Az elmúlt években nehéz volt új barátokat szereztem. Először úgy voltam vele, hogy biztos én vagyok a béna, aki nem képes a normális emberi kommunikációra, de ez mostanra megváltozott. Direkt kerültem az embereket, csakhogy van néhány hely, ahol nem lehetek egész nap néma. Az egyik a munkahelyem, a másik pedig az egyetem. Ez a hét sem úgy indult, hogy én majd nagy haverkodásba kezdek, de egy nagyon kellemetlen és röhejes eseménynek köszönhetően gazdagabb lettem egy kedves ismerőssel. Baráttal, azt hiszem. Ahogyan általában az összes eddigi, úgy a szerda délelőtt is nyugalomban telt. Özönlöttek a vendégek, de ezt már megszoktam. Én lehettem a szerencsés kiválasztott, akinek foglalkoznia kellett a legidegesítőbb négy fős társasággal. Mindennel bajuk volt. A kajával, az italokkal, szerencsére a padlóval azért nem. A társaság egyik fiatalabbik tagja elég mérgesnek tűnt, és a fejét csóválva meredt a tányérján heverő halra. Régen se voltam valami jó konfliktuskezelő, utáltam veszekedni, de pincérként nem is igazán kellett vérre menő harcokat vívnom senkivel. Minden második mondatom egy "Elnézést, hölgyem" volt, azonban ettől az említett nő egyre idegesebb lett. Végül az egyik új pincér, Cheryl sietett a segítségemre. Próbálta elsimítani a dolgokat, és felajánlotta, hogy azonnal hoz egy másik halat. Aztán ekkora valami olyan történt, amire egyikőnk sem számított. - Nem kell. - szólalt meg a hölgy, akinek a mély hangja hallatán mindkettőnk szeme elkerekedett. A nő igazából férfi volt. Cheryl tekintetét kerestem, aki a száját tátva igyekezett valamit mondani, de képtelen volt megszólalni. Én meg annyira sokkot kaptam, hogy csak bámultam a mellettem álló szőkeséget. Egy idő után mindketten egymást néztük, és hangos nevetésbe kezdtünk. Ez nem egy olyan kulturált, kedves nevetés volt. Nem, Cheryl röhögése néha már röfögésbe váltott át, és a nap hátralévő részét a nőnek kinéző férfi esetének a kivesézésével töltöttük. Baszki. Tényleg azt hittem, hogy nő. Úgy is nézett ki. Ha nem szólal meg, akkor én a büdös életben nem jövök rá, hogy csávó. Így barátkoztam össze az ausztrál lánnyal, akivel nagyjából egyidősek vagyunk. Az éveken át, gondosan felépített hazugság folyamom Cheryl-nek és a pár üveg vodkának köszönhetően egy este alatt megsemmisült. Ezért nem iszom, mert olyankor túl őszinte vagyok, és ez még a részegségem legenyhébb mellékhatása. Másnap se tudtam kimagyarázni. Látta a sérüléseimet, és egyik alkalommal, amikor elvileg haza kellett volna vinnie, választás elé állított. Vagy a rendőrségre megyünk, vagy a kórházba. Nem lennék a barátja helyében, mert elég furcsa nőszemély, de nagyon bírom. Hála az égnek megelégedett a kórházzal, de azóta sem hagyott fel Max és a kiherélés emlegetésével. Néha el tudom terelni a témát, és olyankor az ő szerelmi életéről beszélünk. A férfi-nő incidens óta egy "Töke van a menyasszonynak" tábla díszeleg az öltözőszekrényemen Cheryl jóvoltából. Nem haragudtam rá, mert őt ismerve ennél sokkal durvább szövegek is felkerülhettek volna oda. Kinézetre olyan aranyos, apácás beütése van, de amikről beszél velem....jézus. Én ehhez túl prűd vagyok, ami furcsán hangzik, hiszen Max-el élek. Ma épp Cheryl szülinapja miatt kellett elvánszorognom a plázába. Utálok kimozdulni, de muszáj lesz vennem neki valamit. Kiválasztottam a legbénább, legelhagyatottabb plázát, ahol nincs akkora tömeg. Mondjuk Manhattan-ben hol nincs tömeg? Ha már ott jártam, gondoltam veszek a parfüm mellé pár fájdalomcsillapítót is. Ezek a recept nélküli izék nem hatnak, de nem volt kedvem megint orvoshoz mászkálni. Abból úgy is az lenne, hogy Max újból rám szállna, és lecseszne amiért ilyen "szarokra" költöm a pénzem. Azt se tudhatja meg, hogy átmegyek az egyik barátomhoz, mert tombolna. A bevásárlást fél óra alatt letudtam, a parfüm mellé vettem még pár pénisz formájú nyalókát, amiket a szatyor legaljára passzíroztam be, hogy még véletlenül se lássa meg senki. Ez volt az utolsó alkalom, hogy ilyen boltokba mentem be. Olyan beteg. Lusta voltam lépcsőzni, ezért inkább a liftet választottam. Először fel se tűnt, hogy rajtam kívül más is tartózkodik idebenn. Túlságosan elmélyültem a gondolataimban. Aztán amikor oldalra néztem esett le, hogy egy férfi, egy öhm..nagy férfi ácsorog a liftben. Ismerős volt az arca, de nem tudtam rájönni, hogy honnan. Igyekeztem nem túl feltűnően megbámulni. Mintha már találkoztunk volna valahol. Közben a szatyor fülét szorongattam. Egy szatyor, ami tele van farkakkal. Féltem, hogy elejtem, de már csak pár másodperc kellett ahhoz, hogy leérjünk az alsó szintre. Csakhogy sose érkeztünk meg. A lift hirtelen megállt, és a lendülettől majdnem seggre zuhantam. Rémülten lapultam a falhoz, miközben a szívem ezerrel vert. - Meg fogunk halni? Meg fogunk halni. - beszéltem inkább magamhoz, mintsem az idegenhez. Alig kaptam levegőt, és éreztem ahogy eluralkodik rajtam a pánik.
Mindig utáltam pingvinnek öltözni. Abban az esetben nem volt igaz, a pingvin jelző, de nem szokásom nagyon elegánsan öltözni, ám most egy felettesemmel beszéltem a legutóbbi megbízásról. Könnyen ment, ráadásul egész jó pénzért. Már egy éve vagyok ebben a pozícióban, de nagyon jó pénz jár vele, viszont cserébe a kés a torkomon van. Ha engem lekapcsol a rendőrség, legyek bárhol megtalálnak, és mielőtt vallanék megölnek. Ügyesen varrják el a szálakat, ezt tudom, elvégre pont ezt a munkát végzem. Egy hosszú húsz percet töltöttem el azzal a bizonyos „Lassú” Joe-val. Hogy miért lassú? Mondjuk mert kétszeres lassításban beszél. Idegőrlő, de mégiscsak tőle kapom a pénzt. A borítékkal a zsebemben indulok el a plázába, hogy a barátnőmnek, akinek a jövőhéten lesz a születésnapja megvegyem az ajándékokat. Nagy lelkesedéssel teszem, hiszen imádok, mindig is imádtam vásárolni. Persze sok marhaságra költöttem el a pénzem, kivéve a tetoválásaim. Nem is számolom már mennyit varrattam magamra - aki akarja az megszámolhatja – de a lényeg, hogy már pár lakás ára fent van a testemen, és jópáré meg ajándékokba lettek fektetve. Most nem is szállok el nagyon, elvégre most csak 24 lesz, azonban egy történet fűződik a 24-hez. Egy borús, átborozott este megszólalt a baráti társaságból a nőcske, hogy: „Ha nekem 24 éves koromig nem lesz pasim, akkor egy 24 cm-s dildóm lesz életem végéig!” És hamarosan eljön a nap, és még csak szerelme sincs a drágának. Hamar egy illetékes üzlet felé veszem az irányt, és pár perc múlva ott figyel a táskám alján. ott is elcsesztem jó pár percet az életemből, ugyanis előttem meglehetősen nagy sor állt. Lehet szexshopot kellett volna nyitnom? Elvégre elég sok ember megfordul és vásárol is rendesen. Lehet tényleg ebben van üzlet. Mondta volna valaki ezt nekem pályaválasztáskor, de egy rohadt szót se szolt róla senki. Kicsit átverve érzem magam, szerencsére kevésbé, mint amikor teológiára jártam. Jó volt az, de ott nyilván, ha kiderült volna, hogy a barátosnémnak veszek dildókat akkor kinéznek engem. Ráadásul az életmódom, a bulizás, már-már hedonizmus. Szintén nem egy keresztény érték. Már magam előtt látom, ahogy ajándékbontás lesz a partiján. Ott ülünk vagy harmincan, és akkor az én ajándékomhoz érünk. Feszült mosoly az arcomon, ahogyan nagy érdeklődéssel tépi le a csomagolást. Feszült csend, majd óriási röhögőgörcs uralkodik el rajta is, meg rajtam is. Biztosan így lesz, érteni fogja a poént. Egy pláza felé tévedek, hogy vegyek magamnak pár ruhát, esetleg meg is ebédeljek, hogy este nyugodtan mehessek dolgozni, és ne haljak éhen az pult mögött. Beszállok a liftbe, hogy a kívánt szintre jussak. Csak ketten voltunk a liftben egy fiúval, aki ismerős volt, de nem tudtam hova tenni. Csak abban reménykedtem, hogy nehogy egy régebbi partnerem legyen, mert elég ciki lenne, ha őt nem ismerném fel. Ezt a gondolatot el is hessegetem, hiszen az milyen lenne már?! Tuti felismerném, ha már együtt lettünk volna. Vagy nem? Ki tudja?! Előveszem a telefonomat, és reagálok a haverom által küldött mémre. Egész jót vigyorgok rajta, hiszen egymás között csak úgy dobáljuk az LMBTQ-s mémeket. Olyan sokat gyártottunk is már egymásnak, hogy az fantasztikus. Kedvenc ilyen mémem az rólam készült, de elég belsős poén. Közös problémánk, hogy a netes ismerkedéssel mindig idiótákat fogunk ki, és erre van egy rémült képem felé vágva, hogy: „Amikor rendesnek tűnik a srác, és hirtelen kiderül, hogy sírásó és hazaviszi a pácienseket.” Amikor elkészítette egy órát szakadtam rajta. Gondtalan telefonozásomat megszakítja, hogy a lift hirtelen megáll. Ekkor a másik közlekedőre nézek, aki elég fiatal. Elmúlt már egyáltalán 20? Jobb esetben igen. Teljesen bepánikolt. Hazudnék, ha én azt mondanám, nem voltam ideges, de talán ez kicsit túlzás. Elvégre ez csak egy lift, a nyílt utca veszélyesebb, és egyszer úgyis jönnek a karbantartók. Meg is nyomom a jelző gombot, hogy tudják a hibát, így hamarabb is elkezdhessék azt elhárítani. Közben a jobb fülembe csak a pánikoló, kisgyerekként viselkedő fiút hallom. Szinte gúnyosan elmosolyodom, hallva, hogy halni készül. Mikor felé fordítom az arcom letörlöm a mosolyt. - Hé, öcsi, próbálj megnyugodni. Nem lesz semmi baj, már meg is nyomtam a vészjelzőt, már jelzett a központnak. Csak pár perc lehet maximum. Biztató mosolyt varázsolok az arcomra. Persze én is ideges vagyok. Ki ne lenne az? Nem szeretek bezárva lenni, de eloszlatom a félelmeim gyorsan. Minden hülyeségen kezdek el agyalni. A fejemben folyamatosan megy a: „Mózes 5, Józsué, Bírák, Ruth, Sámuel 2, Királyok 2, Krónikák 2…” kis gyors mondóka az Ószövetség könyveivel. Az ilyen kis vicces marhaságokat nagyon jól megjegyeztem. A professzorom kicsit különc volt a teológián és ezt megtaníttatta velünk, minden előadás előtt ezt elhadarta. A fiú felé nyújtom a kezemet. - Cain O’Connor vagyok. Téged hogy hívnak? Próbálom lekötni a figyelmét.
Örültem, hogy a bevásárlás végeztével elindulhattam hazafelé. Utálok kimozdulni, ha tehetem akkor munka után is rögtön hazamegyek. Cheryl mellett ez mostanság nem megy olyan könnyen, de én inkább ülök otthon, mint egy bárban. Max már attól is idegrohamot kap, ha valaki olyannal telefonálok, akit nem ismer. Sőt, mostanában már az is zavarja, ha a szüleimmel beszélek. Pedig azt hittem, hogy őket legalább kedveli. Az egyetemnek se örül, mondjuk onnan lehet, hogy ki is lépek. Max szerint túl vagyok hozzá, és igaza van. Plusz ha nem kell tanulnom, akkor többet tudok dolgozni, szóval végül is tök jól járnék vele. Ezek a gondolatok jártak a fejemben egészen addig, amíg meg nem álltunk út közben. Nincsenek fóbiáim, azonban sok horrorfilmet láttam, és tudom, hogy ezek a liftes balesetek hogy végződnek. Nem érdekelt, hogy totál hülyét csinálok magamból, mert egyedül csak a félelemre tudtam koncentrálni. Öcsi? Felkaptam a fejem a furcsa megszólításra, és próbáltam feldolgozni, hogy mit magyaráz az illető. Nagyon durván lefagytam, és beletelt egy kis időbe mire felfogtam, hogy miről is beszél pontosan. - Veled már többször is előfordult? - céloztam erre az egészre. Nem voltam benne biztos, hogy pár perc alatt kiérnek, addig még simán lezuhanhatunk. Furcsálltam, hogy csak így hozzám szólt. Mármint biztos ez a normális, ha valami ilyen történik, de én ritkán beszélek idegenekkel. Mellesleg ő pont úgy néz ki, mint aki belép egy meleg bárba és mindenkit lelő. Lehet, hogy őrült, ki tudja. Igaza van Cheryl-nek, hogy mindenkiben Max-et látom, de nem tehetek róla. Az akcentusából ítélve nem amerikai. Szívás lett volna, ha nem beszél angolul, és némán álltunk volna egymás mellett. Amint elmosolyodott gyorsan elkaptam a tekintetem róla. Eszembe jutott, hogy felhívhatnám a barátomat. Őt ismerve kiröhögne, vagy fel se venné. Elvileg dolgozik, vagy valami egészen mást csinál, de csak este ér haza. Valójában nem izgat, hogy kivel van, mert addig sem velem foglalkozik. Bárcsak legalább néha megkérdezné, hogy akarom-e...szép álom. Az öltönyös férfi nemsokára bemutatkozott, és ekkor újra őt, aztán a kezét néztem. Értetlenül pislogtam, mint aki nem tudja, hogy mit kell ilyenkor csinálni. - Ismertem egy Cain nevű embert, nagyon utáltam, egy idióta volt. - motyogtam halkan. Nem akartam megsérteni, nincs semmi bajom vele, csak ez így hirtelen beugrott. - Bocsnánat. - ráztam meg a fejem, és kezet fogtam vele. A lehető leggyorsabban csináltam, mert a kézfejem így is nagyon fájt. Néhányszor találkozott a fallal. - Joshua. - mosolyodtam el halványan. Eszem ágában se volt a teljes nevemet elárulni neki. Együtt halunk meg, legyen neki ez is elég. - Szerencséd van, alkalomhoz öltöztél, rögtön mehetsz is a koporsóba. - nevettem fel kínosan. A humorérzékem nem a legjobb, azt se tudtam, hogy miről beszélek. - Ne haragudj, nem gondoltam komolyan, csak ez a halál dolog rossz hatással van rám. - igen, idegenekkel bunkózom olyankor. Csak haza szeretnék jutni, lehetőleg élve. Reménykedve pillantottam a lift ajtaja felé, hátha Cain-nek lesz igaza, és pár perc múlva megérkezik a segítség.
Amikor a szemeiben megláttam a saját arcom, felismertem őt. Alig változott valamit, talán nagyobb mértékű férfiasodás indult meg a testében. Még nem voltam teljesen biztos, csupán amolyan háromnegyed részben. De abban a pillanatban megbizonyosodtam, mikor elmondta a nevét, sé hogy utált egy Cain nevű embert. Igen, ez a fiú Joshua Müller, vagy netalán Miller? Nem tudom, ennyi év után ennyi tévesztés bőven elfogadható. - Nem, nem szoktam sokat, de már történt, hogy bennragadtam. Ne aggódj! – mondtam kissé elkalandozó tekintettel, hiszen nem ott volt az agyam a beszélgetésben, már visszaemlékeztem. Láttam magam előtt a rémült arcát, ahogy feltoltam a falra. A lábai megemelkedtek a földtől. Jó erzés volt kicsit elbeszélni a fejével. Különösebben nem bántottam, nem ütöttem meg, egyszerűen felemeltem és ráijesztettem. Már akkor is elég magas voltam és izmos is, nem olyan, akit egy normális diák magára haragít. Idősebb vagyok tőle vagy kettő-három évvel, mégis akkor megrongálta a kocsimat. Rózsaszín festékkel mázolta le a szélvédőt és az oldalába belekarcolt egy sértő szöveget. Csak annyi maradt meg, hogy a farkam létezését kérdőjelezte meg. Csend volt a folyosón, amikor a háta csattant a falon, és közöltem vele valami olyasmit, hogy: „Ha ennyire érdekel, akkor kapd be!” és ezzel leszedve őt a falról löktem rajta egyet. Természetesen elesett, de semmi baja nem lett. Azért kellett neki az egész balhé, mert néha kicsit beszóltam a haverjának? Nem is csináltam semmi komolyát, igaz akkoriban én is elég seggfej voltam. - Igazán? Biztosan nagy rohadék volt. És nem kell bocsánatot kérned – kezdek el együttérezni minden színészi tehetségemet bevetve. – Én is ismerek olyan embereket, akiket annyira utálok, hogy itt helyben ütni tudnám őket. Gondolom neked is ilyen ő. Mit vétett ellened? Ismeretlenként érdeklődök Joshuától. Ilyenkor megfordul a fejemben, hogy tényleg egy szemét vagyok, hogy nem mondom el, hogy pont én vagyok az a Cain? Lehet, de ez így olyan szórakoztató. Halkan nevetek a humorán. Mindig kedvemre való volt a morbid humor. Egy feketepont ki van törölve abból a bizonyos füzetből. Lehet csak stressz hatására ilyen morbid, de érdekes egy figura. - Szeretek felkészülni. Persze ez nem ma fog megtörténni. Nem ám, ez csak ez lift, hogyan halnának bele pár percbe közösen? Nem lesz ebből semmi baj. - Josh, ha becézhetlek, nem lesz semmi baj Múltkor is perceken belül kiértek. Bizony, kellemetlen helyzet volt, majd bepisiltem, mire kiértek. Olyan gyorsan még sosem haladtam mosdó felé. Kezd öltönyben meleg lenni a liftben. Leveszem az öltönyt és kigombolom a mandzsettámat az ingemet, a nyakkendőt is leveszem. Így látszik jópár tetoválásom, de csak egy morzsa a nagy egészből. - Amúgy itt laksz Manhattanben? Gyűjtöm róla az információt, hátha tudunk egy jót beszélgetni.
Nem bírtam rájönni, hogy honnan ilyen ismerős. Talán az étteremben találkozhattunk, ez a legvalószínűbb. Úgy tűnt, hogy nem áll szándékában feldarabolni, és velem ellentétben nem esett kétségbe. Az lett volna az igazán ijesztő, ha ő kezd el pánikolni és addig veri a liftet, amíg tényleg le nem zuhanunk. Jó, ez lehet, hogy fizikai képtelenség, de ha a lift meghibásodott, akkor bármi megtörténhet. - Jó, megpróbálok. - feleltem egy bólintás mellett. Fura, hogy nem is ismerem, mégis segített, hogy ilyen nyugodt tudott maradni. Már nem úgy vettem a levegőt, mint aki épp most futotta le a maratont, és a szívem se akart kiugrani a helyéről. Jobb is így, nehogy elfogyjon a levegőnk. Nem akarok megfulladni, az még a zuhanásnál is rosszabb. A kezemben lévő szatyrot a földre tettem, muszáj volt valamit csinálnom az egy helyben való ácsorgás helyett. Soha többé nem utazom lifttel. Soha. Elég volt. - Igen, eléggé. Oh, oké, bocsi. - feleltem mosolyogva. Magamban a szemeimet forgattam, mert megint bocsánatot kértem. Ez már a szokásommá vált, és nem tudom abbahagyni. A kérdése hallatán egy pillanatra elgondolkodtam. Alig ismerem, azonban ha beszélgetünk, akkor addig sem az jár a fejemben, hogy milyen magasan vagyunk. Aztán ez nem is olyan személyes téma, amiről sose akarnék beszélni. Azt a másik Cain-t nem akartam megütni, de néhányszor eljátszottam a gondolattal. Semmi esélyem se lett volna ellene, a verekedés nagyon nem az én asztalom. - Ellenem annyira semmit, vagyis leginkább a haverjaimat bántotta a gimiben. Ismered azokat a filmeket amikben van egy izmos görény, aki a kicsiket terrorizálja. Na ő pont ilyen volt. Csak a nála gyengébbeket piszkálta, ezért utáltam annyira. - sóhajtottam. Most hogy belegondolok nagyon hasonlít Max-re. Ha most találkoznának, még haverok is lehetnének. Egyszer Max és én elmentünk egy tök átlagos bárba, ott voltak a munkatársai is. Később belénk kötött egy eléggé beállt fazon, pont a barátomat szemelte ki. De Max ahelyett, hogy megvédte volna magát, megvárta, amíg a haverjai intézik el a csávót, aki jóval nagyobb volt nála. Cain is ugyanilyen volt. Persze őt egyszer se láttam elfutni, de mivel mindig a fiatalabbakat pécézte ki magának, ezért ezt szűrtem le belőle. - Elég töketlen egy ember volt akkoriban, ezért én is a kevésbé férfias utat választottam, hogy megszívassam. Elég gyerekes húzás volt, de akkor úgy gondoltam, hogy megérdemelte. - tettem hozzá. Aznap Joey a házunk előtt várt, és könyörgött, hogy ne menjünk be a suliba. Elvileg Cain nem verte meg, de akkor is félt tőle. Így jött az az ötlet, hogy locsoljam meg egy kis rózsaszín festékkel annak a hülyének az autóját. Először a kerekeket akartam kilyukasztani, de a gimiben se voltam az a tipikus vérszomjas fajta. Hiába utáltam a faszit, nem az volt a célom, hogy kórházba kerülje, vagy még rosszabb, hogy meghaljon. Elég ciki, hogy gimis koromban sokkal bátrabb voltam, mint most. Azóta a festékes dolgot is megbántam. Drága kocsi lehetett, és akár ő vette, akár a szülei, nem kellett volna megtennem. Utálom, amikor az emberek miattam kerülnek bajba. Többször is eszembe jutott, hogy mi lenne, ha Max végre börtönbe kerülne. De utána mindig beugrott, hogy mit gondolnának a testvérei, a szülei. Elvesztenék a családtagjukat, miközben Max az én hibámból ülne évekig egy cellában. Egyszer miután megvert azt mondtam neki, hogy feljelentem. Elvitt a rendőrségre, és vigyorogva közölte, hogy menjek csak be. Az ajtóig jutottam, aztán visszafordultam. Nem csak amiatt, mert féltem tőle, hanem mert utáltam volna magam, ha tönkreteszem az életét. - De nem minden Cain ilyen hülye. - zártam le mosolyogva a témát. Utána rögtön el is komorodtam. Minek vigyorgok ennyit? Örültem, hogy nem nézett idiótának a fura viccem miatt. Még nevetett is, én pedig zavaromban a földön heverő szatyrot bámultam. - Ezt én is remélem, nem akarok lemaradni az ismerősöm szülinapjáról. - feleltem kedvesen. Idegesített, hogy ilyen gyorsan meg tudott nyugtatni, de legalább már nem vagyok az ájulás határán. - Csak nyugodtan, úgy is mindenki Josh-nak hív. Nem tudom, én láttam olyan videót, ahol túl későn értek ki. - az alsó ajkamat harapdálva idéztem fel a videót. Utálom a lifteket, de azért ilyeneket nézek, nagyon értelmes. Már épp elkönyveltem, hogy minden oké lesz, de ekkor Cain elkezdett vetkőzni. Nagyokat pislogva léptem hátrébb. Nem értettem, hogy mi történik. Szerencsére nem dobta le az összes ruháját, csak az öltönyét vette le és az ingét gombolta ki. Nem igazán szoktak félmeztelen férfiak lenni körülöttem, kivéve azt az egyet, akivel együtt élek. Túl feltűnő lett volna, ha direkt nézek másfelé, ezért halványan mosolyogva figyeltem a műveletet. Kicsit el is terelődött a figyelmem, mert nem esett le, hogy kérdezett valamit. - Mi? - kaptam fel a fejem. - Ja, igen, itt lakom, de csak pár hónapja költöztünk ide, azelőtt Londonban laktunk. - Mindig többesszámban beszélek, ha rólam van szó. Mintha már nem is egy különálló személy lennék, hanem egy izé, ami Maxhez tartozik. - És te? Biztos valami fontos dolgod van, ha így kiöltöztél. - csak remélni tudtam, hogy nem egy temetésre igyekezett.
Összefont karral nézem a fiút, és helyeselve biccentek. Nem szeretném, ah feleslegesen izgulna. Egyszerűen nincs szükségem arra, hogy itt pánikoljanak. Sose voltam jó az emberek megnyugtatásában, pláne ilyen helyzetben. Ha eleve fél a lifttől miért szállt be? Ja, hogy a mozgólépcsőn végig kellett volna állni a sok ember között? Hát aranyom ez van, de legalább akkor nem félsz, hogy nem jutsz ki élve egy nagy fémkoporsóból. Csupán abban reménykedek, nem csak megpróbál, hanem meg is nyugszik egy kicsit. Magam se vagyok a legnyugodtabb, én se szeretek bezárva lenni, de nincs mit tenni. Aki nem nyugszik bele a helyzetekbe, azt felörli a stressz. Hogy ezt a bölcsességet miért mondom ilyen nagy biztonsággal? Mert magam is sokat hallottam, mert én se szeretek belenyugodni a dolgokba, de ezzel tényleg nem tudok mit kezdeni. Mikor mondtam neki, hogy nem kell bocsánatot kérnie, ismét megteszi. Én csak sóhajtok egyet, mintha fájna valami és kuncogok. Tényleg fájt, hiszen ez a sok bocsánatkérés leszívja az energiám, de elnézem neki. Ilyen állapotban az is csoda, ha pár normális szót ki tud ejteni a száján. Majdnem a képébe röhögök, ahogy rólam beszél. Olyan egy szemét vagyok, hogy nem közlöm vele, lehet meg kéne tennem? Áh, dehogy, elvégre egy izmos görény vagyok. Persze nem az ő hibája, hogy így gondolja, tényleg az voltam akkoriban. Nem is vagyok büszke arra az énemre, de ez azért kissé túlzás, hogy más is így látja. Mármint részemről van ez a túlzás, hiszen néha tényleg ritka egy seggfej voltam. - Oh, az ilyen alakok tényleg megérdemelnék, ha bevernék a fejüket. Azzal nincs semmi baj, ha nem férfias úton vannak szivatva, hiszen az ő piszkálódásuk se éppen férfias. Rengeteg hozzá hasonlót ismerek én is, bár engem sose piszkáltak. – kuncogok. Hiszen tényleg nem, én voltam a seggfej, aki piszkálta a többieket. Én voltam, akitől féltek. Volt pár ember, aki rettegve ment suliba miattam. Nem voltam különösebben agresszív, csupán élveztem, ha félnek. Nyilván erről apám szóbeli inzultálása tehetett. Emlékszem Josh haverjára is. Akkoriban az volt a kifogásom ellene, hogy keménynek hitte magát. Párszor keménykedett a csajoknak a szemem láttára, és annyira szánalmas volt, hogy rászálltam. Nem a legjobb módja a nevelésnek, de én megpróbáltam. Igaz, soha többé nem bántottam utána senkit. Főleg azért, mert amikor apám meglátta azt a kocsit, akkor levette a szíját, és otthon úgy elvert vele, hogy még most is érzem, ha rágondolok. Jogosnak tartom, hiszen tudta, hogy a gyökér viselkedésem miatt dekorálta ki valaki a járművem. Ellenben apu mindig is agresszív volt velem, bár nem vert folyamatosan, hiszen az kitudódott volna és „mit szólnak a szomszédok, ha megtudják” felfogású ember volt. - Jól gondoltad, ha utána kicsit visszavett akkor megérte a rongálás. Persze abból neked nagy bajod is lehetett volna, ha beperelnek. Szóval, ha máskor ilyet akarsz tenni, csak óvatosan. Nem lettek beperelve, pedig akik ismerték az akkori helyzetet kettőnk között, akkor az sejtette, hogy ki volt az. Én is biztos voltam benne, de miután apám jól elvert pont leszartam azt az esetet. Előveszem a telefonom, hogy megnézzem tudok-e valakit hívni, hiszen a segítség még mindig nem jön, de a liftben egy csepp térerő se volt. Ahogy feloldottam a telefonom, Josh láthatta az LGBTQ+ szín hátterem. Nem titkolom én, hogy mi a helyzet velem, miért tenném? Aki üldözni akar érte, az lesz üldözve általam. - Igen, egész sok Cain normális. Elvégre csak maximum a testvérünket, Abelt öljük meg. – Vigyorgok a saját kis egyáltalán nem vicces poénomon. Az általában ott figyel a mondatomban, persze nem nyomom meg különösebben. Nekem van csak jelentősége, hogy én nem vagyok általános. A lift pislákoló lámpáját nézek. Idegesítően vibrál a fénye, már fontolgatom magamban, hogy valahogy inkább kiütöm a lámpát. Kezd fájni miatta a fejem, nem hiszem el, hogy eddig ez mást nem idegesített. - Biztosan oda fogsz érni a születésnapjára, és Josh. Ha még egyszer a lift lezuhanását említed, az Úr legyen a tanúm, hogy beragasztom a szád. Rámordulok, persze nem olyan agresszívan, csak ezt kihozta belőlem. Persze nem tenném meg, de jó, hogyha tart egy kicsit. A rettegésre ezek szerint még mindig képes. Én már rég féltem utoljára valamitől ekkora mértékben. Párszor süvített el a fejem mellett lövedék, utána rájössz, hogy mindaz, amitől féltél semmiség. Kivéve egy dolog, de azt ne említsük, attól a valamitől nyomós okom van félni. Figyelem, ahogy beszél. Annyit vigyorog, hogy az már nekem kezd kínos lenni, főleg, amikor elkezdem kigombolni az ingemet. De muszáj megtennem, hiszen majd megsülök az ingemben. Elég sűrű szövet, pillanatok alatt melegem lesz benne. Amikor észreveszem, hogy néz, csak rákérdezek. - Tetszenek a tetkók? – Hát persze, a tetoválások… nyilván. – Költöztetek? Te és a szüleid? Vagy van párod? Elkezdem a kérdésekkel bombázni. Aprót mosolygok, majd válaszolok. - Munkaügyben jártam, illetve barátom születésnapjára vásároltam be.
Érdekes, hogy ezzel a sráccal többet beszéltem az elmúlt öt percben, mint az összes embert együttvéve ebben a hónapban. Oké, Cheryl a kivétel, de őt egyszerűen képtelenség ignorálni. Ha nem írok vissza neki, akkor elég durva képekkel kezd el bombázni. Nagyon beteg, de talán pont a merőben eltérő személyiségünk miatt jövünk ennyire jól ki egymással. Mellesleg tisztában vagyok azzal, hogy csak ellenőrzi élek-e még. Isten ments, hogy egyszer ő és Max találkozzanak. Kinézem belőle, hogy felkapja az egyik kést és nekiront. Az kéne még, hogy brazil szappanopera legyen az étteremből. Én csak azt akarom, hogy legyen egy kis nyugi körülöttem. Semmi más nem kell. Kivéve talán egy pár tűzoltók, akik megmentenek minket. Cain szerencsére nem hajléktalan, így nem is bűzlik. Nem mintha bajom lenne az otthontalan emberekkel. Sokuknak adtam már pénzt, de egyszer az egyikük elkezdett követni. Próbáltam úgy tenni, mint aki nem ért angolul, és az összes spanyol tudásomat bevetve kezdtem el idiótaságokat halandzsázni. Pechemre ő tényleg tudott spanyolul. Aztán egy másik alkalommal pénzosztogatás helyett szendvicset vettem az egyik koszos öregembernek, de köszönet helyett fejbe dobott vele. Legközelebb vodkás üveget kap, ami vízzel lesz megtöltve. Kicsit rosszul éreztem magam, amiért egy olyas valakit beszélek ki, aki nincs itt, hogy megvédje magát. De belegondolva abba, hogy Cain mekkora egy szemét volt, részben megérdemli amit most kap. A nevével meg nincs bajom, sőt. Joey és én ő róla neveztük el a Sims-ben az első lakót. Utána titokban megcsináltam Joey-t, és egy könnyű trükkel Cain teherbe ejtette. Született is egy gyerekük, de az igazi Joey annyira kiakadt, hogy törölnöm kellett az egészet. Kár, mert még kutyákat is csináltam nekik, két uszkárt és egy csivavát, mert ezek mentek a legkevésbé Cain hülye fejéhez. - Jó, ez azért túlzás. Sose akartam, hogy kórházba kerüljön, vagy hogy bármije is betörjön. Engem se piszkáltak. - jelentettem ki határozottan. Legalábbis annyira nem, inkább a haverjaimra voltak rászállva. Őket igyekeztem megvédeni, de én nem voltam az kimondott a balhézós típus. Egyszer részegen mentem be az első órára, és a szék helyett a tanár ölébe ültem. Az elmúlt években általában kerültem a bebaszást, mert Max-nek az az egyik mániája, hogyha úgy tartja kedve akkor leitat, és úgy erőszakol meg. Nem nagyon számít neki, hogy elájultam, vagy sem. - Amúgy sejtettem, nem is úgy nézel ki, mint akit bárki is bántani akarna. - tettem hozzá az elgondolkodásom után. Törpének érzem magam mellette, de ez a Gimli mód jelenleg egyáltalán nem feszélyez. Ha lezuhan a lift, akkor gyorsan ráugrom. Ha Cheryl megtudja, hogy egy ilyen kinézetű emberrel szorultam be a liftbe, akkor az elkövetkezendő hónapokban ezzel fog szívatni. - Nem, azóta már megkomolyodtam. Azt is megbántam, hogy akkor szétbarmoltam a kocsiját. És tudom, hogy feljelenthettek volna, bár attól jobban féltem, hogy Cain kibelez. Akkora egy gyökér volt, nem is értem hogy került be a gimibe. De ne aggódj a te kocsid biztonságban van. - nevettem fel kínosan. Már ha van autója. Hülyét csinálok magamból, de jó. - Tényleg ne érts félre, nem vagyok bűnöző. - mentegetőztem. Nem mintha izgatna, hogy mit gondol rólam, de akkor se higgye, hogy szabad perceimben rózsaszín festékkel a kezemben járom a várost ártatlan járművek után kutatva. Bunkó dolog a leskelődés, de nem tudtam nem észrevenni Cain mobiljának a háttérképét. Leesett állal bámultam a telót, majd gyorsan magamhoz tértem. Erre nem számítottam. Úgy néz ki, mint aki kövekkel a zsebében megy el egy Pride felvonulásra, hogy megdobálja az embereket. Eh, nem vagyok jó emberismerő. Na sebaj, amúgy is túl jól nézett ki ahhoz, hogy hetero legyen. Mondjuk engem egyáltalán nem érdekel. Reméltem, hogy nem vette észre a hirtelen döbbenetet az arcomon, nem állt szándékomban megbántani. - Milyen igaz. - mosolyogtam én is. - Még jó, hogy nekem nem elátkozott nevem van. - és valóban. A Joshua héber eredetű név, és azt jelenti, hogy "Az Úr az én üdvösségem". Emellett azt hiszem egy ilyen nevű ember vitte a népet Kánaánba, de nem biztos. Életemben nem olvastam a Bibliát, lehet hogy teljesen összekeverem a dolgokat. Ha létezik Isten, akkor elég gonosz ember lehettem előző életemben, hogy most emiatt Max-el büntet. Cain poénján nem tudtam nevetni, de túlságosan nem is tudott vele megijeszteni. Rosszabb dolgokat is átéltem már a szám beragasztásánál, persze ez nem azt jelenti, hogy örömmel hagynám neki a ragasztózást. - Vallásos vagy? - kérdeztem kedvesen. - Nincs is nálad ragasztó. - vontam meg a vállam. Azért tettem egy lépést hátra, és így már teljesen a lift ajtajához préselődtem. A hasam közben eszeveszettül korgott, ennem kellett volna a vásárlás. Nem tudhattam, hogy be fogok ide ragadni. Az egy helyben való ácsorgástól a lábamon lévő sérüléseket még erősebben éreztem, de eltereltem a figyelmem, és inkább a mellettem állóra koncentráltam. - Aha, nem rosszak. - bólintottam. Nem látok belőle sokat, de az a bőrfelület amit az ing már nem takar, az tele van tetkókkal. Durva. - Van valami jelentésük is? - próbáltam elterelni magamról a témát. Féltem, hogy ki fogunk itt kötni. Mint mindenkinek, neki is hazudni akartam, hogy nem barátnőm, hanem barátom van. Nem csak azért, hogy elkerüljem a homofóbok gyökérségeit, hanem így senki se rakja össze, hogy honnan vannak a sebeim. De Cain nem hetero, szóval ez megnehezíti a helyzetem. - A barátn...ommal. A barátommal költöztünk ide, a szüleim Londonban maradtak. - hadartam gyorsan. - Kapott egy kihagyhatatlan álláslehetőséget, és vele jöttem. És érted aggódik otthon valaki? - kérdeztem vissza. Rossz irányba kezd elkanyarodni ez a beszélgetés, jobb lenne ha most nem rólam, hanem ő róla beszélnénk. - Na és jól sikerült? Bocsi, nem akarok tolakodó lenni. Bocsi, hogy megint bocsiztam. - forgattam a szemem. Annyira szánalmas vagyok, remélem hamar kiszednek innen minket és a föld alá süllyedhetek. - Ilyen kezekkel biztos nem egy játékboltban dolgozol. - sóhajtottam. Ennél már tényleg nincs lejjebb. Már akkor is látszott, hogy milyen izmos, amikor még rajta volt az öltöny. Most meg a kezeiről beszélek. Istenem. Ebbe a plázába se jövök többet, nehogy összefussak vele. Majd elmeséli a barátainak, hogy találkozott egy fogyatékos emberrel, aki hülyeségeket beszélt. Éreztem ahogy egyre jobban elvörösödöm, közben az egyik kezemet a hasamra tettem, hogy valahogy tompítsam a korgást. Ez fizikai képtelenség, de valamit csinálnom kellett, hogy ne sírjam el magam a bénázásom miatt. - Én is egy születésnapra tartottam, most vettem meg az ajándékokat a kollégámnak. - Szegény Cheryl, megromlanak a farkai.
A lift padlóján ülve felhúzom a két térdemet, és átölelem őket. Szeretek így ülni, ez a kedvenc ülés közbeni testtartásom. A haverjaim nagy része csesztet érte, hogy miért nem tudok egyszer normálisan ülni egy széken, vagy bármilyen ülőalkalmatosságon. A válasz nagyon egyszerű. Az úgy nekem túl unalmas. Elvégre, miért ülnék úgy, mint mások, hogyha az sokkal kényelmetlenebb, mint ahogy én helyezkedek? Sose fogom ezt a logikát megérteni, de nem is célom. A hozzám képest kisfiúnak tűnő Josht nézem. Nem annyira fiatal, egyszerűen csak annak tűnik. Lehet, hogyha bejönne hozzám és alkoholt kérne, lehet felmutattatnám vele a személyigazolványát. Nem tűnik 21-nek se, csupán számolás alapján tudom a korát. Elvégre láttuk már egymást, és olyan sokat nem változott. Ugyan úgy sima arc, bociszemek, mint a gimiben. Vannak emberek, akik egyszerűen alig változnak, ő történetesen csak apró dolgokat. Magasabb lett talán, de nem sokkal. Nem vitte túlzásba a növekedést, nem úgy, mint én. Még mindig hatalmas vagyok hozzá mérten. Halvány mosoly kúszik az arcomra, hallva a szavait. Jó lelkű gyerek ez, az is volt talán mindig. Ellenben velem. Én jelzőt se találok a pubertáskori viselkedésemre. A tömény rosszindulat voltam, mint más fiúk, és az akkori társaságom, akik nem a legjobbak voltak. Jómagam nem ajánlanám felnőtt fejjel senkinek, hogy beszélgessen velük. De nyilván, erről én papolok, aki jelenleg is a szervezett bűnözésben vesz részt. Ellenben lehet, hogyha akkoriban jobb barátaim vannak, nem ide lyukadok ki. - Micsoda jó fiú vagy. Ez igazán kedves gondolat tőled. Az riválisok szeretete nagyon fontos dolog szerintem. A szeretet alatt ugye azt értem, hogy nem akarunk nagy mértékben ártani neki. Megfordul a fejemben, hogy kár hazudnom. Ideje lenne elmondani, hogy én vagyok az a Cain, akit itt mindenféle rohadéknak elhord. Hogy én vagyok az ember, akinek a kocsiját meggyalázta. Ellenben egy másik hang azt mondja, hogy várjak még. Érezni fogom, mikor lesz az a pillanat, amikor ez a legszemetebb módon jön ki. Az kell, hogy úgy fedjem fel magam. Halkan kuncogok a megjegyzésén, mely teljességgel igaz. Aprót biccentek, és megszólalok némi szórakozottsággal a hangomban. - Páran megpróbálták, de valóban nem úgy nézek ki. Elvégre nagydarab, izmos tetovált férfi vagyok, rengeteg tapasztalattal. Őszintén, olyan vagyok, akit te szívesen az ellenségednek tudsz? Hát nem. Én se lennék a magam ellensége. Szelíd tekintettel nézek rá, elvégre az némi nyugtatást érhet el. Jobb, ha lenyugszik, mielőtt a pulzusszámát megduplázom vagy így, vagy úgy. - Nekem nem kell magyarázkodnod, Josh. Sokan estünk át jellemfejlődésen gimis korunk óta. Egyszerűen túl hosszú az élet, hogy ne változzunk. És az, amit tettél nem akkora bűn még. Vannak, akik sokkal nagyobb mocskok ennél. Például én, hogy még mindig nem fedem fel magam. Na ezért megérdemlem, ha minimum bokán rúg. Teljesen jogos lenne, hogy itt játszom a tudatlant, közben meg teljes nyugodtsággal szid engem. Na sebaj, csodás véletlen, és a menekülésig még bőven van idő. Meg tudjuk beszélni. Ránézek Joshra, ahogy csodálkozik látva a telefonom háttérképét. Csak rápillantok és mosolyogk. Szinte kinevetem a csodálkozó fiút. Nyilván nem nézte ki belőlem. Sokan nem nézik, csak akkor, ha bent vagyok egy meleg szórakozóhelyen és összekapok egy fiút onnan. Csupán akkor hiszik el, hogy nem vagyok hetero. Megértem, hiszen eléggé nácinak tűnök, de a látszat csal. A hátteremet mutatva felé rákérdezem. - Meglepett? – kuncogok magamban. Egyszerűen édes egy fiú, amikor csodálkozik. Oh, milyen meglepetést fogok neki még okozni. Előre elképzelem az arcát, ahogy megtudja, és lefagy. Milyen alakként élhetek a képzeletében? Én vagyok neki Jason, a vérengző gyilkos, vagy mi? Nem áll messze az igazságtól. A neves megjegyzésére biccentek. Igaza van, Józsué nem átkozott, sőt, ő volt rá méltó, hogy bevezesse a népet az ígéret földjére. Érdekes és szép történet, egyik kedvencem az Ószövetségből. Ennek ellenére Káin földönfutó lett. szomorú sors és méltó büntetés. Vajon nekem mi lesz a büntetésem? - Hogy vallásos vagyok? Ez egy hosszú történet és elég összetett. Mondjuk úgy, hogy igen is meg nem is. Illetve igazad van, tényleg nincs nálam ragasztó. Felnevetek a mondandóm végén. Kissé idióta a kuncogásom, de vicces, ahogy elkezd hátrálni, mintha tartana tőle, hogy megragasztom. Ha lenne se tenném, hiszen még nem hallottam, hogy újból azt ecsetelte volna. Hátha kicsit oldódott a feszültsége a lifttel kapcsolatban és a korgó gyomrával kezd el foglalkozni. Ő is éhes és már énrám is rámférne valami kaja. A tetoválásaimra pillantok a kérdés után. - Igen, némelyiknek van jelentése, de nem mindnek. Némelyik azért lett felrakva, mert jól nézett ki. Ha mindnek lenne jelentése meg se tudnám jegyezni, hiszen annyi van. Így is még vannak ötleteim, csak már ahol van szabad felület, oda nem nagyon akarok. Nehéz dolog ez. Túl sokat akar a szarka, de nincs több hely a bőrén. Saját magamra alakítottam át ezt a mondást. Tisztában vagyok vele, hogy béna, de viszont az utolsó betűig igaz. Az érettségi után nagy szerelmem lett a tetoválóművészet. Jó magam is tetoválnék embereket, ha mernék felelősséget vállalni más ember irhájáért. Értően hallgatom. Szóval van barátja, értem. Akkor nagy eséllyel ő nem lesz benne egy gyors numerában, de semmi gond, elvégre csak haverkodni is tök jó lenne. Azért szép áldozat, hogy Joshua belement a költözésbe a párja karrierje miatt. Biztosan nagyra értékeli ezt a bizonyos férfi. - Hogy értem? Igen, talán a kutyám hazavár. Bizony. A családom egy kutya lett. Egy gyönyörű fekete Újfundlandi. Mindig is szerettem azt a fajtát, így nekem is ő lett az első gyermekem. - Igen, jól sikerült. Megbocsájtok csak hagyd abba bocsizást! – nevetek rajta. Egyértelmű, hogy zavarban van. Be van zárva velem egy liftbe. Nem vagyok egoista, de tudom, hogy egy mutatós pasi vagyok. A kezeimre nézek, rájöttem mire gondol. ujjaimmal megigazítom a hajam, és megszólalok. - Nem, tényleg nem. Ha ott dolgoznék, akkor sarokba állnának miattam a gyerekek. Mixer/pultos és mindenes vagyok. Sok mindent dolgozok. Elvégre tényleg, ami pénzlehetőséget látok, azt megfogom. Nem halaszthatunk el lehetőségeket. - Micsoda véletlen! Az én haveromnak jövőhéten lesz, de gondoltam, ha már itt vagyok bevásárlok. Igazat megvallva, lusta lettem volna újra megjárni a hadak útját a bevásárlósdival. Magamban folyamatosan azon agyalok, hogy elmondjam-e, de végül döntök. Nagy levegőt veszek és megszólalok. - De a kocsirongálás témájára visszatérve… Ki kellett cseréltetnem az egész első szélvédőt, Joshua - és akkor itt tippeltem, hátha jól emlékszem a nevére – Miller. De nem haragszom, tényleg gyökér voltam a kis haveroddal és most veled is, ne haragudj. Sokat változtál a gimi óta. Aprót vigyorgok rá. Na biztos most jön el az a pillanat, amikor leesik az álla.
Cain idő közben leült, és onnan nézett engem. Gyorsan megdörzsöltem az arcom, lehet hogy van rajtam valami? Ugyanúgy kerültem a tekintetét, mint eddig, igyekeztem mindenhová nézni, kivéve a szemeibe. Mindenkivel ezt csinálom, egy rossz szokás, amit nem tudok levetkőzni. A gimiben teljesen máshogy viselkedtem. Sokkal felszabadultam voltam, és ezen felül jóval több önbizalommal is rendelkeztem. Akkor furcsa hobbijaim voltak, mint például a paintball. Emlékszem, hogy verhetetlen voltam benne, és Joey a hátam mögött bujkált, pedig nem is egy csapatban voltunk. Amíg a mellettem ülő a férfi a vizslatásommal volt elfoglalva, addig én írtam egy sms-t Cheryl-nek, hogy van egy kis baj. Ha lesz térerő, talán meg is kapja. Ezután visszacsúsztattam a telefont a zsebembe, nehogy az én háttérképem is lelepleződjön. Végül is ez az ő hibája, mert ha nem most lenne a szülinapja, akkor nem jöttem volna ide, és nem lennék most ebben a nagyon kellemetlen helyzetben. Legközelebb egy pizzát kap, ha még életben leszek akkor. - Szeretet? Nem-nem. - ráztam a fejem. - Ja értem, igen. - bólogattam. Nagyon bölcsen beszél, biztos neki is vannak ellenségei. Mondjuk Cain-t sose tekintettem a riválisomnak. A sakktáblán ő volt a paraszt, én meg a huszár. Inkább Joey rühellte, de ő se volt ártatlan. Hülyeségeket terjesztett a többiekről, és ebbe az a kattant is beletartozott. Néha egy drámafilmben éreztem magam, ahonnan nincs menekvés. Jó, hogy már vége. Az egyetem és a munkám együttvéve is sokkal jobbak a gimnáziumnál. Igaz, ott szereztem a legtöbb barátot, de ennek nincs jelentősége, hiszen messzire költöztem tőlük. - És még élnek? - viccelődtem. Látszólag nem a szerény emberek táborát erősíti. Igaz, hogy nem minden a méret, és hiába izmos, ha verekedni meg nem tud. Ráülhet a támadóira, csakhogy az nem biztos, hogy be is válik. Miután ideköltöztünk az első hónapban csomószor eltévedtem. Ez leggyakrabban a késői órákban történt, és belebotlottam jó pár ijesztő alakba. Emiatt, és alapból az idegen közegből kifolyólag sem szerettem a várost. Haza akartam menni Angliába. Mostanra megbékéltem vele, hogy ez az új otthonom. Szívesen megnézném a többi államot is, legfőképp a Grand Canyont Arizonában. Csak képeken és videókon láttam, nagyon szép hely lehet. - Tudom, de akkor is szemét dolog volt tőlem. Lehet, hogy egész életében arra a kocsira gyűjtött, én meg tönkre vágtam. - Én változtam, csak nem a jó irányba. De ez a múlt, amit jó mélyre eltemettem magamban. Ha nem ragadok be a liftbe ezzel a Cain nevű egyénnel, akkor nem is jutnak eszembe ezek a régi emlékek. - Nem, dehogy. - ráztam a fejem. Valójában igenis meglepett, de nem akartam bunkónak tűnni. Tényleg nem néztem volna ki belőle. Nekem az már túlzás kategória, ha még a háttérképen is ez van, persze ez az ő dolga. - Aha, világos. Nincs bajom a vallásos emberekkel, csak gondoltam megkérdem. Akkor jók a megérzéseim. - mosolyogtam. Valójában fogalmam se volt róla, hogy van-e nála ragasztó, de ha nincs, az a legjobb. Nem ismerem, ezért úgy döntöttem, hogy inkább mellőzöm a lezuhanás témát. Az a pár perc amit ő emlegetett egy ideje már letelt, vagy az is lehet, hogy már itt vannak, csak mi nem halljuk őket. Belegondoltam, hogy milyen mély lehet az akna, és ettől egy nagyot nyeltem. Egyszer egy nő beleesett az aknába, és a kutyája utána ugrott. - Ha még motorod is lenne, te lennél az élő sztereotípia. - Mert a tetkós emberek sok esetben motoroznak. Én nem vagyok tetoválás rajongó. Másokon tök jól szokott mutatni, de én nem tudnám elképzelni, hogy engem varrjanak szét. Ha Max akarná, akkor megtenném, mert nem lenne más választásom. - De jó. Én is szeretnék majd egyszer egy kutyát, esetleg kettőt. - mosolyogtam. Imádom az állatokat, főleg a kutyákat. Ellenben a barátommal, aki gyűlöli őket. Volt már olyan eset, hogy egy kóbor eb jött oda hozzánk, ő meg fogta magát és belerúgott az állatba. Az az egy szerencsém van, hogy nem csak utálja őket, hanem fél is tőlük, így a kutyafuttatók környékére sose jön utánam. Ő semmilyen állatot se kedvel, kivéve saját magát. - Milyen kutyád van? - faggatóztam tovább. A következő szavaitól még jobban elvörösödtem. De ciki, hogy nem tudok leállni a bocsánatkéréssel. Más éjjel-nappal káromkodik, míg én ezzel idegesítem halálra az embereket. - Jóóó, abbahagyom. - közöltem egy mosoly kíséretében. Nevetett, vagyis annyira nem szívtam le az agyát. Örülök. Valószínűleg többet nem találkozunk, de még így se akarom, hogy azt gondolja rólam, hogy valami hülye gyerek vagyok. - Jól hangzik, én pincérként dolgozom az egyetem mellett. - Mindenes alatt gondolom a takarítást értette, ezért erre nem is kérdeztem rá. Egyetemre már nem sokáig fogok járni, mert ha kilépek többe tudok dolgozni, és akkor talán több pénz marad nálam. Más oka is van annak, hogy miért akarom abbahagyni a tanulást. Max mellett semmi erőm és energiám nincs hozzá, meg úgy alapjáraton semmihez se. - Igen, véletlen egybeesés. Jövőre majd máshol veszem meg az ajándékát, elég ebből a plázából. - sóhajtottam. Vannak ennél jobb helyek is, ahol talán a lift is jó, nem omlanak le a lépcsők és hasonlók. Mosolyogva néztem a férfit egészen addig, amíg meg nem szólalt. Kitágult szemekkel hallgattam a mondandóját, aztán vettem egy mély levegőt. - Te... - morogtam. - Annyira utállak! - tettem hozzá mérgesen. Ezután kivettem a parfümöt, majd a szatyorral jól fejbe dobtam. Kerülöm az agressziót, de ezt annyira megérdemelte. A dobástól fájdalom nyilallt a vállamba, amitől felszisszentem. Ha tudtam volna, hogy ő az, akkor biztos, hogy nem mesélek neki a barátomról. Jobban megnézve tényleg tiszta Cain. A szemei, a szája, az a hülye orra. Hogy lehettem ekkora hülye? Közben a nyalókák a földre estek, ezért négykézlábra ereszkedve kezdtem el visszapakolni őket a helyükre. Közben próbáltam a lehető legmérgesebben nézni rá. Utálom. De ez túlzás. A tényt utálom, hogy képtelen vagyok utálni. A gimiben is ez volt. Pff! - Az a kis haverom most már rendőr. - jelentettem ki büszkén. Az mondja, hogy ne haragudjak, hát ez baromi vicces. Miután végeztem a farkak felszedésével, törökülésben ültem Cain mellett, a lehető legtávolabb tőle. Karba font kezekkel méregettem a férfit, aki azért elég sokat változott. - Nem haragszom, vagyis nem azért haragszom. Miért nem lehetett elmondani, hogy te vagy az? - forgattam a szemem. A parfümöt a kezemben szorongattam, majd azzal lefújom ha nem bír magával. - A szüleid is ide költöztek? Londonban is mixerkedhettél volna. - vontam meg a vállam.
A szeretet fogalma elég tág fogalom. Egy ószövetség témában dolgozó professzorom két előadáson keresztül is bemutatta, hogy mi is a szeretet. Hosszas beszélgetés folyt a teológusok között és közte, ahogyan megvitattuk. Addig én is azt hittem, a szeretet az, amikor valakit „felfokozottan kedvelünk”, de nem. Ott volt egy példa, amikor Ábrahám beszél Istennel Szodoma és Gomora esetében. Az ellenségeiért alkudozik, hogy Isten ne pusztítsa el a várost. Az ellenség szeretetét mutatja meg. Ez a másik nagy kedvencem. Igazából az Ószövetség egymagában csodás szerintem, és ezt nem a származásom mondatja velem. Tényleg az a legérdekesebb, hogy mekkora faszagyerekek vannak azokban a könyvekben. A Bírák könyve magában ennek a beteges legenda gyűjteménynek a szuperhős történetei. Ott van Sámson, mint az acélember. Ki ne akarna szupererős lenni? Fél hadsereget puszta fizikai erővel földre vinni? Ugye, hogy jól hangzik?! Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, amint látom, hogy leesik neki, én mit értek szeretet alatt. A szokásos értelemben én se szeretem apámat. Annyit bántott, megvetett és gyűlölt, mégis amint megtudtam, hogy bajban van megoldást kerestem. Ha kérdeznéd, megérte e az elszegényedett vén faszkalap miatt eladni a lelkemet, biztos, hogy kapásból rábólintanék. Nem érdemelte meg, de biztosan elgondolkozott rajta, hogy nekem köszönheti az életét. Elvan a 30 éves mostohaanyámmal, vásárolgatnak, utazgatnak és élik az életüket. Azért tehetik meg, mert én eladtam a lelkem. Igaz jelképesen, de muszáj így fogalmazni. Minden vétek, amit az 5. parancsolat megszegésével követek el kitép egy darabot a lelkemből. Érzem, hogy emberként percről percre egyre kevesebb leszek, de elindultam ezen az úton és talán Isten - ha még nem hagyta itt az egész kócerájt - azt akarja, hogy ezen az úton járjak. - Már el vannak ásva egy fa tövében. Komoly, gyilkos arcra váltok. Úgy nézek a fiúra, mintha én lennék a hasfelmetsző, esetleg egy démon a rémálmaiból. A sötét arcom azonban hamar eltűnik, amint felnevetek, elvégre csak vicceltem. Én még soha nem ástam el egy embert se fa tövébe. Ha a fa kifordul gyökerestül akkor megtalálják a hullát, ennyire hülye azért nem vagyok. Óvatosság az első, ami engem jellemez. Ez csak egyfajta életbiztosítás. Amint közel kerülnék a lebukáshoz a drága társaim elintéznék, hogy véletlenül felakasszam magamat. - Igen, magántulajdont megrongálni valóban gonosz tett. Lehetséges, hogy sok munkája volt benne, de sokszor indokolt a szemét viselkedésmód. És az én esetemben az is volt. Kevés nálam szemetebb embert ismertem akkoriban. Főleg, amikor egy másodikosnak felgyújtottam a ruháját tesi után a zuhanyzóban. Nem maradt egy ruhadarabja se épen. Ott várta volna a szüleit estig, ha a haverom nem adta volna oda neki a tesiruháját. Igazi gavallér volt, míg én szívesen szemétkedtem, ahogy otthon velem apu. Tipikusan gennyládaként való viselkedésben éltem ki a fájdalmam. Észreveszem rajta a hazugságot. Meglepő volt neki, az arcán látszódott. Sok helyen vannak prideos cuccok a környezetemben. Hogy magamutogatás? Lehetséges. Ez érdekel-e engem? A legkevésbé sem. Amikor vannak ellentüntetők a felvonulásokon, akkor én miért ne tüntethetnék ilyen módon a homofóbia ellen? – Örülök, hogy nincs bajod a vallással. Egyre többen a hit ellenségei. De az ő véleményük, joguk van kifejezni. Jól érezted, hogy én milyen vagyok. Jól bizony, ha megtudná, hogy kishíján lelkész lettem lemenne hídba. A barátaim se hitték el elsőnek, nem éppen úgy nézek ki, mint egy tiszteletes. Ha az is lettem volna, ennyi tetoválással én tartanám a legérdekesebb istentiszteleteket. A gyerekeknek jó példa lenne… Halkan kuncogok az eszmefuttatásán. Jobbnak tartom nem megszólalni, csak mégjobban pironkodna a szavai végett és annyira nem célom, hogy égjen, mint a Reichstag. Ha tudná, hogy tényleg van egy, most elsüllyedne. Ennek tetejére én csak mosolyogva bólogatok. Ez a legdiplomatikusabb, amit ilyenkor lehet tenni. - Újfundlandi, másfél éves kislány. Rengeteg a mozgásigénye annak ellenére, hogy nagytestű. Ő az én élettársam. A szemeim csillognak és a homlokomra már rá is van írva nagy betűkkel: „Ez az ember kutyabolond”. Élek-halok a szőrös kis társainkhoz, még ha az én Masnim nem is annyira kicsi. Inkább ő szokott elvinni engem sétálni, ha kimegyünk. – Örülök, hogy te is szereted az állatokat. Én is, ezért vagyok mixer, annyi állattal találkozom, hogy öröm nézni. Viccet félretéve, tényleg egész sok bunkó ember jön szembe velem, de nélkülük az élet unalmas lenne. Én unnám, ha idióták miatt nem kapnék naponta 4-5 agyvérzést. - Rendben, mert nem állok jót magamért – tekintek a szemeibe. Még mindig olyan, mint egy kiskutya, de valami változott. Régebben harciasabb volt a viselkedése, de mostanra mintha ez kiveszett volna belőle. Talán ezt jelenti a pubertásból való kijövetel? - Pincérként? Majdnem rokonszakma. Jó pénzt hoz az, amire egyetemistaként szükséged is lehet. Emlékszem amikor én voltam egyetemista nekem se volt olyan, hogy elegendő pénz. Mindig kellett valamire. Kiugrani egy kicsit szórakozni a haverokkal, egy újabb tetkóra, utazgatni, benzin a kocsimba, illetve a motoromba. Mind nyeli a pénzt, de mára annyi változott, hogy több időm van dolgozni és sokkal több a pénzem. - Igen, eléggé kellemetlen, hogy még mindig nem értek ki. De ha nem szorulunk be sose kezdünk el beszélgetni. És ez így van. Biztos nem szólítom meg, ah ez a „baleset” meg nem történik. Elvégre csak egy idegen volt mindaddig, míg meg nem szólalt. A beszélgetés folyik, és elérkezünk egy fontos ponthoz, megtudja ki vagyok. Hamar meg is dob engem egy szatyorral, amiből érdekes dolgok hullanak ki. Pár darab fasz alakú tárgy pottyan ki, amire én elvigyorodok. Jó születésnapra tarthat, ebben már biztos vagyok. Ajkaimon csak annyi jön ki. - Én is örülök a találkozásnak, Joshua. Igazad van, elmondhattam volna, de így sokkalta érdekesebb volt. Így láthattam milyen nyomot hagytam azemlékezetedben. A haverod sikerének meg örülök, bizonyosan jó kékruhás lett belőle. Apró mosoly van az arcomon, folyton mosolygok, mint egy pszichopata, egészen addig amíg apám szóba nem kerül. Említésére már nem is vagyok olyan éhes… - Munkaügyben költözött ide és itt kezdtem tanulni én is. Ilyen egyszerű. Hosszú a történetem ahhoz, hogy itt kifejtsem.
Az igazat megvallva semmi kedvem sincs a ma esti szülinapozáshoz. Bírom Cheryl-t, de nem szeretek idegenek közé menni. Sok embert meghívott, de nem akartam visszautasítani. Amúgy se hagyta volna, mert ha kell targoncával cipel el odáig. Ha már mindenki teljesen ki lesz ütve, akkor titokban hazaosonok. Ezzel csak az a baj, hogy én fogok berúgni a leghamarabb. Évek óta nem voltam ilyen bulin, sőt, semmilyenen se. Egyedül csak akkor, amikor Max rávett, hogy találkozzunk a haverjaival, akik egyben a munkatársai is. Sajnos az építészeten kívül ők nagyon másról nem is tudnak beszélni, én olyankor csak vegetálok mellettük. Talán ez a liftes incidens egy jel, hogy ne menjek el. Enyém az egész lakás, eldőlhetnék a kanapén és hülyeségeket nézhetnék a tévében. Valójában utálom azt a lakást, mert minden egyes szeglete valami rossz emléket juttat az eszembe. Marad a buli, mert megeshet, hogy az ő boldogságuk engem is kiránt ebből a hülye állapotból. Még ha csak pár órára is. Túl fogom élni, ez csak egy születésnap, nem a Himalája megmászása. Cheryl ezek után bevállalhatná helyettem a jövőheti műszakot. Megszenvedek az ajándékáért, szóval ez a minimum. - Hát ez...jó. - Idegesen vakartam meg a tarkómat, főleg miután elég érdekesen nézett rám. Ezután elnevette magát, amitől majdnem szívrohamot kaptam, de azért elmosolyodtam. Kicsit fura a humora, még jó hogy itt nincsenek fák és engem nem tud elásni. Vicces belegondolni, hogy egyszer én is egy fa tövében fogom végezni. Lehet, hogy pont Cain egyik régi ismerőse mellé kerülök majd. A nem szokványos humora nem annyira kiakasztó. Jobb, mintha fojtogatni kezdene. A kinézete ellenére nem is olyan félelmetes. Már nem azért, mert rosszul néz ki, de nem szívesen mennék vele be egy sikátorba. Valamit nagyon jól csinál, mert túlságosan is kiléptem a komfortzónámból. Habár ez leginkább a liftnek köszönhető, hiszen muszáj, hogy beszélgessünk. Kínos lenne ha némán ácsorognánk, a légzésünkön kívül mást nem is lehetne hallani. Remélhetőleg nemsokára kijutunk, nehogy a végén rájöjjön, hogy milyen egy unalmas személyiség vagyok. - Ez úgy hangzott, mintha tapasztalatból beszélnél. A te kocsidat is kipingálták? - kérdeztem kíváncsian. Mondhat bármit, de szerintem akkor is gyerekes és idióta húzás volt amit csináltam. Máig se értem, hogy utána miért nem vert szét, de biztos örülne ha tudná, hogy a karma végül engem is utolért. Elég menő autója volt, mindig is azt hittem, hogy gazdag családból származik. Vagy hogy lopta a kocsit, mert Cain már csak Cain. Nekünk Joey-val egyszer stoppolnunk kellett, Gandalf gettós változata vett fel minket. Biztosak voltunk abban, hogy vagy egy bőröndben, vagy a háza alatt fogjuk végezni. Később kiderült, hogy a fószer szabadidejében hajléktalanoknak osztott ételt, és a bőröndjében maximum sapkákat tartott amiket az árváknak vett. Szegény már nem él, de nem tudom, hogy mi történt vele pontosan. Cain újabb furcsasággal állt elő. Nagyot nyelve bólogattam. Talán egy szekta tagja? Engem a bolondokon kívül a fanatikusok is rendszeresen betalálnak. Kivéve amikor Max-el vagyok, mert ő egy "Húzz a faszba" morgással el is intézi őket. Ha ezt én csinálnám, akkor agyonvernének a fából készült kereszttel. Én nem szerettem volna a hit ellensége lenni, főleg mert ez a Cain is jóval magasabb és szélesebb nálam. - Én...én bírlak titeket, tényleg. Hajrá vallás. - A kínos nevetésemnél már csak a hüvelykujjam felmutatása volt a cikibb. Nem tehettem róla, nem tudtam, hogy mit csináljak. A szüleim hisznek Istenben, azonban sose zavarta őket, hogy nem csak a lányokat szeretem. Nem akartak kitagadni. Persze meglepődtek, ami teljesen normális. Még a barátaim se akadtak ki. Azt állították, hogy ők már régóta tudták. Ja, hogyne. - Nagyon aranyos lehet. Hmm én úgy tudtam, hogy ezek a nagykutyák egész nap alszanak, és keveset futnak. De így még jobb, legalább együtt futhattok. Ha a mozgásigényét nézzük, akkor az én élettársam is egy állat. - viccelődtem. Közben szélesen mosolyogtam, mert szeretek állatokról beszélni, még ha sokak szerint unalmas téma is. - Mi a neve? - faggatóztam még egy kicsit. Londonban sok Újfundlandit láttam. Nagy, fekete, medve kinézetű kutyák, és sokat nyáladzanak. Mivel Cain-nek van egy kutyája, valószínűleg másodállásban mégsem sorozatgyilkos. - Mert? Miket csinálnak? Én is tudnék mesélni, sok hülyével volt dolgom. - Azt nem tettem hozzá, hogy ő belőle nem néztem volna ki a mixerkedést. Esetleg ketrecharcos, igen, ez illene hozzá. Tökéletes kutya mellé az Újfundlandi. A csivavákat is ugyanúgy szeretem, de Cain mellett teljesen elveszne szegény. - Oké-oké. - sóhajtottam. Egyre jobban lejáratom magam, de holnapra már a nevemre se fog emlékezni. Van, aki szerint a szám csak egy valamire jó, és az nem a beszéd. Igaza van, mert elég béna vagyok a kommunikációban. Csoda, hogy még nem rúgtak ki. A munkatársaim tudják, hogy nem én vagyok a leghatározottabb ember a világon, és ezért ha valami balhé van készülőben már ott is teremnek. Hiába mondom, hogy az értetlenekkel azért még én is elbírok. Senki se hallgat rám, és ez rohadt idegesítő. - Igen, tele vagyok lóvéval. - bólintottam. Aminek a jó részét Max elveszi, de ez most nem számít. Amúgy se keresek valami sokat, ő a dupláját hozza haza a fizetésemnek. Sose kérek kölcsön, mégis azzal jön, hogy rajta élősködöm. Az egyetem most túl aktuális, ezért ezt nem is bolygattam tovább. Cheryl szerint át kéne gondolnom a suli otthagyását, de ezt a döntést úgy sem egy liftben fogom meghozni. - Ha egy normálisabb kinézetű emberrel szorultál volna be, akkor talán még jól is éreznéd magad. - Baszki. Egy mentális facepalm ezért a jutalmam. Utálom ezeket a random önsajnáltatós megszólalásaimat. Mindegy, talán Cain nem fogja kommentálni. Nem vagyok magamnál, lehet hogy fogy az oxigén. Nemsokára kiderült, hogy a gimis Cain egyenlő a tetkós emberrel. A szatyros dobás következményeként a nyalókák a földre potyogtak, amiket gyorsan összeszedtem. A vigyorgására egy szúrós nézéssel reagáltam, majd távolabb leültem. - Nyomot? - horkantam fel. - Elmondom én neked, hogy milyen nyomot hagytál bennem... - kezdtem volna bele, de aztán meggondoltam magam. - Semmilyet. - vontam vállat. Felesleges lenne a hisztizés, hazudott, ez van, Cain ilyen. Túl rosszul vagyok ahhoz, hogy ezen kiakadjak. Túllépek rajta és kész. Reméltem, hogy beszól valamit Joey-ra, és elhordhatom valaminek, de nem így történt. - Biztos örülne az örömödnek, de már nem beszélek vele, nem tudom neki átadni. - szólaltam meg a pár perces duzzogás után. - Költözött? Csak az egyikük jött veled? - Láttam rajta, hogy erről nem igazán akar beszélni. - Nem fontos, hagyjuk. - tettem hozzá gyorsan. A hasam már nem is korgott, inkább az utolsókat rúgta, ezért előkaptam a nyalókát és szopogatás helyett gyorsan megettem. - Kérsz? - nyújtottam a másikat Cain felé. Mivel messzebb ült tőlem nyújtóznom kellett, amitől felcsúszott a pulóverem ujja. Néhány kék-zöld folt ki is látszódott, de gyorsan visszahúztam a ruhát a helyére. - Sajnálom, amit a kocsiddal műveltem. Jó nagy farok voltál a gimiben, de ez nem mentség. És köszi, hogy nem nyírtál ki érte. - halványan mosolyogtam, és egyre többször néztem a szemébe. Ez már fejlődés, mivel általában a földet bámulom.
Látom rajta, hogy a sötét humorom nem igazán tetszik neki. Vagyis legalább megrémíti, ami ilyen esetekben nem hasonló humorral felszerelt emberektől megszokott reakció. Az a nézés elmond mindent, látom rajta, hogy kinézi belőlem, amivel poénkodtam. Egy pillanatig majdnem a homlokomra csapok, talán nem kellett volna ilyennel megostromolni. De hát már mindegy, a szó nem száll el oly gyorsan, mint azt mondani szokták. Sőt, sokkal nagyobb jelentősége van, mint az írásnak szerintem. Az elhangzott szó minden kultúrában jelentős, ereje van a szavaknak. Ölni is képesek. Persze nem úgy, mint a kedvenc videójátékomban, az Elder Scrolls V-ben. Itt senki nem repül el 10 méterre, ha erélyesebben rászólok. Bár Joshra nézve azért a szíve majdnem kiszakadt tőle. Mindig jól keltettem félelmet, akár csak saját szórakoztatásomra is. Nem vagyok én rossz ember, de ő ezt nem tudhatja. Bár az kérdés, hogy én lehetek-e jó ember. Melyik oldalra billen vajon az a bizonyos mérleg? Ötletem sincs, majd a végítéletnél kiderül, akkor el lesz bírálva az életem, és remélem majd megérdemlem, amit nekem ítélnek. Gondolom ez a kívánságom teljesülni fog, ahogy már sok. Apám felépült, engem felvettek a kiválasztott munkahelyre, szóval reménykedek. Josh szavaira majdnem a képébe nevetek ismét. Még hogy kipingálták-e? Már itt legszívesebben, hogy igen, te voltál, de nem teszem. Még pár percig kibírom. Lenyelem a feltörni készülő kacagást és a szemkontaktust tartva felelek neki. - Egyszer megtörtént, igen, de az egy régi és hosszú história. Elvégre rég voltam középiskolás, nemde? Vagyis szerintem pokoli régen történt, mintha évszázadok távlatából tekintenék vissza arra az időre. Lehet mindenki borzalmas volt a pubertás közepén, vagyis bízok benne, hogy nem csak én voltam selejtes. Annyi szóljon a mentségemre, hogy nem toltam annyi drogot és nagyjából jól is tanultam. Elindultam a züllés folyamatában, de mégis ki nem tette annyi idősen? Elvégre az a 16-20 éves kor majdnem erről szól. Minden fiú ekkor bolondul meg és halad a bulik és a farka után. Mármint a többség. Látom rajta, hogy folyamatosan tart tőlem. Legszívesebben ráripakodnék, hogy ne legyen ennyire beszarva, de nem teszem, mert talán tényleg telipakolná a gatyát. - Nyugodtan lehet rossz véleményed is, nem kell ijedten pártolni az egyházat, meg éppen egy nagyobb darab hívővel vagy egy légtérben – Csupán ennyit jegyzek meg neki, elvégre ha nem mondom ki biztos megülte volna a gyomrom a gondolat. Elvégre nem is vagyok akkora hívő már. Csupán töredéke a régi hitemnek. Valahol törés keletkezett köztem és Isten között, amelyet sose fogok átívelni. - Igen, a legtöbb nagytestű fáradékony és lusta, de ő valamiért nem. Lehet azért, mert már kiskorában is mindig sétáltattam. Mostmár inkább ő sétáltat engem – somolygok, elvégre az én gyermekem eléggé nagydarab lett, ha kicsit gyengébb lennék gond nélkül elrántana, amikor sétálunk. - Egyszer-kétszer elmentünk már közösen futni, akkor azért el szokott fáradni és úgy legalább engedi magát megfürdetni. Mármint megfürdünk, mert úgy fröcsköl közben, hogy tetőtől talpig vizes leszek. Mindig is élvezettel beszéltem a kutyámról, aki inkább az én legközelebbi családtagom, minthogy a háziállatom. Kicsit szórakoztató a vicce, sokan gondolnak úgy az élettársukra, hogy egy állat. Talán az együtt töltött idő engedi meg az embereknek ezt a véleményt. - A neve, nos… Masni – dörzsölöm meg bal tenyeremmel a nyakamat zavartan, majd hozzáfűzöm. – Tudom, hogy béna név, de annyira illett hozzá kiskorában, meg igazából most is, meg legalább nem valami szokásos név. Kezdek el magyarázkodni a nem hétköznapi névválasztásra. Sose voltam profi a nevek adásában, akárhányszor kisállatom volt béna nevet kapott, becézni meg egyáltalán nem tudok. Egy partneremet se tudtam becézni. Ahhoz nincs tehetségem. - Olyan nehéz egy idiótát kiemelni a sok közül, de mondjuk… - elgondolkozom melyik esetet is mondjam. – Egy csajnak kevertem a Bloody Mary-t, amikor a borsszórás után felordított, hogy én bedrogoztam az italát, és pánikolva üvöltözött rám. Rendőrséget akart rám hívatni, én meg próbáltam csitítani, de nem lehetett. Végül úgy sikerült csak megnyugtatni, hogy pár biztonsági ember fékezte, és én megittam előtte a koktélt. Úgy hitte el, hogy nincs benne drog. - Mesélem nagy beleéléssel, majd azért hozzáteszem. – Persze ez egy nagyon extrém eset volt, de vannak, akik egyszerűen bunkók és nem tudnak számolni, majd meggyanúsítanak, hogy rosszul adsz vissza. Sokan vannak, de attól szeretem csinálni. Mindig is szerettem emberekkel foglalkozni, emiatt jól is feküdt volna nekem a lelkész szakma, de másfele terelődött az utam. Persze így is sok embert boldoggá teszek az alkohollal, ahogy a srác is engem a bénázással. Nem kárörvendő vagyok, egyszerűen csak olyan… zabálnivaló ahogy szenved. legalább a bocsánatkérést abbahagyta, így talán nem dobálom meg a dildóval a táskámból. Amikor megjegyzi, hogy tele van pénzzel én magam csak bólintok. Jó neki, én is, bár nem a mixerkedésből csupán. A következő mondatára felkapom a fejem. - Nem tudom mit gondolsz, de te is normálisan nézel ki, azonban egy valami fékez benne, de szinte lényegtelen, hogy mi. Minek fárasszam őt a felesleges infókkal, elvégre köztudott, amit mondani akarok. Az arcomra némi a fájdalom kúszott, hogy benne nem hagytam nyomot elmondása szerint. Nem mintha nagyon érdekelne, de mindig azt hittem, hogy egy velem való találkozás emlékezetessé válik. Hamar közömbös érzelmet kifejező képet festek arcomra. - Értem. Pár percig duzzog, de hamar abbahagyja és felel nekem. Én csak csodálkozva ejtem ki szavaimat. - De mi történt?! Annyira sülve-főve együtt voltatok. Sajnálom. Tényleg szomorú egy barátság vége, én is jártam már így. Elkerült másik városba a legjobb barátom, majd egyszer csak nem beszéltünk többet. A felnőtt élet szörnyű oldala ez. Áttér a családomra, én megköszörülöm a torkom. - Igen, nekem csak apu van. De ez egy hosszú történet, ha lehet nem beszélnék erről. Köszönöm a megértésed. Amikor a nyalókát előveszi, kibontja és ráharap hevesen rászólok, de nem tudtma már megelőzni, amit tett. - Ne tedd, mert be van kamerázva… - mutatok fel a felső sarokban lévő kamerához. – Bakker… Lassan reagáltam le, de nem baj, biztos nem ez lesz élete legkellemetlenebb jelenete. - És nem, nem kérek köszi, de… Lenne számodra egy munkám. A lehető legperverzebb fejet vágom a mondatomhoz. El kellett ezt sütnöm, miután olyan gyorsan egyből rákapott a dákóra egy liftben. Szegény Joshua mindent megtesz, hogy leégesse magát. - Ugyan már, régi történet, felejtsük el.
A tetkós férfi humorérzéke enyhén szólva is fura kissé. Otthon is kapok hasonlókat, habár azok inkább minősülnek fenyegetésnek, mint viccnek. Az én humorom se tökéletes, sőt. Elég béna, nehezen lehet megérteni, és sokszor ciki. A gimis perverzkedéseimet legszívesebben meg elfelejteném. Ez még most is megvan, de jó mélyre temettem magamban. Joey is megkomolyodott, hiszen furán jönne ki ha a rendőrakadémia közepén helikopterezne. Amikor az első egyenruhás képét küldte, azt hittem, hogy feladta az álmait és beállt chippendale táncosnak. Ha személyiséget, barátot és életet cserélhetnék, akkor még simán ki is próbálnám. Csak én nem zsarunak öltöznék be, azt meghagynám inkább valaki másnak. - Mekkora pech. - reagáltam csak ennyit rá. Azért van jó oldala is annak, hogy nekem speciel nincs kocsim. Nem festhetik össze, nem karcolhatják meg és nem is lophatják el. Ha lenne legalább egy minimális önbizalmam, akkor elkezdenék megtanulni vezetni, de teljesen felesleges lenne. Nincs pénzem autóra, és nincs az az isten, hogy Max kölcsönadja a hőn szeretett Mazdáját. A kényesség távol áll tőle, de az a kocsi a szerelme. Fogadni mernék rá, hogyha lehetséges lenne akkor még teherbe is ejtené. Nem vagyok féltékeny, felőlem el is veheti. Akkor legalább leszállna rólam. Nem is tudom, hogy melyiket akarnám először. Kutyát, vagy autót. Hmm, a böki fontosabb, a másik az csak egy élettelen tárgy, és még csak nem is létfontosságú. Mindig szerettem metrózni. Igaz, hogy a tömeget utálom, de a hangos zajban elterelődnek a gondolataim. A sok feszült, ideges arc. Ez emlékeztet arra, hogy az én esetem egyáltalán nem különleges. Mindenkinek vannak problémái, amik sok esetben az enyémnél jóval súlyosabbak. Halálos betegség, egy családtag elveszítése, vagy bármi más. Nem csak az én életem egy rakás szar, és ez valahol megnyugtató. Nagyobb darab hívő. Kicsit sértő, de nagyon találó megfogalmazás. Nálam mindenki nagyobb darab. - Ezt én is tudom, de vannak olyan fanatikus emberek, akik nem tudják elviselni ha valakinek más a véleménye. Nincs rossz véleményem az egyházról, ahogyan jó sem. - Londonban több vallásos embert is ismertem, és meglepődő módon egyikük se akart halálra kövezni azért, mert egy faszival járok. Az se zavart volna, ha nem fogadják el. Én nem tömök szivárványszínű zászlót senki szájába, ők nem szólnak be minden percben. Mindenkinek lehet saját véleménye, szerethet és utálhat amit csak akar. A baj inkább azzal van, hogy néhányan nem ismerik a határokat. - És nagyon tudnak horkolni. Téged nem zavar? Nem is baj, ha te vagy sétáltatva, legalább formában maradsz. - döntöttem enyhén oldalra a fejem és úgy mosolyogtam. El kéne mennem önkéntesnek egy állatmenhelyre, ott kedvemre kutyázhatnék. Csak Max ha meglátja rajtam a kutyaszőrt máris balhézni kezd. Erre jó megoldás a váltóruha, de úgy is kitalálni valami mást, amiért veszekedhet. Mindent utál amiben szerepel az a szó, hogy "kutya". Ez alól a kutyapóz az egyetlen kivétel. - Elvileg az a dolguk, hogy kimentsék az embereket a vízből, nem csoda, hogy imádja a vizet. Láttam egy videót a múltkor, ahol egy kölyök Újfundlandi belefeküdt a tálkájába, miközben az tele volt vízzel. - Lelkesen ecseteltem, miközben elképzeltem a vizes Cain-t, ahogyan a kutyáját fürdeti. Hamar leszűrtem, hogy nagy állatbarát lehet, valószínűleg a mobilja is kutyás képekkel van tele. A jobb kezemet a szám elé téve akadályoztam meg, hogy elnevessem magam. Egy másodpercnyi szenvedés után megálltam a röhögőgörcsöt, és visszatettem a kezem magam mellé. Azt hittem, hogy Gyilkos, Terminátor, esetleg Mészáros lesz az eb neve. - Ez irtó aranyos. - böktem ki végül. Tényleg édes, a Willy Wonkánál mindenképp jobb. - Dehogy béna, inkább egyedi. Neked tetszik, és ez a lényeg. Mások véleménye meg nem számít. - Ha Cheryl hallaná amit az imént mondtam, akkor biztosan felvenné és az életem végéig ezt játszaná le nekem. Ő is mindig ugyanezzel jön, ezért jobb is, hogy ebből a beszélgetésből kimarad. Kíváncsian hallgattam a történetet, közben pedig az ajkait figyeltem. Ezt a szájat már láttam valahol. Az álla is olyan éles, hogy konkrétan vágni lehetne vele. - De hülye. Mi értelme lenne bedrogoznod, főleg munka közben? Kirúgnak, lecsuknak és a többi. Ez nem is olyan vészes, kaptál ingyen piát. Ja, nekem is reklamáltak már fizetés közben. Az a legjobb, amikor kártyával fizetnek, de nincs rajta pénz. Aztán nekem magyaráznak, hogy szar a bankterminál, és cseréljem ki. - Szórakozóhelyeken idegenektől nem szokás random piákat elfogadni, és ez logikus is. De egy pultos, mixer minek tenne drogot más italába, ez teljesen abszurd. Majdnem hozzátettem, hogy biztos finom koktélokat csinál, de nem akartam túlságosan spanolni. Mivel ritkán elegyedek ilyen mély beszélgetésekbe másokkal, nem tudom, hogy mi az ami már túl sok. - Oké... - feleltem csak ennyit, elnyújtva a szó végét. Fogalmam se volt, hogy miről beszél. Talán erre a negatív aurára gondol, ami körbeleng. Kedves tőle, hogy szerinte normálisan nézek ki, ritkán kapok ennyire kedves bókokat. Max ilyet még beállva se mondana. Szex közben is inkább magát isteníti. Miután kiderült, hogy ez a gimis Cain, kicsit megbátorodtam. Most már nem vadidegen, hanem egy régi, nem túl kedves ismerős. A szemeimet forgattam, miszerint sajnálja, hogy már nem vagyunk haverok Joey-val. Hogyne, szerintem pont leszarja, hogy kivel tartom még a kapcsolatot és kivel nem. - Új barátai lettek, és nekem is. Aztán jött a barátom, Joey-t pedig lefoglalna a zsaruvá válás. Facebookon még az ismerősöm, de nem beszélünk. Született egy lánya, kétnaponta posztol róla valami képet. - Aranyos gyerek, és örülök, amiért Joey-nak bejött az élet. Ő is sokat változott a gimi óta, és ezer százalék, hogy már nem neheztel Cain-re. Az igazi okát a barátaim gyors elvesztésének nem árultam el, mert nem ide tartozik, és nincs köze hozzá. Úgy se értené meg. A válaszokat újabb kérdések követik, amiket szeretnék elkerülni. Gyorsan bólintottam egyet, majd bűnbánóan hajtottam le a fejem. Sikerült megint beletenyerelnem valamibe, amibe nem kellett volna. Nem tudtam, hogy ezt most mire érti. Reméltem, hogy nem meghalt az anyukája, hanem csak nem él már velük. Nem is folytattam a faggatózást, mert ehhez meg nekem nincs közöm. - Ez csak egy nyalóka, nem kokain. - vigyorogtam, miközben bekaptam az utolsó darabot is. - Te még a szégyenlős szakaszban vagy, ugye? - kérdeztem vigyorogva. Nem érdekelnek a kamerák, én az utcán is simán elszopogatom a farok nyalókát. Lehet, hogy Cain még az elején jár. Hiába a háttérkép a mobilján, az nem jelent semmit. Sok mindentől félek, de ettől nem. Ezzel Max is így van, a haverjai előtt is az ölébe ültet, amit utálok. Gyűlölöm, amikor hozzám ér, de ez nem fontos. A pálcikát visszatettem a szatyorba, na meg azt a nyalókát is, amit ez a nagyon okos nem akart megenni. A hülye vigyora láttán már tudtam, hogy valami itt nem oké. - Álmodozz csak. - Először azt akartam mondani, hogy nála nincs semmi amit be tudnék kapni, de ennyire azért nem vagyunk jóban. A debil beszólása miatt megint elvörösödtem. Istenem, ő sose változik. Lett pár tetkója, és kicsit megizmosodott, de ennyi. - Jó, már el is felejtettem. - mosolyogtam és vártam, hogy visszatérjen a normális arcszínem. Ezután a lift egy nagyot mozdult, amitől rögtön öregedtem vagy húsz évet. Felkészültem a halálra, de ekkor meghallottam a felmentősereg hangját, ahogyan felettünk beszélnek valamiről. - Na végre! - Megkönnyebbülten sóhajtottam, és villámsebességgel pattantam fel a földről. A hanghoz nemsokára arc is társult, kezek nyúltak felénk hogy segítsenek kimászni a liftből. - Parancsolj. Hölgyeké az elsőbbség. - mutattam a kijárat irányába. Ezt még muszáj volt odaszúrnom. Igen, túlléptem a titkolózásán, de ezt azért megérdemelte. Jobb, ha ő megy előre, nehogy mégis elinduljon a lift és meghaljon nekem. Türelmesen vártam, hogy kimásszon. Még az kéne, hogy a perverz feje a seggem mögé kerüljön.
A kocsis témától elrugaszkodok. Elvégre eléggé lerágtuk. Valóban pech, ahogy Joshua mondta, de mit tudunk tenni? Ő csinálta azt az autómmal, de nem neheztelek érte. Elvégre nem úgy köszöntöttem, hogy orrba vertem, nemde? Kölyök volt, akárcsak én és csináltunk hülyeségeket. Pontot lehet tenni annak az egynek a végére. A kutyámról szívesebben beszélek, mint egy múltban tönkrevágott kocsiról. A vallásos témához még azért elvigyorgok és gúnyosan megszólalok. - Mondjuk Jehova tanúi. Ők tipikusan fanatikus közösség. Az egyik tanú ismerősöm gyermeke meghalt, mert az ő… - egy darabig keresem a szavakat, míg rávágom – szektájuk tanításai tiltják a vérátömlesztést és ugye enélkül operációk nem nagyon vannak. És a vallása miatt hagyta, hogy a tíz éves kiskölyök meghaljon. Na ő fanatikus. Elvégre számomra elképzelhetetlen, hogy egy gyerek halálát okozhassa bármilyen vallás. Elvégre aki a mi Istenünkben hisz, az tudhatja, hogy sosem kérné gyermekek halálát. Sőt, senkinek sem akarna rosszat, még ha csapást is mér valakire, az is tanítójellegű, mint ahogy az embert csak a putyája orrára, amikor az bedurvul a játékban. Csak hogy megtanulja hol a határ. Masni is olyan volt kicsinek. Mindig bepörgött és akkor harapdált, egyszer elég csúnyán megharapta a lában. Már amennyire egy kiskutya csúnyát tud harapni a kis fogaival. Már a legrosszabb, amit tesz az az, hogy elránt, amikor sétáltatom. - Az, hogy horkol az annyira nem zavaró. Csak az, hogy állandóan összenyálaz minden, aminek a közelébe kerül. Eléggé irritáló tud lenni, amikor arra kelsz, hogy egy szőrmók arcon nyal jelezve, hogy ideje őt megsétáltatni. Az a legrosszabb szokása masninak. Mindig körbe nyal, hiába próbáltam róla leszoktatni ebből nem engedett. Így fejezi ki a szeretetét. Biztos lenne jobb mód is rá, de sebaj. - Köszönöm, hogy úgy véled egyedi. Sokak a kevésbé diplomatikus jelzőt aggatták a névválasztásra. Később már az idióta vendégeket tárgyaltuk. Róluk rengeteget lehetne beszélni. Jómagam csak bólogatok jelezve, hogy egyezik a véleményünk. Ötletem se volt, hogy az a hülye liba honnan vette ezt a hatalmas marhaságot. Eleve, ha be akarnám drogozni nem úgy csinálnám, hogy az neki feltűnhessen. Elvégre gyakorlott vagyok már ebben a témában is. Ha arról van szó könnyen megmérgezek bárkit, a munkám része. - A kártyás esetek a legjobbak. Egy vendég annyira begurult amikor közöltem vele, hogy nincs pénz a kártyáján, hogy nekem támadt. A biztonságiak úgy kidobták, hogy a lába sem érte a földet. Mikor egy elég béna megszólalásom volt legszivesebben a fejemet belevertem volna a falba. A hosszan elnyújtott oké baljósan csendült fel. Azt a vonalat inkább nem is erőltettem. Nem megy ez nekem egy liftbe szorulva. Miután kiderült számára a személyazonosságom látszott, hogy bátrabb, magabiztosabb lesz. Sokkal pimaszabbul tud megszólalni. - Jó, hogy valakinek ennyire összejött az élet. A gyerekek értelmet adhatnak egy ember életének. Talán nekem is ez hiányzik az életemből? Ez az üres tér, amit nem tudok betölteni? Ötletem sincs. Egy biztos, ha gyerekem lenne nem hagynám, hogy olyan élete legyen, mint nekem lett. A nevetés tör ki belőlem amikor a fasz alakú nyalókát kezdi el kamera előtt szopogatni, de őt ez nem zavarta. az a nyers perverzitás előhozta belőlem az igazi Caint. - Tudom, hogy nem kokain, de van itt a nyalókánál jobb nyalogatnivaló is. Önelégült vigyor ül az arcomon. Tudhatja mire gondolok. Ez valami új lenne, hisz egy liftben soha nem csináltam még. Talán bekéne próbálkozni nála? A régi idők emlékére egy nosztalgiázós numera? Talán nyitott kapcsolatban élnek a párjával. Arra, hogy menyire vagyok az elején és szégyellős vagyok-e nem is válaszolok. Az előbbi mondatommal mindent elárultam. Éppen az újabb megszólalásomra készültem amikor meghallottam a mentőcsapatot. Josh látványosan megörült, de én annyira nem repestem. Talán még elkaptam volna a srácot ha egy órát itt szenvedünk még. Sebaj, van bőven elég pasi és nő odakint. Ahogy előre küld csak kiöltöm a nyelvem. Még hogy hölgyeké, a kis csontosseggű beszólt. Ahogy kimászok ügyelek rá, hogy a hátsómra megfelelő rálátása legyen. Tudom, hogy az enyém Amerika második legjobb segge. Búcsút is intek és dolgomra indulok.
Kezdőlap
• X remélem, hogy tetszik <3 • 
