...when I'm silent, I have thunder hidden inside...
A szüleim sosem tudtak igazán megnevelni. Az összes energiájukat a húzom, Bianca nevelésébe fektették, és meg is kapták az ő személyében, a tökéletes kislányukat. Mintha cukorból, sóból, és minden mi jóból született volna. Okos, engedelmes, türelmes, és kicsit sem provokáló a személyisége. Bianca még nagy dolgokat vihet véghez. Biancából nagy ember lesz. Bianca így, Bianca úgy. Jó, hogy azt nem mondják, hogy ő lesz a kibaszott USA első kurva női elnöke. Én sosem voltam jó kislány. Sosem azt néztem, hogy mivel lendíthetném előre a nálam szegényebbekett, vagy sanyarúbb sorsúakat. Én mindig csak magamat néztem. Átgázoltam mindenkin, hogy elérjem azt, amit szeretnék, és most sem csinálnám máshogy. Hiszen ott vagyok, ahol lennem kell. Én vagyok a csúcsragadozó. A tápláléklánc csúcsa. Az iskola legnépszerűbb diákja. De ez az én gyengeségem is. Hogy csak egy diák vagyok. Egy olyan diák, aki viszonyt folytat a tanárával. A tanárával, aki ráadásul nős is. Kezemben egy üveg bort szorongatok, úgy sétálok felfelé az utcán. Bele-belekortyolok, miközben valami helyet keresek, ahol leülhetek elszívni egy cigit. Mattel összevesztünk. Azt akarja, hogy csak ő legyen nekem. Hogy ne találkozgassak más fiúkkal… óh, drága Mattie, ha tudnád. Egyenesen a pofámba mondta, hogy belém szeretett. Én meg csak álltam előtte, mint egy fasz, és elkezdtem nevetni. Nem tudtam máshogy lereagálni a dolgot. Sok fiútól hallottam már, de ez most különösen meglepett. Hiszen, még csak le sem feküdtem vele. Legalábbis, azóta nem, hogy van Jon. Előtte megvolt, egyszer-kétszer, de az csak játék volt. Elsétálok egy romkocsma előtt, majd vissza lépdelek, ahogy részeg fejem rájön, hogy ez jó hely lesz. Leülök a lépcsőre, és előkotrom a táskámból a cigimet. Megiszom az üveg borban maradt pár utolsó kortyot is, és magam mellé teszem az üres üveget. A nikotin úgy árad szét a tüdőmben, mint a forró tűz. Ki kéne találnom, hogy kit hívjak fel, hogy vigyen haza. Matt valószínűleg otthon sír, Jonathan pedig úgysem jöhet. Meg vagyok lőve.
Újabb nap, újabb este a Black Hole-ban. Általában kifejezetten poén tud lenni, mindenféle formák járnak ide, a felével biztos nem akarna találkozni az átlag éjszaka, mert tuti előkerül a rugósbicska, nagyobb arcoknál talán a pisztoly is... de itt általában béke van, mert mindenki ugyanannyira elcseszett és mindenki ismer mindenkit, aki ide jár. Persze ha valaki mégis betéved, egyből megy a faszméregetés, amiből néha balhé is van, de ennyi belefér - rendőrt hívni úgyse fog senki, mert egyrészt maga a krimó sem éppen teljesen legálisan működik, másrészt aki rendőrt hív, az tuti megszívja, mert a többiek kiverik belőle a szart is. Úgyhogy általában arra a kemény két darab kidobóra hárul ezeknek az elintézése, vagy a szerencsétlen csaposokra, nem egyszer kellett nekem sem szólni, hogy légyszi, kicsit arrébb öljétek meg egymást, de amúgy nem láttam semmit. De most olyan kivételes alkalom akadt, hogy kibaszott unalmas volt itt lenni. Két asztalnál ültek csak, mindkettőnél olyan figurák, akikről tudtam, hogy nem nyírják ki egymást és még pia is volt előttük annyi, hogy ne legyen gáz belőle, ha kimegyek egy cigire. Szóval közöltem a kidobóval, hogy kimegyek, pár perc és jövök is vissza. Hátsó ajtó az nem járt a személyzetnek, ahhoz túl csöves volt a hely, hogy figyeljenek ilyesmikre (esküszöm csak azért lett romkocsma, mert anélkül is az lett volna, ha valójában nem annak készül), úgyhogy a szimpla, vendégeknek és mindenkinek szánt egyetlenegy darab ajtón szándékoztam távozni, viszont meglepő módon a lépcsőn ült valaki, amire akkor jöttem rá, mikor kishíján átestem rajta. De csak kishíján, szóval végül nem taknyoltam át rajta. - Uh, bocs - mondtam mégis, miközben kikerültem és rágyújtottam arra a bizonyos cigire a lépcső mellett. - Szerintem jobban jársz, ha arrébb ülsz, mielőtt valaki tényleg át is esik rajtad - tettem hozzá csak úgy mellesleg. Elküldeni nem akartam, meg semmi, egyszerűen csak gondolom ő se akarna egy ilyen kis balesetet, plusz valahogy nekem se volt kedvem ahhoz, hogy egy ebből származó balhéba beleavatkozzak, ha valamelyik vendégnek se jönne be, hogy a lépcső közepe volt számára a legjobb ülőalkalmatosság. Ahogy a csajt elnéztem... nem illett ide. Túl normálisnak nézett ki ahhoz, hogy egy ilyen környéken járkáljon egyedül, főleg itt, ahol aztán tényleg csak azok fordultak meg, akik célirányosan ezt a helyet keresték. Bár néha azért akad, aki céltalan módon idetéved, de ritka. - Még nem láttalak erre - állapítottam meg, hangot adva a gondolataimnak. Engem aztán nem kell attól félteni, hogy kommunikációba kezdjek tök idegenekkel.
Kezdőlap
Újabb nap, újabb este a Black Hole-ban. Általában kifejezetten poén tud lenni, mindenféle formák járnak ide, a felével biztos nem akarna találkozni az átlag éjszaka, mert tuti előkerül a rugósbicska, nagyobb arcoknál talán a pisztoly is... de itt általában béke van, mert mindenki ugyanannyira elcseszett és mindenki ismer mindenkit, aki ide jár.