- Faith..Faith...Faith...szúúúr.- teljesen más végkifejletre vártam tekintve, hogy vele van tele a szám. - Szúr a nyelved. - továbbra is úgy nézek fel rá, mint aki nem teljesen értelmezte, amit mondott, végül elengedem a témát, és inkább be sem fejezem amit elkezdtem. - Jól van, akkor azt hiszem végeztünk. - taszítom el magamtól a csípőjénél fogva. Ahhoz képest, hogy ő az iskola élsportolója elég nyafka. - Nem akartalak megbántani. - simít végig az arcomon. Gyűlöltem mikor ezt csinálja, nem vagyunk olyan viszonyban, hogy érzelegjünk, vagy hogy törődjünk egymás érzelmeivel. Főleg, hogy nekem nagy általánosságban nincsenek is érzelmeim. Mogorván pillantok rá, míg kezeimmel erőszakosan magamra rángatom a felsőmet. - Nem bántottál meg. - közlöm vele szűkszavúan, és próbálom ezt a csevejt minél hamarabb lezárni. Egyáltalán nem azért jöttem, most ebbe a nyomorult szertárba, hanem azért, hogy egy kicsit felengedjek. Ha hazamegyek, úgy is minden ugyanonnan folytatódik. - Reméltem, hogy találkozunk esetleg sulin kívül is. Tudod, esetleg randizhatnánk, vagy ilyesmi. - vonja meg a vállait lazán, és a szokásos kiscserkész vigyorral koronázza meg. - Ez nálam nem válik be, tudod jól. Szóval, én amondó vagyok, hogy engedjük el ezt. Jókat kefélünk, de ennél tovább ne menjünk. - paskolom meg biztatóan a mellkasát, majd a vállamra kapom a táskámat, de még mielőtt elhagynám a helyiséget még visszafordulok. - Amúgy meg nem a nyelvem szúr, seggfej. Hanem a piercingem. - villantom meg a nyelvemben díszelgő valóban hegyes ékszert, ami igencsak fájdalmas lehet, ha olyan területekre téved.
*** Tényleg hazafelé tartottam már, szándékomban állt hazamenni a családomhoz. Ami momentán olyan volt, mint egy nagy kupac szemét, amit összehordott a szél, hogy egy szép nagy családot alapítsanak. Szóval, már épp arra haza tartottam, amikor Genna facen közölte, hogy újság van. Így egy éles kanyart bevéve a kocsimmal meg is fordultam, és a barátosném háza felé vettem az irányt. Titokban azért reménykedtem, hogy az anyja nem tartózkodik a házban, mert akkor mászhatok be az ablakon. Ha ő otthon volt..akár egy tűzokádó sárkány is védhette volna a házat, azon könnyebben átjutnék, mint Genna anyán. Komolyan, az a nő rögeszmés, valami nem klappolt nála az száz százalék. Pedig én mindent megtettem annak érdekében, hogy megkedveljen. Komolyan, egyszer még mikor bejárásom volt a házba, hoztam neki egy üveg bort, hátha lelazul tőle a boszorkány. Erre az volt a válasza, hogy nálunk ez nem szokás. Az, hogy most ezt pontosan mire értette, nem igazán tudtam hova tenni. Nem szokás ajándékot vinni? Vagy nem szokás inni? Nem szokás a másikkal kedvesnek lenni? Mindegy is, talán egy robot, aki csekély információk alapján ítéli meg, hogy ki a jó, és ki a rossz. Így van beprogramozva. Mivel szerettem volna elkerülni, annak az eshetőségét, hogy lebukjak. Egy kicsit messzebb parkoltam le, és indultam meg a ház felé. Természetesen, mint mindig jól tippeltem. A banya otthon van. - Bakker..- sóhajtok fel bosszúsan, ahogy a felhajtón lévő luxusautóját fixírozom. Ha nem Gennaról lenne szó, már úgy meglovasítottam volna ezt a verdát, mint a húzat! A bevett szokásomhoz híven az egyik fáról igyekeztem megközelíteni Genna ablakát, ami igazából nehezítette a dolgot, hogy: Vagy a fa lett kisebb, vagy a karom lett túl rövid. Pár másodperc szenvedés után sikerült a tetőre varázsolnom magam, és innen már egyenes út vezetett Genna ablakához. - Ajánlom, hogy valami fontos legyen, mert már most izomlázam kezd lenni.- jegyzem meg, miközben már ki is nyitottam az ablakot és bemászok rajta. - Hallod, neked anyád soha nem megy el valamerre? Utoljára szerintem akkor használtam a bejáratot, amikor kifejezte nem tetszését, és elküldött innét.- vigyorodok el, igazából jó kis este volt. - Tessék, egy adag koffein löket, meg egy kis boldogsághormon. - nyújtom felé a papírzacskót amiben csokis fánk lapul, és egy adag kávé gőzölög. - Közben miközben falatozol, elmondhatod, hogy miért is vagyok itt.- kacsintok rá, majd az ágyára huppanok, mintha csak otthon lennék.
Hát én totál hülye vagyok, az már biztos. Mentségemre legyen, hogy csakis azért regisztráltam fel erre a Tinderre, hogy megalapozzam a dolgokat Apának. Szerintem tök jó lenne, ha felregisztrálna. Biztos egy-kettőre találna magának nőt. Nem, én abszolút nem vágyom mostohára, ahogy fordítva sem, örülnék, ha Anya nem hapsizna, de hát ha már ő csinálja, akkor Apának sem ártana találnia valakit. Nem akarom, hogy otthon depizzen egyedül, habár majdnem beszóltam neki, hogy már nem fiatal, de... külső szemlélődők szerint egészen jól néz ki. Én nem tudom megítélni, és ami azt illeti, nem is nagyon akarom. Szóval igen. Itt húzom jobbra, ha bejön és balra, ha nem. Csak egy vörös hajas fotót tettem ki magamról, az arcom csak félig látszik, szóval nem fogok lebukni senki előtt. Még az kéne, hogy aztán ezzel jöjjön mindenki a suliban, hogy nem találok magamnak pasit anélkül, hogy társkeresőznék. „Hello! Csini a pofid” – kapom meg az első üzenetet, miután kidobta a „Match!” feliratot. Jó ég. Ez mekkora kretén lehet. Nem is látszik az arcom. Egyszerűen kilépek a beszélgetésből, de aztán jön még egy üzenet, ezúttal mástól. Nem tudom miért húztam jobbra, ugyanis a profilképe csak egy Camaro, semmi más. Az elején lehetett, amikor még csak próbálgattam. Az üzenet a következő: „Hello Széplány! Ugyan az arcod nem látszik, de a vörös hajzuhatagból ítélve biztos gyönyörű lehetsz. Van kedved ismerkedni?” Ez már inkább felkelti az érdeklődésemet, de teljesen mindegy, ugyanis mindjárt törlöm is magam. Most már tudom, hogy működik, nincs is szükség másra. Azért a poén kedvéért visszaírok. „Szia. Neked sem látszik sok minden...” – írom, majd tíz percen belül még megtörténik körülbelül tizenöt üzenetváltás. Egészen felkeltette a kíváncsiságom. Dobok egy üzenetet Faithnek, hogy ugorjon már át, mert most már tényleg rohadt kíváncsi vagyok arra, ki lehet az. Mikor neszt hallok végre az ablak felől, röhögni kezdek. Nem tudom Faith miért a fát használja minden egyes alkalommal. Fél az anyámtól az tuti. Ami nem is csoda persze, csak hát néha azért van jókedvében is, amikor igaz, fintorogva, de elnézi, hogy feljön hozzám. - Ha kérdeztél volna, akkor ma szerintem egészen eltűrte volna, hogy az ajtón keresztül érkezel – vonok vállat. Nem tudom mi van vele, de egészen mosolygós volt ma, amit még én is értékelek. - Egyébként nem sűrűn, de mostanában még mindig sűrűbben, mint egyébként. Most pechedre itthon van. – Nem szimpatizálnak egymással. Sajnálom a dolgot, de anyám az egész Terner famíliát ki nem állhatja, én pedig hiába is bizonygatok neki bármit is, meg se akarja hallani. A telefonom újra pittyen, de elveszem tőle a kávét és a fánkot.. - Kösz – mondom és már bele is kortyolok a kávéba. – Helyezd magad ké... – kezdek bele, de mire odafordulok, már látom, hogy le is heveredett az ágyra. – Ja – mosolyodom el, mire aztán én is ledobom magam mellé. - Felregisztráltam a Tinderre – kezdek bele röhögcsélve. – Nem, nincs kapuzárási pánikom vagy ilyesmi, csak kíváncsi voltam. Aztán van itt egy srác... Legalábbis remélem, hogy srác – forgatom meg a szemem. Tulajdonképp akárki is lehet a Camaro mögött. - Szóval ő itt – mutatom a kocsit vállat vonva. – Pontosaaan három és fél kilométerre innen – olvasom le a név alatti infót. A név pedig CarLoverCT. Gyönyörű. – Rejtőzködő üzemódban tolja – jegyzem meg tanácstalanul. – De eléggé szimpatikusnak tűnik, csak én is rejtőzködöm. Vagyis a név Genna, vörös hajjal a képen, szóval ha ismer mondjuk nem hiszem, hogy nehéz lesz rájönnie, hogy én vagyok az.
Egészen eltűrte volna. Mindketten tudjuk, hogy Genna anyja, minden mást jobban eltűr, csak engem ne lásson a házában. Számára olyan lehettem, mint púp a hátán, vagy egy orbitálisan nagy pattanás a homlokán. Nem tudom melyik lenne a megfelelő jelző, de mindenképp érzékelni lehetett, hogy Genna anyja bizony nem nagyon kedvel. - Már egészen hozzá szoktam, hogy itt közlekedem. Kezd hozzám nőni az a fa is, meg az ablakod is, szóval inkább maradok a bevált módszernél. Amúgy sem tudnék mit kezdeni azzal, ha hirtelen anyád hozzám szólna, pusztán kedvességből. Már megszoktam, hogy úgy nézz rám, mint a véres rongyra, és ki tudja, ha most jó kedve van, milyen változások mehettek végbe benne.- viccelődöm el az egészet. Igazából tényleg poénos volt, hogy így kell a házba jutnom. - Hmm, ez érdekes.- gondolkodom el, amikor azt ecseteli, hogy az anyja többet van itthon. - Lehet most esett le neki, hogy lassan tizennyolc leszel, és próbálja az ittlétével kompenzálni azt, amit az elmúlt években elhalasztott. - jegyzem meg nevetgélve, igazából fogalmam sem volt milyen egy jó anya. Milyen egy olyan nő, akire tényleg azt mondanám, hogy okés az, amit csinál. Előttem sem volt olyan példa, amit mindenképpen követni szerettem volna. Legalábbis nem szeretem volna, olyanná válni, mint az anyám. Aki józan pillanatában, egyenlő volt egy időzített bombával, és csak akkor volt elviselhető, ha éppen nem felejtette el bevenni a bogyóit. Na azok, pont annyira elhomályosították a tudatát, hogy talán még szeretetre is képes volt. Olyan volt, mint egy határátkelő hippi, aki a szeretettel próbálta megmagyarázni az őröknek, az ő küldetés tudatából született elvet. Totál homály volt az egész nő, úgy ahogy van. Mondjuk ez úgy mindenkire igaz, kivéve a bátyámra, aki még talán képviseltet valami értéket a családban. Ő tud különbséget tenni, jó és rossz között, velem ellentétben, aki minden szarságba fejest ugrott. Ez már szinte nálunk ilyen családi dolog volt, azt hiszem ezt az ember aligha tudja kinőni. Genna volt az egyetlen olyan ember, aki hajlandóságot mutatott elfogadni így, és nem akart megváltoztatni. Esetleg, csak jelezte, ha valami orbitális nagy baromságra készülök, hogy ennek nem lesz jó vége. Általában én voltam kettőnk közül, aki halmozta a hülyeséget maga köré, de ahogy Genna közli velem, hogy éppen hova regisztrált fel, egy pillanatra elakadok a gondolatmenetben. Miután sikerült feldolgoznom a tényt, óvatosan felé fordítom a fejemet, majd felvonom a szemöldökömet kérdőn. - Oké, addig feldolgoztam, hogy felregisztráltál a tinderre.- szólalok meg, megtörve a drámai csendet, majd a képernyőre nézek, amin egy Camaro virít. - Hmmm..- mélázok el egy pillanatra, míg Genna arcát gyanakvón mérem végig. - Kíváncsi voltál? Szóóóval, meséld csak el mire használják ezt az oldalt..- igazán kíváncsi voltam, hogy miként tekint az alkalmazásra. Már csak azért is, mert a Tinder nem éppen az ami, legalábbis nem mindig. Najó, csak hallottam róla ezt azt... - Mutasd csak..- kapom ki a kezéből a telefont, és jobban megvizsgálom a képet. - Aláírom nem rossz kocsi, viszont ez pofátlan húzás. Ez egy gyökér!- jelentem ki, kicsit flegma stílusban. - Csak villog a kocsijával, mintha egy Camaro annyira nagy szám lenne..mindegy is, de ez tuti valami kamu. Valami nem okés. Ki rak ki egy autót, és mi ez a elbaltázott név...- sóhajtok fel. - És miről beszélgetettek eddig?- kíváncsiskodom, igazából izgalmasnak is tűnt a dolog, de éppoly veszélyes is volt. - Mondott valamit, amiről el tudnánk indulni? Mert az tuti, hogy nem facebook profillal regizett, de ha annyi idős amennyinek írja magát, akkor csak fent van valahol. Ahol megbizonyosodhatunk róla, hogy nem egy kopasz, köpcös, mitugrász.- magyarázom, és próbálom nagyon alaposan végigmérni a kocsit, hátha van rajta valami ismertetőjel, egy karcolás, egy matrica..bármi.
Hát igen, meg kell hagyni, anyám nem igazán szokott kedves lenni a Terner család bármely tagjával... Egyszer mikor összefutottunk a boltban Faith apjával, igazi gyilkos pillantásokat küldött felé és még puffogott is, ahogy elment mellette, mintha valami olyasmit is eleresztett volna az orra alatt, hogy „semmirekellő”. Anyám mindig értett a sértegetéshez, mázlija, hogy az emberek többsége le se szarja, hogy mit gondolnak róla. Azért akadt már olyan is persze, aki felszívta magát Anya beszólásán, annak sem lett túl jó vége. Faithtel meg egyenesen ellenszenves tudott lenni, habár tényleg nem találkoztak sokszor, mert általában vagy elkerülték egymást, de leginkább nem itthon szoktam vele bandázni sem, hogy a lehető legkisebb esélyt adjam meg annak, hogy harakiri legyen a dologból. - Jó, valóban jobb, ha nem futtok össze. Biztos, ami biztos alapon – vonok vállat, ahogy aztán bevetődik az ablakon rendesen én pedig elveszem a nekem szánt fánkot és bele is kezdek hamar. Fánk? Bárhol, bármikor! - Hát de a telefonját bújja állandó jelleggel. Na meg ha valóban így van, akkor mire ideértünk, elérte, hogy így gondolja, addigra már én kerülöm el annyira, amennyire lehet. Rohadtul elegem van a sok felesleges papolásból és veszekedésből. Bármily hihetetlen, én is utálok veszekedni – forgatom meg a szemem és leheveredem az ágyra, hogy aztán előkaphassam a telefonom, ugyanis most sokkal fontosabb témánk van, mint az anyám. Mikor vázolom a helyzetet, látom Faith fején a meglepettséget. Hát oké, erre számítottam. Gondoltam, hogy nem nézi ezt ki belőlem, és ugyebár nem is magam miatt regisztráltam, de ha már itt vagyok... na. - Most mi van? – tárom szét a karom, majd visszatolom elé a képernyőt, hogy addig is tanulmányozhassa az „illetőt”. - Hogyhogy mire? Jaj Faith, nem vagyok hülye azért! – röhögök fel. – Párkeresésre – vonok vállat a válasszal egyidejűleg, majd megint felvillan az üzenet fül, de el is húzom gyorsan onnan. Ki kell találnom, ki ez. Most már túlságosan is felbolygatta a kíváncsiságom, pedig még alig beszélünk egy órája. – De nem magam miatt regisztráltam, naaa! Csak valakinek fel akarom térképezni a terepet – nevetgélek, majd visszasiklik a tekintetem a Camarora, aztán a fánkba harapok. - Most honnan veszed, hogy egy gyökér? A kommunikációja egész értelmes – próbálom egy kicsit védeni. – Nem kell egy kocsiról ítélni. Nyilván nem is az övé. – Persze vannak olyan huszonévesen itt New Yorkban bőven, akik ilyesmivel rohangálnak fel-alá, hogy menőzzenek, de szerintem itt nem erről van szó. Vagyis a menőzés az rendben van, de nem hinném, hogy ez nem egy netről lementett kép lenne. - Én nem értek a kocsikhoz, felőlem lehetne egy Moszkvics is. Na jó, az azért érdekesen mutatna, de na. Engem nem tud lenyűgözni egy Camaroval. Jó fejnek tűnik. – Ennyi az egész. Persze lehet, hogy baromira belesétálok egy csapdában és a profil mögött valami perverz alak áll, valóban. Ez benne van a pakliban, de nyilván csak beszélgetni fogok vele, semmi többről nincs itt szó. - Hát... bókolgat itt – röhögök fel, mert hát azért szoktam kapni ezt-azt, de legtöbbször elengedem a fülem mellett őket. – Kértem, hogy mondjon valamit magáról, ha már nem látom a fejét, bár... az én arcom se látható túlságosan – megyek rá közben a profilképemre és megmutatom Faithnek a vörös hajzuhatagot ábrázoló fotót. – Aztán akkor erre azt írta, hogy... – átkattogok az üzenetekhez és visszapörgetek ahhoz az üzenethez, hogy elolvashassa ő is: „Fekete haj, 178 cm, nem szoktak szeretni a szülők. Egyébként azért nem raktam fel képet, mert még én magam sem hiszem el, hogy erre vetemedtem és lehet, hogy holnap már törlöm is magam, aztán egy fantom leszek neked.” - Tíz mérföldre van innen. Mondjuk az majdnem minden lehet Staten Island-en kívül. Mindegy, ez szerintem lehetetlen küldetés. Úgyse jövünk rá ki az, mellesleg lehet, hogy nem is ismerjük, elég sokan vagyunk – adom fel majdnem, de közben aztán rájövök, hogy lehet-e esetleg egy kicsit szűkíteni a kört. Kikapom Faith kezéből a telefont, a fánkom az ágyra teszem és bepötyögöm neki a következőt: „Egyébként, hol laksz? Vagy hová jártál suliba?” Ez pont elég lesz arra, hogy szűkíthessük kicsit a kört.
Kezdőlap
• 552
Egyébként azért nem raktam fel képet, mert még én magam sem hiszem el, hogy erre vetemedtem és lehet, hogy holnap már törlöm is magam, aztán egy fantom leszek neked.” 