Tae Hwan & Dae Won

best friends are the siblings God forgot to give us

- Te is hallod? –hallom Julie párnába fojtott hangját a jobbomról.
- Mhmm… -bal alkarom a homlokomon pihen. Mind idáig igyekeztem kizárni a bejárati ajtón ütött hangos dörömbölést, megkíséreltem eggyé tenni New York folytonos nyüzsgésével, de a kopácsolások egyre erősebbé váltak, pont, mintha a fejem fölött verte volna valami a falat. Meg, bárhonnan is nézzem, az se segít, hogy már Julie is felhívta rá a figyelmemet. A tény pedig, hogy a házőrzőnk, a testes angol bulldog békésen horkol az ágyelőn, legkevésbé se megnyugtató. Olybá tűnik, hogy nekem kéne az előszobában ugrálni az ajtó előtt, és békétlenül vakkantgatni, hogy jelezzem, veszélyforrást érzékeltem, ha már a csahos eb erre alkalmatlan.
-  Talán megnézhetnéd… -mormogja kedves nejem, átfordulva a másik oldalára egyazon lendülettel rántva a fejére a párnát.
- Hát persze… -nyöszörgöm kelletlenül rántva le magamról a takarót, kótyagosan dörgölve a szememet kászálódva ki az ágyból, ezáltal megkezdve a zombi-menetet a teljesen sötét házon keresztül. Itt-ott belerúgok egy csontba, rálépek egy sipákolós játékra, de ez se veri ki az álmot a szememből, pont annyira nem, mint a szűnni nem akaró kopogás. Meg se kísérlem, hogy belepillantsak a kukucskálóba, megbizonyosodva, hogy ki az, aki hajnalban kíván bebocsájtást nyerni, szimplán elfordítom a kulcsot. Felőlem aztán lehet valami huszadrangú sorozatgyilkos, esetleg bérgyilkos is, lőjön le, nem érdekel, csak had aludjak vissza, ha kell, hát örökre…
Szélesre tárom a nyílászárót, laposakat pislogva épp belekezdenék egy „tessék?”-be, mikor súlyos test szakad a nyakamba. Ha eddig semminek nem sikerült, hát ez a fogadtatás egyszeriben zargatja el az álommanót a szememről. A vállamra tespedő karok alatt átnyúlva fogom magamhoz Tae Hwan-t… mert mégis ki más lenne, aki éjnek idején, úgy bűzölögve a piától, mintha magára borította volna a bárpult egész kínálatát toppan be?
- Jézus isten… -dörmögöm borostám alatt, hátrahúzva a nyakamat, hogy minimálisan rálátást nyerjek a fejére.
- Nem, csak én –horkantja nevetésbe torkolló hangon. Ha mást nem, legalább azt megtudhattam, hogy még él, és nem szállt még ki belőle az összes szusz… bár már kellően nyilvánvaló, hogy belé csak halni jár a lélek.
- Aha… gyere –átbújva jobb karja alá fogom magamhoz, lábammal csűrve be mögöttünk az ajtót. Egészen addig hagyom, hogy rám telepedjen, míg el nem érjük a kanapét, ahol viszont úgy hull le rólam, mint egy megrakodott, élettelen vászonzsák. Meg se kíséreltem eljuttatni a vendégszobáig, így is csoda, hogy valamennyire tartotta a lába. Térülve-fordulva készítek elő neki egy pohár vizet, két aspirint a dohányzóasztalra, meg az ágy mellé a kukát- biztos, ami biztos. Térdemre támaszkodva hajolok le hozzá, mert természetesen, mint aki otthon van, lerúgta a cipőjét, és úgy kiterült, mint egy nyamvadt béka, akin egy egész seregnyi kamion hajtott át.
- Figyelj rám –óvatosan paskolva meg a képét hívom fel magamra a figyelmet, mindaddig csapkodva, míg fel nem sejlik szemhéja alól a két bogár szempár. – Lesz víz az asztalon. Víz… ha kell, igyál. Van ott aspirin, de ne vedd még be, érted? Majd csak reggel. Ha szólít a szükség, ebbe dobd a taccsot itt, mert ha még teliokádod itt nekem a jövő hetet is, te állod a tisztítást –osztom meg vele mindazon praktikus információt, ami éppen eszembe jut. Még futtában vetek rá egy pillantást, mielőtt visszaindulnék a szobába.

- Ne lepődj meg, ha kimész a nappaliba –szólok Julie távolodó alakja után magamra rángatva a farmeringet, lustaságra való tekintettel annak szimplán négy gombját összepatentolva. Talán nem a legjobb indítása ez a napnak… végtére is, bármikor jöhet az „azért szólhattál volna, hogy hajléktalanszálló lettünk!” ütőkártya. Most azonban nem jön semmiféle replika, ellenben a bejárati ajtó csukódása eléri a fülemet. Se puszi, se pá… ám legyen.
A mandzsettagombokkal bajlódva indulok el a konyha irányába, félúton pillantva a még mindig szuszogó, erősen verejtékes Tae Hwan irányába. Nem, hogy nem vesződött azzal, hogy legalább egy-két ruhadarabbal kevesebb legyen rajta, még magára is rángatta a takarót… Feltéve a kávét főni, mellkasom előtt fűzve össze karjaimat dőlök a konyhapultnak, nyakamat nyújtogatva figyelve, ahogy Hwan vívódik az álomvilágban. Úgy rángatja az ideg, mint a szerencsétlen, lencsevégre kapott kutyákat, akiken röhög a youtube népe. Nem mondom, volt, hogy én is megmosolyogtam egyet- kettőt, de jelenleg nem az önfeledt vigyorgás és vihogás az első gondolatom, ami eszembe jut, sokkal inkább, hogy szakemberhez kéne fordulnia… és nem azon szakemberhez, aki tökéletesen tudja, hogy mennyi piát kell adni ahhoz, hogy az ember a sárgaföld alá igya magát. Márpedig Hwanie nem egyszer került már hasonló állapotban a kanapénkra, hogy itt heverje ki az átmúlatott, esetében mondjuk sokkal inkább átszenvedett éjszakát. Bár én nem bánom… legalább addig is biztonságban tudhatom. Isten se tudja, mi lenne, hogyha hazáig kívánna botorkálni, nem pedig hozzánk.
Két bögrébe töltök nem kevés mennyiségű, egyszerű feketét, majd a zsákmánnyal együtt kullogok vissza a nappaliig. Tudom, hogy nem ez az az aroma, amit a másnapos ember elsőként érezni akar, de kellően pofán tudja vágni ahhoz, hogy legalább egy kicsit feleszméljen. Márpedig az álomvilágból hirtelen visszaérkező Tae arcát elnézve szükség lesz rá…
- Jó reggelt, Csipkerózsika! Azt hittem soha nem térsz már vissza közénk –bohókás vigyorra húzva ajkaimat kívánom viccel palástolni azt az aggódást, ami jobb híján a szememben mutatkozik meg. Mostanság túl sok embert kellett másnaposságból lábadozva pátyolgatnom… azt hiszem most untig elég lesz.

DaeWon&Hwan

Lee Na mosolya, csillogó tekintete és az azon a bizonyos éjszakán látott arckifejezése, egymást váltva ugrándozik a szemeim előtt, míg fékevesztett küzdelmemet folytatom az álmaimmal.
Szinte még most is érzem a tenyerem alatt arcbőrének puha, selymes, egészen bársonyosnak ható, makulátlan felületét. Azt, ahogy hajának mahagóni tincsei cirógatón érik a kézfejemet, s csípem azokat apránként az ujjaim közé csak, hogy a füle mögé igazgathassam néhányukat. Mindig citrusos aromával dúsított parfümének illata az orromba szökik, és erősödik fel mikor a nyakához hajolva aprócska csókot lehelek a bőrére, ujjbegyeim simításával szabadítva fel a bőrébe zárt illatokat.
Karcsú dereka és formás csípője táncos mozdulatokkal éri el, hogy teljes egészében hozzám tudjon simulni, vékonyka karjaival ölelve át a derekamat. Ragaszkodó, bújós kismacska volt egész életében, én pedig soha nem tudtam ezt megunni… mikor csak tehettük érintkeztünk egymással. Egy sokat jelentő kézfogás, összekulcsolt ujjakkal való andalgás a lemenő Nap narancssárga fényében. Egy-két simítás a másik karján vagy vállán, biztató, játékos fenékpaskolás. Az össze-összeakadó pillantásaink, a másik fél megkezdett mondatának szinte azonnali kiegészítése és befejezése… ezek voltunk mi. Boldogok, őrülten szerelmesek még egy, kettő sőt, nyolc év elteltével is azt követően, hogy találkoztunk és egymásba szerettünk.  Lee Na volt a másik felem. A boldogságom. Az a szerelem, amit egy férfi egész életében képzel és kíván magának. Amikor kiteljesedhet, amikor végre valahára a kisfiút és szertelen fiatalt maga mögött tudhatta, helyét pedig átvehette az a valaki, aki azt mondja magáról, „végre felnőttem”. Talán a zoknijaimat még ekkor is szétszórtam, a cipőm fűzőjét csesztem kioldani, helyette a sarokrészét mocskolva és sértve húztam le azokat magamról, ami miatt Lee Na rendszerint le is kapott a tíz körmömről, de sajnálom, mindig is javíthatatlan voltam. És valahol élveztem azt, hogy cígathattam őt. Nagyon ritkán jutottunk el addig, hogy valóban összekaptunk és hangos ordibálások közepette bizonygattuk az igazunkat. De ezeket rendszerint egy izgalmas és annál is inkább szenvedélyes békülős szex követte. Mindkettőnknek stresszes volt a munkája, így alkalmak adtán sajnos vagy sem, egymáson vezettük le a mérgünket és a feszültséget, amit igyekeztünk a lehető leghamarabb megszüntetni, lévén rettegtünk a gondolattól, hogy ez vet majd véget a kapcsolatunknak. De ehhez együtt kellett felnőnünk. Nem nekem egyedül, mint korábban anyuci kicsi kedvenc, elkényeztetett fiacskája. Hanem együtt egy kapcsolathoz, együtt a másikhoz. Az együttéléshez.
Sokan azt gondolnák, hogy az ez, és ehhez hasonló emlékek és gondolatok, a veszekedések és csapkodások számomra rossz emlékek. Félnek Lee Naról kérdezni, hiszen tudják, hogy mit jelentett nekem mint ahogy azt is, hogy volt mikor mások tudtára hoztuk – talán akaratlanul is – hogy nem volt mindig felhőtlen a kapcsolatunk. És igen, valahol talán tényleg nehéz ezekre visszagondolnom. De nem azért mert rosszak lennének. Pont ellenkezőleg.
Az ilyen emlékek tartanak engem életben. Ezekre gondolva tudom elfeledni azokat a kínzó perceket, hosszú órákat, míg eljutottam hozzá azon az esős, végzetes éjszakán. Talán mosolygott rám, talán nem láttam rajta azt, hogy fájdalmai lennének… de az a mosoly más volt. Azzal a mosollyal búcsúzott tőlem. Örökre, nem pedig arra a kis időre, míg elmentem dolgozni, vagy pedig ő hagyott ott korán reggel, lévén őt hívta előbb a kötelesség. Selymes, puha bőre ragacsossá vált a verejték, eső és vér egyvelegétől. Nem ismertem fel a sebek miatti érdességtől. Hajtincsei csutakosak voltak, a citrusos illatot benzingőz, eső és föld tompította el…
De ő mégis biztatóan mosolygott annak ellenére is, hogy tudta, nincs tovább. Nem csak, hogy kettőnk számára nincs tovább, de az ő életének nincs tovább. Mindig ettől félt a legjobban. Attól, hogy egyedül kell hagynia, mert valljuk be: iszonyatosan függtem tőle.
Utolsó szavai viszont némán hagyják el az ajkait, nem hallom őket. Helyette egy határozott dörrenés ránt ki az álmaim sűrűjéből. A citrusos illat viszont megmarad, minden bizonnyal Julie parfümét azonosítottam Lee Na illatával, s mire kettőig eltudnék számolni, már vet is ki magából az ágy.  De egyáltalán mit keres itt Julie? Vagy én mit keresek a… hol is?
- Mit csinálsz itt? – fókuszálok a mellettem ücsörgő ismerős arcra, miközben egyre csak azzal küzdök, hogy nagy szédelgések közepette lehámozzam magamról a takarót, és a teljesen átvizesedett fehér ingem anyagára ráfogva a mellkasomnál, valamelyest megtudjam azt lebegtetni és elszeparálni a ragacsossá vált bőrömtől. Vékony réssé szűkített szemekkel keresem meg Dae Won tekintetét, ám helyette az asztalon lévő poharat sikerül kiszúrnom. Kicserepesedett, vattát okádni képes szám és torkom mi mást, ha nem egy pohár hideg vizet remél, így szinte reflexből kapok utána, ezzel szerencsétlenségem sorozatának egy jelentős mennyiségét tudva magaménak. A takaróba tekeredett lábaim lekorlátoznak. Képtelen vagyok letenni a talpamat a földre támaszként, elzsibbadt, elfeküdt és gyakorlatilag teljesen élettelen karom egy jó darab húsként csapódik az oldalamnak, ennek hála pedig arccal fordulok le a kanapéról, és ezen méretes felületnek köszönhetem azt is, hogy valahogyan sikerül tompítanom a földön. Az pedig, hogy mi csordogál a fejemre fentről? Minden bizonnyal az a víz, amit jobb szerettem volna a számban és a gyomromban tudni, mintsem a nyakamban.
- Dae Won? Én azt hiszem…talán túl sokat ittam - nyüszítem kínkeservesen, lábaimmal ide-oda kapálózva csak, hogy kiszabadulhassak végre valahára a takaró fogságából.

☾

Tae Hwan & Dae Won

best friends are the siblings God forgot to give us

Kristálytisztán emlékszem még azokra a napokra, amikor a problémáink legfőbb forrása az volt, hogy éppen melyik játékautó megkaparintása okán kívánjunk meg vérre menő harcot vívni a másikkal. Apró ujjainkkal kívántuk meg kikaparni a másik szemét, messzire taszítva a fejét –amiben a magasságkülönbség okán én jeleskedtem- ellehetetlenítve a másikat attól, hogy lássa, hol is van a pontos célpont, így a diadalmaskodó fél könnyűszerrel megkaparinthatta a zsákmányt. Magam se tudnám megmondani, miféle gyereklogika előtt hódoltunk, miszerint mindketten ríttig ugyanazt a játékot pécéztük ki magunknak, és nem elégedtünk meg az alig eltérő, leginkább színben, mintában, vagy ne adj isten, méretben leheletnyit különböző példányokkal. Nem, mi, mint két rossz testvér, mindig ugyanarra raboltunk rá, és addig voltunk képesek művelni az akkor verekedésnek titulált, mára cicaharcnak is nehezen nevezhető párviadalt, amíg az egyikünk szája le nem fittyent, és hangos, egész házat megrázó bőgésben tört ki. Természetesen rögtön egy gondos felnőtt telepedett a nyakunkra, aki elmagyarázta, hogy nem így oldjuk meg a problémáinkat, és a bántalmazó kérjen bocsánatot a bántalmazottól, majd ennek következtében a vesztesnek ítélte a másik jogos tulajdonát. Vitathatatlan, hogy a mai napig ő az a testvér, akit egy másik anya szült, de a sors úgy rendeltetett, hogy valami oknál fogva mégis egymás mellett kötöttünk ki.
Visszasírom azokat az időket, amikor ez volt a legnagyobb problémánk: a másik ellehetetlenítése attól, hogy megkaparintsa a kiválasztott játékszert. De, ha úgy vesszük, a jelenlegi állapotoknál még az is sokkalta előnyösebb helyzet volt, mikor egyetemei éveink alatt, legkevésbé se meglepően ugyanazon a lányon akadt meg a szemünk. Talán azt a helyzetet nevezhettük volna úgy, hogy „válóok”. Mert ugyebár több sorozat, film, egyéb megörökített, képi csoda adott már tanúbizonyságot arról, hogy ha valami tönkre tud tenni egy életre szóló barátságot, az a szerencsétlenül kialakuló szerelmi háromszög. A mi esetünknek csak az jelentett feloldozást, hogy a lány végül egy harmadik pasit választott, mindkettőnket faképnél hagyva… aztán együtt nyalogattuk a sebeinket, és mély bocsánatkérésekbe feledkezve tárgyaltuk meg, mekkora barmok voltunk, amiért hagytuk, hogy egy lány közénk álljon. Szó se róla, nem akármilyen lány volt, de visszagondolva, nem érte meg azt az energiát, amit mi rááldoztunk.
Most pedig itt vagyunk, harminchárom évesen, a krisztusi kor kellős közepén. Abban a korban, amikor a férfiaknak létösszegzést kell tartani, és ha mással nem, magukkal megvitatni, „miért érdemes élni?”. Legalábbis az elmúlt századok költői ezt tartották követendő példának… A kérdésre azonban nem kellően egyértelműek a válaszok. A tény azonban Damoklész kardjaként lóg a fejünk fölött: felnőttük. Felnőttekével egyenlő léptékű problémáink vannak, és ki se látszunk alóluk, orvosolni mégse tudjuk őket. A hotel, a boldogság kérdésköre, Julie, és a válságba került házasságom… mind olyan téma, amit szükségesnek tartanék megvitatni valakivel. Valakivel, aki megért, aki jobban ismer, mint ahogy én ismerem magamat, és a neve előtt nem szerepel a „doktor” jelző, és a foglalkozásaként nem pszichológust jegyz. Ez a valaki Tae Hwan lenne… de elnézve, ahogy álmában vergődve, egy nagyobb darab, izzadt húsként vonaglik a kanapén, képtelen vagyok mindazt a dilemmát rázúdítani, ami a vállamat nyomja. Mert neki is pontosan megvan mindaz a keresztje, ami nekem- ha éppenséggel nem múlja felül azt. Lee Na elvesztése, az azt követő gyász, a végeláthatatlan magány és szenvedés, ami alkoholproblémákat szül… én pedig itt állok, magam előtt egyensúlyozva két bögre kávét, és nem tehetek semmit. Nem tudok mit csinálni annak érdekében, hogy jobban érezze magát, hogy felszabadulhasson, hogy egy kicsit az a bohókás, humoros fazon legyen, aki régen volt még Lee Na oldalán. Besavanyodott, megkeseredett, és nem látom jelét annak, hogy huzamosabb időre vissza tudnánk nyerni azt a régmúlt énjét, akit Lee Na-val együtt temettünk…
Akaratlanul is fellélegzek, mikor nagy zuttyanással, hatalmas levegővétellel tér magához. Nem tudtam volna megjósolni, hogy éppen a haláltusáját vívja, vagy csak az emlékképek zaklatták fel ennyire, de jelen esetben már elkönyvelhetem, hogy az utóbbi lépett érvénybe.
- Inkább te mit csinálsz itt, nem? –állammal bökök felé, elnyúló mosollyal illetve a kelleténél komikusabbra sikeredett párbeszédet. Nem szabadna mosolyogni látnia… kifejezetten marcona, dorgáló magatartást kéne magamra erőltetnem ahhoz, hogy megérezze a helyzet súlyát, mégis alkalmatlan vagyok arra, hogy kellően a helyén kezeljem a dolgot.  Mert nem tudok rá haragudni, mert olyan anyátlan-apátlan az egész érzet, amit sugároz, hogy nem állok kézen arra, hogy megszidjam, amiért újból a pohár fenekére nézett.
Segítenem kéne neki, mégis úgy állok előtte, mint egy megmerevedett, mégis eleven szobor, és nézem végig azt a mozdulatsort, ami pillanatok leforgása alatt nagyobb felfordulást generál, mint amire számítani mertem volna. Automatikusan tárom szét karjaimat, ügyelve arra, hogy ha már minden kiborult –lassan én is…- legalább a két bögre kávé maradjon a kelepcéjében.
- Tényleg?! Nekem nem tűnt fel! –letéve a poharakat a dohányzóasztalra iramodok meg felé, tarkómon összefűzve ujjaimat meredve le rá. – Már azt hittem, hogy most akarod bemutatni az éjszaka folyamán bezsákmányolt breakdance tudásodat, de most látom csak, hogy hátára fordult büdös bogarat akarsz imitálni –megközelítem a lábáról lelógó takarót, de egyszeriben húzom vissza karjaimat. – Ne rúgkapálj már! Hogy segítsek így? –szegezem a hátának a kérdést, majd ha megszán azzal, hogy nem akarja kirúgni az összes fogamat, valamilyen úton-módon, de legkevésbé se finoman és lovagiasan rángatom ki alóla-felőle-közüle, mindenhonnan a takarót, amit ugyanazzal a lendülettel hajítok a nappali túlsó végébe.
- Hwannie-ah!... –rivallok rá kelletlenül sóhajtva, lábszárral taszítva odébb a fa asztalt. Fölé tornyosulva lépek csípőjének két oldalára, lehajolva fűzöm át hóna alatt a kezemet, hogy közös erővel szedjük fel őt a földről. – Azért te is igazán közreműködhetnél! –szidom le az erőlködéstől talán túlontúl hangos és annál is inkább ideges hangnemben.

DaeWon&Hwan

- Nem tudom, de ezt… talán te is elmesélhetnéd nekem… úgy nézek ki, mint aki tisztában van bármivel is? – mutatok a képesebbik felemre bambán pislogva fel rá, kőkeményen küzdve azért, hogy az igazi Dae Wonnak magyarázzak, ne pedig a cseppet homályos, kicsit elmosott másának. Ezen a ponton el tudom képzelni – bár nem szeretném -, hogy milyen mérhetetlen értelmet lát most a szememben csillogni a sűrű verejtékréteg, vagy éppen a karikás szemeim rejtekében, de azt hiszem, ha valamit, akkor ezt már bőven megtudta szokni az elmúlt két év alatt. Igaz, ami igaz, annak idején is hajlamos voltam a pohár fenekére nézni, köszönhetően drága apám nem éppen jó szokásának. Ez az állapot nem kifejezetten most alakult ki nálam… részben én tehetek róla, hiszen az egyetemi majd később az ügyészségen eltöltött idő – a korai ügyvédszakaszról nem is beszélve – tett azért, hogy az italozásban leljem a legnagyobb örömömet egy-egy fárasztó és idegtépő napot követően. És ha kijelenthetem azt, hogy ezen a ponton igen, iszonyatosan gyengének bizonyultam mentálisan – amit Lee Na volt képes egyedül kordában tartani – akkor hozzá kell tennem azt is, hogy a rossz példa végig ott volt előttem. Apám irodájában rendszerint ott sorakoztak a jobbnál jobb, drágábbnál drágább italok. Bor, whisky és egyéb ínyenceknek való finomság. Sokáig azt mondta, hogy csak „dekorációs elemek”, hogy kellően stílusos és hívogató legyen az irodájának egészen Olaszországi légkört idéző egésze. Persze, hát mi mást mondott volna egy gyereknek? Mostanra viszont két kezem nem lenne elég arra, hogy megszámoljam, hányszor ültünk le késő este egymás mellé iszogatni egy kicsit azokat a bizonyos dekorációs elemeket, így beszélve meg az ügyes-bajos problémáinkat. Első körben iskola, munka, később pedig házassági témákat is érintve. Bár nem mondhatnám, hogy ez utóbbira pont ő volt a legtökéletesebb beszélgető partner az összes érdekházasságát, külön ágyban való alvását figyelembe véve.
Eleinte csak egy-két kortyocska csúszott le, idővel már képes voltam három-négy teli pohár whiskyt is magamba tolni csak, hogy biztos legyek abban, másnap minden egyszerűbb lesz. Tiszta fejjel – hát meg persze! – fogok tudni nekiülni a melónak és képes leszek logikus, ésszerű döntéseket hozni a tárgyalásokon. Aztán természetesen pislákoltam, mikor Lee Na vagy Dae Won elpicsázott mikor keresztben álló szemmel, tetőtől talpig csiniben vigyorogtam be magam a bíróságra vagy szimplán az irodába. A nagy, és szakmájában kifogástalan munkát végző ügyvédember mi?
- Mondd csak, miféle aljas játékot űzöl te, hogy akárhányszor iszok, itt kötök ki nálatok? Ittam egyáltalán? Ó, persze, hogy ittam…. – beszélem meg magammal igen komoly tekintettel, határozott, hányingerkeltő bólintásokkal erősítve meg minden egyes gondolatomat. Ujjaimmal ez idő alatt vakon tapogatózva az asztalra letett pohár irányába, jobb híján amellett nyúlok el, mintsem megkaparinthatnám az éltető nedűt, s mire felkapom a fejem, már nyalom is fel a padlót a kanapé és a dohányzóasztal közötti, tágasnak aligha nevezhető területen. Attól tartok, hogy ezt a mozdulatsort és komikus látványt számos rendező is megirigyelné egy-egy színpadi műalkotásában.
Idelent pedig jobb dolgom sincs, minthogy sűrű pislogással próbáljam megfejteni, hogy mikor érkeztem vajon? Bizonyos momentumok természetesen felsejlenek az éjszakából. A bár, a pultos csaj arca és a kis híján pofámba nyomott tőgyei, mert azokat mindennek lehet nevezni, de melleknek vagy formás idomoknak aligha. Az, ahogy szórakozottan dörömbölök az ajtón – már-már rugdosva a fát – és az, ahogy Dae Won újra meg újra felver az álmomból, azt hangoztatva, hogy mi mindent készített nekem ide a biztonság kedvéért.
- Porszívózhatnátok néha...ezmiez? – jegyzem meg szórakozottan nevetgélve az orrom alatt, ha már lehetőségem van közelebbről szemügyre venni a talajt náluk és egy apró gombolyaggá összeedzett hajcsomót emelek a magasba, a még éppenséggel használható jobbik kezemmel. A másikat elveszítettem. Az már nem létezik, tökéletes élettelenségében kékül mellettem a földön. Abba már bele se merek gondolni, hogy mi lenne akkor, ha mindkettőt elfeküdtem volna?
Csak akkor kapcsolok át megrémült vadba, mikor sikerül ráébrednem arra, hogy kínlódjak bármeddig is, kezembe szépen lassan visszaszálló élettel, ettől függetlenül egyedül innen aligha fogok tudni kikászálódni. Fogalmam sincs, hogy milyen gordiuszi csomót kötöttem a lábaimra a takaróval, de teljesen le vagyok fegyverezve és kiszolgálva az életnek, na meg a hátulról közeledő másiknak.
- Mit tudom én, csak szedj már ki innen?! – rivallok rá – látod, mondtam én annó, hogy ne párducmintás plédet vegyetek, mert vissza fog élni a hatalmával. Leterített! – hörrögök, majd puffanok is egy nagyot, mikor eltávolítja a kérdéses, bezsákmányoló darabot.
- Lehetnél kicsit finomabb is velem. Szegény kicsi engem nem ér bántani, hát így is milyen kiszolgáltatott helyzetben vagyok – támasztom meg a fejem mellett a jobb kezemet, másik működésképtelenségére még mindig nem figyelve – segítek én, segítek, hát nem látod? De ez az aljas nézzed ide! – kapaszkodok bele a bal kezembe, úgy rázogatva meg azt, mint egy jó adag, hozzám tapasztott élettelen húst – sssssz…. már kezdem érezni. Fáááj – pislogok fel rá görbülő szájjal, ami azzal a lendülettel el is tűnik onnan, hogy teljesen kitisztul a kép és meglátom az arcának egészét - mi az ott a fejeden? - nyúlok előre az arcához ujjhegyeimmel murcizva meg az állát és arcélét - nem sok ez egy kicsit?
- az idült vigyoromat viszont képtelen vagyok levakarni a képemről, amin nem segít jóbarátom igazán meglepő ábrázata se.

☾

Tae Hwan & Dae Won

best friends are the siblings God forgot to give us

Szemöldökeim nagy egyetértésben szaladnak fel, ahogy burkoltan, de rám tukmálja a felelősséget az ő holléte felől. Hiába, az ember részegen is ügyvéd…
- Hogy én meséljem el neked? –kérdezek vissza, mellkasomon szétterpesztve ujjaimat. – Hidd el, azon túl, hogy hajnalok hajnalán nem csak minket, de megkockáztatom, hogy az egész házat felverő dörömböléssel betoppantál, én se tudok többet –csípőre tett kézzel, egészen számon kérően mustrálom az arcát. Kétségtelen, engem nem hatnak meg a hívatlan vendégek, kiváltképp, hogyha ő az illető… különösen ilyen állapotában. Ellenben meg merem kockáztatni, hogy Julie annál kevésbé fogadta kitörő lelkesedéssel a csatak részeg Tae Hwan-t, ennek is volt köszönhető az, hogy, mint aki itt se volt, szó nélkül távozott uszkve öt perccel ez előtt.
- Különben is! –újból felszólalva, mutatóujjamat tüntetőleg emelve a magasba sandítok rá. – Hogy a halálba jutottál be a házba? Lapos kúszásban jöttél fel a lépcsőn, azért nem kapcsolt le a portás? –rosszallóan szaladnak össze szemöldökeim. Éjjel-nappalos portásszolgálat van az előtérben, épp azért, hogy a hívatlan vendégek ne verhessék fel az Upper East Side egy jómódú építményének lakosait. Erre itt van ő… mondhatnám, hogy elbűvölő báját, de legalábbis vitathatatlan karizmáját vetette be az alkalmazott ellen, de elnézve a jelen fizikumát, azt hiszem ezt a lehetőséget ezen a ponton el is vethetjük.
Tarkómat vakargatva nézem a kivert kutya ábrázatát, és legkevésbé se elsöprő sikerrel próbálom meg megtalálni a válaszokat az egyszerű kérdésre: miért? Miért gondolja mindenki azt, hogy a lerészegedés, a töménytelen mennyiségű alkohol gyógyír lehet a sebekre. Csak nézzünk rá… haja csatakos az izzadságtól, arca falfehér, szemei alatt mégis hatalmas, beesett karikák éktelenkednek. Szeme véreres, nyakán csurog a víz, ami mellkasára folyva tapasztja rá a teljes mértékben használhatatlanná vált, sárgás színt felvett, nemrég még fehér inget. Tudom, hogy régen se vetette meg az alkoholt… voltak igen csak ferde estéink egyetemi éveink alatt, minden bulira hivatalosak voltunk, de akkor is nekem kellett a józan ész hangjának lennem, visszafognom magamat, ha piáról volt szó, mert tudtam, valakinek figyelnie kell ezt a melákot, mert ha rajta múlik, tárt karokkal kívánja keblére ölelni a közeledő kocsit is. Akkor abban reménykedtem, hogy annál a szintnél nincs lejjebb… nos, ma, pont úgy, mint az utóbbi két évben tökéletesen bebizonyította, hogy de, mégis.
- Szerintem ezt inkább a benned lévő belső hanggal vitasd meg, mert én bizton állíthatom, hogy semmit nem tettem annak érdekében, hogy ez így legyen –védekezőn emelem magam elé a kezeimet, hogy ezzel hárítsam el a nekem szegezett vádakat. – Bár én a helyedben nem kívánnék ezen változtatni. Inkább itt, mint otthon, egyedül –nem kívánok részletekbe bocsátkozni, de ha van annyi paraszti esze, ő is tudhatja, mire gondolok. Támolyog, elesik, beveri a fejét… egyik baj gerjeszti a másikat, én meg a végén napok elteltével kapnám a hívást a rendőröktől, hogy egy holttestet kell azonosítanom. Nem! Akkor maradjon minden a megszokott rendjén… elég nagy ez a lakás. Jó, tény és való, hogy a szagoknak nem, mert a belőle áradó erős pia és dohányszag –fogalmam sincs, hogy az utóbbi neki, vagy a kocsma füstjének köszönhető- megállt a nappaliban. Ezen már a tökig nyitott ablakok se segítenének.
Tanácstalanul nézem végig mindazt a leginkább hernyókéra emlékeztető mozdulatsort, amit a kanapé és a dohányzóasztal közé szorulva produkál, és vajmi kevés gondolatom van annak kapcsán, hogy mit tegyek elsőként: rohanjak a megmentésére, vagy hagyjam kiszakadni a mellkasomból az azt feszítő, öblös röhögést. Aztán végül megmarad a kikezdhetetlen tény, miszerint egyik nem zárja ki a másikat.
- Mi az, hogy porszívózhatnánk néha?! –szólalok fel a ház patyolat tisztasága mellett, ezzel egyidejűleg emelve lábamat, hogy belerúghassak az égnek meredő seggébe, noha a magam érdekében is figyelve az erőre, hogy ne kerüljön túl bizalmas kapcsolatba a lábujjam a két félteke közti „Grand Canyon”-nal. – Itt rend van, és tisztaság, értem? –szögezem le a legnagyobb határozottsággal, ügyet se vetve az ujjai közt szorongatott hajcsomóra. Az nem az én saram…
A ház tele van biztonsági kamerákkal… ez csak akkor tisztázódik bennem, mikor erőteljesen ragadva meg a pokrócot kezdek bele annak ráncibálásába, meg se kísérelve ezt finoman és gondoskodóan művelni, esetleg megkeresve a csomó kezdeti helyét, hogy szépen lefosszam róla. Nem vagyok én az anyja, hogy a tenyeremen hordozzam…
- Persze, a pokróc a hibás, nem te –szűröm fogaim közt, míg két egymás követő, erősebb rántással elérem, hogy megfosszam a plédet az áldozatától. Vagy az áldozatot a plédtől? Egészen mindegy…
- Finomabban? Szegény kicsi te? Bántani? –kérdezek vissza megütközve. – Már ne is haragudj, de te juttattad magadat erre a szintre, és én bánjak veled kesztyűs kézzel?! Na meg persze! –megragadva a vállát kísérlem meg feltornászni a földről, de ahelyett, hogy sikerrel abszolválnám a feladatot, csak annyit érünk el közös erőnk eredményeképp, hogy átfordítjuk a hátára. Nos… mondanám, hogy a semminél még ez is több, de attól tartok, hogy a cél ettől még messze van.
- És mit vársz tőlem? Adjak rá puszit? –térdemre támaszkodva bámulok bele a képébe. Azonban ahogy keze a képemet éri, rosszallón szűkítem résnyire szemeimet, melynek nyomán szemöldökeim is kitérnek megszokott ívükből, egészen bosszússá téve ábrázatomat.
- Aishh! Mi… mit csinálsz?! –csapkodva a kezét kívánom megfosztani magamat a kitüntetett figyelemtől. – Hagyjál már, hallod?! –tenyerének tartva a sajátomat taszítom el, mit se foglalkozva azzal, hogy valószínűleg újból a földön fog kikötni, ezzel pontosan ott tartva, ahol a part szakad.
- Tán irigykedsz, babapofi? –bökök állammal felé, pimasz vigyorral rángatva elő a provokatív kérdést, mert bárhonnan is nézzem, borosta tekintetében ő csak a foltokban kirajzolódó szőrpamacsokat tudhatja magáénak.

DaeWon&Hwan

Fejemet olykor-olykor megrázva, szemeimet meresztgetve, sűrű pislogásokkal igyekszek a jelenben maradni és a tőlem telhető legnagyobb odafigyeléssel elérni azt, hogy ne okádjam telibe a tökéletes, flancos szőnyegét a kanapé előtt. Azt hiszem én innám meg a levét és az én zsebemet kellene kifordítani ahhoz, hogy a méregdrága anyagot komoly tisztítás alá vethessük. Voltak már furcsa pillanataim, mutattam meg drágábbnál drágább ruhaanyagok, bútorok és egyéb használati tárgyaknak a gyomortartalmamat, mely rendszerint kimerült a whisky-vodka kettősének töménységében.
- Hát, azt hiszem az a ráncos ott a sarokban aligha tudna mesélni róla. Milyen házőrzőt neveltél belőle, apa? Minimum, hogy mint idegen közeledő embert meg kellett volna ugatnia… de én semmi ilyenre nem emlékszek – mert emlékszek egyáltalán bármire is? Bár tény, erre a kis nyomorultra biztosan emlékeznék, hiszen néhány héttel ez előtt pont ő volt az, aki felnyalt a padlóról. Ha akkor nem cuppogtatja nyálas, röfögő-böfögő kis pofáját az orromon és takarítja ki a számat egyetlen, jó mély nyalintással, talán még négy óra elteltével is ott fetrengtem volna a küszöbön kedveskének a társaságában. A huzat minden bizonnyal a fejemhez csapkodta volna az ajtót és voilá! Vége lett volna az addigi jóllétnek.
- Jaj, hát az pont elég! – terebélyesedik fültől fülig érő vigyor a képemre – akkor csak részeg voltam. A szokásos – legyintek mintha mind ez mit sem számítana és épp olyan normális lenne a „szokásos, hogy megint részeg voltam”, mint az, hogy naponta gatyát cserélek és nem veszem vissza a használtat.  Jófiú, buci simi neki.
- Mit tudom én? Elindultam valahonnan valamikor, aztán ide lettem. Oh, lehet teleportáltam! Neeem, talán tényleg ninjaként érkeztem. Ramboban! Most mondd, hogy nem nézed ki belőlem – szórakozott nevetgéléssel vakarom meg a tarkómat, legjobb tudásom szerint mérve fel jelenlegi helyzetemet, ami valljuk be… cseppet se megnyugtató. Vége lesz ennek valaha? Képes leszek egyszer azt mondani, hogy akkor ennyit az alkoholról? Megoldom a saját magam problémáit anélkül, hogy valami töményhez kellene fordulnom, abba fojtva a bánatomat? Eee nem! Jelenleg esélyét se látom ennek a verziónak.
Mikor sikerül megtalálnom végre valahára az „igazi” Dae Wont, ezzel figyelmen kívül hagyva azt a másikat, aki szellemképesen hullámzik mellette, értetlen pillantással vonom fel a szemöldökömet, már amennyiben az arcizmaim teszik a dolgukat.
- Miért nézel úgy, mint egy gonosztevőre? Ne utálj nagyon jó? Abba fogom hagyni – ezt már ezerszer megígértem neki, de biztos vagyok benne, hogy mind a mai napig tisztában van azzal, hogy ezek csak üres szavak. Mert mind idáig nem tettem semmit azért, hogy valójában elhiggye nekem, erőnek erejével is azért küzdök, hogy megtudjak szabadulni az alkoholtól. Tudom, hogy ez lenne a helyes. Tisztában vagyok azzal, hogy idővel teljesen tönkre fog vágni nem csak engem, de a kapcsolataimat is, amibe minden bizonnyal bele is döglenék. De mit van mit tenni, jelen állás szerint ez – is – tart engem egyben mind ezt úgy, hogy a mumusom is lett. Aztán majd megunom a dolgot és elegem lesz abból, hogy kétheti egy alkalommal egészen biztos, hogy itt térek magamhoz. Az ő otthonában. Azt pedig nem szeretném, ha a házassága részben miattam menne teljesen tönkre. Mert nem hiszem el, hogy ez nem zavarja Juliet.
- Nem szeretem azt a lakást. Csendes. Sötét… túl… semmi otthonos nincs benne. Magányos vagyok ott – persze azokra az esetekre tökéletes, mikor hullafáradtan bebumlizok a hálóba, és szanaszét szórva a ruháimat egy szál gatyában elterülök a fényes, selymes anyagú paplan tetején. Mert nem ám alatta, nem. De ettől függetlenül igen. Nem az álmaim otthona mindattól függetlenül, hogy miféle luxusba tettem be a hátsómat, mikor ideérkeztem. Nem kellett lemondani az otthoni eleganciáról.  De ez mégis más. Üres, hideg és zord.
- Mi az, hogy mi az hogy….? Hát ezt nézzed meg! – dugom az orra alá az undorító kis csomócskát, amit akár egy macska is köpködhetett volna itt éjnek évadján. Ezzel csak két probléma van… macska nincs, ráadásul túlságosan emberi testborító szőrzetnek, annál is inkább hajnak tűnik. Pont olyan, mint amikor annak idején Lee Na kivette a mosást, és a kihullott kis hajszálaink összecsomósodtak az anyagon. Mennyire hiányzik ez nekem.
- Iiigenigen rend és tisztaság, meg én. Igaz? – vigyorgok nagy elánnal, fejemet ide-oda rázva érve el, hogy az átnedvesedett kis hajtincseim eltűnjenek a szememből.
És végre valahára megszabadít attól a szörnyetegtől, amivel ádáz csatámat vívom ki tudja már, hogy hány ezer éve. Hihetetlen belegondolni, hogy ilyen kiszolgáltatott állapotban még egy takaró is képes lenne kinyírni. Életképtelen vagyok, azt hiszem.
- Igen, légy olyan kedves! Te nagy melák hát gondolj már bele, hogy én miféle vagyok melletted… - mintha legalábbis egy törékeny kis virágszál lennék. Lehet, hogy nem vagyok magas és nem gyúrtam ki magam annyira, mint azt ő tette vagy amit éppenséggel az alkata enged neki. De ettől függetlenül határozottan stramm kis buldózer vagyok, akit nem olyan könnyű ripityára törni. Az már más kérdés, hogy emellett rohadt hisztis vagyok főleg ha a világomról se kifejezetten tudok nyilatkozni.
Hátamra fordulva csillogó szemekkel pillogok fel rá, lebiggyesztett ajkakkal mutogatva „elhalt” karomat.
- Kérlek szépen! – az kéne még. De ettől függetlenül rendíthetetlenül lebegtetem szerencsétlent, hátha idejében elér még az ujjaim végébe is az a kis vérmennyiség, amire szüksége van ahhoz, hogy életre tudjam őt hívni. Épp, hogy egy kicsit megtudok emelkedni a földről így megmatatva az arcának férfiállatszerű szőrzetét, már taszít is oda vissza, jókorát koppanva a talajon. Pár pillanatba beletelik, míg sűrű pislogással visszatérek a jelenbe.
- Sokáig lökdösöl, talán téged foglak lehányni – fordulok át az oldalamra, úgy tornázva fel magam annyira, hogy ráfogható legyen, most már tényleg ülök. Ez persze még nem jelenti azt, hogy a továbbiakban könnyű dolgunk lesz, de legalább rá tudok támaszkodni a combomra, így tartva meg a mázsás súlyúnak ható fejemet.
- Most képzeld el, hogy hogy néznék ki ilyen fejjel… mint egy rossz nőverő, mexikói kartelltag – söpröm is a fülem mögé hosszúra nőtt hajamat, ezzel jelezve, nem olyan egyszerű ám emberi külsőt varázsolni magamra főleg nem akkor, ha nem tökéletesen „sima” a fejszerkezetem.
A víz továbbra is úgy szakad rólam, mintha kötelező lenne és az egyre erősödő füst valamint alkohol szagát már én is képtelen vagyok elviselni.
- Ugye nem lenne ellenedre, ha beállnék a zuhany alá? – és ezzel már nyújtom is neki a kezemet, hogy feltudjon innen cibálni, ha már volt korábban annyi lélekjelenlétem, hogy egyedül - !!! - fel tudjak ülni.

☾

Tae Hwan & Dae Won

best friends are the siblings God forgot to give us

Esélyem se nyílik arra, hogy elsőként reagáljam le a kutyát ért sérelmet, mint védelmére siető, felelős gazdája. Kellő lélekjelenléte van annak a „ráncosnak”, hogy megneszelje, róla van szó, így abbahagyja, amin éppen ütyködik –a küszöböt próbálja éppenséggel felrángatni annak tökéletesen stabilizált helyről, „mert miért ne?” alapon-, és halk puffanással teszi le a seggét, hogy nyüszítő-morranó hanggal fordítsa felénk nyúzott pofáját.
- Ne szidjad! Ilyen lett, és kész! –ha embergyerekek közt van ilyen, azt hiszem a kutyáknál is létezik az „apuci pici fia” kategória. Meglehet, hogy nem a vadorzó neveltetést kapta, de… nos, ellenben tökéletesen alkalmatlan, lényegében bármire. – Különben is, mi az, hogy idegen? Amennyit itt lebzselsz nálunk lassan többet lát téged, mint engem, aztán csoda, ha meg van illetődve, hogy kit kell ugatni, és kit nem? –az ő esete leginkább azt foglalja össze, hogy „kit nem”. Talán egy kezem elég lenne ahhoz, hogy megszámoljam, drága Winstont hányszor hallottam az évek alatt ugatni. Viszont, ha már más miatt ért panasz minket –folytonos kiabálás, csörömpölés, hangos zene, részeg ember esdekléséből fakadó dörömbölés- legalább annak kapcsán nem lehet senkinek egy szava, hogy még a kutya is ugatna. Mert nem. A kutya túlzottan elvan a maga világában ahhoz, hogy ügyet vessen a mi emberi baromságainkra.
- Ez az, hogy a szokásos –morranok kelletlenül, hangszínemben adva jelét annak, hogy ne vagyok kibékülve a helyzetével. Mintha bármi haszna is lenne annak, hogy én most kismonológot fogalmazzak neki az életmódváltás kapcsán. Az agya jelenleg alkoholban úszkál, nem vitatom, hogy valószínűleg az ereiben is tömény whisky folyik… bár, ha jobban belegondolok, józan pillanataiban se befogadóbb az ügy kapcsán, mint részegen. Abszolút hajthatatlan, és a mája meg az egészsége mellett én iszom meg a hóbortjának a levét.
- Hogy belőled? –fitymálóan zendül a hangom, felvont szemöldökkel, grimaszba torkolló arcmimikákkal tekintek végig rajta. – Nem –adom meg az egyszerű, tömör és mindenekelőtt lényegre törően őszinte választ. Persze, láttam már, hogy bizonyos mennyiségű alkohollal a szervezetében miféle higanymozgásra képes, gond nélkül csúszik ki még az ember karjai közül is, de, hogy Rambo, vagy ninja… azt hiszem az evolúciós ranglétrán nem érte még el azt a szintet, hogy ezt nyak, esetleg csigolyatörés nélkül abszolválni tudja.
- Abba fogod hagyni, mi? Addig álljak én fél lábon, amíg te ráveszed magadat, hogy befejezd ezt az életvitelt… Így a sikeres eredmény elérkezéséig sajnálom, de maradni fog az „utálat” és a „lenéző tekintet” –ujjaimmal rajzolt macskakaparással illetem az adott szavakat, hogy érzékeltessem vele is, jómagam nem gondolom komolyan, épp csak az ő szavaival ékeskedek. Sajnos az én béketűrésemnek is van határa, ami egy-két hónappal ez előtt érkezett el. Nem tudom, hogy hogy számíthatnék így rá. Nem csak munkaügyben, de emberileg se… árnyéka a régi önmagának, hiába látom benne a barátot, aki születésünk óta ott lakik benne, már rég nem az, aki anno volt. Nem hánytorgathatom fel ezt neki, hiszen a gyászoló ember számára a két év egy szemhunyás… ezek szerint meg kéne várnom, amíg magától eszmél rá? De ha nincs vége a leejtőnek?...
- Tegyél róla, hogy szeresd –osztom meg vele a napi bölcseletemet. – Ha te nem teszel azért, hogy otthonos legyen, akkor ki fog? A svédek olyan készségesen állnak a rendelkezésedre, a színpaletta összes árnyalatában árulnak szolid, rikító, mit tudom én, milyen kiegészítőket. Épp csak arra kéne venned a fáradtságot, hogy elvonszold oda a ninja seggedet, és már nem a fekete lyuk materializált változata szippantana magába, amikor kinyitod a bejárati ajtót –nem tudok vele vitatkozni. Az a hely egy sötét katakomba, modern, semleges színek dominálnak szerte a lakásban. Legkevésbé se bizalomgerjesztő. – A magányosságra is van orvosság… vegyél egy macskát. Vagy kutyát. De neked szerintem még a hal is megtenné –legyintek megadóan. Az ő gondoskodását ismerve szerintem egy nyamvadt guppi is két napon belül meghalna mellette, nem, hogy egy emlős állat, aki odafigyelést, törődést igényel. Mondjuk legalább megtanulná azt, hogy nem ő az egyetlen ezen a földkerekségen.
- Dobd már el! –förmedek rá, mint egy földet, sarat túró gyerekre, akinek épp a keze ügyébe került egy közönséges földi giliszta. Kitépve a kezéből az összecsomózódott hajkupacot hajolok el előtte, hogy a kanapé végében ágaskodó szemetesbe hajítsam azt. A szagélmény tekintetében jó az, hogy hajnaltól egészen idáig nem távozott belőle semmi… más szemszögből viszont szerencsésebb lett volna, végtére is megkönnyebbülne a gyomra, és talán a távozó méreganyagok okán értelmesebben is tudna gondolkozni.
- Meg ne sajnáljalak te kis harmatos virágszál! Nem tudtam, hogy téged még a széltől is óvni kell –cukkolom ördögi vigyorral. Való igaz, hogy sokszor nem vagyok tisztában az erőmmel, de nem tekinthetünk el amellett, hogy ő meg szánt szándékkal képes magát szenvedő félnek titulálni. Kiváltképp, hogyha a józanságnak szemernyi szikráját se lehet benne felfedezni.
- Hagyj már!... barom… -szúrom oda a végére mintegy mellékesen a nem kifejezetten szép, ellenben roppant mód találó jelzőt, újfent száműzve a helyre, ahonnan körülményes bajlódásokkal egy lépéssel feljebb tudtuk őt küzdeni. A hanyatló testet elnézve mondjuk bizton állíthatom, hogy még így is roppantul megérte.
- Akkor páros lábbal foglak kitessékelni a házból –rászegezve mutatóujjamat adok nyomatékot szavaimnak. Ezt annyiszor mondtam már neki… de annyiszor… És még egyszer se vett rá a lélek, hogy beteljesítsem az ígéretemet. Túlzottan emlékeztet egy búbánatos, kivert kutyára ahhoz, hogy ilyen elbánásban részesítsem.
- Mondani is akartam, hogy levághatnád azt a dzsumbujt a fejedről… hát hogy nézel ki? –felé legyintve a karomat hívom fel a figyelmét a szélrózsa minden irányába ágaskodó hajára. Pláne így, hogy az izzadtság összetapaszt bizonyos tincseket, a többit pedig szorosan a fejére lapítja… Most őszintén, hogy vegyem így komolyan, mint ügyvédet?!
- Kérni is akartalak –egyezek bele, felém nyújtott kezét egyik tenyeremmel alátámasztva, másikkal a kézfejére markolva rángatva fel őt a mélyből, ügyelve arra, hogy mindezt ne túlontúl gyors mozdulatokkal sikerüljön kivitelezni. – Menj, keress a szekrényben valami ruhát, amit magadra tudsz aggatni. Törülköző a fürdőben lesz a mosdókagyló alatt –fejemmel bökök a hálószoba irányába, majd elfordulva tőle, noha vállam fölött hátrapillantva győződve meg a stabilitásáról, de elindulok a konyha felé. – Addig csinálok valami kaját –már ha van olyan kaja, ami egy félig részeg-félig másnapos emberben megmarad.

DaeWon&Hwan

- Kicsit csúnya, kicsit büdös, neveletlen és semmire nem jó, de a tiéd, igaz? Pont, mint én? – mert nem így van? Rasnyán rám van olvadva a ruha, a hajam ezer irányba áll, de főként kényelmetlenül tapad a nyakamhoz hátirányból… semmirekellő, haszontalan szerencsétlen vagyok, de mindezek ellenére az övé. A létezésem az ő keresztje.
- Tuuudom én is szeretem ezt a bűzbogarat, hát gyere ide – gagyogok szerencsétlennek mint valami félnótás, értelmi fogyatékos a kölykének.  A kis röfi viszont ért a szóból, s egész testét csóválva – ha már farokból csak egy parányi kis centiméter jutott neki nem több – lapítva, már-már kúszva és mászva, hangos röfögéssel, pöfögéssel küzdi el magát hozzám.
- Ne vedd magadra az előbbit, csak kicsit… hát tudod olyan értelmi fogyatékos vagyok, mint a múltkor. De ne félj ám, szeretlek én téged. Legalább hagyod, hogy ölelgesselek ellenben drága jó gazduraddal. Csodálom, hogy téged még nem vágott ki innen a rossz magaviseleted miatt – kapaszkodok bele szerencsétlennek a ráncos pofájába, jó alaposan megcibálva azt. Úgy, ahogy a nagyanyám tette gyerekkoromban velem és Dae Wonnal is, minek után felzabáltatta velünk a fél konyha tartalmát – nagyon kis helyes pofád van. Mintha fogytál volna, Winnie! – kerek szemekkel lesek hátra Dae Wonra – te éhezteted!!! Értem én, hogy szar neked, itt a vérszomjas feleséged meg itt vagyok én is, de szegénynek ennie kell, hát láttad! Előbb is a küszöböt rágta! Milyen ember vagy te milyen? Megátalkodott! Hát hova lett a dundus kis krinolin teste? – paskolom meg az amúgy még mindig hájas kis valagát, amit mintha csak játékként értelmezne, szórakozott, jókedvű vakkantgatással, seggét a levegőbe tolva kezd el incselkedni velem. Na igen, azt hiszem tipikusan az a személy vagyok aki nem csak, hogy hülyeségre tanítja de még el is vadítja a kutyát, játék címszóval. És akkor ne gondoljunk bele, hogy mi lesz akkor ha ennek a jómadárnak egyszer gyerekei lesznek. A vérmes nagybácsi sátáni vigyorral és kacajjal mászik elő minden egyes nap, hogy olyan dolgokra tanítsa szegény, szerencsétlen gyerekeket, amivel majd az őrületbe fogják kergetni anyát és apát. Csak éljem meg azt az időt.
Kijelentését hallva komoly, részben talán sértett pillantással figyelem őt.
- Te ma a szokottnál is jobban utálsz engem – állapítom meg, mintha legalábbis egész életem alatt az utálatot és az elutasítást kaptam volna tőle. De hát részeg félnótással ne kezdjen senki főleg ne akkor, ha az képes az élő fába is belekötni, de legalábbis elhinni azt, ami meg se történt és meg se fog történni – nem embert öltem, csak részeg vagyok. Ami magunk között tudom felér azzal, hogy embert öltem, de mindegy is – ennyit a komolyságról és a sértettségről mely amilyen gyorsan jött, most olyan gyorsan illan el. Helyét ugyan az a jó kedélyű vigyor veszi át, mint amikor a kutyát nyúztam a nyúlós kis redőinél fogva.
- Abba hát! Azt nem mondtam, hogy mikor. Talán most azonnal de az is lehet, hogy egy, kettő vagy tíz év múlva. Na de várj, nem. Jelen helyzet azt mutatja, hogy ilyen életvitel mellett nincs nekem tíz évem. Deszar! Akkor legyen…. hmmm… fél év! Fél év. Mit szólsz? Fogadjunk egy üveg whiskyben, hogy fél év múlva ennél tisztább leszek. Azt nem mondom ám, hogy teljesen leteszem, mert nem. Azt se tudom, hogy miről beszélek. De az a fasz ott fent a tanúm arra, hogy mostantól kezdve visszaveszek az iszogatásból – éppen, hogy csak nem állok neki kurjongatni és nagy lelkesedésemben valamiféle törzsi táncot járni, mely pont annyira kecses és kulturált is lenne, mint amilyennek tűnök.
- Megígérem neked, Dae Won. Épp eleget csalódtál már bennem – szegem le egy pillanatra a fejem, mintha legalábbis visszatért volna az eszem. Hanghordozásom komollyá és őszintévé válik mely csak és kizárólag addig tart, míg meg nem hallom a skandináv istenek legjobb találmányait.
- Ó, jó! – csillan a tekintetem, hangom gyerekekére emlékeztető lelkesedéséről már nem is beszélve – majd eljössz velem szépen és bevásárolunk! Kellene szennyes tartó, egy-két világosabb szőnyeg, valami díszítőelem, amitől nem lesz olyan rohadt unalmas az a sok fekete polc. Talán képeket is rakhatnék a falra – hogy én majd fogom magam és elmegyek vásárolni? Ilyen dolgokat? Na nem! Mindig is utáltam vásárolni és ha már egy óránál többet kellett eltöltenem egy ruházatiban vagy ténylegesen lakberendezési cikkekkel teletömött épületben, az őrület határán sínylődve ment egyre feljebb és feljebb a vérnyomásom, míg Lee Na nagy mosolyogva, őszinte lelkesedéssel válogatott és mutogatta nekem a szebbnél szebb, viszont annál drágább holmikat. Na nem, mintha komoly fejfájást okozott volna a pénz valaha is, de…
- Macskát?! Kutyát? Minek nekem bármelyik is, mikor itt vagy nekem te? Meg teeee – húzom vissza magamhoz a kis vakarcsot – hú, az anyja mivel eteted? – kapom a kézfejemet az orrom elé, és azzal a lendülettel ahogy magamhoz cibáltam őt, már hessegetem is el. Fingadozzon másnak, de ne nekem.
- Jól van, jól van! – esélyem viszont nincs eldobni, már-már megszeppenve, megrettenve az érkező alakjától hagyom, hogy kitépje a kezemből és ő maga tegyen azért, hogy a kukába kerüljön az undorító kis hajcsomó. Még mindig lapítva várom meg, hogy csillapodjon a korábbi haragja, hogy aztán mosolyogva bólogassak nagyokat a megállapítására.
- Az vagyok, az vagyok! El se tudnád képzelni mennyire – teszem hozzá halkan. Aztán egyre csak szaporodnak a kelletlen, rám tett megjegyzései, amiket állapotomnál és lelki problémáimnál fogva egyre inkább kezdek magamra venni. Nem véletlen, hogy nem is reagálom le őket, helyette egyszerűen csak az oldalamra fordulok, hogy feltudjam tolni magam. Elég unalmas alulnézetből szemlélni a világot.
- Jó az a dzsumbuj – csupán ennyit fűzök hozzá meggyötörten, végezetül felé nyújtva a kezem, hogy ha már mást nem is, legalább ennyit tegyen és rángasson fel a földről, mert egyedül nem fog menni.
- Múltkor itt hagytam egy tréningemet, az jó lesz - már akkor frissen volt mosva és betette a saját szekrényének aljába egyfajta „jó lesz ez még vészhelyzet esetére” felkiáltással. És lám, csak hamar eljött a vészhelyzet.
Szédelegve, küzdve a hányingerrel és az egyre tompább de annál inkább erősödő fejfájással célzom meg a szobát, hogy kivadászhassam a szekrényből a kérdéses ruhadarabokat. Nem mondom, szükségem van néhány percre, hogy guggolásból ismét álló pozíciót tudjak felvenni, de innentől már nyert ügyem van. Lendületből robbanok be a fürdőszobába és ölelem magamhoz a wc-nek nevezett porcelánt, végre valahára kiadva magamból azt, aminek nem lenne szabad bent lennie...

☾

Tae Hwan & Dae Won

best friends are the siblings God forgot to give us

- Már ne is haragudj… ő csak kicsit csúnya és kicsit büdös –mutatok a még mindig lapító, értelmetlenül a levegőt szaglászó, bár annál is inkább disznómód röfögő jószágra. – Te nem –ezzel pedig felé irányítom a kezemet. Jobb napjain persze egészen jól fésült, és a parfümje is kellemes bukét ad neki, de most… na most egy büdös borz is megirigyelné azt a szagot, ami belőle árad. Mi több! Elkérné a receptet!
- Miért, tán ölelgetni akarsz? –tűzöm bele a Winnie-nek szánt szerelmi vallomásába a kérdésemet, ugyanakkor csípőre vágott kézzel, lehetetlen arckifejezéssel hallgatom végig mindazt, amit a kutya lihegő képébe magyaráz. Nem tudom, melyiket sajnálom jobban a másik szájszagától, de egy biztos: olyan tanácstalanul állok felettük, mint a folyton vívódó, ám életükben először egymás felé szeretetet tanúsító testvérpár fölött a hüledező apjuk. – Szögezzük le… -hüvelyk és mutatóujjamat összeérintve gesztikulálok. – hogy a feleségem nem vérszomjas, csak hát manapság indulatosabb, mint amihez szokva vagyok –kelek rögtön Julie védelmére. Mondjuk, szó se róla, magam se tudom kellő határozottsággal formálni a szavakat, mert ha csak a stratégiát veszem alapul, és latba vetem a veszekedéseket kirobbantó felek arányát, értelemszerűen nem én kerülök ki győztesként, na meg a vendégszoba is egyre többször lát, mint a háló… de attól még szót ejtek mellette, mert a -szüntelenül korholt- férje vagyok, akinek ez a kötelessége.
-  Nézd már meg jobban, ugyanolyan dundus krinolintestű, mint volt! Konkrétan többet eszik, mint én –a múltkori, tökéletesen sütött, ínycsiklandó lazacomat is ő ette meg, miután a veszekedésünk eredményeképp le kellett mondanom a vacsorával keresztezett ebédemről. Veszni azonban mégse hagyhattam, Winnie pedig épp, hogy nem csókolt kezet nekem, amiért megkaphatta a zamatos falatot a kutyatáp helyett.
- Nem. Én nem utállak a szokottnál is jobban. Pontosan annyira utállak, mint amennyire utálni szoktalak, amikor csatak részegen betoppansz, én pedig ahelyett, hogy a dolgomat végezném, téged kell, hogy gondozzalak, mert máskülönben nem lenne nyugodt a lelkiismeretem –a másik pedig, hogy nem merném magára hagyni a házban ilyen állapotában. Túl sok itt az érték ahhoz, hogy egy randalírozó részeg ember egymagában bitorolja a lakást. Különben is, nem tettük se gyerek, se részeg-biztossá az asztalsarkokat, nem tettük fel legmagasabb polcra azokat a tárgyakat, amik kárt okozhatnak… mondjuk amilyen gyakorisággal köt ki itt, szerintem ezen lassan el kéne gondolkoznunk.
- És az előrevetített józanságodat egy üveg whiskyvel akarod megünnepelni? –szemöldökömet magasba emelve tekintek le rá. – Tudod… van olyan pillanat, amikor a legjobb barátodat nézve elgondolkodsz azon, hogy hogy lehet valaki egyszerre baromi okos, és mérhetetlenül hülye –márpedig benne valahogy mindig felütötte a fejét ez a kettősség, ami még nagyobb hangsúlyt kap, amikor az agya az átmúlatott éjszaka okán borgőzőssé válik. Mégse tudom nem tisztelni azt az énjét, ami a bíróságon mutatkozik meg… tiszteletet parancsoló, karakán, karizmatikus és ambiciózus. Most meg úgy terpeszkedik itt a földön, mint egy nagy, nedves nudli.
- Akkor most tartsd is be az ígéreted! –rivallok rá, noha a hangszínem a mondat végére egészen ellágyul. Tudom, hogy miért ilyen, és éppen ezen információ birtokában nem tudok rá annyira haragudni, mint amennyire szeretnék. Pedig isten a tanúm, szeretném néha pofon húzni, hogy észhez térjen, hogy egy kicsit helyrerázódjanak a fejében a dolgok. Mégis, olyan, mintha versenyt futnánk az idővel, ő pedig félúton mindig megbotlik. Nehéz úgy küzdeni érte, hogyha ő nem akarja…
- Még mit nem! Az hiányzik még nekünk, hogy az ikeában lődörögjünk, és kedves meleg pár képét nyújtva vitassuk meg, hogy melyik színárnyalatok lennének tökéletesek a falhoz és a bútorokhoz… Neeem! Majd szépen elintézed magadban! –egyértelművé téve a véleményemet bökök mutatóujjammal a földre, ezzel érzékeltetve, hogy „ez olyan biztos, mint hogy én most itt állok”. Persze, vannak bizonyos kiskapuk… mindig vannak, nem csak a törvényekben, de egy átlag baráti kapcsolatban is. Ő pedig mestere annak, hogy hogy beszéljen rá mindenre, amihez pont semmi affinitásom nincsen, de idővel azon kapom magam, hogy mégis beadtam a derekamat, csak azért, mert ő „nem akar egyedül lenni”. Ahogy a mellékelt ábra mutatja, nem is feltétlen kéne hagynom, hogy bármikor is egyedül legyen…
- Mert se ő, se én nem vagyunk ott a lakásodban, azért –jegyzem meg, mintegy mellékesen, lábamat nyújtva a kutya felé bökve seggbe, hogy felhívjam magamra a figyelmét, így kitartott kezem útját végigkövetve indul meg az ellenkező irányba. – Ő ilyen… -rántom meg a vállamat. Már egészen beletörődtem abba, hogy annak idején egy négy lábon járó vegyi fegyvert vettem, aki nem, hogy elszégyellné magát, amikor lebombázza az embert, nem! Még büszkén csahol is hozzá, és várja a buksisimit, amiért megszabadította magát a mérgező, hasát gyötrő gázoktól.
- Jó? Mégis mire? –kérdezek vissza, de sokkal inkább költői a kérdés, mint amennyire megválaszolást vár. Mindig azt mondták nekem, hogy az ízlésen felesleges vitatkozni… épp annyira nem tetszik neki a pofámra nőtt szőr, mint nekem a hosszabbra hagyott haja. De fenntartom a jogot arra, hogy mindketten, harmincon túli, érett felnőttekként el tudjuk dönteni, milyen kinézettel kívánjuk magunkat a külvilág szeme elé tárni.
- Na, akkor irány! –adom ki az utasítást, mintha a tulajdon gyerekemet kívánnám tusolásra bírni. Ha engem kérdeznek, a helyzet nem lenne másképp akkor se, hogyha a szavaim ténylegesen egy hét-nyolc éves forma kölyökhöz szólnának.
A hűtő mélyéről előkerül a tojástartó, beletörve vagy nyolc darabot egy tányérba verem fel azokat, csipetnyi sót szórva bele, mígnem a tökéletesen összeáll a rántotta alapjához. A szekrényhez lépve tárom azt fel, ujjaimmal lökdösve az edényeket, serényen kutatva a serpenyő után, mikor is nem várt, ellenben fintorra késztető hang kúszik a csörgő-zörgő szimfóniába. Megtámaszkodva a konyhapulton fordítom fejemet a hálószoba irányába.
- Remélem a wc-t legalább elérted! –kiáltom el magamat, majd feltekintve a polcra, elsőként pillantom meg a serpenyőt, amit azon nyomban el is tulajdonítok, mielőtt eltűnne a szemem elől. – Menjek fogni a „jó az” hosszúságú hajadat? –pimaszkodok meggyújtva a hozzám legközelebbi gázrózsát, majd rögtön a csekély mennyiségű olaj után küldöm a tojást, fél füllel még mindig azt hallgatva, a jómadár mit alkot a lakás túlvégén.

DaeWon&Hwan

- Csak egy kicsit… éppen csak egy kicsit. De elég is – vigyorgok bele a kis jószág képébe, végezetül pedig döglött macska reflexekkel kényszerülők hátrahúzódni tőle, mielőtt még ismételten jókora pofán nyalást kapnék tőle azt követően, hogy fél órával ez előtt talán a saját seggét nyalta tisztára, vagy éppen a… egy pillanatra még az öklendezés is újult formát ölt, ahogy ez végigfut az erősen nulla közeli értékeknél stagnáló agyamon.
- Néha jól esne – részegség őszinteség, szokták mondani. Mondjuk ez függ attól is, hogy milyen is az a bizonyos részeg személy. Én a magam részéről – ilyen állapotomban, természetesen – kijelenthetem, hogy olykor szükségem lenne arra, hogy valakit magamhoz ölelhessek. Hallottam már nem egyszer, és olvastam is, na meg az egyik kedves, amúgy pszichológus ügyfelem is közölte, hogy az ölelés sokat segít a léleknek. Megnyugtatja, új reményekkel ruházza fel és ismét érezheti, hogy tartozik valahová. Hogy számít valakinek. Na most, hogy engem mikor öleltek meg utoljára? Hogy mihez kapcsolom ezt? A temetéshez… mikor egyesével paskolgatták meg a vállamat és hátamat, vagy éppen öleltek magukhoz a fülembe suttogva részvétüket. Volt, aki komolyan gondolta, de olyan is akadt, aki puszta illemből tette, de semmi nem volt a szavai vagy a tettei mögött. Emiatt nem is jelentett számomra semmit. Talán férfiemberként nevetséges, ha egy ölelésre vágyok. Én világéletemben bújós nyomorult voltam, ezért is érezném minden bizonnyal jobban magam, ha ugyan ezt megtehetném Dae Wonnal is. Mégse teszem... legalábbis úgy nem, hogy az ne ökörködésként jöjjön le. Hogy miért? Mert fogalmam sincs, hogy miként reagálna rá… ellökne, vagy csak megpaskolná a hátamat mondván, legyen már végre vége? Manapság abban se vagyok biztos, hogy én mit csinálok és akarok, hogy mi történik körülötte...
- Kérlek, mesélj még – sandítok fel rá gyanús szavakat sejtő tekintettel, amolyan „átlátok én rajtad” grimasszal – tudod, néha úgy érzem, hogy te meg én tökéletes páros lennénk, hallod...?! – mutatok először rá, aztán magamra, torkomból feltörő, egészen szórakozottnak nevezhető nevetéssel – de most tényleg, kínlódsz itt egy olyan nő mellett, aki még az ágyadban se tűr meg és látom ám rajtad, hogy egyre inkább kínlódsz mellette. Nem vagyok válóperes ügyvéd, de ismerem a menetét és a jogokat, az eljárást ezt illetően is. Beszélgessünk, ha végre a végére szeretnél érni. Ha pedig nem, akkor verd ki azt a franciát a fejedből, növeszd vissza a tökeidet és szedd össze magad! – nem mondom, hogy kifejezetten preferálom azt, hogy Julie mellett maradjon, hiszen látom rajta a kínlódást és azt, hogy fogalma sincs, hogy mit kellene tennie. És hihetetlen vagy sem, de ezen a ponton őszintén érzem a súlyát annak, hogy mennyire nem állok mellette, mint barát. Azt, hogy mi mindent kellene tennem annak érdekében, hogy amennyire ő a gondomat viseli az élet minden területén azóta, hogy Lee Na-t elveszítettem, nekem is pont ezt lenne a feladatom őt illetőn. Mégis mit csinálok? Csukladozok a bevitt piamennyiség miatt, véletlenül se foglalkozva azzal, hogy egy kicsit tapintatosabb legyek vele. Tudom, hogy nehéz és fájó téma ez a számára. De mit van mit tenni, részeg vagyok még most is… gátlások pedig mint olyanok, most nem léteznek.
Mikor ismét szóba kerül a kutya, csak egy pillantással nyugtázom és tudomásul veszem a hallottakat, a továbbiakban viszont nem vagyok hajlandó vele foglalkozni. Már épp elég figyelmet kapott ahhoz, hogy túl haladjunk rajta, és a magunk problémáit fejtegessük így, vagy úgy.
- Talán ha egyszer nem kaparnál össze, ha nem engednél be mikor ilyen vagyok, csak rám basznád az ajtót, akkor nem lenne több alkalom, hogy ide egyen a fene. Tudod, hogy milyen kellemetlen ez nekem is? De ezek ellenére mégis mindig ide jövök, mert te vagy már csak nekem, szóval… légy keményebb velem, Dae Won! Állj már a sarkadra végre és dobj ki innen - mert való igaz, miért ide jövök? Mert kölyök korom óta ő az egyetlen igaz barátom és a nem vér szerinti testvérem. Ragaszkodok és kötődök hozzá. És félek, csak úgy fogok tudni magamhoz térni, úgy fogom tudni összeszedni magam, ha némi sokkterápiára kényszerít. Ha szorulna a nyakam körül a hurok, egészen biztos vagyok abban, hogy átértékelném az életemet.
- Jól van – rezzenek össze hangerejének és szigorának hallatán, egészen apróra húzva össze magam. Szemeimet úgy sütöm le ez idő alatt, mint egy megdorgált, rosszat tett kisgyerek.
- Látom nem teljesen tiszta… ez most szarkazmus volt. Tudod, hogy utálok vásárolni – inkább hívok lakberendezőt, mint, hogy azzal vesződjek, hogy a legtökéletesebb bútorokat és egyéb kiegészítőket, berendezési tárgyakat válogassam össze a lakásom otthonosságának elérése érdekében. Se ízlésem nincs hozzá, se kedvem. A szabadidőről pedig ne is beszéljünk.
- Tudom – zárom rövidre a hiányukat illető témát.
Ezután gyorsulnak fel a dolgok igazán, többek között én magam, és adok hálát a fürge kis lábacskáimnak, hogy a nagy szlalomozgatások ellenére még idejében sikerül a wc fölé hajolnom, megáldva őt az éjjel bevitt alkoholok egyvelegével. A kintről beszűrődő kérdéseit válaszra se méltatom, helyette kínok kínjával küzdök meg azzal, hogy legalább most eltaláljam a wc keretének közepét ahelyett, hogy a folyamatos szédelgésnek köszönhetően esetlegesen mellé hányjak. Utálom. Ezt utálom az egészben a legjobban és ha valaki azt mondaná, ha felvilágosítana, hogy mind ez megszűnne azzal, ha felhagynék az ivászattal, hát boldogan mondanám, hogy jól van! Akkor erről ennyit.
Fogalmam sincs arról, hogy mennyi idő telik el úgy, hogy erős érzelmekkel ragaszkodva a porcelánhoz, végre eltudok tőle szakadni, meg sem állva a zuhanyzófülkéig és a frissítő hideg vízig.
Bele is telik a saját becsléseim szerint bő húsz percbe, mire kikecmergek nem csak alóla, de úgy alapjában véve a fürdőszobából is, kezeimet jó mélyen rejtve el a szürke tréningnadrág zsebeiben.
Immáron víztől nedves tincseimet  kisebb-nagyobb fejrándításokkal űzöm el az arcomból, azon mérhetetlen mennyiségű szégyenérzettel. Így topogok közelebb Dae Wonhoz, immáron a józanodó emberek látványát nyújtva a számára. Mert a hideg víz csodákra képes, ugyebár…
- Figyelj...? A korábbiak miatt... bocsánatot kérek...nem akartam tapintatlan lenni...

☾

Tae Hwan & Dae Won

best friends are the siblings God forgot to give us

Szánt szándékkal nem tekintek rá, csupán lesütött szemeim sarkából kívánom felmérni az arcára kiülő érzelmeket, míg komoly választ az a komikus éllel feltett kérdésemre.  Legalábbis, hangszínét tekintve kellően fajsúlyosnak hatott, amit az eddig látott idült vigyorának teljes hiánya tesz még nyomatékosabbá. Tudom, hogy mindig ő volt az, aki túl sokat várt az emberi érintésektől. Aki minden további nélkül volt képes ölelésben kibontakozni, ha az illetőt valóban szerette. Így volt ez annak idején az arcunkat csipkedő nagymamájával, aki soha nem szalasztott el egy lehetőséget se, ha ölelésről volt szó. Ott volt Lee Na, aki egy az egyben megadta neki azt a fizikai értelemben vett szükségérzetet, amit megkívánt, legyen szó egy kósza simításról, a tarkóján meredező hajszálak felborzolásáról, egy kézfogásról, ölelésről… Ha csak rájuk néztem, mosolyogni támadt kedvem, hiszen két olyan embert láttam, akit egymásnak rendelt az ég. Természetesen, mint minden legjobb barát, én is kétkedve fogadtam Lee Na személyét, mindaddig, míg be nem bizonyította, hogy keresve se lehetne jobb partnert találni Hwannie mellé nála. De most, hogy ő nincs, nem tudom, mi tévő legyek… nem tudom megadni neki azt, ami nyolc éven keresztül az övé volt. Mégis hogyan tudnám? Szeretnék neki segíteni, de nem tudom, hogyan. Nem vagyok jó emberismerő. Nem tudok olvasni az emberekből, így, mint ahogy Julie-ból se, belőle se tudok infomációmorzsákat felcsipegetni, ha csak nem mondják ki egy az egyben, amit szeretnének. Most viszont kimondta… Az óvodát követően Lee Na halálának napjára, majd a temetésre tehető az a nap, amikor utoljára megöleltem, a tarkóját simogatva motyogva, miszerint: „minden rendben lesz!”. És lássunk csodát, nem lett. Mert ha minden rendben lenne, most nem ilyen körülmények közt folytatnánk felettébb emelkedett jellegű beszélgetést az élet nagy kérdéseiről, miszerint ki kihez is tartozik.
Súlyos szavait hallva hőkölök hátra, az arcomról eltűnni látszik minden addig fellelhető jókedv és derű. Állkapcsom megfeszülése késztet arra, hogy ne vágjak hozzá bármiféle csípős megjegyzést –ne adj isten egy díszpárnát-, helyette engedem, hogy végigmondja a monológját.
- Én erről most nem fogok beszélni veled –adom meg a rövid választ, olyan ellentmondást nem tűrő éllel a hangomban, amit talán még soha nem ütöttem meg vele szemben. Ha józanul képtelen bármiféle érdemleges segítséggel előállni, ha nem hajlamos arra, hogy egy kicsit odafigyeljen arra, amit mondok neki, amiből kihallhatná a támogatásért esedező fohászkodást, akkor nem gondolom, hogy pont a részeg énjétől szeretnék kapcsolati tanácsadást kérni. Ki tudja… talán igaza volt múltkor Julie-nak. Talán a sarkamra állva férfivá kéne válnom. Olyan férfivá, aki nem függ másoktól, csak a saját véleményétől. Mert bármilyen hihetetlen még számomra is, legkevésbé se a magam eszméi alapján cselekszem… megerősítést várok lépten-nyomon: az apámtól, Julie-tól, Tae Hwan-tól. Az, hogy számomra mi fontos, hogy én mit szeretnék tenni, vajmi keveset nyom a latban, amikor a józan eszemet is minden esetben más határozza meg.
A kelleténél hosszabbra sikeredett szünet utáni felszólalása nyomán rezzenek össze, kérdő tekintettel pillantok felé, hogy érdeklődve hallgassam végig okfejtését.
- Hogy várod el tőlem azt, hogy ne nyissam ki előtted az ajtómat minden egyes alkalommal, ha így látlak? –végigmutatva egész lényén vonom kérdőre. – Én nem foglak magadra hagyni, Hwan, se most, se máskor. Se józan állapotodban, se ilyenben, bárminek is nevezzem ezt. És tudod, hogy miért? Mert nem akarom, hogy bármi bajod essen, hogy csak azért, mert vagy akkora állat, hogy ne lásd be magadtól, hogy ez egy tarthatatlan állapot valami olyat tegyél, ami akár végzetes is lehet. Nem érdekel, hogy neked mi kellemetlen. Engem megnyugtat, ha tudom, hogy legalább itt biztonságban vagy addig, amíg összekaparod magad. És ha ez a biztonságérzet azt jelenti, hogy nem állok a sarkamra, hát komolyan mondom, megéri –idősebb vagyok, még ha csak négy hónappal is. Idősebb, ami azzal jár, hogy felelősséget érzek afelé, hogy támaszának kell lennem, amikor arra rászorul. Mert ő valahogy mindig ilyen kelekótya volt. Nem áll biztos lábakkal, és félek, ha én nem vagyok ott, hogy a karja alá nyúljak, amikor kifut alóla a talaj, akkor nem lesz elég erős ahhoz, hogy egyedül megtartsa magát. Ő mégis ezt várná el tőlem… ezek szerint rossz embertől, mert alkalmatlan vagyok arra, hogy bármikor is rávágjam az ajtót, értve ezt képletesen, vagy éppen konkrétan.
- Azt hiszem dolgoznod kell még azon, hogy hogy hangsúlyozz akkor, amikor be vagy állva –jegyzem meg félvállról.
Még elnézem pár pillanatig azt a veszettül kótyagos járását, majd hátat fordítva neki, fejemet egy épp, hogy felsejlő mosoly kíséretében ingatva vetem be magamat a konyhába, hogy valami értékelhető reggelit állítsak elő nem csak számára, de a magam részére is. Abban reménykedtem, hogy valamit Julie-nak is össze tudunk ütni, de ha nem, hát nem… Éppen ezért fogy kettővel kevesebb tojás, de az alaposan felkutyult nyolc darab már megközelíti azt az aranysárga állapotot, amit el szeretnék érni vele. A vaskos toast kenyerek közül kettőt-kettőt helyezek a pirító két elszeparált fülkéjébe, a hűtő egy rejtett zugából bacont halászva elő cserélem ki a tepsiben tökéletesre sült rántottát a nem csekély mennyiségű húsra, ami sisteregve eregeti magából a legjobb illatokat. Megjárva a nappalit nyalábolom fel a két bögrét, amiben érintetlenül lögybölődik a kávé, majd a mikróba hajítva őket melegítem fel kellően melegre, noha nem eltúlozva a hőfokot. Egy papírtörlővel kibélelt tányérra áthelyezve a szalonnákat sorakoztatom fel a tányérokat a konyhapulton. Gyorsan szórom ki az étkészleteket a bárpult két oldalára, mikor is az ajtó nyílásának majd csukódásának hangját az egyre erősödő lábdobogás váltja fel. Egy artikulálatlan „hm?”-t mormogok el az bajuszom alatt a megszólító kérdését hallva, noha nem emelem rá a szememet, annál is nagyobb gonddal viseltetek az aranybarnára pirult kenyerek irányt, amit szintúgy kistányérra helyezve csoportosítok a többi mellé.
Nem válaszolok rögtön. Hatásszünetet tartva vadászom ki a kávékat a mikróból, egyet felé nyújtva lépek a székem mellé, kényelmesen elhelyezkedve azon.
- Nincs baj –rántom meg érdektelenül a vállamat, nagyot kortyolva az erős feketéből. – Jobb lett? –váltok rögtön témát, célozva ezzel arra a csodálatos hanghatásra, amivel nem csak a lelkét, de a gyomortartalmát is kiadta megközelítőleg fél órával ez előtt.

DaeWon&Hwan

Egész életemben tagadhatatlanul, betegesen ragaszkodó ember voltam és ezt nem szégyellem.
Az a fajta félnótás bakfis vagyok, aki az első pillanattól kezdve kötődik mindenkihez, akit csak az utamba sodor az élet, hogy az első kontaktus, egy egyszerű összepillantás, egy semmit sem jelentő köszönés megörténik kettőnk között. Ilyen jelentőséggel bírnak számomra az egykoron meghatározó tanárok, iskolai barátok. Olyan rokonok és családi ismerősök, akikkel korábban nem találkoztam. Ügyfelek melyek napról napra váltották egymást, de még az esküdtszékben folyamatosan helyet cserélő, újonnan érkező személyek is ilyenekké váltak a szememben. Mindenkihez tudtam kötni valami eseményt már a kezdetek kezdetén, valami jelentőséget, valami fontosat.
Az arcok szinte beleégtek a tudatomba nevekkel és a beszélgetésekkel egyaránt és a mai napig képes lennék felidézni számtalan olyan arcot, akikkel egykoron találkoztam, mára viszont a kapcsolat megszakadt közöttünk, mert mindenkit a maga útjának irányába sodort az élet.
Ilyen volt Lee Na is. Azt nem mondom, hogy szerelem volt első látásra a miénk, mert valójában hazudnék – bár tagadhatatlan, hogy egészen a mai napig szeretném ezt hinni. Egyszerűen csak ragaszkodtam hozzá. Megértettük egymást, jól szót értettünk a másikkal, aminek hála remek kis beszélgetőpartnerek lettünk az egyetemen. Hasonló volt a gondolkozásmódunk, mindig ugyan arra az eredményre jutottunk, bármiről is volt szó magunk között. És ez szépen lassan alakult egyre mélyebb érzelemmé, majd szerelemmé. Talán már akkor ott az első hozzám intézett szavánál megmozdult bennem valami.
Viszont pont azért, mert olyan piszkosul kötődök fűhöz-fához, nem tudom teljességgel kijelenteni azt, hogy szerelmes voltam belé a kezdetektől fogva.
De azt az egyet tudom, hogy ez a szeretet megmásíthatatlan volt és végezetül őszinte. Olyan, amiből csak egyet tudok a magaménak azóta is, noha bőven másféle ez, de ugyan olyan igazi és régóta tartó. Talán még fontosabb is, és ha nem úgy alakul az életünk ahogy, ha nem ilyen véget írt volna Lee Na-nak a sors, még így is azt mondom, hogy egy esetleges balszerencse miatt... ha valamiért választás elé állított volna az élet, Dae Wont választottam volna Ő helyette. Talán beleőrültem volna, talán megfeneklettem volna létezni férfiként. De a közöttünk lévő kapocs mellett biztos vagyok benne, hogy annyi de annyi szerelem számít túlértékeltnek és közönségesnek. Azt persze nem tudom, hogy ő miként döntene. Nem tudom, hiszen nem lehetek eléggé tisztában mások érzéseivel és gondolataival. Nem vagyok biztos abban, hogy mi vagyok a számára, hogy miért vagyok és miért tűr meg még mindig maga mellett. Nem tudom, hogy pont ugyan azt a mély, erős testvéri szeretet érzi, mint én, noha tagadhatatlanul bízok ebben.
Egyszerűen csak szeretném azt hinni, hogy ugyan úgy lát, mint én őt. És ezt is hiszem, elvégre ahogy bánik velem, ahogy odafigyel rám, amennyit enged a maga életéből számomra, az sokat mondó. És csak bízni tudok abban, hogy ez nem a halott feleségem, a gyászom és a kiszolgáltatottságom miatt teszi. Remélem nem a szánalom az, ami miatt még mindig mellette lehetek.
Viszont a mai, ijesztően ingatag és hullámzó beszélgetésünk alapján kezdem azt hinni, hogy mégis ez az oka. A szánalom. Mert valljuk be, én magam nem teljesítek olyan jó baráti szolgálatot Lee Na hiánya óta, mint szeretném. Lecsúsztam. Ha alkoholista nem is lettem, de ettől függetlenül tényleg rengeteget iszok és bár tisztában vagyok azzal, hogy ő maga min megy keresztül, mégse hozom fel neki soha a témát. Részben azért, mert várom, hogy ő legyen a kezdeményező fél. Szeretném, ha eléggé megbízna bennem ahhoz, hogy ő jöjjön oda és magától, kérés nélkül nyilatkozzon a kínjairól. Nem akarom harapó fogóval kiszedni belőle, hiszen kényszerűen, akarattal soha nem úgy mondja el a problémáit az ember, ahogy azt valóban gondolja.
Másrészt viszont tény ami tény, félek… félek őt végighallgatni, mert nem én vagyok a megfelelő ember arra, hogy tanácsokat osztogassak. Bár felhőtlen és példaértékű kapcsolatban éltem éveken át Lee Naval, de elveszítettem őt. Ilyen módon pedig hogyan tudnék reálisan gondolkozni? Hogyan tudnám neki megmondani, hogy a magam véleménye szerint mit kellene tennie? Ha feleségről van szó, én foggal körömmel harcolnék a kapcsolatért, hiszen én elveszítettem a másik felemet… én ilyen értelemben tudat alatt talán Julie mellé köttetném őt. Azt mondanám, hogy mentse meg a kapcsolatukat, a házasságukat, ha már én nem tudtam…. DE! Ez csak a paraszti eszem. A sérült és a kétségbeesett oldalam, aki abban reménykedik, hogy az ő házasságának nem lesz csúfos a vége, még ha másféle is. Viszont másfelől a szívemre hallgatva, baráti és testvéri érzelemmel azt mondanám, hogy azt válassza akihez húz a szíve. Aki mellett szabad lehet, boldog és gondtalan. Azt a nőt kell megtartania, azt a nőt kell szeretnie, aki mellett önmaga lehet. Aki engedi, hogy önmaga legyen. Nem köti gúzsba, nem gátolja semmiben… azt a nőt válassza, aki tüzet csihol benne és képes évek múltával is izgalmak elé állítani.
- Köszönöm – csupán ennyire futja a hallottakat követően. Lesütött szemmel, összeszorított fogakkal engedem ki mellkasomból reszelős sóhajomat - … de nem akarom, hogy erődön felül teljesíts. Van elég bajod nélkülem is – utalok a házasságára, az unokaöccsére, hiszen tisztában vagyok azzal, hogy körülötte se kóser minden, sőt! Nagyobb szüksége van most Dae Wonra, mint valaha. Én pedig nem akarok a nevető harmadik lenni, aki élvezi a törődését, míg tönkremegy a házassága, vagy ne adj isten Tae Oh-t elviszi a betegsége.
A zuhanyzást és egyéb kellemetlen kis köztest letudva, szégyentől remegve, félve ballagok ki hozzá, őszintén kérve tőle bocsánatot a korábbiak miatt.
Nem reagál. A kellemetlen, hosszan elnyúló csend egyre rosszabb érzéseket kelt bennem, s kétségbeesésem szintjét szépen lassan az arckifejezésem is hűen tükrözi. Nagyot nyelve, így küzdve le a torkomban egyre csak növekvő gombócot hátrálok el tőle ahogy ténykedik a mikró és az asztal körül, mintha legalábbis attól tartanék, hogy bármelyik pillanatban felcsattanhatna, hogy alaposan megkapjam tőle a magamét. Amit amúgy meg is érdemelnék. Azt, hogy hűtlen és rossz barát vagyok. Semmirekellő és mihaszna.
- Tessék? Mármint… igen, jót tett a zuhany – bólintok bár tartok attól, hogy nem kifejezetten erre gondolt – köszönöm – egyre formálisabban, egyre idegenebbül beszélek hozzá, hiszen minden egyes másodpercben az próbál kibukni belőlem, amit korábban is elkezdtem neki magyarázni. Most viszont komolyan szeretnék vele erről beszélni, ha már van annyi lélekjelenlétem, hogy itt álljak, lassacskán tökéletesen tiszta, szimplán fáradt és kimerült elmével.
- Dae Won? - kezdek bele végül, ujjaimmal apró kis rojtokat birizgálva a nadrágom zsebében - tényleg szeretnék veled beszélni a korábbiakról.

☾

Tae Hwan & Dae Won

best friends are the siblings God forgot to give us

Felnőttünk. Mert, bárhonnan is szemléljem a helyzetünket, így van. Már nem vagyunk azok a hóbortos kölykök, akik régen voltunk, még annak ellenére se, hogy az előző fordulóban még ott kacsintgat ránk a régmúlt gyerekkor emléke, fehér zsebkendővel integetve utánunk. A kor velünk is pontosan olyan kegyetlenül bánik, mint bárki mással. Átlényegült, mondhatni teljesen kicserélődött, amit úgy nevezünk, fontossági sorrend. Töretlenül be kell látnunk azt, hogy amiért régen rossz szemmel tekintettünk a szüleinkre, a kimaradt éjszakai puszik, a kimaradt vacsorák, majd a kimaradt ebédek és reggelik, azok lassan nálunk is elkezdik kimutatni kártékony hatásukat. Szeretnénk mindenhol helytállni, de ez azzal jár, hogy végül sehol nem tudunk száz százalékot teljesíteni… magánélet, munka, párkapcsolat, szociális szükségletek, mind olyan hangzatosak, de én a magam részéről bizton állíthatom, hogy ennek egy kusza egyvelegét tulajdonítottam el, és nem tudok rendet tartani köztük. Nem tudom elkülöníteni őket, hogy különálló egészként szemlélhessem őket, annál inkább váltak egy használhatatlan masszává, ami egyértelműen a felszínes élet mintapéldája. Szeretnék mindenhol jelen lenni… szeretnék felelős szállodaigazgatóként bevonulni a köztudatba, hogy ne csak a pénzem, annál is inkább a szakzsargon is jó véleménnyel fogalmazzon rólam. Szeretném, hogyha egy lehetnék azok közül, akik a hatalmukat arra is tudják fordítani, hogy azt az emberiség mellett, ne az ellen tudják megmutatni, legyen szó pénztámogatásról, amelyre túlontúl sok falu, túlontúl sok gyerekotthon és árvaház van rászorulva, a környezetvédelemről, hogy ne adjunk alább a szükségleteinkből, hogy ne mérgezzük tovább a Földet, kipusztítva az állatvilágot, a természeti adottságainkat, majd legvégsőként az embert. Hiszen több cikk is lehozta manapság: ha nem eszközölünk drasztikus változtatásokat, a Föld 2050-re lakatlanná válik.
Szeretnék nem csak támogató tagja lenni a családomnak, de odaadó férjként is kötelességem volna megállni a helyemet. Mégis alkalmatlan vagyok arra, hogy mindazt, ami Julie igényei közt szerepel, egyszer s mindenkorra felszámoljam, és megmutassam, nem hiába mondta ki nekem az igent. Tudom, hogy a probléma forrása az időben rejtezik. Meg kellene tanulnom az idővel is legalább olyan jól bánni, mint a pénzemmel, mégis nagyobb kincsnek bizonyul annál, mint, hogy arra egy tökéletes rendszert fel tudjak húzni, holott kellően nyilvánvalóvá tette: elhanyagolom. Nagyratörő álmaink voltak. Hamar akartunk családot alapítani, de az élet minden ponton közbeszólt. Hol a munkám diktálta feladataim okán voltam távol, hol neki kellett alávetnie magát a filharmónia általi kötelességeknek, ország, ha nem éppen világszinten. Aztán a közel egy éves távkapcsolat, végül pedig eljutottunk idáig, amikor a gyerek iránti vágy már egyoldalú. Én szeretném, ha úgy tetszik, mindennél jobban. Na de Ő?....
És tudom, hogy a „választott családom” is olyan törődés után kiált, amit nem tudok hiány nélkül abszolválni. Mert ott vagyok neki, mint karó támasztom alá, hogy el ne hulljon, de úgy néz ki, hiábavaló a törekvés, mert az élete nem mutat javulni látszó tendenciát. Talán neki se elég az a figyelem, amit ráfordítok, talán más módszerekhez kéne folyamodnom ahhoz, hogy valami látszólagos sikert tudjunk elérni, de úgy néz ki, nem vagyok kellően kreatív ahhoz, hogy megragadjam a siker kulcsát. Viszont egy valami biztos: egyedül nem is fogom elérni. Mert az, hogy ő a kisujját nem mozdítja, holott én minden arra alkalmas erőforrásomat megdolgoztatok, nem fog célt érni. Legalábbis nem azt a célt, amire én magam is vágyok őt illetően úgy, hogy ne mindemellett ne legyen túltornáztatva, hogy ne forduljunk át az irrealitás útjára. Meglehet magamban is tisztázni kéne két fogalmat: segítség és szánakozás.
- Van –bólintok helyeslően egy pillanatig nem finomítva, nem kertelve. – De ha én nem vagyok itt neked, akkor majd ki lesz? –többen tették már le az alapjait annak a gondolatnak, hogy „ne mástól várt a segítséget, hanem magadban keresd”. Tae Hwan viszont világéletében ártatlan, némán segítségért kiáltó személy volt. Akkor se hagytam magára a túlbuzgóan szerető, és visszaigazolásért kiáltó személyét, hát pont most tenném, amikor úgy tűnik, a legnagyobb szüksége van egy támogató félre, aki meghallgatja, aki, ha kell, megdorgálja?
Hamar áll össze a svédasztallal rokonítható terülj-terülj asztalkám, ami nem a változatosságában, annál is inkább a mennyiségében szemrevaló, elvégre felpolcolva magasodik a tojásrántotta, egymást nyomják el a bacon-ök. Az egyetlen, amire már nem fordítok időt, az a gyümölcsöstálból való mazsolázás és vagdosás. Felnőttünk ugyan, de talán a fogainkat talán még nem érte utol a kor.
Futtában tekintek felé a kurta-furcsa bocsánatkérését követő, talán túlontúl hosszúra sikerült csöndben, nem is azért, hogy leolvassam az arcáról a rátoluló érzelmeket, sokkal inkább, hogy kollektív rálátást nyerjek az állapotából. Elindult az emberré válás útján, már nem csak úgy néz ki, mint akibe hányni jár a lélek.
- Mit köszönsz? –szegényes, féloldalas mosollyal kérdezek vissza. Ha kettőnk között megjelenik a formalitás, az soha nem kecsegtet semmi jóval. Legalábbis a hosszú évek tapasztalatai ezt mondatják velem.
Villát ragadva kotrok át a tányéromra egy egészen elenyésző mennyiségű rántottát, amit egyelőre kettő összekunkorodott bacon követ. Felszúrva egy tessék-lássék látszatú falatot emelem azt a számhoz, majd azon rágódva az evőeszközzel bökök az előtte üresen álló kerámia felé.
- Egyél –adom ki a parancsot két rágás között. – Legalább a pirítóst. Ha kell, van vaj a hűtőben –egy nálamnál jobb házigazda pattanna, hogy azt ő maga halássza ki a hűtőből, ő azonban úgy gondolom eléggé otthonosan mozog már itt nálunk ahhoz, hogy feltalálja magát, ha szükségesnek érzi.
Nevem kérdésbe való foglalása megnyeri a kétségbevonhatatlan figyelmemet, lökdösve párat a tojáson hallgatom, miként folytatja, majd megelégelve azt, amit anno úgy mondtak „ne játssz az étellel!”, lehelyezem a villát. Elnyúlva a pult másik végébe kapok ki egy szalvétát a tartóból, majd megtörölgetve a számat, kezemben összeszorítva a papírt nézek vele farkasszemet.
- Nem szükséges. Igazán. Erre bármikor visszatérhetünk –nem tudom, hogy miért hárítok. Ő is tudhatja, hogy nem azért kívánok terelni, mert nem bízok meg benne eléggé ahhoz, hogy minden részletbe beavassam. Itt inkább a dolog kellemetlensége az, ami gátlásokat ébreszt bennem.

DaeWon&Hwan

- Nem tudom… megoldom? – sokkal inkább hat kérdésnek a válaszom, mintsem kijelentésnek, hiszen nem lehetek egészen biztos abban, hogy valóban képes lennék erre. Megoldani mind azt, amit korábban se tudtam? Ugyan már! Jó, nem tagadom, talán valamilyen szinten összetudnám kapni magam. Egyszerűen kitörölnék mindent a memóriámból, ami fájdalmat vagy komoly problémát okoz a számomra... azt, aminek a mai napig a rabja vagyok.
Egyszerűen felejtenem kell. Lezárni azt a jó néhány évet, amit Lee Na oldalán töltöttem, valamint az elmúlt kettőt, amit nélküle kellett elszenvednem egészen a jelenig. Az igazi hanyatlásig… mert itt rejlik a titok nyitja. Képtelen vagyok engedni a régmúltat, és mivel a mai napig fojtogat és kínoz, ezért nem is próbálkozok vele. Gyáva vagyok, boldogtalan, kétségbeesett és elveszett. Ez idő alatt pedig egyszerűen behódoltam a nagyobb erőnek, nem vagyok ura a tulajdon gondolataimnak és hagyom, hogy napról napra váljak egyre gyengébbé önismeret, kitartás és erő terén. A gyász teljesen elvette az eszemet és mire eljutottam addig, hogy ezt képes legyek felismerni, az akiben eddig bíztam, aki mellettem állt és a segítségemre volt, mostanra belefáradt a démonaimmal vívott ádáz csatába. És ha pont ő… ha pont Dae Won dobja be a törülközőt, mondván innentől kezdve, ha beledöglik is kitart mellettem puszta kötelességből, akkor mi lesz a továbbiakban? Ha ő elgyengül és kihullik – ami miatt nem is vetném meg, hiszen van neki is számtalan problémája – akkor ki áll majd mellettem? Kitől fogok biztató szavakat hallani melyek, ha csak ideig óráig, de segítenek rajtam?  
Őszinteségét hallva nem is rezdülök, noha tagadhatatlan tény, hogy legbelül kezd egyre inkább emészteni a bűntudat. Maga a tény, hogy mind idáig mennyi mindent eresztettem a sajátjaim közül az ő nyakába, mikor ő is olyan mértékű krízishelyzetbe került, amiből maximum csak segítséggel fog tudni kikecmeregni. És akkor ha ez nem lenne elég, hát itt vagyok én. Én, aki képtelen büszkén, felemelt fővel tovább állni, elviselni és elfogadni a tényét annak, hogy egyedül maradt talán örökre.
- Megoldom… azt hiszem itt az ideje, hogy elvágjam a köldökzsinórt – utalva ezzel arra, hogy végre valahára leszakadjak róla. Hogy ne az legyen az első gondolatom, hogy hozzá szaladjak, ha éppen nem találom a helyemet a világban, vagy éppen annyit ittam, hogy képtelen vagyok elevickélni a saját otthonomig. És ugyan jelen állás szerint minden idegszálammal azért küzdök, hogy minden egyes szavamat komolyan eltudjam adni neki, hogy elhiggye mind azt amit mondok. De abban már koránt sem vagyok biztos, hogy a jövőben ez behajtható lesz rajtam, mert végtére is… a szívem idehúz még úgy is, ha az eszem mást mond.
Felnőttünk…. azt hiszem ez magába foglalja azt is, hogy magunk kell a problémáinkat megoldjuk és feldolgozzuk anélkül, hogy másokhoz rohanunk vele. Ideje lesz elfogadnom, hogy ebben a világban ugyan van legjobb barátom, van testvérem Dae Won személyében. De egyelőre ő még nem máltai szeretetszolgálat, nem várhatom el tőle azt, hogy mindig és mindenkor mellettem álljon.
- Mindent… úgy összességében – leszegett szemmel érem el azt, hogy ne lássa azt a szánalmat nevetséges félelmet a szememben, amit én ott vélek tudni főleg azt követően, hogy rám parancsolja, ideje lenne harapni néhány falatot. Eleget téve hát a „kérésének”, átcsúsztatok egy pirítóst a tányéromra, mely mögött letéve a hátsómat kezdem el ujjaim között tördelni. A számig viszont egy darab se jut el, sokkal inkább, mint egy gyereknek készített katona hadsereg, szépen felkocázom őket.
- Figyelj, nem azt várom, hogy mindent elmondj… vagy egyáltalán, hogy bármit is mondj nekem róla – hangom még mindig gyenge, kicsit ércesebb és reszelősebb a szokottnál – majd ha úgy gondolod, hogy beszélni szeretnél velem róla, akkor itt leszek. Csupán – vonok egyet a vállamon, két ujjam között morzsolva egy pirítós darabot, szépen lassan telítve be vele a tányér teljes felületét – szeretném, ha tudnád, hogy érdekel, ami most Julie és körülötted történik és tényleg szomorú vagyok, hogy idáig jutottatok, de az én esetemben iszonyat nehéz teljesen józanul beszélnem és úgy alapjában viseltetnem erről. Ügyvédként annó megtanultam, hogy milyen elrugaszkodni, elszakadni a saját elveimtől és csak a törvénnyel, a jogokkal eljárni. Milyen egy gyilkossággal vádolt embert védeni, mi mindent kell alapul vennem. Áldozatokat, gyanúsítottakat, hozzátartozókat, mindenkit megjártam egy időben, és épp ezért mondhatom, hogy míg azokat így vagy úgy de megoldottam, addig itt csak állok és bambulok mert… - hallgatok el, kiejtve a kezemből a kis pirítós kockát – a fenébe is, valahol engem is érint ez a helyzet, ilyenkor nem lehet könnyen tanácsokat osztogatni. A józan eszem és a szívem teljesen mást mond. És nem arról van szó, hogy nem akarok ezzel foglalkozni, mert belesavanyodtam a magam bajába, ami viszont igaz, nem tudom tagadni. Egyszerűen nem tudom, hogy pont én miként segíthetnék neked, mikor a magam gondját se tudom megoldani. Melletted lehetek, foghatom a kezed de pont én vagyok az, akinek semmi joga tanácsokkal ellátni -  nézek bele hosszú idő után először a szemeibe.
- Az szívem azt mondja, hogy zárjuk le ezt. Hogy segítek neked a válóperben, mindenben ami szükséges, hogy elszabadulj, mert valljuk be ez így nem mehet tovább… azt akarom, hogy boldog legyél, hogy olyan ember mellett legyél aki nem űz ki az ágyadból, aki nem vár drasztikus változást és elfogadja, hogy nem olyan vagy, amit ő elvár. Nem csak neked kell alkalmazkodnod hozzá, hanem neki is hozzád… de az eszem meg azt mondja, hogy igen is, szakadjatok bele mindketten abba, hogy ezt a házasságot rendbe tegyétek. Csak ehhez az is kell, ami az alapvető probléma lehet. Mert lássuk be, egy koreai és egy nyugati ember gondolkozása egészen más... - halk sóhajjal dőlök hátra a székben, és vonaglik is meg az arcom egy pillanatra, ahogy egyre határozottabban kezdem érezni a fejemet.
- Nem kell válaszolnod most semmire. Egyszerűen szeretném ha tudnád, hogy jelen helyzetben mit gondolok - a korábbi hányinger, a szédülés ezen a ponton már mit sem számít. Rendszerint hamar összekapom magam, mihelyst kiűzték belőlem a gonoszt.

☾

Tae Hwan & Dae Won

best friends are the siblings God forgot to give us

- De… -feszülten túrok az amúgy is a szélrózsa minden irányába meredező hajamba, noha ujjaim végül a tarkómba csimpaszkodva állapodnak meg, míg végignézek a legkevésbé se alkalmas állapotában az új életbölcsességét megfogalmazó félkegyelműn. Az ember alapvetően társas lény. Ez egy tagadhatatlan tény, ami igazolja, hogy az életünkben minket ért cselekmények túlnyomó többségében szükségünk van a visszaigazolásra. Hogy a közvetlen környezetünk valamilyen úton-módon, de lereagálja, értésünkre adja azt, hogy jól cselekszünk, vagy pont, hogy nem. Igényeljük azt, hogy ha válságba kerülünk, és az esetünk önerőből képtelen megoldódni, akkor legyen valaki, aki mellénk áll, és ha nem is tettekkel, de a puszta jelenlétével végigkísér minket az úton. És mi van akkor, hogyha ez se bizonyul elégnek?... Hiszen erőn felül teljesítve álltam Hwan mellett az elmúlt két évben, de nem tudtunk változást eszközölni. Ha már láttuk a végtelen tengeren kirajzolódó szárazföldet, jött egy újabb vihar, ami felkavarta az állóvizet, és messzebb taszított minket a céltól, mint amennyire valaha is voltunk tőle. És, hogy éppen ezért mit gondoljak arról, hogy most az önállósodás útjára kíván lépni? Fogalmam sincs… szeretnék benne hinni. Szeretném, hogyha önmagában meg tudná vívni azt a csatát, amit nyílt színen kettőnknek nem sikerült, de félek a kudarcától, attól, hogy nagyobb mélypontra kerül, mint azelőtt bármikor, és onnan talán annyira se lesz képes felállni, mint most…
- De ne hidd azt, hogy egyedül kell lenned –folytatom a túlontúl hosszúra sikerült hatásszünetet követően. Soha nem hagytam magára az elmúlt harminchárom évben. Még akkor se, mikor életemben először egy évre Párizsba költöztem. Akkor se, mikor a diplomám megszerzése után Japánba szólított a kötelesség, hogy pár hónapot felügyeljem a hotel munkálatait, amíg a nagybátyám ki nem jött a sorkatonaságból. Még akkor is a lehető legtöbb figyelmemet szándékoztam neki adni, mikor apa rám rótt feladata végett Franciaországba kellett költöznöm. Most pedig nap mint nap itt van mellettem, és mégis tehetetlenebbnek és távolabbinak érzem magamat, mint eddig bármikor… pedig éveken keresztül országok, óceánok, időzónák álltak köztünk, mégis leküzdhetőbb volt, mint a nevén nem nevezett alkoholizmusa.
Az asztal vele szemközti oldalára ülve nézek végig rendeződni látszó vonásain. Azt hiszem újból egy plusz pontot kapott a méltatlanul alábecsült zuhany jótékony hatása, mert, ha nem is nyerte vissza teljesen a legtisztább napjain látott fizimiskáját, legalább az első lépést megtette annak irányába.
Felkönyökölve az asztalra hümmögök bele a kávéba, szemöldököm pedig kontrollálhatatlanul ugrik magasabbra homlokomon. Nem gondolnám, hogy bármi különösebb oka lenne arra, hogy „mindent” megköszönjön… nem a hálájáért teszek bármit is az ő érdekében, hanem, mert ezt tartom helyesnek, mert van annyira fontos nekem, hogy bakancslistás vágyam legyen az, hogy az ő életét bármi áron újból sínre tegyük. Mert harminchárom évesen egy ember nem lehet ilyen… mert ez az élet, amit ő él, nem, hogy ilyen korban, de alapvetően senkinek nem való.
Még egy apró, elenyésző mennyiségű falatnyi rántottát képes vagyok legyűrni, mielőtt az általam terelésre szánt téma túlontúl nagy felkapottságnak örvendve hosszabb fejtegetést nyer. A félúton szerzett szalvétát gyűrögetve, morzsolgatva ujjaim közt szegem le a fejemet, tekintetemmel mindent alaposan górcső alá véve, kivéve Hwan-t. Csak hagyom, hogy záporozzanak felém a szavai, igyekezve minden általa mondott véleményt kellően elraktározni, érlelgetni, ízlelgetni, és nem mellesleg alaposan megfontolni, megpróbálva összefüggésbe hozni azzal a mérhetetlenül nagy káosszal, ami az én fejemben kavarog gondolatok formájában. Hátradőlve eresztem ki jobbomból a majdhogynem apró galacsinná gyűrt papírt, megkeresve annak peremeit bontom szét négyszöggé, kiegyengetve hajtogatom egyre kisebb kockává, de végül újfent ugyanarra a sorsa jut- belesimítva a tenyerembe újból rámarkolnak az ujjaim.
- Nem… -szólok közbe végül az ő beszédét követő apró szünet után. – Itt szerintem nem a nyugati és a koreai ember gondolatvilága közti különbségben van a legfőbb hiba –nem bírom megállni azt, hogy ujjaim ne gyűrögessék a már teljesen használhatatlanná vált szalvétát, de arra már veszem a fáradtságot, hogy az asztal sarkáról felpillantsak rá. – A legnagyobb baj az, hogy mindketten mást várunk ettől a házasságtól. Ő azt akarja, hogy folyton mellette legyek, ha szólít, rögtön előteremjek, és csapot-papot otthagyjak az ő kedvéért. Hogy a rendelkezésére álljak, hogy minden követ megmozgassak az ő boldogságáért. És ezt nem tudom felróni neki… mert tény is való, hogy volt idő, amikor ezt a jelenleginél jobban meg tudtam tenni érte. De nem érti meg azt, hogy máshol is vannak feladataim, kötelességeim. Hogy nem fogok tudni lemondani egy találkozót vagy egy tárgyalást, hogyha a másik fél a világ másik végéből érkezik csak azért az egy-két óráért –felkönyökölve az asztalra arcom elé emelem összefűzött ujjaimat, tanácstalanul meredve a metszett szempárba.
- Időről-időre el is tudom neki hinni azt, hogy a hiba csakis bennem van. Hogy tényleg azért jutott válságra a házasságunk, mert megszűntem az a férj lenni, aki anno feleségül vette, és a változtathatatlannak ígérkező helyzet súlya csak az én vállamat nyomva. Mert ugye mindig szükséges valakit bűnbaknak kikiáltani… Máskor viszont nem látom másnak, csak egyszerű vádaskodásnak, hogy elterelje magáról a gyanút, hogy egyszerűen vívódó és gyötrődő félnek mutassa be magát, aki nem más a helyzetet elszenvedő feleségnél. Pedig, legjobb tudomásom szerint egy kapcsolat kettőn áll, és soha nem csak az egyik a bűnös –persze, ez a férfiember ideológiája. Egy nőkből álló gyülekezet valószínűleg nekem rendelné a „legrosszabb férj” érdemrendjét, holott én nem változtam, szimplán a körülményeink diktálnak nekünk másfajta feltételeket.
- A válásról pedig… -folytatom, noha kénytelen vagyok megtorpanni, mert annak ellenére is furcsa a szó valós kiejtése, hogy a gondolataimban már alkalomadtán megfordult a lehetősége. – Őszintén nem tudom, hogy mit tegyek… mert hülyeség lenne azt állítani, hogy teljesen közömbös vagyok, amikor való igaz, hogy szeretem. De talán már nem annyira, és nem úgy, mint régen. Nem akarom végleg magára hagyni, de a jelenleginél többet nyújtani már nem tudok, márpedig egy kapcsolatnak üdítőnek, és nem fojtogatónak kell lennie… –gondterhelten simítok végig arcomon, tenyeremben támasztva meg államat. – Ugye érted?...

DaeWon&Hwan

- Talán azt kellene éreznem egyszer az életben, hogy egyedül vagyok – aprócska, de annál szomorúbb mosoly jelenik meg a szám szélében, ujjaimmal jó mélyre túrva a tincseim között. Dae Won mindig mellettem volt. Mindig hű barátom és szövetségesem volt… kicsit olyan a miénk, mint egy esküvői eskü: „jóban, rosszban, egészségben és betegségben”. Ezek tudatában el se tudom képzelni, hogy milyen a magányt megtapasztalni. Lee Na halála természetesen bemutatta és éreztette is velem azt, hogy ha hiszem, ha nem, nem lesz mindig fenékig tejfel az élet. De azt a gyásszal teli, még most is tartó állapotot Dae Won képes enyhíteni. Viszont tagadhatatlan, hogy talán egyszer az életben ideje lenne elfogadnom azt, hogy magamra kell hagyjanak ahhoz, hogy két lábbal álljak a földön és elhiggyem, hogy életképes, felnőtt férfi vagyok.  
Tudom, hogy önzőség az, amit csinálok… az, hogy minden áron és teljes lényemmel támaszkodok rá Dae Wonra és várom el tőle azt, hogy mellettem álljon akkor is, mikor – mint ahogy azt jelen példa is mutatja – neki is ugyan úgy vannak problémái, amiben viszont nem tudok neki tökéletesen a segítségére lenni. És nem azért, mert nem akarok… nem azért, mert képtelen vagyok arra, hogy barátként, testvérként mellette álljak vagy önző parasztként prioritást élvez a saját bajom, ami mellett nem érdekel senki másé. Egyszerűen félek attól, hogy nem tudnék neki megfelelő milyenségű tanácsokat adni neki. Egy részről nem tudnám, hogy mit mondjak neki anélkül, hogy ne bizonytalanítanám el saját magamat is, másrészt pedig mondhatok neki olyan dolgokat remélve, hogy megfogadja azt, amivel többet ártanék, mint segítenék. Márpedig ez lenne az utolsó, amit kívánnék neki. Az én idióta, botor ötleteimet és tanácsaimat, amit a legtöbb hozzáértő a fejét szorongatva, vagy éppen a haját tépve könyvelne el elrettentő példának… és vele együtt engem is egy rakás szerencsétlenségnek, ami megint csak nem áll távol az igazságtól.
Ügyvéd vagyok, nem pedig pszichiáter, vagy párkapcsolati tanácsadó. Én csak és kizárólag a saját példáimmal tudnék neki előrukkolni, csak és kizárólag ezeket illetően tudnék neki bármit is mondani, márpedig ez bőven nem tükrözi azt a problémamennyiséget, amivel neki meg kell küzdeni. Mi soha nem téptük egymást annak idején Lee Na-val. Jó, ez így nem igaz, nekünk is volt szerencsénk olykor-olykor hajba kapni és akadtak esetek, mikor ténylegesen a kanapén kötöttem ki, de valamilyen úton-módon aztán reggel így is úgy is mellette ébredtem. Valahogy sikerült bedorombolnom magam hozzá, talán amikor elvonultam körbejelölni a budit, vagy feldönteni egy pohár vizet, a hálóba vezetett az utam, nem pedig a nappaliba. Ő pedig nem ellenkezett, nem rugdosott ki maga mellől, nem csipkedte meg a seggemet, hogy mi a francot művelek mellette. Mint ahogy az is igaz, hogy soha nem ő volt az, aki száműzött. Én magam vonultam ki a nappaliba filmet nézni „ön megnyugtatás” címszó alatt, aztán bebólintottam. A másnapunk viszont pont ugyan olyan zavartalanul telt, mint előtte. Megreggeliztünk, megmosakodtunk és felöltöztünk, hogy mindenki mehessen a maga útján tovább. Ki dolgozni, ki bevásárolni és még sorolhatnánk.
Ezek alapján én mit mondhatnék neki, mikor tudom – hiszen volt, hogy fültanúja is voltam egy keményebb összeszólalkozásuknak -, hogy nem lenne helytálló egyetlen egy szavam se? Csak a tökéletes házasságról szóló ideákat tudnám neki felsorakoztatni, melynek végére odatűzném, hogy: ja, amúgy a tiétek egyáltalán nem az, szóval mindenki menjen amerre akar. Ki jobbra, ki balra.
Hogy mi lenne ezek tudatában a legjobb és legokosabb, amit mondhatok? Menjenek el szépen párterápiára, vagy házassági tanácsadásra, pszichológushoz, kinek mire van szüksége.
Végül csak sikerül rávennem arra ilyen vagy olyan módon, hogy megszólaljon és elkezdje mondani a saját maga meglátását, véleményét és érzéseit. Egy picit talán még el is mosolyodok, ahogy megtalálja az első dolgot, amivel ellenkezni képes. Mert ez az a momentum, aminek kapcsán ki fog nyílni. És tessék, már csicsereg is ahogy illik.
- Miért nem lehet ezt normálisan végezni? Mint a legtöbb házasságban? A hétköznap a munkáé, ami reggeltől akár kora estig is eltarthat. Ezek után hogyan várhatjuk el a másiktól az egész napos kínlódást követően, hogy teljes odaadással helyt álljon férjként, vagy más esetében feleségként? Emberek százai, ezrei fordulhatnak meg előttünk, mellettünk egy nap… a te „tisztségedben” pedig mint igazgató, ezer meg egy munka és feladat, kötelesség köthető hozzád. Döntéseket hozol. Nagy döntéseket melyek befolyásolnak, sikert vagy éppen katasztrófát eredményeznek. Ha ezt nem érti meg senki, az az ember, aki állítólagosan szereti a másikat, akkor miről beszélünk? A hétköznap a munkáé, mert ez az élet – ismétlem meg önmagamat - erről szól felnőttnek, dolgozó embernek lenni. A hétvégén pedig időt lehet keríteni a közös programokra. Persze erről nem tudok neked teljességgel beszélni, mivel Lee Na is nagyon hasonlított hozzánk a karrierista beállítottságával. De ezek ellenére mi is megtudtuk oldani a hétköznapjainkat és a hétvégéinket. Tiszteletben tartottuk a másik munkáját és feladatait, kötelességeit… elfogadta, hogy bár én osztottam be magamnak az időmet vagy éppen amikortól kezdve neked dolgoztam akkor te, és akadt, hogy több pihenőidőm volt egy nap, mint neki, de annyit tekert az agyam egy-egy tárgyaláson vagy megbeszélésen, hogy ahhoz se volt már esténként hazaérve erőm, hogy megpiszkáljam őt. Nem, hogy még hetyegjünk egymással egy, másfél órácskát. Megettem, amit megfőzött, megbeszéltük a napunkat és mentünk lefeküdni aludni. Mi a hétvégékre koncentráltunk. Az volt a miénk - Ő elfogadta a világunkat és ki is vette a saját részét belőle. És ha elég szemfüles láthatja, hogy bár most is nehezen beszélek arról, ami egykoron volt, de valahol mégis ott bujkál a mosolygás és a kellemes gondolatoknak köszönhető könnyedség a hangomban csak attól, ahogy felidézem őt a lelki szemeim előtt. Őrülten hiányzik.
- Akkor most legyen ez az, amit elfelejtesz! – morgok bele ridegen a számhoz emelt bögrébe, majd egy keserű kortyot leküzdök a már hűlő félben lévő kávéból – dolgozó, vezető beosztású férfiember vagy. Férj, akinek a kezében van egy háztartás. Pénzt keresel, ráadásul rengeteg pénzt, de az is tény, hogy mind ez lemondásokkal jár… idő… együttlét… de mind ezekről nem mondanál le teljesen, hiszen ismerlek, ha nem bántana valami. Támogatásra lenne szükséged a házasságodban, amit nem kapsz meg csak a vádaskodást és az örökös ajtócsapkodást. És ha a másik végét nézzük, ha nem keresnél ilyen jól, ha nem lenne ennyire biztos a jelened és a jövőd, többet ülnél a televízió előtt és focimeccset néznél a tökeidet vakarva, akkor hidd el, hogy az lenne a legnagyobb baj. Az éremnek tény, hogy mindig két oldala van. Elhidegültél tőle, de mint ahogy Ő, úgy Te se kapod meg azt amire vágysz. Ezek után miről beszélünk? Főleg annak tudatában, amit most mondtál…? - a bögre halkan koppan az asztal sima felületén, tekintetemet hosszú ideje most emelem rá először. Őszinte, kicsit talán komor és szigorú csillogást láthat benne. Hangom tárgyilagos pont, mint minden egyes alkalommal a bíróságon vagy az irodában. Ha máshonnan nem is, hát innen és emiatt sejtheti, hogy komolyan gondolom a téma megvitatását.
- „Nem akarom végleg magára hagyni, de a jelenleginél többet nyújtani már nem tudok, márpedig egy kapcsolatnak üdítőnek, és nem fojtogatónak kell lennie…” – idézem őt szóról szóra, pont oda téve a hangsúlyt ahova ő is tette – senki nem mondta, hogy magára hagyják a felek egymást egy válást követően. Csak belátják, hogy férj és feleségként képtelenek a továbbiakban együtt működni. Viszont a lényeg abban van amit a végén mondtál. Fojtogat téged ez a házasság, Dae Won. Nem azt mondom, hogy most azonnal kellene eldöntened azt, hogy mit csinálj. De gondolkozz el rajta. Mérlegelj, hogy mire van szükséged... és, hogy mire nincs. Kellenek-e a papírok a boldogságodhoz, vagy nem? - vonom meg az egyik szemöldökömet, ezzel is jelezve, válaszra várok.

☾

Tae Hwan & Dae Won

best friends are the siblings God forgot to give us

Valamelyest érdekes belegondolni, hogy amennyire eltér a személyiségünk, mégis annyira kiegészítjük egymást már több mint három évtizede. Valahogy mindig néma megegyezés volt nálunk, hogy az esetek többségében, míg ő képviseli a szívet, addig én állok az agy és a józan ész oldalán. Mert valahogy én soha nem tudtam úgy értelmezni és alapvetően értékelni a szeretet, a mások valós közelségét, mint ő. Mert, míg ő vágyott rá, szükségét érezte annak, hogy mellette álljanak, legyen valaki, aki fogja a kezét, én nem tartottam rá igényt. Mert kiskölyök korom óta hozzá voltam szokva a rideg, felszínes kapcsolatokhoz. Ahhoz, hogy az, hogy valaki a családod, még nem jelenti azt, hogy szereted is őt… mert ugye az apám soha nem mutatta jelét annak, hogy nem csak hasznot lát abban, hogy van egy fia, hanem néminemű gyengéd érzéseket is táplál irányomba. Ha úgy vesszük, ilyen szempontból ő bélyegzett meg… nem tartom szükségesnek azt, hogy szeressenek az emberek, nem vágyom arra, hogy lépten-nyomon a képembe legyen nyomva, hogy miként éreznek irántam. Ellenben, ha az ilyetén vágyaim nem is igényeltek kielégülést, az „adni jobb, mint kapni” esete hatványozottan működőképesnek bizonyult. Mert minden további nélkül képes voltam rázúdítani azt a szeretetet, amire ő vágyott, és innentől kezdve nem volt különösebben problémánk a baráti kapcsolat fenntartásával.
Most azonban úgy néz ki, fordult a kocka. Hiszen ahogy magához ragadja a szavakat, ahogy elkezd darálni, majdhogynem levegőt se véve a mondatok között, úgy érzem, hogy időlegesen szerepet cseréltünk. Mert előjön belőle az ügyvéd, szinte a hangszíne is megváltozik arra a kevesebbszer tapasztalt, határozott, mondhatni öblösebb és tiszteletet parancsolóbb hangszínre, amit volt szerencsém alkalomadtán a bíróságon, de többször az irodában, tárgyalókban hallani. Én pedig, szorongatva a mócsinggá érlelődött szalvétát húzom egyre jobban össze magamat, rendíthetetlenül figyelve ujjaim szüntelenül morzsolgató mozdulatát, és ha úgy tetszik, teljesen elanyátlanodva várom azt, hogy olyan információval szolgáljon, ami majd a későbbiekben hatást fog tudni gyakorolni arra, hogy mit tegyek ebben a szerencsétlen helyzetben. Mert itt az agyam vívja a legnagyobb harcot a szívemmel, ami valahogy úgy érzi, most kell nagyobb erővel közreműködnie a döntéshozatalban, mint bármikor máskor egész eddigi életemben. Végtére is mikor máskor kéne felélénkülnie az ez idáig gondosan hanyagolt szentimentális életérzésnek, ha nem akkor, amikor a legnagyobb realitástudatomra lenne szükségem?
- Tudod, hogy nálunk nincs olyan, hogy hétköznap és hétvége. Nálunk egymást érő hét nap van, ami újabb hétbe torkollik… -gyűrök még kettőt a szalvétán, mielőtt a reggelim befejezését is érzékeltetve ezzel a majdhogynem teljesen teli tányérba ejteném az elnyűtt, narancsszínű anyagot. – Én akkor dolgozok, amikor szükség van rám. Amíg meg nem nyitunk, addig ez egy egyszerűen beszámítható intervallumot jelent: 7/24. Mindig elérhetőnek kell lennem, mert tudod, bármikor akadhat probléma, mint múltkor is annál a balesetnél… -fejemmel biccentek felé, ezzel is sugallva, hogy arra az esetre gondolok, amikor ő állt a „ház” védelmében a szenvedő féllel és a családjával szemben. – Ez változni fog, tudom. De akkor se lesz egy egzakt munkaidőm. Lehet, hogy egy héten hét napot kell majd dolgoznom, máskor alig kettőt… de ez mindig így volt, ezt te is tudod, és Julie is tudta. Viszont nála se beszélhetünk pontos időbeosztásról. A filharmónia és a koncertek végett ő főleg hétvégén dolgozik, hétköznap pedig ott vannak a próbák, ha kell, reggeltől estig. Ő se tudja felszabadítani magát, de ahogy ő, úgy én se… Komolyan mondom, az egész helyzet arra emlékeztet, mintha egyszerű albérlőtársak lennénk. Reggelinél találkozunk, de akkor is, pirítóssal a szánkban rohangálunk fel-alá, hogy el ne késsünk, nem tudunk közösen leülni az asztalhoz. Hát láttad, hogy ma is se puszi, se pá... Este, ha szerencsénk van, még tudunk beszélni, ha nem, akkor valószínűleg már alva találom. Nap közben vagy tudunk válaszolni a másiknak, vagy nem… Nem tudunk elég rugalmasak lenni ahhoz, hogy minden a helyén legyen –pedig régen valahogy mégis sikerült. Meglehet, hogy nem is maga a helyzet, sokkal inkább a mi teherbírásunk változott. Mert mintha rémlene, hogy minden különösebb szájhúzás nélkül voltunk képesek hajnali háromig ébren maradni, csak, hogy időt tudjunk szánni a másikra, majd reggel hatkor kelni az ébresztőre. A reggel hat órai ébresztő máig is megmaradt, de a későig kihúzott éjszakáknak már nyomát se látom.
Kérdőn emelkedik szemöldököm erőteljesen felszólító mondata nyomán, majd kihasználva a pillanatnyi, ölembe hullott lehetőséget, én is rárabolok a kávéra.
- Én nem akarok mást, csak egy kis türelmet és alkalmazkodóképességet, és nem utolsó sorban elfogadást. Azt, hogyha valami problémája van, azt kommunikálja le velem, ne arra várjon, hogy majd észreveszem, hogy gondja van, mert te is tudod, nem erősségem másokból olvasni- főleg nem a nőkből. Azt hittem, hogy nyolc év alatt kiismertem a hóbortjait… azzal viszont nem számoltam, hogy ekkora újdonságokkal tud előrukkolni, és a legkisebb, egyáltalán nem rossznak szánt megjegyzésemből akár órákon át tartó veszekedést generálni, aminek mindig mi a vége? Hogy nem figyelek rá, hogy nem fordítok rá időt, hogy a munkámért jobban rajongok, mint érte, hogy már nem szeretem, már nem kívánom, már nem elég jó nekem, már ráuntam, hogy csak nekem csak az számít, hogy behódoljanak a „hatalmam” előtt, hogy olyan vagyok, mint az apám… -darálom le a mind idáig a fejemhez vágott sérelmeket, az utolsónak valamilyen egészen különleges, mély undort tulajdonítva. Mert ki más tudhatná, ha nem Hwan, hogy mennyire rosszul vagyok az apámhoz való hasonlítgatástól… Anno ő volt az, aki elsőként hallhatta tőlem azt, hogy „ha felnövök, mindent máshogy fogok csinálni, mint az apám”. Eszerint is hoztam a döntéseim túlnyomó részét… most mégis úgy néz ki, hogy minden út egy célhoz vezet.
Felsóhajtva szegem le a fejem, ujjaimat tarkómra kulcsolva hunyom le a szememet, míg papagájként elismétli azt, amik zárszóként szolgáltak a véleményemhez. Amikor kimondtam, nem gondoltam bele a pontos jelentőségébe… most visszahallva valahogy mégis nagyobb értelmet nyer.
- Nem tudom –motyogom az orrom alatt, talán nem is jut el hozzá a válaszom. – Most azon gondolkozok, hogy nyolc egymás mellett töltött évnek komolyan ilyen vége kell, hogy legyen? –lefejtve kezemet a nyakamról egyenesedek fel, hátamat a szék támlájának vetve pillantok rá. – Hogy változhat meg ennyire két ember, hm? Nyolc év... az mégse harminchárom...

DaeWon&Hwan

A tegnapról maradt részegségem és a korábban érzett töménytelen másnaposságom azzal hullott porba, szívódott fel, hogy Dae Won szépen hosszan elkezdte kifejteni a szívét nyomó problémákat. A folyamatosan darált sérelmei valósak, viszont annál súlyosabbak és kellemetlenebbek. Én pedig higgyem azt és gondoljam azt, hogy nem tudok neki segíteni mert képtelen vagyok helyt álló tanácsokkal ellátni, most még is meg kell tennem! Össze kell szednem magam, meg kell emberelni magamat ahhoz, hogy teljes vállszélességgel mellé tudjak állni. Erősítenem kell a saját gondolataiban és véleményeiben. Erősíteni a hitét abban, hogy jól tudjon a végén dönteni, hogy maga mondja ki azt, hogy mit akar tenni, mit kell tennie. Én nem akarok semmit se a szájába adni, csupán szigorúan, tárgyilagosan egy jó ügyvédhez híven elmondani neki a saját véleményemet, a helyes módszereket és cselekedeteket. Na most, hogy ő miként él a lehetőségeivel, hogyan fog aztán dönteni, mit fogad meg ezekből, az legyen az ő döntése. Mert meg van hozzá a joga. Nekem az az egyetlen feladatom, hogy elsegítsem őt a célig… így, vagy úgy és bármi is legyen az, akkor is mellette állni. Segíteni neki. Mert ha Julie mellett marad, akkor is szükség lesz rám, hiszen hatalmas feladat elé fogja állítani magát. De akkor is, ha a válás mellett dönt és úgy gondolja, hogy a felesége nélkül megy tovább előre. Ez esetben talán hagynom kellene azt a kelekótya szívemet elcsitulni. Talán el kell engednem a tényét annak, hogy a legjobb barátom, a testvérem segítségre vágyik, nekem pedig azt kell mondanom, amit hallani szeretne. Ez most az ész játéka. A józan észé, mert nevetségesen hangzik vagy sem, de jelen állás szerint életek forognak kockán… ki hova jut, mi marad neki, mit fog tenni egyedül, vagy a másikkal.
- Ne légy már ilyen amatőr… - morranok szigorúan – egyet azért ne felejts el! Talán te vagy a fejes, talán nálad futnak össze a szálak. De ettől függetlenül nem lehetsz ott mindig mindenhol. Ezért van ott a helyettesed és ezért vagyok itt én. Ha csak elmennétek színházba, ha elkísérnéd őt egy fellépésére vagy csak kufircolnátok egyet feszkó levezetés címén, de lenne valami dolog, fogod a telefonod és átirányítod a helyettesed vagy az én számomra. Nem dísznek vagyunk itt. És kezdjük ott, hogy elég ritkán történnek olyan esetek, mint amilyen a múltkori volt, és azt is sikerült elég ügyesen megoldanom. Tehát egy szó, mint száz, sok esetben nincs rád szükség. És ezt most ne úgy értsd, hogy tényleg nincs – emelem fel a kezeimet védekezőn, mielőtt kikérné magának a dolgot. Ha van esze – márpedig van – akkor tudja, hogy mire gondolok.
Egyszerűen tudni kell, hogy szöges ellentéte ő az apjának és a legtöbb vezetőnek, igazgatónak. Nagy általánosságban jobb szeretnek a picsájukon ücsörögni, tötyögni és lötyögni, odaadni az irodában dolgozóknak az aláírásával nyomatott pecsétet ahelyett, hogy komoly gondot fordítanának egy-egy dologra. Sok vezető nem vezető. Főnök… diktátor. Nem dolgoznak, és ezért kötik talán Dae Wont is ehhez… nincs neki annyi dolga, mint amennyit képzel. Csakhogy ő más. Dae Won tényleg a szívén viseli a szálloda körüli teendőket. Jó vezetőként dolgozik, foglalkozik egy-egy munkamenettel, a dolgozóival. Ezt pedig nem róhatja fel neki senki. Nem vehetik el tőle azt, hogy teszi a dolgát, nem pedig az irodistákra hárítja a dolgot, hogy oldják meg ők ahogy akarják, ő majd aláír.
- Ebből adódóan akkor szabadíthatsz fel időt magadnak amikor szeretnél. Nekem nincs szükségem a hétvégéimre. Átvállalok tőled hétvégi dolgokat, amennyiben befutna néhány. Nem kell egzakt munkaidő. Tőlem éjjel, nappal dolgozhatsz, de a hétvégéidet szervezd úgy, hogy azok a tieid legyenek – nézek bele határozottan a szemébe. Nem kell, hogy így legyen. Elég azt mondania, hogy nem, én nem fogom kötni az ebet a karóhoz. De ettől függetlenül úgy látom helyesnek, ha nem egyedül teperne ezért a szállodáért. Nem kell mindenhol ott lennie ahhoz, hogy felépüljön és beinduljon a biznisz.
- Látni amúgy nem láttam. De hallottam. Gyanítom ma én voltam a legnagyobb problémája. Már megint itt, ugyebár, ráadásul ittasan. És ilyen módon megértem őt. Én se tudnám tolerálni magam… viszont ezt se rajtad kellene levernie. Ismer már egy ideje, velem is közölheti. Dae Won, ez már több sebből vérzik, remélem te is érzed – egyszerű, szomorú ténymegállapítás és biztos vagyok abban, hogy tudja, mire gondolok. Mert ki, ha nem ő tudná mind ezt a legjobban? Elvégre ő tapasztalja, ő éli át.
- Vegyél levegőt! – szólítom fel a vad darálása közben, hiszen mást se látok, mint az egyre csak növekvő és vörösödő fejét, szélesedő mellkasát, nyakán kiduzzadó ereket – és mind ezt megmondtad neki is? Ő is tudja, hogy alapjaiban véve erre lenne szükséged neked is? A megértésre és az elfogadásra? A türelemre? És a kommunikáció. Ma már minden a kommunikáción alapszik. Ha az egyik elhallgat dolgokat de jól láthatóan valami baja van, puffog és hisztizik, abból lesznek az egész éjszakás vitatkozások, mikor egyszer mégis kiszakad valami az illetőből. Múltkor nekem miért nehezítették meg szerinted annyira a dolgomat pont az előbb említett ügynél? Mert az emberek basznak rendesen kommunikálni. És komolyan rághattam volna a körmeimet én is, ha nem kerültek volna elő a szomszéd ház kamerafelvételei – a legutolsó néhány szava viszont ténylegesen eléri a várt hatást, s kis híján kirobban belőlem az igen határozott véleményem a témát illetően. Még, hogy olyan legyen mint az apja? Ha Julie ezt képes kijelenteni és a fejéhez vágni, akkor tényleg megerősíti bennem azt, amit eddig is éreztem. Ez a nő nem ismeri a tulajdon férjét, csak vagdalkozik és gyanúsítgat mert nincs a kezében semmiféle fegyver azt illetően, hogy miként nyerjen meg tisztességesen egy ilyen csatát.
- Felejtsd már el azt az idealizált képet, hogy egy házasság tényleg örökké tart, jóban, rosszban és a társai. Lehet, hogy fogadkozunk és szeretnénk ezt elhinni ott a tudatlan papocska előtt. De az esetek legjelentősebb részében a házasságok válással végződnek. Nem azt mondom, hogy nálatok is ez fog történni, de ha igen, akkor se hidd azt, hogy ez különlegesség és hatalmas tragédia. Egy pár lennétek a sok közül, akiknek nem sikerült. Szép volt, jó volt… szerelem volt, vagy csak fellángolás. De az energiáitok az igényeitek, világnézetetek nem biztos, hogy mindig egyezik és egyezni is fog. Ez lett belőle Dae Won, el kell fogadni – vonom meg a vállam, majd remegő kezemet nehézkesen igyekszek lefejteni a bögre füléről. A testembe még mindig nem sikerült teljesen visszacsalogatnom a józan életet, nem kifejezetten működik úgy, ahogy illendő lenne.
- Az emberek változnak. Folyamatosan. Fejlődünk, visszafejlődünk, hanyatlunk. Tapasztalunk és tanulunk. Ez az élet rendje. A környezetünk formál bennünket, és az elnyomott érzések, a ki nem mondott szavak. Minden amit elfojtunk… ezek alapján ne lepődj meg, ha mind a ketten megváltoztatok és ami a kezdetek kezdetén jól működött, az most egyáltalán nem!...

☾

Tae Hwan & Dae Won

best friends are the siblings God forgot to give us

Nyelvemre harapva akadályozom meg, hogy bármiféle heves kitörés következtében, nem gondolkozva, csupán egyszerű sértettségből csípős megjegyzésként dobjak vissza neki egy replikát. Mert nem véletlen mondják azt, hogy gondolkozzunk, mielőtt reagálunk… hogy vegyünk egy mély levegőt, számoljunk el tízig, ha nem elég, akkor húszig, és csak aztán fogalmazzunk erős véleményt, hogyha az indulat addig se múlik el. De esetében bőven elég az egytől tízig elrebegett számsorozat. Mert tudom, hogy Hwan ellentétben a megannyi rosszallóval, akik kaján, arrogáns vigyorral viseltetnek az igazgatók és a munkakörük iránt tisztában van azzal, hogy a hivatalban töltött óráim nem csak abból állnak, hogy az irodámban ülve valami piszok drága szivart aggatok a fogaim közé, és azon vígan pöfékelve, idült mosollyal pörgetem az ujjaim közt a megannyi zöldhasút, számvetést tartva vagyon-ügyben. Ahogy az se titok előtte, hogy alapvetően nem ezt a jövőt képzeltem el magamnak, hogy nem akartam az a tipikus örökös lenni, aki a kisujját se mozdítja, csak elviszi a papa által indítványozott bulit, és elúszkál a farvizen, amíg módja van rá. Ezért jártam ki az egyetemet, ezért szereztem két diplomát, hogy legyen mit felmutatnom, hogy, noha még mindig erősebb hatást gyakorol a véleményezőkben, de ne csak a nevem alapján ítéljenek meg. Ha már ezt a lapot osztották, és kénytelen voltam kitörni a sorsom kovácsolta rabigából, akkor amondó vagyok, hogy meg kell adni a módját, hogy a lehető legjobbat és legtöbbet hozzuk ki a kényszerhelyzetből. Ehhez pedig, ha kell, éjt nappallá téve dolgozok…
- Tudod mi a szomorú? –teszem fel a kérdést apró, lélegzetvételnyi szünetet tartva, mielőtt magam adnék arra választ. – Hogy már én se tudom eldönteni: azért nem vagyok itthon, mert dolgozok, vagy azért dolgozok, hogy ne legyek itthon –való igaz, hogy nem indokolt az az oroszlánszerep, amit magamra vállaltam. Többen dolgoznak a kezem alatt, mint amennyit számon tudnék tartani. Megbízható, többek között általam válogatott emberek, akiknek több esetben már odaígértem a feltétlen bizalmamat, akik ritkán okoztak nekem csalódást. Nem tudok nem egyetérteni vele abban, hogy a legtöbb esetben nem szükségeltetne ekkora vezetői jelenlétet tanúsítanom… mégis vágyok arra, hogy ez így legyen. Hogy mindenki számára biztos legyen, hogy nem én leszek az a főnök, aki majd fogja magát, és akár a legnagyobb krízishelyzetben vált jegyet Balira, hogy a napfényben úszó vízpartokon áztassa a seggét, a markába röhögve, hogy a vállalat tagjai vért izzadnak, míg ő egymás után kéri a mojitokat.
- Meglátjuk, Tae Hwan –eltűnődve nézek a szürkés bögre aljában fodrozódó kávéra, majd egy korttyal kiiszom az egész tartalmát. Tudom, hogy azt tartják, mindig azt sulykolják a fiataloknak, hogy olyan munkát érdemes választani, ami nem csak jól fizet, de alapjaiban véve élvezhető, ami már majdhogynem hobbi, nem csak kötelesség. Az enyém nem ilyen… de megtanultam szeretni. Vagy legalábbis elfogadni, és onnantól kezdve a maximalizmus tette a dolgát. A siker és a megbecsülés iránti vágy döntő szerepet játszott abban, hogy lassan tíz évnyi erőszakosan hajtott munka során se untam rá a feladatköreim magas szinten való teljesítésére.
- Persze, de minden a visszájára fordítható –tüntetőleg emelem fel mutatóujjamat, ajkaimon mondhatni egy szomorkás, bár annál is inkább visszatetsző mosoly bujkál. – Végtére is, én engedtelek be. Akár el is küldhettelek volna, de nem tettem –ezen a ponton pedig széttárva karjaimat totális beletörődéssel konstatálom az általam mondottakat. Mert merem feltételezni, hogy a probléma fő forrása ebben rejtezik- hogy nem tudok nemet mondani senkinek. Ahogy Hwan minden adandó alkalommal nálunk köt ki, mikor a sárga föld alá issza magát, úgy nem ellenkezek se az apámmal, se a munkamániámmal. Lényegében az egyetlen, akinek képes vagyok nemleges válasszal szolgálni, az Julie.
Felszólítását követően mélyen szívom tele tüdőmet levegővel, majd reszelősen, rezignáltan fújom azt ki, mikor reflektálva az általam mondottakra bombáz meg kérdések tömkelegével.
- Igen. Volt már rá alkalom… de tudod, a legjobb védekezés a támadás. Sokszor úgy érzem, hogy el se éri a fülét, amit mondok, egyszerűen meghallja a hangomat, és már bekapcsol a vészjelző az agyában, hogy márpedig bármi áron meg kell védenie a maga igazát –ujjaim a rendezetlenül meredező tincseim közé fúródnak, fejem búbján tenyerem közé szorítva a kezem ügyébe került összes hajszálat dőlök neki a háttámlának. – Mert ugyebár én milyen alapon várnám az ő megértését, hogyha én nem vagyok képes megérteni azt, hogy ő mit vár el tőlem. Nagyon jól tudom azt, hogy soha nem egy igazság van, hiszen ahány ember, annyi különböző vélemény, érzelem és sérelem halmozódik fel. De az, hogy mondhatni egy ponton nem találkozik az, amit szeretnénk… ha lineárisan gondolkozunk, talán azt mondhatnám, hogy két egymással tökéletesen párhuzamos vonalon haladunk, amik láthatóan soha nem fognak egymásba érni –és ha ebbe belegondolunk, talán egészen érthetetlen, hogy mégis miért akarunk még küzdeni, amikor a küzdelmeink is csak újabb vitákat generálnak. – Ha valóban igaz az, amit mond, hogy ő változást akar, azt, hogy újból olyanok legyünk, mint régen, akkor bizony nem én vagyok az egyetlen, akinek változtatnia kell a hozzáállásán. Elvárhatja tőlem, hogy én legyek az, aki átszervezi az életét, hogy az teljes egészében az övéhez idomuljon, de ez irreális, ez nem helyénvaló –jóformán magam is hitetetlenül ütközök meg a szavaimon. Valahogy mindig a feleség szemszöge a fontos. Egy rossz házasságban mindig a feleség a szenvedő alany, míg a férj minden rossz okozója… a férj azonban erről soha nincsen megkérdezve. Az ő véleménye valahogy soha nem számít. Neki kell dobbantani ahhoz, hogyha át akarja ugrani az elé állított akadályokat, aminek a végén ott a siker, a feleség, aki várja, hogy a delikvens vajon sikerrel veszi a buktatókat, vagy elesik még a cél előtt.
- Tudom, hogy nem egy önálló eset, ahogy azt is, hogy manapság a házasságok túlnyomó része végződik válással, de… -végre valahára eleresztve a hajamat csapom alkaromat az asztalra. – annyi házasság van, ahol vannak néha viták, de azok megbeszélhetők. Ahol feltétel és elvárások nélkül szeretik egymást az esküdött felek. Miért pont a miénk nem esik ebbe a kategóriába? –nem várok valós választ, sokkal inkább költői a kérdés, mint pontosan megfogalmazott véleményt igénylő.
- Mi van, ha rosszul döntöttem annak idején?... -bukik ki belőlem a kérdés, a tányér és a pohárhalmok között sandítva Hwan irányába.

DaeWon&Hwan

Már most, még az előtt, hogy belekezdenénk a beszélgetés legjavába tudom, hogy hova fogunk kilyukadni. Sejtem, hiszen érzem, hogy mire gondol, látom rajta, hogy mi forog a fejében ki tudja már, hogy mi óta? Van egy érzésem azt illetően, hogy mi lesz a végszó, aminél én le fogom ütni az entert és megmondom neki, hogy innentől kezdve ezen a dolgon gondolkozzon el ahelyett, hogy az örökös önsanyargatást választaná, és annak oltárán áldozná fel… saját magát? Mert ezt teszi nem? Egy besavanyodott, fejlődésképtelen kapcsolatban sínylődik, ahol egyszerűen kuss a neve. Többet vesznek el tőle, mint, hogy kapna… nincs mögötte támogatás, nincs igazi bizalom, feltétel nélküli szeretet. Ő pedig többet érdemel annál, mint, hogy minden egyes alkalommal megkérdőjelezzék a férfiasságát, a szeretetét és a munkamorálját. Arról már nem is beszélve, hogy hányszor vágják a fejéhez azt, ami talán az egyetlen gyenge pontja? Hogy olyan, mint az apja. Most mondjam azt, hogy már ez szimpla váló ok a részéről? Mert legyen bármilyen kezes, bármilyen hibátlan, házias és gyönyörű egy feleség, mi jogon emlegeti fel minden egyes alkalommal a másik fél démonjait, ha konfliktust kell kezelni? Ez esetben nem kezelni...?
- Márpedig erre neked kell megadnod a választ. Szerintem a kettő erősen kéz a kézben jár. Egyikből jön a másik. De ez csak az én véleményem – azért nincs otthon, mert dolgozik, de nem is érez késztetést arra, hogy hazamenjen, hiszen tudja, hogy milyen körülmények közé fog hazavergődni. Ergo, fáradtan, kimerülten és a fejében milliónyi gondolattal, életében számtalan problémával nem azzal akar majd foglalkozni, hogy a kedves feleségnek éppen mi kínja baja van a boldogtalanságát illetően. Persze ügyvédként azt is figyelembe kell vennem, hogy nyilván Julie igényei is megvannak és meg is adatnának neki, aminek viszont Dae Won nem kifejezetten tud jelen állás szerint eleget tenni. De ezért nem is lehet őt elítélni, viszont nem ad okot a rendszeres vita, elégedetlenség és hajtépés lezavarására. És mint legjobb barátja, mint testvére, nyilván őt fogom elsők között védeni, nem pedig a feleségét. Azt viszont nem fogom kimondani, szó szerint legalábbis biztosan nem, hogy akkor itt az ideje megszabadulniuk egymástól.
Elmélázására csak biccentek egyet. Kíváncsi vagyok arra, hogy mi lesz ebből a „majd meglátjuk”-ból. Nála soha nem lehet tudni, de tény és való, hogy ha valaki, akkor én képes lennék levenni némi terhet a válláról. Azt nem mondom, hogy a legjavát elvenném tőle a kötelességnek, vagy teljes mértékben belefészkelném magam a székébe, mert nem. Nagyon sok dolog van, amihez én nem értek, vagy nincs kellő kiállásom ahhoz, hogy az asztalra csapva, mint egy bírói kalapács, egyszeriben csak döntést hozzak. Persze, a saját munkám területén szó nélkül megteszem és minden ezt különösebb gond nélkül. De egyelőre még nem vagyok igazgató, főleg nem egy szálloda igazgatója ami milliónyi fontos és kevésbé fontos de annál jelentősebb feladatot követel… figyelni erre, arra és még a százötvenhatodik szállodában dolgozó ember személyével és feladatával is tisztában lenni. Levezényelni az építkezéssel kapcsolatos tervek megvalósítását. Na meg persze.
- Lehet, hogy itt az ideje megtanulnod nemet mondani legalább nekem? – révedek el egy pillanatra, pillantásomat le se véve róla – ha meg akarod tartani őt, ha azt akarod, hogy elfogadóbb legyen, azt hiszem, hogy első körben engem kell kiirtanod az életedből. Mert így mindig itt leszek mint hátráltató és zavaró tényező. Persze, ez rajtam is múlik, hogy mennyire emberelem meg magam, de… - vonom meg a vállamat cseppet elhúzott szájjal, ezzel jelezve, hogy első körben ő az akitől én magam képtelen lennék elszakadni. Mert ezzel a bolonddal nőttem fel, ő az életem része és nincs az a nő aki elválaszthat tőle. Pont ezért nem is folytatom a véleménynyilvánításomat, biztos vagyok abban, hogy tökéletesen tisztában van azzal, hogy hogyan folytatnám… képtelen lennék arra, hogy „megemberelve magam elvágjam a köldökzsinórt, ami hozzá köt.”
- Már maga az irreális, hogy olyanok akartok lenni, mint régen. Sejtem én, hogy mire gondoltok. A kapcsolatotokban várnátok el azt, hogy ugyan olyanok legyetek. De ahogy ti, úgy az is megváltozott. És az, ha mindent visszavinnétek a kezdetekhez, azt hiszem csak még több problémát szülne mert görcsösen próbálnátok ismét a helyes medrébe terelni az életet. Eltéríteni pedig teljességgel felesleges. Tudom, sokat mondják, hogy tegyünk meg mindent abban az esetben, ha rajtunk múlna a dolog, ha hozzánk lenne köthető egy jobb változás…és most nem lebeszélni akarlak semmiről Dae Won, de… légy őszinte velem. Mikor mondtad ki neki utoljára azt, hogy szereted? Őszintén, szerelemmel? Képes vagy ezt éreztetni vele? És ha igen, akkor ez a valóság vagy valami álca? Valami, amit magaddal akarsz elhitetni csak, hogy jobb embernek és jobb férjnek érezd magad? Ha pedig nem… akkor miért nem? Okkal? Mert valóban nem akarod, vagy….? – kelletlenül húzom el a számat, hiszen ez mind-mind olyan kérdés, amire talán nem fog tudni azonnal választ adni, de valahol legbelül tudhatja, hogy mit mondana. Talán pont azt, amit a végén tesz hozzá slussz poénként, és amiről szent meggyőződésem volt az elején, hogy hallani fogom a beszélgetés előrehaladtával.
- Nincs több kérdésem – és ezzel mindent elárulok neki főként a véleményemet illetően. Tekintetem a mikron lévő órakijelzőre siklik, miközben az ujjaim a kávésbögre fülét keresik, hogy a korábban meghagyott közel két kortyot még felhajthassam – javaslom, gondold át ezt a mai beszélgetést még párszor. Találd ki, hogy mire is van igazán szükséged. Vagy kire? - nézek rá jelentőségteljesen - nekem viszont ideje mennem, még lesz egy megbeszélésem, "Főni".

☾

Tae Hwan & Dae Won

best friends are the siblings God forgot to give us

- Tudom, hogy nekem kell megtalálni a választ, de… -fújva egyet simítom tenyeremet a tarkómra, felborzolva rajta az egészen rövidre nyírt, tüskés fekete szálakat. – Már magam se tudom, hogy mióta akarom megválaszolni ezt a kérdést, és még mindig nem jutottam eredményre. Talán a legszomorúbb az egészben, hogy éltünk mi távkapcsolatban, majdnem egy évet… amikor nekem Párizsban kellett maradnom, de ő elvállalta a munkát a New Yorki Filharmóniánál –összefűzve ujjaimat a pulton vetem hátamat a szék támlájának, egymás körül bolyongó hüvelykujjaim monoton mozgását figyelve. – Mégis, most, hogy nap mint nap itt vagyunk egymás mellett, távolabbinak érzem őt, mint valaha –mert be kell ismerni, hogy hiába a testi közelség, hiába látom őt minden egyes reggelen, és hiába ő az, akit utoljára látok lefekvés előtt, ez mondhatni semmit nem jelent. Az ember akkor is lehet magányos, hogyha hatalmas tömegek veszik körül… ez esetben a kapcsolatunkban akkor is eltávolodhatunk egymástól, hogyha csak egy karnyújtásnyira vagyunk a másiktól. Idejét nem tudnám megmondani, hogy mikor vette kezdetét ez a folyamat. Nem vettük észre az apró, utaló jeleket, és most, hogy már nyakig benne vagyunk, megpróbálunk kapálózni, hogy kijussunk a szárazföldre, de hiába. Olyan ez, mint a mocsár… ha kétségbeesetten igyekszünk kikászálódni belőle, csak még mélyebbre ránt minket.
Várjuk a változást. Várjuk azt, hogy egy rajtunk túlmutató erő megoldja azt a problémát, amit csak mi ketten vitathatunk meg a másikkal. Várom azt, hogy Hwan kerek-perec kimondja azt, mit kéne tennem, de ő is csak utalgat, nem pedig rávezet a helyes útra. Pedig lefutottam a pályáról, kisiklott a szerelvény. Ő lehetne az egyetlen, aki újból sínre tudná tenni a zavaros gondolataim menetét, rávilágíthatna a helyénvaló cselekedetekre, de olyan rébuszokban beszél, ami esetünkben mást se jelent: egyet előre, kettőt hátra. Hiába érzem azt, hogy sikerül megragadnom a szavai mögött rejlő értelmet, ami által egy lépéssel közelebb kerülök a megoldáshoz, a következő pillanatban visszakerülök a start rácshoz. Szeretném hibáztatni ezért, szeretnék dühös lenni rá, amiért ő rángatta ki belőlem a véleményemet, mégse játszik a kezemre… de tudom, hogy mit csinál. Tudom, hogy el akarja érni azt, hogy magamtól jöjjek rá arra, hogy az én értékrendem alapján mi a szükséges lépés. Csak attól tartok, hogy a praktikája ez esetben nem lesz kifizetődő.
- De nem várhatja el! –határozottan csattanok fel, tenyerem éle hangosan puffan a pulton. – Nem tehetek fel mindent egy lapra… nem játszhatok arra, hogy az életem csakis egy ember köré épüljön, bármennyire is szeressem az illetőt. Harminchárom év barátságot, testvérséget nem dobhatok a tűzre csak azért, hogy minden idegszálammal rá összpontosítsak… És nem is fogom ezt megtenni –legalább olyan ellentmondást nem tűrően fogalmazok véleményt, mintha maga Julie lenne az, akinek a szavaimat szánom. Azt tartják, hogy a családját nem válogathatja meg az ember… én Hwan mellett nőttem fel. Lehet, hogy vér szerint nem vagyunk rokonok, de bárhonnan is nézzem, ő az öcsém. Az életem minden fontos lépésénél ott volt, támogatott, segített, és ez fordítva is pontosan igaz. Mindent tud rólam, ő az egyetlen, aki minden titkom őrzője. Aki, ha kell, megdorgál, felpofoz, ha úgy adódik, és támaszt nyújt, megölel és biztat, ha arra lenne szükségem. Az ember a testvérét nem dobja el csak azért, mert valami izgalmasabb, valami más köszöntött be az életében.
Felém záporoztatott kérdései mind-mind gondolkodásra késztetnek. Talán nem adok választ, hagyva, hogy beálljon a csakis a háztartási eszközök által megzavart néma csönd, de abból, hogy lesütöm a szememet, és inkább ujjaim morzsolgató mozdulatát figyelem, semmint az ő szemébe néznék, sokat elárul. Mert való igaz… mikor is volt utoljára? Amikor a „szeretlek”-nek volt igazán mély, valós jelentése, nem csak egy olyan kötelező jelszó volt, amit a házastársak elvárnak egymástól, hogy megnyugtassák a másikat, semmi nem változott? Amikor úgy váltottunk csókot, hogy fellobbant volna a tűz, hogy arra gondoltam volna, nem is lennék szívesebben máshol, csak abban a pillanatban, ott, vele? Amikor a vele töltött idő az kettőnkről szólt, és nem kalandoztak el a gondolataim a munka és az egyéb kötelességek irányába? Amikor rápillantva eltöltött az öröm, ajkaimon felvillant egy idült, megmagyarázhatatlanul nyugodt és békés mosoly, míg arra gondoltam, hogy „más mellett nem is lehetnék boldogabb”? Fogalmam sincs… de mára nem maradt más, mint a magam győzködése, a boldogságunk eszeveszett kutatása. Mert valamikor megvolt, próbálom azt megtalálni a múltban, de sajnos tippem sincs, hogy hol vesztettük azt el végérvényesen.
- Nem tudom, Tae Hwan… -fejemet ingatva, szemeimben villanó csalódottsággal, szomorúsággal vegyülő dühvel tekintek fel rá. Nem rá vagyok dühös, amiért szembesített ezekkel a gondolatokkal… annál is inkább magamra, mert nem vagyok képes azt nyújtani, mint annak idején. És arra, hogy nem tudom azt a fajta megbánást érezni ennek kapcsán, amit kéne. Mert ha úgy volna, értelemszerűen megpróbálnék tenni ellene.
Alsó ajkamra harapva, szemöldökeimet magasba vonva bólintok szavaira. „Vagy kire?” talán ez a kulcskérdés az egész végeláthatatlan dilemmában.
- Menj –egyezek bele kurtán, ökölbe szorított kezemmel megtámaszkodva a pulton lököm el magamat a széktől. Felnyalábolva a feleslegesen kipakolt tányérhalmot szórom a maradékot a kukába, majd úgy ahogy van, az egészet „lesz ahogy lesz” elvvel a mosogatóba hajítom.
- Majd bent még úgyis találkozunk. Ha jössz, hozz kávét –osztom ki a feladatot, nyakszirtembe akasztva kezemet, fejemet hátra vetve indulva el a nappali irányába. – Kitalálsz, ugye? –vetem felé a kérdést félvállról, majd meg se várva a válaszát tűnök el a szobában, belökve magam mögött az ajtót.