Vlamiért abban reménykedtem, hogy a PD-s készenlétisek az éjszaka közepén nem azért rángatnak ide egy csapat FBI-os kollégát, köztük engem is, hogy hülye viccekkel traktáljanak és közben fánkot majszoljanak. Ez a hely hemzsegett mindig is a Rico-hoz hasonló drogkereskedőktől, akik némi mellékesként egy-két cicababát is fizettek, hogy azok a fizetésük öt-hatszorosát (minimum), de visszafizessék pár arra méltó kuncsaftól. A hely most nem volt hangos zenétől. Kifejezetten kihalt volt, ahogy a kék-piros fények megszínezték az amúgy is színes falakat.
-Rico...-szisszenek fel a meglehetősen lyukas mellényű srác láttán. Sky jó kuncsaftja volt, kicsit sajnálom. Hasznos figura volt, akit párszor fehér ruhámba bugyolálva még a DEA-s időkben megvezettem.
A képlet lég egyszerűnek tűnt. Talán túl egyszerűnek is. Két díler egy helyen, rosszkor, rossz kombináció. Mint két dudás egy csárdában. az ilyen sosem végződik jól. Tény, most mindkettő halott volt, egy sérült pincért leszámítva még egy bilincsbe vert "jobb kéz" ült az egyik zsaru autójának hátuljában. A többiek... valószínűleg elmenekültek. Most. De szerencsére más civilnek nem esett baja. Ami furcsa volt az időzítés és a helyszín... Ennyire amatőr lenne ez a hálózat? Kizárt. Inkább egy problémamegoldásnak tűnt, mint valódi konfliktusnak.
A hullák arcát fürkészve próbálok kiigazodni a kezembe nyomott firkantott jelentésből, amin a helyzet felvázolása olvasható, meglehetősen macskakaparásos betűkkel. Szinte elmerülök benne, amikor megszólal a főnököm reszelős hangja.
-Stafford ügynök. Ma este a kisasszony lesz a segítségére. Mondja el miről van szó.-biccent a főnök, mire ellépek a hulla mellől.
-Jane. Stafford.-nyújtok kezet a lány felé, aztán a földön fekvő, néma társaságunkra nézek.-Ő pedig Rico. Egy piti drogbáró. Legalábbis az volt az ilyen és ehhez hasonló szórakozóhelyeken.-látszik rajtam, hogy nem ez az első esetem terepen. Azt is összerakhatja akár, hogy ismertem az illetőt. De az, hogy neki ez-e az első terepmunkája, nem tudhatom.-Ő pedig... Azt hiszem szükségünk lesz tőle egy fogra és egy ujjlenyomatra, hogy kiderítsük.-szerencsés lövésnek nem mondható, már ami az arcot szétzúzó sebből levonható. Gyors halála volt, míg Rico valószínűleg egyszerűen elvérzett, amíg a tömeg párszor még meg is taposta. Így még egy jó helyzet lépett fel. Szinte semmi sem ott volt, ahol lennie kellett volna. A felborult asztalok az itt-ott heverő töltényhüvelyek és várnyomok... kész káosz volt ez a helyszín és még a hajnali kávém sem ért utol, pedig már jó fél órája elvileg úton volt...