Egy átlagos péntek este. Ezzel a gondolattal a fejemben sétáltam New York utcáin. A város a megszokott légkörét árasztotta magából; az éjszakai nyüzsgés, az éjszakai élet jelei szinte minden utcában megtalálhatók voltak. Kivilágított épületek, emberek az utcákon...Máskor talán még érdekelt volna az az egy-két részeges barom, akik ilyen késői órában ilyen szánalmas állapotban, védtelenül sétálgatnak az utcákon, hiszen tökéletes célpontok arra, hogy a megmaradt dollárjaiktól megszabadítsam a tárcájukat vagy netán a személyigazványukat vegyem el. De most csak szépen elsétáltam mellettük, mert ma este akad más lehetőség amiből hasznot húzhatok.
Ezért amikor már a bronxi környéken járok eléggé céltudatosan teszem meg a lépéseimet az egyik szórakozóhely, jobban mondva az egyik disco felé, hogy aztán a közelében lévő kis sikátornál elintézzem a megbeszélt találkozót új ügyfeleimmel. A sötétben  kisebb köteg pénz és pár hamis személyi cserél gazdát. Mindenki jól jár vele: én a kis magánmunkámért szép kis összeget kapok, ők pedig betudnak menni egy olyan helyre, ahova egyébként még be se tudnának.
Az üzlet lerendezése után ők valóban a disco bejárata felé igyekeznek majd nem telik bele pár percbe és utánuk megyek. No, nem mintha bármit is akarnék egyikőjüktől is, mert az üzlet már lerendeződött, további dolgom nincsen velük. Azért megyek, mert remélem, hogy bent a discoban én magam is szórakozásra lelhetek és elfeledkezhetek arról, hogy milyen egy szar hetem volt és örülhetek, hogy most éppen szabadnapos vagyok, nem dolgozok.
Hamar bejutok a discoba, a bejutás számomra könnyű, hiszen nekem aztán nem kell hamis személyi. Bent hangosan dübörög a zene, villognak a fények és ahogyan elnézem szép kis heringparti csápol már a táncparketten. El kéne vegyülnöm, valami kisebb társasághoz hozzá kéne csapódnom és aztán meglátni, hogy hogyan alakul az est további része a számomra, de jelenleg most nincsen nagy kedvem ehhez. Amikor meglátom a bárpultot érzem, hogy a torkom eléggé száraz, jól esne most egy-két töményebb ital. Így úgy döntök, hogy előbb szerzek magamnak valamit inni és aztán jöhet csak a társaság.
- Egy whiskeyt kérek - szólok oda a bárpultosnak, mikor helyet foglalok az egyik üres bárszéken.
Míg elém rakja az italt szemügyre veszem azt a lányt, ki éppen mellettem ül. Fiatal, oldalsó profilból szépnek tűnik, túl szépnek, hogy csak így egyedül üldögéljen itt.
- Hát, te, rózsaszálam, mit üldögélsz itt egyedül? Csak nem elhagyott téged a kisherceged? - szólítom őt meg, csábító mosolyt villantva rá.