Anya 1.0
× Imádom a könyveket, rendszeresen olvas és szeretek könyvtárba is járni, amit néhányan talán maradinak találhatnak, hiszen manapság minden fent van már az interneten. A könyvtáraknak megvan a varázsa, azt át kell érezni, ha ott vagyunk és ott bármikor megcsinálhatjuk, hogy leülünk egy ki tudja hány száz éves kandalló mellé egy elegáns székbe olvasgatni. Varázslatos.
× Mindig is elbűvölt a természet, a fák és a virágok, szerettem nézni, ahogy nőnek, változnak minden egyes évszakban. Rengeteg cserepes növény van a lakásban otthon és mindegyik cserepén van egy kis matrica, hogy hogyan is kell kezelni, hátha még nem tudnám fejből, meg azért is, hogy ha esetleg nem lennék és más jönne őket át megöntözni, akkor ő is tudja, hogy mégis mi a cicafülét kezdjen velük.
× Macska- és kutyamániás vagyok, bár bevallom a cicákat mindig is jobban szerettem.
× Az egyik brooklyni állatmenhelyen önkénteskedem, hivatalos cicasimogató és ölelgető vagyok, na meg persze sétálni is szoktam vinni a szőrgombócokat, akárcsak a kutyákat. Azért az vicces tud leni, mikor az ember nyolc kutyust sétáltat egyszerre.
× Egy időben rákattantam arra, hogy én számítógépes játéktervező leszek, ami miatt elkezdtem önszántamból programozni tanulni, de aztán hagytam az egészet, mikor megtudtam, hogy létezik tájépítészeti mérnök is. Meg mondjuk az is közrejátszott eléggé, hogy egy idő után semmit sem értettem az egész programozósdiból...
× Nem az a típus vagyok, aki naponta eljárogat bulizni vagy hasonlók, sosem volt az az én világom, szívesebben járok inkább színházba vagy moziba, meg akusztikus koncertekre.
× Ciki vagy sem, de én most is imádom a rajzfilmeket.
× Mindig is féltem a sötétben.
× Cappuchino párti vagyok.
× Snickers vagy KitKat? Mindkettő
× Közvetlen típus vagyok a magam módján. Ha valaki szimpatikus számomra és úgy érzem, lennének közös témáink, tudnánk miről beszélgetni, akkor élek a lehetőséggel, ellenkező esetben inkább csendben ücsörgök és szétunom a fejem inkább, minthogy belekezdjek egy értelmetlen, semmitmondó beszélgetésbe.
× A kék szem a gyengém.
× Az anyanyelvem (angol) mellett beszélek még spanyolul, franciául és németül. Jelenleg pedig az orosz nyelv elsajátításával próbálkozom kisebb-nagyobb sikerekkel, de minden kezdet nehéz, biztos megbirkózom majd ezzel a nyelvvel is.
× Egyszer szeretném majd körbeutazni a világot.
× Titkos vágyam, hogy egyszer vízesés alatt csókolózzak...
Anya 2.0
Hűha, Anya1.0-át hallotátok, milyen fantasztikus kis tökéletes kislány *tapsol lassan, cinikusan, hogy érezhető lehessen, mennyire utálja magát avagy másik felét?* Hát igen, vele ellentétben mindenki két lábbal jár a földön, mint én is, hisz komolyan.. cicák meg vízesés alatt való csókolózás? Ugyan kérlek, ez nem Disney Land és én sem vagyok egy kikiaszott cukiság?
Szóval felejtsetek el mindent, amit ez a kis picsa mondott és hallgassatok engem, ki tudja, hogy mitől döglik a légy.
× Sosem szerettem a nyálas filmeket, oda vagyok a horrorért és a thrillerekért.
× Tökéletes első randi egy jó kis autóverseny.
× Imádom a ps és pc játékokat, kedvencem a Need for Speed, de a GTA-t sem vetem meg.
× Tudom, hogy a pasik mindig a jó kislányokra buknak, de én nem vagyok jó, én rossz vagyok és olyan rossz, hogy az már jó. Kicsit talán elsőre bunkó vagyok és kiismerhetetlen, de nem olyan bonyolult, mint hinnéd.
× Allergiás vagyok a macskaszőrre.
× Utálom a gazdag pasikat, akik azt hiszik minden megtehetnek.
× Kibaszott buli az élet, mindennap elmennék bulizni és élném az életem, mert hát kibaszott rövid és nekem még osztozkodnom is kell egy hülye picsával, mire észhez térek már öreg leszek, ki kell használnom a fiatalság előnyeit.
× Mindennek ellenére szeretném, ha a pasim egy gamer és kicsit kocka lenne, általában azok a srácok döngetnek a legjobban, tapasztalat életem, színtiszta tapasztalat.
× Ha szar kedvem van, akkor elégetek egy.egy könyvét Anya1.0-nak, mert ez a szerencsétlen liba mindennek tud örülni.
× Férfiakat megszégyenítő mennyiségű alkoholt tudok vedelni, mint egy szivacs, mindent felszívok.
× Talán könnyűvérűnek tartasz, de kurvára megakarok állapodni valaki mellett, de az élet nem rohadt egyszerű és tudom, hogy senkim sem lehet, mert nem én egyedül vagyok, ezért szexelek sokat, azt legalább szabad. Egyszer próbáltam kapcsolatot valakivel, az lett a vége, hogy kiakadt, mert ez a prűd picsa, aki a másik ének elijesztette őt.
× Szeretnék tetkót, de nem lehet, mert.. ugyanazt tudom hajtogatni.
× Tetováló akarok lenni vagy egy ember, aki nyer a lottón és kurva sok pénze van, szeretem a fekete bőr cuccokat, szerintem én lélekben egy motoros vagyok.
Na lényegében ennyi, ha csalódtál, akkor nagyon tudlak sajnálni, ja.. mégsem, leszarom. Nem mindenki egy olyan kibaszott tökéletesség mint az előbbi, szóval ha valami nem tetszik *mutat az ajtóra* ott tudsz elhúzni a picsába.
Anya 1.0
Van valami vicces, abban, mikor úgy sétálsz a városban, hogy már az egészre úgy tekintesz, mintha a munkád lenne. Látod magad előtt az utcákról készített tervrajzokat a furcsa - és általában külső szemlélők számára érthetetlen - vonalakat s az egészen kiigazodsz, látod már magad előtt, hogy hogyan fog az festeni ha elkészült, akárcsak egy park esetében látod, milyen lesz az tíz vagy húsz év múlva. Nem tudsz úgy menni a városban, hogy ne kezdenél el agyalni ilyen dolgokon, mert annyira készülsz a vizsgáidra és csinálod a beadandókat, már a könyöködön jön ki mindegyik program, amit használtok és a furcsa vonalakat is úgy érted már mintha csak egy egyszerű szöveget olvasnál.
Minden sarkon és minden aluljáróban másra sem tudsz gondolni, hogy azt válasszad-e a következő beadandódhoz, vagy ne. Van-e elég "hibája"? Tudnál elég fejlesztési, újítási ötletet megfogalmazni a helyről? Megint ezen jár az agyam, miközben az állatmenhelyre igyekszem, kezemben az epershakeemmel, mely minden kortynál sikeres agyfagyást okoz nekem. Ilyenkor ezerszer elgondolkozok rajta, hogy akkor meg miért vettem ilyent, ha közben teljes mértékben lefagy az egyik legbecsesebb részem, de valahogy sosem tanulok a hibáimból, mert ez olyan finom...
- Hello! Mi a helyzet? Vittek haza, ma valakit? - teszem fel a szokásos és egyben talán az édespofák számára legfontosabb kérdést, amint belépek a menhelyre. Szabad kezemmel a csipogtatókártyám után kutatok, miközben végre boldog híreket hallok. Négy kutyus és három cicus talált már ma gazdára és ez remek hír, hiszen tegnap csak egy cicát vittek haza. Persze, annak is örülni kellett, de annyira sok itt az árván maradt állat, hogy rossz nézni. És ami a legszomorúbb, hogy majdnem minden nap érkeznek újak és szegények semmire sem vágynak jobban mint némi törődésre. Nincs elég idegzetem ahhoz, hogy minden kutyust egyszerre sétáltassak meg, így legfeljebb tízzel bírok el, de az már nagyon a tűrési határaimat feszegeti, bőven megelégszem a nyolccal, viszont cicákból... Na azokból adjatok csak tízet nyugodtan, vagy akár tizenötöt, mert már csak azt is imádom nézni, ahogy előttem szaladgálnak a pórázok túlvégén. Eleinte mondjuk furcsa volt a cicasétáltatás, de hozzászokik az ember, ha rendszeresen csinálja, főleg, mikor látja a kis szőrgombócok arcán a hálát, ez utóbbi persze a kutyusokra is igaz.