Sportorvos, segéd és gyógytornász voltam igazából. Dacból jöttem gyerekek orvoslását végezni, noha adott volt a feladat,hogy ezt fogom csinálni, miután apámmal összevesztem, és nem a sportot választottam. Nem akartam Mr. Hart nyomdokaiba lépni, aki az NFL bizottságában csücsült, mert megérdemelte. Tény, hogy értett és a mai napig is ért a dolgához, de én nem akartam az az újgazdag kinézett kis srác lenni, akit az apja ültet be az általa melegen tartott székbe. Apám szponzorálja a Nets-et, a Giant-ot, Green Bay-t is. Bevallom, őszintén csábított a gondolat, hogy a kedvenc csapataimmal foglalkozzak, de még a középiskolában volt egy csúnya sérülésem, amiből nehezen, de felépültem, de ez azt is jelentette, hogy többet nem focizhatok. Ezért döntöttem úgy, hogy a hozzám hasonló sérülteken segítek. A gyermekeken, velük kevesen foglalkoznak, rugalmasak a csontjaik, és meglehet, hogy sokat fejlődnek még, de ők is legalább olyan fontosak, mint mi felnőttek. Mindamellett, a rögbi közelében maradva csak fájdítottam volna a szívem, vágyakoztam volna egy olyan dolog után , amelyet sohasem kaphatok meg. Rengeteg témába vágó szakon, kurzuson vettem részt, a legjobb akartam lenni, és folyamatosan fejlesztettem magam. Számos szaklapban publikáltam már, de sosem gondoltam volna, hogy elérem a főorvosi szintet ilyen fiatalon. Reméltem, hogy nem apám hátszele volt ez, ami miatt kiérdemeltem ezt a címet.
Szeretnek hozzám járni a gyerekek, mert a fiúk rögbi játékosok aláírt eredeti kártyáival távoznak tőlem, és egy két fiúsabb lány is, bár ők a nyalókát részesítik előnyben. Szigorúan cukor menteset, mert nem akarnék több munkát a szülőknek.
A gyerekekkel való foglalkozás kikapcsol, megnyugtat, mindig megnevettetnek.
A huzamosabb ideje beteg gyerekeknek stadion látogatásokat is szervezek, a saját szabad időmben, afféle kórházi foglalkozás gyanánt. Egy ideje nincs társam ebben az ügyben, így a megfelelő partnert keresem erre a segéd posztra, mert a leendő Mrs Hartom, fogta magát és az egyik irányítóval szűrte össze a levet az egyik ilyen stadion látogatás ki tudja hányadik alkalmával. A nőt kidobtam, nem is akartam többet látni soha, az irányítót pedig még most is ápolják valahol szilánkos ujjtöréssel. A pályájának vége, és nem érdekel,hogy én tettem tönkre az irányítót, azt hittem, hogy szeret az exem, de csak a velem járó hírnévre fájt a foga.
A kórházban a srácok nem tudják, hogy annak a Mr. Hartnak vagyok a fia, aki szponzor jó pár helyen és jó pár helyre be tudná őket juttatni. A barátaimat az egyetemen szereztem, ezek még értékesek a számomra és velük tartom a kapcsolatot.

Amióta tehettem, kerültem a nekem kijelölt utat, amióta csak tehettem, de tudtam, hogy nem tehetem sokáig. Ez a fajta felelősség is nyomta a vállam. Szerettem azt a munkát is, amiben évek óta voltam, és a sport orvoslásra is vágytam, de nem lehet egyszerre mind a kettőt nem igaz? Majd elválik, hogy melyik oldal győzedelmeskedik az életemben.
Addig is maradnak a lurkók; időnként a kolléganőm gyermekére is szoktam vigyázni , itt a kórházban, ha itt a kicsi és az anyukájának épp dolga van. Aranyos kislány, bár nem tudom, hogy honnan vette, hogy az apukájának hív, újabban. Talán túl sok időt töltünk együtt és szórakozunk ha épp rá érek rá vigyázni. Lakenek mindig sikerül megnevettetnie az édesanyjával Marlievel keveset beszélgetek, jobb így. Bár a gyerkőc apja nem biztos, hogy örülne ha tudná, hogy engem is idebent így hív a lányuk.