Akivel vagyok, folyamatosan a seggemet fogdossa. Esküszöm, minden második percben. Kezd már felidegesíteni. Nem azért, mert nem vagyok hozzászokva, csak egyszerűen ez egy kibaszott escort meló lenne, nem kurválkodás, és abban is állapodtunk meg, hogy maximum csókig megy a dolog, mert mégis az újdonsült nőjét kellene eljátszanom. Persze, ebbe még a seggmarkolászás belefér, de az imént majdhogynem a mellem fölé húzta a felsőmet, amit azért már nem hagytam szó nélkül. Diszkréten morogtam oda neki, hogy észnél legyen.
Az egyik résztvevővel már többször összefutott a pillantásom, a tekintetében valami furcsaságot véltem felfedezni, és pont ezt a mozzanatot is elkapta.
Ettől függetlenül viszont nem is olyan rosszak ezek az illegális motorversenyek. Az adrenalin még így kívülről nézve is a bőröm alá furakszik, el sem tudom képzelni, mit érezhetnek a nyeregben, kétszázhúsz feletti száguldásnál.
Az utolsó is befut, majd észreveszem, amint a nő pont errefelé pillant, úgyhogy csak hogy ez a kretén is elégedett legyen, szembefordulok vele és gondolkodás nélkül lesmárolom. Az emberek már kezdenek elszáguldozni a helyszínről, ahogy véget ér az egész. Lehet, hogy leadták a forródrótot, hogy a zsaruk rájöttek erre az új helyszínre és éppen errefelé tartanak.
Ismét felém néz. Felé nézek. Pár másodpercig még állom is a tekintetét. Mi a francot néz? Talán ismerem? Végül is, az is lehet, hogy már lefeküdtem vele. Nem hiszem, hogy ide olyan tisztességes arcok járnak, akik életükben egyszer sem fizettek nőért, sőt…
- Na, gyere cicamica, hazaviszlek magammal – suttogja hátulról a fülembe, én pedig megborzongok, ahogy a keze már a nadrágomban matat. Az elejétől kezdve nem szimpatikus a faszi, van egy olyan beütése, ami emlékeztet valakire, akihez nem fűződnek jó emlékeim.  
És néz.
Elveszem a kezét, de két percen belül újra a csípőmre simítja , most már kicsit erőszakosabban, szorosan simul hozzám, a nyakamba liheg, elundorom.
- Vedd le rólam a kezed – sziszegem a fogam között alig láthatóan, majd egy pillanat alatt fordít magával szembe és ragadja meg az államat.
- Itt én mondom meg, mit csinálsz. Ha azt mondom, most azonnal letérdelsz itt ellőttem és leszopsz, akkor leszopsz. – A szorítása az államnál egyre erősebb, végül mikor elenged, nagyot nyelek.
- Nem vagyok kurva. – De, az vagyok, de nem most. Perifériából közben érzékelem, ahogy egy motor megáll az utca túloldalán, amire oda is pillantok, de csak éppen, hogy arrafelé biccentem a fejem. Az a férfi az, akivel az utóbbi egy óra alatt már többször összenéztem. Vajon azért jött közelebb, mert közbe akar lépni? Kétlem.  – A nőd már így is elég féltékeny, ahogy láttad, elég lesz – mondom halkan, ezúttal határozottabban, de csak nem marad, ezzel talán csak még inkább felpaprikázom. Erőszakosan ragad meg és szünteti meg a távolságot közöttünk, hogy aztán követelőzve csókolna meg, de mielőtt megtenné, meglendítem a térdem és egyenesen ágyékon rúgom, majd felismerve gyorsan a helyzetet, átrohanok az utca túloldalára és egy pillanat alatt egy másik ismeretlen pasas mögött termek a motoron.
- Gázt! – veregetem meg a vállát kicsit, hogy menjen innen, amilyen gyorsan csak tud, mert ha ez a fasz lerángat innen, szerintem nekem végem. – Húzd már meg azt a nyomorult gázt! – üvöltöm most már túl a motorok zsivaját, majd a válla fölé hajolok, hogy jobban halljon. – Kérlek – mondom, majd a kezeimet átkulcsolom a mellkasa alatt, jó erősen, és ahogy egyre gyorsabban haladunk, a fejemet is a hátának döntöm kicsit. Fogalmam sincs, hova a francba megyünk, de nem is érdekel, annál csak jobb lehet, mint ezt a faszt eltűrni ott…

Nem rajongok az utcai versenyekért, de kár lenne letagadni, hogy ilyenkor dübörög igazán az adrenalin, és minden mást egyetlen távoli, tűhegynyi ponttá zsugorít a fejemben. Csak az itt és most létezik. A jellegzetes motorzaj, az égett gumiszag, és a kétszázötven fölötti sebesség, ami másodpercenként több mint hetven méteres száguldást jelent.
Nem véletlen, hogy éjszaka szervezik, és mindig olyan helyen, ahol a forgalom minimálisra szűkül, legalábbis a kaliforniai baleset óta, ami több tucatnyi civil áldozatot követelt, az ilyeneket részesítem előnyben. Nem vagyok megszállott, nem követem az elit futamokat városról városra, és nem is üzletelek drogbárókkal, korrupt politikusokkal, maffiózókkal, a korrupt zsarukat leszámítva, róluk tudok, és a jól megkent, áldásos közreműködésük nélkül, nem is nagyon kerülhetne sor ezekre a kisebb versenyekre sem. Még így is előfordul, hogy olykor hamarabb lefülelnek, mint kellene.
Egyelőre még tiszta a terep, a futamnak vége, már csak a pénzt számolgatják. Ma nem nyertem, de még csak a dobogón sem végeztem, igaz, nem sokkal csúsztam le a harmadik helyről.
Quinn viszont formában van. Nemcsak a futamot nyerte meg, de úgy látszik, egy héttel azután, hogy Kendra kitette a szűrét, már talált is újabb áldozatot, akit persze magával is hozott, és a jelek szerint mindent megtesz, hogy mindenkivel elhitesse – de leginkább Kendrával –: részéről cseppet sem fájlalja a történteket.
Hangos, pökhendi viselkedés, kihívó célzások, és persze az egyértelmű birtokbavétel jelei. Ha tippelnem kéne, egy órán belül matt részegre issza magát a nyereményből, és a festett hajú barátnője nem lesz túl boldog, vagy...  A gondolat félúton elveszik, ahogy a járgányomra ülve újra feléjük pillantok. A lány mintha kezdene kevésbé örülni a kitüntetett figyelemnek. Érdekes, pedig a legtöbb bigét ilyenkor le sem lehet vakarni a faszijáról. De végül is nem az én dolgom.
Általában véve nem nagyon érdekel senki magánélete, de Quinn és Kendra olyan oszlopos tagjai a futamoknak, akikről nem lehet nem tudomást venni. Ahogy a most köztük dúló háborúról sem. Mindenki érzi. Mindenki látja. Viszont mégsem ez az, ami újra és újra arra késztet, hogy megkeressem őket a tekintetemmel. Az utóbbi egy órában már sokadszorra kapom rajta magam, hogy a bőrnadrágos bigét bámulom. Szép és feszes látvány, nem kérdés, de másokkal ellentétben engem inkább az arca foglalkoztat. Emlékeztet valakire. De bárhogy próbálom felidézni, fogalmam sincs, hogy hol láthattam korábban.
Vajon a felismerés kölcsönös lehet? Valamiért izgat a kérdés, és nem is tartana sokáig kideríteni, elég lenne csak odagurulni hozzájuk, de Quinn társaságára nem vágyom, pláne most, hogy győzött is. Ez a tény csak ront a tolerálhatóságán, és úgy látom, a nője is egyre nehezebben bír vele. De. Nem az én dolgom.
Ráhajolok a kormányra, ideje nekem is lépnem a helyszínről. A legtöbben mostanra már elpárologtak, én sem akarom megvárni a zsarukat. Beindítom a motort, de még ekkor is az jár a fejemben, hogy egyáltalán nem tetszett, amit utoljára láttam, az már akárhonnan nézem, durva volt, és az erőszak mellett nem szeretem csak úgy elfordítani a fejem, de hát, van, aki ezt szereti, és igyekszem meggyőzni magam, hogy a szőkeség is ezek közé tartozik, különben még képes vagyok, és olyasmibe avatkozom, amibe nem lenne ajánlatos. Bizonyára nem véletlen van vele.
Elindulok, de mielőtt kámforosítanám magam, hirtelen ötlettől vezérelve, úgy döntök, egy félkörívet leírva megfordulok, és épp csak annyi időre állok meg az utca túloldalán, míg egy utolsó, közelebbi pillantást vethetek a nőre, de a rám vetülő tekintete, és ami ez után történik, meglep annyira, hogy elfelejtsek tovább hajtani. Már-már odaszólok Quinnek, de mielőtt megtehetném, a lány megelőz. Olyan gyorsan pattan fel mögém, és kiált fel, hogy tűnjünk el innen, hogy nincs sok időm mérlegelni. De nincs is igazán mit.
Nem válaszolok, csak azt teszem, amire kér: gázt adok. Hamar el is száguldunk a helyszínről, még mielőtt tudatosulna bennem, hogy konkrétan az egyik versenytársam, a friss bajnokunk még frissebb barátnőjét lovasítom éppen. Nem biztos, hogy életem legbölcsebb húzása, de legalább a bűntudat miatt nem kell sokat rágódnom.
Számítok rá, hogy Quinn nem hagyja ennyiben, és már csak büszkeségből is utánam ered, szóval csajszi ide vagy oda, szépen rákapcsolok. Úgy érzem, tisztában van vele, hogy jobb, ha erősen kapaszkodik, nem kell külön szólnom neki, bár valószínűbb, hogy csak ösztönösen, mintsem az ilyen tempóhoz hozzá lenne szokva, nem ott és nem úgy fog, ami erről árulkodna.
Ezen a részen még egy ideig nem tudok lekanyarodni, amitől az egésznek olyan feelingje van, mintha a verseny második körébe csaptunk volna, Quinn nem sokkal lemaradva tőlem szintén hajtja a lóerőket, de nem akarok párbajozni vele, amint van rá lehetőség, lassítok, és élek is egy éles jobbal, hogy a város belseje felé kormányozzam magunkat. Elég zabos lehet, szükség van egy jó húszperces bolyongásra, mire le tudom rázni, és biztos vagyok benne, hogy néhány másik motorosnak hála, elvesztette a nyomunkat.
Pár perccel később leállítom a járgányt, leveszem a sisakom, és a hölgyemény felé fordulok, ha kell, őt is lesegítem, remélem, nem fagyott rá teljesen a motorra.
- Ez bátor húzás volt – jegyzem meg a pillantását keresve. Az arcom egyelőre nem árul el túl sok érzelmet, hogy haragszom-e, amiért belekevert, vagy inkább dicséretnek szántam. - Gyere, meghívlak egy italra. Attól felmelegszel egy kicsit. - Nem kérdés volt, hanem ajánlat. Mégpedig olyasféle, amit bármikor visszautasíthat, elvégre körülöttünk egyetlen bár sincs, bizonyára feltűnt neki, hogy ez egy lakónegyed, nem olyan szegényes házakkal. Én pedig egy idegen vagyok, akit most lát először, viszont épp az előbb húztam ki egy helyzetből, amiről kettőnk közül ő tudja jobban, hová vezetett volna.
Beljebb tolom a motort a ház mellett álló garázsba, addig kap némi gondolkodási időt.

A motorra, a férfi mögé pattanva kételkedem benne, hogy elindul-e, de valamiért nagyon bízom benne, hogy érti, ez most nem játék és nagyon nem vicc. Ami azt illeti, azt hiszem egy kicsit pánikba is estem, ki tudja, miért. Nem vagyok még hozzászokva az erőszakosabb emberekhez, azt hiszem, jobban ki kell képeznem magam önvédelemből is, mert tulajdonképp, bármikor belefuthatok egy hasonló ürgébe.
Kicsit azért valóban megkönnyebbülök, amikor meglódul alattunk a járgány, és persze bele is kapaszkodom az ismeretlen pasasba, főleg akkor, amikor nagyobb sebességre kapcsol és észre is veszem a miértjét. Ez a szerencsétlen utánunk jött és elég rendesen üldözőbe is vett. Mikor mellénk ér, a középső ujjam lendítem neki, de aztán gyorsan vissza is kapaszkodom, mert a motoros hősöm -hahah, hát nem gondoltam volna, hogy valaha majd ilyen is lesz- éppen be is veszi a kanyart.
- Háh! Puta madre! – mosolyodom el, mikor látom, hogy továbbhajt, mint mi. Ez meleg helyzet volt, nem mondom, de úgy tűnik elég rutinos motoros mögé pattantam fel, kurva nagy mázlimra.
Mikor lelassít és megáll, megvárom, hogy leszálljon és rögtön szemügyre is veszem, ahogy levette a sisakját, most már így közelebbről is. A szemei olyanok, hogy erről a férfiról el tudok képzelni bármi simlisséget. Olyan titokzatosak. Hm. Nem is tudom.
- Hát, én is kételkedtem, hogy elindulsz, de reménykedtem benne. Kösz – szólalok meg rekedtes hangon, aztán megigazítom magamon a felsőt, mert a nagy rohanásban még az is elcsúszott kicsit. Azért tényleg rendes volt tőle, hogy nem parancsolt le a motorról, végül is azt is megtehette volna, ha akarja. Nem ismer.
Körbenézek, nagyjából felmérem a terepet, hogy mégis hol lehetek, de eddig csak annyi van meg, hogy Manhattan és elég tehetős házak vannak erre. Már csak azt kell kitaláljam, merre induljak el. Míg ezen gondolkodom, viszont megszólal a férfi, akinek még a nevét sem tudom, amin kicsit meglepődöm.
- Jó, szívesen – vágom rá hezitálás nélkül. Egy italra mindig vevő vagyok, mellesleg jó lenne még kicsit kifújni magam, mielőtt hazaindulnék. Ez a nap amúgy is mínuszos már, mivel ennek a pöcsfejnek a pénze is ugrott azzal, hogy faképnél hagytam.
Megvárom, míg betolja a motort, addig észrevehetően megcsodálom a házat kívülről, majd zsebre tett kézzel utána megyek, ha valóban beinvitál.
- Láttam, hogy többször felém néztél – pillantok rá oldalra. – Ez a Quinn egyébként minden nővel ilyen fasz módon viselkedik? – érdeklődöm, ő biztos jobban ismeri, ilyen körökben eléggé tudják, ki, miféle. Azt viszont nem tudom, miért szemezett velem többször is a lent töltött idő alatt. Nem ismerem. Legalábbis nem igazán emlékszem rá, hogy lefeküdtem volna vele és valószínű, hogy így is van. Aztán ki tudja, bárhol összefuthattunk már.
- Ja, egyébként Becca vagyok – mutatkozom be, mert ezt még nem tettük meg. Beérve a házba pedig csak utána megyek és ott sem vagyok rest körülnézni. Még talán egy halk hümmentés is kiszalad a számon.
Azon már el sem gondolkodom, hogy az előbbiből tanulhattam is volna és leléphetnék inkább haza, mintsem még egy férfi otthonába is besétálni. Végtére is mindegy, nem ez az első alkalom, hogy kettesben vagyok egy férfival, de talán egy ital nem árt, mellesleg ha már kimentett onnan, jövök neki egyel. Majd még kitalálom, mivel is háláljam meg. Mondjuk egy cuki kis bonbonnal?!

A hangjából kiérződik a sürgetés, és bár enélkül is nyilvánvaló a szituáció, nem kerüli el a figyelmem az a tizedmásodpercnyi riadtság, ami végül felolvad abban a hozzátoldott kérlekben. Megteszem, amit kér, pláne, hogy ez után az elegáns mögém pattanás után nem is nagyon van más választásom – jobb is –, pillanatokon belül már száguldok is a hűs, puha éjszakában. Mögöttem az ismeretlen lánnyal, és Quinnel, aki ezért még nagyon fog haragudni egyszer, már ha egyáltalán sikerül most leráznom. Nem vagyok  elragadtatva, hogy a díszcsomagom még be is int neki, de talán igaza van, ahogy DiCaprio mondta a Once Upon a Time in Hollywoodban: kétszer úgysem akaszthatnak fel, nem igaz? Ettől jobban már Quinn sem kívánhat pokolra minket.
- Nem nagyon hagytál más választást - jegyzem meg, miután sikerül jókor, jó időben egy meredek kanyarral lefordulnom a versenyegyenesünkről, és néhány percnyi sightseeing tourt követően leparkolnunk a házam előtt.
A hangom egyáltalán nem mogorva, sőt, az arcvonásaimmal együtt arról tanúskodnak, hogy végtére is én is élveztem valamennyire ezt a kis kalandot, de azért azt sem hagyom, hogy biztos legyen benne: szerintem is jó döntés volt.
- De biztos megvolt az oka – teszem hozzá, felpillantva rá, mielőtt beinvitálnám a házba. Láthatóan váratlanul éri, de habozás nélkül igent mond. A közte és Quinn közötti viszonnyal nem igazán vagyok tisztában, csak a látottakból mazsolázhatok, de majd elmeséli, ha akarja.
- Szerintem, nem én voltam az egyetlen, aki többször is feléd nézett – mozdul aprót a szám sarka a félig feltett kérdés hallatán, miközben mutatom neki az utat. Nem a főbejárat felé irányítom, hanem a kapun túljutva, a kert felé sétálok, olyasmi ez, mint a színházakban a művészbejáró, ahogy az egyik diákom egyszer egy vicces-frappáns pillanatában megjegyezte. A kert szép és rendezett, bár így a sötétben annyira sok nem látszik belőle, csak amit a gyér, önműködő fények megvilágítanak.
- És ez nem csak egy rejtett bók volt – szélesedik egy kicsit a mosolyom, ahogy rájövök, akár így is értelmezhette, amit mondtam. – Quinn egy viszonylag belső körbe hozott be, ahol az új arcok mindig feltűnést és érdeklődést keltenek. Különösen, ha egy frissen megszakadt, többéves kapcsolat másik résztvevője is a társaság oszlopos tagja – magyarázom a szituáció lényegét, amibe belecsöppent, mert valahogy az az érzésem, hogy Quinn a maga részéről ezt elmulasztotta, mielőtt belerángatta. Most már csak az a kérdés, hogy tényleg egymásra akadtak-e valahol, és valóban bimbózó románc volt-e a háttérben, aminek most szintén elég csúnya vége szakadt, vagy… a másik verzió.
A mesedélutánom végeztével el is érjük az üvegajtót, ami egyből a hatalmas műtermembe nyílik.
- Parancsolj – intek a bejárat felé, miután kinyitottam a zárat. A helyiség tágas, középen hever a kanapé, vele szemben fotelek, és különböző csavarosan faragott székek a modellek számára; álló-, asztali-, és falra akasztott lámpák, az üvegfal előtt lustán lógó, félrehúzott függönyök, az egyik sarokban boros állvány, a másikban felfelé vezető csigalépcső. Az asztalon és a polcokon könyvek, üres vázák, és szétszórt festőkellékek sorakoznak, a falon néhány kép, jobbra egy szobrászsarok, itt-ott meglapuló, apró dísztárgyak, de ami elsőre magára vonzza a tekintetet, az az egy-két fehér lepellel letakart állvány, és a fal mellett sorakozó, hasonló sorsra jutott vásznak. Nincs túl sok elől hagyva, a többség hátul kuksol, egy gondosan elfüggönyözött rész mögött.
- Egy kicsit eklektikusra sikeredett a berendezés, de végül is sosem lakberendezőnek készültem – mosolyodom el, ahogy felkattintom az eldugott, apró fényeket, és közben fél szemmel figyelem, ahogy ismerkedik a hellyel. A cél az otthonosság volt, ahogy a kényelmes, vendégváró nappalival teljesen egybe olvadnak az alkotásra szánt terek; engem, akárhányszor belépek, mindig lenyűgöz a hely varázsa, de tudom, nem mindenkinek jön be ez a stílus, statisztikám bőven van, elvégre jó pár hölgyvendéget láttak már ezek a falak.
A cipőmet lerúgva a puha szőnyegre lépek, és egyből meg is célzom az italos részleget.
- Bort szeretnél, vagy inkább valami mást? – A magam részéről biztosan bort választok, az utóbbi években szinte semmi mást nem iszom, de nem akarom befolyásolni.
Azt egyelőre nem árultam el neki, hogy az arca ismerős valahonnan, az előbbi bemutatkozásunk nyomán a nevét legalább megtudtam: Becca. A probléma csak az, hogy sajnos cseppet sem segít. Én is csak az Ewant árultam el neki, bár nem hinném, hogy olyan körökben mozog, ahol felismerné a nevem, de azért ha nincs kedvem, nem szoktam kockáztatni.
- És lenne még egy kérdésem, remélem, nem lövök túl a célon, de eléggé foglalkoztat. Ha szerinted is fasz módon viselkedik Quinn, akkor miért vagy együtt vele? – veszek le két megfelelő poharat az italoknak, így nem vagyok vele szemben, csak néha pillantok vissza-vissza felé. – Ismerem a zsargont, hogy a rosszfiúk mindig vonzóak, és ez tény - hajlik apró mosolyra a szám széle -, de miért éppen ő? – folytatni egyelőre nem folytatom, pedig tudnám, de az ő válaszára kíváncsibb vagyok. Kendrát sem értettem, de őt meg aztán pláne.

Az adrenalin még mindig az ereimben lüktet, egyelőre fogalmam sincs, hogy kivel jöttem és hova, valahogy eddig nem ez foglalkoztatott. Nem mondom, hogy nem érdekel, mert hát de, valószínűleg, ha mindjárt lenyugszom, akkor majd elkezdhetek ezzel foglalkozni. Na, nem mintha bármi félnivalóm is lenne, annál már csak jobb lehet, mint aminek az előbb a részese voltam. A reakciójára vállat vonok.
- Dehogynem. Végtére is, ha te nem, más már csak elvitt volna, vagy nem? Nem ismerem túlzottan a társaságot, nem tudom, ki hajlandó ilyesmire és ki nem. Pechedre te voltál a legközelebb - mosolyodom el halványan. Igaz, az is közrejátszott, hogy úgy sejtettem, ő már korábban is észrevette, hogy nem annyira érzem magam kellemesen ennek a Quinnek a társaságában. A következő megjegyzésére pedig csak bólintok. Persze, hogy megvolt az oka. Ha nem lett volna ennyire nyomós az ok, akkor még kihúzom azt a kis időt és megkapom a pénzem is. A baj már ott kezdődött, hogy eleve undorodtam valamiért ennek a fószernek a kisugárzásától, arról pedig egy percig sem volt szó előtte, hogy komolyan fel akar vinni magához. Nem szoktam nemet mondani, csak akkor, ha tényleg erős indokom van rá. Kell a pénz, így is el vagyok maradva a múltkori vízszámlával, és mint tudjuk, nem szerencsés, ha tényleg elzárja a szolgáltató a vizet a lakásomban. Mellesleg a tulajdonos is valószínű, hogy páros lábbal rúgna ki az albérletből. Szóval így összegezve rájövök, hogy még mindig iszonyat nagy szarban vagyok, de ha minden jól megy, holnapra megoldódik minden.
Ez a pasas szerintem nem csak a dekoltált felsőm miatt pillantgatott az irányomba, persze biztos ez sem volt egy mellékes dolog, és igaz, többen figyeltek, gondolom már csak azért is, hogy összesúghassanak Quinn háta mögött, hogy máris új nője van. Ez volt a célja. Megkapta, bár nyilvánvaló, hogy amiatt, hogy mással távoztam, többet ártottam, mintsem használtam. Tulajdonképp leszarom, csak így jó elfilozofálgatni rajta, miközben hátrafelé haladok a kert hátsó zugai felé. Nem ár meglepetésként, hogy nem csak bókolgatni szeretne ezzel.
- Hát a hölgy mindenesetre biztos vérszemet kapott - sóhajtok színpadiasat és halványan elmosolyodom. - Mondjuk esélyes, hogy most jót kárörvend amiatt, hogy nem Quinnel távoztam a helyszínről - teszem hozzá, ahogy aztán elérünk az üvegajtóig. Gyanús, hogy nem a főbejáraton át jöttünk be a házba, szerintem nem egyedül lakik a drága. Gondolom az esélyét sem szeretné megadni annak, hogy bármiféle félreértésbe keveredhessen, habár már majdnem mindegy. A ma estét illetőleg.
- Wow - szalad ki a számon rögtön, ahogy körbenézek a helységben. - Fotográfia vagy festészet? - érdeklődöm, és ahogy beljebb értem, már észreveszem a festőkellékeket is. - Festészet - vonom le a következtetést és miután én is ledobtam a cipőmet, rögtön célba is veszem az egyik, fehér lepellel letakart képet. Kíváncsi természet vagyok, persze hogy ez az első. Azt viszont tudom, hogy a festők gondosan rejtegetik egy ideig a munkáikat, így az utolsó pillanatban megtorpanok és ránézek. - Remélhetőleg tehetségesebb vagy abban, mint a lakberendezésben. Szabad? - kérdezek rá mosolyogva és amíg nem engedi, persze nem libbentem még egy kicsit se fel a leplet. Kíváncsi lennék a munkájára, de most én tartozom neki, amiért elhozott, nem akarok illetlen lenni. Ha nagyon akarom, tudom azért türtőztetni magam. A berendezéssel kapcsolatban nincsenek rossz érzéseim, nem túl rendezett, de talán pont ebben van a varázsa. Simán eléldegélnék egy ilyen helyen. Az én lakásom sem a rendről híres, amint elpakolok, másnap semmit nem találok és ezen annyira felidegesítem magam, hogy újra mindent szétszórok a földre, tehát a következtetés: Nincs értelme rendet tartanom.
- Ilyen menet után csak bort. - Isten ments, hogy bármi alkoholmentessel mérgezzem magam. Közelebb sétálok hozzá, ahogy kérdést emleget, ami miatt abszolút nem tiltakozom, hiszen ha mással nem is, legalább ennyivel jövök neki, hogy meginterjúvolhat. Ha a megérzésem nem csal, szerintem sejti, hogy nem úgy voltam jelen a motorveresenyen, mint barátnő. Kezemmel intek, mikor megfordul, hogy persze, csak nyugodtan kérdezzen, de mikor belekezd, heves tiltakozásba kezdek.
- Dios mío, én nem vagyok együtt vele - vágok a szavába mielőtt még befejezhetné a kérdést. - Már csak az hiányozna. Csak… elmentem vele - húzódik az ajkam apró mosolyba, és amint szembe kerül velem, próbálom kiolvasni az arcából, hogy vajon sejti-e, hogy miről van itt szó. Nem hinném, hogy ő egy angyal, mellesleg valahonnan ismerős is, szerintem találkoztunk mi már, és ha így van, akkor pedig tisztában van azzal is, hogy mivel foglalkozom. Nem szégyenlem, abszolút, mellesleg itt tényleg nem prostituáltként voltam jelen, csak nem szeretem az emberek orrára kötni. Mellesleg tényleg úgy gondolom, hogy ha ilyen körökben mozog, mint ez a motoros banda, nem én vagyok az első nő ott, aki hivatásosként van jelen, vagy tévednék?
- Egyébként, nem ismerjük mi egymást valahonnan? - Ezt azért nem ártana kideríteni. Mert amennyiben igen, akkor az is lehet, hogy volt már dolgom vele. Néha már nem emlékszem mindenkire, akivel elmúlattam az időt. Jó pár olyan van, akivel pár percnél tovább nem is nagyon kell foglalkozni és hát szégyen van nem, hamarabb ismerném fel meztelenül, mint ruhában, és azon belül is nem éppen a felsőtestére értve.
Közben pedig az is megfogalmazódik bennem, hogy mi lenne, ha meghálálnám a mentésemet egy kis szórakozással? A bonbon mégsem annyira jó ötlet... Szerintem nem utasítaná vissza, és hozzá még talán kedvem is volna, ahogy így elnézegetem.
Amint kitöltötte a bort, mellé megyek, elveszem a poharat, belekortyolok, majd a derekam a pultnak támasztom és tekintetem a szájára, majd a vállának ívére irányítom. Egy percig sem leplezem, hogy éppen kikezdeni készülök vele. Megnyalom az alsó ajkam és aztán visszapillantok a szemébe. Nem is feltétlen kell tisztában lennie azzal, hogy mivel foglalkozom, habár ha véletlen olyan helyen fordulna meg, ahol én is, biztosan összefutnánk. Most ha ő nem tudja, hogy escortként és kurvaként keresem a kenyerem, nekem eszem ágában sincs vele megosztani. Azt sem, hogy kicsit úgy érzem, tartozom neki, bár nyilván nem hülye, le fogja vágni.
- Ha már így összehozott az élet, mit szólnál egy kis szórakozáshoz? - akasztom be az ujjam a nadrágja peremén és kisöpröm a hajam a nyakamból, amivel persze a dekoltázsom is egészen a látóterébe kerül. Ajkam félmosolyba hajlik és folyamatosan őt szuggerálom. Jó lenne, ha nem mondana nemet, akkor legalább nyugodtabb lenne a lelkiismeretem is.

Vannak azért, akik nem annyira kedvelik Quinnt, ez igaz, azt ugyan én sem tudnám megmondani, hogy ilyen nyíltan kibabráltak volna-e vele, a futamok azért viszonylag zárt körben tartják a versenyzőket, a következő találkozón én is farkasszemet nézek majd vele. Érdekes lesz. Az már biztos.
Viszont mire felugrott mögém, egy-két alakot leszámítva szinte már mindenki elpárolgott a helyszínről, és a szavait visszaidézve, neki sem tűnt olyan ráérősnek a dolog. De azért eljátszom a gondolattal, ahogy motorról motorra pattogva kérdezgeti az embereket, míg végül rá nem akad valakire, aki végül igent mond, és halványan el is mosolyodom. Nem. Ezt őszintén szólva nem tudom elképzelni, de a felvetés azért szórakoztat. Olyan nőnek tűnik, akinek mindenre van kész válasza, akkor is, ha mindketten sejtjük, hogy az nem annyira fedi a valóságot.
- Talán igen – válaszolok végül, szórakozottan elsimítva a kérdést. – Ezt már sosem tudjuk meg, csak ha legközelebb is ellátogatsz – teszem hozzá egy ironikus félmosollyal. Megpróbálom felidézni, hogy kik voltak még ott, amikor elhajtottam vele, de nem igazán sikerül. Egy-két ember csak, ében biztos vagyok, de annyira lekötött, amit láttam, és a motoszkáló kérdés, hogy vajon hol találkoztam már vele korábban, hogy a többi részlet csak halványan dereng. Vagyis fogalmam sincs, hogy mire számíthatok. Elterjed-e a híre ennek a ma esti fricskának, vagy tartoznak annyival Quinnek, hogy befogjak a szájukat. Esetleg be is segítenének neki, ha kérné?
Személy szerint ez utóbbit egy kicsit sanszosabbnak tartom, de nem érdekel. Ezzel bőven ráérek még foglalkozni.
- Ha szerencsénk van, Kendra nem fogja megtudni – mosolyodok el ismét halványan. Én azért inkább ennek szurkolok. – Nem szeretem, ha a személyes feszültséget beleviszik a versenybe, pedig nyilván beleviszik, ha van, sőt. A legtöbb utcai verseny konfliktusból adódik, ahogy a legtöbb baleset is. – Aminek sokszor sajnos civilek is áldozatai. Nem tudom, mennyire van képben ezzel az egésszel, de most legalább ellensúlyozom valamivel az eddigi szűkszavúságomat.
Ahogy kinyitom előtte az ajtót, és magam elég engedem, azért végigjár rajta a tekintetem. Van néhány tippem, hogy honnan ismerhetem, ez túlzás, hogy hol láthattam már, de egyáltalán nem vagyok biztos benne. Rákérdezni pedig elég visszás lenne, pláne, ha tévedek. Szóval egyelőre elvetem az ötletet.
- Egyik sem. Momentán inkább csak műgyűjtőnek és műkedvelőnek számítok – kerülöm ki a puhatolózását, hogy fotó, vagy festészet. Volt, amikor mindkettőt a szakterületemhez soroltam, de… ebbe most inkább ne menjünk bele. Az állványokból viszont a bevallásom nélkül is hamar leszűri, hogy mivel kísérletezek.
Nézelődés közben meg is indul az egyik felé, én pedig sejtve, hogy mire készül, reflexből utána is mozdulok, és a kérdésével egy időben a felemelt csuklója után kapok. Az ujjaim gyengéden, de határozottan fonják körbe, egyértelmű jelét adva, hogy ezt nem tartom jó ötletnek.
- Még nincs kész – szólalok meg halkan, az ajkaim szinte a hajszálait súrolják. És hogy ne tűnjek olyan gorombának… - Azt mondják, balszerencsét jelent, ha előtte bárki is megnézi. És ez az összes többire is vonatkozik – fűzöm hozzá már kevésbé szigorú hangon, de ha meg is fordul, addig azért nem engedem el a csuklóját, amíg meg nem ígéri, hogy nem fedi fel a leplet egyik vászonról sem.
- A függöny mögé pedig szintén tilos a belépés. Egyébként érezd otthon magad – mosolyodom el a végére. Ez elég sajátos navigálásra sikerült. Általában mindezeket előre elmondom, de olyan gyorsan mozdult, hogy nem hagyott rá időt.
Mire válaszol a kérdésemre, már visszafelé tartok a két öblös borospohárral.
- Vagy úgy – nyújtom át neki az egyiket. – Remélem, jót választottam. De ha nem ízlik, szólj, és választhatsz másikat – adok ki az instrukciókat, még kóstolás előtt, Franciaország óta rajongója vagyok a boroknak, szeretem megtippelni, hogy kinek vajon milyen fajta nyerni el a tetszését.
A tekintetem közben találkozik az övével, és az apró, féloldalas mosolyát fejtegetem.
- Szóval, a kísérője voltál? – folytatom tovább a kérdezősködést, szándékosan kerülve a foglalkozás hivatalos nevét, nem azért, mert féltem volna kiejteni, inkább udvariasságból. Ha ő megteszi, utána már én sem ódzkodom tőle, de inkább nem előzném meg. Ez viszont már jócskán szűkít a listán, hogy honnan is vélem ismerősnek.
A kérdése viszont meglep. Neki is ismerős lennék? Ez így már sokkal érdekesebb. Én arra tippeltem volna, hogy valamilyen sztriptíz bárban láttam táncolni, vagy egy prostituáltakat foglalkoztató helyen az egyik asztalnál. Abban kilencven százalékig biztos voltam, hogy nem csak egy arc volt a tömegből. De ő? Őszintén szólva, arra sem voksolnék, hogy minden kuncsaftjukat felismernék. Mi viszont, még biztos, hogy nem feküdtünk le.
Vagy ez náluk csak egy random kérdés, és mindenkinek ezt mondják? Nem kerüli el a figyelmem, ahogy finoman flörtölni kezd velem; nem feltétlenül azért hívtam be, hogy lefektessem, de tény, hogy már jó ideje vonzza a pillantásom, és a memóriámban is azért ragadhatott meg, mert van benne valami… különös.
Ahogy a nadrágomba akasztja az ujját, és közelebb húzódik, a kérdése hallatán elmosolyodom, belekortyolok a borba, és közben mélyen a szemeibe nézek.
- Remélem, tudod, hogy nem volt hátsó szándékom ezzel a manőverrel. – El akarom oszlatni a fejében az esetleges gondolatot, hogy törlesztenie kellene az előbbiért. Leginkább a szexszel fizetés ötletét. Ugyanakkor…
- De kíváncsivá tettél. Fejtsd ki az ötletet – ragad rajta az én ajkaimon is a félmosoly, jelezve, hogy nem feltétlenül van ellenemre, amit kínál.

Nem ismerem a versenyre járókat. Mindenesetre annak ellenére, hogy ez a Quinn ennyire kibaszott hülye volt, ezen kívül tök jól éreztem volna magam. A gyorsulás eddig nem igazán tartozott az életem részévé azon kívül, hogy néha napján az ülésbe süppedtem egy-egy nagymenőnek magát gondoló pasi mellett a kocsiban. Ezt a motoros összecsapást már kívülről is élvezet volt nézni, valaki mögé felülni viszont rohadt állat volt! Máris újra tenném.
- Egy másik versenyre simán, de ahol ez az ember is ott van, nem hinném – zárom rövidre a dolgot, mikor megemlíti, hogy kideríthető lenne az előbbi felvetésem, ha legközelebb elmennék. Ettől függetlenül mondjuk nem is biztos, hogy olyan hülye ötlet lenne, ugyanis egyértelmű, hogy az ilyen összeröffenéseknél van néhány olyan pasi, aki fizetne a szexért, sőt. – Hogy megy ez? Mindig ugyanazok az emberek vannak? Vagy vannak külön bandák? – kíváncsiskodom, mivel halványlila gőzöm nincs az egészről, de lehet, hogy egy kicsit jobban beleásnám magam a pénz érekében.
- Engem hidegen hagy, ki és mit tud meg – vonok vállat, ahogy belekezd. Azért azzal tisztában vagyok, hogy Quinn nem fogja ezt így annyiban hagyni és ha engem nem is keres meg, hogy helyben hagyjon, Ewannel biztos lesz még egy köre, amiért hajlandó volt kimenekíteni onnan. Túlságosan sértve érezheti magát, mellesleg hiába voltak ott csak páran, azok előtt igencsak megcsorbulhatott a tekintélye. – Persze ha baleset kockázata is fennállna, akkor igen, jobb, ha nem tudja meg – teszem hozzá a mondandómhoz, mert az tényleg nem lenne jó. Biztos kurva szar lehet elesni motorral száguldás közben. Hallottam már én is egy-két rémtörténetet ilyesmiről, annyira azért én sem vagyok szívtelen, hogy ilyesmit kívánjak bárkinek is.
A leplek és az állványok rögtön kíváncsivá tesznek, habár azt mondja, csak műgyűjtő, ki tudja, talán csak szerénykedik. Nekem meg teljesen mindegy. Nem vagyok egy nagy művészet-rajongó, sosem követtem semmiféle festő, szobrász vagy fotográfus munkáját, egyszerűen nem is hozta sosem az utamba az élet.
Ahogy megállítja a mozdulatom a kezével, rögtön visszább is lépek egyet, félig nekiütközve, majd mikor folytatja, elmosolyodom én is.
- Hm, roppant titokzatos – pillantok hátra a vállam felett, majd átfordulok a karja alatt, hogy szembe kerüljek vele. – Isten ments, hogy még ennél is nagyobb bajt hozzak a fejedre. – Meglehetősen normális vagyok vele, ami valószínűleg csak annak tudható be, hogy hálás vagyok neki. Egyébként egész biztos, hogy beszólnék valamit rá, de így most indíttatásom sincs rá. Viszont a következő mondatára megemelkedik a szemöldököm.
- Pfúha, úgy érzem magam, mint valami steril helyen. Vagy ha megiszok két pohár bort, akkor már lehet, hogy olyan leszek, mint az elefánt a porcelánboltban – röhögök fel halkan, ahogy az ujjam végighúzom a kanapé háttámláján. Mikor összetalálkozunk a szoba közepén, elveszem tőle az egyik borospoharat.
- Mi alapján választottad? – kérdezem, majd bele is kortyolok a borba, amire hümmögve megingatom a fejem. – Elmegy – értékelem különös részleteiben az általa választott nedűt, majd a mosolyom is kiszélesedik. Nem rossz választás, valóban szeretem a savanykás vörösbort, de azért egy kis fűszeresség még elkélne bele. Nem. nem vagyok nagy borszakértő, inkább csak iszom, ha úgy adódik, de ezt a fajta italt leginkább társaságban szoktam. Otthon nem jutna eszembe felbontani egy üveg bort. Sokkal inkább whisky vagy hasonló tömény alkoholt.
A kérdésére rögtön tiltakozni kezdek, mikor azt állítja, hogy együtt lennék Quinnel. A konkretizálás kerülésére megnyalom az ajkam és mosolyogva elpillantok az arcáról.
- Igen, olyasmi – mondom, ahogy egy újabb aprót kortyolok a borba, majd visszasiklik a tekintetem az övébe. – Nem kell kerülni a pontos megnevezést – marad az arcomon a mosoly, a vállam aprót rándul. – Kurva vagyok, de erre gondolom, hamar rájöttél. – Próbálok olvasni a tekintetében, hogy vajon mit gondolhat, de gondolom ő is ugyanazt, mint az emberek többsége. Nyíltan elítél, közben meg ő az első, aki egy bárban megkocogtatja a válladat, hogy mennyiért vállalsz egy gyorsmenetet. Tulajdonképp sosem érdekelt az emberek véleménye. Egy-egy nap el tudok mélyedni ebben, de hamarabb húzom fel magam rajta, mintsem bármire is jutnék ezzel az egésszel kapcsolatban, így már csak elengedem a fülem mellett. Ahogy a szomszédom megjegyzését is, amit minden alkalommal szükségszerűnek érez elmotyogni, ahányszor elhaladok mellette a függőfolyosón.
Nem is tétlenkedem sokáig, szeretném egyenlíteni a számlát, nem szeretek tartozni, nem mellesleg ha már itt vagyunk, miért ne tölthetnénk el az időt kellemesen? Néha nekem is jól jön a random szex, amiért nem fizetnek, ami nem kötelező, csak úgy megtörténik, és nem folyamatosan csak a másik kívánságait kell lesnem. Ahogy közelebb húzódom hozzá és flörtölni kezdek, már látom az arcán, hogy nagyon is benne van a buliban. Csak a szemébe kell nézni. Ez a tekintet abszolút nem azt sugallja, hogy nehezére esik továbbgondolni a dolgokat. A megjegyzésére csak vállat vonok.
- Persze… tudom – hajlik a szám mosolyba. – Egyszerűen csak Superman veszett el benned, ennyi. – Az sem érdekelne, ha lett volna hátsószándéka. Sokkal inkább ő, mint az a másik. Ewan mindenhogy szimpatikusabb, de nem ismerkedési céllal jöttem be én sem. Szóval hátsószándékom nekem sem volt, ha úgy vesszük.
- Szívesen kifejtem én, de nem szavakkal, ha nem bánod. – A jobb kezem máris az övcsatját kezdi el bontogatni, a tekintetem ezalatt nem engedi az övét. Fogalmam sincs, mit akarok ezzel elérni, talán tényleg leróni ezt a tartozást, holott az előbb utalt rá, hogy nem várja el, de ez engem nem érdekel. De akarom. Most tényleg, nem tudom, fel van pezsdülve a vérem, nem tudok ücsörögni itt és csak beszélgetni. Mellesleg vonzódom hozzá, érzem, ahogy a közelségére reagál a testem. Kémia.
Az övkarc csörögve oldódik ki, közelebb hajolok hozzá és az ajkam, a fogaim alig érintve szántanak végig az állcsontján, mígnem pár milliméterre kerül az ajkam az övétől. Mutatóujjam lassan, cikk-cakkos mozdulattal halad lefelé a mellkasától egészen a nadrág pereméig, ahol hamar lejjebb is ügyködöm róla a nadrágot, hogy annak és az alsónadrágjának anyaga közé csúsztathassam a kezem.
- Fejtsem ki ennél jobban vagy kezdetnek pont elég lesz? – hajolok közel hozzá, hogy a fülébe suttoghassak, ajkaimra pedig csábító mosoly ül ki.

A kérdései alapján nem sok fogalma van a versenyekről, de ez normális, elvégre a legfőbb ismérve, hogy illegális. Ezzel az eggyel mindenki tisztában van. És ez azt is jelenti, hogy a részleteket próbálják minél jobban titokban tartani. Olyan gyorsan rávágja, hogy egy másik versenyre simán eljönne, hogy meg is lepődöm rajta. Azt hittem, nem a legjobb élményei között tartja számon a ma estét.
- Ezek szerint olyan része is volt, amit élveztél – állapítom meg inkább, mintsem kérdezem. Bár valóban nem úgy néz ki, mint akire könnyen rá lehetne ijeszteni. – A versenyekkel kapcsolatos információkhoz nem olyan könnyű hozzájutni. – Egyelőre csak ennyit mondok. Mi sem szoktuk csak úgy kiteregetni. Még nem döntöttem el, hogy mondjak-e neki többet, vagy sem. Meglátjuk, mennyire érdekli.
Elhiszem, hogy magasról tesz a bandaközi viszonyokra, nem is vártam tőle mást. Ő csak külsősként csöppent bele egy órácskára, és nem valószínű, hogy valaha is újra találkozna ezekkel az arcokkal. Ahogy velem sem. És azt sem várhatom el, hogy mélyebben átlássa az ok-okozati viszonyokat.
Nem akartam megijeszteni, de olyan gyorsan mozdult, hogy máshogy már nem tudtam megállítani. Ahogy átfordul felém, a csuklóját hagyom is kisiklani az ujjaim közül.
- Inkább csak babonás – kínálom alternatívául a titokzatosság mellé. Abban viszont nem vagyok egészen biztos, hogy tudom, mire gondol azzal, hogy nem akar még ennél is nagyobb bajt hozni a fejemre. Mégis hogyan tudna?
- Hát, azt én is remélem, hogy nem vagy beépített ügynök – mosolyodom el, elgondolkodva, de abszolút viccnek szánva a dolgot, miközben már tovább is indulok a borokhoz. – Az elég szívás lenne. – Egyébként nem mintha nem lenne rá esély, azt mondják, a zsaruk kezdenek egyre jobban ráállni a futamokra, mert rengeteg a Quinn-féle idióta, akinek semmi sem számít igazán. Csak az egó. Az utóbbi egy évben elég sok haláleset került be a médiába.
Átadom a boros poharat, és várom a reakciót, de közben nem állom meg, hogy ne szúrjak vissza a sterilre, és a két pohár boros elefántjára.
- Előrelátó voltam, csak egyre hívtalak meg – csillan szemtelen fény a tekintetemben, és a mosolyom sarkán is, úgy látszik, egy pillanatra sem fél kimondani, amit gondol. Mostanra van sejtésem róla, miféle foglalkozást űzhet, és a helyzetet tekintve, én jelenleg egyáltalán nem munka vagyok a számára, vagyis nem kell játszmáznia, hogy az igényeimet minél professzionálisabban kielégítse. Megengedheti magának, hogy szókimondó legyen, és az ilyesmi mindig rám is hatással van. Előhozza azt az énem, amivel a körülöttem élők viszonylag ritkán találkoznak.
Rögtön vissza is küldi a labdát. Szóval elmegy. Ha tudná, milyen nemes, és milyen különleges bort tart a kezében. Nem tudom eldönteni, hogy csak szórakozik-e, vagy tényleg nem ízlik neki, de végül is az utóbbi sem kizárt, hajlamos vagyok megfeledkezni róla, hogy a borkultúra nem együtt születik az emberekkel. Ebben is megvannak a lépcsőfokok, amiket végig kell járni, mint az élet minden más területén.
- Az alapján, hogy vajon melyikből nem fogsz kérni többet – pillantok rá, de az előbbi, csibészes mosolykezdemény most is segíti a szavaim értelmezésében. Viccelek. És azt sem bánom, ha kicsit heccelem vele.
Szóval jól sejtettem, Quinnel semmi közük egymáshoz, részemről itt meg is állnék a kérdezősködésben. Elvégre nem tartozik rám, és nem is akartam megsérteni a tippel, de arra nem számítok, hogy épp ő ragaszkodik majd hozzá, hogy kimondja. Prostituált. Az ilyesmivel általában nem büszkélkedik az ember, benne mégsem érzek semmilyen zavart vagy szégyenérzetet. A tekintetéből olyan kiegyensúlyozottság és magabiztosság sugárzik, ami egy pillanatra ki is zökkent. Olyan tekintet ez, ami bármit kész lepergetni magáról, de azért nem árt észben tartani, hogy az alvó parázs is bármikor szikrát kaphat.
Bizonyára arra számít, hogy megvan a véleményem róla. Azért dörgöli így az orrom alá, mert provokálni akar. Vajon arra kíváncsi, hogy kidobnám-e, vagy inkább kihasználnám a helyzetet?  Egyik sincs szándékomban. Azt mondja, bizonyára hamar rájöttem, de elég más sejteni, vagy biztosan tudni valamit.
- Miért mondod el? – Vagy akár úgy is kérdezhetném: miért tartja ennyire fontosnak, hogy tudjam? Más reakcióval annyira nem segítek neki a tájékozódásban.
Közelebb lép, és az ajánlata szavak nélkül is világos. Le kellene állítanom, de a kíváncsiság visszatart. Rég volt már, hogy olyasvalakivel feküdtem le, akinek a szex a hivatásának számított. Akkor még kutattam, hogy tudnak-e mást nyújtani, mint a hétköznapi randevúk. A házasság megszokása. Vagy a spontán egyéjszakák. De nem igazán hagytak bennem maradandó nyomot, így felhagytam a kísérletezéssel.
Most újra itt a lehetőség. A keze már a nadrágomat bontogatja, és még mindig nem ellenkezem. Hagyom, hogy a lehelete végigcirógassa a bőröm. Hogy az ajkai játéka megpróbálja felborzolni bennem a vágyat. A tenyere melegsége eléri, hogy mozduljak az érintése alatt.
A kérdésére féloldalasan én is elmosolyodom.
- Mennyire lepne meg, ha azt mondanám: tudom, hol láttalak korábban? – árulom én is, ha már ő ennyire őszinte volt. A szavaim a nyaka ívére futnak, ahogy egy kicsit én is közelebb mozdítom hozzá a fejem. Épp a fülemhez hajol, így csak egy apró mozdulatra van szükség. Az ajkaim nem érintik meg, csak egyszer vagy kétszer súrolják a bőrét, mire kimondom. – Lefeküdtem már néhány lánnyal arról a helyről.

- Persze, az egész király volt, normális ember társaságában már tényleg teljesen kifogástalan lett volna – vonok vállat, de mindegy, ez így jött ki. Ebben a szakmában ez nyilvánvalóan nem kerülhető el. Ha valaki azt gondolja, hogy igen, az csak áltatja magát. Mindenesetre valahol meg kellene húzni egy vonalat, ha nem kellene ennyire a lóvé, egész biztos meg is tenném.
- Hacsak nem szerzek olyan kapcsolatokat, akik aztán gyorsan leadják a drótot – mosolyodom el ezzel éppen rá célozva, de nem vagyok hülye, tisztában vagyok vele, hogy nem fog ennyi ismeretség után kiadni semmiféle belső infót.
Babonás vagy titokzatos, esetleg mindkettő, mindegy. Majd ha kicsit elfordul, a lepel alá lesek talán. Bár nem biztos, hogy ma még egy embernél ki kellene húznom a gyufát, éppen elég volt erre a napra.
- Nem is rossz ötlet. Nőként tök egyszerű lenne bejutni férfiak által uralt alvilági körökbe – gondolkodom el hangosan a feldobott témán, de persze csak elméleti szinten, hiszen nekem az ilyesmi soha nem adatott és nem is adathatik meg. Ahogy sok más dolog sem, mert az egész kibaszott világot a pénz uralja. Kivéve, ha szerzek valami pénzes pasast és aztán boldogan, semmittevő életmódot folytatva eléldegélek az oldalán, mint a nők fele a Földön.
A megjegyzésére széles mosolyra húzódik az ajkam és a nyelvem hegyével csettintek is egyet a szájpadlásomon.
- Mire ennek a pohárnak a végére érünk, már töltöd is a következő decit – kacsintok rá, mert ez általában mindig így megy. Feltéve, ha sikerül felkeltenem az érdeklődésüket. Ha nem, akkor pedig már nekem sincs indíttatásom meginni a másodikat.
Kortyolás után rögtön ki is nyilvánítom a véleményem, a válaszára viszont nem tudom megállni, hogy ne nevessek fel.
- Áh, értem. Szóval nemhogy csak egy pohárra hívtál meg, de még az én poharam tartalmára is pályázol – emelkedik meg a szemöldököm, de azért egy újabbat kortyolok a nedűből.
A tippelgetést sosem szerettem, jobb nyílt lapokkal játszani. Az sem árt, ha tudja, kivel van épp egy légtérben. Minek is titkolnám? Érezhetően tapogatózik a témában, teljesen felesleges kerülgetni a forró kását. Ahogy kimondom, egyelőre nem sokat tudok kiolvasni a tekintetéből. Talán egy kis meglepettséget, ami nem tudom, hogy annak szól-e, hogy váratlanul érte, hogy ilyen konkrétan megneveztem vagy annak, hogy nem sütöm le a szemem, miután kimondtam? Kíváncsi vagyok a reakciójára, de nem sokat mutat belőle.
- Jobb tisztában lenni az erőviszonyokkal – hajlik a szám széle apró mosolyba. Elsőre úgy fest, nem szándékozik emiatt hátrálni, ami azért kicsit meglep. Vagyis talán inkább az, hogy nem tesz megjegyzést. Még csak gunyoros mosoly sem ül ki az arcára. Hm.
Igaz, én sem hagyok számára egy perc gondolkodásnyi időt sem, a kezem cselekszik, közel hajolva hozzá kezdem csábítani és nemsokára már a nadrágjában jár a markom. Érzem, hogy nem vagyok rá hatástalan, nem is várnék sokáig azzal, hogy lehámozzam róla az alsónadrágot is, de a kérdése kizökkent egy kicsit. Nocsak.
Szólásra nyitom a szám, de mire folytatja, mosolyba futnak az ajkaim.
- Akkor bizonyára széleskörű tapasztalattal rendelkezel a prostik körében – jegyzem meg halkan, de persze azért kíváncsi vagyok rá, hogy mi okból. – És miért keresed a társaságunkat? – kérdezem kissé oldalra biccentett fejjel. Mindenki másért. Rengeteg féle pasassal találkoztam már, érdekes módon egy része el sem jut addig, hogy gerincre vágjon. Csak jár a szájuk, azt hiszik, pszichológusra fizettek be. Ewan elmondása szerint le is feküdt velük. Néhánnyal. – Mit vár tőlünk egy művészlélek?  

Visszafogott mosollyal hallgatom a beszámolóját, tetszik ez a „normális ember” megnevezés. Quinnt én sem kedvelem, de kíváncsi vagyok, számára vajon mit takar ez a szó. A következő mondat után pedig még láthatóbban mozdulnak az ajkaim, felnézve rá, a tekintetéből világos, hogy épp rám céloz.
- Miért érdekelnek a versenyek? – Felteszem, kíváncsiságból. Emlékszem, mikor én jártam ilyesmin először, az első pillanattól kezdve gyötört a vágy, hogy én is kipróbáljam. A következőn már versenyzőként indultam. Nem nehéz beleszeretni. Ettől függetlenül nem hinném, hogy ő is be akarna szállni, és ezt most nem a hímsovinizmus mondatja velem.
- Az alvilági köröktől azért igyekszem távol tartani magam – jegyzem meg, vagy inkább biztosítom, magam sem tudom, hogy őt, vagy inkább saját magam. Volt az életemnek olyan szakasza, mikor jobban alámerültem, mint kellett volna, és nem is emlékszem olyan szívesen erre az időre. Párizsban minden olyan más volt. Az otthonától távol az ember néha nehezebben érzi a döntései súlyát vagy épp következményeit.
A pimaszsága tetszik, engem is felpezsdít, rég voltam már hozzá hasonló lány közelében. Az utóbbi időben vagy az egyetemen múlattam az időt, vagy pedig flancos koktél partikon, az ősz a kiállítás-megnyitók évszaka, ezeken a rendezvényeken már csak presztízsből is jelenésem van. A képek többnyire valóban érdekelnek, a társaság viszont az első néhány sorozat után nagyon nyűg és fárasztó tud lenni.
- Ennyire alattomos házigazda azért nem vagyok – mosolyodom el újra. – Ezeknél a boroknál az a szokás, hogy az első pohárral – ízlik vagy sem –, akkor is megiszod, ha legszívesebben inkább a földre locsolnád. Valójában az árulkodik róla, hogy elnyerte-e a tetszésedet, vagy sem, hogy kérsz-e még egy pohárral, vagy inkább mást kóstolnál meg – mesélem, miközben őt figyelve, a szóban forgó nedűt lötykölgetem. Vagy akár mondhatnám azt is, hogy a felsőbb körökben, de nem akarom, hogy célzásnak érezze, csak azért meséltem el, hogy ne értsen félre.
Jobb tisztában lenni az erőviszonyokkal. Ez éppenséggel igaz, de azt még mindig nem értem, miért akarta, hogy tudjam. Ha nem árulja el, lehetett volna egy olyan estéje, mikor nem a foglalkozása alapján tekintenek rá. Már, ha az ő fejével próbálok gondolkodni. De a jelek szerint nem igazán akarja, hogy gondolkozzak; miután látja, hogy az arcomról és a reakcióimból nem tud megvetést, vagy bármi más negatív töltetű érzelmet kiolvasni, közelebb lép, majd a bort letéve, a keze rövidesen és lényegre törően a nadrágomba süllyed.
A tapasztalatomra vonatkozó megjegyzését nem cáfolom, de nem is erősítem meg. Nincs szükség rá. Inkább a miértje az, ami számára is egyből kérdéses.
- A kíváncsiság vezérelt. Tudni akartam, hogy tényleg többet tudtok-e a szexről. – Mint azok, akiknek teljesen átlagos és normális szerepet tölt be az életükben. És hogy hol vannak a korlátaim. – De megelőzöm a kérdést: a válasz a nem igazán – nézek a szemébe rezzenéstelenül. Kíváncsi vagyok a reakciójára, elismeri-e, vagy cáfolja, megsértem-e ezzel a kijelentéssel, vagy valami mást piszkálok fel benne, de azt hiszem, nem szándékosan provokálom. Ez az igazság.
- A klubok eleinte izgalmasnak tűnnek, de aztán ugyanazok a mozdulatok, ugyanazok a mondatok ismétlődnek, épp csak másik lánytól hallod. Ott is ugyanaz az állandó, tartalmatlan forgatókönyv pörög újra és újra, mint a hétköznapok világában. Bár eltartott egy ideig, mire rájöttem.