-Csak ha van egy tanárnéni jelmezed hozzá. Visszakacsintok rá. Furcsa ez a helyzet, látom rajta, hogy normális esetben most szökne, hisz itt a reggel, ugyanakkor, jönnek ezek a meggondolatlan elszólások, mint a holnapi korrepetálása. Az pedig külön biztató, hogy...ó várjunk, én nem vagyok olyan rendes, hogy ezt magamban tartsam.
-Amúgy külön biztató, hogy nem szexuális felvilágosítást akarsz tartani. Köszönöm a bókot.
És tovább folytatja a szemtelenkedést. De azért igyekszem nem mindenért visszavágni. Még akkor sem, ha a szemeim nem hazudnak, és bizony szinte látom, ahogy előttem változik át kispárnává. Aztán lehet inkább csak emlékszem rá.
-Hé! Ne spoilerezz! És....khmm.....
Hirtelen elakad a szavam. Tekintetem a könyvespolcomra ugrik, és hirtelen nem tudom mit mondjak. Mármint, ígérte, hogy dedikálja igen, de az még a szokatlanul forróra sikerült író olvasó találkozó előtt volt. Végül megköszörülöm a torkom, és leülök a gép elé. Fura, nem ő kapcsolta be, és ült ide. Ezek szerint neki is egyfajta szentély lehet ez otthon. Fura, hogy ennyi bennünk a közös...
-Ha találsz bármit itt, ami ízléses, kapsz még egy fagyit.
Mint a villám bebootol a gép, de nekem sem kell több, hogy az ölembe húzzam őt, és állam a vállára támasztva dolgozzak tovább. A galériát megnyitva a mappák közt láthat pár ismerős nevet. Attól függően milyen gyorsan olvas akár mindenkit is, hisz a Z betű a lista végén van, leszámítva egy fura nőt akinek "É" betűs neve van, bárhogy is kell azt ejteni.
-Lássuk csak mi van itt, Jóbarátok intro szólóban ruha nélkül, ketrecharc, ruha nélkül....á, megvan, gyorsulási verseny szólóban ruha nélkül.
El is indítom a videofelvételt, és szinte dagad a mellem a büszkeségtől. Lám mégis megérte az az óriásobjektíves kamera! Még akkor is, ha sem ez, sem a másik két emlegetett felvétel nem jelent meg újságban soha.