Pozitív:

- Kitartó
- Céltudatos
- Vakmerő
- Család centrikus
- Őszinte ( nem mindig)
- Humoros
- Meggyőző
- Segítőkész

Negatív:

- Akaratos
- Csajozós
- Hűtlen
- Hirtelen haragú
- Adrenalin függő
- Vakmerő
- Mértéktelen ivás
- Merevség
- Nőzés
- Hatalmas egoizmus
- Nehezen kér bocsánatot

Hobbik:
extrém sportok: sziklamászás, vadvizi evezés, száguldozás motorral, bungee jumping, ejtőernyőzés
sportok: kosarazás
könyvek: történelmi regények, autós és motoros magazinok/könyvek
ételek: minden ami húst tartalmaz, semmi a zöldséget
utál: táncolni, focizni, andalogni, vásárolni, főzni, takarítani
szeret: kutyát sétáltatni, motorozni, buta emberekkel vitába keveredni, az esőt

Célok: terjeszkedni a céggel, felkeresni Dee-t, utazgatni
Amitől fél: Tudom, nagyon ciki, de a pókok, szűk és sötét helyek, halál.
A telefonom ismerős dallama űzi ki az álmot a szememből, ásítva nyúlok a készülék után és utasítom vissza a hívást, hogy rá sem pillantok a készülékre, nem érdekel ki hív, korán van és aludni akarok. Minden törekvésem reménytelen, hiába csukom le ismét szemeimet, az álom messzire kerül. A kurva életbe, ezerszer megmondtam, hogy utálom, ha minden faszsággal hívogatnak. Csend és nyugalom honol a lakásban, csak a mellettem békésen alvó lány szuszogása töri meg a csendet. Rá pillantok, alaposan szemügyre veszem hosszú, formás combjait, kerek fenekét, hátának ívét, barna hajkoronáját. Elmémben lázasan kutakodok egy név után, de ha fejbe vernének sem tudnám megmondani, hogy hogyan kellene szólítanom. Samantha? Vagy Ő a tegnapi lány volt? Sue? Ő meg a szombati? Fene sem emlékszik már ezekre, csak jönnek és mennek, de egyik sem alkot annyira maradandót, hogy megjegyezzem a nevét. Megpaskolom a formás feneket.
- Héé, madárkám, ébresztő! milliószor megszegtem már a saját szabályomat, miszerint egyik numerám sem alhat nálam, egyrészt, mert reggel baromi nehéz elküldeni őket, másrészt, mert az együtt alvás a lányoknál olyan kémiai folyamatot indít el, ami miatt indokolatlanul sok érzelem születik meg bennük, ragaszkodóvá válnak és csak azt akarják, hogy felhívd őket telefonon. Ezek közül egyikhez sincs túlságosan sok kedvem, bőven elég annyi ideig egy nő az életemben, ameddig megkapom amire szükségem van. Minek fölöslegesen érzelmekbe meg a többi lányos szarságba keveredni? Ez kölcsönösen jó neki is meg nekem is, hát ennyi legyen egyen.
- Naa, megsüketültél? Kelj már fel és húzz el! mászok ki az ágyból és magam köré tekerem a földön heverő törölközőt.
- Naa, ne már, korán van még! Inkább gyere bújj vissza! fel sem emeli a fejét, csak a manikűrözött ujjait nyújtja felém. Na azt már nem. Kétszer sosem. Az talán még veszélyesebb, mint a közös alvás.
- Tegnap is baj volt a hallásoddal, vagy reggelre süketültél meg? rágyújtok. A nikotin szétáramlik bennem és elégedetten fújom ki a füstöt. Lehajolok és szabad kezemmel a szétszór ruhadarabokat szedem össze a földről és dobálom a nő irányába. - Nem szeretném még egyszer elmondani, hogy hagyd el a házam. kibámulok az ablakon. Fogalmam sincs, hogy hány óra lehet, de még minden csendes odakint, alig kószál egy-két munkába igyekvő ember.
- Hülye fasz! mozdul meg végre és idegesen pillant végig rajtam. Mondtak már ennél cifrábbat is rám, nem különösebben hat meg. - Legalább egy kávét adhatnál! micsoda szemtelenség, nem is olyan régen még felejthetetlen élményekben részesítettem, hát már ennyi sem elég? Felsóhajtok miközben elnyomom a csikket az éjjeliszekrényen pihenő hamuzóba.
- Most elmegyek zuhanyozni. Amíg vissza érek te már ne legyél itt, kávézz otthon, vagy akárhol. Leszarom. Csak szedd össze a cuccaidat és húzz a faszba! remélem érzékeli, hogy komolyan beszélek és mire végzek már messze jár, mert különben esküszöm az életemre, hogy a hajánál fogva hajítom ki innen.
Miközben a kellemesen meleg víz végigfolyik rajtam próbálom felidézni, hogy milyen előre behatárolt terveim vannak mára. Axel mindig mondja, hogy vegyek magamnak egy naptárt, mert lyukas az agyam és a fontos dátumokra, megrendelésekre és még ki tudja mire emlékeznem kell. Már nem csak egy mezei autószerelő vagyok, már főnök is lettem és mint olyan...vannak bizonyos kötelezettségeim. Csak azt nem értem, hogy minek nekem naptár, ha itt van ő? Esküszöm olyan az agya, mint a borotva, pontos, megbízható és mindig ugrik, amikor szükségem van rá. Az asszisztensek gyöngye. Igaz, azért a lóvéért, amit adok neki még a kezemet is meg kellene csókolnia.
Megnyugtat, hogy az előbb még békésen szundikáló csajnak már hűlt helye a lakásban, máris sokkal komfortosabban érzem magam, nincs szükségem az ehhez hasonló reggeli rituálékhoz. Azt nem értem, hogy miért vásároltam magamnak ilyen hatalmas házat, hiszen egyáltalán nincs szükségem négy hálószobára és két fürdőszobára, amikor egyedül élek. Deevel mindig nagy házat szerettünk volna, amit aztán benépesíthetünk. Az emlékre keserű mosoly húzódik az ajkaimra, az egyetlen nő, akit valaha szerettem és elengedtem, aki megérdemelne egy ilyen kurva nagy házat és megérdemelné, hogy királynőként bánjak vele. Lassan fél éve már, hogy visszajöttem New Yorkba, de mindez idáig képtelen voltam felkeresni őt. Pedig akartam. Minden nap. De lenne értelme? Eddig már biztosan elfelejtett, új életet kezdett, ismét férjhez ment és szerintem semmi mást nem akar csak elfelejteni a nevemet. Kinek használna, ha feltépném a régi sebeket? A telefon ismételt csörgése rángat vissza a magányos valóságomba. Ezúttal rápillantok a kijelzőre ahol Axel neve villog.
-Mivan? ma reggel csak úgy dől belőlem a kedvesség.
- Neked is jó reggelt Dylan. Örömmel hallom, hogy fergeteges hangulatban vagy. Gondoltam emlékeztetlek, hogy két óra múlva találkozód van.
- Mivan? Milyen találkozó? szemöldököm a homlokom közepéig szökik. Talán tényleg nem lenne rossz ötlet az a naptár.
- Ne már Dylan, komolyan elfelejtetted? Ma kell találkoznod a Staten Island-i hely tulajával, ha azt akarod, hogy tényleg megkapd és megnyithasd a műhelyt! idegesen gyújtok rá egy szál cigire, az üres dobozt pedig a szoba másik végébe hajítom.
- Miért csak most szólsz?
- Két hete, minden kibaszott nap elmondtam Dy, szedd már össze magad végre!
- Jólvan már baszdmeg, ne rikácsolj, nem vagy te a feleségem. Mondd le! Találj ki valamit és napold el. nem is értem minek tartom, ha ennyire nem képes.
- Azt nem lehet Dylan, már kétszer elnapoltuk. Mégis mit mondjak nekik? felsóhajtok - Azt hogy meghaltam, vagy mit érdekel, találd ki, oldd meg! hallom ahogy a vonal másik végén felsóhajt, tudom, hogy közel a vesztem, hamarosan minden nőt megszégyenítő hisztirohamban tör ki.
- Te is tudod, hogy azt nem lehet Dylan! Nem érdekel mit csinálsz, vagy mit csináltál, de szedd össze magad, mert odamegyek és esküszöm, hogy úgy seggbe rúglak azt is megbánod, hogy megismertél....
- Azt már rég megbántam...de jólvan, legyen. Ott leszek, küldd át a címet SMS-ben, ha késnék addig hívd meg őket egy kávéra. megkönnyebbülten  felsóhajt. Szinte látom magam előtt, ahogy ökölbe szorított ujjai kiengednek és visszaköltözik a mosoly az arcára.
- Rendben! Ja, és Dylan...vegyél fel tiszta inget...
- Axel, az anyám sem vagy! szólok rá ingerülten, de ezt már csak a telefonom hallhatta maximum. Iszonyatosan fel tudja baszni az agyam, de azt hiszem nélküle nem tartanék ott ahol. Elnyomom a cigi csikket és ígéretemhez híven készülődni kezdek a találkozóra. Remélem lesz valahol egy tiszta ing.