Utálod, amikor Szépfiúnak hívunk - legalábbis úgy teszel. Valójában nagyon is örülsz neki, hogy egyáltalán fiúnak kezelünk ítélkezés nélkül.
Hívő katolikus családban nőttél fel, minden vasárnap templomba kellett járnod, rendszeresen meggyónni a bűneidet (mégis milyen bűnei vannak egy kisgyereknek?), és otthon is állandóan a Bibliát nyomták a kezedbe ahelyett, hogy meghallgatták volna a problémáidat. Utáltad az egészet. Ahogy azt is, hogy mindig cuki ruhácskákat adott rád az anyád.
Amikor azt mondtad a családodnak, hogy transznemű vagy, kitagadtak. Nem is érdekli őket, mi van veled. Azóta hozzánk hasonló utcakölyök vagy, így találtunk meg. Csóró vagy és a lehetőségeid korlátozottak, szóval aligha tudsz kezdeni valamit magaddal azon kívül, hogy valahogy lekötözöd a szerencsédre amúgy sem gigászi csöcseidet és próbálsz mélyíteni a hangodon. Nekünk teljes értékű srác vagy, és tudjuk, hogy elég szar neked, de nem engedheted meg magadnak a tesztoszteront meg a műtétet.
Amúgy mivel az őseinkkel hasonlóan szarul állunk, néha együtt próbálunk meg túlélni, vagy ha épp a szokásosnál is rosszabb a helyzet, akkor a csapat többi tagjánál csöveskedni egy-két napig.

Nem illesz közénk. Mind rohadtul nincstelenek vagyunk, te meg itt villogsz a legújabb cuccaidban... Legalábbis kívülről.
Mi is csak egy ficsúrnak gondoltunk egy darabig. Utólag csapódtál hozzánk, és senki nem értette, mit akarsz - azt hittük, csak te meg a hülye haverjaid akarnak belőlünk hülyét csinálni, úgyhogy egyszer majdnem megvertünk.
De végül nem tettük. Rájöttünk, hogy eléggé ver téged az élet. Van egy pénzes családod, a megtestesült tökéletesség, anyád meg apád Manhattan fejesei, a bátyád és a nővéred hasonló sors előtt áll. Te meg rosszul vagy az egésztől, az elit iskoládtól, a felesleges magánóráidtól... Úgyhogy fogtál egy köteg pénzt és megszöktél a picsába. Illetve próbálsz. A zsaruk mindig megtalálnak, pedig már harmadszor próbálkozol. Most éppen álnéven húzod meg magad egy bronxi szállóban, de meddig?

Jó kislány vagy, talán a leginkább megbízható közöttünk. Gyerekkori álmod volt, hogy táncolj, táncsuliba jártál, egy rakás versenyt nyertél, ami miatt még hallani is lehetett a nevedet a médiában, volt egy csatornád a YouTube-on, ahol mindig elmesélted a veled történt dolgokat és persze tele volt a táncos videóiddal. Minden esélyed megvolt.
Aztán a barátnőiddel egy átlagos este sétáltatok haza, éppen a zebrán keltetek át, amikor megtörtént a baj. Egy baleset, és a karrierednek, az álmaidnak annyi. Nem táncolhatsz többé, legalábbis úgy nem, ahogy te szeretnél, ugrott az esélyed az ösztöndíjra a Juilliard-ra. Amikor rád találtunk, öngyilkos akartál lenni. Végül csak azért nem vetetted magad a mélybe, mert szinte szó szerint visszahúztunk.
Egész éjszaka veled voltunk annak a rohadt épületnek a tetején, megkínáltunk olcsó borral, te pedig csak sírtál és sírtál és meséltél, kiöntötted a lelked egy rakás idegennek. Azóta nem engedtünk el. Pedig rád még így is jobb sors várhatna, mint ránk, szóval próbáltunk rávenni, hogy valahogy, de próbáld meg folytatni az életed.

Egy kibaszott morci vagy. Mindenkit utálsz. Néha még minket is. Szóval miért is lógsz velünk? Asszem azért mégiscsak bírod a pofánkat, legalábbis mindig visszatérsz közénk.
Drogot árulsz, füvet meg partidrogokat, néha nekünk és magadnak és szerzel. Elég fasza kapcsolataid vannak ilyen téren, azt meg kell hagyni. Nem tudjuk, hogy keveredtél ebbe bele, csak azt, hogy imádjuk az üzleted.
Amikor épp nem morogsz, egészen jó arc vagy. Tudom, hogy néha megvernél, de... én bírlak, seggfej. De ezen kívül, egyáltalán ki a szar vagy amúgy? Tele vagy rejtélyekkel, mindig eltűnsz, aztán pár nappal-héttel később ugyanúgy megjelensz, mintha semmi sem történt volna. Jófejnek tartunk, de néha nem feltétlenül bízunk benned. Szóval lepj csak meg minket, de ne keveredj túl nagy gázba, nem biztos, hogy ki tudunk majd menteni.
Egyébként egész faszán dobolsz, szóval ha valaha lesz bandánk, abban te is ott leszel, és befutunk, bassza meg.

Hát, kislány... Jó sok szart átéltél.
Te vagy a csapatunk művészlelke, az tuti. Mi értékeljük az elbaszott depressziós verseidet, a pszichiátered már nem annyira. Mert igen, terápiára kell járnod a múltbéli sérelmeid miatt.
Sosem voltak igazán barátaid, mert mindenhol te voltál a fura csaj. Kiközösítettek, mert más voltál. Éppen ezért elég félénk vagy, egy csomó dolgot nem tudunk rólad, nem is tudom, hogy sikerült ránk találnod, de befogadtunk. Az otthoni helyzeted sem rózsás, de ezt nem is bolygatjuk. Majd elmondod, ha szeretnéd.
A rengeteg sebhely a karjaidon és a combjaidon arról árulkodik, hogy ha mi nem vagyunk, akkor már a koporsóban fekszel. Még mindig veszélyes vagy önmagadra, de legalább mi szeretünk. És ne aggódj, átérzem. Mi itt mind elég elbaszottak vagyunk.