igaz, hiszen vannak egész kulturált részei is, s én pont ilyen részen lakok. Igaz egyedül éjszaka nem engedném kis Josh-t az utcára, de attól biztonságosnak számít. Amint leszállunk a motorról csak mosolygok Joshra, talán nem olyan buta, mint amilyennek hittem. Gyanús neki, hogy honnan volt erre pénzem. Persze biccentek, és halkan hozzáfűzöm: - Igen, bár sokat dolgoztam, hogy meglegyen a ház. Az ajtó előtt kell megvárnia, amíg a motromat betolom a garázsba és rázárom az ajtót. Majd amint beértünk a házba, az én kis vérebem el is kezdte a merényletét. Megindult, hogy halálra nyalja a „betolakodót”, aki persze nem ellenezte a barátkozást. Én csak vigyorgok az üdvözlésre, mire én kapok egy ehhez hasonlót, ám kevésbé kedveset. Masni eltervezte, hogy a nyakamba ugrik és elborít, Szerencsére sikerült az előtt megvetni annyira a lábamat, hogy ezt ne tehesse meg. Meglapogatom kissé a fejét és meg is nyugszik. Egyből intek a kanapé felé jelezve Joshnak, hogy ne ácsorogjon, mert van hely ahová leteheti a hátsóját. - Nos, ez az én bázisom. Kérsz valamit inni? – kérdezem és indulnék is a konyhába, de válasz helyett belekezd a mesélésbe. Én szó nélkül megtorpanok és leülök mellé, Masni, aki meg egész odáig hűen követett a fejét az ölembe helyezi. Csupán hallgatom a szavait, és egyre jobban sajnálom őt, együttérző, szomorú arckifejezés ül ki az arcomban, de a szemem sarkában harag bujkál. Nem szakítom meg, hagyom beszélni, hadd nyíljon meg. Amint befejezi csak óvatosan, gyengéden megpaskolom a combját, persze inkább simításnak mondható az. - Megkérdezném, hogy miért nem harcolsz ellene, de azt hiszem értem. Ez a férfi egy pszichopata gyökér, és nincs mentség arra, hogy így bánik veled, meg az se kifogás, hogy azért még szeret, egyszerűen egy fasz. Senki sem mutatja ki bántalmazással a szeretetét… és erre tényleg nem tudok mit mondani – reagálom le viszonylag szalonképesen az elmondottakat, de fejben már az oldalamon lóg a machetém és pisztollyal a kezemben indulok Maxhez. Igen, ezt kellene, amíg Josh alszik kicsinálnom a pasit, de akkor megharagudna rám és ő lenne az elsőszámú gyanúsított. Ez jelen állapotban nem aktuális megoldás. - Baszki… - toldom meg a szavaimat, majd csak egy kérdést teszek fel. -Kérsz egy kis bort? – Ha mást kér azt hozok neki, magamnak az előbb említett italt, de ha jó neki akkor kettő pohárral és egy üveggel térek vissza alig pár másodperc múlva. - Ha ennél valamit szólj, rendelek kaját akkor. Ma nem főztem. Amúgy rögtön adok valami ruhát meg törölközőt. Menj el zuhanyozni nyugodtan, nincs bekamerázva… - mosolygok rá sunyin, próbálva viccelődni. Amit elmesélt még nekem is sok volt, nem igazán sikerült feldolgoznom. Az, hogy egy ilyen ember mellett van felér a Pokollal, ha nem rosszabb.
A ház nem csak kívülről volt szép, belül is rohadt menőn nézett ki. Basszus, Cain tényleg megnyerte a lottót. Van még egy opció, miszerint sokat spórolt, és amíg még otthon lakott néhányszor átugrott a királynőhöz mixerkedni. Nem zavar, igazából tök jó, hogy neki ennyire összejött az élet. Csak fura, de a megjegyzésem után ezt nem is firtattam tovább. Hogy megelőzzem a kérdéseket, és hogy ne kelljen feleslegles köröket lefutnunk, gyorsan elmondtam neki mindent. Annyira elvoltam foglalva a reakciójával, hogy nem húzódtam el, amikor végigsimított a combomon. Általában nem szeretem, ha hozzám érnek, de ő Cain..nem Max. Lélekben felkészültem a kioktatásra, a sajnálkozó tekintetre, vagy esetleg egy hangos röhögésre, azonban ezekből semmi se lett. A lélegzetemet visszafojtva hallgattam a szavait, majd megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor a végére ért. - Azt hiszem az évek alatt elfelejtettem, hogy hogyan is kell valamiért, vagy valami ellen küzdeni. Nem tudom, hogy pszichopata, vagy sem, de az biztos, hogy nárcisztikus. Komolyan, ha megdughatná magát, akkor megtenné. Ennek mondjuk örülnék, mert legalább lenne egy kis nyugtom. - feleltem, és már nem ücsörögtem olyan mereven a kanapén. - Kösz, hogy nem ítélkezel. - tettem hozzá. Egyesekkel ellentétben Cain úgy tűnt, hogy megelégedett ezzel a rövid összefoglalóval. Már két ember ismeri az egész történetet, és még mindig élek. Max sem törte ránk az ajtót, amiért elmondtam az igazat. Talán, tényleg csak talán, én látom ilyen eltorzultan a valóságot. Időközben visszatértünk a megválaszolatlan kérdéshez, amire nem az élből elutasítás volt a válaszom. - Nincs valami erősebb? De igen, jó lesz a bor, köszönöm. Bármi, amitől legalább pár órára elfelejtem, hogy Max létezik. De nem maradhatok, nem akarok zavarni. - Ez nem igaz. Zavarni akarok, ez még mindig kevésbé kínos, mint a pénzért kuncsorgás. Semmi kedvem egy motelben aludni. Másfelől meg itt nagyobb biztonságban érzem magam, és a társaság is elég jó. Enyhén szólva sem helyes, hogy ezt csinálom. Holnap ilyenkor valószínűleg már nem is fogok élni, de rettegés helyett apró mosollyal az arcomon húztam le az első pohár bort. - Nem inkább ma sem? - vigyorogtam. A golflabdányira szűkült gyomrom mintha feltámadt volna az étel említésének a hallatán, de megeshet, hogy ebben közrejátszott a bor is. - Ha te is eszel, akkor rendelhetnénk nem is tudom...kínait? Te mit szeretsz? Válaszd nekem nyugodtan a legolcsóbbat, és holnap... - és itt távozott le a torkomon az újabb kör. - Istenem, hogy ez milyen idegesítő. Mindig ugyanaz a lemez. Köszi a kaját. - Az este, izé, hajnal során most először éreztem a hangomban a határozottságot. Igen, idegesítő vagyok, amikor mindent megköszönök, ehm mint ahogyan most is, és átmegyek ebbe a feleslegesen kedves stílusba. Ma nem akarok kedves lenni. Faszba a kedvességgel. - Egyébként... - hoppá, mióta szorítják az ujjaim az üveg nyakát? Eszem ágában se volt visszaélni Cain vendégszeretetével, ezért miután ezt is meghúztam, óvatosan visszatettem kettőnk közé. - ...tudom ám, hogy mit csinálsz. - nem vagyok részeg, de már eléggé jól érzem magam. - Először a lift, na jó ott még annyira nem, de aztán az étterem, most meg ez. Mindig olyan segítőkész, és kedves...bár hazudnék ha azt mondanám, hogy nem élvezem. - mosolyogtam a pohár széle mögül, amiben sajnos nem volt semmi. - Gondolom, sok ember részesül nálad ehhez hasonló bánásmódban. - Ja, jó nekik. Meg nekem is. Mindenkinek jó. - Asszem elmegyek zuhanyozni. - Eddig vártam, de a kaja még nem ért ide. Szegény, milyen fáziskéséseim vannak, de végül is válaszoltam, és ez a lényeg. - Megtalálom a fürdőt. - Legyintettem akkor is, ha nem mondott semmit. Végül is igen, megtaláltam, mert ügyes vagyok. Azért ott még nem tartottam, hogy elessek a saját lábamban, de már javában abban az állapotban voltam, ahonnan már csak rosszabb lesz. Hmm vagy jobb? Cain fürdőszobája - is - baromi nagy, a zuhanyzó meg fura, de biztos gazdagéknál ez a megszokott. Ledobtam magamról a véres pólómat, majd minden mást is, és eltoltam az üvegajtót. Minden tökéletesen ment egészen a víz hőmérsékletének a beállításáig. Baszki, ez miért ilyen bonyolult? Tekertem, nyomtam, kapcsoltam, de valamit elronthattam, mert sugárban jött a tűzforró víz. Néhány kétségbeesett kapálózás után sikerült elzárnom, nagyjából mindenem gőzölt. Nem égtem meg, inkább csak megijedtem. Cain ruhái...na mindegy. Úgy se végeztem még a zuhanyzással, habár mindenem úszik a vízben, beleértve a hajamat is. Szerencsére időben feleszméltem, mielőtt még meztelenül léptem volna ki a fürdőből. Uppsz. Egy nagy sóhaj kíséretében a derekam köré tekertem a fehér törölközőt, amit az imént találtam. Vagy már ott volt, nem tudom, most itt van. Bizonytalanul lépkedtem vissza a nappaliba, nem szerettem volna seggre esni, mert most eléggé csúszott a padló. - Ehm..uh...leforráztam magam. Nagyon bonyolult a zuhanyzód, egyszerűbb nem volt? - de legalább nem fázom. - Segítesz? - kérdeztem halkan, de közben megláttam a borosüveget, és akár üres volt, akár nem, én elkezdtem lehajolni érte. Keresztül Cain-en.
Annyira segíteni szeretnék Joshnak, de fogalmam sincs én mit tudok tenni. Nem voltam ilyen helyzetben, így nem tudom ő mitől sérülne és mitől nem. A segítséggel meg véletlenül se akarok ártani. Eleget szenvedett anélkül is, de meg fogom találni a módját a segítségnek. Amit mond Maxről én egy kicsit elvigyorodok. Igen, vannak olyan emberek, akik annyira nárcisztikusak, hogyha képesek lennének megdugnák magukat és más se kellene nekik. Siralmas, hogy vannak ilyenek. Bár hogyha én megdughatnám magam, akkor én is megtenném, igaz pénzzé tenném a felvételt róla. Nem is kevés pénzért. Lehet ez sokaknak erkölcstelen, talán még visszataszító is lehet, de biztos van ilyen felvételekre kereslet, és mint tudjuk amire van kereslet arra kínálat is akad. Az igazán magasröptű gondolatmenetemet azonban megszakította egy köszönet, mire én csak a fejemet csóváltam. - Nehogy azt hidd, hogy nem ítélkezek, igenis azt teszem, de nem feletted. Amit nem is tudom miből gondoltál, hogy emiatt te rád bárki is sanda szemekkel nézne. És megértem valahol, hogy már nem küzdesz, de meg kell tanulnod felvenni azt a bizonyos kesztyűt… Ha bármit tudok segíteni, csak egy szavadba kerül. Nem akartam, hogy azt higgye nincs erről bármilyen véleményem, de van. Maxet egy kiskanál vízben meg tudnám fojtani, de az túl gyors halál lenne számára. Igaz, a gyilkosság utálatos dolog, főleg élvezetből, de ezt az egyet bevállalnám. Amikor hozok piát Josh megjegyzésén megint mosolygok. Olyan aranyos tud lenni néha. Biccentek, hogy van erősebb. - Ha gondolod hozhatok vodkát is, de nem tűnsz egy hatalmas égetett szesz fogyasztónak – mosolygok rá továbbra is, elvégre hozok én neki vodkát, ha kér, de attól hamar fejre állhat. Persze egy ideig megelégedett a borral, bizony. Jó is az. Mikor azonban azt mondja, hogy nem maradhat, csak a homlokomat ráncolom értetlenül. - Ennyire élvezhetetlen a társaságom, hogy el akarsz menni? – Az utolsó három szavamon majdnem felnevetek. Kissé kétértelmű volt. Azt hiszem szeretne ő elmenni, csak nem éppen a lakásom elhagyásával. Persze a perverziómat megtartom saját magamban. Erre most nincs szüksége és jelenleg csak védeni akarom ezt a kölyköt, még ha közel egyidősek is vagyunk, akkor is kölyökként hivatkozok rá. Ránéz az ember és más jellemzés nem jut eszébe. – El ne képzeld, hogy az éjszaka közepén elengedlek bárhova is, ahol nem vagy teljesen biztonságban. Itt nem bánthatnak, maradj itt, kérlek. Ezek után elkezdem lassan kortyolgatni a kitöltött boromat. - Igazad van, már egy-két napja nem főztem – kuncogok. – A munkám rengeteg időt elvesz, így sokszor hazaérek és nincs energiám semmit se csinálni. Főleg, ha kitakarítok, hogy ne legyen akkora gané a lakásban, akkor olyan vagyok, mint egy zombi. - Ez teljesen igaz, mert a múltkor a zuhanyzó alatt ültem le és elaludtam a zuhany alatt egy tíz percre. Még jó, hogy nem kádban ültem. Azért kíváncsi voltam, hogy majd Josh mit szól a zuhanykabinomhoz, amely majdnem egész fal nagyságú. Bőven el lehet benne férni, akár hárman is… - Amúgy én nem vagyok éhes annyira, de lehet eszek valamit én is. A kínai az nekem is jó. – Mondom és előveszem a telefonomat és egy közeli kínai étterem étlapját hozom elő. – Tessék, válassz valamit, de az árral ne foglalkozz, ha szétnézel a házban rájössz, hogy nem esik nagyon nehezemre egy vacsora kifizetése. – Ez kissé nagyképűen hangzott tőlem, de igazat szóltam. Van elég pénzem, hogy megetessem. Halkan nevetek. Még hogy tudja mit csinálok, még talán jómagam se tudom. Ő hogyan tudná? - Téves felvetés, Mr. Miller. Igaz, segítőkész vagyok mindenkivel, de még éjszaka soha nem rohantam senkiért. Valóban, még senki segítségére se rohantam ilyen későn, de nem bántam meg. Örülök, hogy tudok rajta valamennyit segíteni akár ezzel is. A kaját már megrendeltük, idők kérdése, hogy megérkezzen, de Josh elindul zuhanyozni. Csak biccentek. Meg fogja találni, hiszen szerencsésen pont abba az irányba lépkedett, igaz eléggé érdekesen lopta a távot. Egy perc múlva éppen az utolsó kortyot töltöttem ki magamnak, és indultam volna másik üvegért, mikor megjelent Josh gőzölgő testtel egy törölközővel a dereka körül. Valamit nem sikerült neki beállítania és majdnem leforrázta magát. Csupán értetlenkedve nézek a férfira, amikor közelebb lép, és segítségemet kéri, de előtte az üres borosüvegért nyúl. Én felajánlottam volna neki az én poharamból a bort, de lekötötte figyelmemet a sok sérülés a testén, illetve a hanyagul megkötött törölköző, melyet a szentlélek tartott csak a dereka körül. Megindult a karom, hogy lerántsam róla, de úgy gondoltam úriember leszek. Nem teszek ilyet. - Persze, segítek – vigyorogtam. majd felkeltem a kanapéról, és előre engedtem a fürdőbe, remélhetőleg meg is indult. Amiközben haladunk a törölközőn látszik, hogy le kíván esni, így én is csak szuggerálom, hogy hulljon a földre. Amint beérünk a fürdőbe, be is lépek mezítláb a zuhanyzóba, és beállítom neki tűrhető hőfokra, mikor kicsit megcsúszok, és a kezemmel hátra csapva elindítom a víz folyását, és tiszta víz leszek egyből. Mint az ázott kutya úgy lépek ki a kabinból Joshra pillantva. - Azt hiszem nedves lettem – vigyorgok rá sunyin és fel se tűnt, hogy milyen közel állok hozzá. Ahogy vigyorogtam kissé kuncogva a füléhez hajoltam és egy olyan kérdést tettem fel, amire akár azt is mondhatom, hogy csupán vicceltem. – Mit szolnál, ha csatlakoznék hozzád? Persze amint a kérdés kiszalad a számon legszívesebben homlokomra csapnék, hogy mekkora paraszt kérdés volt ez, de már mindegy volt. Ami kijött a számon visszaszívni nem lehet. Így csak lélegzetvisszafojtva vártam a reakciót.
Cheryl már így is túl nagy Cain rajongó, de ha megtudja, hogy itt vagyok nála, akkor sose száll le róla. Annyiszor megkérdezte már, hogy mikor találkozom a "nagy, tetkós emberrel". Tudja a nevét, csak szeret úgy csinálni, mint akinek memóriazavara van. Ha még el is döntöm magamban, hogy nem számolok be neki a ma történtekről, képtelenség lenne örökre titokban tartani. Mindenre rájön, ebben hasonlít Max-re. Ezt egyszer szóvá is tettem neki, de elég nagy hiba volt. - Jó, de te akkor se kezdtél el arról prédikálni, hogy ez mennyire szar, miért nem lépek le, miért nem jelentem fel, stb. Ez a különbség. Ebben senki se tud segíteni. Téged meg nem akarlak bajba keverni. Max veszélyes, amit velem csinál azt simán megteszi mással is. Addig jó, amíg ebből a 'szeretetből' csak én kapok. - Cain lenne az utolsó, akire rászabadítanám azt az elmebeteg. Kedves tőle, segítene, de jól van ez így...vagyis nem, de jobb, ha minden marad a régiben. - Nem? Pedig Max nem borral szokott leitatni. - mosolyogtam. Talán pont ezért maradtam mégiscsak a bornál, mert az nem eleveníti fel bennem ezeket a kedves, nem is olyan régi emlékeket. Egyébként eltalálta, mert nem bírom a piát. Nem tudom miért, esetleg ha nem mindig éhgyomorra innék, az segítene. - Ugyan, ennél jobb társaságom nem is lehetne. - feleltem a szemeimet forgatva, ignorálva a kétértelmű megjegyzését. Szegény Masni, miket kell ebben a házban átélnie. Szerencséje van, hogy legalább ő nem érti, amiket Cain mond. Nem hazudtam, örülök, hogy itt vagyok, és nem valahol máshol. - Ez mondjuk igaz, főleg ilyen fenevadak mellett. - vigyorogtam és megsimogattam Masni fejét. Pár pillanatig a blökit néztem, aminek köszönhetően Cain nem láthatta, hogy mennyire zavarba jöttem. - Akkor...maradok. - motyogtam halkan. Nem szívesen mászkálnék egyedül, főleg Bronxban, még akkor is ha ő egy normálisabb részen lakik. - Egyszer már majdnem elkaptak, habár az nem erre volt. Max otthagyta valami fontos iratát egy bordélyházban, vajon kit küldött el érte? Igen, engem. Éjszaka. Végül megúsztam. - New York szépségei. Erről se tudott eddig senki, kivéve azt aki megmentett. - Ja, de az egyiküket orrba basztam. - emeltem fel a fejem büszkén. Cain tudja, hogy nem vagyok az a verekedős típus, de akkor nem volt sok választásom. Vagy én baszok, vagy ők. Csak az nem az orrom lett volna. - És én még azt hittem, hogy külön takarítónőd van erre. Szerencsém volt, hogy ma nem dolgozol. Akkor még mindig a járdán ücsörögnék. Olyan megalázó volt....alig mertelek felhívni. - De a végén megérte félretenni a beszariságot. Ha más helyzetben is képes lennék erre, akkor lehet, hogy az életem teljesen máshogy alakult volna. - Tudom, nem is erre értettem. Csak te mindig segítesz, én meg a nyávogáson és a szerencsétlenkedésen kívül nem sokat tettem azért, hogy ezt a sok szívességet viszonozzam. - sóhajtottam, de közben már a menüt görgettem. Először rögtön az árakon akadt meg a tekintenem, de jobb, ha nem idegesítem fel Cain-t. Végül a kedvencemet választottam, az édes-savanyú csirkét tésztával. Még a mobilja is teljesen más..és a más alatt a drágát értem. Londonban volt néhány mixer ismerősöm, és eh. Nem az én dolgom. A pénz kérdés hamar elúszott, elmosták a bor habjai. Volt ennél nagyobb bajom is. Például a gőzfürdő, amit nem pont így terveztem. Nem égtem halálra, de a nappali hűvösebb levegője jót tett a bőrömnek. A segítségkérés után megpróbáltam levadászni az üveget, azonban ez nem sikerült. Aaaaj, mindegy! Biztos üres. Cain benyakalta az egészet, amíg én a zuhanyzóban bénáztam. Pff. - Ügyes fiú. - mondtam egy gyors köszönöm helyett, és visszabotladoztam a fürdőbe. Ámulva figyeltem ahogy megoldja a víz problémát, milyen ügyes. - Áh! Milyen béna! - horkantam fel, kiröhögve szegényt. - Ez már tradíció, legközelebb slaggal jövök. - Elég feltűnően mértem végig, az alsó ajkamat beharapva néztem a sok nedvességet és...izmosságot, ami a nedves póló miatt most még inkább látszott. Vigyorogva néztem fel rá, a közelség miatt jóval feltűnőbb, hogy mennyivel magasabb nálam. A kérdés először nem is jutott el az agyamig, csak a leheletét éreztem a fülemnél, és a jóleső borzongást ami végigfutott a gerincemen. Aztán leesett, hogy miről is beszél. Ennyire még nem vagyok részeg. Eh..ehhh. Technikailag az együtt zuhanyzás nem számít megcsalásnak, és szükségem van a segítségre. Cain meg nagyon-nagyon segítőkész. Én meg nagyon-nagyon életképtelen vagyok. Tökéletes! De mégsem, ez nem helyes. Nem szabad, mert akkor ugyanolyan lennék, mint Max. R-I-B-A-N-C. Nem. Nem. Nem. Nem. - Benne vagyok. - vágtam rá egy rövidebb hezitálás után. Az arcom már égett, és nem a víztől, vagy az alkoholtól. - Nehogy megint leforrázzam magam. - tettem hozzá ártatlanul. Csak utána esett le, hogy ehhez le kell vetkőznie, nekem meg a törölközőmet kell ledobnom. Cain meztelenül...ettől még jobban elvörösödtem, és hirtelen nagyon melegem lett. Nagyot nyeltem, miközben az egyik kezemmel görcsösen fogtam a törölközőm szélét, nehogy leessen, míg a másikat Cain pólója alá csúsztattam. Rajta sokkal több ruha van, na. - Nem mintha nem láttalak volna már meztelenül. - csúszott ki a számon, amit rögtön meg is bántam. - Mármint, öhm, csak a fejemben! - Jézusom. - Izé, mi van? Az nem is te voltál, csak összekevertelek valakivel. - Ez egyre jobb... - Hagyjuk. - sóhajtottam. Már nem is őt néztem, lefelé tekintettem, amerre a kezem a hasán pihent. Ennyit arról, hogy nincs ideje semmire. Ezt a sok izmot is biztos a szél hordta össze. Istenem, remélem hogy itt tényleg nincsenek kamerák. - Olyan nagy, még életemben nem láttam ekkorát. Először nem is voltam biztos benne, hogy fel tudok ülni rá, vagy hogy körbeérik-e a lábaim. Még jó, hogy nem volt csúszós. - idéztem fel a motorozásunkat, de még mindig nem néztem fel. Csak mereven álltam egy helyben, várva hogy mi lesz. Félő, hogyha Cain megmozdul akkor más is állni fog. Megharapom, ha a törölközőmhöz ér.
Nem akar bajba keverni, ez elég vicces, de igazán. Elvégre A bajban így is nyakig lubickolok, jóformán minden gyilkossággal a halálnak nyújtok kezet és résnyire nyitom az ajtót a balszerencsének mely bármelyik pillanatban bejöhet és szétrúghatja a seggemet. Hiszen, ha véletlen megtalálnak egy hullás és hozzám tudják kötni valahogy, akkor eléggé megütöm a bokát. Örökké rohadhatok majd a börtönben. Ennek elkerülésére számtalan indokom van, például nem akarom otthagyni a bárt, nem akarom feladni az összes barátomat és talán az is egy indok, hogy akkor ennek a kis balsorskupacnak se tudna senki segíteni. Éppen félig-meddig köszönetet mond, hogy én nem kezdek el prédikálni arról, hogy ez igy nem jó. Basszus, ha erre magától nem jönne rá akkor nem igazán jutna be egyetemre. - Nem kell tőle féltened. Két hetet túléltem az unokatesóm gyerekeivel, valódi harcos vagyok. Illetve bennem talán emberére akadna – nézek magam elé. Szívesen kitekerném annak a pasinak a nyakát., nem is használnék fegyvert, csak a kezemet. Vagy bealtatózni és vonat elé rakni. az is megoldás. Persze vannak kreatív útjai is az emberölésnek, és néhány specialitást bemutatnék neki. Aki így kínozza a párját, vagy bárkit, mint ez teszi igazán halált érdemel. Pont ilyen rohadékokat szoktam ölni. Gyilkosok, erőszaktevők, szadisták. Pont a munkakörömbe esik. - Gondoltam, hogy nem… - sóhajtok fel. Feldühít, nem fér a fejembe, hogy hogyan csinálhat ilyet valaki. De most komolyan? Én sose tenném meg vele. - Örömmel hallom akkor. Én is így gondoltam. – vigyorgok rá a borral a kezemben. Egész jó bor, születésnapomra kaptam egyik barátomtól. Meglehetősen kellemes, persze ittam már jobbat is, de nagyon nem tudok válogatni. Ezen kívül még egy üveg borom van itthon meg két üveg valamilyen likőröm, de én csak körömlakknak csúfolom. Mint az összes csajos italt, de ez nem azt jelenti, hogy nem iszom meg. Hiszen, ha nincs más, akkor jó az is. Megkönnyebbüléssel hallom a megerősítést, hogy nem tervez sehova se menni. Nagyon gáz lenne, ha elengedném, de össze se kell vele veszni, hogy maradjon. Csodás házigazdának érzem magam, hogy itt tartottam. El is kezdi mesélni, hogy egyszer meg akarták állítani az utcán, figyelemmel hallgattam a mesélést, majd a végkifejletre felnevetek. - Azt a kurva – röhögök mintha az életem múlna rajta. Elképzeltem, hogy ő megüt egy támadót. Elég irreális, hogy ilyen kis harcias legyen annak ellenére, hogy pár perce mondta ki hogy nem tudja hogy kell küzdeni. Hiába, nekem nem úgy tűnt eddig, de lehet mégiscsak előugrik belőle a vadmacska, ha arról van szó. – Ne haragudj, a történet ennek a befejezésére nem számítottam. Nagyon jól tetted, hogy megvédted magad, ki tudja amúgy mi történt volna – mosolygok rá a nevetés befejezése után. - Azért adtam a telefonszámot, hogy fel tudj hívni. Jól használtad ezt az információt. Ilyen helyzetben nem szégyen segítséget kérni, és én tényleg bármikor segítek – hiszen én vagyok a diakónia szeretetszolgálat reklámarca, vagy olyasmi. Viccet félretéve tényleg, ahol tudok segítek, főleg a gyengébbeknek. Sokat változott a felfogásom tinédzser korom óta. Mikor kitér megint arra tér ki, hogy csak úgy segítek neki elkezdek neki a Keresztapa című filmből idézni: - Egy napon, ami el sem jön talán soha, majd én is kérek egy szívességet – mondom Don Corleone hangját utánozva, majd csak vigyorgok. Remélem látta már a filmet és érteni fogja. Ha nem, akkor se baj, akkor megmagyarázom neki ezt az ikonikus jelenetet. A kaja megrendelése után meg is esett az az ominózus zuhanyzós esemény. Josh bénázott, ami nem meglepő. Kijött letesztelte a bort, ám már a hasznot megittam, csupán az üveget emelte meg. A fürdőbe érve megoldottam a problémát, de csurom vizes lettem. Josh nevetésére én is kuncogok. - Az jó ötlet, de inkább mielőtt találkozunk majd én leöntöm magamat vízzel – teszek hozzá az ajánlathoz. Nem sértődök meg hogy lebénázik, tényleg az is voltam. De ez nem is érdekelte annyira. Kérdésem után zavarba jött, de igent mondott, és a keze a hasamra tapadt. A vizes pólón keresztül éreztem a bőrömön a kezét. Mintha áthatolt volna rajta a tapintása. Az édes hablatyolásra a meztelenségemről csak mosolyogtam. Olyan idióta néha, de ez valahogy aranyos benne. Zavarában érdekesen viselkedik, de tetszik. Ritka, hogy az ilyen balfasz viselkedés nekem tetszen, de ez különleges helyzet. Mikor azonban valami nagyról kezd el magyarázni – mely később kiderült a motorom jellemzése volt - csak felsóhajtok: - Jajj, fogd már be! – és megcsókolom. Ha akar eltaszít magától, de kétlem, hogy akar. Nem fog engem ellökni magától, most nem. Fél kézzel elkezdem a vizes pólót lefejteni magamról míg a másik kezem a hátán kalandozik el, persze ügyelek nehogy megnyomjam és olyan helyre simítok csak, ahol úgy emlékszem nincs sérülése. Majd a kezem leér a törülköző sarkáig, ha addig nem lök el. Elszakadok a csóktól és leszedem a pólómat egy mozdulattal majd egy gonosz pillantással tudatom vele, hogy most mi jön. Igen, az a törülköző hamarosan le fog hullani. Az izgalma már látható volt így is, ahogy már az enyém is megtapasztalható volt. Nem is mondtam semmit, és a fehér rongydarab már a fürdőszoba csempéjén kötött ki. Ha nem kapok egy pofont és rohan el, akkor minden rendben, és én is kicsatolom övem és a farmerem lefejtem magamról, amivel a boxerem is távozik és kézen fogva vezetem be a zuhanyzóba.
És még engem tartanak makacsnak. Ő még rajtam is túltesz. Sajnos túl hamar örültem, amikor azt hittem, hogy ezt a Max témát hanyagolhatjuk is. Igen, tartoztam neki a magyarázattal, de nem kéne tovább bolygatni az életemet. Legközelebb nem hívom fel, bár ha kiderül, hogy nem egy motelben aludtam, akkor már senkit se fogok hívogatni. Igyekeztem nyugodt maradni, az unokatesós megjegyzésén el is mosolyodtam, de csak ennyi tellett tőlem. - Ez nem így működik. Megtalálna, nem tudok előle elbújni. Egyébként is fegyvere van... - Jó, ez itt talán nem olyan nagy dolog. - Meg amúgy is, utána mihez kezdenék? Ha nem lenne Max? Mindig elmondja, hogy nélküle nem tudnék létezni, és ez végül is igaz. Nem tudnám egyedül fizetni azt a lakást, nem mindig olyan gazdag, mint te. Már családom sincs. Nekem csak ő maradt. - az utolsó szavakat már csak suttogtam. - Szóval köszönöm, de nem kérek se a segítségedből, se a szánalmadból. - sóhajtottam. Általában ez mindig beválik. Ez a beszélgetés nem vezet sehová. Én sajnáltatom magam, Cain meg....nem is ismeri Max-et. Valójában örülnék, ha megszabadulnék attól az embertől, de közben meg félek, hogy nélküle teljesen elvesznék. Ezek után kicsit nyugodtabb vizekre eveztünk, már ha a többi bénázásom annak számít. Jobb, ha nem ismeri az egész történetet, ami elég fura véget ért. - Hé! - próbáltam szigorúan nézni rá, ami nem igazán jött be. Muszáj volt mosolyognom a hülye nevetésén. - Miért, mire számítottál? Hogy hagyom magam? - kérdeztem kissé oldalra döntött fejjel. Nem hibáztathatom, mert az elhangzottak alapján logikus, hogy életképtelennek hisz. Azonban az a szituáció teljesen más volt. Ha mást támadnak meg, gondolkodás nélkül próbáltam volna segíteni az illetőnek, még akkor is ha ezzel magamat sodrom veszélybe. Nem tudnék csak úgy elsétálni, mint aki teljesen vak és süket. - Akkor is bűntudatom van, sokan ilyenkor már alszanak, buliznak, esetleg dolgoznak. Örülök, bár még mindig nem értem ezt a sok kedvességet. Eh, vagy csak én szoktam el a normális emberi kapcsolatoktól. - Ezt se róhatom fel senkinek, hiszen hogy várhatnám el az emberek kedvességét, ha én csak hazudok és titkolózom? - Ahjj. - csóváltam a fejem a Keresztapa utalás hallatán. - Jó maffiózó lennél, csak maradj az eredeti hangodnál. - vigyorogtam. Milyen régen láttam már azt a filmet. Még olaszul is megnéztem, mert az a második legszexibb nyelv a világon, és hát ugye Keresztapa. - Inkább vodkával, az finomabb amikor lenyalod. - nevettem fel. Még egy üveg bor, és az elmém teljesen szétbomlik, de van ilyen. Egyedül a liftes találkozásunk nem végződött nedvességgel, hála az égnek. Akkor teljesen be voltam pánikolva, amin a víz az arcomban nem sokat segített volna. Nagyon belemerültem Cain motorjának az elemzésébe, tényleg olyan szééép! A végén már én se értettem a saját gondolatmenetemet, s a motorozás emlékei is halványulóban voltak annak ellenére, hogy ez nemrég történt. Folytattam volna, azonban Cain félbeszakított. Időm se volt reagálni, egy pillanatra teljesen lefagytam, miközben a szemeim felpattantak. Az ajkai sokkal puhábbak, mint amilyennek képzeltem. Még javában éreztem rajtuk a bor ízét. Gondoltam rá, hogy ellököm magamtól - mintha ezt a súlyt csak úgy 'lökdöshetném' -, de ehelyett viszonoztam a csókot. - Mmmh. - elégedetlenkedtem, amikor elhúzódott. Észre se vettem, hogy már nincs rajta a póló. - Eszedbe. Ne. Jusson. - figyelmeztettem, ami teljesen hiábavalónak bizonyult. A pillanatnyi mérgem hamar elszállt, s nagyokat pislogva figyeltem ahogy a törölköző a földre hullik. Hát erről ennyit. Vörösödő fejjel és földbegyökerezett lábakkal figyeltem a vetkőzést. Annyira lekötött a látvány, hogy elfelejtettem eltakarni magam. Cain farka sem segített sokat a pirulásom elmúláson. Jézus, mint aki még sose látott ilyet. - Ömm. - Egy ideig felvont szemöldökkel bámultam lefelé, résnyire nyitott szájjal, mint aki épp mondani készül valamit. Nem, így is túl nagy az egója. Azt hiszem most esett le, hogy miért akart anno teljesen más szakmát választani. Illegális az, amilyen jól Cain kinéz. Büntetni kéne. - Emlékszel még arra a részre amikor a barátomról meséltem? - a 'barát' szót direkt jól megnyomtam. Jól esik egyszer az életben azt csinálni, amit én akarok. - A kedvességre visszatérve...talán mégis tudnám viszonozni. - néztem fel rá vigyorogva és hozzásimultam. Megérdemli, másfelől meg ez egy jó kifogás is. Nem vallhatom be neki, hogy mennyire vágyom rá. Az ő hibája, nem én ajánlottam fel az együtt zuhanyzást. Óvatosan térdre ereszkedtem, vigyázva, hogy nehogy elcsússzak a kabinban. Halkan felszisszentem a gyomromba hasító fájdalomtól, ami még most sem múlt el teljesen. Ennek ellenére úgy tettem, mintha mi se történt volna, és helyette Cain-re koncentráltam. Egy előnye azért van Max-nek. Jó sok időm volt gyakorolni, fejlődni. Muszáj volt mindig fejlődnöm, mert minél előbb elmegy, annál hamarabb pihenhetek. Egyik kezemmel megfogtam a farkát, és lassan végig nyaltam rajta. Nem akartam semmit se elkapkodni. A törlesztés nem azt jelenti, hogy nem kínozhatom. A másik kezemmel a golyóit masszíroztam, de ennél, és a nyalogatásnál többet egyelőre nem csináltam. Nehéz visszafognom magam, de látni akarom a reakcióit, még ha ez nekem is nagy szenvedés. Megeshet, hogy a hergeléssel nagy hibát követek el, de olyan jó.
Egy bizonyos szinten szíven üt a bizalmatlansága. Úgy érzem magam, mint akit teljesen kikosaraznak. Ráadásul az is kellemetlen érzéssel tölt el, hogy ilyen sötéten látja a dolgokat. Mi az, hogy csak ez a pszichopata maradt neki? Ezt nehéz elképzelnem, illetve ott volt az a kolléganője is az étteremben. Tán ő nem sietne segítségére, ha éppen otthagyná ezt a majmot? Illetve, ha rendőrséget ráhívná és elutazna, az is jó megoldás lenne. El sem tudom képzelni, hogy Josh mitől ilyen tehetetlen. Ennyire megtörte volna az a rohadék? Egyszerűen az a kölyök, akivel akkor találkoztam, abban a gimnáziumban nem ilyen volt. Volt benne küzdeni akarás, de őbenne nincs. Már másik ember. Ez egy apró csalódás, de hát jó. Elbírom, elvégre így is szerethető. Inkább le se reagálom a válaszait, jobb, ha nem sértem meg. Persze a hangulatom felderül, amikor elmondja, hogy megütött valakit. Hogy ez a kis pincérsrác megüssön valakit. Ez nagyjából olyan, mintha a pápa átkeresztelkedne Reformátusnak. Egyszerűen fergeteges. Lehetetlen elképzelnem. – Hát igen. Megesik, hogy az ember más nem tehet csak behúz valakinek – komolyodok meg, majd hagyom a beszélgetést tovább folyni. De aztán Josh megszólal és ismét valami bocsánatkérésfélét kezd el nekem makogni. A szemeimet forgatom és legyintek, hogy ne foglalkozzon vele. A munkámat elvégeztem, bulizni meg nincs kedvem. Semmit nem vett el tőlem. Időt se, ugyanis csupán itthon rohadnék egész éjszaka. Aludni a munkám miatt még nem tudnék. túlságosan felizgatott. Persze nem úgy, mint Joshua. Ő teljesen más értelemben izgatott fel. - Oh, milyen fétiseid derülnek ki, Joshua Miller… Vodkát szeretnél a testemről nyalni? – vigyorgok rá. Remélem zavarba hozom, igaz őt nem nehéz. Elég hamar megtörténik. Mint ahogy az események is gyorsan lezajlottak ezek után. Azt sem tudtam végül, hogy jutottunk odáig, de azon kaptam magam, hogy már a ruháimat dobom le magamról és Joshról is lekerült a törülköző. Nagyon hamar eljutottunk idáig, de nem baj. A csodálkozását látva kicsit magabiztosabb leszek. Igen, tetszik neki, amit lát, sőt talán nem is egyszer gondolt rá. Ahogy hozzám simul extázisba kerülök. Egyáltalán nem érzem úgy, hogy bocsánatot kellett volna kérnie, inkább én nekem kell megköszönni, hogy itt van. Ennél jobban nem alakulhatna az estém. Ahogy a barátját említi elmosolyodom. A barátja rohadjon meg. remélem nem fogja miatta megbánni, ami ez után következik. Amint letérdel elkezdi húzni az agyam. Látom rajta, hogy azt teszi, hiszen miért ne azt tenné. Elvégre úgy tűnik ilyenkor egy kis szemét. De nem baj. csinálja csak. A forró nyelvének az érzésére bizsereg minden porcikám. A hajába túrok, és reménykedek nem kínoz sokáig, mert a végén elkap az ékszíj és megteszem, amit ő nem, és a szájába nyomom. Igaz élvezem az effajta ingerelést, de egy bizonyos mértékig.
Hatalmas szerencse, hogy Cain el tudott jönni értem. Mert ha még el is tudtam volna érni Cheryl-t, nem akartam volna veszélybe sodorni. Max tudja, hogy hol lakik. Most jelenleg valószínűleg a hányásában fetreng, de ki tudja, hogy mikor tér magához. Azonban Cain lakóhelyéről eddig még én se tudtam semmit. Nem szabad paranoiásnak lennem, mert olyan nincs, hogy Max idetaláljon. Nem sodornék senkit se veszélybe, főleg nem azt, aki ezidáig mást se csinált, csak nekem segített. - Igen, abban a helyzetben nem volt más választásom. - helyeseltem. A részletekbe inkább nem mentem bele. Miket gondolhat most rólam, jézusom. Szánalmasan festhetek a szemében. Nem hiányzik, hogy erre rátegyek még egy lapáttal a sikátoros történetemmel. Ahogyan az várható volt, a következő bocsánatkérésem se nyerte el tetszett, így ezt se feszegettem tovább. Jó hír, hogy ezek szerint nem voltak halaszthatatlan programjai mára. Álmosnak se tűnt, bár ő gimiben is pont ugyanilyen volt. Maga a tökéletesség, ezért is idegesített annyira. Senki se tökéletes, Cain külsejét kivéve. Az izmai még feltűnőbbek, amikor így legyezget a kezével. - Nincsenek fétiseim! - vágtam rá azonnal az év hazugságát. - Sok mást is lenyalhatnék rólad. - tettem hozzá, de a szám fényévekkel az agyam előtt járt. Mire felfogtam, hogy mit is mondtam, már késő volt. Masni bundája hirtelen rettentő érdekesnek tűnt, amin végig is simogattam párszor...jó párszor. Kezd beütni a bor, csodálatos. Még csak egy üveg piával végeztünk, végeztem, de máris a fürdőben találtam magam, Cain előtt térdelve. Annyira belemerültem, hogy minden részét kényeztessem, hogy fel se tűnt, amikor a hajamba markolt. De utána összerezzentem, és kissé aggódva pillantottam fel rá. A félelmem alaptalan volt, mert nem csinált semmit. Furcsálltam, de hát nem mindenki olyan agresszív, mint Max. Legalábbis Cain egyelőre teljesen normálisan viselkedik. Még egy pár percig folytattam a kézimunkát, és a mélytorkozást is, de isten ments, hogy túl jó legyen neki, és már ennyitől elmenjen. Miután elengedtem, óvatosan újra álló pozícióba tornásztam magam. Persze mindvégig kapaszkodtam az izmos testbe, mert elég ciki lenne megfejelni a combját, vagy a farkát. Jobbnak láttam ha nem kezdek bele hangosan az összehasonlításba, hátha felidegesítem vele, és inkább visszaküld a "szerelmemhez". Csak teljesen elbizonytalanodtam és zavarban voltam. Ő egyáltalán nem erőszakos, de én meg csak ezt ismerem. Most már a hasát simogattam, miközben halványan elmosolyodtam. Rohadtul örültem, hogy ilyen jó fej, de féltem, hogy csak miattam viselkedik így. - Nem kell visszafognod magad, nem vagyok cukorból. - suttogtam szinte alig hallhatóan. Az a legfontosabb, hogy ő jól érezze magát. Ez a legkevesebb azok után, amit értem tett. Hogy a zavaromat leplezzem, a nyakát kezdtem el csókolgatni. Legalább nem látja, hogy egyre vörösebb az arcom, és talán a szenvedésemet se veszi észre. Mert olyan kanos vagyok, hogy az szinte már fáj. Közben hozzásimultam, hogy ezzel hergeljem még egy kicsit. A piától kicsit felbátorodtam. Nem érdekelt, hogy finomkodni fog, vagy pedig durvulni. Én mindegyiket ugyanúgy élvezném, mert csak az számít, hogy végre bennem legyen. - ...vagy félsz? - kérdeztem a nyakába motyogva. Hülyeségeket beszélek, a saját bizonytalanságomat próbálom ő rá áthárítani. Nem kéne ilyeneket mondanom neki, bármilyen izgató is a gondolat, hogy ettől dühös lesz. Csakhogy ezen a szinten tökre leszartam, hogy a szavaimnak milyen következményei lehetnek. Magamba szívtam az illatát, kihasználva ezt a soha vissza nem térő alkalmat, hiszen kizárt, hogy még egyszer ilyen közel kerülhessek hozzá. Rettegnem kéne, hogy mi lesz, ha ez kiderül. Furcsa módon mégis pont most érzem a legnagyobb biztonságban magam, a hülye tetkós karjaiban.
Ahogyan a hernyóból lehet pillangó, ahogy kurvából válhat a legjobb feleség úgy válhat egy visszahúzódó, zárkózott srácból is pár pohár pia után egy perverz férfi. Nagy átalakulás, nagy váltás tőle, mely meglep, de tetszik. Nagyon tetszik. - El tudom képzelni mennyi mindent lenyalnál… - vigyorgok rá sokatmondóan. Láthatja, hogy benne lennék, igaz egy ilyen ajánlatra egy normális ember se ellenkezne. Hiszen ez már ajánlat. Nem ő volt az egyetlen, aki ajánlatot tett fel, én is megtettem. Csupán az illendőség kedvéért akarta tartani magát, de hamar meghajolt a térde akaratom előtt… meg más előtt is. Egy ideje nem voltam így együtt senkivel, a munkám nem engedte. Egy pillanatig bevillant az agyamba, hogy mi van, ha nem helyes, amit teszek? Elvégre van pasija, akármilyen barom is, de oda jutottam, hogy nem érdekel. Velem van, most csak az enyém. Egy varázsszó, amit kimondott. Hogy én nem merem-e? Amint ez a hanghullám elérte a fülemet már fel is nyúltam a jobb kezemmel a falra rögzített kis szekrényhez és kicsapva annak az ajtaját egy csomag óvszert vettem elő, és a fogammal már fel is téptem a csomagot. Nem vagyok neki elég durva? Tudok az lenni, de nem igazán akarok elsőnek. Túl sok durvaság érte már a mai nap során, inkább visszafogottabb leszek, de azért azt se akarom, hogy az legyen az első gondolata szex közben, hogy: „Vajon mit adnak most a Tv-ben?” Az rontaná az önbecsülésemet. Gyakorlott mozdulattal veszem használatba a kondomot és egy könnyed mozdulattan átfonom karjaimmal Josht és ölembe és belépek vele a zuhanyzóba, ahol már folyik ránk a meleg víz. Figyeltem arra, hogy ne égesse a bőrét. Megcsókoltam, majd elszakadva a nyakáig haladtam, majd végül úgy döntöttem a fülcimpáját kapom be és szorítom meg a fogaimmal. A totális mámor, amit átérzek vele, így összesimulva. Bárcsak ez az este örökké tartana. A hátát a zuhanyzó csempéjéhez támasztom és a két karját, ha még nem tette volna egy bólintással jelzem, hogy vesse át a nyakam körül, hogy úgy kapaszkodhasson. Ezután a számba veszem a jobb mutatóujjamat. Tudhatja mire készülök. Eközben a bal kezemmel a fenekére markolva tartom őt, majd a benyálazott ujjammal óvatos mozdulatokkal elkezdem tágítani. Ez az egyik legkritikusabb szakasz, hogyha ezt jól csinálja az ember, utána az análszex további része egyszerű. Mikor úgy ítélem jöhet a következő ujj és azt is bevezetem. Eközben végig nem győzöm csókokkal illetni. Hol a száját, hogy a nyakát vagy a mellkasát. Végül három ujjal tágítottam, majd, amikor azt hittem megfelelően előkészültünk, óvatosan hatolok be s, ha úgy látom, hogy elbír a feladattal, akkor bátrabban végzem a munkámat a csípőmmel. Azt akarom, hogy élvezze, hátha, ha mással nem is, de ezzel magamhoz tudom egy kicsit kötni.
Saját magam alatt vágom a fát a hülye megjegyzéseimmel, főleg úgy, hogy Cainnek mindenre van válasza. Azonban a bornak köszönhetően ezen is csak mosolyogni tudtam. Tudhattam volna, hogy a beszólásomnak lesznek következményei, de talán valahol mélyen pont erre vágytam. Lassan már képtelen voltam tisztán gondolkodni, mert a vér az agyamból lefelé vándorolt. Nagyokat nyelve figyeltem ahogy pillanatok alatt megtalálta és felhúzta a gumit. Olyan gyorsan történt minden, nemsokára már a karjaiban vitt be a zuhanyzóba. Néhány sebemet csípte a forró víz, de nem erre koncentráltam. Belevigyorogtam a csókba, látszólag nem érdekelte, hogy pár perce merre volt a szám. Fura volt ez a nagy gyengédség, és a csókok is, de imádtam az egészet. Miközben ő a nyakammal volt elfoglalva, a lábaimat a dereka köré fontam, míg a kezeimmel a nyakát karoltam át. Ezidáig sikerült visszafognom magam, és csak nagy sóhajokkal lereagálni amit művel, de ez a fülcimpámnál kudarcot vallott. Beleőrülök ebbe a kínzásba, de közben meg olyan jó, hogy eszem ágában se volt reklamálni. Most már örülök, hogy nem ittam túl sokat. Emlékezni akarok erre az egészre, minden egyes percére. Többet úgy se fordulhat elő, így most kell kiélveznem. Lepörgött előttem az életem, amikor leesett, hogy Cain jelenleg csak az egyik kezével tart. Uhh. Az eddig is nyilvánvaló volt, hogy nem csak a borosüveget szokta emelgetni, de ennek az eredményét gyakorlatban is látni rohadtul izgató. Egyre kevésbé bírtam magammal, de szerencsére ő még ekkor is óvatos volt. A nyakát csókolgattam, hogy ezzel fojtsam el a hangomat, de ez már a második ujjnál is nehezen ment. Igyekeztem minél jobban ellazulni, hogy végre a legjobb részhez jussunk. Néhány óra alatt annyi mindenen ment keresztül a testem, nem csodálkoznék ha az agyam megunná és kikapcsolna. Nehéz volt Cain-el tartanom a lépést, mert a szája nem akart elválni a bőrömtől. Ezeket mindig nekem kell csinálnom, de most nem, és ez fura. Persze a szó lehető legjobb értelmében. Ennek ellenére én is ott csókoltam ahol értem, miközben az egyik kezemmel a hátát simogattam. Lassan simítottam végig a gerince mentén, és ezt a mozdulatsort csak akkor hagytam abba amikor belém hatolt. Felnyögtem a fájdalomtól, de utána rögtön megcsókoltam. Hiába a gondos előkészítés, ez még így is túl nagy váltás volt a három ujj után. Jobban magamhoz szorítottam a lábaimmal, és egy kis idő hozzászoktam a méretéhez. Istenem és én azt hittem, hogy csak poénkodott a pornós álmaival. Most már értem, hogy miért volt olyan népszerű a gimiben. Ahogy egyre gyorsabban mozgott, úgy vált a fájdalmas érzés élvezetté, és lettem én is egyre hangosabb. Úgy öleltem magamhoz, mintha az életem függne tőle, és ha akartam is volna beszélni, nem ment volna. Az egyetlen értelmes szó elhagyta a számat, az a neve volt. A nyögéseimet a víz csobogása sem tudta tompítani, de nem tudtam haragudni Cain-re azért, mert ilyen istenien dug. Azt akartam, hogy ő menjen el előbb, és a megkíséreltem a lábaimmal valahogy lelassítani a csípőjét, de nem ment. Talán nem is próbálkoztam túl erősen. Végül nem bírtam tovább, és elélveztem. Az arcomat a nyakába temetve ziháltam, a lábaim pedig remegtek. Hála az égnek, hogy fog, mert a testem egyelőre felmondta a szolgálatot. Persze folytattam a csókolgatást és a simogatást, hogy minél hamarabb követhessen.
Elsőnek nem hittem volna, hogy ez az este így fog alakulni. Sose gondoltam volna, de most, hogy megtörtént hosszú idők óta ez a legkellemesebb estém. A fürdőszobában történtek főleg. Ott, a zuhanyfejből ránk hulló forróvízben úgy éreztem, hogy igen, én talán akarok valamit tőle. Minden érintésével csak azt érte el, hogy keményebb akartam lenni vele. Egyre jobban beindultam, de szerencsére nagy az önuralmam és tudtam, hogy óvatosnak kell majd lennem vele, ha nem akarok belsővérzést okozni szegénynek. Repült az idő számomra. Az előbb még mögöttem ült a motoron, most pedig a lábaival kulcsolja át a derekamat a zuhanyszó alatt. Hát, nagy fordulat ez, de én örülök neki és ahogy hallom ő is. A fürdőszoba ablak – ami egy kisebb nyílászáró – nyitva volt, és csak ekkor jutott eszembe. Majdnem felröhögtem, de inkább a nyakára helyeztem az arcom. Vajon a szomszédok csendháborításért fel fognak jelenteni? Ha igen, akkor majd vigyorral az arcomon fizetem be a bírságot. Ahogy a lábai között mozogtam egyre hangosabb lett és ha valamit mondott, akkor csak a nevemet sikoltozta. Ez egy megerősítés volt, hogy tetszik neki a dolog. Addig ment ez a „táncunk” amíg nem éreztem, hogy hamarosan elmegyek. Persze amint lassítottam volna, Josh elment, így nem féltem, és én is elélveztem. Ezek után adtam neki egy puszit és kiléptem a zuhany alól a fürdőben található kukához, hogy kidobjam a gumit, majd vissza a zuhanyzóba és átöleltem. Ebben a pillanatban hallottam, hogy csöngetnek. - Rögtön jövök – simítom meg a kézfejemmel a vállát, és egy törülközőt magam köré csavarva sétáltam a nappaliba, ahol Masni eléggé megvetően nézett rám. Én csak kiöltöm a nyelvem, nyilván féltékeny, hogy nem vele foglalkozok. Vagy leszűrte, hogy mi történt és ha tudna beszélni éppen lecseszne, hogy van párja Joshnak és mégis hogyan képzeltem ezt. De szerencsére nem tud, így ezeken nem is kell agyalnom. Az ajtó kukucskálóján kipillantok és meglátom, hogy a futár meghozta a kaját, amit rendeltünk. Szólok neki, hogy rögtön megyek, és az asztalon lévő pénztárcámat veszem a kezembe. Kinyitom az ajtót. Rácsodálkozott, hogy egy szál törölközőben állok ott, de azon még túllépett. Majd, amikor fizettem és átvettem a kaját a törülköző véletlen lecsúszott a derekamról. Na akkor volt az igazi fennakadás. Elkerekedtek a szemei, én meg zavaromban felröhögtem. Zsebébe gyűrte a pénzt és olyan gyorsan elhúzott ahogy csak tudott. Röhögve pakoltam le az asztalra és a törülközővel ekkor már a vállamon mentem vissza a fürdőbe lezuhanyozni Joshsal, vagy ha már végzett, akkor egyedül. Ezek után én magamra rántok egy alsógatyát és odamegyek Joshoz és a fülébe súgtam. - Csodás vagy – hiszen tényleg az. Nem is tudom az a gyökér hogy tud bántani egy ilyen fiút. Legszívesebben a saját kezemmel törném ki ennek a Maxnek a nyakát.
Amint a lábaim földet értek, majdnem én is csatlakoztam hozzájuk a zuhanyzó aljában. Valahogy azonban mégiscsak sikerült megtartanom magam, ami újfent csak a hús-vér kapaszkodómnak volt köszönhető. A csöngetést én nem is hallottam, csak Cain hangjára kaptam fel a fejem. - Oké. - feleltem, mikor a légzésem kezdett újra normálissá válni. Miközben ő kiment, én megfordultam és folytattam a zuhanyzást. Ekkor pillantottam meg a nyitott ablakot, ami ezidáig nem tűnt fel. Elkerekedett szemekkel néztem felfelé, majd ezután vállat vonva áztam tovább. Az aggódáshoz már túl részeg vagyok, és nem is voltam olyan hangos. Ellenben Cain nagyon nevetett valamin odakint, és már majdnem el is indultam, hogy utánajárjak ennek, de ő megelőzött. A zuhany után én is magamra kaptam a boxerem, mert hogy a többi ruhámat nem is találtam hirtelen. Na meg az összes tiszta vér, nem is szívesen venném őket újra magamra. Nemrég még furcsa lett volna, hogy félmeztelenül mászkálok a házban, de nemrég sikerült levetkőzöm ezeket a..khm, gátakat. - Te meg részeg. - vigyorogtam rá, ezzel leplezve a zavarom. Nem szoktak nekem ilyeneket mondani. Neki is jutott valamennyire a borból, mielőtt megkaparintottam az üveget, szóval ez is biztos csak a részegségének tudható be. Visszatérve a nappaliba rögtön megcsapott a kínai kaja illata, amit Masni is érzett. Kissé határozatlan léptekkel követtem a bundást a konyhába, most nem akartam Cain-be csimpaszkodni, nehogy megint rámásszak. Habár ami azt illeti, előbb is ő kezdte. - Szegény futár ilyenkor is szállít, nekem is tőlük kéne rendelnem. - elmélkedtem immáron az evőpálcikákkal a kezemben. Nagyobb biztonságban éreztem magam így ülő helyzetben, elég égő lett volna elpotyogni a nappaliban. - Hazudtam. - szólaltam meg újra két falat közt, ami így kontextus nélkül elég furának hathatott. Az alkohol uralta elmémnek kellett egy kis idő, hogy felvegye a fonalat. - Az étteremben. Nem elestem, azokat is Max csinálta. - vallottam be a nyilvánvalót. Ja, minden kétséget kizáróan összerakta a képet. Azt már nem tettem hozzá, hogyha megtehetném akkor újra letagadnám a dolgot. Ha nem dobnak a lakásból, és nem őt hívom fel. Csak másfelől meg olyan szar érzés, hogy hazudtam neki, nem ezt érdemelte. Igaz, hogy ő sem teregette ki a magánéletét, de én egyfolytában kamuztam. Idő közben rájöttem, hogy az ülés mégsem a legkényelmesebb póz, ezért próbáltam feltűnésmentesen fészkelődni. - Ez sokkal finomabb, mint amiket eddig próbáltam. - Igen, ahogyan a csirke is.
- Részeg? Én? – vigyorgok rá. Elég vicces, ha azt hiszi ennyi piától, amit ittam berúgok. Inkább csak felnevetek. – Ha belennék rúgva, akkor is ezt mondanám. „In vino veritas” – azaz borban az igazság. A kaja illata hívogat, hogy leüljek az asztalhoz, de előtte bemegyek a szobámba és a ruhásszekrényemből egy AC/DC-s pólót veszek ki és kiviszem a nappaliba, mint váltásruhát Joshnak. Ha már ott voltam én is magamra húztam egy fehér trikót, amit általában alvásra használok. - Tessék – teszem le a gúnyát. – Ezt felveheted. Amúgy, adhatok neked váltás boxert. Most vettem nem rég vettem egy csomaggal, de előbb együnk, majd utána feltúrom érte a szekrényem – hozok is evőseszközt, de Josh addig elkezdett pálcikával enni. Én leültem mellé és villával estem neki a kínainak. - Te tudsz ezekkel a marhaságokkal enni? Amúgy ja, ettől az étteremtől relatív sokat szoktam rendelni, 0-24-es kiszállítás van – magyarázok, ahogy tolom magamban az enyhén csípős kaját. Nekem sose ment a pálcikával való evés, talán nem is nekem való. Ahhoz türelmetlen vagyok. A szemébe nézek. Tudom, hogy hazudott akkor, ez eléggé nyilvánvaló. - Még mindig azt kérdezem, hogy miért nem hagyod ott? Egyszerűen csak elhagyod, nem kell engedélyt kérni. Amikor nincs otthon megszöksz… vagy elkísérlek esetleg. Vagy megyek én egyedül, nekem ő nem árthat úgyse. – „Vagy ha erőszakoskodik, akkor kinyírom és eltüntetem a hulláját.” gondoltam magamban, de ezt a mondatot nem osztom meg vele. Jobban járunk mind a ketten. – Túlságosan félsz tőle, amit megértek. Teljesen értem, de hidd el: tudsz magadon segíteni és én is tudok rajtad, ha akarod. Szívesen véget vetnék a rémálomnak, amely az Isten tudja mióta kínozza, de előbb kérnie kell.
- Legalább csinálj úgy, mintha az lennél, mert ez így nem ér. Nem is szoktam ennyit inni. - De tény, hogy most nagyon jól esett. A bor nélkül nem tudtam volna így feloldódni, és még most is az önsajnálatban vergődnék. - Nagyon vicces. - sóhajtottam, de nem bírtam ki vigyorgás nélkül. - Ha részeg lennél elestél volna a zuhanyzóban, akárcsak az étteremben. Akkor kijelenthetnénk, hogy a nedves helyek az ellenségeid. - A mi esetünkben tényleg borban volt az igazság. Pontosabban az én esetemben, mert csak én beszéltem, Cain meg hagyta. - Köszi. - Gyorsan magamra kaptam a pólót, mert noha előbb sem voltam túlzottan szégyenlős, azért jó ha most van rajtam valami. Viccesen festhettem benne, de a vérfoltoknál még mindig jobb az, ha túl nagy rám. - Jó, persze, oké, köszi, ha tényleg nem jelent gondot. - mosolyogtam. Miattam igazán nem muszáj kirámolnia a szekrényét, de nem mondhattam nemet. Nem túl előnyös törölközőben aludni. Bunkó módon azelőtt elkezdtem kajálni, hogy ő leült volna, de nem bírtam tovább várni. Felvont szemöldökkel figyeltem ahogy Cain az ételek mellé járó evőpálcikák helyett a villát választja. - Ez most komoly? Pár perce még úgy tűnt, hogy nagyon jól bánsz az ujjaiddal. De igen, tudok. Kiskoromban sokat jártunk ázsiai éttermekbe. Nem bonyolult, hamar meg lehet tanulni. - Meg is mutattam, hogy kell rendesen fogni a pálcikákat, és felvenni velük a tésztát. Szívesen tanítottam volna tovább, vagy beszélhettünk volna a hajnali kajarendelésekről, mert ennél a témánál minden jobb. Persze nem mondhattam, hogy hagyjuk, mert én kértem tőle segítséget, és valószínűleg úgysem úsznám meg az újabb kérdéssorozatokat. - Tudom, hogy ezt nem lehet egyszerű megérteni, és kívülről minden sokkal könnyebbnek tűnik, de ez ennél bonyolultabb. Volt olyan, hogy szó nélkül leléptem, de nélküle olyan üresnek és életképtelennek éreztem magam, szóval visszamentem hozzá. Azután már nem kísérleteztem. Tudja, hogy hol laknak a szüleim, a barátaim, a kollégáim, és nem sodorhatom őket veszélybe. Ha eltűnök, akkor megkeresi őket, ezt Max mondta. Na meg mit csinálok, ha rám talál? Én nem olyan vagyok, mint te, aki bárkinek nekimegy, és azt ver le akit csak akar. Vagy repítsek golyót a fejébe? Lökjem le egy hídról? Mert nem hagyná, hogy csak úgy elsétáljak. - Sokszor belegondoltam már, hogy mi van, ha Max csak blöfföl, de nem akartam kísérteni a sorsot. - Nem! - Hogy ők ketten egy légtérbe, ja, persze. - Nem fogom hagyni, hogy az én hülye gyávaságom, gyengeségem miatt neked essen bajod. Mit tenne, ha megtudná, hogy mi mit khm...csináltunk... - Hogy ne a számat harapjam be a zavarba jövésem miatt, inkább magamba tömtem egy újabb darab csirkét. Hirtelen milyen meleg lett ebben a pólóban. - Ha valami történne veled miattam, az ezerszer rosszabb lenne annál, mint amit Max csinál velem. Nem érdekel, hogy mennyire nyálasan hangzik, akkor is ez az igazság. Nem véletlenül próbáltam a barátaimtól is a lehető legtávolabb tartani. Neked nem árthat... hogyne. - erre a szememet forgattam, mert ezt ő nem tudhatja előre. Egyébként is, ha neki joga van ahhoz, hogy helyettem menjen oda, akkor nekem meg jogom van az aggódáshoz. - Kifogytam a kifogásokból. - adtam fel végül a saját, belső kis háborúmat. - Én örülnék neki a legjobban, ha végre megszabadulhatnék tőle, de nem ilyen áron. - Túl részeg vagyok a makacskodáshoz, ezért megpróbáltam egy kicsit jobban belegondolni az ajánlatába, már ha ezt lehet annak nevezni. - Hogy akarnál segíteni? Végül is....megeshet, hogy akkor pont nem is lenne otthon. A lakásban van minden iratom, az útlevelem, a laptopom...azokat úgy is el lehet hozni, hogy Max nem vesz észre az egészből semmit. - Mert csak így lehet. Nincs kétségem afelől, hogy Cain simán elbírna vele, de akkor is. Fegyvere van. Igen, ezt meg kéne említenem, hátha Cain meggondolja magát. - Van egy pisztolya is. - Én...én már nem tudnék oda visszamenni, Főleg ezek után. Csak ez olyan kellemetlen, hogy az én problémámat valaki más oldja meg helyettem. - Talán...talán benne vagyok, hogy akkor te menj oda, de csak azzal a feltétellel, ha ezt meghálálhatom valahogy. És nem csak ezt, hanem mindent. Mit kérsz cserébe? Mit tehetnék? - Majdnem rávágtam, hogy esetleg pénzt, de aztán eszembe jutott, hogy a konyha, ahol most épp ücsörgünk, akkora, mint a fél lakásom.
Szegény Joshua nem tudja, mit reagáljon. Ki is fejezi nekem, hogy nem tetszik neki, hogy ő jobban az alkohol befolyása alatt van, mint én. De hát nincs mit tenni. Van, aki bírja és van, aki nem. - Ó, vannak azért nedves helyek, amit kedvelek, de a legtöbb tényleg az ellenségem – vigyorgok Joshra. Amikor meghozom neki a pólót megköszöni, én meg csak biccentéssel jelzem, hogy szívesen adom. Amint felveszi, elvigyorodok. A pólómban szegény úgy néz ki, mint egy tépázott kismadár, de egyszerre vicces, hogy elveszik a pólóban. Mikor leültem enni, már Josh evett. Jó volt őt nézni, hogy milyen jóízűen esik neki a kínainak és az is tetszett, hogy úgy eszik a pálcikával akárcsak egy profi. Ehelyett én evőeszközt szereztem magamnak, hiszen ha pálcikával eszek, akkor megbolondulok. Miután ezt ki is fejeztem neki, Josh elkezdett volna tanitani használni, de én csak bután pislogtam és megpróbáltam úgy enni. A végeredmény az lett, hogy mire számhoz emeltem a pálcikát azon már egy szem étel se volt. - Hát, lehet nem ezen a területen bánok jól velük… - pislogok Joshra, majd a szó hamar komolyra fordul. Csak hallgatom, ahogy arról beszél, hogy Max milyen veszélyes. Elég erősen démonizálja a jelenlegi párját. Nyilván egy faszkalap, de azért nem halhatatlan. Nem mindenható, ahogy én se. - Egyébként nem rossz ötlet, ha kicsinálnád. Segítek elásni – kacsintok rá, mintha viccelnék, pedig nem. Elég profi vagyok már a hullák elásásában. Ráadásul többféleképpen is el lehet tüntetni az ilyen tettek nyomait. Mikor továbbra is arról akar meggyőzni, hogy Max milyen veszélyes kezdem kicsit felhúzni magam és a kést, amivel eszek nézegetem, persze nem túl feltűnően. Majd megemlíti, hogy Max rendelkezik egy pisztollyal is. Én csak felnevetek. - Csak egy pisztolya van? – nevetek továbbra is. – Tudod, nem minden faszfej veszélyes, aki egy pisztollyal hadonászik. Azzal bánni is kell tudni. Ettől nem egy nagy ember, hogy vett valahol egy fegyvert. Ekkor felállok és a kést ujjaim közé fogva megcélzom azt a váza virágot, ami tőlünk nagyjából kettő és fél méterre helyezkedik el a szoba sarkában. Egy határozott mozdulattal eldobom arra a kést, ügyelve hogy senki ne sérülhessen meg. A kés egy darabig sebesen szeli a levegőt, majd puffanó hanggal áll bele a falba úgy, hogy a vázában lévő egyik virág fejét metéli csak le. - Ha Max ilyet nem tud csinálni, akkor nem tartok tőle – vigyorgok a kis erődemonstrálás végén. Mikor Josh rábólint, hogy segíthetek, egyből azt kérdezi, hogy mivel hálálhatna meg mindent. Egy pillanatig lefagyok. Pár másodpercnyi szünet után mondom csak meg az árát a segítségnek. - Azt kérem, hogy találkozzunk még. A társaságodat kérem cserébe.
Egyetértően bólogattam, mert igazából teljesen egyet tudok érteni vele. Először az étterem konyhája, majd pedig a zuhanyzó. Jobb is, ha az elkövetkezendő pár évben nem is megyek strandok, vagy tavak közelébe. Úgy tűnt, hogy Cainnek inkább az evőpálcika az ellensége, nem is kicsit. Igyekeztem megtanítani neki az alapokat, de ennek ellenére sem járt sikerrel. Nem akartam kinevetni, ezért inkább magamba tömtem még egy kis csirkét. - Még te sem érthetsz mindenhez. De vannak direkt, gyerekeknek tervezett pálcikák, egy olyat kéne beszerezned. - Szerintem jól állna a kezében, főleg egy rózsaszín. Tökéletesen passzolna a külsejéhez. - Nagyon vicces vagy. Ezzel csak az a baj, hogy akkor semmivel se lennék jobb, mint ő. Mondjuk Max-ből kinézem, hogy elásna engem. De inkább senki se ásson el senkit. - Ez még viccnek is rossz. Jó, tényleg tett durva dolgokat, de ettől még sose kívánnám a halálát. Neki is vannak szülei, testvérei. Nyilván ezt Cain sem gondolta komolyan, mert ennek még a gondolata is elég beteg. Azt hittem, hogy a pisztoly említésétől ha nem is ijed meg, de legalább meghökken. Erre elkezdett nevetni. Talán titokban ő is jól meghúzta azt a bort. Az értetlenség közepette azért rájöttem, hogy sok igazság van abban, amit mondott. Tényleg van fegyvere, de fogalmam sincs, hogy tudja-e használni. Amit Max mond, az úgy van, és kész. Egyszer sem kérdőjeleztem meg. Arra már nem volt időm, hogy az emlékeimben elmerülve rájöjjek, mennyi mindent látok irreálisan, mert előkerült egy kés. Még jó, hogy az alkohol hatása miatt kicsit később kapcsolok, és nem kezdtem el találgatni, hogy mit akar vele csinálni. - Tele vagy meglepetésekkel. - eleget simogattam ma már az egóját, ezért csak egy elismerő tapsot kapott. A pálcikákon kívül létezik valami, amit nem tud megcsinálni? - Mindent megszerelsz, és emellett még darts világbajnok is vagy? Így már értem, hogy miért laksz ilyen szép helyen. - Valóban nagyon ügyes, csak egy kicsit értetlen, amire még vissza is akartam térni, csak ez a késdobálás kissé bekavart. - Miért, ez nem elég? Oké, lehet, hogy nem olyan veszélyes, és előbb lőné le magát véletlenül, mint minket. De nem ez a lényeg. Ő nem normális. És akkor is féltenélek, ha egy gumibottal esne neked. Amíg akárcsak fél százalék esélye is van annak, hogy valami bajod lehet, parázni fogok. Ezért nem is tudott ezekről a dolgokról senki, kivéve persze Cheryl-t. Nem akartam veszélybe sodorni másokat. - Meg szégyelltem is magam, nem is kicsit. - Az én dolgom lenne, hogy odamenjek, de akkor lehet, hogy te segítenél neki ásni. - nevettem most én, mintha ez az ásós történet tényleg olyan vicces lenne. - Nem is értem, hogy miért mentem bele ebbe. Azt se akarnám, hogy te bántsd. Lehet, hogy csak beteg, és végül is ez az egész az én hibám is. Ha többet adnék neki, vagy nem is tudom...megváltoznék, akkor lehet, hogy ő se lenne ilyen agresszív. - Elmélkedtem, de ez sokkal logikusabban hangzott a fejemben. Ezt nem is ecseteltem tovább, mert így kimondva már én se tudtam követni magam. Sok mindent elmond a kapcsolatomról és rólam is az, hogy jobban aggódom egy régi, gimis ismerős biztonságáért, mint a saját "szerelmeméért", akivel több éve együtt vagyunk. S ezért bűntudatom van. El akarom hitetni magammal, hogy szeretem, de valahol mélyen tudom, hogy ez nincs így. Az egyetlen dolog amit érzek ha rágondolok, az a félelem és az undor. Más nincs. - Nincsenek kétségeim afelől, hogy ki kerülne ki a "harcból" nyertesen. - mosolyogtam már én is, mert nagyon bejön ez a hatalmas önbizalma. - De ettől még aggódhatok. Lehet, hogy otthon se lesz, és nem is kell találkoznotok. Vagy még meggondolhatom magam, és odaállhatok elé én. Majd meglátom, holnapig van időm. Amúgy ha nem említed meg, ami itt történt... - mutattam rá, majd rám, de direkt nem mondtam ki. - ...akkor talán nem is fog annyira kiakadni. - Ha Cain minden percet videóra vett volna, és azt mutatja meg Max-nek, akkor se tudnám kinézni belőle, hogy nekimegy. Már láttam megfutamodni, pedig azok az emberek inkább hajaztak rám, mint Cain-re. - Nem mintha rossz lett volna, sőt. Nagyon is jó volt. - Ez már egy sokkal kellemesebb téma, amit szerintem józanul se fogok bánni. Nemsokára eljutottunk odáig, hogy megkérdezzem mit kér cserébe. Mindenre fel voltam készülve, kivéve arra, amit mondott. - Tessék? - Ezután csak tátott szájjal néztem rá, mert nem tudtam, hogy mit mondjak. Azt hittem, hogy valami értékesebbet akar. Az egész este, vagyis inkább hajnal arról szólt, hogy kiderült mekkora egy szerencsétlenség vagyok az egész életemmel együtt. Szóval mást vártam. Hamar leesett, hogy most nem viccel, és ezt talán nem így kéne lereagálnom, hanem valami értelmes választ kéne adnom. - Ó. Te aztán kimondod, amit akarsz. - Én kérdeztem, de akkor is. Ennyire még a zuhanyzásunk előtt sem voltam zavarban, és ezt nem is igazán tudtam leplezni. Nem kért nagy dolgot, de nagyon meglepődtem rajta. - Hát...végül is találkozhatunk néha, vagy eljöhetek ide párszor, vagy többször. - Annyira kitaláltam már, hogy reggel valahogy kiosonok a házból, mert azt hittem, hogy ő is a bor hatása alatt van, és holnapra már újra félig-meddig idegenek leszünk egymásnak. Ezért gondoltam rá, hogy titokban lelépek, ami lehet, hogy bunkó húzás lett volna, de csak nem akartam, hogy kellemetlen legyen a reggel. Az evést úgy tűnt, hogy már ő is befejezte, és én nem szerettem volna megadni az esélyét annak, hogy a Max-problémák újra előtérbe kerüljenek. Utáltam, hogy itt sincs, mégis képes majdnem tönkre vágni a hangulatom. Plusz leesett, hogy rohadt késő van már, és ki tudja, hogy Cain mióta van ébren. - Ha gondolod és álmos vagy, akkor aludhatunk. Jézusom, mióta tartalak már ébren. Segítek elpakolni. - Engedély nélkül nem matatok, de annyi mindent tett ma már, na meg így gyorsabban végeznénk. Én még nem voltam álmos, inkább csak kimerült, és beütött a kajakóma.
Kezdőlap
