Reya & Thunder

Mostanában megint elég szarnak éreztem a helyzetet itthon. Mondjuk mindig az, csak van éppen szar, mégszarabb és legszarabb - ezt most középkategóriába sorolnám. Vagy nem tudom. Az addig oké, hogy az őseim levegőnek nézik egymást meg engem is, de én nem szeretném levegőnek nézni hosszútávon annak a nyomait, hogy anyám szeretőt tart, apám meg kurvákat hív ide. Nyilván ezt akkor csinálják, amikor a másikuk nincs itthon és én sem, de attól még nyílt titok. A dinnyékre való melltartó, amit a fürdőben találtam legalábbis erről árulkodik, ahogy az is, hogy a múltkor, mikor egyedül voltam itthon és csörgött a vezetékes (gondolom anyámnak le volt merülve a mobilja) és felvettem, valami kiéhezett faszi hang szólt bele, aztán mikor én is beleszóltam, hirtelen lecsapta, hogy bocs, téves.
Úgyhogy kösz, nem. Ebből nem szeretnék túl sokat látni és hallani, főleg annak a tudatában, hogy ez valahol mind miattam alakult ki. Nem nagy szám, egész régóta van ez, hogy egy pár napot olcsó szállókban aludjak, aminek a szomszéd szobájában tuti vagy szadomazóznak, vagy épp kinyírnak valakit, vagy épp egy havernál csövezzek. Általában egy-két héten belül mindig visszamegyek amúgy is. Eszembe sem jut már ezen depizni, teljesen hidegen érintett, ha egy kicsit le kellett lépnem. Hozzászoktam már, ahogy szerintem ők is. Néha örülnék egy normális családnak, de az úgyse lesz, minek sírjak rajta?
Szóval... ezúttal Reya volt a soros, aki bevállalta, hogy elszállásol, ez még számomra is nemrég derült ki, szóval miután lezsíroztuk, gyakorlatilag el is indulhattam, mert amúgy szinte mindig lelépés-készen álltam: nem volt sok cuccom amúgy sem, a legszükségesebbek meg elfértek egy nagyobb sporttáskában. Ha mégis kéne még valami otthonról, akkor azért hazaugrom, nagyjából be tudom lőni, mikor nincs otthon senki, vagy egyszerűen csak este megyek, mikor alszanak, és mintha ott se jártam volna. Csináltam már párszor, tuti profi betörő is lennék.
Hamar oda is értem viszonylag, szóval be is kopogtam.
- Oh, hali - köszöntem, amikor a lány ajtót nyitott és beljebb is léptem, amikor félreállt. Elvileg zavarban kéne lennem a helyzetem miatt, de... nem vagyok. Már nem. Az első néhány alkalommal így volt, de aki ennyiszer hagyja ott az otthonát és kényszerül másokhoz, az kvázi mindenhova úgy megy, mintha haza menne, még akkor is, ha először jár ott. - Nem akarok sokáig itt lógni, csak... amíg lecsillapodnak a kedélyek - biztosítottam előre, hogy ha kezdek az agyára menni, akkor nem kell kidobnia, úgyis megyek magamtól.
Amúgy nem szoktam sok vizet zavarni, csak mégse mondanám magam egy szobanövény szintjének. Egyszerűen nem való mindenkinek a velem való huzamosabb együttlakás, ezért jó előre tisztázni, hogy ne aggódjanak, úgyis hamar elhúzok, plusz még csak terv szintjén, de folyamatban van a saját kéró is.
- Mizu? - érdeklődtem felőle is, mielőtt nagyon bele kéne bonyolódni a magyarázatba. Nem szerettem elárulni, hogy mi az aktuális helyzet, maximum felszínesen, de nem állt szándékomban senkit a saját problémáimmal baszogatni, többnyire az összes haverom annyit tudott, hogy néha kicsit besokallok az otthoni dolgoktól, de ennyi, és nem is akarok most belemenni.

Reya & Thunder

- Meglátjuk, hogy mondjuk olyan három nap múlva is ezt mondod-e - vigyorodtam el vállat vonva. De tényleg. Volt olyan ex-haverom, aki egyszerűen csak úgy adta a tudomásomra a dolgot, hogy a cuccaim csak úgy ki voltak pakolva az ajtó elé. De mentségére legyen mondva, legalább tök szépen összepakolt, úgy, ahogy én azelőtt soha, és azóta se. Nos, azóta se kerestük egymást.
Azért szerencsére nem ilyen drasztikus mindenki, meg amúgy ha valakit zavarok és rámszól, hogy ez meg az van, akkor általában megpróbálok változtatni, csak hogy legyen tető a fejem fölött, de egy-két nap és visszatérek a régi jó szokásokhoz - mint például ahhoz, hogy elég profi vagyok abban, hogy az éjszaka közepén nekiinduljak kaját vadászni, de azt a lehető legnagyobb csörömpöléssel. Vagy szimplán hazaesni hajnal három körül, szintén rohadtul hangosan. Meg szétpakolni, mások szerint úgy, mintha egy tornádó pusztított volna a térségben, de én meg kábé észre sem veszem, hogy lassan már ki se látok a kupiból.
Ezekről a szokásokról most is elfelejtettem szólni természetesen, egyszerűen ez nem az, amivel az ember villogni szokott, amikor sürgősen szállás kéne. Pedig amúgy ezen kívül eskü tök jól el szoktam lenni és szándékosan senkit nem basztatok, ha épp van pénzem, vásárolni is elmegyek meg ilyenek.
- Oh, igen? - kérdeztem vissza meglepetten, ugyanis azért ennyire pozitív fogadtatásra nem számítottam. - Hogyhogy? Történt valami? - érdeklődtem, hátha valami olyasmi van a háttérben, ami miatt szimplán jól jön a társaság és pont kapóra is jöttem. Habár az is tény, hogy tök jól megvoltunk Shreyával, amikor épp hajlandó volt dumálni velem, és lehet, hogy ez baromság és csak én látom bele, de talán az is lehet, hogy nem úgy alapvetően bárkinek örülne, hanem nekem, mint konkrét személynek, elvégre a közös gangelések alkalmával is egész elvagyunk, de ez szimplán annak a számlájára is írható, hogy korban is közelebb állunk egymáshoz, mint a többiekkel.
Szóval követtem a lányt a nappaliba, ahol ledobtam a táskát, ami ugyebár a legfontosabb cuccaimat tartalmazta.
- Semmi extra, csak a szokásos... kicsit szar épp a helyzet és besokalltam, néha megesik - Vállat vontam, aztán csatlakoztam hozzá a kanapén. Nem akartam ebbe belemenni. Csak hát tényleg szokás szerint elegem lett, ez tény, mindenki tudja, hogy nem olyan családba tartozom, akik élik azt a bizonyos tökéletes amerikai álmot, ahol a szülők meg vannak veszve egymásért, a kölkök meg tipikus mintagyerekek, van emeletes családi ház, vakító fehér kerítés meg kutya. Mert a fehér kerítés meg a kutya az mindig kell az ilyen nyálas buzis filmekbe, az mindkettő kellék a tökéletes családnál.  Na és hát az a rész mindenki számára nyílt titok, hogy ezek nem éppen klappolnak, csak a részletekről nem szeretek nyavalyogni. - Amúgy tényleg, kösz, hogy befogadsz, meg ilyenek - mondtam, amikor észbekaptam, hogy ez még nem történt meg részemről. Annyira természetesnek veszem már, hogy megköszönni is elfelejtem az ilyesmit... valahol azért ez gáz. Nagyon gáz.