Mivel apam nehany napra Calabriaba utazott, igy mig vissza nem ter New Yorkba, nekem kell foglalkoznom bizonyos ugyekkel. Ma delutan peldaul kenytelen vagyok reszt venni egy kissebb megbeszelesen, amihez abszolut semmi kedvem nincs.
A napom atlagosan indul. Reggel fel tiz korul ebredek, lezuhanyozok, osszedobok valami gyors reggelit, aztan elmegyek edzeni. Kesobb talalkozom nehany barattal, akikkel elszivunk egy-egy spanglit, valtunk nehany szot, es mindenki megy az utjara. Epp hazafele tartok, amikor megcsorren a telefonom. Apam neve virit a kijelzon, igy azonnal fogadom a hivast es kihangositom a keszuleket.
-Remelem nem felejtetted el a megbeszelest.
-Nehez lenne, mivel tegnap este is emlekeztettel.
-Helyes. Ne merj kesni, es ha barmi problema van, azonnal hivj.
-Ugy lesz.
Mivel o nem er ra, nekem pedig semmi kedvem a bajcsevelyhez, igy viszonylag hamar sikerul bontani a hivast. Ugy fel ora alatt haza is erek, az ajtom elott pedig egy turelmetlenul varakozo holgyiket pillantok meg. Ertetlen fejjel szallok ki az autombol.
-Na vegre mar! Tudod te, hogy miota szobrozok itt? - kerdezi ezt ugy, mintha barki is hivta volna. Az arcarol nagy nehezen beugrik, hogy nehany napja megfektettem, de ennyi.. A neve meg veletlenul sem jut eszembe.
-Itt vagyok. Mit akarsz? - kerdezem komoly arccal.
-Az erdekelne, hogy miert nem hivtal?
-Hogy tessek?
-Azt kerdeztem, miert nem hivtal fel?
-Ertettem en a kerdest csillagvirag, de ugyan miert kellett volna felhivjalak?
-Tudod mit? Jobb, ha nem is valaszolsz, mert ha igy folytatod tovabb, akkor csak felkurod az agyamat, aminek nem lesz jo vege. En az elejen leszogeztem, hogy nem akarok toled semmi tobbet. Megdugtalak, neked is jo volt, nekem is, ennyi. Most pedig menj szepen haza.
Az arcara mintha meglepettseg ulne ki, amit igazan nem ertek. Fel nem foghatom mit nem lehet erteni azon, hogy "ez csak szex". Es miutan belemegy, meg ide jon es neki all feljebb. Fel percig hallgatom a hiszteriajat, aztan egyik kezemmel egy gyors mozdulattal megragadom a torkat. Nem szoritok ra nagyon, hisz nem akarok vegezni vele.
-Ne baszakodj velem, kislany. Takarodj!
Miutan latom az arcan, hogy immar felfogta hanyadan is allunk, elengedem, belepek a hazamba es nyugodtan megebedelek. Ujabb gyors zuhany kovetkezik, aztan magamra kapok egy fekete farmert, feher polot es fekete bordzsekit. En apammal ellentetben ritkan oltozok ki, meg akkor is, ha megbeszelesrol van szo. Az oramra pillantok, meg pont idoben vagyok, nem kell tulsagosan sietnem. Bepattanok a kocsimba es meg sem allok a Stilettoig.
Az epuletbe lepve udvozlok minden ismeros arcot, majd az irodamba erve ledobom magam a kenyelmes szekbe. Ekkor erkezik meg az egyik csinos alkalmazott a szokasos pohar whiskymmel. -Koszonom - pillantok fel a nore, aki csak bolint, majd tavozik. Epp ragyujtok, amikor ertesitenek, hogy a ket vendegunk megerkezett. -Kuldd be oket - felelem a fickonak, majd kortyolok egyet az italombol. Amint a ket idegen alak belep, felallok a szekembol, majd kezet nyujtok mindkettejuknek. Lefutva a kotelezo koroket mind helyet foglalunk es kezdodhet a megbeszeles.
Minosegi kokainra es heroinra lenne szukseguk, nem kis mennyisegben, mi pedig szep osszegert meg is tudjuk adni nekik amire vagynak, ugyhogy hamar megkotjuk az uzletet, ami dollar milliokba fog nekik fajni. Egy-egy szivar es ital utan szeles mosollyal az arcukon tavoznak, en pedig kisetalok a barpulthoz, majd kerek egy ujabb pohar whiskyt. Epp ragyujtok, amikor nehany meterre tolem megpillantok egy not. -Szep napot! - koszonok oda neki. Ha nehany oraval kesobb erkezik, valoszinuleg fel sem tunik a nagy tomegben. Delutan azonban meg nincs akkora elet erre, igy nem nehez kiszurni. -Segithetek? - eddig nem tettem, most azonban jobban szemugyre veszem a holgyiket es feltunik, hogy valahonnan mintha ismeros lenne. Agyalni kezdek, hol is talalkozhattunk, amikor beugrik egy ezer eves buli, de meg igy sem vagyok benne biztos, hogy O az, a nevere pedig vegkepp nem emlekszem. -Mi mar talalkoztunk, ugye? - biccentek kozben az egyik mellettem levo szekre, hogy ha gondolja nyugodtan foglaljon helyet.

Igaz már pár hónap eltelt mióta New Yorkba érkeztem, de eddig nem sokat tettem azért, hogy találkozzak Marcoval. Nem is nagyon tudom, hogy miért vártam eddig, hiszen már azt is hetek óta tudom, hogy hol fogom őt megtalálni. Mégis húztam az időt. Nem mintha tartottam volna attól, hogy mi lesz, amikor végre láthatom őt. Biztos vagyok magamban és tudom, hogy előbb vagy utóbb, de el fogom érni, amit akarok. Reményeim szerint inkább előbb, de ha mégsem rá hajlandó vagyok várni is.
Most itt állok a klub előtt készen arra, hogy belépjek és lenyűgözzem őt. Kíváncsi leszek, hogy ő emlékezni fog-e rám. Évek teltek el azóta az éjszaka óta, mikor együtt voltunk. Ráadásul ittasak is voltunk. Sőt, neki talán csak egy futó kaland voltam, semmi több. Míg nekem ő volt az első. Amiről még csak nem is tud, hiszen hazudtam neki. De csodálatos éjszaka volt. Beleborzongok ahogy újra belegondolok, milyen is volt, amikor a karjaiban tartott. Azóta se tudott senki hasonló érzéseket kiváltani belőlem, mint ő. Pedig nem egy barátom volt Palermoban. Nem sokat voltam egyedül. Elég sok kapcsolaton vagyok túl, de komolynak egyiket sem tudnám nevezni. Csak a szórakozás kedvéért voltam együtt másokkal. Mély érzésekre sosem voltam képes. Szerintem még szerelmes sem voltam, soha. Bár amit Marco iránt érzek, az közel állhat hozzá.
Még egyszer körülnézek az utcán, mielőtt lenyomnám a kilincset és elindulnék megkeresni őt. Átfut a gondolat rajtam, hogy lehet tovább sétálok és másik alkalomra hagyom a találkozást. Egy picit izgulok, hogy milyen lesz. Vajon élőben is olyan, mint a képeken?
Úgy gondoltam, ha a délutáni órákban jövök több esélyem lesz beszélgetni Marcoval. Nem tudom estére mennyivel lesz több az elfoglaltsága, de gondolom, hogy akkor nem annyira érne rá velem foglalkozni, mint most.
-Egy Piña Colada-t kérnék – lépek oda a pulthoz és máris leadom a rendelésem. Egy ital nem fog megártani, sőt még segíthet is, hogy ne izguljak annyira. Miután megkapom, beleszívok a szívószálamba és csak azután nézek körül a helyen. Ahogy gondoltam, ebben az órában még nincsenek olyan sokan. De hiába futottom végig a tekintetem az itt lévőkön, csak nem találom meg azt, akit keresek. Utálok várni, hihetetlenül türelmetlen vagyok, de ebben a helyzetben, most mégis mit tehetnék? Csak nem törhetek rá az irodájában.
Visszafordulok a koktélomhoz és kezembe kapom a mobilom. Ismét az ő képeit böngészem. Ha már várnom kell rá, akkor legalább addig is így láthatom. Eltelik néhány perc, amikor meghallok egy hangot, nem messze tőlem. Felpillantok és a szívem abban a pillanatban hevesen kezd verni. Ismét a telefonomra nézek, de semmi kétség, valóban ő szólított meg.
-Neked is, szép napot – mosolygok rá és gyorsan lezárom a telefonom, majd visszacsúsztatom a táskámba. El sem hiszem, hogy végre megtörténik, hogy itt vagyunk. Úgy érzem mintha a külvilág megszűnne létezni és egy pillanatra csak mi ketten léteznénk. Csak nézem őt, széles mosollyal az arcomon, amit akkor sem tudnék eltüntetni, ha nagyon akarnám.
-Segíteni? – kérdezek vissza.
-Természetesen, azzal, hogy csatlakozol hozzám – egyelőre ennyi is elég lesz nekem. Ráérünk még a lényegre térni.
A következő kérdésén ledöbbenek. Álmomban se gondoltam volna, hogy emlékszik rám. Bár ez még nem jelent semmit. Lehet, hogy csak ismerősnek tűnhetek neki, de pontosan nem tudja, hogy ki vagyok. Mindenesetre ez arra enged következtetni, hogy nyert ügyem van és minden simán fog menni. Nem is kell olyan sok neki, hogy az ujjaim köré csavarjam és elérjem, amit akarok.
-Jól gondolod – felelem végül, miközben odasétálok hozzá és helyet foglalok mellette.
-Meglep, hogy emlékszel még – teszem még hozzá, csupán azért, hátha így kideríthetem mennyire maradtam meg az emlékezetében.

A mar-mar tul szeles mosolyat latva enyhen osszevonom a szemoldokom. Nem igazan ertem miert orul nekem ennyire, hisz emlekeim szerint semmi komoly nem tortent azon az esten, azota pedig nem remlik, hogy talalkoztunk volna. Az is igaz, hogy az evek elteltevel, na meg a pianak koszonhetoen biztos kiesett jo par reszlet a bulirol, de ismerem magamat, nem mennek bele semmi komolyba, hisz oka van annak, hogy nem ugrok fejest parkapcsolatokba. Errol az okrol pedig ha akarnek sem tudnek megfeledkezni. Ami ott tortent az csakis marhulas, szorakozas es szex lehetett, semmi tobb.
-Hat legyen - mondom egy vigyorral a szam sarkaban. Hulye is lennek nemet mondani erre. -Maya, tudod mi dolgod, ha kiurulnenek a poharak - pillantok a pult mogott acsorgo latinara, aki egy mosollyal az arcan bolint. Helyes.
Apam mintha csak megerezte volna, hogy csupan nehany perce ert veget a megbeszeles, a telefonom azonnal megcsorren. -Elnezest - nezek a szoszi szemeibe. Ha nem lenne fontos, biztosan kinyomnam az illetot, de sajnos ezt most nem tehetem meg. Termeszetesen az uzletrol kerdez, mintha ez lenne az elso megbeszelesem, vagy legalabbis ket diploma kene a lebonyolitasahoz. -Elinteztem. Nem volt semmi problema - valaszolom a telefonba, mikozben ujabb slukkot szivok a cigarettabol. Erzem, hogy millio kerdese lenne meg, csak hogy vegre megnyugodhasson a lelke, de ez nem az a tema, amirol telefonon csevereszhetunk. Persze ha olyan rendkivul fontos lenne, kodokban megvitathatnank a mai uzletet, de ezt a nehany napot csak kibirja. A lenyeg amugy is az, hogy sinen vagyunk. Nem is ertem mit rugozik meg ezen. -Remelem ott is minden rendben - mert bar nem mindig a szivem csucske, azert nagyon nem szeretnem, ha gondok adodnanak a szervezetnel. Miutan kozolte, hogy ott sincs semmilyen problema es nehany nap mulva itthon is lesz, elkoszontunk, bontottam a hivast, majd visszasullyesztettem a keszuleket a nadragom zsebebe. -Ne haragudj, ez eleg fontos volt - meg ha neki nem is tunt annak.
Mig mellem ul, ismet vegigfuttatom rajta a tekintetem, vegul pedig fele nyujtom a bagos dobozt. -Kersz? - kinalom meg, ha mar en itt mellette fustolok.
-Azert nem emlekszem mindenre - mosolyodom el. -Az viszont biztos, hogy nem a napokban, de nem is az elmult hetekben talalkoztunk - ez esetben tisztabb lenne a kep. -Mi is a neved? - teszem fel vegul a kerdest, mert tulsagosan erdekel. Talan ha megtudom, mas is beugrik. -Amugy hogy hogy ide latogattal? - gondolok itt egy strip clubra, ahol bar akadnak, nem a noi vendegek a leggyakoribbak. -Felre ne erts, en aztan nem banom, hogy beugrottal - oblitem le a torkomat egy kis whiskyvel, majd ujabb slukk kovetkezik.

Örömmel nyugtázom magamban, hogy ő is szeretne egy kis időt velem tölteni.
-Drága Maya, ha lehet a következő körben, én is valami töményebbet szeretnék inni– egészítem ki még Marcot a pultos lány felé fordulva.
-De ha lehet ne túl erőset – teszem még hozzá. Nem lenne jó, ha túl sok alkohol szállna az agyamba. Azzal maximum csak elásnám magam a férfi előtt. Azelőtt tárnám fel a lapjaimat, mielőtt még bármit is előkészítenék. Első sorban azt kellene elérnem, hogy ő legyen az, aki meg akarjon kapni, ne pedig én teperjek nála. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy titokban tartsam a célomat. A mosolyom már így is elég árulkodó lehet. De nem tehetek róla, nem bírom leállítani magam. Ez van, ezt váltja ki belőlem.
-Csak nyugodtan – ahogy a pillantásunk találkozik, érzem ahogy megint csak hevesebben kezd verni a szívem. Ez az érzés még annyira új nekem. Legutóbb amikor találkoztunk még nem voltam ennyire zavarodott és más nem volt képes kihozni belőlem hasonló érzésekes. De tetszik.
Azzal, hogy magamra hagyott, lehetőségem van rendezni a gondolataimat és eltűntetni azt a bárgyú mosolyt az arcomról. Meg kell próbálnom palástolni az érzéseimet, nem tűnhet fel neki, hogy mennyire fontos számomra.
Csak legyintek amikor visszatér és elnézést kér. Majd a koktélomat a kezembe veszem és a szívószállal elkezdek játszani a jégkockákkal, a poharamban. Megannyi forgatókönyvet lejátszottam már arról, hogy miről is fogunk beszélgetni. Annyit álmodoztam erről a pillanatról. Most mégse jut eszembe semmi, amit felhozhatnék neki.
-Nem, köszi. Pár hónapja szoktam le róla – ami nem volt épp egyszerű, ezért nem is szeretnék még csak kísértésbe se esni. Az már nem zavar, ha mellettem füstölnek, de én inkább kihagyom.
-Áh, nekem is eléggé fakó emlékképeim maradtak csak – az biztos, hogy nem fogom elárulni, hogy szinte mindenre emlékszem. Azzal csak elüldözném és nekem pont az ellenkezőjét szeretném elérni.
-Jó pár év eltelt azóta – mosolygok én is vissza rá.
-Chiara vagyok, de ha jól emlékszem neked Susieként mutatkoztam be – azt hiszem akkoriban jó ötletnek tűnt a középső nevem, becéző változatát használni. Meg olyan aranyosnak is gondoltam.
-Te pedig… - gondolkozom el, mintha én is elfelejtettem volna a nevét. Közben pedig pontosan tudom, hogy Marconak hívják.
Viszont a következő kérdés, bár logikus, de mégis váratlanul ér. Hirtelen azt sem tudom, hogy mit kellene erre válaszolnom. Egy percig csak meredten nézek rá, majd iszok egy kortyot az italomból, majd még egyet.
-Erre volt dolgom és gondoltam benézek. Bár fel sem tűnt, hogy ez egy ilyen hely, azt hittem, hogy csak egy átlagos bár – ennél jobb válasz nem jut az eszembe, úgyhogy reménykedek benne, hogy ezzel is beéri.
-Az viszont meglep, hogy te is itt vagy. Szerintem te bárhol megkaphatnád azt, amit szeretnél, nem lenne szükséged arra, hogy ide járj. Pedig ahogy észrevettem, törzsvendégnek számíthatsz – gondolok itt arra, hogy még a pultos lány nevét is tudta. Persze tisztában vagyok vele, hogy ez a hely az övé, de ez is maradjon csak az én titkom.
A megjegyzését követően, lassan felpillantok a koktélomról és egyenesen a szemébe nézek. Majd bájosan rámosolygok. Helyes. Tetszik, hogy így gondolja. Eszerint pont afelé haladunk, amerre én szeretném.

-Vigyazz, mert Mayanak a nem tul eros is igen utos - mondom ezt egy mosollyal a kepemen. -Ne itasd le ido elott - pillantok a pultos nore, aki latszolag vette az adast. Egyszer meg engem is kepes volt kiutni, pedig jo par ev alatt kelloen megedzodtem, ugyhogy rohadt jol birom az alkoholt es megis sikerult neki, szoval le a kalappal elotte. Azt hiszem azota sem kerultem olyan allapotba, de jobb is ez igy mindenkinek.
Orulok, hogy nem zavarja egy gyors hivas, igy nyugodtabban valaszolok apamnak. Kozben ahogy szoba kerul a szervezet ismet eltoprengek azon, milyen eletem lenne nelkuluk. Vajon hol tartanek most? Mi lett volna belolem, mivel foglalkoznek es milyen terveim lennenek a jovore nezve. Egyaltalan vajon tenyleg tetszene e az "atlagos elet", vagy inkabb unalmasnak tartanam?! Tokeletesen tisztaban vagyok azzal, hogy ezek egytol egyig felesleges gondolatok, mivel sosem kaphatok rajuk valaszt, neha megis beugranak es olykor kisse nehezemre esik elhesegetni oket. Mivel most apam szavaira kell koncentralnom, igy viszonylag gyorsan sikerul kivernem a fejembol es mar nem kattogok azon, "mi lett volna, ha...".
-O, miert? - kerdezem, miutan bontottam a hivast es immar ra figyelhetek. Valamiert erdekel, miert dontott ugy, hogy inkabb leszokik a cigirol. -Az nem zavar, hogy en bagozok? - mert ha esetleg igen, nem esne nehezemre elnyomni a hamuzoban. Akkora paraszt meg en sem vagyok, hogy olyan mellett fustoljek, aki nem birja.
-Hat akkor ezzel mar ketten vagyunk - mondanam, hogy ez kicsit megnyugtat, de akkor sem ereznem tulzottan gaznak azt, hogy nem keves alkohol utan kiesett az este nagy resze, ha o ezzel maskepp lenne.
-Marco - mutatkozom be, majd nyujtom fele az egyik kezem. -Susie? - kerdezem egy szeles vigyorral a kepemen. -Masodik nev? - tippelek, bar az is lehet, hogy csak ez volt az elso jol csengo noi nev, ami eszebe jutott, ha esetleg nem akart a valodi neven bemutatkozni.
-Ezekben az orakban nem sokban kulonbozik egy atlagos bartol - a kesobbiekben mar kicsit igen, de ezt gondolom o is jol tudja. -Nem jartal meg ilyen helyen? - gondolok itt a strip clubra. Bar a legtobb vendeg ferfi, azert akadnak kivancsi nok is, akik nem feltetlenul kell a sajat nemukhoz vonzodjanak.
-Ez bok volt? - furkeszem a szemeit, kozben lehuzom a poharam teljes tartalmat, Maya pedig teszi is a dolgat. -En vezetem a helyet - vilagositom vegul fel. -Szoval minden nap itt vagyok - teszem meg hozza, majd egy utolso slukk utan elnyomom a csikket a hamuzoban.
-Amugy New Yorki vagy? - lehet hogy nehany evvel ezelott mar rakerdeztem, csakhogy a valasz egyaltalan nem maradt meg. -Es mivel foglalkozol? - teszek fel egy ujabb kerdest.

Jól esik a figyelmeztetése, miszerint Maya igencsak ért a munkájához és tudja mivel kell egy nem túl erős piát, ütőssé tenni.
Egy pillanatra elgondolkozok a kijelentésén. Vajon mit akarhatott azzal, hogy idő előtt? De úgy döntök ezt nem teszem szóvá. Ha arra akart utalni amire én gondolom, akkor csalódást fogok neki okozni. Ugyanis azt nem hagyhatom, hogy a mai nap odáig jussunk, hogy egy ágyban kössünk ki. Vagy akárhol máshol. Nem-nem. Annál azért okosabb vagyok, hogy azonnal odaadjam magam neki. Még ha minden porcikám vágyik is az érintésére, ellen kell tudnom állni neki. Mert végül én is ott fogok kikötni, mint egy újabb kis kalandocska. Szóval jobb lesz vigyázni az alkohollal.
Mikor sikerült rendeznem a gondolataimat, elgondolkozom, hogy vajon kivel telefonálhat. Remélem, hogy nem késtem el és nincs senki az életében. De amennyire utána tudtam nézni a közösségi médiában, ezt erősen kétlem.
-Pár éve volt egy eléggé sötét időszakom, amit egy éve sikerült lezárnom. Utána már csak a cigi maradt, de szerettem volna egészségesebben élni, úgyhogy inkább arról is lemondtam – emellett persze nem csak a belső egészségre, de a külső szépségre is törekedtem. Azóta a hajam sokkal fényesebb és az arcom is egészen rendbe jött.
-Ó, ugyan, egyáltalán nem – igazán kedves tőle, hogy rákérdez. Biztos vannak olyanok, akiknek ez problémát jelentene, de a környezetemben elég sokan vannak, akik füstölnek, ezért már hozzá tudtam szokni.
-Örülök, hogy ismét egymásba botlottunk, Marco – nyújtom én is a kezem egy kézfogásra. Az érintése villámcsapásként ér és azt az érzést kelti bennem, hogy még többet akarok belőle. Hihetetlen, hogy milyen vágyakat tud bennem felébreszteni, már egyetlen apró érintés is. Az ajkait fürkészem. El tudnék merülni ebben a pillanatban. De elhessegetem a gondolatot. Leválasztok a hajamból egy tincset és tekergetni kezdem, miközben elkapom róla a pillantásom.
-Igen, a Susanne becézése. Akkoriban azt hiszem jobban illet hozzám – bár a Chiara is eléggé különleges és szép.
-Egyszer mintha már megfordultam volna hasonló helyen, de nem emlékszem pontosan – vagyis azt tudom, hogy egyszer, amikor a barátnőimmel és az akkori barátommal Londonban voltunk, betértünk egy strip klubba. De túlságosan is sokat ittunk és ezért kiestek a részletek. Arra viszont emlékszem, hogy nem igazán zavartak a körülöttem történtek. Bár a rúdtánc engem is érdekel, de inkább, mint sport, semmint ahogy itt csinálják.
A kérdést megválaszolatlanul hagyom. Azt mégsem mondhatom, hogy akkoriban elég sok kalandjáról mesélt és ebben következtettem arra, hogy bármikor, bárkit megkaphat. Azt hiszem egy ilyen kijelentéssel azonnal lebuknék. Világossá válna a számára, hogy sokkal többre emlékszem, mint ahogy azt ő gondolja. Belekortyolok még egyet a koktélomba, majd az üres poharamat visszarakom a pultra és abbahagyom a hajam tekergetését is.
-Nocsak – húzom fel a szemöldököm, meglepettséget színlelve.
-Mondjuk úgy, hogy most már az vagyok, de nem rég költöztem csak ide – azt nem teszem hozzá, hogy Olaszországból. Nem tartom fontosnak, de ha rákérdez szívesen elárulom azt is.
-Még nem dolgozom, egyetemista vagyok – bár az utóbbi nem zárná ki az előbbit, de szerencsére nem vagyok rákényszerülve, hogy dolgoznom kelljen és nem vállalnék el bármilyen munkát. De bármi olyat elvállalnék, ami a tánccal van összefüggésben. Na jó, azért annyira nem, itt például nem állnék be a többi lány közé.

-Arra inkabb nem kerdezek ra, hogy minek koszonheto az a sotet idoszak. Gondolom nem osztod meg fuvel-faval - ahogy en sem szivesen beszelek ilyesmikrol, ugyhogy tokeletesen meg tudnam erteni. Foleg nem olyanokkal, akiket alig ismerek. Alapbol az a tipus vagyok, aki nem szivesen beszel a problemairol, neha meg a legkozelebbi hozzatartozoinak sem. Nalunk a csaladban sem szokas "panaszkodni". Sosem hallottam anyamat sirankozni, ahogyan apamat sem. A problemakat megoldani szoktuk, a nehez vagy sotet idoszakokat pedig valahogy diszkreten atveszelni, majd minel elobb elfelejteni.
-Ezek szerint nem kell elnyomnom - jelenik meg egy halvany mosoly az arcomon. Nem mintha olyan nehezemre esett volna, de kar lenne. Ha valakivel leulok iszogatni es elcsevereszunk, mindig ragyujtok. Persze ezzel altalaban a masik fel sincs maskepp, ugyhogy ez sosem jelent gondot. Egyszeruen csak szinte mar furcsa lenne ugy beszelgetni valakivel egy ital mellett, hogy ra sem gyujtok.
-En is orulok, Chiara - fogok kezet a novel egy oszinte vigyorral a kepemen. -A nok veletlenul nem akkor babralnak a hajukkal, ha zavarban vannak vagy eppen unatkoznak? - huzodik ismet mosolyra a szam.
Nem tudnam megmondani mi, de van valami furcsa a szosziben. Reszletek az estevel kapcsolatban meg mindig nem ugranak be, bar ketlem, hogy sokat ernek veluk.
-A Chiara sokkal jobban hangzik - osztom meg vele a velemenyem. -Es most jobban is illik hozzad - egeszitem ki a mondatot.
-Rossz memoria, vagy csak pia? - termeszetesen tudom a valaszt. Ketlem, hogy ilyen fiatalon mar gondok lennenek a memoriajaval, szoval valoszinuleg azon az esten is csak sokat ihatott, ahogy nehany evvel ezelott, amikor belem botlott. En mar nem is emlekszem mikor neztem le eloszor sztrip klubba. Az biztos, hogy kurva reg, es az is, hogy rohadtul elveztem. Raadasul nem csak egy tancot kaptam. Ha pusztan annyirol lett volna szo, minden bizonnyal unalmasnak tartottam volna.
-Na es elotte hol eltel? - teszem fel az ujabb kerdest. -Miert pont New York? - kivancsiskodok. Nem mintha ne lenne szep varos meg minden, de ha nekem kene valasztanom, nem vagyok benne biztos, hogy pont ide vagynek.
-O, mi jot tanulsz? - az egyetemi evek.. milyen szepek is voltak. Na nem minden resze. Peldaul rengeteg orat halalra untam, es azt hittem, a budos eletben nem ernek veget, de ezeken kivul sokat szorakoztunk es csajoztunk. Az pedig csak plusz, hogy addig sem kellett a szervezetrol hallanom. Legalabbis nem annyit, mint ujabban.

A kérdésre ingatom a fejem.
-Valóban, most ne menjünk ebbe bele – ha minden úgy megy, ahogy én szeretném, akkor eljön az az idő amikor már mindent tudni fogunk a másikról. Ráérek majd akkor beavatni a részletekbe. De gondolom neki is lesz mit mondani.
-Hagyd csak, tényleg nem zavar – miattam tényleg nem kell elnyomnia a csikket, nem zavar. De azért olyan édes, hogy megtenné, értem. Nem is emlékeztem, hogy ilyen kedves. Pedig szinte minden pillanatát fel tudnám eleveníteni, annak az estének. Na jó, leginkább azt a részét, amit amúgy se lehetne elfelejteni. Egy lány, mindig emlékezni fog arra, hogy milyen volt neki az első. Ez velem sincs másképpen. Szívesen megismételném, de az biztos, hogy nem ma.
-Ó, hogy te milyen sokat tudsz a nőkről – próbálok kibújni a válasz alól és én is elmosolyodom. Az biztos, hogy mellette egy másodpercig sem tudnék unatkozni. Még akkor sem, ha mondjuk éppen alszik én pedig ébren vagyok. Csak nézném az arcát és a hajával játszanék, persze csak óvatosan, hogy fel ne ébresszem. De ez egyelőre csak egy álomkép, úgyhogy gyorsan tova is hessegetem.
A szavaira érzem, ahogy lángba borul az arcom. Köhögéssel próbálom leplezni, de nem hiszem, hogy sok sikerrel. Nem is értem mi van velem. Nagyon nehezen hoznak zavarba, de neki sikerül, szinte folyamatosan. Pedig nem vagyok az a típusú lány, aki egy helyes srác társaságában elveszti a fejét.
-Inkább az utóbbi. Nem kevés alkoholt fogyasztottunk azon az éjszakán. Mondjuk akkoriban ez amúgy is jellemző volt rám. Amikor találkoztunk akkor is elég sokat ittam, azért is végződött úgy az este, ahogy… - elharapom a mondatot. Azt hiszem így is sikerült többet mondanom, mint ahogy azt terveztem. Amit jó lenne most is az alkoholra fogni, de egyetlen koktél senkinek se fog a fejébe szállni.
-Gondolom nem vagyok ezzel egyedül – mármint biztosan neki is akadnak hasonló történetei.
-Itt is már több mindent megélhettél – nézek körbe a bárban. Én ugyan csak egyszer voltam egy ilyen helyen, abból sem maradt meg sok minden. De az akkori barátomnak eléggé megmaradt az emlékezetében. Mesélt pár dolgot, de annyira nem figyeltem rá oda. Vagyis figyeltem volna, csak éppen akkor nem igazán voltam tudatában. Nem is emlékszem, hogy csak egy jól sikerült joint tehet róla, vagy akkor próbáltuk ki a gombát. De az biztos, hogy én akkor éppen egy más világban jártam. Akkoriban sok hülyeségben benne voltam, amibe most már nem biztos, hogy belemennék. Mielőtt bármit is teszek, legalább egy percig elgondolkozom rajta.
-Olaszországban, Palermoból származom. Egyébként imádtam ott élni, igazán magával ragadó a város. Szerintem neked is tetszene – ezt ugyan nem tudom miből gondolom, de az tény, hogy nyáron tele van turistákkal.
-Úgy gondoltam, hogy itt több lehetőségem lesz majd, a karrierem szempontjából. Másrészt itt vannak rokonaim is, akiket olyan ritkán látok és gondoltam jó lesz, ha egy időre hozzájuk költözöm. Meg ugye jártam már itt korábban, már akkor magával ragadott a város. Imádom, hogy itt mindig van élet – sorolom az okokat amiért New Yorkba jöttem. Persze a legfőbbet nem osztom meg vele. Érdekesen is hangozna, hogy miattad vagyok itt és azért jöttem, hogy magamba bolondítsalak, majd pedig úgy éljünk, mint a tündérmesékben.
-Táncművészetet. Már egészen pici korom óta imádok táncolni. Felszabadulttá tesz és olyan, mintha szárnyalnék. Azt is mondhatnám, hogy a tánc az életem – ami valójában így is van.
Közben Maya már készített nekem egy újabb koktélt. Ránézésre nem tudnám megmondani, hogy mégis milyen lehet, de bízok benne, hogy a kérésemnek eleget tett és pont a megfelelő mértékben lett csak ütős. Kezembe veszem és megszagolom, de az illatából sem sikerül kitalálnom, hogy mi lehet. Úgyhogy beleszívok a szívószálba, hogy megkóstoljam. Valami újdonság lehet, mert az íze sem ismerős. Viszont az biztos, hogy nem olyan, mint az előbbi. Ebben már eléggé érezni, hogy van benne alkohol.

-Rendben - termeszetesen tiszteletben tartom, hogy nem akar meselni a sotet korszakarol, ugyhogy eszemben sincs faggatni.
Ha mar ugysem kell elnyomnom a bagomat, ujabb mely slukkot szivok belole.
-Ezt eddig is tudtam - fujom ki a fustot a tudombol. Nem akarok en ezzel felvagni, egyszeruen csak igy van, nem fogom tagadni. Az, hogy konyitok hozzajuk annak koszonheto, hogy eddigi eletem soran nem csak nehany szepseghez volt szerencsem. Aki ismer, az ezzel tokeletesen tisztaban van. Nem sok olyan buliban voltam, ahol ne szedtem volna fel legalabb egy jo csajt, de azert akadt kivetel. Egy jo dugas pedig mint tudjuk, nem csak a bulikban hozhato ossze, ugyhogy ahol csak alkalmam nyilt es a hangulatom is meg volt hozza, ott cselekedtem. Volt akinek csupan nehany szep szora volt szuksege ahhoz, hogy rajtam landoljon, es akadt olyan is, akit szep lassan kellett becserkeszni. Igy idovel akaratlanul is sikerult valamennyire kiismernem a masik nemet, ami gyakran hasznomra valik. Az is feltunt, hogy Chiara keruli a valaszt, igy aztan elengedem, hisz ugyis tudom mi a megoldas.
-Mar nem jellemzo rad? - slukkolok a cigarettabol, aztan a whiskymbe kortyolok. -Azt mondod, nagy mennyisegu pia nelkul nem fekudtel volna le velem? - teszem fel a kerdest egy szeles vigyorral a kepemen. Barmi is legyen a valasza, nem fog megbantani vele. Sok mindent lehet ram mondani, de hogy konnyen a szivemre vennek dolgokat, azt nem.
-Biztos lehetsz benne, hogy nem - teny, hogy tudtam elni. Nehany eve viszont mar nem iszok annyit, hogy kiussem magam, aztan az este nagy resze homaly legyen. Valahogy mar nem latom ertelmet, na meg a munkaban is akadalyozna, ugyanis nem tul fasza a masnapossag. Boven eleg nekem egy-ket spangli es nehany pohar alkohol.
-Hazudnek, ha azt mondanam, itt nem volt semmi - ugyanis az itt dolgozo gyonyoru nok barmikor a rendelkezesemre allnak. -De nem itt elem ki magam. Ez munka - azt pedig ritkan szokas keverni a szorakozassal. Foleg a mi koreinkben.
Palermo hallatan felkapom a fejem. -Tehat Szicilia - Olaszorszag valoban gyonyoru, errol tobb alkalommal is meggyozodhettem, de meg mindig nem tudom hogyan is tekintsek ra. -Valoban tetszett - jelenik meg egy apro vigyor a szam sarkaban. Szepnek szep, de ami a szervezeteket illeti, hat hogy is fogalmazzak.. mondjuk ugy, hogy az a resze kevesbe tetszetos. Apam persze minden bizonnyal mast allitana. O elvezi ezt, errol szol az elete, illetve az eletunk. En viszont maskepp vagyok ezzel.
-Nos, New York sem olyan rossz - vonom meg az egyik vallam. Mivel en mar ide szulettem, en kicsit maskepp tekintek ra. Nekem kevesbe erdekes, mint egy olyannak, aki nem itt nott fel.
Mosolyogva figyelem, ahogy a tancrol beszel. Arrol, mennyire elvezi es hogy mar kicsi kora ota szereti. -Ez igazan jol hangzik, bar en ruhellek tancolni. Inkabb az a tipus vagyok, aki gyonyorkodik a tancoslanyokban - aztan olykor megdugja oket, de ezt inkabb mar nem teszem hozza. -A mazlistak koze tartozol. Azt uzheted, amit szeretsz es elvezel - ezt azert nem mondhatja el mindenki magarol. -Hogy izlik? - biccentek az uj kokteljara, amit Maya nehany perce csusztatott ele.

Ó, hogy mennyire magabiztos, de jól is áll neki. Azt pedig sejtettem, hogy sokat tud a nőkről, akkor sem kellett félteni, hogy ne találna magának olyan személyt, akivel elszórakozhatna. Ahogy abban is biztos vagyok, hogy ha én nem mentem volna vele, nem sokat kellett volna keresgélnie, azonnal akadt volna más lány, akivel eltölthet egy éjszakát. Én mégis örülök, hogy rám esett a választása, bár az a részlet kiesett, hogy hogyan találkoztunk. Mintha csak egymásba botlottunk volna, vagy valami ilyesmi. Az is lehet, hogy megakadt rajtam a tekintete és a közelembe férkőzött, de az is lehet, hogy én voltam a kezdeményező fél. Erre már tényleg nem emlékszem. Ezt annyira nem is tartottam fontosnak, az izgalmasabb részekre koncentráltam.
-Azt annyira nem mondanám. Az alkoholról még azért nem mondtam le, de azért csak módjával – vagy ahogy sikerül. Igyekszem odafigyelni, de ez nem mindig sikerül. Van, amikor többet fogyasztok a kelletténél és olyankor hajlamos vagyok hülyeségeket elkövetni. De szerencsére már nem otthon élek, már nem figyelik árgus szemekkel minden lépésemet, legalábbis azt hiszem. Mióta New Yorkban vagyok sokkal szabadabbnak érzem magam. Mintha enyém lenne az egész világ. Oda megyek és azt csinálok, amit csak szeretnék és ez fantasztikus érzés.
A kérdésével sikerül ismét zavarba hoznia. Nem is felelek azonnal, nem tudom mi lenne a helyes válasz.
-Őszintén szólva nem tudom, már nem tudok az akkori eszemmel gondolkozni. Ez már amúgy is megtörtént, szóval, ha még nem is tettem volna meg, akkor sem tudok már változtatni rajta – nem mintha szeretnék. Egyáltalán nem bántam meg ami akkor történt. Egy gyönyörű pillanat volt. Még akkor is, ha korábban nem így képzeltem el. Amikor még arról álmodoztam, hogy milyen lesz az első együttlétem valakivel nem egészen így képzeltem el. Sokkal romantikusabb pillanatra számítottam. Mondjuk egy hosszabb párkapcsolatban, amikor már mindketten készen állunk rá. Pezsgővel és virágszirmokkal az ágyon, mondjuk valami szép zenével a háttérben. Tudom, ez olyan klisés, de akkor is így képzeltem el. Ehhez képest teljesen máshogy alakult.
-Persze, azt mindenki tudja, hogy a munkát és a magánéletet jobb, ha nem keverjük – nem érdemes. Jobb is, ha nem teszi, most már itt vagyok és inkább foglalkozzon velem, mint ezekkel a lányokkal. De úgyis el fogom érni, a végén én fogok nyerni, a jutalmam pedig Marco lesz, talán nem is olyan sokára. Persze az egészet még fel kell építeni, egy ilyen pasit nehéz lesz behálózni, de nekem sikerülni fog.
-Pontosan – mosolygok.
-Nocsak, jártál már ott? – ez egészen úgy hangzott, mintha már megfordult volna arra. Szomorú, hogy akkor nem sikerült találkoznunk, pedig még közel is lehetett hozzám. De annyira nem nagy baj, a mi időnk csak most érkezett el. Ki tudja, hogy én éppen mivel foglalkoztam, amikor ott járt.
-Igen, én is úgy gondolom – persze, szerencsésnek is érzem magam. Örülök, hogy azt csinálhatom, amit valóban szeretnék, nem is tudnék elképzelni más munkát magamnak.
-Nagyon finom, de remélem nem fog gyorsan a fejembe szállni – kortyolgatom a koktélt. Remélhetőleg annyira tényleg nem erős, hogy a terveimnek keresztbe tegyen.

Erre a kijelentésére inkább nem válaszolok. Nem mindig sikerül eltalálnom a határt. Még otthon sokszor előfordult, hogy úgy indultam neki egy estének, hogy igyekszem nem leinni magam és ostobaságokat csinálni. De azok az esték pont fordítva sikerültek. Visszagondolva nem bánom, mert a végén mindig jól szórakoztam. Most viszont nem árt ha kontrollállom magam. Még sosem volt ilyen fontos, mint most. Nekem kelleme uralnom ezt a beszélgetést, sőt, ezt az egész estét, hogy a végén pontosan azt a kimenetelt kapjam, mint amit szeretnék.
A következő kérdésénél úgy érzem, mintha sarokba szorítana. De ahelyett, hogy megfutamodnék a kérdés elől, bátran válaszolok.
-Ha őszinte akarok lenni, akkor nem. Ha jól emlékszem, az egy varázslatos este volt - talán ezzel megint egy kicsit többet mondtam, de valóban úgy emlékszem vissza rá, mint életem egyik legszebb éjszakájára. Bármikor szívesen újra átélném.
-Tudod ha akkor számot cserélünk, meg is látogathattál volna. Szívesen lettem volna az idegenvezetőd, megmutattam volna az összes szép helyet - mondjuk akkor szóba se került se az, hogy hol élek, se az, hogy még összefutunk. Akkor még én sem gondoltam arra, hogy később majd annyit fogok rá gondolni és, hogy képtelen leszek őt kiverni a fejemből. Ezért még csak eszembe se jutott, hogy számot cseréljünk. A közösségi média az más. Ott már elég régóta nyomon követem, már amennyire tudom. Lehet, hogy egyszer együtt megyünk Olaszországba nyaralni. Ha eljön az ideje, a szüleimnek is bemutathatom. Kíváncsi leszek, mit fognak hozzá szólni. Nem biztos, hogy pont egy olyan fiút képzeltek el hozzám, mint ő. Szerintem ő annál veszélyesebb lehet, mint akit mellettem szeretnének látni. Már a munkája sem épp átlagos, a szüleim inkább egy ügyvéddel vagy egy orvossal látnának szívesen. De nekem az túl unalmas lenne. Azok a férfiak egy csendes, nyugodt feleségre vágynak. Én pedig cseppet sem vagyok olyan.
-Majd meglátjuk - mosolygok én is.
-De előre szólok, ha mégis, akkor elég...hm, hogy is fogalmazzak... érdekes társaság leszek - az enyhe kifejezés. Remélhetőleg akkor sem fogok mindent a nyakába zúdítani. Nem fogom kifecsegni azt, amiről jobb, ha még nem tud.
-Na és a barátnőd, mit szól, hogy egy ilyen helyen dolgozol? - amennyire utána tudtam nézni, nincs senkije és az eddigi beszélgetésből is inkább arra következtetnék. De szeretnék biztosra menni és az ő szájából hallani, hogy szabad utam van hozzá. Bár akkor is meg fogom nyerni magamnak, ha van valaki a képben, ettől cseppet sem félek. De mégis könnyebb dolgom van, ha nincs..