Találtam valamit.
Így kezdődött az utolsó beszélgetésem az apáddal. Addigra már majdnem tizenöt éve ismertük egymást, még az akadémián ismerkedtünk össze, bár az elején nem igen kedveltem; már akkor is nyomozónak készült, folyton arról áradozott, hogy a járőrség csak egy kötelező lépcsőfok, amit meg kell lépni, hogy tovább juthasson. Nem hittem neki; aztán nagyjából kilenc évvel később pont az ő vigyorgó pofája fogadott az IU-nál, ahová pont az ő közbenjárásának hála helyeztek át a gyilkosságiaktól.
Vidám egy seggfej volt, folyton az élet napos oldalát nézte. Ezért égett be az agyamba úgy a gyilkosságának színhelye, mint egy billog; sosem tudom levakarni. Az igazság az, hogy nem is akarom.
Sosem jutott alkalmunk beszélni; megkérdeztem tőle, holnap is ráér-e; Charlie, a lányom, épp lázas volt. Azt mondta, rá.
Soha többé nem beszéltünk.
Ha egy zsarut megölnek, az személyes sértés mindenkinek. Ha ilyen brutálisan teszik, akkor főleg; az eltűnése bejelentése utáni néhány napban még élt néhányakban a remény, hogy talán váltságdíj-követelést kapunk majd. Hogy még él; de én tudtam, hogy a hajnalt sem érte meg. Egyszerűen túl sokat tudott, olyat és olyanokról, ami sosem láthatott napvilágot, ami afféle szarvihartt kavart volna fel, amely Manhattan zsírosabb negyedeit is maga alá temette volna. Olyanokat tudott, amik miatt megérte egy orvgyilkossal, Eddie Mensch-sel megöletni.
Másfél évig követtem azt a rohadékot, éjt nappalá téve, néha étlen és szomjan, mert csak az űzött vad ízét éreztem a számban, mint egy veszett hiéna. Ráment a házasságom, a jóhírem, majdnem a munkám, mindenem; és mikor Eddie Mensch ott volt a kezeim között, még a halálán is, még bevitte az utolsó döfést: Azt hiszed, ezzel vége?
Hét év telt el azóta. Kilenc, hogy megölték az apádat, és öt, hogy egyáltalán nem beszéltem a családotokkal. Az anyád egy ideig még tűrte a jelenlétemet, mikor nyomoztam, de végül már csak azt mondta: nem szeretne mást, csak lezárni, elengedni a múltat, mert a személyes vendettám nem fogja visszahozni Markot. Igaza volt, nem lett jobb.
Szeretett volna egy kocsmát nyitni, tudod? Egy igazi íret, bár neki szerintem nem sok köze volt hozzá. Erre gyűjtögetett, nem új kocsira vagy hasonlóra; úgy számolta, már csak néhány éve van hátra a korengedményes nyugdíjig, aztán belevág.
Nem tudom, te miért nem ezt az utat követted; megpróbáltál talán nyomozóvá válni te is? Remélem, hogy nem; az anyád belebetegedett volna a gondolatba, hogy még egy családtagját temetheti egyenruhában, sortűzzel.
Öt éve nem beszéltünk, de most megjelensz az életemben; most, hogy egy bizonyos ügyben nyomozunk, amit te kiszimatoltált a benfenntességednek hála. Most, hogy már nem vagy gyásszal sújtott kisgyerek, akinek nem hisznek, mikor állítja: információja lenne az apja ügyével kapcsolatban.
Te vagy a kulcs.
A nyomozáshoz, a múlthoz, ahhoz a lelakatolt ajtóhoz, amit az Eddie Mensch-féle szörnyek őriztek, és amit egészen eddig nem tudtunk kinyitni. Ugye te nem fizeted meg érte ugyanazt az árat...?

//A karaktert illetően, vagy még inkább az apja halálához kapcsolódóan még rengeteg részletet tudok megosztani, sőt. Mark gyakran van emlegetve a reagokban, illetve Bellamy előtörténetében is megjelenik; ő a mozgatórugója rengeteg értelemben, a kísérője, az a hang a fejében, ami segíti – a Vergilius az ő Dantéjéhez.
Mivel legjobb barátok voltak, a családjaik is ismerték egymást, például Bellamy (ex) feleségével, Liliával még a mai napig is tartják némileg a kapcsolatot. Rajta kívül aki még elég közvetlenül kapcsolódna a plothoz, az Bellamy jelenlegi, új társa, Donovan, akinek viszont jóval sötétebb és hátsóbb szándékai vannak, mint azt Bellamy elsőre gondolja...
Elég összetett sztorivonal, ahová nagyon, nagyon várnánk ezt az ifjú hölgyet vagy urat – Mark családja konkrétan még nem volt említve, úgyhogy szabadon választható mind a nem, mind a vezetéknév, a testvérek, meg a többi. Az egyetlen, amihez ragaszkodom, az a közös szál ténye, meg az, hogy valahol a sajtó világában dolgozik. Lehet újságíró, oknyomozó riporter, sajtófotós, bármi, a lényeg, hogy valahol benne van a médiában. Bármilyen egyéb elképzeléssel összevonható, meglévő, átalakításra váró vagy készülő karaktert is szívesen látunk, mert a karakter álljon meg a saját lábán is. Nem fog unatkozni az illető, azt garantálom.  
PM-ben lehet érdeklődni a részletekről.   //