Az alkalmasságin azt mondták, hogy nem vagyok pszichopata, ellenben szétszórt, érdeklődő, kolerikus személyiségjegyekkel megáldott nő vagyok. Gondolom ez jó, bár azt nem vették bele, hogy nálam a harag nem feltétlen rossz, de elég sokszor tanácsadó. Pattogós kis szutyok vagyok a javából, nem minden helyzetben könnyű felhúzni, de ha megjegyzést tesznek a munkámra vagy azzal jönnek, hogy kevesebbet érek, mert nő vagyok azonnal robban a fejem és kitör a számon a gőz. Szeretek konfrontálódni, egy kis kötözködés mindig szórakoztat, ha semmiségekkel sértegetnek azt még jól is viselem, nem veszem magamra azt, amit hülyeségnek gondolok. A munkámon kívül, az életem minden egyes momentumában atomjaimra esek szét és próbálom összekaparni az agyamban, hogy mit kellene csinálnom, hol és kivel. Szokták volt mondani, hogy, kinek nincs esze, legyen notesze, de azt a noteszt is rég elhagytam már valahol. A orvosszakértő képzésem alatt annyit szívták a vérem azzal, hogy nő vagyok, hogy többnyire bő vagy férfiruhákat hordok és fellépésemet illetően sem vagyok egy brutálisan feminin jelenség, lehet ezért is nincs senkim. Sajnos vagy nem sajnos, elég önfejű vagyok, ez hol segít, hol meg pont ellenem van, de egy a lényeg, hogy legalább pszichopata sem szociopata nem vagyok.

    Kicsit halkítok a zenén, de még mindig fülhallgatóval a fülemben álldogálok az előtérben és törölgetem a hajamat. Jó lenne, ha megszáradna fél órán belül, hogy végül is ne vizes fejjel álldogáljak boncasztal mellett, de hát azt hiszem ilyen ez a popszakma.
-Maga meg mit csinál?-hallom meg az ismerős hangot a zenén keresztül is és azonnal kiveszem a fülhallgatót, hogy integethessek a csodás orvosszakértőnek, aki most történetesen a felettesem.
-Mosom a hajamat, vagyis már csak szárítom-magyarázom, bár szerintem nem nagy kaland kitalálni, hogy vajon mit is csinálhatok törölközővel dörzsölgetve a fejemet, gondolhatja, hogy nem ősi indián esőtáncot járok itt a rendőrség alagsorában.
-Akkor kérdezem úgy, hogy meg is értse-sóhajt elkínzottan- mi a fészkes fenéért itt mossa a haját?
Ez már egy kicsit logikusabb kérdés, de inkább csak vállat vonok, mivel eszemben nincs kerekperec elmesélni, hogy elfelejtettem fizetni egy-két számlámat, tehát most kicsit nincs meleg víz, hideggel meg iszonyú lenne az egész procedúra.
-Nézze, lehet, hogy ott, ahonnan ön jött ez normális...honnan is jött?
Tudom-tudom, ha most azt mondanám, hogy valami eldugott kis japán faluból, simán elkönyvelhetnénk ezt kulturális sokknak, de sajnos egyetlen nyomorult falut sem ismerek, ha meg benyögöm, hogy Konohából, azonnal körberöhög, ha csak egy részt is látott a Narutóból.
-Duluth-ból-ismerem be.
-Akkor meg miért van ilyen furcsa neve?-kérdezi és közben arra gondolok, hogy valahol zseniális, hogy ezt három hónap alatt eszébe sem jutott megkérdezni, pedig elég sűrűn vagyok kéz és láb alatt mellette.
-Apám japán-mondom és terítem a vállamra a törölközőmet, míg Dr. Conner csak rám legynint és biztosan menne a dolgára azzal a savanyú képével, de akkor eszembe jut, hogy mondandóm van számára.
-Miért követ?-néz rám-Ne kövessen, beteges dolog.
-Azt mondta tanulmányozzam a kettes számú holttestet-mondanám én tovább is, ha nem szakítana félbe azonnal, már szigorúan verbálisan. Nem mintha nem nézném ki belőle, hogy egyszer nonverbálisan is megteszi.
-Azt bezzeg nem mondtam, hogy ne zaklasson vele-forgatja a szemét. Igazából nem is tudom mi zavarja, talán az, hogy itt vagyok, talán az, hogy nő vagyok, de az is lehetséges, hogy csak gyűlöl másokkal együtt dolgozni és szívesebben van egyedül a hullákkal. Milyen perverz! 
-Mindettől függetlenül-veszek nagy levegőt felkészülve arra, hogy most úgy le leszek üvöltve, ahogy illik-nem gondolom, hogy öngyilkosság volt.
Conner megtorpan és felvonja az egyik szemöldökét, ha jól értelmezem ez most azt jelenti, hogy szépen jártassam tovább a számat.
-Nekem az a vágás túl egyenes, túl egyenletes. Ugyan ki lenne képes ilyen "szépen" felmetszeni a saját torkát? Normális esetben már a második centiméter után úgy remek a keze az ürgének, mint a rosseb, hogy folytatta volna még négy centiméteren át?
Jó nagyokat hümmög és magában biztosan azt gondolja, hogy milyen hülye vagyok és nyilvánvalóan nem adna a kezembe olyan testet, amin még bármi felfedezetlen részlet van.
-Megnézzük mégegyszer a nyomozókkal-bólint-szép munka, Fukushima. Na menjen és szárogassa meg a haját mielőtt a kollégái azt hiszik, hogy olyan ágrólszakadt, hogy a gázszámlát sem tudja fizetni.
-Furukawa..-javítom ki az orrom alatt mormogva, hisz értem én, hogy hülye nevem van, de azért egész jól meg lehet jegyezni.
-Igazából nem érdekel-mosolyog rám gúnyosan és gyors lépteivel el is talpal a folyosón. Most komolyan nem ordított velem?