Missy múlt nap megbeszéltük, hogy találkozunk. Van egy olyan sejtésem, hogy anyuék kérték meg, hogy beszéljen a fejemmel, a baj csak az, hogy ők túlreagálják az egész dolgot. Nem megyek haza minden este részegen, de persze, ők ezt nem így látják, nem tűnik föl nekik, hogy csak akkor járok el a barátaimmal, ha nincs másnap suli, vagy ha éppen nincs semmi dolgozat vagy házi feladat. Nem panaszkodhatnak, a jegyeim nem romlottak, jól teljesítek, de ezt bezzeg természetesnek gondolják. Na mindegy, szeretem a nővéremet és bár nagyon nem hasonlítunk személyiség ügyileg, a kapcsolatunk szorosabb, mint bármelyik kötél. Mindig meghallgatjuk a másikat és ott vagyunk egymásnak jóban rosszban, azonban van valami amiről még nem beszéltem neki és ezért kezdem szégyenleni magam, mióta megosztotta velem, hogy ő aszexuális. Nem problémáztam a dolgon, elfogadtam, de átérezni sajnos nem tudom, mert én ebben is különbözök tőle, Dave-vel is már nem egyszer összefeküdtem, de ugye nemrég kiderült, hogy ő az új tesitanár a sulinkban. Tulajdonképpen ez valamilyen szempontból vicces, mert a barátnőimtől folyamatosan azt hallgatom, hogy mennyire szexi, meg jó pasi meg, hogy milyen izmos, én meg győzöm visszafogni a nevetést, mikor ezeket hallgatom, mert mi ugyebár már régebb óta ismerjük egymást. Ő az, akiről Missy sem tud és kéne beszélnem róla neki, de félek attól, hogy mit reagálna, biztos nem tetszene neki, hogy egy nálam idősebb pasival kavarok, ráadásul még ágyba is bújtam vele.
Próbálom végig gondolni, hogy mit tévő legyek, miközben sietek a megbeszélt helyszínre, ami nem más, mint a kedvenc kávézóm. Hangulatos kis hely, a kedvenceim a plafontól lógó színes lámpások. Mikor benyitok a kis csengő megszólal, jelezve, újabb vendég érkezett, s nővérem már integet is nekem, mikor keresgélni kezdem, hogy hol van.
- Szia Missy - viszonzom az ölelést, puszit meg a köszönést, aztán követem az asztalunkhoz, s a következő mondatán elvigyorodom. - Zavarsz? Ugyan már a nővéremre mindig van időm - kacsintok rá, s közben hátrafordulok meglesni, hogy jön-e a pincér, akinek intek is, amint felénk fordul.
- Mesélj, mi a helyzet? - nézek rá izgatottan, hadd kezdje ő, én nem tudom még, hogy akarok-e beszélni neki Dave-ről. Azonban mielőtt bármit mondhatna a pincérnő már is ott terem és kérdezi, hogy mit szeretnénk. - Én egy tejeskávét, és ha van, akkor kettőt a csokis fánkotokból - adom le a rendelésemet, majd miután Missy is elmondja, hogy mit kér és ismét magunkra maradunk kérdőn billentem oldalra a fejem, hogy akkor most már válaszolhat az előbbi kérdésemre.

♡ note: ::

Artemis & Penelope

Do you see the butterflys on the sky?

Örülök neki, hogy eljött és itt van velem, legalább kicsit tudunk beszélgetni, régen tartottunk már tesós napot. Amúgy amikor azt mondják az öregek, hogy milyen hamar felnőnek, akkor.. igazuk van, tegnap még épp csak megszületett, most már egy kész hölgy és én úgy beszélek akár az anyánk, lehet kevesebbet kéne vele lennem, anyáskodó leszek a végén... na de most nem is ez számít, hanem az, hogy mit fogok neki mondani, még mindig nem tudom mit kéne mondanom és hogyan kéne tálalnom azt, amiről ő nem igazán akar majd beszélni. De hát fiatal és még annyi ideje van arra, hogy megkomolyodjon, nem is kell komolynak lenni, anya kicsit túl aggodalmas, bár.. Nem tudom, még sosem találkoztam Pennyvel, amikor berúgott, mintha direkt arra hajazna, hogy senki s elássa őt..
Megvolt az üdvözlés és minden, de még nem akarok ezekről a hülyeségekről beszélni, végén még itt hagyna, ami nekem nagyon nem lenne jó, nem szeretnék vele veszekedni a szüleink miatt. - Milyen aranyos vagy, de akkor ez mindig legyen így. - emlékszem, amikor régebben mindig azt mondta nem akar velem lenni, mert ciki vagy éppen a barátaival volt.. Ő is volt már egy nagyon-nagyon kamasz, de amikor elkezdte "kölcsönvenni" a dolgaimat, akkor kezdtem a falra mászni, minden húg lopkodja a nővérei dolgait, ő meg pláne szerencsés, mert mindenben egyforma a méretünk. Na de most nem is ez a lényeg.. - Semmisem, unatkozom és az órák is unalmasak, egyik tanár rám szállt és célja, hogy lehagyjam az egyetemet.. veled? - darálom le az egészet, majd legyintek egyet.. nem is érdekes mi van velem, beszéljünk inkább róla.
Majd megjön a pincér és ő leadja a rendelését, hát.. ebben is hasonlítunk. - Ugyanezt kérném. - mondom mosolyogva a pincérnek, majd a húgomra nézek, keresztbe dobom a lábaimat az asztal alatt és sóhajtok egyet. Nem buta, biztosan tudja, hogy miért vagyok itt. - Tudod miért vagyunk itt.

Ugyan már az elején sejtettem, hogy a beszélgetésünk valószínűleg oda fog kilyukadni, hogy anyuéknak nem tetszik, hogy eljárok bulizni, az meg főleg nem, hogy alkoholt is fogyasztok ilyenkor, de hát Missy a nővérem és már régen találkoztunk huzamosabb időre, mert mindegyikőnk elfoglalt volt. Szeretnék neki beszélni Daveről is, de a múltkori kis társalgásunk a suliban ebben elbizonytalanított. Nem szeretném, hogy miattam bajba kerüljön, lehet, hogy a barátaim nem fogják ezt fel, de törődök a számomra fontos emberekkel és Dave kezd ezen személyek közé tartozni.
- Így lesz - mondom mosolyogva, bár tudom, hogy mire céloz. Mikor gimis lettem, akkor nagyon fejembe szállt, hogy egyből bekerültem a pomponlányok csapatába meg az, hogy mennyire népszerű lettem. Missy sosem volt népszerű és ezért cikinek tartottam a barátaim előtt, de azóta rá kellett jönnöm, hogy azok az emberek nem teljes egészében a barátaim, míg Missy mindenhogy elfogad. Az ég szerelmére, hiszen ők utálják a rock zenét, egyáltalán hogy lehet azt utálni?
- Velem se sok. Úgy néz ki most már biztos, hogy én leszek jövőre a szurkolói csapatunk kapitánya, mert tudod, Monica idén végez. Furcsa lesz, hogy elmegy, hiszen már akkor másodkapitány volt, mikor engem felvettek a csapatba és most meg én leszek a vezető. Remélem nem fogok semmit elszúrni - igen direkt hagyom még ki az új tesitanáros dolgot Dave-el, szerintem egyébként is hallott róla, hogy az előzőt kirúgták droghasználat vádjával.
- Amúgy hogy érted, hogy szeretné, ha lehagynád az egyetemet? Ennyire jó vagy vagy csak ennyire sok a szabadidőd? - érdeklődöm mosolyogva. Tudom, hogy Penny aszexuális, de attól még lehetne pasija, nem? Akkor tuti kevesebb szabadideje lenne és anyuék sem csesztetnék őt az én dolgaimmal, sajnálom szegényt, hogy még velem is őt zaklatják ahelyett, hogy megpróbálnák megérteni a helyzetemet vagy megkérdezni, hogy miért.
A pincérnőnek gyorsan leadom a szokásos rendelésemet. Lassan már annyit járok ide a barátaimmal, hogy lehet tudják, hogy az az enyém lesz... Missyvel egyébként annak ellenére, hogy nagyon különbözik a személyiségünk, sok dolgot szeretünk mindketten ugyanannyira, ilyen például a tejeskávé meg a csokis fánk is, szóval meg sem lepődöm, hogy ő is azt rendel. De amint elmegy a pincérnő, már is zúdítja a lavinát azzal az egyszerű két szóval, aminek hallatára inkább úgy csinálok, mintha teljesen félre értettük volna egymást. - Persze, azért, hogy kibeszéljük a pasikat, az egyetemed, és mert már szeretnéd visszakapni azt a kockás szoknyát, amit múltkor vettem kölcsön.

♡ note: ::

Artemis & Penelope

Do you see the butterflys on the sky?

Régen volt már, hogy a húgommal leültünk beszélgetni egy kávé mellett, ő is túl elfoglalt és én is az vagyok, nincs nagyon időm. Ott vannak az órák, tanulás és a bulik, amikről otthon senki sem tud semmit, de nem is tudhatnak, mert Penny akkor azt hinné, hogy szabad azt csinálnia, amit eddig csinált. De mondjuk legyintek csak arra, amit mond.. persze nem azért mert nem érdekel, de az csak a múlt, mindenki volt ilyen, én is cikinek találtam anyuékat egy időben. Aztán elkezd ő is mesélni nekem, én pedig epekedve várom minden egyes szavát, mert már elég régen hallottam őt. Nem is vártam volna mást tőle, ő mindig más volt, mint én, de ezzel nincs is semmi baj, hát nem kell egyformának lennünk. - Biztos vagyok benne, hogy helyt fogsz állni, menni fog Penny és talán fura lesz kicsit, de ügyes vagy és talpra esett.  - mondom neki egy bátorító mosollyal az arcomon. Tényleg ő az, aki mindent megtud oldani, csak akrnia kell és menni fog neki, nem fog elbukni.
Nem sokkal később leesik nekem, hogy félremondtam a dolgot, nem lehagynit akartam mondani, hanem elhagynit, de hát.. mindegy, majd kijavítom most, de azért jót nevetek rajta. - Ne haragudj, csak félremondtam.. - mondom neki, majd veszek egy mély lélegzetet és próbálok nem tovább röhögni, mert nem szép dolog kiröhögni a másikat. - Azt akarja, hogy hagyjam ott az egyetemet, mert nem vagyok elég jó oda. - váltok kicsit komolyabb hangra, majd megvonom a vállamat. Úgysem fogok elmenni onnan, tehet bármit, de nem tudom, hogy mi baja lehet velem.. Nem tettem ellene semmit sem és mindig szorgosan gyakorlok az óráira, egyszer sem volt olyan, hogy ne tettem volna meg azt, amit kért tőlem.. De ne kell mindenkinek kedvelnie, tudom jól, hogy sokan utálnak engem a világon ok nélkül.
Mikor elmegy a pincérnő, akkor végre belekezdek, de úgy tesz, mintha nem tudná, hogy miről beszélek neki. Megforgatom a szemeimet és amolyan "Tényleg Penny? Tényleg?!" nézéssel nézek rá, nem szeretem, ha hülyének néz, sóhajtok egyet. - Essünk előbb túl rajta, mint utóbb.. - mondom neki őszintén, majd megigazítom a hajamat, nem tudom, hogy hogyan kéne belekezdenem és miért nekem kell ezt tennem, nem vagyok az anyja se az apja, csak a testvére vagyok és tök fiatal, élvezze is csak az életet, ameddig csak tudja. - Anyuék szerint túl sokat iszol és hetente háromszor mész haza részegen.. - de nem fogja szeretni ezt a beszélgetést, én már ezt előre látom, miért nekem kell ezt tennem?