- Na és mi van, ha nem veszik be? – néztem végig a többieken. – Nem olyan hülyék, mint amilyennek tűnnek.
- Akkor szétbaszom a fejüket. – Darrel konstruktív hozzászólása a tervezőasztalnál.

Agresszív, obszcén, fegyverbuzi. Iszik, dohányzik, imád a négerekkel és a melegekkel poénkodni, szerinte ez vicces, de szeretjük, és félünk tőle, úgyhogy elnézzük neki. Tipikusan az az arc, akit magad mellett akarsz tudni egy bunyóban. Nem nőtt valami magasra, kicsivel magasabb csak mint 170 centi, de olyan, mint egy pitbull, addig nem áll le, amíg konfettivé nem tépte az arcodat. A higiénia nem élvez túl nagy prioritást nála, akár napokig is el van ugyanabban a cuccban, fürdés nélkül. Megszállott fegyvergyűjtő (és még inkább használó), az egyetlen dolog neki, ami szent neki, ezért nem túl ajánlatos cseszegetni a dolgait, amikkel kinyírhat. Szóval inkább ne nyúljon az ember semmihez se, ami az övé.
Tizenkettő volt, mikor kirúgták a suliból, mert egy földgömbbel eltörte a földrajz tanár állát. A tehetsége korán kiütközött, tízévesen már védelmi pénzt szedett az iskola folyosóin, még abban az évben kirabolta az első italboltját is. Sose az eszéről volt híres, de mindig szívesen használta az öklét, ebben mindig is a legjobbak között volt. Miután kirúgták, a nagybátyja magához vette, és Darrel két évvel ezelőttig be is segített a családi bizniszbe. Úgy hírlik, hogy csúnya szakítás volt, de Darrel járt rosszabbul. Jobb híján főleg csövezett és járókelőket rabolt ki, miután nem volt már fedél a feje felett. André és én egy kikötő melletti elhagyott raktárházat néztünk ki, ami a nagybátyja bandájának területén volt, Darrel pedig épp ott héderezett. Ő tetőt kapott a feje felé, és részesedést, ha távol tartja tőlünk a konkurenciát, és ezt mind a mai napig igen jól csinálja. Azóta ráadásul saját vállalkozásba is kezdett, pár hónapja úgy döntött, hogy felcsap stricinek, ami nem is megy neki rosszul, de a pénzügyi részében el kél neki a segítség, úgyhogy gyakran fordul hozzánk segítségéért azzal a tagadhatatlanul erős érvvel, hogy segítsünk, vagy letépi azt a hülye fejünket az ótvar nyakunkról. Néha még bele is akar szarni. Nála ez a szeretet jele.
//Darrel egyszerű, mint a faék, az egyetlen célja, hogy mindig a lehető legjobban érezze magát. A természetében van az, hogy folyton beszóljon és keresse a bajt, ha egy hétig nem ver össze senkit sem, akkor komolyan aggódni kell érte. A bokszzsák nem segít, hitvallása (és az ujjperceire tetovált fuck you szállóigéhez hasonlóan a végsőkig hű hozzá), hogy buziknak való olyat ütni, ami nem üt vissza. Képes azonban összetett érzésekre is, bár előbb lőné le magát, minthogy neki álljon lelkizni. Megtehetné, hogy lelép tőlünk, de van egy sajátos betyárbecsülete, és jobban bírja a búránkat, mint beismerné. Sage és én, nagyon várjuk őt, és biztos könnyen találna más plotokat is New York utcáin, úgyhogy gyere gyorsan //  

André és Gabe gyerekkoruk óta ismerik egymást, lényegében majdnem mindent tudnak egymásról, bár az utóbbi időben kissé bizalmatlanok egymás felé. André egyre többet akar, amiben Darrelen kívül nem igazán támogatja senki.
André fiatalon vesztette el az apját, az örege autómosójában talált rá még a rendőrök előtt. Ezután nemcsak a viselkedése, de a család anyagi helyzete is megváltozott, és végül ez vezette Andrét odáig, hogy a nagybátyja vezette banda közelébe kerüljön, anyja minden tiltása és könyörgése ellenére.
Mivel a durvább balhékhoz nem volt gyomra, távol tartotta magát a fegyverektől és üzletek kirámolásától, amennyire csak lehetett. Emiatt sok savat kapott, amiért nem veszi ki eléggé a részét, ráadásul családtagként csak még inkább nyomást érzett magán. Ez valamivel enyhült, mikor pénz állt a házhoz a marihuána útján, aminek a termesztésébe kezdett. Mivel a nagybátyját csak a pénz érdekli, így megkapta az önállóságot, amit akart, ráadásul a sors úgy hozta, hogy saját bandája lett, bár Ramón ki nem állhatja, mikor úgy beszél a csapatról, mint valami közönséges utcai bandáról.
André nem szív annyit a saját cuccából, hogy túl messze repüljön a földről. Tudja, hogy esélye se lenne továbbtanulni, nem kerget reménytelen álmokat. Jó érzékkel találja meg az aranyközéputat, próbál nem egyik végletből a másikba esni, miközben igyekszik bizonyítani, hogy egyedül is képes megállni a lábán az utcán. Karizmatikus, jó érzékkel ismeri ki az embereket, és gyorsan tanul. Nem gátlástalan alak, de a benne lévő bizonyításvágy miatt néha elragadtatja magát és olyat tesz, amit később megbánhat (Leo-val és a bandájával folyamatosan összebalhézik, hogy eldönthessék ki a nagyobb gangsta éppen). Alapvetően jó indokok alapján cselekszik, tiszteletet és pénzt akar, viszont egyiket se adják ingyen, ő pedig egyre inkább úgy érzi, hogy feljebb kéne lépnie. Az anyjával az új életmódja és céljai miatt állandó összetűzésben van, ezért szinte minden percét a barátaival tölti. Híresen nagy bulikat tud tető alá hozni (Sage anyagi támogatásával), ezt a képességét pedig nem is hagyja kárba veszni.
//Ő a kis csapatunk főnöke, gyakran hívjuk is így, úgyhogy nagy szükség lenne rá. Andrén több oldalról is ott a nyomás, nemcsak élni, de érvényesülni is próbál az utca törvényei szerint, vagy azokat kijátszva. Nem fúrjuk őt meg mi többiek, de Darrelen kívül egyikünk sincs oda azért, hogy egyre inkább a bandák felé húz.
Az biztos, hogy játékokban nem lenne hiánya, erről Sage és én is gondoskodnánk, de Andréban egyébként is ott a potenciál, ráadásul bőven akadnak az oldalon bandák, akikkel kezdhet //

Az ember, aki bármiből képes magát kidumálni. Ha nem mexikóinak született volna, hanem valami pénzes zsidó családba, akkor most fényes jövő várna rá valami banknál, ahol rábeszélhetné a szarabbnál szarabb hitelekre az embereket.
Ramón sosem bánkódott igazán amiatt, ahogy élnek. Miután a szüleit kiutasították az országból, a nagyanyja nevelte fel, aki mindent megtett, hogy Ramón ne egy közönséges drogosként végezze. A zsiványságot is tőle tanulta el, ahogy azt is, hogy felesleges félholtra veretni magát, ha képes bárkit megdumálni. Sose élt ellenséges közegben, egy latin környéken nőtt fel, mindig megvoltak a barátai, valószínűleg ezért van az, hogy be nem áll a szája, késztetést érez, hogy folyamatosan beszéljen. Ő köztünk a legközvetlenebb, ki nem állhatja, ha olyan hangulat, mint egy temetésen. Bármikor kapható valami simlire, ellenben velünk azonban ő inkább teszi ezt merő szórakozásból, mint szükségből. Nem egy gengszteralkat, megmarad a saját jól bevált stiklijeinél, és nem nézi valami jó szemmel azt, amit André csinál. Jó pár csörte volt már köztük emiatt, de mindketten (és mi többiek is) tudják, hogy szükség van Ramónra, ugyanis ő az egyetlen, aki felesleges keménykedés nélkül tud beszélni. Nem kevés helyzetből dumált már ki minket, jól forgatja a szavakat és ha nem is ért egyet a csapattal, még sosem hagyta őket szarba.
//Ramón kissé szórakozott alkat, csak jól szeretné érezni magát a barátaival, a lehető legtávolabb maradni a komolyabb balhéktól, amibe André belerángatná a csapatot. Ezt leszámítva szinte mindenkivel jól kijön, Darrel folyamatos sztereotip és rasszista beszólásait is jól kezeli. Nem ő a csapat arca, de a lelke igen, bármivel találják meg őt a többiek, ahogy tud segít. //

Leo spanyolja néha kicsit gyanúsan cseng, és mintha az arcának egy csipetnyi keleti beütése is volna, de ettől még nem szabad alábecsülni. Ugyanolyan cifrán káromkodik mexikói argóban, mint a banda összes többi tagja. Mármint nem a fent említett srácok bandája, hanem egy egészen más társaság, akik szintén a Bronx levegőjét rontják, és nem örülnek neki, mikor mások jelenléte az „ő utcájukat” fenyegeti.
Nincs tehát túl nagy haverság a raktárépületben csövező társasággal, és Leo tesz is róla, hogy ne legyen, ő ugyanis a helyi főtahó. A saját köreiben már sikerült kivívnia magának a hangadói címet, mert nála kevesen tesznek magasabbról mind a saját, mind mások biztonságára. Mivel „neki már úgyis mindegy”, puszta fellángolásból vág bele kockázatos hülyeségekbe, amikor meg éppen nem történik körülötte semmi balhé, akkor szétunja a fejét, és legfeljebb flegma tőmondatokban parancsolgat az embernek. Az ilyen pillanataiban látszik meg rajta igazán, hogy a lelke kong az ürességtől. Igaz, nem lehet teljesen üres, elvégre akad benne indulat bőven, amit ki is szokott engedni, ha a drog már nem tompítja eléggé.
Túl volt már tizenegy év családi bántalmazáson, amikor a bátyja megelégelte az otthoni helyzetüket, és New Yorkba szökött vele, a nagyapjukhoz. Az idősebbik rá egy évre felcsapott katonának, és Leo ismét magára maradt, ami miatt mellesleg azóta is neheztel. Tizennégy éves korára már túl volt a javítón, majd tizenkilenc évesen begyűjtötte végre a strigulát, ami kis híján végleg sittre vágta. (Erre körülbelül úgy tekintett, mint egy előléptetésre.)
Nehéz róla elképzelni, de olyan művészi vénával rendelkezik, ami egyébként sok lehetőséget rejtene magában, ha foglalkozna vele. Régebben egy ösztöndíj reményében folyton rajzolt, és anno puszta falfirkáknál sokkal összetettebb műveket is fújt a város falaira, de ahogy minden mással, úgy ezzel is felhagyott akkortájt, amikor a bátyja beállt a tengerészgyalogságba. Azóta ennél kártékonyabb módokon vezeti le a feszültséget, és a körülötte lévőket is erre biztatja, mert örömét – vagy inkább kárörömét – leli a káoszban. A legtöbben átlátnak rajta, de ha valaki akár csak egy kicsit is vevő a dumájára, akkor elég meggyőző tud lenni a maga hedonizmussal vegyes nihilizmusával. Épp ezért nyugtalanító kissé, hogy az utóbbi időben egyre többet fordul meg a csapat háza táján, hogy Andréval tárgyaljon az „üzletről”, és ki tudja, még miről.
// Ha megfogott volna a srác, akkor rögtön további olvasnivaló felé irányítalak, mert Leo itt is meg lett hirdetve két másik karakter (köztük a bátyja) szemszögéből. Valószínűleg először mindenképp villainként működne ebben a plotban, meg lehet később is, viszont akár egy megjavulós vonulatba is bele lehet kezdeni vele, mindenképp várva van ám