DaeWon&Yvie

● ● A barátság gyakran végződik szerelemmel, de a szerelem barátsággal - soha. ● ●

Lábaimat keresztbe téve egymáson dörzsölöm be lábszáramat lábfejtől egészen fel a combomig a jól ismert, keleties illatot árasztó testápolómmal, miközben a nyíló ajtó felé lesve találkozik pillantásom Joe világos tekintetével.
- Drága Cicám, már megint belefojtod magad a krémedbe?
- Kell egy kis csillogás a bőrnek… de főleg a sokkterápiát követő kényeztetés.
- Mit műveltél megint?
- Úszni voltam reggel, tudod, hogy nem bírja hosszú távon a klórt.
- A bőröd, vagy az orrod? Mert ez a nem mindegy – somolyog szórakozottan az orra alatt.
- Nincs klór szagom! Tökéletesen lecsutakoltam magam, szóval igen, a bőröm ellenzi. És ne kötekedj, mert levágom a szakálladat, míg alszol!
Joe alapjában véve mellőz minden férfiúi pofátlanságot. Nem méreget, nem figyeli a lábaimat – legalábbis nem úgy - miközben tenyerem és ujjaim újra, meg újra végigfutnak a sima felületen, ezzel normális esetben elég kihívóan hívva fel formáimra és idomaimra mások figyelmét. Előtte nem félek egy szál fehérneműben táncikálni ide-oda, noha jelen állás szerint egy egyszerű, csipkéből készített köntös takarja a testemet, valamint egy egészen falatnyi, fekete alsónemű. Az utóbbi időkben viszont elég sokszor kupászkodott a melleim környékén mérőszalaggal, ergo lassacskán jobban ismeri a testemet még a nőgyógyászomnál is.
Joe meleg. Felesleges lenne tagadni, ő se teszi. Méghozzá az a fajta, akiről ránézésre, ha nem is kifejezetten, de első pillanatban ahogy megszólal, ordít a nemi identitás milyenje. Nem magáról az affektálásról van szó, vagy arról, hogy kényeskedik és nyavalyog, nyafog egyszerűen olyan mérhetetlenül modoros, hogy képtelenség mást feltételezni róla… mellette még én is egy utcavégi parasztnak tűnök a beszédstílusomat és hangszínemet illetően. Ez a finomkodás a szüleinek jellegzetessége is, hiszen két meleg férfi nevelte fel, akik szintén a szépségiparban helyezkedtek el már hosszú-hosszú évekkel ez előtt. Egyikük stylist, míg a másik mesterfodrászként keresi a kenyérre valót Párizs legnagyobb divatcégeinek egyikénél. Félreértés ne essék, nem ők alakították így Joe életét. Nem az ő „hibájuk” az, hogy ő maga is a saját neméhez vonzódik, mint azt oly sokan állítják a mai világban, mondván „bűn meleg párnak gyereket adni, mert az is egy lesz közülük”. Tévedés. Joe tizenöt évesen került hozzájuk, akkor már kapcsolata volt egy nála három évvel idősebb sráccal, akivel most, tíz évvel később is boldog párkapcsolatban élnek. Mondhatni boldogabb élete van mint nekem, hetero nőnek. Szóval ennyit erről.
Minden esetre ezért se ódzkodok előtte nekivetkőzni, ha arról van szó, hogy egy újabb ruhacsodájába szeretne belebújtatni, ugyanis tudni illik, hogy az utóbbi néhány hónapban valamilyen oknál fogva én lettem a kedvenc modellje. Csak tudnám, hogy mivel vívtam ki nála ezt a tisztséget, hiszen erre vannak az alkalmazott modelljeink.
Tetőtől talpig elegánsban táncol elém, homokszínű öltöny, világoszöld, mintás nyakkendővel hozzájuk illő sötétbarna bőrcipő. Egy-egy kezén jó nagy, széltében hosszában termetessé pakolt ruhazsákkal.
- Előhalásztam a múltkori ruhát, amit néztél.
- A gyöngyházszínűt?
- Azt bizony – lengeti meg az egyik méretes darabot a kezében egy szolid kis mosollyal, hogy aztán leszegve a tekintetét, halkan motyogva az orra alatt felakassza a fogasra – viszont én most egy másikat szánnék neked. Ezt is én terveztem és varrtam meg. Ez… ez nem világos az tény, tudom, hogy ma azt szerettél volna felvenni. De merészkedek előrukkolni az ötlettel, hogy ebben kellene ma mutatkoznod.
- Nagyon titokzatos vagy… kezdjek félni? – simítok végig a combomon ismételten, immáron jóval határozottabban, hogy a tenyeremről minden maradék, ott maradt krémmaradék eltűnjön. Nem hiányzik, hogy bármelyik ruhát is összemaszatoljam vele. Az viszont tagadhatatlan, hogy van bennem egyféle félelem a felvezetésének köszönhetően, mert lássuk be, voltak már olyan agyszüleményei és ruhadarabjai melyekre igazán büszke volt, de nem éppen alkalomhoz illőek voltak kivitelezés szempontjából. Az pedig, hogy milyen merészséggel és pofátlansággal játszik a testem erősségeivel, az valami egészen elképesztő és zavarba ejtő.
- Könnyű selyemből készítettem neked, gyönyörű az esése. Nagyon elegáns, de igazán vadóc ruha lett.
- Az nem mindig kifizetődő nálad, már ne is haragudj.
- Hallgass végig! Kiemeli a csípődet, derekadat és a mély dekoltázsnak hála, azt is. Tudod két hete együtt voltunk abban az anyag szalonban…
- Heatheréknél?
- Pontosan. Ott volt az a smaragd és a rubinvörös selyem, amit kinéztél magadnak egy kollekcióhoz… megvettem a vöröset, de nem egy kollekcióhoz. Abból készítettem el neked ezt … – húzza le a fekete vászon anyag cipzárját, ezzel szabadjára engedve a földig lehulló, lágy esésű estélyit – a vállát gyöngyökkel, strassz kövekkel díszítettem. Komolyan királyi hatást kölcsönöz neki. A hátán három fűzőszál alá van rejtve a cipzár, hogy tökéletesen kiemeljen ott, ahol kell. Mit szólsz hozzá?
Tagadhatatlan, hogy imádom a szépet és a csillogást, mint minden nő, aki a divatipar hozzáértő alakja. Ez pedig messze az egyik legszebb ruha, ami Joe keze közül kikerült, pedig érdemes hozzátenni, hogy láttam már tőle egészen meghökkentő alkotásokat. Hosszú ujjaim finoman simulnak rá az anyagra, melyet korábban tényleg úgy forgattam az kezeim között a szabászaton, mintha a világ legcsodálatosabb dolgát találtam volna meg. Ez a lökött fiú pedig tökéletesen tisztában van az igényeimmel. Mindig tudja, hogy mire van szükségem, szinte olvas az arcomból és a gondolataimban…
- Elkényeztetsz engem, Életem! – vigyorogva simítok végig a karján, majd egy apró, baráti puszit hagyok az arcán.
- Tetszik?
- Imádom! Gyönyörű szép lett, mondjuk abba nem szeretnék belegondolni, hogy mennyibe fáj ez nekünk, de…
- De most az egyszer szabad. Ez az én ajándékom, neked! Menj ebben és légy te a fő attrakció!
- Ez az est nem rólam fog szólni Joe, hanem Marietta csapatáról.
- Láttam én, hogy milyen ruhacsodák lesznek abban a galériában. Ne félj felvenni és kitűnni a tömegből!

Én pedig valóban nem is rettenek meg a gondolattól. Sminkelést- és egy tökéletesen elkészített kontyot követően Joe segít bele a ruhába, amihez egy arany pántokból készített elegáns tűsarkú dukál. Ezek tökéletes harmóniájában lépkedek be a padlótól kezdve a plafonig márvánnyal, díszes kiegészítőkkel kirakott helyiségbe. Igaza volt Joenak… azt hiszem ez az est nem kifejezetten az adományokról és a festményekről, különböző divatcikkek árverezéséről fog szólni. Annál is inkább a ruhakölteményekről melyet egy-egy nőnemű egyed magára öltött.
-Pezsgőt? – érkezik a jobbomról a kérdés, valamint a kellemesen mély hang tulajdonosa finoman végigsimít a karomon.
-Greg? Hát te? – fordulok az egyik befektetőm felé, aki ezzel a lendülettel már nyomja is a kezembe az aranysárga pezsgővel teli töltött kristálypoharat.
- Pont én hagytam volna ki? Talán nem ismersz, Szépségem? – nem vagyok elragadtatva a személyétől. Túl rámenős és pofátlan. Tökéletes ellentéte egy úriembernek még akkor is, ha jelen állás szerint annak tűnik. Viszont sok pénz van a mi egyezségünkben és sokat köszönhetek neki a Lotus kivirágzását illetően.

☾

Yvie & Dae Won

standing here in an empty room I saw you there and my blood ran cold, take me back to the long september don't know how I ever let you go

„Ígérem, legközelebb ott leszek!”. Még mindig ott kering az űrben az újbóli, üres fogadalom, amit alig fél perccel ez előtt Julie-nak mondtam, még mielőtt bevágta volna maga mögött az ajtót. Igen, két hete pontosan erre hívta fel a figyelmemet… hogy odafigyelhetnék arra, hogy bizony, nekem van egy feleségem, akire néhanapján ügyet kéne fordítanom. Én pedig, mint előtte oly sokszor, megfeledkeztem az általa említett jótékonysági koncertről, és ugrottam ezáltal fejest az asszisztensem által beszervezett programba, számba se véve a veszekedésünk előtt említett eseményt. Még érzem tenyeremen a bőrének érintését, ahogy végigsimítva fedetlen felkarján, szegényes, ugyanakkor sajnálkozó mosollyal fogadkoztam, mi okból készülök én nélküle egy nagystílű megjelenésre. Természetesen a szavak mit se értek, a felelősség ott csüng a fejem fölött, mint Damoklész kardja, a sóhaj pedig, ami egyszeriben felszakad belőlem, magában hordozza mindazt a felgyülemlett feszültséget, amit nem volt módom kiadni az elmúlt napokban.
Épp csak elfordulnék az ajtó felől egy beletörődő vállrándítás kíséretében, mikor sürgölődő kopogás kíséretében hallatszik annak túloldaláról egy „Mr. Choi!” felszólítás. Homlokomat ráncolva nyitom ki a bejáratit a folyosón toporzékoló asszisztensem előtt, kinek ujján ott csüng egy fogas, baljával pedig egy vaskos paksamétát szorít torzójához. A felé villantott mosolyom mögött, amilyen sülegógya, meg se neszelheti a „már csak te hiányoztál” zöngét, míg odébb állva kezemet kinyújtva a nappali irányába invitálom be.
- Meghoztam az öltönyét, Uram! –két lépés után pördül tengelye körül, hogy felém tarthassa a vászonnal takart ruhadarabot, azzal a lendülettel tolva fel orrán a szemüvegét.
- Köszönöm, Yunho –biccentve veszem el tőle azt, hogy alkaromra hajtva az anyagot teperhessek a kanapé irányába, lefektetve rá a frissen tisztított felöltőt. – És már ezerszer megmondtam, hogy tegeződjünk. Túl sok időt töltünk egymással ahhoz, hogy adjunk még ezekre a formulákra –lehúzva a cipzárt hajtom le a vásznat a fogas válláról, hogy ezáltal futtában bizonyosodjak meg a munka tökéletességéről. Csakis a szerencsétlen balesetek elkerülése végett… volt már, hogy nem voltam kellően szemfüles, és be kell vallanom, nem én jöttem ki szerencsésen a helyzetből.
- Rendben! –derékból meghajolva fogadja el az ajánlatomat, testtartása pedig ahogy felegyenesedik, rögvest kevésbé mutatja a sokszor látott, hátfájdítóan szikár egyenességet. – Amikor jöttem fel… láttam a feleségedet. Ő ma nem tart velünk? –puhatolózva, már-már nyakát behúzva teszi fel a leginkább a beállt csend megtörésére szolgáló kérdést. Mutatóujjamra akasztva a vállfát tartom magam elé a ma esti viseletemet, majd azt a vállamon keresztbe vetve tekintek futtában felé.
- Nem. Julie egy másik eseményre hivatalos –ezzel pedig lezártnak is tekintem a témát, amit semmi se igazolhat jobban a hátam mögött becsukódó hálószobaajtónál. Az ágyra penderítve az öltönyt vetődök a fürdőszoba irányába, megnyitva a tust a kellemesen meleg, bár sokkal inkább jólesően hűvösbe hajló vízsugár alá állva.
Újfent elbuktam, mint férj. Nem próbálom magam hitegetni, legfőképp nem letagadni magam előtt ezt a tényt. Ahogy azt se, hogy a bűntudat, bár tudom, hogy ez esetben létszükséglet volna, mégse tudja teljes erejével áthatni a gondolataimat. Nem érzem a bizsergést, a mindent elsöprő késztetését annak, hogy kipattanva a zuhanyból magamra kapjam az öltönyt, és, hogy törekedve a jóra, az elvártra, utána menjek. Tudom, hogy szükségtelen önmarcangolásban kéne kitörnöm az ügyet illetően, már most fogalmazva a védőbeszédemet a későesti órákra, amikor újfent találkozunk, és újult erővel ugrunk fejest a vitába, de mégse teszem. Hogy miért? Mert tudom, hogy a szavaim úgyse találnak érdeklődő fülekre. Mert bármit is mondok, az éppen annyit ér, mintha azt a falnak mondanám… és most, hogy tényleg én vagyok a hibás, nincs is reményem annak kapcsán, hogy tisztára mossam a nevemet, így, ha szükséges, hát megadom magam minden rám szórt átkának.
Felületesen áttörölve magamat kötöm csípőm köré a törülközőt, megtámaszkodva a mosdókagylón meredek az enyhén párás tükörre. Egészen érdekes felvetés… vajon létezik-e az a mennyiségű pihentető alvás, ami révén az ember valójában kisimulva érezheti magát, ami segít abban, hogy a szemünk alatt éktelenkedő karikák megszűnjenek, vagy mindezzel csak áltatnak minket? Vagy annak eléréséhez egy teljes életmódváltáson át vezet az út?
Nyakamra, csuklómra pumpálva az Armani Code parfümből lépek ki a hálóba, hogy a legkevésbé se úri bánásmód következtében az ágyra hajított ruházatomból a világoskék inget és az öltöny nadrágját magamra kaphassam. Gallérom alá fogva a nyakkendőt, azzal szorgosan bíbelődve lépek a nappali felé vezető útra.
- Yunho?... Te eddig ott áltál? –bökök fejemmel az általa birtokolt pontra. Pontosan úgy áll ott, ahol közel negyed órával ez előtt faképnél hagytam. – Ott van egy meglehetősen nagy kanapé… nem tűnt fel? –biccentve a narancssárgás bútor irányába kerülöm ki, hogy a konyhába érve egy pohár vizet tölthessek magamnak, amit rögtön abban a minutumban fel is hajtok.
- Jó volt nekem így! –legyint nagyvonalúan. – Nem… -két tenyerével arcára csapja dörgöli azt át, majd látva értetlen arckifejezésemet folytatja. -… nem szerettél volna megborotválkozni?
- Nem különösebben –rántom meg a vállamat elcsigázott futólépésben visszaérve a szobába, hogy felnyalábolhassam nem csak a zakómat, de az órámat is. Cipőbe bújtatva a lábamat már fordulok is a falon lógó kulcsok irányába lekapva a Mustangét.
- Gyere! Majd a kocsiban elmondod, hogy kikkel kell jópofiznom.

- Pezsgőt, Uram? –dallamos női hang hallatszik a hátam mögül, melynek irányába fordulva rögtön egy tálcára való, igazán burzsoá kristálypohárba töltött itallal kínál meg. Biccentve kapok le egyet a választékból, majd fordulok vissza Yunho irányába, aki rendíthetetlenül nyújt betekintést a jelenlévők listájába.
- Nem lehet, hogy inkább a rendezvény szervezőivel kéne beszélnem ahelyett, hogy mindjárt név szerint bemutatod nekem az összes pincért is? –ajkaim elé emelve a poharat annak pereme felett vetem felé a kérdést, mielőtt kortyolnék az italból. Nem aprózták el… elégedetten tartva magam elé szemlélem meg a buborékozó alkoholt, aminek a tetején ott úszkál három-négy darab málna. Kifejezetten elegáns.
- Meglehet –nyakát nyújtogatva igyekszik kiszűrni a tömegből az általam említetteket, a sikert elkönyvelve halvány mosollyal bólint, hogy bemérte a célt.
Újabbat kortyolva a pezsgőből tekintek szét a még mindig gyülekező és egyre csak bővülő társaságon, amikor a sok natúr, leginkább barack és púderszín közül kivillan egy vérvörös selyemruha. Megtorpanva tekintek végig annak viselőjén, utolsóként arcára szegezve pillantásomat… tüdőmbe szorult levegővel, elnyílt ajkaim között egy „menj csak”-ot piszmogva Yunho irányába török utat magamnak sűrű szabadkozások közepette a jelenlévők között. Nem tudom nem szemügyre venni a tagot, azt a pasast, akit legnagyobb jóindulattal is csak bájgúnárnak tudok nevezni, és akinek társaságát a látottak alapján Yvonne a legkevésbé se élvezi.
- Csak, hogy megtaláltalak! –ajkaimon szétterülő vigyorral lépek Yvie oldalára, derekára simítva kezemet húzva közelebb magamhoz. – Sajnálom, hogy ennyit vártál rám –szemem sarkából pillantok felé, majd apró kortyot nyerve a pezsgőből, szemöldökömet felfonva fordulok vissza a pasas irányába, leginkább a „mit keres még itt?” jelige alá sorolandó arckifejezést öltve magamra.

DaeWon&Yvie

● ● A barátság gyakran végződik szerelemmel, de a szerelem barátsággal - soha. ● ●

Greg személyével számtalanszor meggyűlt már a bajom… azt gondolta a kezdtek kezdetén, hogy azzal, hogy a nevét adja valamilyen formában a Lotushoz, hogy ő is egyféle szponzora lesz a cégnek, hogy fektet bele némi pénzt, majd engem is birtokolni fog. Mintha csak megvett volna engem is kilóra azzal, hogy kicsengetett egy bizonyos összeget, ami segített a céget itt a nagy alma területén is beindítani. Mert ugyebár ez a módi, ez az, ami az utóbbi időkben engem „párkapcsolat” terén minden egyes alkalommal megtalált. A férfiak hím soviniszta birtoklási vágya. Mert miért ne akarnának becserkészni egy mutatósabb, csinosabb nőt? Miért ne akarnának egy elérhetetlennek tűnő macát is skalpvadászat tárgyává tenni? Pont ez lesz az, ami egyre csak felfogja csigázni őket… az elérhetetlenség tökéletes álcája, a rideg és gyilkos távolságtartás, amit azóta is tanúsítok felé, hogy ilyen vagy olyan módon, de részese lett az életemnek. Nem vágyok az ilyen felszínes, „van pénzem ezért megszerezhetem” pasasokra, tűnjenek bármilyen jó embernek is elsőre, és legyenek tök totál teljesen mindegy, hogy milyen jó pasik. Latinok, rikító kékszemű, szőke hercegek fehér lovon, vagy csokoládé színű legények brooklyni villamoson. Mikor ideértem, mondhatni Barbara Novak lett belőlem, aki a nőci regényben - majd filmadaptációban is - közölte, hogy „Le a szerelemmel!” Az én sztorim egy ponton hibádzik… nincs kibe beleszeretnem, hiszen egyetlen egy ember körül forog a szerelmem tárgya. Bár, ennyi erővel pont ezen szempontot kellene szem előtt tartani. Mivel csak arra az egyre vágyok, elkaphatnám Cupido kis szárnyait és felakaszthatnám őket a saját fogasomra pont, ahogy azt korábban Joe tette a ruhákkal. Kíméletlenül közölve vele, hogy nincs szükségem a további segítségére, mert nem jó semmire!
Visszatérve Gregre… pont ugyan olyan ő is, mint amilyen Joachim volt egykoron. Édesgető, folyamatosan duruzsoló, cirógató. Képtelen arra, hogy eltűnjön az életemből, mert egyszerűen lehetetlenség, hogy megállja a távolságot, amit én igényelnék vele kapcsolatban. Azt hiszi, hogy minél jobban próbálkozik, én annál könnyebben és gyorsabban fogom beadni a derekamat, hogy aztán egy nap majd úgy omoljak a karjaiba, mint egy-egy nagy színésznő drámai alakítása során a hőn áhított férfiéba.
Na, nem! Nem most jöttem le a falvédőről, ráadásul maradjunk annyiban, hogy az ő esetében is egy nős férfiról van szó, egyre csak romló kapcsolattal. Ulálááá, azt hiszem ez lesz az én végzetem. Nős férfiak kerítenek a hatalmukba, egyikre vágyok és akarom, a másik pedig engem akar. Valaki kimentene ebből a végeláthatatlan körforgásból és kihajít valahol a világ végén? Ahol nincs senki és semmi, ahol eléldegélhetek a magam világában és búrájában emberek és egyéb állatformák nélkül csak, hogy helyre rázhassam az életemet.
Azt persze nem mondom, hogy az első pillanatokban nem vettem Greget alaposabban is szemügyre, mert valljuk be, jó pasi. A maga módján jóféle, de koránt sem az én ízlésemnek való, és így ennek tudatában, minden próbálkozása és babusgatása, noszogatása, enyelgése mellett kialakult bennem egy tökéletes ellenszenv, amit akkor se tudnék legyőzni, ha átmosnák az agyamat.
- De Greg… néha pont az a bajom, hogy túl jól ismerlek már. Pont ezért is gondoltam, hogy nem fog érdekelni téged egy ilyen jótékonysági esemény, mert hogyan is mondtad két héttel ez előtt? „Nem vagyok én jótékonysági intézmény, Aranyom, hogy minden dolláromat beleöljem egy vállalkozásba!”
- Jaj, azt nem úgy kellett volna érteni, de tudod, hogy nem vagyok oda az Unicefért. Mit foglalkozzak én olyan emberekkel, akikhez abszulute semmi közöm?
- Akkor velem miért foglalkozol, mondd? Ha velük nem? Hiszen semmi közünk nincs egymáshoz! Ja, mert nincs hosszú, napbarnított lábuk, formás csípőjük és elegendő pénz a zsebükben, hogy egyszerűen lecsapj rá, ha szükséged lenne egy kis keshre igaz, Greg? – szúrok neki oda ahol tudom, hogy a legjobban fáj. Rühelli, ha a pénz témát hozzuk fel, mert tudja magáról, hogy iszonyat pénzéhes még úgy is, ha nem kifejezetten engedhetné meg magának azt, hogy örökösen csak ücsörögjön a kis dollármillióin. Rengeteg adóssága van, amit illetően illendő lenne már tejelnie, de addig nem fog, míg nem szorul a hurok a nyaka körül… én pedig pont ezért igyekszek minél hamarabb ellehetetleníteni őt a cégemtől, és abban az esetben ha kellően jól fog futni a biznisz, kivásárolni a rá eső részvényt, mielőtt olyan hibába esnék, amiből nem fogok tudni kievickélni. Miatta.
- Kegyetlen vagy… de ezt imádom benned annyira. Vadmacska – dörmögi egészen halkan, valamelyest közelebb hajolva hozzám. Ujjaim határozottan szorítanak a pohárra, de még mindig nem olyan erősen, hogy azt szétroppanthassam. Tudom, hogy én bánnám meg a legjobban, ha az éjszakát a kórházban kellene töltenem, míg kivarázsolják a tenyerembe ékelődött összes szilánkot.
- Ez a vadmacska elég mély sebeket tud ejteni, remélem tisztában vagy vele – s mintha a felmentő sereg megérkezését erre a pillanatra datálták volna, már simul is egy tenyér a derekamra, és csakhamar megérzem az ismerős illatot, melyhez társul az a bizonyos orgánum is. Szavai miatt vagyok kénytelen legyűrni a meglepett, értetlen tekintetemet. Greg nem tudhatja meg, hogy alapjában véve egyedül érkeztem, szimplán mázlim van azzal, hogy valamilyen úton-módon Dae Won is tudomást szerzett a mai eseményről, vagy szimplán hivatalos volt rá. És sikerüljön bármilyen jól is az adott maszkom felvétele, a kemény tekintet és hátkihúzás, a hangom egy ponton – minden bizonnyal a zaklatottság miatt – még így is megremeg, mikor szóra nyitom a számat.
- Semmi gond, addig elbeszélgettem Gregoryval… jaj, ne haragudj, illetlen vagyok. Greg, ő itt Choi Dae Won a most épülő Cherry Blossom Hotel & Spa szállodalánc igazgatója… Dae Won – hangom egy olyan mélységet, olyan hangszínt üt meg, amit csak ő érthet. Egyféle „figyelj nagyon jól” felszólítás rejtőzik benne – ő pedig Gregory Bloom, a Lotus részvényese – és itt rejlik az igazi titok, a részvényes jelző alatt. Szemöldököm ugrik egyet, de ügyelek arra, hogy ezt csak ő lássa. Azt akarom, hogy ezen a ponton szabadítson meg tőle, amire ösztökélem azzal is, hogy a zakója hátsó részén megmarkolom az anyagot. Nem szeretnék ezen az estén több időt eltölteni Greggel. Nem akarom, hogy ezt is tönkre tegye a számomra úgy, mint az utóbbi hármat is. Lehet, hogy alapjában véve semmi rosszat nem tesz. De a puszta jelenléte, a kisugárzása elegendő ehhez.

☾

Yvie & Dae Won

standing here in an empty room I saw you there and my blood ran cold, take me back to the long september don't know how I ever let you go

New York krémje. A hatalmasok, a vagyonosok. Ha ők tetszik, az érinthetetlenek, az a közeg, amiről a köznép csak álmodozik, ahova mindenki szeretne így vagy úgy bejutni. Legtöbben a pénz jogán… nem is a társaság, annál is inkább a tudat miatt, hogy megvan az a mennyiségű vagyonuk, ami révén megengedhetik maguknak ezeket a puccos összejöveteleket. Azt, hogy csak erre az egy alkalomra varrassanak maguknak külön stylistokkal pazar ruhakölteményeket, mint ahogy az a hölgyek túlnyomó részének megjelenésén látszik. Mert ugyebár egyik se egy egyszerű H&M gyártotta estélyi, annál is inkább eredeti mind a magam nemében. És, hogy mire szolgál? Voltaképpen semmire. A cél a kitűnés, az, hogy megmutathassák mijük van- legyen szó a pénztárcájuk vastagságáról, vagy a közszemlére tett dekoltázsokról. Ugyanakkor ott virítanak a fülekben, nyakakon, csuklókon, ujjakon, minden létező, és felvállalható helyen a drágábbnál drágább ékszerek… mert ugyebár akiken ilyen van, azok azt érzékeltetik, hogy nem különösebben rettennek meg a nagyobb kiadásoktól, így az üzeneti értéke alapján az adás-vételnél, valamint az adományozásnál se lesznek fukarok. Olyan csoportja ez a Nagy Almának, ami sokkal inkább épül a látszatra, semmint az őszinteségre… nem vonom kérdőre egyikőjük hitelességét se az est valós történése értelmében, ami a rászoruló gyerekeknek való gyűjtést jelenti, ugyanakkor biztosra veszem azt, hogy az itt jelenlévők közül nem sokan vannak itt csak azért, hogy eleget tehessenek jótékonykodási szándékuknak. Mert az ilyen alkalmak lehetőséget nyújtanak arra, hogy megmutatkozzunk a velünk közel egy szinten lévőknek. Kiváltképp példálózva az ellenlábasainknak, akikkel természetesen nem engedünk teret a haragnak és a nyílt megvetésnek, annál is inkább a behízelgő szarkazmussal palástoljuk az amúgy rossz kapcsolatunkat. Én se különösebben mondhatom őszintének azt a mosolyt, amit a távolból a Hilton hotellánc vezérigazgatója felé küldök… mert tagadhatatlan, hogy nem nézte jó szemmel a New Yorkba való bevonulásunkat, és a felkapottságot, aminek örvendhetünk, de ő is tudja: meg van kötve a keze. Ezért is viszonozza azt a szimpátiát minden ponton nélkülöző mosolyt, amivel én is illettem őt. Jobb helyzetben egy kézrázással, és a másik háza tája felől való felszínes érdeklődéssel folyna az ismerkedés –mert ugyebár személyesen nem sok közünk volt még egymáshoz, annál is inkább látomásból ismerjük egymást-, de túlontúl érdekesnek találja a társaságát ahhoz, hogy ezt megkockáztassa. És, látszólag a pereputtya is ad a szavára, mert megannyi érdeklődő szempár tekint felém rögvest azután, hogy ő megfosztott engem gusztustalanul méregető és nyíltan lefitymáló pillantásától. Egy szó, mint száz: ha úgy adódik se leszünk puszipajtások.
Szeretnénk azt hinni, hogy itt mindenki jó szándékú. Szeretnék ezt mutatni a rendezvényen megjelent fotósok is, akik természetesen ügyelnek arra, hogy mindenkinek a legjobb formáját kapják lencsevégre. De sok esetben sajnos az illető gondoskodik arról, hogy a jelenlévők nagyja mást se láthasson, mint, hogy az adott személy nem több egy gusztustalan patkánynál. És erről legtöbbször a testtartás, a fennhordott orr, a sejtelmes kis mosoly is árulkodik, különösen az éppen Yvonne-t bájoló pasas esetében. Bizalmaskodó, túlzottan rámenős, és kifejezetten biztosra veszi azt, hogy ő bárkit megkaparinthat. Éppenséggel csak a hölgyek testbeszédéből nem tud olvasni… márpedig Yvie eltökélten küldi számára a jeleket, miszerint nem vevő arra, hogy továbbra is a szemérmetlen bókjait hallgassa. Vadmacska? Tényleg?...
Azzal, hogy magamhoz húzom semmi mást nem szeretnék érzékeltetni a kedves beszélgetőtárs felé, mint, hogy rossz prédát szemelt ki magának a tömegből. Ezt viszont mindennél jobban igyekszem értésére adni, többek között a meg nem szakított szemkontaktussal. A divat szakembere mellettem áll, de szent meggyőződésem, hogy a kék szem alá valahogy tökéletesen illene most egy sötétebb árnyalat… mondjuk egy kis lila? Zöld?...
Ahogy elhangzik a nevem, elválva egy pillanatra Yvonne-tól teszem át balomba a poharat, hogy a kezemet nyújthassam a pasas irányába.
- Gregory Bloom? –kérdezek vissza, ízlelgetve a már magában véve nyálasnak tetsző nevet. – Azt hittem, hogy a jelenlévő méltóságok közül mindenkit ismerek, de… lehet nem véletlen, hogy ez idáig nem hallottam a nevét. A következő alkalommal már bizonyára emlékezni fogok –végtére is, miben utazhat? Apuci örökölte vállalat legkevésbé se alkalmas igazgatója? Másra se tudok gondolni… már a szeme se áll jól. Minden mimikáján, az öltözékén, a bőrcipőjén, az egyedi mandzsettagombjain, a parfümjén érzékelhető az, hogy ha valaki, hát ő bizonyára nem bánik jól a pénzzel.
- Örvendek a találkozásnak, Gregory… –legkevésbé se… mégis arcomra erőltetek egy mosolyt, míg újból átvetem karomat Yvonne háta mögött, hogy ujjaimat derekára simíthassam, mintegy a képteles birtoklásomat kifejezve általa. Mert esetünkben hasonlókról ugyebár nem is beszélhetünk…
-… most viszont, ha megbocsájt, úgy hallottam, hogy az adománygyűjtők Yvonne-t keresik, úgyhogy, ha nem bánja, odakísérném –illedelmes főhajtással, tettetett szabadkozással fordulok felé, majd magam előtt elterelve Yvie-t, egy utolsó, egyáltalán nem kedves pillantással jutalmazom a pasast. – Viszont látásra! –ezzel pedig, kortyolva a pezsgőmből indulok az elhessegetett hölgyemény irányába, hátamban érezve a gyilkos szempárt. Ha szemmel ölni lehetne, bizonyára már halott volnék.
Két hosszabb lépéssel hozom be a lemaradást, lezseren temetve zsebembe a kezemet iszom ki teljes egészében a poharam tartalmát, azt egy éppen közeledő pincér tálcájára téve.
- Ez az ember egy pöcs. Legalábbis amit hallottam... –jegyzem meg legkevésbé se finomkodva, ám annál halkabb hangerővel mikor legközelebb szemközt kerülök Yvonne-nal. – Tudom, fontosak a részvények, a támogatás, de… ennyire? –kelletlen grimasszal húzom fel az orromat, mikor rákönyökölve egy magasba nyúló, kör alakú asztalra eltekintek az irányba, amerről érkeztünk. Természetesen talált magának más áldozatot, de a veszteségtől felajzottan még mindig felénk pillantgat.
- De, hogy kellemesebb témákat is érintsünk… -idült, lenyűgözött mosollyal pillantok végig rajta, újfent, sokadszorra… mert hiába, nem tudom megállni, hogy ne a teraszról nyíló kilátás, hanem ő legyen a figyelmem középpontja. – Eszméletlenül gyönyörű vagy!

DaeWon&Yvie

● ● A barátság gyakran végződik szerelemmel, de a szerelem barátsággal - soha. ● ●

Az esetek jelentős részében sokkal inkább a magamutogatásról szólnak ezek az estek, mintsem a valós tartalomról. Azzal a részével majd a titkárok, asszisztensek és egyéb, amúgy papírmunkát végző és abban jártas fog foglalkozni. A többieknek csak az a dolguk, hogy egy-egy képet megvegyenek – ami sokszor nem kerül fel a falra, inkább túladnak rajta valamilyen úton-módon, többségében visszanyerik azt a pénzt rajta, amiről adományozás céljából lemondtak – esetleg saját maguk, mindenféle megvétel nélkül húzzák fel csekkjeikre az adott számjegy mögé írt nullákat. Ez idő alatt méregetik a saját és mások pénztárcájának vastagságát. A hölgyek természetesen a legtökéletesebb külső címének elnyerésére pályáznak, hiszen minden ilyen, és ehhez hasonló eseményen megjelenik a sajtó, a bulvár és társaik. Mert nem maradhatunk ki az elitek hírveréséből. Valamilyen úton módon szót kell keríteni természetesen arra, hogy kinek hogyan állt a legújabb Vogue vagy Gucci ruha, megegyezés alkalmával szavazásra bocsátják, ki volt mutatósabb, csinosabb az adott ezüst estélyiben. De, minek után az egyediség manapság elsődleges szempont, inkább az ízlésre mennek rá a cikkek írói, hogy aztán a pletykarovatokat is megtudják tölteni milliónyi undorító maszlaggal.
Megvitatják a sminkproblémákat, a frizuraválasztás előnyeit és hátrányait, majd szalagcím lesz abból az aktuális nagykutyából, aki esetlegesen a korábbival ellentétben most más nővel jelent meg a rendezvényen. És innen jöhetnek a találgatások: ki az, mi az, mit akar, honnan jött, ki az anyja és apja, mi a múltja, miért pont ő és miért nem az előző. És ha már nem az előző, akkor ő hol van, miért nincs jelen és egyéb finomságok.
Sajnos a mi világunkban ezt vagyunk kénytelenek nyelni és elviselni ha tetszik, ha nem. És én már most rettegek magától a gondolattól is, hogy miféle rovatban, milyen szöveggel fognak lehozni a lapok azt követően, hogy a jelenlévő fotósok milyen „beszélgetés” tárgyában, miféle testtartással, mimikával és nyakon feszülő erekkel kaptak lencsevégre Greg jelenlétében. Nincs nekem arra szükségem, hogy megcsócsáljanak, majd kiköpjenek… mint ahogy az is megfordul a fejemben egy pillanatra, hogy mi lesz majd azután, hogy Dae Won is csatlakozik a mi kis párosunkhoz. Mert ha valakit, hát az ő személyét nem szeretném górcső alá vetetni senkivel, noha tagadhatatlan, hogy ha valaki, hát ő lesz az első, akiről több információt fognak találni, nem pedig én.
Némiképp ijedten, de annál is inkább feszülten nézem végig, ahogy a két férfi kezet fog egymással. Szinte érezni lehet a közöttük kialakult feszültséget, melyhez nincs is szükség kemény vagy éppen határozott szavakra, elegendő egy kézfogás, és egy értelmiségi emberek között kialakult, verbális formában megtörténő farok méregetés.
- Mr. Choi – a tökéletes kiejtés aligha jön össze, ennek zavarát láthatjuk mindketten Greg tekintetében, de ettől függetlenül ugyan olyan rendíthetetlenül fog rá Dae Won kezére, ahogyan azt ő is teszi – véletlenek nincsenek, szokták mondani, de talán ha jobban utána néz szerény városunk elitjének, minden bizonnyal fog találni rólam egyet, s mást. Vagy, ha a gyönyörű hölgyet kérdezi, biztosan mesél majd rólam pár figyelemfelkeltő szót – szemeim kis híján kibuknak a gödreikből, ahogy a mondandója végére ér, ám ahelyett, hogy a tömény undorom, ellenszenvem és „nyald ki a saját seggedet, Gregory!” arckifejezésem megjelenne, egy hamiskás mosollyal biccentve adom tudtára, hogy ezen a ponton elég lesz.
- Természetesen mesélni fogok egy-két dolgot rólad – de abban aztán nem lesz köszönet, tenném hozzá szóban is ha kell, de sikerül moderálnom magam és tekintélyes úri hölgyként megőriznem a hidegvéremet, mielőtt még kedvem támadna kikaparni azokat az undorítóan kék szemecskéit.
- Greg – biccentek én is a részvényesemnek, majd ujjaimmal fogva rá combom magasságában a selymes anyagra, leheletnyit megemelem azt, hogy megkönnyítsem a saját dolgomat mikor megfordulok. Nem lenne szerencsés megtaposni a ruha alját, a végén még állhatok itt anyaszült meztelenül, mert azért valljuk be… jól megvarrta Joe ezt a darabot, de a szentlélek tartja csak az ikerlányaimat a rám szabott falatnyi kis mellrészben. Csak azt követően engedem el, hogy menetirányba sikerül állnom, és máris két kézzel tudom fogni a mind végig olyan görcsösen szorongatott, még mindig teli pezsgős poharat.
Utam egy magasított asztalhoz vezet, s nem kételkedve abban, hogy Dae Won odáig követ, legközelebb csak akkor pillantok rá, mikor megtudom vetni a lábaimat.
- Ohh, nekem nem kell mondanod… annyira kellett ő az életembe, mint nincstelennek az adósság – kortyolok néhányat a pezsgőből. Csak ezt követően sikerül valamelyest összeszednem a gondolataimat annyira, hogy végre valahára egy sokkal illedelmesebb, sokkal finomabb mosolyt tudjak ajándékozni Dae Wonnak, ha már egyszer kimentett a slamasztikából.
- Tényleg hálás vagyok, hogy elszabadítottál tőle. Tudod, amúgy nem lenne ő rossz gyerek, ha nem lenne a velejéig romlott. Csak a pénz, csak a pénz és a nők. Én pedig nem akarok az áldozata lenni, szóval innen ered a huzavona – bólintok egy aprót, óvatosan, kihúzott háttal érintve hozzá könyökömet az asztal felületéhez, ezzel némi stabilitást biztosítva a magas, vékonyka sarkak mellé – a részvény számára csak addig fontos, míg pénzt nyer belőle. Márpedig a Lotus most dübörög, harminc százalék pedig az ő kasszájába folyik ebben a pillanatban is – még egyszer én is az illetékes felé pillantok, lopva természetesen csak, hogy megbizonyosodjak azt illetően, hogy innentől kezdve az est maradék részét elfogom tudni tölteni nélküle, de még most is szívja a fogát nagy kelletlenül, amiért meglovasították a tervét. Szomorú.
A dicséret viszont lányos zavart eredményez. A múltkori alkalommal sikerült valamelyest elviccelnem a dicséretet, most viszont szende szűzként sütöm le a szemeimet, hiszen ha belegondolunk, előtte nem sűrűn volt lehetőségem ehhez hasonló maskarákba bújtatva megjelennem. Ennek ellenére most sikerül a létező legkihívóbb, legtöbbet mutató darabot az orra alá dugnom. Hát igen… ha Yvonne DuPont játszik, akkor nagyban játszik. Köszi, Joe!
- Köszönöm – suttogom, kíváncsi pillantással lesve fel az arcára, leheletnyit benedvesített ajkakkal szemrevételezve aztán öltözetét. Mert ha jobban belegondolok, ez az első alkalom az elmúlt bő tíz perc alatt, hogy erre lehetőségem adódik.
- Te is kitettél magadért! Szép öltöny – mutatok a sötétkék darabra, mely jócskán kitűnik férfitársai által választott egyszerű, fekete vagy éppen fehér mestermű közül – ha nem bánod – talpas poharam alja halk koccanással érintkezik az asztal lapjával, én pedig közelebb lépve hozzá csúsztatom ujjaimat a nyakkendőjére, és igazgatom el a csomóját csak, hogy azt a bő három millimétert amit mind idáig ferdén kellett elviselnie, most tökéletesen kiegyenesítsem. Tenyerem játékosan simít végig az anyagon a mellkasa irányába, majd esik le a testem mellé mikor műveletemet sikeresnek ítélem.
- Most már tökéletes – nézek bele metszett szemeibe – és? Mi járatban? Várj, kitalálom… tökéletes radarjaid már akkor bajt szimatoltak mikor betettem ide a lábam, te pedig lóhalálában igyekezve berobbantál csak, hogy kimenekíthess a rossz fiú karjai közül – csicsergem neki szórakozottan, miközben az asztalon lévő poharam mellé könyökölve kezdek körkörös mozdulatokat tenni ujjhegyemmel a kristály peremén – ismered Mariettáékat igaz?

☾

Yvie & Dae Won

standing here in an empty room I saw you there and my blood ran cold, take me back to the long september don't know how I ever let you go

Minden nagyváros ugyanolyan a maga módján, de egy állandó mindben van: a felső tízezer. Hiába a nemzetiségekben rejlő különbözőség, a gazdag ember minden országban csak gazdag ember, aki bizony fitogtatni akarja mindazt a javat, ami számára megadatott az életben. Mindezt, teljesen irreális módon a hasonlóan tehetősek körében téve meg… végtére is nincsen annál értelmetlenebb, de valamilyen szinten kielégítőbb viadal, mint a közel megegyező életkörülmények között élők előtt bizonygatni, hogy „bizony ám, nekem is van annyi a számlámon, mint neked, de nekem jobb!”. Végtére is ez a cél, nem? Mert van az a dollármillió, akár milliárd, ami fölött az ember már nem számolgat, egyszerűen elfogadja a tényét, hogy az ő életében a pénze már soha nem fog elfogyni, és gondolkodás nélkül költekezik belőle. A kevésbé elkapatottak körében az, ha pénzt kell szánni valamire, úgy hírlik, meglehetősen hervasztó és szomorú érzéseket vált ki… a mi szintünkön? Az jelenti a valós boldogságot, ha az ésszel fel nem fogható mennyiségű zöldhasúból kiadhatunk, bármiféle értéktárgyra válthatjuk azt. Ki-ki a maga értékrendje alapján választva, természetesen… sokan nem elégednek meg a három nyaralóval, és vesznek egy negyediket. Az egész szinten elfoglaló mennyiség kocsik közé is bizonyára beférhet még egy, hogyha kellő helyet szorítunk neki. A jachtok, egyéb sétahajók is meglehetősen pazar látványt tudnak nyújtani a kikötő mellett, kiváltképp, hogyha a nevünket is viseli, hirdetve azt, hogy mi mindenre van nekünk keretünk. Az órákról, egyéb ékszerekről, szükségtelenül drága ruhákról már aztán nem is beszélve. És egek milyen sok van az ilyen gazdagokból!...
Nem mondom magamat szentnek. Nem állítom azt, hogy nekem nincsen bőséges választékom autókból. Azt se, hogy nincs nyaralóm Jeju-n, hogy nem tartok fent házat Szöulban és Párizsban a manhattanin kívül. De vannak azok az értékrendek, amik ezeken felül tudnak kerekedni, mégpedig az ehhez hasonló esték, ahol nekem a megannyi, gazdagságban osztozó társammal ellentétben nem az az első megfogalmazott gondolatom, hogy kiket fogok porba tiporni a vállalhatatlanul sok pénzemmel. Ellentétben Mr. Bloom-mal… akinek a pupillája helyén is a dollár jele pillantható meg, mikor felettébb kelletlenül a kezemet nyújtva felé kénytelen vagyok a szemébe nézni.
Akaratlanul is megvonaglik az arcom a nevem ejtésén… nem tartozom azon honfitársaim közé, akik elvárják, hogy bárhol is járjon a világban, helyesen ejtsék a nevét. Tökéletesen megszokottak a különféle alternatívák arra, hogy „Choi”, mi több, mindre szorgosan hallgatok… az ő szájából hallva mégis undorral viseltetek a helytelen használat végett.
- Mr. Bloom… szerintem akár készpénznek is veheti, hogy a hölgynek lesz mit megosztania magával kapcsolatban –határozott biccentéssel, talán a kelleténél arrogánsabb mosollyal konstatálom véleményem. Jobban belegondolva… készpénzről beszélni gazdag embernek?... Ráadásul egy olyannak, mint ő?
A pillantása sok mindent elárul, de leginkább az indulat tükröződik benne, ami csakis egyet jelenthet: „Ezzel nincs vége!”. Bárhogyan is, állok elébe, de most jobb szeretem a hátam mögött tudni, tökéletes tudatában annak, hogy most forrong és pezseg az ereiben a vér a veszteség egyértelmű tudatában. Mert az általa lehengerelni kívánt hölggyel én távozok… még ha nem is a szó szoros értelmében.
- Hé!... –feltartva a tenyeremet kúszik homlokomra a szemöldököm. – Azért annyira nem rossz a helyzet, hogy ennyire megnyakald a poharat –bökök állammal a vészesen ürülni kezdő kristály irányába, megpróbálva elfedni az ajkaimra kiülő halvány mosolyt. Szó se róla, ezek a vackok itatják magukat az emberrel… ráadásul ebben a melegben a kelletétnél hamarabb fejbe is tud verni, ha nem vagy tisztában a mértékekkel.
- Ugyan, múltkor te szabadítottál ki a sárgakalaposok köréből. Ezzel egy-egy –gyermeteg vigyorral vázolom fel a jelen állást. – Tehát, ha jól értem: nem lenne rossz ember, ha nem lenne rossz ember –leegyszerűsítve az általa mondottakat, a „not bad” meme tökéletes reinkarnációjaként bólintok egyet. – Azt hiszem, nem vagyok meglepve. Aki körül látható burokként terjeng a parfümjének a szaga, ilyen flegmatikusan, de annál is inkább bájolóan vigyorog, na és nem mellesleg minden második pillanatban húzza a karján a ruhát, hogy kibukkanjon a csuklóján virító méregdrága óra, ami természetesen tökéletes összhangban van a szükségtelenül nagy gyűrűivel, és érthetetlenül hangosan dobog a lábával, mint valami díjnyertes csődör, csak, hogy a kígyóbőr cipőjére terelje a figyelmet, nos…  talán besorolható egy bizonyos sztereotípiába –mindezek sorolása közepette nem vagyok átallott a szóban forgó egyed felé fordulva beszélni, noha a végére szemeim megtalálják a beszélgetőpartnerem tekintetét. – De persze nem vagyok előítéletes –oszlatom el a mindennemű kételyeket a szavaimnak ellentmondó, igen csak szélesre sikeredett vigyorral. Tudhatja, hogy csak abban az esetben fogalmazok ilyetén véleményt, hogyha az meg van alapozva… márpedig távolról lerí az illetőről, hogy nem a nagylelkű támogatói munkássága az, ami a mai napon ideszólította.
- Harminc százalék?! –megütközve, talán a kelleténél hangosabban kérdezek vissza a számra. – És mondd, mégis hogy szándékozol megszabadulni tőle? –mert ez a szándék, nem? A néma segélykiáltások és a Bloom irányába tanúsított ellenségeskedő testtartás nem azt a benyomást keltette, hogy foggal-körömmel ragaszkodni kíván a nagylelkű részvényeséhez.
Fogaimmal alsó ajkamra csípve kívánom elfedni a kifejezetten bájosan kezelt zavartsága okán megjelenő mosolyomat. Egészen aranyos, hogy a közös múltunk ellenére is ilyen szemérmesen és megilletődötten fogadja a bókot.
- Törekszik az ember… -egészen teátrális sóhajjal konstatálom, ahogy kezei megemelkedve találnak nyakkendőmre, eligazgatva azokat a miniatűr kis hibákat, ami valószínűleg csak a nőknek szúrja a szemét. -… de soha nem lehet elég alapos. Köszönöm! –hálálkodok a kifogásolhatóra sikerült külsőm rendezéséért, egy pillanatig se hagyva figyelmen kívül a mellkasomon végigszántó kezeit, melynek mozdulatát nem vagyok rest végigkövetni, csak aztán pillantva arcára.
- Ne tudd meg milyen nehéz volt futtában felkapni ezt a vackot a Superman ruhámra, hogy azért mégse leplezzem le magam ennyi ember előtt! –hüvelyk- és mutatóujjam közé csípve ingem anyagát lóbálom azt meg, virgonc vigyoromat eztán egy nagyobb korty pezsgőbe fojtva, amit a felénk tartó pincér tálcájáról van módom elemelni.
- Inkább úgy mondanám, hogy volt már szerencsénk egymáshoz –egészítem ki eltűnődve. – Még anno Párizsban az első ottani galéria megnyitójukon játszott egy vonósnégyes, amiben Juliana is közreműködött, így ott kellett lennem. Akkor találkoztunk először, később pedig vásároltam tőlük egy-két festményt. Innen ez az igazán felületes kapcsolat… talán kapcsolatnak se túlzottan mondható, de az ilyen apropók alkalmával mindig egymás eszébe jutunk –rántom meg a vállamat. Vannak olyan munkakapcsolataim, amik ennél kevesebb kontaktust igényelnek, mégis kifizetődőek.
- És te? Mi volt a fő? Mariettáék, a festmények, vagy maga az adományozás? –mert ugye a felső tízezernek van egy apró, körülbelül egy századnyi százaléka, aki nem a felhajtás végett érkezik egy ilyen eseményre. Minden további nélkül állíthatom, hogy Yvonne nem az a felszínes ember, aki egy ilyen összejövetel alkalmával a saját malmára akarja hajtani a vizet.

DaeWon&Yvie

● ● A barátság gyakran végződik szerelemmel, de a szerelem barátsággal - soha. ● ●

Nem az a fajta nő vagyok, aki kőkeményen megküzd a nemünk jogaiért, aki erőnek erejével állítja, hogy ugyan olyan jól tud dolgozni, mint egy férfi, aki az asztalt csapkodva, határozott hangnemben jelenti ki, hogy jobb vezető lenne bárkinél. Bevallom, sokáig büdös volt számomra a munka. Boldogan eléldegéltem a magam kis világában, szórakoztattam magam az egyetemen és ez volt az elsődleges életcélom: a hobbimból élni. Hosszú ideig még csak gondolni se akartam arra, hogy én majd világi elit babérokra törve vezető leszek, feje egy cégnek és főnöke egy olyan csapatnak, amit az én saját ízlésem, világképem és értékrendjeim szerint állítottam össze csak, hogy biztos legyek a közös munka gyümölcsében. Aztán, mint oly sok ember életében, úgy az enyémben is megtörtént a pálfordulás és ez, a munka, a robot és a ranglétrán való feljebbjutás küzdelme tett engem üzletasszonnyá.
De pont emiatt, a korábban említettek hatására még ma sem jellemző rám a túlzott szigor, a csőlátás mely kimerül a legfontosabbakban, ami az üzlet virágzásáért felel. Nem dolgoztatom hülyére az embereimet. Nem megyek bele felesleges plusz kiadásokba, nem kötök egyezségeket olyan cégekkel, melyek háttere nem biztos számomra, csak azért, hogy minél hamarabb ott lehessek az élmezőnyben, a legnagyobbak között. Szépen, lassan, pontosan kitapasztalva mindent szeretném, hogy a Lotus idővel elnyerje a megbecsülést, azt, hogy felfigyeljenek a stílusra és arra, amit képviselni akarunk vele. Ehhez viszont kisebb-nagyobb nehézségeket is meg kell tapasztalni, át kell élni ahhoz, hogy a siker érdekében betudjuk biztosítani magunkat vészhelyzet esetén is.
Na most, hogy ha ennyire védem a magunkét és ennyire komolyan próbálom kiköszörülni a csorbákat, elkerülni a legnagyobb bukások lehetőségét, akkor most felmerülhet sokakban a kérdés, hogy mi a fenét keresek egy olyan férfi társaságában, mint a jelenlévő Greg? Miért kötöttem vele annó egyezséget a részvényeket illetően, miért bíztam meg benne, hogy majd ő is egyike lesz azon keveseknek, akik terjesztik az igét és megmutatják az emberiségnek, hogy igen, olyan is létezik mint a Lotus.
Először is meg kell említeni az apámat, aki szintén nagy szerepet játszik az üzletben. Mert ki, ha ne ő lett volna az első aki a csodálatos baráti köre- és befektetői, munkakapcsolatai közül küldött hozzám egyet-kettőt? Én pedig hajlottam afelé, hogy valamilyen szinten de eleget tegyek az apai elvárásnak anélkül, hogy állandóan elutasítanám a segítségnyújtását. Másrészt pedig szó mi szó, szükségem volt valakire itt a nagy almában, hogy igazán be tudjon indulni a biznisz. Mert ugyebár akkor még nem fordulhattam a jelenlévő férfiemberhez, térden állva könyörögve, hogy segítsen rajtam. És most se tenném meg.
Egyre feszültebben, de valahol mégis szórakozottan hallgatom végig a közöttük lejátszódó kis „vitát”, melyből ez esetben is az okosabb az, aki győztesen távozhat. Én pedig nem totojázva, megszabadulva a korábbi pániktól és kellemetlenségektől, valamivel nagyobbat kortyolok a pezsgőből, mint az illendő volna. Ellenben most szükséges.
- Ó, azt Te csak hiszed! Ahol ez az ipse megjelenik, ott csak rossz dolgok történhetnek – hasítom fel magam előtt a levegőt vízszintesen – kezdjük ott, hogy elég ránézni. A bohó kislányok rögtön lehajítják magukról a bugyit attól a hamisan csillogó „úristen de szép kék szeme van” tekintettől… így annál vágódik be akinél akar, azt vehet meg kilóra akit éppen akar. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy pazar kapcsolatot ápol az apámmal. Tehát értsd úgy, hogy a mai estét követően az lesz az első dolga, hogy közölje vele, a kislánya egy ázsiai lovagjáról úgy pattantak le a nagy Greg szavai, mint falról a labda. Ne félj, lesz még itt kombinálás – szusszanva egyet, elhúzott szájjal rázom meg a fejem – ez meg az én drága jó életem – büszke vagyok rá ettől függetlenül, de vannak benne olyan szegmensek, személyek és kapcsolatok, melyek nélkül nem csak boldogabb, de nyugodtabb is lehetnék.
- Jó-jó, hát legyen. Meddig megyünk el? Milyen állásnál jelentheti ki az egyik, hogy ő nyert? – ha már játszunk, hát tisztázzuk a szabályokat is nem igaz?
- Pontosan! Jó ember lehetne belőle ha állítana a nagyképűségén, nem lenne ennyire nyálas és simulékony, valamint kinőné a gerinctelen férgeket illető jelző mindahány megfelelőjét. Tudod mit? Maradjunk annyiban, hogy minimum szülessen újra és akkor kap tőlem még egy esélyt. Viszont amíg pont azt a látszatot kelti, amit te is felvázoltál, addig esélye sincs, hogy emberszámba vegyem. Lehet én vagyok a rossz és az aljas nőszemély, de van egy értékrendem, aminek sajnos ő nem a képviselője – lesek el Dae Won válla mellett az illetékes fél irányába, hogy aztán elégedetlenül csóváljam meg a fejem. Undorító, ahogy teszi-veszi magát és tetszeleg a sok, buta, pénzes kis libának. Már csak az emiatt lángra lobbanó haragomnak köszönhetően is, de kiürítem a poharamat.
- Igen, harminc. Ez volt a minimum ahova letudtam tornázni és ami még úgymond, meg is éri mindkettőnknek. Nem volt olyan rossz ez, mint amire gondolna az ember, tényleg több helyre jutott el a cég neve által. De félek attól, hogy ennek szépen lassan véget kell vessek, mert hát na! Nem normális amit csinál, ahogy dolgozik és amit elvár – táncoltatom az ujjaimat a pezsgőspohár párától pettyedző üvegén – azt még nem tudom. Valószínűleg hozzányúlok a félretettekhez, hogy kivásároljam azt a harminc százalékot. A többivel majd foglalkozok akkor, ha ez már megvolt.
Aggódok, nem tagadom. Fogalmam sincs, hogy merre tovább és legfőképpen hogyan, de annyi biztos, hogy nem fogom a saját üzletemet kitenni egy akkora veszélynek, ami Greg jelenlétében leselkedik rá. Ezt pedig kénytelen lesz elfogadni mindenki, kerüljön is bármibe a változás.
- Ugyan már Te amatőr! A hétköznapi hősöknek nincs szüksége jelmezre – szám szélén apró mosollyal jegyzem meg, majd húzom vissza a kezeimet, őszintén bízva abban, hogy nem vette tolakodásnak vagy nem tartja pofátlanságnak az iménti kis közjátékot.
- Hölgyem? – tartja oda a tálcát nekem is a pincér, melynek egyik oldalára ráteszem a korábban üressé vált kristályt, hogy aztán egy még telire rámarkolhassak hálás biccentésem kíséretében.
- Ó, hát persze. Ő meg aztán nem rest sziporkázni azok felé, akik egyszer már úgymond „kisegítették” és „megtisztelték a műveik megvételével” – bólogatok vidáman kacarászva, mert igen. Marietta ilyen. Áldott jó léleknek tűnik, egy naiv kis libuskának aki segítségre, támogatásra szorul. De olyan hamisan, olyan pimaszul játssza ki az embert, ahogy éppen nem szégyelli. Ám ez még nem jelenti azt, hogy rossz ember. Egyszerűen fondorlatos, okos és tudja, hogy mit akar hallani a másik, hogyan adja el a saját portékáját.
- Kölcsönösen támogatjuk egymást. Ő az én ruháimat, én az ő festményeit szponzorálom, úgymond. De igen azt hozzá kell tennem, hogy jelen esetben való igaz, hogy az adományozás volt a húzóerő. Nem igazán akartam eljönni, volt épp elég teendőm a mai napra, többek között beülni a kanapém egyik sarkába és ordítva, bömbölve nézni valamelyik huszonnyolcadik romantikus drámámat, hogy átérezzem a főhősnő minden létező kínját baját, de aztán látod – tárom szét a karjaimat fülig érő mosollyal – itt vagyok mert ilyen jó fej vagyok, és annál is jobb szponzortárs. Csak el kellett böffentenie, hogy ja amúgy gyerekeknek gyűjtenek a mai összejövetellel. Tudja ám a kis csalfa, hogy miként tud engem megfogni – mutatok a levegőbe, mintha legalábbis itt állna előttem, majd az ajkaimhoz emelve a poharat, eltüntetek néhány kortyot belőle.
- Juliana hogyhogy nem tartott veled, ha ő is ismeri Mariettát? – egy találós kérdés, amihez talán semmi közöm. Mégis a meleg, az egyre több és egyre gyorsabban bevitt pezsgő ismét utat enged a sötétebb gondolataimnak is. Ha valamit, hát a pezsgőt soha nem bírtam. Nagy általánosságban egy pohár elég volt ahhoz, hogy beüssön. Talán ez a második fog most megerősíteni abban, hogy van ami nem változik. Vagy mégis?
.... a hiányzó karikagyűrű sztorija lesz ez a mai?

☾

Yvie & Dae Won

standing here in an empty room I saw you there and my blood ran cold, take me back to the long september don't know how I ever let you go

- Tehát úgy érzed, hogy csorba esett a primitív kis imidzsén? –talán a kelleténél egy kicsit büszkébbnek hat az a mosoly, ami kérdésem nyomán az arcomra kerül. – Hát, hogy őszinte legyek, nem tudom… -elmélkedve fordítom fejemet a gátlástalanul kivesézett pasas irányába, tetőtől talpig végigmeózva a tagot, utat engedve annak a grimasznak, ami a látottak alapján az arcomra kívánkozik. – Soha nem voltam mestere annak, hogy külső alapján megítéljem a „fajtársaimat”, de szerintem mi hímneműek ez ellen eleve be vagyunk oltva. Viszont… ez a fazon tényleg annyira kapós a nők körében?... További kérdést vet fel, hogy mire mennek inkább: a nyálas bájgúnár képére, vagy a pénztárcája vastagságára? –ujjammal minden további nélkül az illetékes felé bökök, hogy azok számára is nyilvánvaló legyen, akik nem állnak a két méteres körzetünkben, hogy bizony Mr. Bloom az, aki sorelsőséget nyert magának, amikor a kettőnk közti témák között szortíroztunk. Magam se értem, hogy mi emberek miért tartjuk olyan felettébb kielégítőnek, hogyha negatív eszmecserét folytathatunk bizonyos kétes személyekről, de tagadhatatlan, hogy az antipátia kialakulásának köszönhetően nem különösebben vetem meg azt, hogy felszínre engedjem az összes általa támadt gondolatomat.
- Hm… -tenyerem alatt serceg az erős borosta, ahogy tanakodva emelve kezemet átdörzsölöm az államat. – Előbb azt döntsük el, hogy mit kap a győztes, aztán utána beszéljünk a hogyanokról –szórakozott vigyorral vonogatom meg a szemöldökömet, ami az ezt követő gondolatmenete okán a homlokom közepén is marad, érzékeltetve ezzel meglepettségemet.
- Ha állítana a nagyképűségén?... Az a baj, hogy azzal, hogy még ha csak szolidan is, de feltételezed, hogy hajlamos lenne ilyenre, megmutatod azt, hogy valamiért naivan bízol abban, hogy az eleve romlott környezetben nevelkedett, vagy azt maguknak megteremtett aranyifjúk is képesek lehetnek a változásra –elégedetlenül húzva a számat emelem ajkaim elé a poharat, hogy legurítsak egy kortyot megcsappant mennyiségű pezsgőből. Érdekes belegondolni, hogy miként formálok róla véleményt úgy, hogy nem vagyok maradéktalanul tisztában a háttéréletével, túl azon, hogy magam is pontosan ugyanolyan „romlott környezetből” való vagyok, amit az esetében emlegettem. Éppenséggel csak szeretném azt hinni, hogy jobb vagyok ennél, kiváltképp annál a beszélgetésnél, amit nemrégiben volt szerencsém hallani Yvonne és Gregory között, még ha én is csak egy vagyok azok közül, akik bizony megörökölték az apuka vagyonát és az ezzel járó tisztséget és elismerést is.
Okfejtését monoton bólogatások közepette hallgatom végig, artikulálatlan hümmögéseket hallatva hol a légüres térbe, hol a vészesen kiürülni látszó poharamba.
- Ugye tudod, hogy bármikor szólhatsz, ha segítségre lenne szükséged? –teszem fel a nyilvánvalónak tetsző kérdést csak a helyzet tisztázása végett. Mert szép gondolat az, hogy kivásárolja azt a harminc százalékot, de attól tartok, hogy lényegesen nehezebb dolga lesz ennél... hiszen az elmélet gyakran elüt a gyakorlattól. Tartok attól, hogy Bloom nem lesz ennyire részrehajló, nem fogja beadni a derekát… annál sokkalta több pénzt kell meglobogtatni a szeme előtt, hogy készakarva fogadja el az ajánlatot. Hiába tűnik egy utolsó féregnek, pontosan képviseli azt a kategóriát, aki tudja, hogyan kell kijátszani a lapjait ahhoz, hogy sikerrel teljesítse az adott játszmát. Márpedig egy ilyen esetben is minden követ megmozgatna annak érdekében, hogy busás összeg üsse a markát…
- Hétköznapi hős, mi?... Mostanság annyi a piacra dobott szuperhős film, hogy nincs létjogosultságuk a hétköznapi hősöknek. Különben is, szembemenve azzal az állítással, amint nemrégiben közöltem… azért a jelenlegi Clark Kent igen csak ki van pöccintve… -elismerően szegve fel az orromat kortyolok bele az éppen csak megkaparintott pohár pezsgőbe, nem finomkodva el annak mennyiségét. Ez a baj ezekkel a flancos rendezvényekkel… megvan az a gazdagokra jellemző közízlés, ami nem átallott megmutatkozni a felkínált italok, ételek között is. Nem vagyok kifejezetten fogékony az alkoholra, mondhatni meglehetősen ritkás a jelenléte az életemben –eltekintve az egy-két pohárnyi minőségi francia bortól egy vacsoránál-, de ez a gyöngyöző istenátka baromira itatja magát…
- De nem mondhatjuk, hogy nem csinálja jól –poharat tartó kezemmel mutatok körbe a meglehetősen nagy létszámú tömegen, akik mind ilyen-olyan úton, de valamiféle kapcsolatot ápolnak Marietta-val, vagy épp a művészetével. Azért valljuk be, a semmiből leakasztani New York krémjét… nem egy kis feladat, de ő gond nélkül megugrotta a kitűzött célt, talán még túl is teljesítette azt, hogyha őszinték akarunk lenni magunkhoz.
Nem vagyok képes megállni, hogy a részletesen kifejtett terveit az éjszakát illetően ne illessem egy semmiből feltörő nevetéssel.
- A kanapéd sarkában bömbölni egy romantikus drámát nézve? –elcsöndesedő, vigyorrá lényegülő röhögéssel kérdezek vissza, pont, mintha nem hallottam volna kristály tisztán. – Tehát ti nők ilyeneket tényleg csináltok, nem csak a tv-ben adott romcomok és sitcomok akarják elhitetni velünk, gyanútlan férfiakkal? –továbbra is jót szórakozva az előttem megjelenő vizuális élményen faggatom a témát illetően. Mert házasság ide vagy oda, nem kifejezetten tartottam számon azt, hogy kedves nejemet hányszor kaptam azon, hogy hasonló programot űz, megfelelve annak a közhiedelemnek, hogy a szebbik nem képviselői, hogy kiadják a fáradt gőzt, egy doboz fagyival vackolják be magukat az ülőgarnitúra egyik alkotóelemébe és átadják magukat egy sorstárs megfilmesített történetének.
És hiába a Julie köré fonódó gondolataim, elkerekített szemekkel pillantok rá, mikor meghallom a nevét egy nekem címzett kérdés közepette.
- Hm? –felfelé vitt hangsúllyal mormogom artikulálatlanul, megpróbálva időt nyerni, hogy megfogalmazzam a tökéletes választ. – Nos, azt hiszem… -ezt hosszú lenne ecsetelni. Így folytatnám, hogyha nem csapódna egy tenyér a vállamra, azzal egyidejűleg úsztatva be látómezőmbe a tulajdonos fültől fülig érő vigyorát.
- Dae Won! Hát te itt? –érkezik a megfelelően frappánsan fogalmazott érdeklődés. Kezét nyújtja felém, amit elfogadok, tiszteletteljesen, pont mint ő, meghajtva a derekamat fordulok felé. – Mi az, amit iszol? Csak nem az a lónyál?! Mit szólna apád, ha ezt látná! –háborog kelletlenül, szórakozott vigyorral. Egy igen csak nehezen kivehető „hát igen”-t morogva az orrom alatt, szégyenkezőnek is nevezhető mosollyal szegem le a fejemet. A mai nap nem akartam az apámra gondolni, erre!...
- Be se mutatsz? –bök oldalba provokatív mosollyal célozgatva Yvie irányába.
- Elnézést! –biccentve egyet felé sajnálkozok, rögtön a mellénk szegődött harmadik lapockájára simítva a kezem. – Yvonne, az úr Thomas Yang Sr., a Yang Architecture & Design építészeti cég vezérigazgatója, vezető építészmérnöke, és fő munkatársunk a Cherry Blossom építésében… A hölgy pedig Yvonne DuPont a Lotus divatcég tulajdonosa, divattervező, és… -és? És mi és? Nem folytatom, mert hogy folytathatnám? Egy kedves barátom? Nem hangozna őszintén... talán még egy „igen” kiszökik a számon egy valamirevaló lekerekítés végett, mielőtt Thomas a megmentésemre sietve magához ragadná a szót.
- Örvendek a találkozásnak, Ms. DuPont! –a kezét nyújtja felé, majd rögvest váltva a hangsúlyon és arcának mimikáin, elszélesedő mosollyal fordul felém. – Megisznak velem egy whiskyt? Csak, hogy látatlanban se keserítsük el az apádat –vígan nevetve csap vállba. Kedvem lenne megjegyezni, hogy bizonyára már így is többet ivott a kelleténél, tekintve, hogy legkevésbé se mutatja azon formáját, amihez szokva vagyok… mégse teszem, mert tiszteletlenség volna.
- Tudják mit? Mindjárt visszajövök, hozok magunknak –ezzel pedig el is fordul, hogy a szavainak megfelelően elinduljon a túlsó végen lévő pult irányába.
- Sajnálom -számat húzva, talán egy pillanatnyi mosolyt futtatva végig azon a helyzet komikuma végett szabadkozok egészen elhalkult hangon.

DaeWon&Yvie

● ● A barátság gyakran végződik szerelemmel, de a szerelem barátsággal - soha. ● ●

- Mhmm…. – csalfa kis mosolyom ezen a ponton jelenik meg először az arcomon, s tekintetemben vidám csillogással vonom meg a vállamat – szerintem bármi olyat mondanak neki, vagy sutyorognak a háta mögött ami degradálja az imidzsét, vagy úgy alapjában véve a lényét, munkásságát, azt erőteljesen felfogja tragédiának. Hát nézd meg azt a sértett pofát. Épp csak nem grimaszol mintha citromba harapott volna – mutatok rá Gregre Dae Won karja mellett, az utolsó szavakat sutyorogva ejtve ki. A pillanatnyi közelség amit egykori párommal sikerül felvenni, csupán azért nem zavar meg, mert gyermeteg csínytevésem kis híján feledteti velem azokat a hosszú-hosszú éveket, melyeket egymástól távol töltöttünk el. Azt pedig főleg, hogy míg engem vár az otthonom magánya, az úgynevezett „magam ura vagyok, nem kell nekem pasi!” forgatókönyv, addig őt a felesége. Azt viszont valljuk be, hogy úgy viselkedünk mind a ketten felnőtt, érett harmincas emberként, mint egy-egy csalafinta kölyök, akik a szomszéd kisfiút pécézték ki maguknak és teszik azt rendre nevetség tárgyává.
- Ó, dehogy vagytok ti beoltva! Rosszabbak vagytok, mint mi nők! Mi nyíltan utáljuk egymást, amiért a másiknak jobban van megcsinálva a flancos konty a feje búbján, vagy éppen csinosabb a ruhája amit az adott alkalomra választott. De tovább megyek… rendre teszünk megjegyzéseket még a műkörmeinket illetően is – mozgatom meg az orra alá dugva hosszú, karcsú ujjaimat melyek jelen állás szerint tökéletes, natúr manikűrözést kaptak. Értsd, nincs rajtuk semmi, csak meg van reszelve, hogy nézzen is ki valahogy – burkoltan éreztetjük a másikkal, hogy legszívesebben kitépnénk a hajacskájukat, vagy kikapargatnánk a szép szemecskéiket. És ha már itt tartunk, én már rég nevetség tárgya lennék, amiért nincs öt centi hosszú, láng vörös karmom ami feszt tökéletesen passzolna a mai ruhámhoz – simítok végig a saját combomon a selymes anyagon keresztül, ezzel érzékeltetve minden létező kifogást a mai outfitemen. Hát igen, a divatguru énem mára otthon maradt a párnák között ,szorongatva a kukoricával teli dobozt és zokog a magány miatt. Fenéket! Egyszerűen néha a kevesebb több. Ha már egy olyan ruhával hívom fel magamra a figyelmet, mint amit kedves Joe álhímnemű egyedünk megálmodott és rám aggatott, akkor mi a fenének flancoljam ki magam húsz tonnányi ékszerrel, vagy olyan körmökkel, amivel kezdeni se lehet semmit nem, hogy megfogni egy üvegpoharat?
- Ti viszont elég csúnyán méregetitek egymást, és érződik közöttetek a pattogó feszültség… tudod, a mesékben ábrázolják: csúnya tekintet, arcok között szikrázó kis villámcsóvák… húúú… pont ilyen volt az előbbi is – paskolom meg „na most megkaptad” mosollyal a vállát, hogy ezzel hátrébb is húzódjak tőle, mielőtt még kellemetlen helyzetbe hoznám a közelséggel – szóval igen. A farok méregetés mindig megy, ezt nem kell letagadni. Némán, kimondatlanul is osztályozzátok egymást – serény bólogatással mozgatom meg a kezemben a poharat, hogy a menet közben annak belső falára feltapadt apró kis málna szemecskék lekerüljenek onnan.
- Hmm azt hiszem a nyálas bájgúnár képére, és aztán már hab a tortán, hogy kiderül, milyen vaskos a pénztárcája. De amúgy meg rá van írva az emberre, ha van hova nyúljon vész esetén nem? Mmm mi is ez? –csípem az ujjaim közé a zakójának anyagát – Brioni igaz? – pillantok a szemébe – ti pasik tudjátok, hogy miként kell nőt fogni, mi meg tudjuk, hogy mit akarunk az adott pillanatban. Ne félj, nem is volt soha egyetlen egy tartós kapcsolata se, csak babácskái, akiket mutogathat egy-két összejövetel erejéig. Na én ez a babácska nem akarok lenni – mutatok ismételten Gregre, mellőzve minden korábbi játékosságot és lelkesedést a hangomból. Képtelen vagyok úgy beszélni az őt és személyét megillető témáról, hogy arra azt mondja valaki: talán emberszámba is tudom őt venni. Nem. Greget soha.
Szemöldökvonogatása egy pillanatra megbénít, s úgy figyelem őt, mintha a megtestesült férfi isten állna előttem. Pár apró pillogást követően tudom csak ismételten tettre késznek nyilvánítani magamat, amit egy zavart mosollyal fűszerezek meg.
- Hát, az attól függ, hogy mit tud ajánlani Mr. Choi? Nekem nincs semmim, csak néhány ruhácskám… és azt hiszem valahol lapul a lakásomon két focimeccs jegy – ühümm, foci meg jegy és amúgy is minden ilyen. Azt a hátsó kis zöngést pedig ami a hangomban rejtőzik, ne is vegyük figyelembe.
- Jaj, dehogy vagyok én ilyen naiv – legyintek határozottan. Én aztán nem hiszek Gregben nem, hogy abban, hogy képes lenne változni. Ő aztán soha.
- Tudom, és hálás vagyok érte, de nem fogok feleslegeket a nyakadba aggatni csak, hogy nekem könnyebb és jobb legyen. Majd valahogy megoldom. Ha nem megy, akkor tovább gondolkozok – vonok egy aprót a vállamon, és zavartan a helyére illesztem egy, amúgy tökéletesen a kontyomba simuló tincset. Pótcselekvések ezek, nem mások.
- Ó, dehogynem! Csak nincsenek vele tisztában. Hétköznapi hősökre mindig szükség van, csak ők se tudnak mindig róla. Kell valaki, hogy egy kis jókedvet hozzon az amúgy pocsék, elátkozott napba. Egy mosoly, egy lágy pillantás, néhány kedves szó. Egy aprócska segítség… nem a mesékben és a filmekben élünk, Dae Won – komolyodik meg a hangom és nem tudom tagadni, számomra mindig benne merült ki a hős fogalma. Mert mellette önmagam voltam. Boldog és szeretett. Mellette valaki lehettem. Nem akartam senkinek megfelelni, nem kötöttem az életemet olyan szigorú menetrendekhez és normákhoz, mint most. Csak olyan akartam lenni, akire ő vágyott.
- Tényleg csinálunk ilyeneket. És nagyon nem szép látvány – sejtelmes, búgó hangon közlöm, mintha csak valami titok lenne ez közöttünk.
A legnagyobb titok viszont minden bizonnyal a feleségének a kérdése, hiszen bár rákérdezek és ő igyekszik is – nem igyekszik – választ adni rá, de egy lelkesen pattogó, minden bizonnyal már ittas állapotban lévő úr mellénk szegődik. Kíváncsi, de némiképp zavart pillantással lépek közelebb Dae Wonhoz csak, hogy ne tűnjek idegennek és kívülállónak a témában főleg akkor, mikor sor kerül a bemutatásra.
- Mr. Yang – fogok rá a kezére, az ő szokásaiknak megfelelően egy aprót billentve is a derekamon – enyém az öröm, és a… - micsoda? Ezt már talán soha nem fogom kinyögni, hiszen a kérdéses ital belém fojtja a szót. Whisky?
- Whisky? – suttogom is Dae Won felé, mert ha valaki hát ő aztán nagyon jól tudja, hogy milyen hatással van rám a bivaly erős – kinek mi a bivaly erős? – alkohol. Meglepett tekintettel nézem végig ahogy eliszkol, és egy pillanatra eltűnve a tömegben, szem elől veszítem.
- Remélem tisztában vagy azzal, hogy ez… veszélyes – sutyorgom Dae Wonnak, egészen a hátához simulva. Elmondani nem tudom, hogy mikor éreztem magam utoljára ennyire sarokba szorított helyzetben, de már most félek, hogy ennek nem lesz túl szép vége. Mert annyi biztos. Ha ennek a fószernak Dae Won nem tud nemet mondani, akkor nekem még annyi lehetőségem, vagy éppen jogom nem lesz. Aztán meg ki tudja? Lehetséges, hogy a végén valahogy kitudom őt játszani, mert valljuk be, nem úgy nézett ki mint aki tökéletesen tisztában van a jelenével.
- Édesjóistenem... – hadarom, mikor is a kisöreg fürge léptekkel, kezében nagy vidáman lengetve az itókákat, elindul hozzánk vissza. Épp csak, hogy nem lóbálja őket a levegőben nagy kurjongatva, hogy nézzük mit talált. Hát na vajon mit talált? – azt hiszem még most hívnom kellene Joe-t – elmélkedek, egy pillanatra se szakadva el Dae Wontól.
Ha én ezt mind megiszom, félek, hogy úgy kell leimádkozni az asztalról, de minimum felvásárolom Marietta összes festményét.  
- Mondhatok nemet neki? Szabad? ... nem is, azt hiszem talán jobb ha inkább elszelelek. Amilyen állapotban van szerintem arra se fog emlékezni, hogy volt veled valaki... - darálom és már fordulok is sarkon, hogy mihamarabb eltűnhessek. Csak whiskyt és nagy hatalmú embert ne!

☾

Yvie & Dae Won

standing here in an empty room I saw you there and my blood ran cold, take me back to the long september don't know how I ever let you go

- Egészen pontosan mióta is szédít téged? –baljóslatúan ráncolva a homlokomat az általa mondottak végett fordulok a mutatott irányba, hogy újfent, természetesen kelletlenül, és mintha a fogamat húznák, de szemügyre vehessem azt a bárgyú ábrázatot. Életem folyamán túlontúl sok alkalmam volt hozzá hasonló ipsékkel találkozni, és a benyomásaim alapján mondhatom, hogy ismerem a fajtáját. Mind egy kaptafa. Addig hozakodnak elő a szarabbnál szarabb szövegeikkel, addig őgyelegnek egy számukra tetsző hölgynek, amíg az valami oknál fogva –ami leginkább a néminemű sajnálat és szánalom- be nem adja a derekát. Ugyanakkor igaz az ez a munkájukra is. Tudják, hol kell tenni a szépet és kitől kell várni a segítséget, arra pedig tökéletesen rá is tudnak kontrázni, hogy aztán végképp osztatlan legyen a siker. Ellenben Bloom vérben forgó szemei, felbőszült, ugyanakkor savanyú ábrázata azt mutatja, hogy ezúttal nagyobb fába vágta a fejszéjét, mint gondolta volna. Ideje megtanulnia, hogy nem ő a világ közepe, és nem mindenkinek akkora megtiszteltetés az, hogyha rászegezi azokat a gusztustalanul kék szemeit.
- Rosszabbak volnánk? –kérdezek vissza megütközve, hajam vonaláig szaladó szemöldökkel. A fejtegetésbe azonban hamar belekezd, többek között az orrom alá dugott ujjait táncoltatva, amit a tökéletes rálátás végett a fejemet némileg hátrahúzva vagyok kénytelen megcsodálni. A vártnál kihívóbbra sikerült mozdulat azonban egyszeriben a tüdőmbe szorítja a levegőt. Két nagyobbat pislantva, nyelve egyet figyelem, ahogy tenyerei a combjára simulnak, előidézve, hogy a feszülő selyem anyag kiadja lábának tökéletes vonalát. A kelleténél talán hosszabb ideig legeltetem szememet a hosszú combpár egyikén, mielőtt krákogva egyet, visszazökkenve a jelenbe pillantanék az arcára, hogy tovább hallgassam okfejtését. Tudom, hogy szégyellnem kéne magam, amiért nős emberként ilyen szemérmetlenül meóztam azokat a feszes lábakat, de… nos, a látvány kellően feledtetett velem minden efféle szégyenérzetet.
- Most miért, mi mást kéne tennünk? –a pohárban meglögybölődik az az egy-két kortynyi pezsgőmennyiség ami még ott ül az alján, mikor kérdőn tárom szét karjaimat véleménye előtt. – Azt várjátok, hogy mi is szarkasztikus, epés megjegyzéseket tegyünk a másik kinézetére, remélvén, hogy a műmosoly mögött meglátja azt, hogy „baszódj meg”? Csak gondolj bele, hogy venné ki magát, ha a tesztoszteront mi is erre cserélnénk –már maga a felvetés is arra késztet, hogy kelletlenül húzzam oldalra a számat. Felettébb szomorú világban élnénk, hogyha mindez megtörténne, és nem csak a homoszexualitásukat élő férfiegyedek élnének ezzel a női személyiségjegyet igazoló formulával. Bár szó se róla, arra a gusztustalanul ocsmány kígyóbőr cipőre tudtam volna pár keresetlen szót felhánytorgatni, de szerencsére nem tisztem ez a fajta véleménynyilvánítás.
Az öltönymárkát firtató kérdésre csak biccentek egyet, összevont szemöldökökkel hallgatva tovább, miként szövi tovább gondolatmenetének fonalát.
- Nem is lenne hozzád méltó. Pláne nem egy ilyen mellett… -biccentek fejemmel a nemrégiben látott irányba, ahol vélt helyét feltételezem. Az ilyenek puszta lényétől is okádni tudnék… mind tetőtől-talpig férfinak gondolja magát, aztán előbb kapna sírógörcsöt, ha véletlen ráömölni egy kortynyi vörösbor a ruhájukra, mint az éppen aktuális macájuk. Természetesen fennhangon üvöltve, hogy „ez egy Armani!”. Igen, az rajta csak egy Armani… és igen, sajnos volt már lehetőségem egy ilyen pillanat szemtanújává válni.
- Két focimeccs jegy? A lakásodon? –a sorrend csupán a dramaturgia miatt változott meg, az utóbbit szánt szándékkal nyomva meg egy enyhe hangsúllyal. Az ajkaimon játszó pimasz mosoly természetesen mindeközben szembeötlő, és talán visszavonulót fújva ennek kéne lennie annak a pillanatnak amikor magamban is elkönyvelem: „nős ember vagy, Dae Won!”. – Tehát újonnan focimeccsekre is jársz? Vagy csak azért tartasz talonban jegyeket, hogy az ilyen versenyhelyzetekben legyen mit felajánlani díjként? –szórakozott mosollyal könyökölök újból az asztalra, számhoz emelve a poharat kortyolva egyet a piszok édes, ugyanakkor valahol mégis piszok finom löttyből.
- És hogy én mit tudok ajánlani? –térek vissza mondandójának elejére. – Talán udvariasabb volna, hogyha meghagynám a szabad választás jogát, nem pedig én ajánlanék. Tehát, Ms. DuPont, rukkoljon elő valamivel –kaján vigyorral dobom vissza a labdát, a fejemben újból sikertelenül felhangzó figyelmeztetéssel… nős ember vagy, Dae Won!
Szemöldökömet rosszallóan vonva össze hallgatom végig a burkolt, ugyanakkor kellően nyilvánvaló visszautasítást.
- Te is tudod, ha olyan kiadás lenne, amire nem ruháznék be, akkor nem mondtam volna. Viszont erőltetni se fogom, mert nem akarom, hogy számodra legyen kellemetlen. Csak annyit kérek, hogy ne téveszd szem elől az ajánlatomat –szolid mosollyal kerekítem le a jámbor véleményemet. Az embernek ösztönösen vannak rossz szokásai… többek között ilyen az, ha meghívnak minket valamire; nem tudjuk egyszerű kedves gesztusként értelmezni, és abban a minutumban le kell szögeznünk, hogy „legközelebb én fizetek”. Valahol az iménti beszélgetés is ezzel rokonítható, noha való igaz, itt nagyobb összegekről értekezünk, mint egy egyszerű Starbucksos kávé.
- Biztosan? –résnyire szűkített szemekkel, szórakozott mosollyal kérdezek vissza. Valahol mindig is megvolt ez a rossz szokásom; a mélyebb értelmű kérdésekben, ha nem tudom, mi volna a helyes reakció, szánt szándékkal hülyülöm el a választ…
…ha éppen nem időt próbálok nyerni, hogy átgondoljam azt… pont, mint most, amikor derült égből villámként csap be a Julie-t illető kérdés, én pedig leblokkolva állok a hirtelen téma előtt. A megmentőm -aki egyértelművé teszi, hogy valóban nem a filmek világában élünk, hiszen más esetben egy kulturáltabb személy képében jelent volna meg a felmentő sereg- azonban kihúz a csávából, egy újabba taszítva vele. Elvégre amilyen hamar érkezik, olyan gyorsan is tér a lényegre: a piára. Bele se merek gondolni, hogy hanyadikat issza az ittléte alatt, de mintha a parfümjén már kezdene átütni az alkohol sajátos szaga. Mindig is tudtam, hogyha iszik, akkor apámhoz hasonlóan nagyban csinálja… na de ennyire?
- Tudom, tudom, de… nem lesz baj –szinte magamat is csitítva vele tenyerem többszöri, függőleges síkon való mozdításával csillapítom a kedélyeket. Mert amennyire tisztában vagyok azzal, hogy Yvie nem kifejezetten kompatibilis a whisky-vel, úgy azt se tudom figyelmen kívül hagyni, hogy jómagam is híján vagyok annak a képességnek, amit alkoholizálásnak nevezünk. Kiváltképp, hogyha töményre kerül a sor. – Csak… szépen apránként belenyalsz egyet-kettőt, észre se fogja venni, hogy nem fogy –legyintek egyet, amikor is tömör felszólalását követően én is meglátom Yang újfent közeledő alakját, természetesen egy széltében akkora vigyorral, mint amilyen ő maga is.
- Joe-t? –kérdezek vissza reflexszerűen fordulva felé, mikor meghallom az idegen férfi nevet. Pont, mintha számon kérném a számomra ismeretlen kapcsolatai végett, így a tiszteletlenséget elkönyvelve zavartan krákogok egyet, mielőtt a legidősebb Yang vissza nem tér hozzánk.
- Hát magácska hova olyan sietősen? –szegezi is a kérdést Yvie-nek, felé nyújtva balját késztetve őt maradásra. – Et voilá! –mindenféle francia akcentust nélkülözve „tálalja fel” a zsákmányt, egyet-egyet nyújtja felénk.
- Gamsahamnida! –jobb csuklómat alátámasztva bal tenyeremmel, derekamat meghajtva felé hálálom meg a „kedvességet” eleget téve a nálunk használatos etikettnek, továbbá srégen elfordulok a nálamnál idősebbtől, hogy ne legyen tiszteletlenség konkrétan vele szemközt belekortyolni az italba.
- És mondja csak kedves… Ms. DuPont… hogy jövedelmez egy ilyen divatcég az olyan nagy márkák mellett, mint Vuitton meg Chanel? –pont, mintha olyannyira értene hozzá kezd bele a téma boncolgatásába, nagyot kortyolva a poharából. Ezen a ponton némileg, ha nem is feltétlen fizikailag, de háttérbe szorulva szemlélem a beszélgetést, figyelve arra, hogy alkalomadtán Yvonne is kortyoljon egy keveset abból a nyamvadt aranyló vacakból. Addig, noha kelletlenül, és hatalmas harcot vívva, de elfogyasztom a sajátomat, míg megtörténik a fejtágítás. Érzem, hogy ha nem is a mennyiség, de a gyorsaság végett hamar fejbe kólint az alkohol. De mindennek stratégiája van, ami akkor mutatkozik meg, mikor Thomas magasba lendítve a kezét, törzsből elfordulva int az egyik ismerősének.
- Cseréljünk! –lépek rögtön közelebb Yvie-hez, hogy a két nagyobb jégkockával teli poharat, aminek az alján még nyomokban lehet látni a volt ital árnyalatát az övére váltsam, még mielőtt azt a „jóakarónk” megneszelné.

DaeWon&Yvie

● ● A barátság gyakran végződik szerelemmel, de a szerelem barátsággal - soha. ● ●

- Iiiigen… – adok neki konkrétnak és értelmesnek aligha nevezhető választ, s apró bólogatással éreztetem vele mind ezek mellé azt – hozzá toldva a távolba révedő, „gondolkozzunk” pillantásommal – hogy valójában fogalmam sincs – egy ideje… mióta itt vagyok az országban. Nincs egészen fél éve. De éppen elég ahhoz, hogy én már az idegbajtól óvjam magam és próbáljak megszabadulni tőle. Bár, attól is függ, hogy milyen értelemben gondolsz szédítésre? – pillogok fel Dae Wonra, hogy ha más nem is, hát az arcáról letudjam olvasni, hogy mire gondol éppen.
Aztán elhúzódva tőle, minden létező pofátlan kis közjátékomat követően – nem vagyok ám vak, az arckifejezése mindent elárul – sikerül belegondolnom abba, hogy miféle hisztériát lennének képesek ezek leművelni, ha valójában megjegyzéseket tennének egymás öltözetére és milyenségére.
- Ehww… ne. Inkább ne, jó? Van az a szint, amin túl nem kell erőltetni dolgokat. Ismerem én a férfi nátha jó megfelelőjét… nem kell, hogy ennél tovább menjünk, és előadjátok a rejtett nőiességeteket. Maradjon csak a tesztoszteron, legalább nekünk nőknek van mire koncentrálni. Férfias ám egy-egy túlzottan is khm… feszülő állkapocs… szikrákat szóró tekintet, najóhagyjuk… – ez utóbbit nem tudnám megmondani, hogy tényleg sikerül kimondanom, vagy szimplán motyogok, esetleg csak fejben született meg. Ám a lányos zavarom, a leszegett fej határozottan árulkodik arról, hogy jelen állás szerint nem kis csaták dúlnak a fejemben a mindennemű, hímekre jellemző tetteket, megjegyzéseket illetően.  
- Akkor miféle mellett kellene kiteljesednem, hmm? Úgy néz ki, hogy egyszer egy ilyen mellett fogok ismételten megállapodni, mert csak az ilyenek jutnak. Az úri fiúk… nyájas, birkaképű teremtmények sok pénzzel, akik elhiszik magukról, hogy milyen nagynak számítanak. Tökéletes az ízlésük – legalábbis szerintük, és kifogástalan a humoruk, a viselkedésük. Ilyen volt a férjem is, és ilyen Greg. Ezt nevezik pechnek igaz? - Talán alapjaiban véve azt mondanám, hogy hízelgő, amiért a maguk fajta fazonok igyekeznek elnyerni a kegyeimet. De a kérdés a következő: miért? Mi kell nekik? A pénzem? Apám pénze? A név? Vagy tényleg ennyire jó nőnek számítok? De akkor tovább mennék… ha nem lenne pénzem, és nem lenne az apám az, aki. Akkor is kellenék nekik? Akkor is számítanék? Nem hiszem.
- Hát, hogy a fenébe ne? Nem ajánlhatom fel mindenkinek a lakásom otthonos közegét, nem igaz? – somolygok pimaszul – jól van, csak hülyülök. Nem járok foci meccsekre, de a sok idegesítő, amerikai romantikus filmben jól szokott hangozni. „Van, két jegyem a hétvégi meccsre. Eljössz velem?” Mondjuk tény, hogy nem ilyen közegben és nem a magunkfajta emberek szoktak ezzel előrukkolni… de, gondoltam bepróbálkozok vele – sandítok rá játékosan, hozzá hasonlóan a pohár pereme felett kémlelve vonásait. Nem tudom eldönteni, hogy egyféle kihívást, kíváncsiságot és érdeklődést vélek felfedezni a tekintetében, vagy szimplán baráti csiki-csuki ez?
- Nem hinném, hogy jogomban állna bármit is kérni, várni tőled, Dae Won. Egy valamit ígérj meg nekem inkább – fordítom komolyra a szót, amennyire csak lehetséges, így remélve, hogy valamit sikerül elérnem nála – többet ne tűnj el ilyen hosszú időre jó? Értem én, hogy megváltoztak a dolgok és valóban megértem azt is, hogy jól elvoltál nélkülem, hogy nem volt szükséged rám, amit ha elmondasz, ki is hátrálok az életedből az akkori kapcsolatunkra értve a dolgot. De barátként maradhattál volna. Hihetetlen, de én vártam rád – sütöm le a szemeimet, mert bár tény és való, hogy már korábban is elakartam mind ezt mondani neki, viszont most, hogy így túlesek rajta, annyira már nem tűnik jó ötletnek. Talán most rontok el mindent. De apropó! Mit ronthatnék el? Nyolc éve nem találkoztunk, felesége van és még sorolhatnánk. Mi romolhatna el ennél még jobban?
- És mire ruháznál be vele, mondd? Mármint… értem én a szándékaidat, de mit tudnék hozni neked a házra vele? Tervezzek a hotelhoz megfelelő fürdőruhákat? Fürdőköpenyeket? Mire mennél velem? – mert jelen állás szerint semmi ötletem nincs, hogy én miként lehetnék a hasznára. Tény és való, hogy elég az, ha a befolyó összeget, azt a bizonyos x százalékot az ő számlájára tetetjük. De ezen túl? Mire menne egy ilyen egyszerű kis márkával, mint a Lotus? – de tényleg köszönöm, és nem fogom elfelejteni – mert tényleg nem. Szükségem lesz rá a jövőben, ezzel tisztában vagyok. Már csak az a kérdés, hogy mikor fogom én magam is elhinni azt, hogy ki kell szabadulnom a kutyaszorítóból és Greg karmai közül.
- Ó, egészen biztos – mint ahogy az is, hogy itt még bajok lesznek. Érkezésemkor, de még abban a pillanatban se, mikor szóba jött, hogy nekem ma itt tiszteletemet kell tennem, nem gondoltam arra, hogy valaki felfogja ajánlani a létező egyik legtöményebb italt, amit csak felmutathatnak egy ilyen rendezvényen. És talán sokaknak meg se kottyan, talán úgy iszogatják, mint én legsűrűbb napjaimon a nyugtató hatással bíró teáimat, de engem három korty úgy pofán tud vágni, hogy onnantól kezdve képtelen vagyok felelősséget vállalni a tetteimért. Ilyen értelemben nagyon hasonlítunk egymásra, hiszen vannak bőséggel italozgatáshoz köthető emlékeim a régmúltról…
- Ahamm, apránként egyet-kettőt. De ha egész este itt lesz mellettünk akkor az apránként egy-kettőből több lesz. Sokszor egy vagy kettő – vágom rá, majd elmosolyodva jegyzem meg magamnak azt a meglepetéstől csilingelő hangot, amivel rákérdez Joe személyére.
- A világ legbecsületesebb, legjószívűbb pasija. Igaz barát, mindig kisegít a bajból… példának okáért tervez egy olyan ruhát, aminek az anyaga az a selyem, amit múltkor kinéztem magamnak. Most mondd, hogy nem figyelmes! Csak a munkatársam – mert mi más férfi lehet az életemben az apámon, a nyájas, irritáló szélcsapókon és a munkatársamon kívül?
A menekülési útvonalamról viszont csakhamar lekényszerülök mondani, mikor az illetékes Mr.Yang újra megjelenik, és már nyomja is a kezembe az általam sátán italának is emlegetett nedűt.
- Ó, én sehova csak… még… mindegy is – sutyorgom a végén, mert ahogy elnézem a hevességét és azt, miként egyik témáját már érinti is a másik, feleslegesnek érzem egy szónál is többet pazarolni azt illetően, hogy mik a céljaim. Persze közölhetném, hogy dolgom van és mennem kell. De nem tehetem meg.
- Köszönöm – fonom rá végül ujjaimat a közéjük nyomott üvegre, segítségkérő pillantásokat küldve Dae Won irányába, kinek minden egyes mozdulatát, udvarias háláját figyelemmel kísérem. Talán pont ezért is kapcsolok kis késéssel a feltett kérdés felfogása tekintetében.
- Ohh… Alapjában véve nem összehasonlítható a Vuittonnal, tekintettel arra, hogy az első körben bőröndökkel, bőrárúkkal és kiegészítőkkel, példának okáért napszemüveggel, karórákkal foglalkozik. Másrészt a világ egyik vezető divatháza. Luxus márka, közel tíz milliárd dolláros bevétellel. Nagyjából négyszázhatvan üzlete van világszerte. A Lotus ezzel szemben egy nagyobb, Franciaországi központtal és az itteni leányvállalattal működik. Ezek tekintetében nehéz a dolgom, de bevallom Mr. Yang, nem is az volt a tervem, hogy majd egymagam kiépítek egy, a korábban említettekéhez hasonló láncot. Nekünk más a profilunk, de mindenképpen jövedelmező és bízok abban, hogy a jövőben talán Mr.Choi esetében is ki tudunk gondolni valamit, hogy miként lehetne ezt tovább vinni. Mert kellenek az üzleti tervek, ugyebár – jelentem ki határozottan. Hangom mindvégig búgó és készséges, jelezve, hogy nem zárkózok el én semmiféle téma megfirtatását illetően. Szeretném ha elhinné, hogy tisztában vagyok a miértekkel és, hogy mi fog történni ezután, miféle nehézségekkel kell számolnom. Persze mind ez idő alatt fokozott figyelmet fordítok a kezemben tartott pohár tartalmára is, aminek egy-egy aprócska kis kortyocskája néha lecsúszik a torkomon. Egy kellemetlen hátulütője van csupán: mintha savat juttatnék a szervezetembe.
Csak ezután pillantok Dae Won felé, aki meglepő gyorsasággal tünteti el a maga adagját, melynek döbbenete talán az arcomra is kiül egy másodperc erejéig. Ekkor tulajdonítja el tőlem a sajátomat, és adja a kezembe az övét.
- Mit művelsz? Dae Won, én nem foglak megint valamelyik bokor aljából összekanalazni, ezt most megmondom! Elmúltak már azok az idők – szűröm a fogaim között, mind az idő alatt lépve közelebb hozzá, míg Mr. Yang mással van elfoglalva. A poharam, illetve Dae Won pohara már koccan is a mellettünk lévő, könyöklőnek tökéletesen megfelelő asztalon – ne csináld! Nem kell hős lovagot játszani, egyszerűen csak tedd le jó? Majd ezzel elszórakozok én a magam tempójában - és már csúsznak is az ujjaim a csuklójára, hogy ilyen módon igyekezzek meggátolni abban, hogy bárminemű hülyeséget tegyen, miattam.

☾

Yvie & Dae Won

standing here in an empty room I saw you there and my blood ran cold, take me back to the long september don't know how I ever let you go

- Pontosan tudod, hogy hogy gondoltam. De különben is… Hányféle értelemben lehet gondolni szédítésre? –fél szemöldökömet enyhén felvonva, halovány mosollyal kérdezek vissza, hiába tudom az etikettet, miszerint kérdésre kérdéssel nem válaszolunk. Tehát akkor fél éve… fél év barátok közt is hosszú idő, nem, hogy a köztük lévő „kapcsolatban” mérve. Egészen meglepő, hogy ennyire kitartónak mutatkozik a sikerének elérése érdekében, holott pont olyan figurának tűnik, aki az első hibapont beszerzése után inkább magasba lendített kézzel kihátrál, mondván, hogy feladja. Bár, szó se róla, hogy Yvonne-ért megéri küzdeni… éppen csak a puszta tény az, ami elszomorító, hogy ő nem értékelné mindazokat az értékeket, amit Yvie képvisel. Neki csakis a lélegzetelállítóan szép arc, a tökéletes alkat, és az imént szemérmetlenül végigsimított combok számítanak… Pontosan azon képviselője a férfi nemnek, aki a nőket eszköznek tekinti, ha úgy tetszik egy darab húsnak, akiken kiélheti a vágyait figyelmen kívül hagyva a párja igényeit, akik szépen villognak mellette a hivatalos megjelenéseken, de különösebben nem törődik a lelkükkel és az érzéseikkel, így ha szó éri a ház elejét, megmutatja, hogy merre is van a kapcsolatból kivezető kijárat. Nincs olyan nő, aki ezt a bánásmódot érdemelné… Yvie meg még annyira se szolgál rá egy efféle degradáló férfi kegyeire.
- Most komolyan a férfináthát hánytorgatod fel? –illetődötten, már-már sértetten szökik homlokomra a szemöldököm, noha ajkaimon egy rejteni kívánt, mégis játékos mosoly játszik. – Tudod, hogy min megyünk mi végig akkor? A kínok kínját éljük meg, csak úgy szólok! –szögezem le kezemmel is gesztikulálva, épp, hogy nem röhögve el magamat a nagy bizonygatásom közepette. Igen, bizonyított tény az, hogy a férfiak valóban szélsőségesebben élik meg a náthát, tekintve, hogy a nők fájdalomküszöbe magasabb, valamint az evolúció okán jobban is viseli a szervezetük a vírusokat- de azért mi magunk is bevallhatjuk, hogy a 37,1 fokos lázzal vívott csatánk közepette egy bizonyos mennyiségű rájátszás is szerepet kap, hogy törődést nyerjünk a szebbik nem képviselőitől. Voltam én mellette „férfináthás”… és be kell vallanom, akkor kaptam életem legjobb, gyógyító levesét.
- Viszont ahogy az imént hallhattam… olybá tűnik, hogy mégiscsak elnyerte a tetszésedet a férfiak konfliktuskezelési szokása –szórakozottan vonogatva a szemöldökömet célzok a meglehetősen kaotikusra sikeredett véleménynyilvánítására az ügyet illetően.
Aztán érkezik az aduász kérdése, ami nyomán rögtön nyitom a számat, hogy válaszoljak, mégis, mielőtt hang szökhetne ki az ajkaim közt, újfent összezárom azokat. Mert pontosan tudom, hogy miféle mellett kéne kiteljesednie, de azzal is tisztában vagyok, hogy a körülmények végett nem mondhatom azt ki, bármennyire is mondatni akarja velem a meleg okán lassan a fejembe szálló második kör pezsgő.
- Éppen emiatt nem szabad beadnod a derekadat az apád által diktált konvencióknak. Egyszer már elszenvedted, miért akarnád még egyszer rabigába hajtani a fejedet egy pénzes tucat milliomos oldalán? –szegezem neki az este folyamán talán először ütve meg a tárgyilagos, szigorú hangvételt vele szemben. – Van, akinek ez való. Vannak, akik ennél nem kaphatnak többet, és mégis boldogok, hiszen a kapcsolattal pénz is üti a markukat, méghozzá nem is kevés. De te nem vagy számító ember, Yvonne… tudom, hogy neked nem kecsegtet az, hogyha pénzt lobogtatnak az orrod előtt, és nem adod be a derekad egy-két szebben pislogó szempárnak. Ha úgy lenne, nem kellett volna mentőexpedíciót indítanom, hogy kiszabadítsalak abból a beszélgetésből –vállam felett hüvelykujjammal bökök hátra Bloom eddigi tartózkodási helye felé. – Neked olyan kell, aki nem csak kívül, hanem belül is szeret és megbecsül. Akinek az a fő szándéka, hogy téged a világ legboldogabb nőjévé tegyen, és nem az, hogy általad, a neved és a pénzed miatt ő maga váljon gondtalan emberré. És ismerlek… tudom, hogy neked ez kell, hogy ezt szeretnéd, és már maga a ténye elszomorít, hogy megbékélni látszol azzal, hogy a választékból csakis egy Gregory Bloomot foghatsz ki, holott ki tudja, lehet, hogy aki mindent meg tudna teremteni számodra, amire csak vágysz, csupán egy karnyújtásnyira van tőled –a hevesen darált szövegem fő konklúzióján magam is meglepődök annak burkoltnak vélt jelentéstartalma végett. Tipikus „mire gondolhatott a költő?” pillanat ez, ami akaratlanul is arra késztet, hogy torkomat köszörülve, elpillantva mellette kortyoljak az italomból.
- Pedig egy pillanatra már kezdtem elhinni, hogy a kedvencként kikiáltott csapat színeit magadra pingálva, torkod szakadtából, halántékodon és nyakadon duzzadó erekkel skandálod a buzdító szövegeket, hogy az egymást kínzó focisták erőt és inspirációt nyerhessenek a drukkolásodból –elvigyorodva már csak az élénk fantáziám végett megjelenő képek révén vázolom fel az általam elképzelt helyzetet. A mosoly azonban hamar lefagy az arcomról, mikor a következőkben a vártnál komolyabb hangszínt sikerül megütnie. Ujjaim a szükségesnél erősebben fognak rá a kristálypohárra, ahogy nekem szegezett szavait hallgatom… Sok mindent tudnék erre mondani, ami magában hordozna minden egyes indítékot az elmúlt évekre. Azt, hogy a szakításunk után talán szánt szándékkal kerültem a társaságát, még annak ellenére is, hogy tudom, nagyrészt az időbeosztásom volt az, ami ellehetetlenített tőle. A legfőbb talán mégis az, hogy képtelen lettem volna barátként tekinteni rá, hiába voltak éveink, amikor más kapcsolat nem volt kettőnk közt. Hogy túlzottan szerettem ahhoz, hogy elviseljem azt, hogy ott van, mellettem van, mégse úgy, ahogy én azt kívánnám. Tagadásban élve inkább választottam a meghunyászkodást, hogy azzal mindkettőnket kíméljem ahelyett, hogy szembenéztem volna az igazsággal… azzal, hogy ennek az egésznek nem így kellett volna történnie. Azzal, hogy a múltkori találkozásunk óta szüntelenül ott dübörög a fejemben a gondolat, mikor egy pillanatra megtorpanok a lakás ajtaja előtt, hogy neki kéne annak lennie, aki gyöngymosolyával vár haza. És a gyűlöletet keltő érzéssel, hogy a házasságom hat éve alatt nem egyszer fordult meg a fejemben az, hogy hiába szeretem Julie-t, talán nem ő az, akit este az ágyban fekve magamhoz kéne öleljek…
- Sajnálom… -őszintén szakad fel belőlem a sajnálkozás, egy leheletnyit a fejemet is meghajtva előtte. Többet nem tudok, és talán nem is akarok hozzáfűzni. Mert képtelen vagyok arra, hogy mindazt a fejemben nyüzsgő kavalkádot most rázúdítsam.
- Voltak már hasonlóan reménytelennek tűnő helyzeteink nem?... Hidd el, hogy idővel erre a kérdésre is meg fogjuk találni a választ –enyhe mosollyal és egy biccentéssel nyugtázom a gondolatot.
A légkör azonban a szükségtelen harmadikként csatlakozó Yang zavaros állapota végett egy szempillantás alatt változik meg, akkor is fenntartva ezt a nyomasztó érzést, mikor az ígéretét teljesítve indul el bezsákmányolni az említett italt.
- Ugyan! Te is láttad, hogy milyen állapotban van. Már csak egy-két pohárkával kell innia ahhoz, hogy elnyúljon az egyik cserepes növény aljában és horpasszon reggelig –noha, bár a mellékelt ábra nem feltétlen ezt mutatja, de kifinomultabb úr ő annál, mint hogy ilyen körülmények között hajtsa álomra a fejét. Bizonyára itt leledzik valahol a jobbik fele, aki hívatná a kocsit, és hazaszállíttatná épségben és biztonságban.
- Joe, aki a világ legjószívűbb pasija, és a munkatársad… -szűröm ki a lényeget az általa mondottakból, pont, mintha egy halovány féltékenység érződne ki a hangomból, amit rögvest tiszteletteljes hálálkodásra váltok, amint megjelenik az italhordárunk. Van az a fajta alkohol, ami megkövetelné azt, hogy az otthoni etikett révén egy húzásra fogyasszam el, ezzel fejezve ki tiszteletemet az idősebb irányába… valljuk be, noha meglehetősen gyorsan fogy, mégse a whisky az a pia, amivel ezt a szokást lépre tudom csalni.
Az elenyésző mennyiségű alkoholt hordozó poharam hamar vált gazdát, amint Yang bizonytalan időre más társaságot szemel ki magának.
- És nem is kell! –szögezem le a fejemet rázva, noha én se tudom, hogy azért, hogy ezzel is érzékeltessem a nemleges választ, vagy, hogy helyrerázzam az elúszni tetsző képet. – Nem lesz baj! –kézfejére simítva tenyeremet fűzöm le csuklómról a hosszú ujjakat, melyek közé csakhamar visszaeszkábálom a lényegesen kevesebb italt tartalmazó poharat, pont időben ahhoz, hogy Yang mindebből az intermezzóból semmit se érzékeljen.
- Ejha! Hölgyem, maga aztán tud inni, ezt nevezem! –elégedetten bök állával a keze felé, míg én felsejlő vigyoromat megpróbálom az újonnan, szinte tökéletesen tele lévő üveg mögé rejteni, megtámaszkodva az asztalon biztos ami biztos alapon…

DaeWon&Yvie

● ● A barátság gyakran végződik szerelemmel, de a szerelem barátsággal - soha. ● ●

Kérdése egy pillanatra gondolkodtatóba ejt, s apró csücsörítéssel fordítom tekintetemet a díszes, kazettákból kirakott mennyezetre.
- Apámat annak idején előszeretettel szédítettem, mikor valami szépre és jóra vágytam. Vagy csak arra az idétlen csavaros gépifagyira, tudod amit adtak tőlünk két utcával lejjebb. Fele csoki fele vanília, vagy pedig vanília az egész és vékony csíkkal a fodor szélén ami gyümölcsös volt. Aztán na hát igen… az udvarlók. Jól van, nem szóltam egy szót se, nyertél. De nem kell aggódni, neki csak a pénzem kell és a testem. Aztán majd jól meglepődik, mikor közlöm, hogy az egyik elfogyott, a másikat pedig nem adom, mert nem rendelkezhet vele… nem neki van fenntartva – akkor mégis kinek? Úgy… magamon kívül? Egy pillanatra még a szemöldököm ívének milyensége is változik, ahogy átfuttatom a fejemen, hogy mire is gondolhattam az imént. Ám ahelyett, hogy túl nagy mélységekbe bonyolódnék a témát illetően, egyszerűen csak megrázom a fejem és egy bájos kislányos mosollyal megrázom a fejem – ne is törődj vele. Lehet, hogy kitartó, de én meg túl büszke vagyok ahhoz, hogy egy magafajta bájgúnárra akár csak férfiként képes legye tekinteni. Tudod, van az a sok nagy mellényű, magáról túl sokat gondoló cicababa feltöltött csőrrel és kilós mellekkel akik azt hangoztatják, hogy "cöhh, esélye sincs nálam!” Na, ezt most én is mondhatnám – mutatok rá a kelleténél is szórakozottabb hangvétellel. Fránya pezsgő – csak hát én nem a külsőségekre gondolok ez esetben, sokkal is inkább a belső értékekre és a gondolkozásbeli különbségekre.
Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem tetszik az, amit a tükörbe látok… soha nem becsülném le magam, soha nem kevesellem azt, amit kaptam az élettől vagy éppen azt, amiért nap, mint nap küzdök, hiszen rendszeresen sportolok, mozgok, ráadásul az étkezésem is az egészséges címszó alatt működik már hosszú-hosszú éve. Formás, hosszú, izmos lábaim vannak kellően kerekded csípővel, helyes kis fenékkel, lapos, edzett hasfallal. Nem mondom, úgy "mellesleg" megszánhattak volna még plusz egy számmal, de hát a jóból ugyebár mindig keveset osztanak, ennyi jutott. De mind ezektől függetlenül nem is verem nagy dobra azt, amim van. Nem kérkedek vele, se a magasságommal, se a kecsességemmel, hiszen miért tenném? Talán megdolgoztam érte, nem is azt mondanám rá, hogy ez csak genetika. Büszkének kell lennem arra amilyen lettem. De ez egy olyan valami, ami a mai világban már nem mérvadó. Mert minden második ember gyönyörű, karcsú és formás a huszonegyedik század berögzült szépségideáinak köszönhetően. Ilyen értelemben nem csodálom, legalábbis a lényem egy oldala nem lepődik meg azon, ha egy-egy ipse megfordul utánam, kifütyülnek vagy kikiáltanak az autóból. Mint ahogy az se, hogy a Greg féle bájgúnárok megtalálnak. Másrészt viszont pont az zavar, hogy bezzeg akinek kellene, hogy feltűnjenek a dolgok, már foglalt.
- Ó, nagyon is tudom… szörnyű kínokat éltek át, valóban. Majd ha egyszer ledönt téged a lábadról 37,2 fokos hőemelkedés, szólj. Főzök neked valami finomat és megsimogatom a kis buksid, hogy jobban érezd magad. Jó lesz? – csacsogok neki a levegőben téve meg az utóbb említett mozdulatot. Volt már szerencsém tőle is megtapasztalni ezt a bizonyos kínok kínja életérzést, tudom, mire kellene számítanom, ha erre sor kerülne.
- Ezt ne csináld! Nem győztél, remélem tudod! – mutatok a szemöldökére – de amúgy na, melyik nőnek nem tetszik amikor a mellüket düllesztik a pasik, és bár kimutatják a foguk fehérjét, azt, hogy elég kemény csávók, de aztán valahogy mégis sikerül elsimítani az ügyet anélkül, hogy egymásnak mennének. Jó, persze nem ez a legjellemzőbb, de ha csak egy kicsit is kulturáltabb és értelmesebb X és Y, akkor elsimítják szépen a dolgot.
Pillanatnyi szigorát és kemény hangnemét meglepetten, eleinte sűrűn pislogva, majd ellágyuló tekintettel hallgatom végig. Tudom, hogy csak jót akar nekem.
- Te tudod a legjobban, hogy egy apának nem lehet a mi helyzetünkben minden alkalommal nemet mondani. Főleg nem akkor, ha pénzről és üzletről van szó – ütök meg egy kellemesen mély, bársonyos hangnemet vele szemben. Miért hepciáskodjak? Miért menjek bele ennél is jobban, mikor tudom jól, hogy igaza van, de egyszerűen van az a pont, mikor nem tudok mit csinálni. Be kell hódolni a nagyobb és erősebb félnek.
- Amire vágyok… akire vágyok Dae Won, az a világ legtávolabbi pontján áll tőlem. Nem csak egy karnyújtásnyira – adom meg neki a legőszintébb, de valahol a legszomorúbb választ is. Mert való igaz, talán csak egy karnyújtás választ el tőle. De mind ezen túl egy egész világ áll közöttünk azóta, hogy annak idején otthagyott.
Részben a pillanatnyi feszült és gyászos hangulatnak is köszönhető az, hogy felhoztam azt a bizonyos focimeccset, melyen sikeresen rajta is kap.
- Talán majd annak is eljön az ideje hogy én érdemben képes legyek nekik szurkolni. De nem szívlelem az itteni barbár footballt, mikor több százkilós, nagyra nőtt férfiember vetődik egy nyomorultra, míg az a gyepbe építve szorongat egy fél vekni kenyeret... hát… köszi de maradok a tenisznél és a műkorcsolyázásánál – bólogatással igazolom az állításomat az amerikaiak kegyetlenségéről és a saját magam választotta sportok nagyszerűségéről. Ezek valók inkább nekem.
- Igen. Én is – hajtok fejet a téma előtt, miközben a pohárban ide-oda lötyögtetett, az aranyló nedű közepén apró örvényt kavarva igyekszek nem túlságosan a szívemre venni a témát. Nem lenne szabad most sajnálkoznunk. Meg kellett volna oldanunk annó, hogy ne kelljen most ilyen helyzetben ácsorognunk egymással szemben. Akkor nem sikerült.
És félő, hogy most se fogunk tudni épkézláb módon megbeszélni egymással semmit, hiszen kedves ismerőse úgy csörtet elébünk, mint egy szerelmes kiscsikó, magával hordva alkoholmennyiségének egész delegációját.
- Aha, persze de addig nekünk is le kell küzdenünk azt az egy-két poharat, nem gondolod? – morranok rá Dae Wonra, miközben legjobb tudásom szerint veszem fel a létező legszebb, legbájosabb mosolyomat, amit csak képes vagyok kicsikarni magamból. Határozottan imponál a hangjából kiszűrődő féltékenységre utaló kis él - Joe meleg – sutyorgom egészen közel hajolva hozzá, hogy aztán rendezve a vonásaimat, Yang úrra koncentráljak, valamint Johnny Walkerre, akivel nem ápolunk túl bizalmas kapcsolatot.
- De, ne… - kezdenék bele az újabb ellenkezésembe, miközben visszaimádkozza az ujjaim közé a poharat, és már pillantok is a másikra, kinek csípős megjegyzését hallva, kis híján belefulladok még a levegővételbe is.
- Ohh, hát tudja… mit nekem egy kis whisky. Amióta volt szerencsém a sojuhoz, egyszerű kis nyári itóka ez – meg a jó édes fenét! És erről félek, hogy ordítva árulkodik a kipirult arcom is, nem különösképpen a vadul csillogó szemeim, melyek kilométerekre lévő embereknek küldi a jelet pityókás állapotomról. Ezért is beszélek hülyeségeket – és bevallom Mr.Yang, nagyon kemény napok vannak a hátam mögött, és talán nem illik egy ilyen elegáns közegben többet inni a kelleténél, főleg nem egy nőnek, de… most kivételesen is nem szégyellem el magam – amiatt már annál inkább, hogy egy pillanatra sikerül elveszítenem az uralmat a cipőm hegyes sarka felett, s megbicsakló bokával tántorodok neki a mellettem álló, illetve… támaszkodó Dae Wonnak.
- Baszki Dae Won, én megfojtom ezt a kerti törpét. Tedd azt le! – prüszkölök rá egyre komikusabbnak ható szigorral, ahogy a szám sarka egyre inkább görbül egy jókedvű vigyorba, hangomban pedig nyoma sincs a kelletlenségemnek. Annál is inkább tör elő belőlem az a fajta alpári stílusú részeg, aki akkor is voltam, mikor még hárman fárasztottuk éjszakánként Párizs utcáinak népét. Ilyenkor csak a külsőm árulkodhat az úri nőről, a viselkedésem viszont egy huszonévesével egyenlő.
- Megbocsájtotok...tanak... egy percre? - zavarodok bele abba, hogy ilyen esetben mit illik mondanom? Egyiket tegezem, másikat magázom. Hogy is van ez? Így csak legyintve, kicsit imbolyogva, orrom alatt pimaszkás kis vigyorral indulok el hátrafelé, hogy aztán megvetve a lábaimat visszaforduljak - gyere inkább te is. Megbocsát, Mr.... Mr.Yang? Ellopnám az urat - kapaszkodok bele Dae Won karjába, hogy húzzam szépen őt is magam után.

☾

Yvie & Dae Won

standing here in an empty room I saw you there and my blood ran cold, take me back to the long september don't know how I ever let you go

- Soha nem értettem, hogy mit lehet szeretni a vaníliafagyiban… -kelletlen grimasszal piszmogom, szót se ejtve a Bloom-félékre és azok igényeire tett megjegyzéséről, ellenben az iménti végett tanakodva dörzsölöm át erősen borostás arcomat, pont, mintha jelen helyzetben kívánnám meg megfejteni az ízlésének rejtélyét. A hirtelen támadt nosztalgia azonban egy halovány mosoly formájában jelenik meg arcomon… emlékszem, mikor iskolából hazafelé tartva alkalomadtán tettünk egy gyors kitérőt az említett fagyizó irányába, hogy míg serényen szedjük a lábainkat a valós úti cél felé, elbíbelődhessünk a sebtében olvadó jégkrémmel. Duplán jártunk tilosban, elvégre időre meg kellett érkeznünk, ráadásul ebéd előtt nem volt szabad édességet enni, de hát nem tudott kellően hatni a lelkiismeretünkre ez a tudat. Akkor is, pont mint az imént, fintorogva hallgattam, amint kikéri a vaníliafagyiját, majd jóízűen esett neki annak a sárga borzalomnak, mintha legalábbis lett volna bármi élvezeti értéke.
- Maradjunk annyiban, hogy minden szempontból túl tökéletes volnál hozzá –zárom rövidre egy szerény kis mosollyal ajkaim szélén, amit annak megjelenésével rögtön megpróbálok elfedni a szám elé emelt pezsgőspohár pereme mögött, igyekezve nem csorbítani a teljes mértékben őszinte szavaim fényét. Hiszen, hiába vagyok nős ember, mégis csak annyit tudok mondani, hogy Yvonne „a Nő”. Valahol mindig is az volt, és a nélküle töltött évek se tudtak ezen változtatni, mondhatni tovább erősítették, és már-már ráeszméltem, mekkora értéket vesztettem… elvégre a múltkori találkozónk is egy olyan kellemesen bizsergő, levegőt a tüdőbe rekesztő, mégis elmondhatatlanul jó érzéssel töltött el, amit képtelen volnék szavakba önteni. Akkor hirtelenjében megint úgy éreztem, hogy egy olyan része az életemnek, ami már régen kisiklott, újból sínre került… elmondani nem tudnám, mikor mosolyogtam utoljára annyit, mint abban a pár órában, amit az ő társaságában tölthettem. Ahogy megjelenik, az ember akaratlanul is rá koncentrál, és az odaadó, előzékeny, bájos személyiségére, kíváncsian issza minden szavát, és egyszerűen… csak fülig beléesik.
- Hé! Nem ér viccelődni a 37,2 fokos hőemelkedéssel, értve vagyok? Hát van fogalmad róla, hogy az milyen veszettül meleg, ha időjárásról beszélünk?! –felháborodottan vonom fel szemöldököm, hüledezve, artikulálatlanul hápogok egy párat ajkaimmal. – Csak akkor tegyél ilyen ígéreteket, ha be is tartod őket, mert a szavadon foglak fogni! –lóbálom meg felé dorgálóan a mutatóujjamat, csak odabiggyesztve a végére az eddig visszafojtott vigyort, ami egyszerre illeti a komikus szituációt, és a régmúlt emlékek felelevenítését. Mert köztudott, hogy ritkán vagyok beteg, de ha igen… akkor arról a harmadik szomszéd is tud, és alsó hangon a két háztömbbel odébb lévő patika gyógyszerkészlete is megcsappan abban a közel két hétben, amíg tart az indiszkrét elhalálozási kísérletem. Elvégre, ha már csinálom, akkor csináljam rendesen, nem? Egy félévben egy két hétig tartó betegség igazán nem a világ… ellenben megvisel minden egyes emberi kapcsolatot, ami engem övez. Ő viszont kiemelkedően jól viselte minden egyes alkalmát annak, amikor kiszáradt szájjal, bedugult orral motyogtam neki, hogy „hívj papot!”.
- Tudod mi a meglepő számomra?... Hogy a filmekkel ellentétben a valóságban egyáltalán nem lehet annyi csajbunyót látni… –tanakodva emelem ajkaimra mutatóujjamat, párszor, ritmikusan dobolva azokon, mit se foglalkozva azzal, hogy nagyot dobbantottam a témától. – Vagy lehet olyannyira kifogyott a póthaj-állomány, hogy manapság már nem mernek kockáztatni? –szórakozottan sejlik fel egy csalfa vigyor az arcomon, ami csakhamar lekerül onnan a külön neki címzett, egészen szigorúnak és dorgálónak tetsző felszólalásom hitelessége érdekében.
- Ezt aláírom… de az ember boldogsága nem tartozik azon esetek közé, amikor meg lehet alkudni az apákkal –kétszer is megtettem… egyszer, mikor az apám a saját akarata és a munka sikeressége érdekében rövid pórázra fogott és elvesztettem Yvonne-t, és másszor, amikor illendő házasságra kívánt ösztökélni, ezért önként léptem a házasságot illető útra. Persze, akkor örömmel tettem, mert meg voltam győződve róla, hogy az a legnagyobb boldogság; Juliana oldalán lenni. Mára rájöttem, hogy talán magamat kényszerítettem bele egy házasságba, csak, hogy ellent tudjak mondani az apámnak.
- Értem… -motyogom szemeiről a mellkasom előtt szorongatott pohár szegényes tartalmára meredve. Tehát több volna, mint egy karnyújtás, mi?...
Tagadhatatlan, hogy az iménti kinyilatkoztatása nem várt eredménnyel kecsegtetett, de továbblendülve kénytelen vagyok mosollyal illetni a sportok kifejtését.
- Nem is az úrihölgyek sportja. Egészen nagy kuriózum a lelátókon dámákat műanyag pohárból sört iszogatva, hot-dogot szorongatva, hőbörögve látni –rántom meg a vállamat az imént felvett szegényes mosollyal kísérve a véleményemet. Nem mondom, hogy nem egy olyan látvány, amire ne neveznék be, de olybá tűnik, hogy az amerikai focinak csakis a sörhasú, azokra betűket firkált fajankók maradnak, hogy a felmázolt pacákkal kiadjanak egy-egy biztató szót. Felettébb frappáns, én mondom!
Kérdése egyszeriben kapcsolja a fejem felett a láthatatlan villanykörtét, elkerekített szemekkel sandítok le rá, ajkaimat beharapva bólintgatok, mint azok a kutyák a szélvédőn. Ha valaki, ő pontosan tudhatja, hogy ez az „elbasztam!” ábrázatom. Bár addig nem teljes a beismerés, amíg a hümmögés nem hangzott el…
- Hmm… azt hiszem ezt nem gondoltam át elég jól… -ismerem be sajnálkozva húzva el a számat. Persze, a beismerésem megtörtént, de a helyzeten nem változtat egy pillanatot se, miszerint hosszú éjszakának nézünk elébe, tekintve a vészesen közeledő első kört. Azonban még annak megszerzése előtt egy tagadhatatlanul fontos információmorzsa esik elém Yvie révén. – Óó! –jegyzem meg felettébb nagy szókincsemről téve tanúbizonyságot, míg futtában pillantok rá, és az ajkain fityegő kis mosolyra…
Egészen nagy lélekjelenlét szükségeltetik ahhoz, hogy Yang megjegyzését ne harsogó röhögéssel fogadjam… túlontúl sokan tudják rólam, hogy ok-okozati összefüggés áll az én felettébb hamar bekövetkező részegségeim mögött. Az ok, hogy nem iszom sokat, révén nem látom különösebben értelmét a magam döntött piamennyiségnek. Ez pedig magától értetődően jelenti azt, hogy nem vagyok kifejezetten edzett a témában, így a krach túlzottan hamar beüt… Már most is kell a könyököm alatti kis támasz, hogy ne imbolyogjon olyan veszettül minden…
Viszont ha az ember elkezdi, ha már érzi az ujjaiban a bizsergést, az ereiben áradó kellemes melegséget, akkor nehéz leállni, így pontosan úgy kortyolgatom tovább az imént megszerzett majdhogynem teli poharat, mintha kötelező volna. Valahol kötelező is, hiszen Yang és a protokoll ezt várja, én pedig ki vagyok, hogy ellenszegüljek?
- Hű! –szakad ki belőlem a meglehetősen találékony, de annál is inkább meglepett felszólalás, amikor derült égből villámcsapásként ütközik belém Yvonne, ezzel engem is egy féllépésnyi tántorgásra késztetve. Épp, hogy nem fúlok bele a torkomra égett whisky-be, noha egy-két krákogás még így is elhangzik részemről. Hatalmasra kerekített szemekkel, enyhén elnyíló szájjal hallgatom végig a parancsát, de ahogy vigyorra görbülnek ajkai, úgy magam is megengedek egy hozzá hasonló non-verbális megnyilvánulást, és újabb korty reményében emelem a poharat, rögvest ellenszegülve a szavainak.
Sűrű pislogások közepette hallgatom végig a meg-megakadó szavakat, mikor is a karomra fogó kéz húzásának eleget téve, futtában pakolom le a poharamat, nagy, sajnálkozó hajbókolásokkal fordulva Yang irányába, de annál is inkább koncentrálva arra, hogy ha egy mód van rá, ne ütközzek senkivel. Kaméleon üzemmódban tartom szemmel a környezetemet, annál is inkább a lábakat, hogy az esetleges, nagyobb kitérések alkalmával megőrizzem minden méltóság személyes terét, és egyikkel se kerüljek váratlanul bizalmasabb kapcsolatba. Csak akkor van alkalmam felpillantani, mikor egyre kevesebb és kevesebb cipő kerül a látószögembe, akkor viszont elkövetem a legnagyobb hibát- szem elől tévesztem a saját lábaimat, és ahogy illik, megtaposom az előttem suhanó, nemrégiben kényes anyagként emlegetett ruhadarab földig érő szárát.
- Baszki, baszki, baszki! –törik fel belőlem a nem túl sokáig tartogatott véleményem, ahogy Yvonne karja után kapok, hogy semmi esetre se bukjon orra, így rántva magamhoz. Nagy pillogások révén kívánom kitisztítani a képet, a váratlanul közeli szempár azonban a művelet befejezésére ösztökél. Felkarját fogó ujjaim egyszeriben ernyednek el, a szorítás már csak cirógatás felkarjának bőrén, ahogy tenyerem átvándorol a hátára, egészen le a derekáig. Balom mit se sejtve adja át magát a józan észt nem ismerő gondolataimnak, így egyszeriben simít fel kulcscsontjáról nyakára, hüvelykujjam arcán, állkapcsának ívén tesz egy apró kirándulást. Kíváncsian kutatok szemében helyeslést vagy tagadást várva tőle, de azok pontos silabizálása nélkül ha lehet, még közelebb vonom magamhoz, hogy ajkaim minden további nélkül az övéire találhassanak…

DaeWon&Yvie

● ● A barátság gyakran végződik szerelemmel, de a szerelem barátsággal - soha. ● ●

- Jaj persze már! – csattanok fel, ám pillanatnyi kirohanásom mellőz minden létező haragot vagy kelletlenséget. Annál is inkább tűnik egyfajta gyermeki szórakozottságot tartalmazó jókedvűségnek – te meg a hülye igényeid. Pisztácia, karamell meg és a társai igaz-e? Az a jó a vaníliában, hogy mindennel párosítható… lágy, selymes és kellemes. Erősíti más ízek aromáját, nem túl tolakodó, nem nyom el semmit. Például egy jó kis nyári eperlevesbe mit teszel a menta levél alá? Vanília fagylaltot… mit adsz a Brownie sütihez? Vaníliafagyit! – bökök mutatóujjammal a levegőbe – amikor annó eléd tettem a sütit, rá egy gombóc olvadozó vanília kupacot, akkor nem volt vele semmi bajod, emlékezz csak vissza szépen és okosan! – alapjában véve már akkor tudtam, hogy Dae Won iszonyatosan édesszájú, mind amellett, hogy nagyétkű is. Nem véletlen, hogy heti rendszerességgel készítettem valamiféle süteményt a világ népeinek legértékesebb, legfinomabb receptjeiből, és számos olyan alkalmat számlálok mostanáig, mikor egy jó adag meleg, belül még lágy és folyós browniet tettem le elé. De mivel alapjáraton is egy pimaszul édes finomságról van szó, egy valamicskét lágyabb ízű feltétet dobtam rá neki. Példának okáért itt volt az édességgel és kellemes melegséggel keveredő hűs fagylalt.
- Dae Won. Én se vagyok tökéletes, tehát tökéletlenségem ellenére akár bárki oldalán jól ellennék. Az már más kérdés, hogy emberileg, személyiségügyileg mennyire ütjük egymást. Valószínű, hogy én tettlegesen is ütném-verném őt, szóval… ja, hát vegyük úgy, hogy nem illenék hozzá – mert tényleg nem. És nem azért, mert olyan iszonyatosan kifinomult és „csodálatos nő” lennék, mint amilyennek annyian beállítanak. Sokkal inkább a karakánságom, természetem és a saját erőmnek köszönhetően van szükségem olyan társra, aki mind ezekkel képes dacolni, aki elfogadja azt, hogy nem egy szende tündérke vagyok. Ezen okoknál fogva pedig inkább kiegészítjük egymást, mintsem viaskodunk egymással. Most mondhatnám, hogy a tökéletes példa és az imént felsoroltak megtestesítője itt áll előttem. De hova megyek vele azon túl, hogy fájdítom a saját szívemet?
- Nadehé! – hallatom vidáman csilingelő nevetésemet – mind idáig nem az időjárásról volt szó, Kedves! Csak ne tereld a témát jó? Amúgy tény és való, hogy az már piszok meleg, de gondolj arra, hogy még mindig itt van a strand lehetősége… kellemesen hűvös víz… koktélok, jó zene szól a rádióban. Pálmafák, háttérben vidám gyerekkacaj. Körülötted szebbnél szebb nők fürdőruhában. Mutogatják bájaikat, kelletik magukat, homokóra vagy körte alakjukat mézesmadzagként vonszolják előtted. Na meg azok is, akik tökéletes, kiköpött másai lehetnének Willynek – utalok itt egy régebbi filmre, melynek főhőse egy kardszárnyú delfin volt.
- Valld be, ilyen körülmények között nem is olyan rossz az a 37,2 fok – ugráltatom meg pimasz mosolyom kíséretében a szemöldökömet, egy pillanatra se véve le az arcáról a tekintetemet csak, hogy tudjam, mi minden játszódik le benne az összehasonlítandó két végletet képviselő személyek említését követően.
- Az ígéreteimet pedig tudod, hogy mindig betartom. Csak éppen valamilyen oknál fogva soha nem rajtam múlik az, hogy betudom tartani vagy sem – mert mindig tesznek a körülöttem lévő teremtmények azért, hogy aztán ne kelljen azon görcsöljek, hogy „édesjóistenem, hogyan fogok én mindent betartani?” Vagy eltűnnek, vagy ők maguk valósítják meg mind azt, amit tőlem várnak. Nekem pedig már nincs is több feladatom onnantól kezdve, csak büszkén bólogatni.
- Mert nem fordulsz meg olyan helyeken, ahol ez nagyon is jellemző. Ne tudd meg, hogy én hányszor kell, hogy rendet teremtsek bent is, mikor a két kis lánykám egymásnak feszül. És mi miatt? Két szövésminta miatt, természetesen… hidd el, hogy apró piti kis problémák robbantják ki a legnagyobb vitákat. Aztán ha még a külsőségekről van szó, csak még nagyobb a baj. De szerencsés ember vagy, ezt azért nem árt tudnod – mert én a magam részéről rühellem a női vitát. Két véglet van. Vagy iszonyatosan csökött agyú, butapicsa vitákkal hullajtják ki a létező összes hajamat, vagy pedig én vagyok az, aki képtelen vagyok dacolni a kirohanásaikkal, tekintettel arra, hogy nem vagyok egy haragvó, hisztérikus személyiség, aki csak úgy belemegy a vitákba. Jobb szeretem értelmesen, okosan megoldani a dolgokat, mintsem csapkodni, rombolni és hisztizni.  
- Tudom jól – sóhajom pedig csak megerősítheti abban, hogy valóban nem szenvedek hiányt a meglátásában – viszont az én apámat nem érdekli senki és semmi, még a saját maga boldogsága se, amíg érdekről van szó. Pénzről, a vagyonról és a hírnévről. Hogy is mondják? A tulajdon anyját képes eladni bármiért, amiből hasznot húzhat. És ez igaz a lányára is. A fiával bezzeg szerencséje volt, mert az beleszeretett abba a nőbe, akit már korábban kinéztek neki. Mert ugyebár ilyen siker sztori is van, csak az nem az enyém. Nekem nem hullik így az ölembe – nekem küzdenem kell érte. És való igaz, Dae Wonért képes lennék lemondani mindenről, és megküzdeni érte bárkivel. Amennyiben nem lenne nős férfi. Mert ezen a ponton azt hiszem, hogy aligha számít bármiféle törekvés is, tűnjön bármilyen boldognak vagy boldogtalannak. Ebbe nincs beleszólási jogom, egy házasságot pedig nem fogok tönkretenni.
- Hé! Ne vegyél egy kalap alá egy dámával. Tudok én ijesztően laza is lenni! Farmerban, tornacsukában, ezer éves, szakadt pólóval, rongyos kontyba fogott hajjal. Nem egy focimeccset néztem végig annó a stadion lelátójáról. Jó tény, hogy manapság már adok a külsőségekre és azért oda is megválogatnám, hogy mit kapok magamra, de nem vagyok én olyan úrilány, mint gondolod… csak a megfelelő közegre van szükségem hozzá. Alkalmazkodó képes vagyok – bizonygatom jókora biccentésekkel, ezen a ponton igazolva a magam állítását, miszerint nem bírom az alkoholt. És ezt már csak tetézi az elkövetkezendő jó néhány perc, amiből részeges csirketántorgás lesz, imbolygás és bénázás, sokkal inkább állatokéra emlékeztető hanghatások használata, mintsem értelmes társalgás.
- Tedd azt le…! - kapom ki a kezéből a poharat, miután ismét a szájához óhajtja azt emelni, minden korábbi intésem ellenére. Persze nem vagyok se az anyja – se a felesége -, hogy jogomban álljon megmondani neki, hogy mit csináljon vagy mit ne csináljon, de az ő érdekében hadakozok a cselekedeteivel, ami csak hamar kimerül abban, hogy a későbbiekben én vagyok az, aki kis híján felnyalja a padlót. Csak akkor tudatosul bennem, hogy ez nem az ittas állapotomnak tudható be, mikor Dae Won folyamatos káromkodását hallva pillantok hátra, mellkasán markolva meg ingének és öltönyének összesét. Ekkor már messze nem vagyok tisztában azzal, hogy mi történik körülöttünk és, hogy egyáltalán kik tartózkodnak ott, ahol éppen vagyunk… maradjunk annyiban, hogy az az első kérdésem, hogy hol is vagyunk?
Lázasan csillogó tekintetem az ajkai és szemei között ugrál, mindvégig azt mérlegelve magamban, hogy most fogok nőként tökéletesen megsemmisülni és minden büszkeségem porrá hullik szét azzal, ha megcsókolom, vagy még idejében kapcsolok, és szíves elnézését kérem, jelezve ezt nem lenne szabad. Ám végül nem én vagyok az, aki rákényszerül az első lépésekre. Karomat, majd hátamat simító kezének nyomán apró remegések futnak végig a testemen és a derekamon megállapodó tenyerét érezve, reflexszerűen lépek közelebb hozzá, hogy engedjem, balja is tettre készen érintsen meg ott, ahol kívánja. Ezen a ponton már képtelen vagyok józanul gondolkozni, és a hadakozással se fárasztom magam… mélyen szívva be a levegőt szippantom be vele együtt az illatát is, finom, lágy csókját pedig hasonlóval viszonzom. Ujjaim idővel engednek a ruhájának görcsös szorításán, hogy aztán játékos mozdulatokkal simítsanak végig mellkasán, karomat pedig ezt követően fonom a nyaka köré, ragaszkodásomat fejezve ki vele. Pár határozottabb mozdulattal tolok rajta egyet, hogy a háta mögötti falhoz hátrálhasson, így simulva hozzá egész alakjához. Szinte érzem a sajátomén erős hasfalának minden létező, jól kirajzolódó kockáját, melyek újabb és újabb ködös fantáziafoszlányt engednek felszabadítani az elmémben… nyolc év… nyolc év megvonásban éltem.

☾

Yvie & Dae Won

standing here in an empty room I saw you there and my blood ran cold, take me back to the long september don't know how I ever let you go

- Az!... –tüntetőleg emelve fel mutatóujjamat, határozott elképzeléssel tartok egy kis hatásszünetet. – Az, kérlek szépen egy megismételhetetlen csoda volt! Viszont ha belegondolsz, amikor magamnak szeltem egy-két kockát, akkor mi maradt le róla?... Úgy van, a vaníliafagyi! –alig várva ki a válaszadásra szánt minimális időt, rögtön folytatom, hogy én tehessem fel a bizonyos i-re a pontot, mindezt megspékelve egy diadalittas, rácáfoló mosollyal. Jó, nem mondom, hogy minden alkalommal így volt… mert amikor ő nem volt otthon, bizony rá került egy nagyobb kanálnyi abból a borzalomból, viszont ha ő is szemtanúja lehetett az amúgy tiltott nassolásnak, akkor már csak puszta dacból is lehagytam róla, és bizonygattam, hogy az úgy tökéletes, ahogy van: a csokis, veszettül csokis valójában.
- Ütnéd-vernéd, mi? Hát… hogy őszinte legyek, talán rá is férne egy kis asszonyuralom… -rántom meg a vállamat a témát illető vonakodásomat fejezvén ki. Elég egy határozottabb fellépés annak érdekében, hogy letörhessék a másik szarvát… viszont vannak a menthetetlen esetek, akik bizony addig hajtják a maguk vélt igazát, amíg a másik be nem adja a derekát. Azt hiszem könnyedén meg lehet állapítani azt, hogy bizony én melyik kategóriába sorolnám a szóban forgó Bloom-ot. Aztán ki tudja, lehet, hogy a jövőben a hírek majd másként fognak vélekedni erről.
Egészen terebélyesedni látszó vigyorral, lelki szemeim előtt megjelenő illúzióképpel hallgatom végig azt általa felvázolt élethelyzetet, amit könnyedén hozott összefüggésbe a tikkadt hőséggel. A mosolyom azonban csak addig húzódik, mígnem utolsóként bedobja Willy-t, a delfint, vagy legalábbis a vele rokonítható alkatú hölgyeket, mely révén visszacsöppenve a valóságba, egészen marcona pillantással tekintek rá.
- Most miért csináltad ezt, ha? –kérem számon elégedetlenkedve, noha utolsóként csak felfelé ívelődni látszik ajkaim széle. Bár való igaz, számomra már az is éppen elég volna, hogyha a parton egy nyugágyon elfeküdhetnék egy hűsítő, jeges koktél társaságában. Idejét se tudnám pontosan megmondani, mikor volt utoljára lehetőségem úgy igazán kikapcsolódni, ami többet jelentett egy, vagy akár két napnál… talán a nászúton? Meglehet… Hat évvel ez előtt, és már minden porcikám vágyik arra a gondtalanságra, amit egy nyaralás úgy harmadik napjától kezdve érez az ember. Mert ugye az első két napban még ott van a bizonyos aggodalom, hogy biztos minden rendben van-e, biztos a legjobb kezekben tudhatja-e a felelősséget. A harmadik napnál meg már beköszönt a „végtére is, leszarom” életérzés.
- Ez esetben gondoskodni fogok róla, hogy be tudd tartani –mutatok rá jelentőségteljesen, újfent biztosítva afelől, hogy igényt tartok arra a bizonyos jótékony levesre… is…
- Valóban? –meglepetten szökik fel szemöldököm a munkahelyi cirkuszt hallva. – Ennyit a békés és családias munkakörnyezetről –húzom az agyát szórakozottan, visszautalva ez által a múltkori állítására, miszerint náluk az emberközpontú konfliktuskezelés a módi. – De hát az fáj!... már belegondolva a hajtépésbe, a… műkarmokba –kezeimmel is mutatva az iméntit, mintha egy kis sót kívánnék felcsippenteni utalok azokra a kifejezetten hosszúra fazonírozott körmökre, amiknek valószínűleg ez a praktikussági oka is: tökéletes gyilkos fegyverek. Volt már szerencsém egy, azaz egy darab női bunyó szemtanújának lenni, mikor Párizsban a hotelban ölre ment két hölgyemény- a feleség és a szerető. Hát volt ott minden, és bizisten nem lettem volna a szerető helyében, aki úgy távozott a küzdelemből, mint egy rosszul kopasztott csirke.
- Nem tudom, Yvie… -a számat húzva ingatom a fejemet. – Nem gondolod, hogy a boldogság megéri a küzdelmet, és az apáddal szemben való felkelést? –puhatolózok tovább, csak, hogy végre ki tudjam belőle húzni azt a választ, amit hallani szeretnék. Mert számomra elkeserítő az, hogy belenyugodni látszik abba, hogy ha úgy adódik, akkor újfent fejet hajtson az apja akaratának, és egy olyan házasság elébe nézzen, ami nem okoz számára örömöt. Elvégre a múltkor említettek alapján tudhatjuk, hogy múltkor is mi volt ennek a végeredménye. A munkába való menekülés, egy vetélés, majd az elkerülhetetlen, hosszúra szabott válás…
- Ijesztően laza, mi? –kérdezek vissza akaratlanul is megmosolyogva az állítást. – Na, majd egyszer elviszlek egy meccsre, aztán ott bizonygathatod az ijesztően laza mivoltodat. A sportot te választod, de mutasson túl a teniszen, ahova épp, hogy nem frakkban és kis estéjiben érkeznek a nézők –hívom fel a figyelmét a fejemben született játékszabályokra. Szó se róla, a tenisz az én ranglistámon is igen csak kirívó helyet foglal el a sportok értelmében, de közel se szolgálná azt a célt, amit éppen elérni óhajtok.
Egészen elszontyolodottan, annál is inkább megilletődötten váltogatom a tekintetemet Yvonne és az általa eltulajdonított ital között, ami ahelyett, hogy a szám irányába tenné meg az előre kitervelt utat, sokkal inkább állapodik meg az asztalon, nem az én jóvoltamból. A lényem legjózanabb része tudja –feltéve, ha van még olyan-, hogy ez a helyes cselekedet, hiszen a sebtében felhajtott whisky már épp behatóbb ismertséget nyer a gyomromban a már elfogyasztott pezsgőmennyiséggel, de a leginkább alkoholmámorosnak ható agyam akaratlanul is kívánja még azt a háromnegyed pohárnyi mennyiséget, ami most, távozásom alkalmával ott marad magában. Bár, ha fogadni kéne, bizonyára arra tenném a legtöbb pénzemet, hogy Yang kapni fog az alkalmon, és be fogja zsebelni még azt is az éppen kortyolgatott adagja mellé.
Egészen addig sikeresek a szándékaim, mígnem a környezet számára utalt figyelmességem végett arra már nincs lehetőségem, hogy mindezt Yvonne ruhája felé is megtegyem. Hiába, talán igaz az, hogy a pasik egyszerre csak egy dologra tudnak figyelni- erősen részeggyanús férfiembernél pedig egészen hálát kell adni annak, hogy legalább arra az egyre tud összpontosítani, ami esetemben Yvie megmentése a biztos eséstől. A manőver jól sikerül… túlontúl jól. Hiszen egyik pillanatról a másikra lép elém, szoros közelségembe férkőzve, én pedig nem vagyok átallott mélyen a tiltást egyáltalán nem tükröző szemébe nézni, célzásértékkel ajkaira tekinteni. Ereimben dús adrenalinnal zubog a vér, kezem egészen beleremeg a bőrével való találkozásba, ami csak tovább ösztökél a folytatásra. Arcának lágy cirógatására, a derekára tapadó tenyerem birtokló erejére, amivel magamhoz láncolom, és ami szoros ellentétben áll azzal, ahogy, amilyen indulattól és hevességtől mentesen hajolok csókra hozzá. Ezekben a pillanatokban nem összpontosítok másra, csak Ő rá… figyelmen kívül hagyva a környezetünket csakis a reakcióira hagyatkozom, a nyakam köré fonódó kezeire, mely révén balomat nyakáról elemelve új célpontként oldalát, csípőjét ragadom meg. Ujjaim határozott erővel fúródnak bőrébe ruháján keresztül, mikor hátam összeütközik a fallal ahová vezetett, és ami akaratnak készségesen hajtottam fejet. Csupán egy pillanatra szakadok el tőle, alig nyílt szemhéjaim alól tekintve arcára, vörösre kent ajkára, ami pontosan olyan hatást gyakorol rám, mint bikára a piros posztó. Az előbbinél lényegesen céltudatosabban, birtoklóbban csapok le rá, ráutalva magamat minden ösztönömre, és kívánalmamra, vágyamra, amit mind idáig kénytelen voltam elfojtani magamban. Most viszont olyan hévvel csókolom, mintha ezekben a lopott pillanatokban kívánnám behozni azt a nyolc évet, amitől megfosztottam magunkat…
- Hogy… hogy is volt pontosan az a lakás téma?... –homlokomat övének támasztva, lehunyt szemmel puhatolózok, szájára suttogva a szavakat, amit azok végeztével újabb csókokkal hintek be, míg kezeim derekát ölelve vernek tábort.